Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-19 / 41. szám
1 {*£*! WCLST- Dt A&T ARORSZÄ» !M0. felmiir iS Külpolitikai összefoglaló Az első találkozó Mahmud Riad körútfa Válság a Nyugat-európai Unióban Az USA elnökének hivatalba lépése óta most került sor első ízben Nixon és a Szovjetunió washingtoni nagykövete, Dobrinyin találkozójára. Egy óra hosszat tanácskoztak, s hogy miről, azt nem közölték, ám Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára any- nyit kijelentett: a találkozó „nagyon konstruktív jellegű volt”. Nem tudni tehát, milyen témák kerültek szőnyegre, legfeljebb találgatni lehet, hogy talán szó esett a leszerelés problémájáról és a közel-keleti konfliktusról. Mindenesetre az a másik hír, amely szerint Yost és-Malik — az Egyesült Államok és a Szovjetunió ENSZ képviseletének vezetői — ugyancsak ismét találkoztak, arra enged következtetni, hogy ha lassan is, de valamiféle mozgás mégis megindult a francia— szovjet javaslat — a Közel- Kelettel kapcsolatos négyhatalmi tanácskozások előkészítésének ügyében. Ugyanakkor élénk diplomáciai aktivitás folyik a közel-keleti probléma egyik kulcshatalma, az Egyesült Arab Köztársaság részéről. Szíria és Libanon után Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter megérkezett az arab államokban folyó kőrútjának harmadik állomására, Irakba. Bagdadban egyebek közt arról nyilatkozott, hogy amennyiben Anglia csakugyan újra elkezdi a fegyverszállításokat Izrael részére, ezt az EAK ellenséges lépésnek tekintené. Kétségtelenül különös London álláspontja, hiszen éppen Anglia volt az első számú mentora ama bizonyos 1967. november 22-én kelt, biztonsági tanácsbeli határozatnak, amely a közel-keleti krízis rendezésének máig is leginkább reális és elfogadható alapja , . - .. . Londont egyébként most más problémák is gyötrik. A nyugat-európai unió képviselői ugyan — Párizs figyelmeztetése ellenére — mégis összeültek Londonban, de Franciaország ezt annyira zokon vette (függetlenül attól, hogy nem is képviseltette magát Londonban), hogy kétségessé vált, összeülnek-e ismét a Nyugat-európai Unió megbízottai csütörtökön és pénteken Párizsban, az eredeti terv szerint. Az ügy ugyanis annyira elmérgesedett — legalábbis pillanatnyilag —, hogy elképzelhető: Franciaország, noha e csütörtök-pénteki tanácskozásnak házigazdája, még ezen a párizsi értekezleten sem hajlandó részt venni. Az ázsiai helyzet középpontjában továbbra is a pakisztáni feszültség áll. Hosz- szas habozás után Ajub Khan elnök most már beleegyezett abba, hogy a szerdai tanácskozásra, amelyre először csak a jobboldali ellenzéki pártok képviselőit hívta meg, a baloldali ellenzéket, személy szerint Bhut- tót is meghívja. Bhutto Ka- rachiba érkezésekor — hétfőn — olyan tömegtüntetésekre került sor, amelynek nyomán — pontosabban: a rendőri beavatkozás nyomán —, miként a keddi jelentésekből kiderült 55 sebesültet szállítottak kórházba és néáV ember meghalt A kormány és a különféle ellenzéki pártok között szerdán kezdődő tárgyalások egyelőre természetesen még semmit sem döntenek eL Az is meglehet hogy az álláspontok közelebb kerülnek egymáshoz, de épp így van esély arra is, hogy a pakisztáni helyzet tovább éleződik és robbanáshoz vezet Kémper Kairóban Külpolitikai széljegyzet: Merre tart Nixon ? Ali Nureddin államügyész Kairóban kedden bejelentette, hogy Izrael javára végzett kémkedés vádjával bíróság elé állítanak két egyiptomi újságírót. A tárgyalás időpontját még nem tűzték ki. Az ismertetett vádirat szerint. Munir Mohammed Abdel Ghani Eissza fotóriporter és Ali Mahmud Ali Mussza, az AP amerikai hírügynökség kairói irodájának