Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-17 / 13. szám

r 4 tOTTET MAGYAEOEC7ÄÖ ! 1ÍW. Inrtulr W, „Helycseré* támadás" a k©zni@s2 ellen Hírügynökségi jelentések a Szojuz testvérek sikeréről Bével József, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Nemcsak az űrhajósok köz­érzete, hanem a szovjet fővá­ros lakosainak hangulata is kitűnő. Amit a moszkvai „ut­ca embere" várt, bekövetke­zett: a Szojuz—4 és a Szojuz— 5 „összeházasítása” folytán létrejött a világ első kísérleti űrállomása. A világraszóló tu­dományos szenzáció kedvező ok volt arra, hogy a csütörtök a szovjet űrteljesítmények mérésének napja lett. A mér­tékegység ahogyan Moszkvá­ban mondják — az .először” Mindenekelőtt „először” fordul elő, hogy négy ember tartózkodik egyszerre a világ­űrben. „Először” került sor ember által vezérelt űrhajók összekapcsolására. Megvaló­sult az űrhajózás atyjának Ci- olkovszkijnak elméleti terve, hogy a Föld körül keringő űr­hajók összeszerelése folytán hozzanak létre nagyobb orbi- tális állomásokat, amelyekben hetekig, hónapokig élhetnek a kozmonauták. Az ilyen or- bitális állomások a Holdra és más égitestekre induló űr­expedíciók támaszpontjául, űrrenülőteréül is szolgálhat­nak „Először” történik „munka- helyváltoztatás” a világűrben. Jeliszejev és Hrunov, termé- szeseten nem minősülnek „ön­kényes" kilépőknek, hiszen Volinov parancsnok utasítá­sát hajtották végre. A Szo­juz—4 és a Szojuz—5 űrkísér- íete egyben alkalmas arra is, hogy a világ. Ízelítőt kapva a szerénységből, megtanulja, mit is kell érteni azon, ami­kor szovjet tudósok úgy nyi­latkoznak, hogy a Szojuz-tí- pusú űrhajók bonyolult fela­datok elvégzésére képesek. A négyes űrkfsérlet konkrét érvekkel látta el a szovjet űr­tudományt, amely az „ember vagy gép” vitában a világ­űr meghódításának járható útinként a gépek és az ember tevékeny egvüttműködesét jelölte meg. A Szojuz—4 és a Szojuz—5 automatikus műsze­rei és irányító berendezései mindent felülmúló pontosság­gal működtek, ugyanakkor m kozmonauták mesteri tudás­sal végezték el azokat a fela­datokat, amelyeket nélkülük lehetetlen megoldani. E két té­nyező jelenti a Szovjetunió kozmikus győzelmeinek „tit­kát”. A világ fővárosaiban nagy figvelnmmel kísérték az űr­ben keringő két szovjet űrha­jó csütörtöki összekapcsolá­sát és szétválasztását, s a saj­tóban mindenütt kommentál­ják s nagy jelentőségű tudo­mányos kísérletet. A TASZSZ- iroda összefoglalót közöl ar­ról a visszhangról, amelyet két szovjet űrhajós űrsétája a két hajó összekapcsolása és a személyzetnek egyik hajóból a másikba való átköltözése keltett. LONDON Bemard Lövell profesz- szor, a Jordell Bank igazgató­ja kijelentette, hogy a Szo­juz—4 és a Szojuz—5 össze­kapcsolása jelentős lépés koz­mikus platformnak a Föld körüli pólyán történő megte­remtése felé. Ilyen platform kialakítása — az angol csil­lagász vélemény szerint — számos és sokféle lehetőséget nyújt az oroszoknak a Föld és a világmindenség tudo­mányos megfigyelésére. PÁRIZS Csütörtök délutáni párizsi lapok elsőoldalas szalagcí­mekkel jelentették be az első szovjet kísérleti űrállomás létrehozásának hírét. „Ragyo­gó orosz űrtámaszpont” — ír. ja főcímében a Franceance- soir. „Az orosz űrhajósok az egyik Szojuzból a másikba látogatnak el” — hangzik a Paris-Presse szalagcíme. A Le Monde elsó oldalas cikkének a címe: „Az összekapcsolás után a két Szojuzból kiala­kult az első kísérleti ürállo. más”. A Szovjetuniónak sikerült Föld körüli pályán összesze­relnie az első kísérleti űrállo­mást — állapítja meg cikké­ben a Le