Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-18 / 14. szám

WCS. Január 18. ICBLCT-WÄGTARORSZAö t (MM GAZDASÁGI IEGYZETEK Raktár, vagy fogyasztó? Lefutottak a nagy ajándékozási hetek, uborkaszezon van a kereskedelemben. Az egyik bolt eladója azt mondja alig van a betérők között igazi vevő, mindenki csak néz, ke­resgél, válogat. „És ha venni akar, megkaphat mindent?” Nemmel válaszol. Mindent nem. De azért van áru, sok a polcon, még több a raktárban... * Nem is olyan régen még nagy volt a kereslet és arányo­san kicsi a kínálat. Tizenöt éve egyfajta felöltőt ismertünk, a lódent. Ma összehasonlíthatatlanul más a helyzet. Most már van. hogy a kínálat nagyobb, mint a kereslet. A vevő vá­logathat. És válogat is — bár ez még nem az igazi. Mert igaz, az üzletekben sok az áru, csak éppen a drágább termékből, a divatjamúltból, abból, amit kevésbé keresnek. Hiány van rö­vid- és kötöttáruból, gyermekcsizmából, olcsó és tetszetős női szövetből és még sok mindenből. „Mikor jöjjek be?” — hangzik el sok százszor naponta a kérdés. A válasz legtöbb­ször: próbálja meg talán a jövő héten. S a legtöbbször akkor is hiába. Az eladó megsúgja, hogy persze; mert az üzletnek el kellene először adni a megmaradt készleteket, akkor vásá­rolhat új tételt. Addig nem, nincs rá pénz. Meddig tart vajon ez az „addig”? Mikor élnek az üzle­tek a kockázati alappal, szállítják le az árakat, csinálnak kedvezményes vásárt? Nekik megérné — a forgalom emel­kedik, s a vevő is megtalálná végre, amit keres. A terméket végül is nem a raktárnak találták ki. Olvasom, szifontűt gyárt már egy Veszprém megyei ter­melőszövetkezet. Hiánycikk is, jobb minőségű is, mint az ed­dig ismert — fellendült a szövetkezet melléküzemága. Pénzt hoz. ugyanakkor ötven, vagy száz embernek állandó munkát Nálunk? Itt nem lehet? Nem szifontűt, hanem mondjuk apró hiányzó cikkeket — egy áruház pillanatok alatt leg­alább százat sorol fel. Csak meg kell kérdezni. Még egysze­rűbb. ha a tsz, a vállalat gondolkodik, kísérletezik, s meg­keresi a fogyasztót Van kezdeményezés itt is. A nyíregyházi Ságvári Tsz már bemutatta a vitamindús almasűrítményt Tarpán már készül a község címerével ellátott címkéjű eredeti kisüsti — Miskolc lekötötte talán az egész év termelését. Ugyanitt lé­tesül a sütöde hagyományos búzakenyér előállítására. A Nyírmadai Állami Gazdaság tejet és tojást szállít közvet­lenül a piacra, a vendéglátóiparnak. A NYlRKÉMIA előál­lította a coca-cola szerű, gyógyhatású üdítő italt, s lassan talán kapni is lehet. A gergelyiugomyai Tisza strandon tsz- gyümölcsárusító kínálja nyáron a strandolóknak a friss, az­nap szedett árut. És van még hasonló példa nem is egy. De valahogy még mindig kevés. Ügy tűnik: vállalataink, termelőszövetkezeteink még bátortalanok, még kevesebbet töprengenek a szükségesnél. S ha gondolkodnak, s akadály­ba ütköznek, mintha túlságosan hamar feladnák Nem arra gondolunk, hogy kalandokba bocsátkozzanak, ráfizessenek a kapkodásra. Csak arra, hogy az ötlet, az okos javaslat — aminek va­lóban reneszánszát éljük mostanában — sokszor még min­dig hiánycikk. És ha van, nem egyszer nagyon soká keli Várnunk, amíg megvalósul. Pedig az idő nálunk is pénz. Kopka János A dolgozó nép szolgálatában Munkásőriinnepség Nyíregyházán a megye legjobb önálló egysége tiszteletére Pénteken délután Nyíregy. házán, a Móricz Zsimond Színházban tartotta meg ün­nepélyes évzáró-évnyitó egy­séggyűlését a Sziklai Sándor nevét viselő nyíregyházi járá­si munkásőr önálló egység. Megjelent az ünnepségen Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka, az MSZMP Központi Bizottságá. nak tagja, Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első tit­kára, Ballal István, a mun­kásőrség megyei parancsno­ka. A jelentésbeadás után