helyettes vezetője, kapcsolatot tartott fenn izraeli ügynökökkel és ezáltal elősegítette Izrael katonai akcióit. Eissza megállapodott ellenséges ügynökökkel, hogy katonai, politikai és gazdasági információkat gyűjt, s azokat továbbit ja megbízóihoz. Először Eissza létesített kapcsolatot külföldön idegen ügynökökkel, majd később beszervezte Musszát is. Az államügyész halálbüntetés kiszabását kérte mindkét újságíróra. Tekintettel az EAK-ban hatályban lévő rendkívüli állapotra, ügyüket a legfelső állambiztonsági bíróság tárgyalja. BUDAPEST Kedden hazaérkezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága küldöttsége, amely Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára vezetésével részt vett az Olasz Kommunsita Párt XII. kongresszusán. A delegációt a Keleti pályaudvaron Aczéi György, a Központi Bizottság titkára és Ko- zári József, a KB osztályvezetője fogadta. KAIRÓ Hasszán Szabri El-kholi, Nasszer elnök személyes képviselője az Arab Ligánál, kedden megkezdte az EAK közvetítő misszióját Sanaa és Aden között. El-kholi körútja során átadja Nasszer elnök üzenetét Abdel Rahman El- Iriani kádinak, a Jemeni Köztársasági Tanács elnökének, Kahtán El-Saabi-nak, a Dél-jemeni Népi Köztársaság elnökének és Iszmail Azhari szudáni államfőnek. MOSZKVA Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke kedden a Kremlben fogadta Karjalai- nen finn külügyminisztert és megbeszélést folytatott vele. Mint ismeretes, Karjalainen hétfő óta Gromiko szovjet külügyminiszter meghívására tartózkodik hivatalos látogatáson Moszkvában. ZÜRICH A svájci hírügynökség közlése szerint kedden Zürcih nemzetközi repülőterén támadást intéztek az El-al izraeli légiforgalmi társaság egy Boeing tipusú utasszállító gépe ellen. Az izraeli rádió közlése szerint négy fegyveres személy tüzelt géppuskával az El-al gépre, amelyből viszonozták a tüzet. Egy támadó állítólag meghalt, a másik hármat a svájci rendőrség letartóztatta. A gépéii tartózkodók közül senki sem sebesült meg. SAIGON * Amerikai légierők keddre virradó éjszaka és a keddi nap folyamán hat hullámban bombázták a kambodzsai határtól a dél-vietnami főváros északkeleti negyedéig terjedő útszakaszt, amelyet a partizánok felvonulási területének tartanak. A saigoni épületek ablakai csaknem folyamatosan remegtek a robbanások következtében. Az amerikaiak légi akcióin kivül szárazföldi harci cselekményekről alig érkezett jelentés. A Szabadságharcosoknak a holdújév alkalmából bejelentett tűzszünete még érvényben van. A hónap, mely azóta telt el, hogy az új amerikai elnököt hivatalosan beiktatták, még nem elég ahhoz, hogy politikájáról, melyet az elkövetkező négy esztendőben meg kíván valósítani, átfogó képet alkothassunk. Különösen altkor, ha meggondoljuk, hogy Nixon mily terhes örökséget vett át elődjétől, Johnsontól. Az „átértékelő” és politikaformáló munkára az Egyesült Államokban is időt engednek, s általános gyakorlat, hogy az első kommentárok csupán az új elnök kormányzásának első 100 napja után jelennek meg. Nixon azonban már eddig is „rendhagyó” volt, amény- nyiben egyrészt új stílust honosított meg a Fehér Házban. Ez nemcsak abban állt, hogy az előkelő és reprezentatív ovális teremből, melyet elődje dolgozószobának használt, átköltözött a Fehér Ház melletti szürkére festett, a népes hivatalnoki gárdának szolgáló épületbe. Az új elnök e lépéssel a közvélemény előtt, az elnöki teendőkben a munkát kívánja hangsúlyozni a reprezentáció rovására. Olyan benyomást akar kelteni az amerikai állampolgárokban, hogy szerény, szorgalmas, a problémák megoldásán teljes erővel fáradozó elnökük van. Nixon e „rendhagyó” viselkedésébe