Monde Miután az Egyesült Államok megelőzte a Holdért folytatott verseny- futásban. a szovjeteknek sike­rült előnyt szereznie egy Föld körüli pályára juttatott megfigyelő bázis létrehozásá­ban. A cikkíró megállapítja, hogy a két Szojuz-űrhajó ösz. szekapesolásával régóta ma­guk elé tűzött célt értek el: a részletekben felbocsátott szer­kezetek összeszerelését az űrben. A Paris-Presse kom­mentátora a többi között A TASZSZ-hfrflgynökség legfrissebb jelentése: A Szo­juz—4 és a Szojuz—5 űrhajó folytatja páros űrrepülését. Csütörtökön, moszkvai idő szerint 17 óra 32 perckor mindkét űrhajó kikerült a rá­dióvétel zónájóból. 18 óra 30 perckor Jevgenyij Hrunov és Alekszej Jeliszejev űrhajós megállapítja, hogy a Szojuz— 4 és a Szojuz—5 űrhajó össze­kapcsolásával gyakorlatban bizonyították be, hogy az űr­ben nehéz helyzetbe jutott űr­hajónak való segítségnyújtás­ról 1968 áprilisában Moszkvá­ban aláírt egyezményt az űr­repülés feltételei között is ké­pesek végrehajtani. WASHINGTON Valamennyi amerikai rá­dióállomás és számos tévéadó számolt be csütörtökön az újabb szovjet űrkisérlet si­keréről. Az első jelentések kiemelik, hogy a Szovjetunió első ízben hozott létre nagy űrállomást, amely alkalmas lehet a világ­űrben végzett tartós kísérle­tekre és nagy távolságokra történő űrutazások indítására. Mint ismeretes, az Egyesült Államok a Gemini-program során végrehajtotta űrhajók összekacsolását, azonban ezek közül csak az egyik volt piló­ta által vezetett. Az amerikai tudományom körök megítélése szerint a Szovjetunió módszeresen ha­lad előre saját űrkutatás' programja végrehajtásában E program állomása lehet a Holdra-szállás, de a mestersé­ges űrállomás létrehozása ar­ra enged következtetni, hogy a szovjet tudósok már más bolygók felé indítandó lakott űrhajókat is terveznek. Az amerikai sajtó minde­nekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a csütörtöki kísérlet so­rán a történelemben először hajtották végre űrhajó sze­mélyzetének kicserélését BONN Nyugatnémet szakértők vé­leménye szerint a két szovjet űrhajó sikeres összekacsolá- sa azt mutatja, hogy a Szov­jetunió képes hatalmas orbl- tális űrállomások összeszere­lésére, amelyekre támasz­kodva további kísérleteket hajthatnak végre a világűr meghódítása érdekében. nyugovóra tért az orbitális re­keszben. Vlagyimir Satalov, az űrhajó kabinjában tölti az éjszakát. Borisz Volinov, a Szojuz—5 űrhajó parancsno­ka, programja teljesítése után, 18 óra 30 perckor szintén éj­szakai nyugalomra tért az or- bitális rekeszben. Lapzártakor érkezett: Gerencsér Miklós: S gyulaiéi ellenjele Regény Eötvös Károlyról 25. Könnyű ezt leírni, de vajon hozzá tudnak-e férkőzni a vizsgálat hétpecsétes titkai­hoz, lesz-e elegendő lelemé­nyük, szívósságuk, szerencsé­jük a megdönthetetlen bizo­nyítékok birtokba vételéhez" — tépelődött Eötvös a kutató­szoba magányában. Sokat fej­lődött a jog, ehhez mérten a törvény embereinek ügyessé­ge, óvatossága is. Az általuk festett látszat néha tökélete­sebbnek tűnik, mint a való ság. Bonyolultságot halmoz r.ak bonyolultságra, a világom dolgokat is összekuszálják a kibogozhatatlanságig, hogy rajtuk kívül senki ne igazod hasson el a részletek remény télén útvesztőjében. Tiszaesz lár nem Orkút és nem Pér Hasonlíthatatlanul félelmete­sebb és alaposabb. Amióta megtalálták a csonkafüzes: holttestet, különösen megrom­lottak az erőviszonyok a vé­delem rovására. De a szívszorítóan ijesztő mocsárból kiemelkedett az el­ső szilárd pont. Eötvös meg­vethette rajta a lábát, végre eldönthette, hogy honnan és merre