Alexa László, a Nyíregyházi Járási Pártbizottság első tit­kára a pártbizottság és a járá_ si egységparancsnokság ne­vében üdvözölte a megjelen­teket, majd Nemes Béla, az egység parancsnoka számolt be az 1968-as kiképzési év eredményeiről és ismertette az ez évi feladatokat, célkitű­zéseket. Elmondotta, hogy a me­gyei parancsnokság értékelése alapján ez az egység nyerte el a megye legjobb önálló egy­sége címet. Az egységen belül folyó szocialista versenyben pedig — immár harmadszor — az újfehértói egység lett a legjobb szakasz, most már véglegesen náluk marad a vándorzászló Az egység leg­jobb raja címet — a vele já­ró vándorzászlót és oklevelet — a nyírbogdányi szakasz harmadik és a vencsellői sza­kasz első raja nyerte. Nemes Bélé beszéde után Botrágyi Zoltán, a parancs, nők helyettese olvasta fel az értékelés eredményéről, vala­mint a kitüntetésekről szóló parancsokat Az önálló egy­ség által nyert serleget Ballai István megyei parancsnok ad. ta át Nemes Bélának, a tíz­éves munkásőri tevékenység elismeréseképpen adományo. zott Szolgálati Érdemérmet pedig Papp Árpád nyújtotta át a kitüntetetteknek. A lesze­relő, illetve tartalék állo­mányba menő munkásőrök Munkásőr Emlékérmet és oklevelet kaptak, „Kőszőnöm, hogy meghallgattak, segítettek..." Fogadóóra magánügyben — mindennap Panasznap? A hét minden munkanapján. Fogadóóra? Szinte minden munkaóra az a megyei nőtanácsnál. Az embe. rek problémái sokrétűek: csa­ládi problémák, lakás- és szo­ciális problémák, elhelyezkedé­si, munkaügyi panaszok és még sok egyéb. Megnyugtató, hogy az esetek túlnyomó többségé­ben — a lakásügyek kivételé­vel — az indokolt, jogos pa­naszokat sikerül elintézni. A feljegyzésekből családok, egyének elesettsége, vagy egy­szerűen tájékozatlansága tá­ra fel. Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy a nők nem nagyon ismerik jogiakat, le­hetőségeiket. Számos panasz előidézője ez. Ismeretes, hogy az utóbbi években több, a nőket kedve­zően érintő törvényünk lá­tott napvilágot. Az asszonyok „hallottak valamit”, de pontos ismereteik nincsenek, mert akiknek ezt el kellett volna mondania, vagy elmulasztot­ta vagy maga sem ismeri a rendeleteket. Ilyen apróságo­kon múlik a komoly panaszok jelentkezése. Véltek, valódiak — ilyen vonatkozásban egyre megy —, hiszen így is, úgy is foglalkozni kell velük. Az ilyen ügyek első sorában áll a gyermekgondozási segélyre jogosultság eldöntése. Soka­sodnak ezek a panaszok ámi- óta köztudot lett a törvény kiszélesítése. Nemcsak a tsz- ekben, hanem szép számma' nagyüzemekben dolgozó asz szonyok is itt kapják meg er­ről a játékoztatást A„ jár vagy nem jár” ügyek intézése még a legegyszerűbb. Sokkal nehezebb a család: problémák rendezése Amikor •z iszákos brutális családfő tői való rettegés hozza el ide a végsőkig elkeseredett asz- szonyt, anyát. Nehezíti a dol­gunkat, hogy a legtöbb asz- szon fél az otthon várható kő. vetkezményektől, a nőtanács­tól önálló, nélküle történő in. tézkedést vár. De jött ide felnőtt gyermek anyja vé­delméért: apja üti-veri ittas állapotban. — Kényszerelvo- nókura, büntető feljelentés —, ezek a lehetőségek. Gyako­ribb viszont, hogy a hatósá­gok nem avatkoznak bele az úgymond „családi ügyekbe”. Hányszor elhangzott már kü­lönböző fórumokon — leg­többször a nőtanácsok részé­ről —, hogy szükség lenne olyan törvényre, amely véde­né a családtagokat az alkoho­lista, brutális férjtől, apától, s megelőzné az esetleges csa­ládi tragédiákat. Levelet írtak a szomszé­dok, hogy felhívják a megyei nőtanács figyelmét egy fiatal kislány sorsára. A gyerek megszökött az allami nevelő­otthonból, s szülők híján rossz környezetbe került. Rö­vid úton sikerült a megyei gyermekvédő otthon segítsé­gével a gyereket visszavin­ni. Sok idős ember is fordul ;de