tartozik az is, hogy már e hónap leforgása alatt két nemzetközi problémakörben is állásfoglalásra szánta él magát Egyik lépése a közel-keleti válság ügyében történt. Ennek a problémakörnek két nemzetbiztonsági tanácsülést is szentelt a közelmúltban. Nixon a helyzet kiéleződésével magyarázta azt hogy kormánya ily nagy figyelmet szentel az ügynek. Ezért első sajtóértekezletén puskaporos hordóként jellemezte a rendezetlen arab—izraeli viszályt. Az amerikai kormányzatot az is sürgette, hogy a közel-keleti ügyben a Nixon-kormánynak amolyan „tiszta lapot” előlegező arab országok felszólították: éljen az alkalommal és hagyjon fel az izraeli agresszív köröket búj toga tó és támogató korábbi amerikai politikai vonallal. Nagy nyomást jelentett az új republikánus kormányra az is, hogy a Szovjetunió éppen a fehér házbeli őrségváltás Idején kezdett nagyszabású diplomáciai offenzi- vába a közel-keleti békés rendezés érdekében. A hivatalba lépő Nixon hamarosan olyan helyzetben találta magát, hogy egy négyhatalmi tárgyalás ügyében a másik három hatalom már kedvezően nyilatkozott, s csupán az amerikai helyeslő válaszra vártak. így, — bár Washingtonban egyelőre a monopoltőkés csoportok között nem alakult ki még az egyetértés a követendő célokat illetően, s így a kormánynak sincs döntése arról, hogy lazítson-e s milyen mértékben az Izraelt egyoldalúan támogató korábbi johnsoni politikán —, Nixon nem térhetett ki a négyes értekezlet elfogadása elől. Mindenesetre a körülbástyázott amerikai „igen”-ből látható, hogy Washington formai kérdésekkel akarja elhúzni a négy hatalom érdemi tárgyalásainak tnegkezdését legalább addig, amíg létre nem jön a monopoltőkés csoportok közötti kompromisszum. Nixon rendhagyó elnöki viselkedésére vall az is, hogy egy sor országot látogat végig mindjárt kormányzása kezdetén. Az új elnök Nyu- gat-Európát választotta első külföldi látogatásának céljául. Ezzel alátámasztja azt a feltételezést, hogy Nixon elnöksége idején megszűnik majd fokozatosan az amerikai külpolitika egyoldalú délkelet-ázsiai orientációja. Ezentúl a problémákat nem kizárólag azon a szemüvegen át tekintik majd, hogy milyen befolyást gyakorol az Egyesült Államok délkeletázsiai pozícióira. Ez a felfogás nyilván Kissingemek, Nixon fő nemzetbiztonsági tanácsadójának javaslatára alakult ki. Kissinger ugyanis nem egy cikkében hangsúlyozta: véleménye szerint a Johnson-kormányzat külpolitikájának egyik legnagyobb hibája volt, hogy egyoldalú ázsiai szemléletével megHárom nappal befejeződés után az OKP XII. kongresz- szusa még mindig a sajtó és a közvélemény érdeklődésének középpontjában áll. A jobboldali és a szélső- jobboldali sajtó igyekszik lebecsülni a pártkongresszus jelentőségét és újból „kommunista veszélyről” ír. A Tempo szerint „a kongresz- szus semmilyen változást nem eredményezett” és „a csehszlovák kérdésben a Szovjetunióval fennálló véleménykülönbségek is csak formálisak.” A Firenzében megjelenő Nazione kiemeli, hogy a pártkongresszus „kidolgozta a hatalom megszerzésének stratégiáját.” Hozzáfűzi, hogy a kormánypártok gyengeségégyengítette Washington kapcsolatait nyugat-európai NATO szövetségeseivel. Nixon ebben az ügyben is „tiszta lapot” akar nyitni, t nyugat-európai útja, — mely Brüsszelbe, Londonba, Bonn- ba, Nyugat-Berlinbe, Rómába és Párizsba vezet — az új amerikai szándékok látványos demonstrációját szolgálja. Ez az utazás egyébként csupán tapogatózó jellegű. Nixon elsősorban azt kívánja a helyszínen személyesen felmérni, hogy milyen állapotban van a NATO, hogyan fogadják a szövetségesek kormányának elképzeléseit, s hogy melyik szövetségesre