induljon. Izzott az első osztályú ku­pé a júliusi hőségtől. Sem a testnek, sem a gondolatnak nem volt kedve mozogni a forróság okozta deliriumtól. Ráadásul az ablakot is csuk­va kellett tartani, nehogy összepiszkítsa a verejtékező Eötvöst a mozdony kőszén­füstje. Egyedül utazott a bársonnyal párnázott kupé­ban, mellényre vetkőzve pró­bált enyhíteni kínján. Cegléd felé robogott vele a gyorsvo­nat, nézte a sárgára perzselő- dött legelőket, az akáccso- oortok oázisában fehérlő ta nyakat. Egyre több gabona­vetés fordult az ablak látó­szögébe a síkság óriási ko­rongján és a végtelen tarló­kon, búzatáblákon apró szí­nes bogarak virítottak: dol­goztak az aratók a horizontig terpeszkedő nagybirtokokon. Neki is dolgoznia kellett. Még hét órai utazásnak né­zett elébe, s ezekben az ideg­tépő napokban minden tét­len óra behozhatatlan vesz­teséget okozhatott Minél töb­bet foglalkozott a tiszaeszlári üggyel, annál inkább úgy érezte, hogy még semmit nem tett holott a Magas- Tátra tömegével tornyosult felette a bénítóan hatalmas feladat. Igaz, hárman vállal­ták a védelmet, de megálla­podott Funtákkal és Ho- ránszkyval, hogy ők majd a tárgyaláson végeznek érdemi munkát. Addig az 5 köteles­sége lesz a védelemhez szük­séges, ma még felmérhetet­lenül bonyolult tény- és adathalmaz összegyűjtése, rendszerezése. Senkinek nem tehetett szemrehányást a tennivalók ilyen felosztásá­ért, hiszen éppen Eötvös akarta így. Magáénak vsl­Egy per évfordulójára VARSÓ Wladislav Gomulka, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta a Lengyelországban tartózko­dó Fock Jenőt, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnökét. A ta­lálkozón részt vett Józef Cyrankiewicz, a LEMP Politi­kai Bizottságának tagja és Zénón Klisko, a LEMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Jelen volt Némety Béla, a Magyar Népköztársaság var­sói nagykövete. A beszélgetés szívélyes, baráti légkörben folyt le. MOSZKVA Ahti Karjalainen finn kül­ügyminiszter csütörtökön Moszkvába érkezett, hogy részt vegyen a szovjet—finn gazdasági együttműködés1 kormányközi bizottság ötödik ülésén. A bizottság megvitat­ja a két ország árucseréjé­nek fejlesztésével és az 1971— 75. évi hosszú lejáratú keres­kedelmi megállapodás meg­kötésével összefüggő kérdése­ket. PRÁGA Csütörtökön a prágai vár spanyol termében megkezdte tanácskozását a CSKP Köz­ponti Bizottsága. Napirenden a pártmunka aktuális kérdé­sei és a legmagasabb nép- képviseleti szervek átszerve­zése szerepel. A javaslatte­vő és sajtóbizottság megvá­lasztása után Alexander Dub- oek mondotta el beszámoló­ját. a párt időszerű felada­tairól. BEIRUT Rasid Karami kijelölt liba­noni miniszterelnök szerdán este bejelentette, hogy meg­alakította tizenhnttagú kor­mányát. A kabinet nyolc mi­nisztere tágján vagy szövet­ségese Karami úgynevezett demokratikus és parlamenti frontjának, hét miniszter pe­dig a „három-párti szövet­ség” tagja vagy támogatóm egy örmény miniszter pedig függetlennek számít 1949. január 17-én, 20 év­vel ezelőtt, nagyszabású kira­katpert indítottak a Wail Street „bulldogjai” az Egye­sült Államok Kommunista Pártja ellen. Bíróság elé állí­tották az 1919-ben alakult hrreedzett és befolyásos párt 12 vezető személyiségét. Hosszú és „szenzációkat pro­dukáló” tárgyalás után 1949. október 14-én 11 kommunista vezetőt bebörtönöztek. A per lefolyása, körülményeinek szövevénye és a csalárd ítélet számos tanulsággal szolgál. Franklin D. Roosevelt 1945. április 12-én halt meg. Helye­be Harry S. Truman lépett, az addigi alelnök. Truman azokat a monopolista körö­ket