segitségért. Miután gyer­mekeiknek odaadott mindent, nincs egy zug a házban szá­mára. Szociális otthoni elhe­lyezéshez kérik a támogatást. Jönnek magányos öregek a városból, akik kérték, legyen hely számukra ahol a nappa­lokat eltölthetik. Rossz az egyedüllét, meg télidőben drága is az éjjel-nappali fű­tés. (Ez is bizonyítja, meny­nyire szükség volt már a na­pokban megnyílt öregek nap­közi otthonára.) Szintén nem könnyű feladat a munkába állítás, még azon túl, hogy a lehetőségük is szűkre szabottak, s hogy eset­leg a védenchez fűzött remé­nyek nem válnak be a mun­kahelyen. Persze, csak az iga­zán indokolt kérelmeket in­tézik: ahol látják, kenyér­kérdés az elhelyezkedés. He­lyeztek el családfenntartó öz­vegyasszonyt, aki azóta már fizetésemelést, jutalmat ka­pott. Ide jött gondjaival az az asszony is, aki 56-ban disszi­dált férjével, kint három gye­reke született, a férje elhagy­ta, hazazavarta, a gyerekekkel együtt Sokan válogatnak. Szinte megszabnák, csak ilyen vagy olyan munkát akarnak. A fizikai munkától rendszerint húzódnak, s ráadásul olya­nok, akiknek semmi képesí­tésük nincs. Ez tapasztalható szülőknél is, akik viszont gyermekük elhelyezéséhez vagy továbbtanulásához kér­nek segítséget. S rendszerint gyenge tanulmányi eredményt tudnak felmutatni. Problémákat megoldani, fá­jó sebekre gyógyírt találni: nem látványos, ország-világ elé tárulkozó tevékenysége ez egyéb feladata mellett a nőta­nácsnak. Sokszor a gondjaival kilincselő ember legszűkebb családi köre sem tudja meg. hol kapott végül is orvoslást panaszára. „Köszönöm hogy meghallgattak... Köszönöm hogy segítettek...” Szép fizett- ség ez azoknak, akik meg­osztják mások gondjait K. E. Ballai István átadja a verseny győztesének járó serleget Nemes Bélának. Elek Emil felvétele Ezután került sor az új munkásőrök ünnepélyes es­kütételére, majd Alexa Lász­ló méltatta a munkásőrök ál­dozatkész munkáját és hívta fel a figyelmet a párt politi­kájából és az új gazdaságirá­nyítási irányelvekből adódó legfontosabb tennivalókra a jelenlévők figyelmét Egyben — nagy taps kíséretében — jelentette be, hogy az önálló egység névadójának özve­gye levélben kívánt további sikereket és jó egészséget az állományban tevékenykedő munkásőröknek. Üdvözlő le­velek érkeztek a társegysé­gektől is. Az ünnepség kedves aktusa következett ezután, amikoris a vállalatok, üzemek, tsz-ek vezetői megjutalmazták azo­kat a munkásőröket, akik a mindennapi munka mellett becsületesen helytálltak ön­ként vállalt megbízatásuknak. Ezt követően jelképes fegy­verátadás következett; lesze­relő munkásőr adta át fel­szerelését az újonnan felsze­relt követőjének. Az ünnepség befejező aktu­saként Papp Árpád mondott nagy tetszéssel fogadott be­szédet Elmondta, a munkásőrök képesek arra, hogy bárhol, bármikor szolgálatba lépjenek a haza, a rend védelmére. Ezt a nagy áldozattal járó harc­készséget értékeli, elismeri pártunk, államunk, a dolgozó nép. A további tennivaló: még tökéletesebbé tenni a módsze. reket, fokozni a kiképzés ha­tékonyságát. Ez a munka — hangsúlyoz­ta — felelősségteljes, kom­munista helytállást követel és igényel a jövőben is. „És mi teljesíteni fogjuk minden kö­rülmények között azt amit kommunista öntudatból ma­gunkra vállaltunk. Azért is vállaltuk ez a feladatot, hogy a nagy család nyugalmán be­lül a mi kis családunk béké­jét is megőrizzük.” Az ünnepség Alexa László zárszavával, majd az Intema. cionalé elhangzásával ért vé­get Tóth Árpád LAPSZÉLEN Háztáji öregeknek Nem egyedi jelenség, hogy idős termelőszövetkezeti ta­gok azért panaszkodnak: ház­táji földjüket lakóhelyükhöz távol jelölte ki a háztáji bi­zottság. Az öregek jogosan az­zal érvelnek, hogy hetven­éves korral nehéz naponta négy-hat kilométert gyalogol­ni, hogy földjüket