kell Washingtonnak nagyobb súlyt fektetnie. Az új elnök egyébként azért választotta a NATO-főhadiszállás székhelyét, Brüsszelt útja első állomásául, hogy ezzel is hangsúlyozza: a Nixon érában mily rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak ennek a katonai szervezetnék. Abban egyelőre viszont nincs Washingtonban egyetértés, hogy a Washington—Bonn tengely további erősítése, vagy a Párizzsal való „kiengesztelő- dés” kutatása legyen-e az alapja a közeljövő amerikai diplomáciai erőfeszítéseinek az európai szárazföldön. Ahogy közeledik az elnöki utazás startjának dátuma, úgy szorít mindent háttérbe Washingtonban a nyugateurópai körút előkészítése. S hogy ez milyen tanulságokkal végződik az új amerikai elnök és fő tanácsadói számára, bizonyára befolyásolja majd a Nixon-kormányzat- nak a következő hónapokban teendő külpolitikai lépéseit. Arkus István vei és megosztottságával szemben az OKP kongresszusán megnyilatkozott egység „különösen veszélyessé teszi” a kongresszust. A Popolo vezércikkben foglalkozik a kongresszussal. Rámutat, hogy „a kongresz- szus élénk és szabad légkörben” folyt le, és hogy feltétlenül meg kell valósítani a kormányprogramban kilátásba helyezett reformokat. Az OKP XII. kongresszusával kapcsolatban pozitív álláspontra helyezkednek a republikánusok, továbbá a Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja, az AstrolabiO, Ferruccio Parri folyóiraté, valamint a szocialista párt balszámya. Olasz lapok az OKP kongresszusáról A gyűlölet ellenfele Regény Eötvös Károlyról Gerencsér Miklós: 52. Ott sincs Janczura Mária. Aztán újra ki Varjulaposra, megint csak hiába. Bary nem csüggedt, felszólítást küld a községi bírónak, hógy te. remtse elő Janczura Máriát, utasítsa a színe elé Nyíregyházára a kocsissal együtt. A hiró eszerint cselekszik, sorra kerül a kihallgatás, se a lány, ge a kocsis nem tud semmit. Sőt ihkább fel is háborodik Janczura Mária, miként képzelhetnek róla akkora paráznaságot, hogy a kocsis Ölében keres bátorságot Ellenben megerősítik mindkettőn, amiről Bary már a - első kiránduláskor pontoon értesült. MeshaH a csár. da bérlője, Weisz Sálamon, az 6 rokonai Járták az özvegynél intézkedni az örökjéről. ahogy az minden fven esetben szokás. Dehát miért hitte volna el Bary a zsidó özvegyasszonynak a való igazat, amikor annyira a kedve szerint hangzott a tiszttartó ködös története. Mondom, elmeorvosok kelle. nek már ide, nem jogászok. — Ezek szerint — vonta le a következtetést a főállamü- gyész —• a vizsgálat semmi áron nem hajlandó lemondani a halottusztatási verzióról. Ügy okoskodik, ha nem sikerült a zsidók első kísérlete, megpróbálkoznak a második, kai, vagy akár a harmadikkal. Baryék törekvéséből csak ez derül ki, bármennyire is hihetetlenül gyermekded éz a feltevésük. Márpedig komolyan hiszik, hogy a zsidók, újabb áldozatot keresnek. Igazad van, ide már elmegyógyászok kellenek... Érett a pillanat, amikor Eötvös szóba hozhatta a jegyzőkönyvek iránti igényét. — Ma gondoltam végig alaposabban a tetemúsztatá- si legendát. Még én is elképedtem a lehetetlenségen, pedig kezdettől kizártnak tartottam. Először ts, hol szerezhető hulla a mai civilizált viszonyok között. Méghozzá éppen olyan, amilyen kell a gazság végrehajtásához. Próbálta felfogni ezt Bary József a maga szerény értelmével ? Rendben van, adjunk hitelt az abszurdumnak, tételezzük fel, hogy sikerült egy fiatal női hullát szerezni valamelyik nagyvárosi kórházban, jégbe fagyasztották, érckoporsóba forrasztották, valahol a két eszlári zsidóra bízták. Ezek naphosszat cipelték a szekerükön csak úgy, szalmára vetve, fedetlenül, Tiszaszent- mártontól