képviselte, akik meghir­detve az „Amerika évszáza­da” politikáját — az atom­bomba egyedüli birtoklásának hitében — világuralomra törtek. Céljuk menetrendje az volt: megsemmisíteni minden progresszív belpolitikai erőt. szabad kezet nyerni a Szov­jetunió és a népi demokrati­kus országok elpusztítására, USA befolyás alá kényszeríte­ni a földkerekség valamennyi országát... Megkezdték tehát a — hi­degháborút. A legfőbb belpolitikai el­lenségüknek a hatvanezer taglétszámú, de milliókat befolyásoló kommunista pár­tot tartották, i vele együtt a progresszfven gon­dolkodó munkásságot. Az USA munkásosztályának je­lentős tömege ugyanis ideoló­giailag, szervezetileg és gaz­daságilag számottevően meg­erősödött a II. világháború éveiben. A Wall Street a há­ború befejezése után leszál­lította a béreket, emelte az árakat, s — haditermelés le­lassulására hivatkozva — tömegesen bocsátotta el a dol­gozókat. Mindezzel nélkülö­zést, bizonytalanságot, eg­zisztenciaféltést zúdított a bér­ből élő kisemberekre. A nép­tömegek hatalmas sztrájkok sorozatával válaszoltak. E mozgalmak letörésére a hatalom drasztikus intézke­désekhez folyamodott. Taft— Hartley törvénye 1947. június 23-án a sztrájkjogot támad­ta meg: a Mundt—Nixon tör­vény 1948. május 20-án a kommunizmust vette célba és a McCarran törvény 1950-ben az internálások széles körű al­kalmazását tette lehetővé. Az egész korszakra rányomta a bélyegét a McCarthy széna cor fasiszta jellegű tevékenysége és az Amerika-ellenes Tevé­kenységet Vizsgáló Bizottság hadjárata mindenki ellen, aki nem hódolt be az USA im­perializmus hódító terveinek. És miközben szakadatlanul és növekvő hangerővel fúj­ták a hidegháború harsonáit, kihirdették a Truman-elvet (a Föld az amerikaiaké), pro­pagálták a Marshall-tervet (kölcsönökkel és segélyekkel kiterjeszteni az USA gazdasá­gi befolyását) megszervezték az agresszív NATO-t és tár­sait. E folyamat „eredménye­képpen” 1950. jánius 21-én az Egyesült Államok hadereje agresszív módon belépett a koreai háborúba, s a szakadék szelére sodorta az emberisé­get. Az 1949. január 17-én meg­kezdett kommunistaellene* per — a rákövetkezőkkel együtt — likvidálni akarta az Amerikai Kommunista Pár­tot. Szerette volna megfoszta­ni az USA munkásait politi­kai és szellemi vezérkaruktól. Depolitizálni kívánta a szak- szervezeteket, egzisztenciális fenyegetésekkel engedelmes­ségre szorítani minden mun­kást. Húsz év telt el azóta, a szándék kitervelőit elnyelte a történelem süllyesztője, de sokféle létező nehézség elle­nére él, gyarapodik és helyt­áll az Egyesült Államok Kom­munista Pártja. Szombaton megkezdődnek Párizsban a kibővített vietnami béketárgyalások Párizs (MTI): A francia fővárosban már a délelőtt folyamán izgalmat keltett újságíró körökben az a bejelentés, hogy kora dél­után mind a VDK, mind pe- dik az Egyesült Államok de­legációja sajtóértekezletet tart. Sajtókörökben bizonyos­ra vették, hogy fordulat kö­vetkezett be a vietnami hábo­rú békés rendezésére vonat­kozó megbeszélések vontatott menetében. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Párizsban tár­gyaló küldöttsége nem sok­kal 12 óra után az alábbi köz­leményt hozta nyilvánosság­ra: 1969. január 16-án a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadi- tási Front küldöttsége hozzá­járulásával a VDK kormá­nyának delegációja megegye­zett az Egyesült Államok kormányának küldöttségével a párizsi tárgyalások első ülé­sének ügyrendi kérdéseiben: 1. A VDK kormányának küldöttsége, a DNFF delegá­ciója, valamint az Egyesült Államok kormányának és a saigoni kormányzatnak a de­legációja egy kerekasztal kö­rül foglalnak majd helyet, a küldöttségeket semmiféle választó vonal nem különíti el. A négy küldöttséghez tarto­zó titkárok két kisméretű négyszögletű asztalnál fognak ülni némi távolságra a nagjr tárgyalóasztaltól, annak két oldalán. 