megmű­velhessék. A gyaloglás még a kapálástól is fárasztóbb. A termelőszövetkezetben sok az öreg. A tagság 20—30 százaléka járadékos vagy nyugdíjas. Életükben már so­kat dolgoztak és legtöbb lük magas kora ellenére ma sem vonja ki magát a múnkábóL Egy élet munkája után kéré­sük nem nagy és tejesítheíő is. A háztáji bizottságok — még akkor is, ha már egy megállapodott rendet kell fel­bontani — érttessék meg a tsz-tagsággal, hogy a faluhoz közel eső háztáji terület as öregeket illeti. Ez a humá­num mindenki számára jó lesz egyszer, hiszen a ma 30— 40 éves férfi vagy nő idővel szintén nyugdíjas lesz. A háztáji földek művelésé­re, kimérésére a következő hónapokban kerül sor. Jó lenne, ha a termelőszövet­kezeti vezetők háztáji bizott­ságok tekintetbe vennék a* öiegek kívánságát. (seres) Fapadoson a táppénzbe Kedden utaztam Nyíregy­háza felé azzal a személyvo­nattal, mely 12,50-kor indul Hajdúszoboszlóról. Nem colt túl nagy hideg odakint, en­nek tulajdonítottam először, hogy a személykocsiban, ami­ben ültem, elviselhetetlen volt a meleg. Utastársaimmal együtt már fulladoztunk, míg Debrecenben állt a vonat Nem tudtunk másként segíte­ni magunkon: kinyitottuk as ablakot Ahogyan Debrecenből Nyír­egyháza felé haladt a vonat a fűtés csökkent Már régen bezártuk az ablakot de dide­regtünk. Téglásnál már fel­vettük télikabátjainkat. Jól tudom, hogy a fűtés szabályozása nem könnyű munka, mégis úgy vélem, hogy ez a gőzfürdőből dider­gővé változtatott fapados ko­csi egy kis túlzás. Az ilyen szerelvény embe­reket szállít — némelyiküket egyenesen a táppénzbe. (PBWyt) Nyolc-tíz éve annak, ami­kor esetünk szereplője eldob­ta a címben jelzett bume­rángot. Abban az időben sta­bilizálódtak területileg az állami gazdaságok és fejlőd­tek fel a termelőszövetkeze­tek. Addig soha nem tapasz­talt gyümölcs- és szőlőtelepí­tési láz volt Szabolcsban. Nem kellett hirdetni a facsemetét, sem a szőlőoltványt. Csak a lenyesett gallyat és a kévébe kötött száraz venyigét nem le­hetett eladni. A megye legnagyobb fais­kolájában egy agilis kertész volt a telepvezető. Elismerés­sel beszéltek róla. Nemcsak diplomája, hanem szakértel­me is volt a fiatal vezetőnek. A faiskola azonban olyan termelőhely ahol mindig van első-, másodosztályú, sőt meg nem felelő árut is. A nagy kon­junktúrában, aki „hamarabb kelt” jobb oltványhoz ju­tott. Az értékesítési szezon végefelé tartottak, amikor jelentette az árukiadó: „Itt vannak az egyik állami gaz­BUMERÁNG daságből szőlőoltványért és a kívánt minőségből nincs any- nyi, amennyit igényeltek.” — Mit csináljunk? — kér­dezték egymás tóL — Ki van itt a szállítmány­ért — érdeklődött a telepve­zető. — Nem ismerem. Olyan csendes embernek látszik — mondta az árakiadó. — Próbáljátok meg, amit a többi gazdaság nem vitt el, adjátok oda neki — rendel­kezett a vezető. Sikerült az üzlet. Elvitték a cémagyökeres oltványokat is. A nagy forgalomban hamar elfelejtették az ügyet, azt is ki vitte eL Néhány év múlva felkérték a telepvezetőt, nem vállalná-e el az egyik szabolcsi állami gazdaságban az igazgatói tisztséget Elvállalta. Rövid időn belül körbejár­ta az üzemegységet A koráb­bi években nem a jó oldaláról volt híres ez a gazdaság. Ta­lált, jót is, de több volt a rossz. Amikor végigjárták a szőlőtáblát nem tudta meg­állni, hogy magából kikelve meg ne kérdezze: — Miféle telepítés ez? Hogy lehet ilyen munkát végezni?! Alig várta, hogy a központ­ba érjenek, azonnal kérette az irattárból a szőlőoltvány szál­lítási papírját Még szerencse, hogy az irattáros nem tudta milyen célból is érdeklődik az új igazgató, mert annak arc- szi ne változása sokat mondott volna az iratok őrzőjének. A szállítólevélen a saját kézjegyévd találkozott az Csikós Balázs Az idő — pénz

Next

/
Oldalképek
Tartalom