tárkányig, falvakon keresztül, júniusi tűző napon. Miféle agytekervényben születhet ekkora rémlátás ? Még a döglött kutyák is feltámadnak a hullaszagra, csa- holáSukkal összecsődítik az embereket, azok meg szecskává kaszabolják a halottszállítókat, mivei a babona szerint elveri a jég az egész határt, ahol Idegen tetemet hurcolnak keresztül. És a szolgálatban portyázó csendlegények, mezőőrök, folyam- vigyázók? Olyasmi nem fordulhat elő, hogy ötven kilométeres szekérúton ne akadjanak össze hatósági személlyel, kiváltképpen most, amikor éppen a tiszaeszlári ügy miatt kettőzött létszámban látják el a szolgálatot. Ha mindezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor sem találni a földkerekség egészén olyan lovat, amelyik hajlandó elhúzni a hőségtől kibírhatatlan szagú hullát De ha akadna is ilyen ló a természet csodája, olyan ostoba zsidókat mégsem teremtett az isten, akik vállalkoznának erre a biztos börtönnel járó kalandra éppen most, amikor az egész közvéleményben forr a mesterségesen felszított antiszemitizmus. Érdemes számba venni, hol, hogyan és kiket avattak bele a titokba a mese szerint. Ha Fogéi Amsei is épp olyan tu- tajos sáfár, mint Smilovics Jankel, akkor miért bízta a feladatot Smilovicsra? Ha ez elvállalta, miért adta tovább Herskó Dávidnak? És egyáltalán, mi szükség volt a két eszlári fuvaros közreműködésére? Minden újabb személy bevonásával legalábbis feleződik a vállalkozás sikerének esélye. Nem sorolom tovább, hagyok valamit a tárgyalásra is. Pedig a főállamügyész élvezettel hallgatta Eötvös érvelését, amely annyira kézenfekvő volt, hogy szinte eredetinek sem nevezhette. — Látom már, izzé-porrá zúzni a vádat, Károlyom. Szomszédságukban népes vidéki társaság telepedett le, a férfiak félszegen a térdükre tették kalapjukat, az asz- szonyok kibogozták fehér egykoronásaikat a zsebkendő csücskéből. — Elég szomorú szerep lesz nevetségessé tenni a magyar igazságszolgáltatást — esett vissza szürke hangulatába a Vajda. — Az ország erkölcsi vesztesége máris nyilvánvaló. Ráadásul a szorosan vett szakmai tekintély is a mélypontra zuhant. Bár. milyen furcsán hangzik, a védelemre hárul a felelősség, hogy valami keveset megmentsen a világ előtt jogéletünk komolyságából. Ha máson nem, legalább ezen oka lenne eltűnődni a kormány, nak. Ámbár ez a legkevesebb. A kormányra nézve súlyos veszedelmek kezdenek alakot ölteni. — Igaz is — kapta fel a fejét villanó hirtelenséggel Kozma. — Tisza Kálmánnak igen jólesett a lovagiasságod, megígérte, hogy alkalomadtán viszonozni fogja. Nehéz volt ellepleznie Eötvösnek a váratlan zavart, Nem tehetett másként, hallgatnia kellett annak idején* titoktartást fogadott a csábítóknak, akik unszolták, hogy álljon a Tisza-ellenes palotaforradalom élére. Kinosan érintette a titok kiszivárgása, főképp barátja miatt Ügy döntött, mellőzi a magyarázkodást, ehelyett kirukkolt igényével: — Nos, ha Tisza Kálmán olyan nagylelkű, akkor szívesen venném, ha a belügyminiszteri hatalmával hozzásegítene a felismerési és boncolási jegyzőkönyvhöz. Természetesen, még a vizsgálat lezárása előtt. És mindjárt megértette, hogy a főállamügyész nem is igényli a magyarázkodást Vele együtt tisztában volt a háttérben bonyolódó sötét politikai üzelmekkel. Vala. melyik kegyhajhászó szolga- lélek sietett a miniszterelnök fülébe súgni az összeesküvés tervét, remélve, hogy megdí- csőül, őt pedig kompromittálja a hatalmára végsőkig féltékeny Tisza Kálmán szemében. De a ravasz Tisza könnyen átláthatta a kísérlet lényegét. Eötvös nem tudott szabadulni az árulás okozta meglepettségtől, s Kozma szavai újabb ámulatba ejtették. (Folytatjuk)