2. A vietnami rendezésről folyó párizsi értekezlet első ülését, melyen részt vesznek a VDK, a DNFF, az Egyesült Államok és a saigoni rend­szer képviselői, 1669. január 18-án 10 óra 30 perckor tart­ják a nemzetközi értekezletek központjában. A fentivel csaknem szó sze­rint megegyező közleményt hozott nyilvánosságra az Egyesült Államok delegáció­ja is. Az amerikai sajtótájé­koztatón elmondották még, hogy a tárgyalóasztalon sem zászlók, sem névtáblák nem lesznek elhelyezve. A szom­bati ülésen elsőnek az ameri­kai—dél-vietnami fél szólal fel. A továbbiakban kap szót a VDK és a DNFF delegáció­ja. Ezen az első kibővített ta­nácskozáson döntenek majd további egyelőre még nem tisztázott ügyrendi kérdések­ről. A hírügynökségi jelentések szerint a megegyezés, amely kimozdíthatja a tárgyaláso­kat az eddigi holtpontról. Hí Van Lau, a VDK küldöttsé- sének helyettes vezetője és Cyrus Vance, az amerikai de­legáció „második embere” szerdai és csütörtöki megbe­széléseinek eredményeképpen született meg. A két fél meg­egyezett abban is. hogy az ér. tekezlet hivatalos nyelve az angol és a vietnami, munka­nyelve pedig a francia lesi lotta a felelősséget, követke­zésképp ragaszkodott az ön­álló elképzeléshez, hogy en­nek birtokában építhesse ki a váddal szembeni bizonyíté­kok logikai szerkezetét. Fun­ták és Horánszky egyelőre politikai nyomatékot volt hi­vatva adni a védelem szere­pének, hajlandóságukkal si­került is elérni a remélt ha­tást Nem magánszemélyek, hanem politikusok szállnak szembe a vérvád ugyancsal; politikai célok vezette kohó­iéival. Az erkölcsi eredmény sokat használt az önbizalom­nak, egyúttal azonban meg­hatványozta a védelem fele­lősségét Az egész társadalom béké­je forgott kockán. Látszólag semmi nem fe­nyegette ezt a békét Az unalmasságig szilárdnak ha­tott a rend, ahogy mereven állt a piroscsákós forgalmista a ceglédi indóház peronján és tisztelgéssel búcsúzott a Szol­nok felé távozó gyorsvonattól. Már elszállt a hőség okoz­ta bénaság Eötvös agyáról. Tovább izzasztotta a kániku­la, de gondolatai felébredtek, egymást frissítve gyorsultak a vonat sebességéhez. Eszébe jutott, hogy Kossuth kormánya Szolnokig vasúton tette meg az utat, amikor Debrecenbe menekült, s a kormányzó agyonlövetett né­hány vasutast az engedelmes­ség megtagadása miatt. Aztán Bem József rémlett fel előtte a hadvezért sátorban, ahol a lengyel generális sötét és fe­hér babszemekkel játszik éj idején a fáklyafény mellett. Csatarendbe állítja babjait, átél) a reggel kezdődő ütkö­zet valamennyi lehetőségét, egyetlen variációt sem hagy­va ki a számításból. El'enfe- lelről a legremekebb megol­dásokat tételezi fel, s keresi az orvosságot a nagyszerűbb­nél nagyszerűbb hadmozdula­tokra. Rá se hederít, hogy az ellenségnek tulajdonított zse­nialitás a sajátja ö csak vé­dekezik, miközben kipróbálja a támadás összes változatát És a másnapi csatában nvn- dig kiderült, hogy legalább egy eshetőséggel többet gon­dolt végig, mint az ellenség hadvezére. Dübörgött a vashíd a vo­nat alatt. Eötvös lepillantott az agyagszínű, lustán höm­pölygő Tiszára. — Ha a víz beszélni tud­na, elmaradna az ütközet — gondolta. De a folyó néma volt és a csatát nem lehetett elkerül­ni. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom