Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-16 / 12. szám

Wff* fannár !§. ICRT rT-MAGYAR^R^rAO « olénl A gyári „vakságról” ßz ember álla pesziián... Záhony — fogyjon, hóoan hidegben Egy-egy üzemben, egy-egy munkahelyen az emberek épp. úgy megszoknak, természetes­nek, környezetükbe, életükbe illőnek éreznek mindent, mint mondjuk az otthonukban. A fent említett „vakság” tulaj­donképpen ebből a megszo­kásból, a sok-sok beidegző­désből adódik. Az „így van” megállapításhoz azután köny- nyen kapcsolódik még vala­mi: „így van jól”. Múlnak a hetek, hónapok, esztendők: az idő valahogy megkövesili a dolgokat, igen, így van jól, nem is lehetne, nem is lenne Jó másként. Pszichológiai tény: példá­ul az emberek, vezetők oly­kor nem veszik észre egy mű­helyben a közvetlen baleseti veszélyt, napról napra els.klik felette a tekintetük. Csodál­koznak, mikor a jövevény rá­mutat: oda védőrács kellene, sürgősen, amíg baj nem tör­ténik. Persze, nemcsak a munkás­védelemben találkozhatunk ilyenféle „vaksággal”. Ott kísért mindenütt a hétközna. pok során a megszokottság, s párban jár vele a „nem látja a fától az erdőt” fele mentali­tás. Sok összetevője van az effajta látásgyöngülésnek, a nagyfokú dekoncentráltság, a specializálódás éppúgv, mint a kényelmesség, a pillanatnyi praktikusság keresése, a járt úthoz való ragaszkodás. Ami a legdöntőbb az egészben: a változtatás, a jobbítás igényé, uek hiánya. Ez pedig a meg­Kgy busz — megrakva 31 mezőgazdasági szakemberrel — körbejárja az országot. 25 mezőgazdasági üzembe, kuta­tóintézetbe, gazdaságba lá­togatnak el. A busz utasai • tsz technikus-továbbképző tanfolyam hallgatói A tanfo­lyam második éve Debrecen mellett, Pallagon működik. Három megyéből: Szabolcs­ból. Baranyából és Hajdúból iskolázzák be a hallgatókat nyolchetes továbbképzésre. A továbbképzős technikusok január 14-én egy napig a Nyírségi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet vendégel vol­tak. Erre a napra mi is közé­jük ültünk az előadóterembe, egyrészt, hogy a 11 szabolcsi­val beszélgessünk, másrészt, hogy halljuk, mi újat ad a továbbképzés a régen végzett szakembereknek. Pillantás a fóliasátorba Az első előadás a lueema­•errr.esztésről, annak telepíté­séről, kezeléséről és be­takarításáról. szólt. Es mert Nyírségben vagyunk elsősorban a kisvárdai — vagy közismert néven a homoki — lucerna volt a legfőbb téma. Történetéből csak annyit, 1946-ban Teich- mann Vilmos kezdte a neme­sítését, 1967-ben nyert elisme­rést, s ma nemcsak a Nyír­ségben, de az egész országban fejlődőben van a telepítés aránya. Juhász Gyula, a zsurki Kos­suth Termelőszövetkezet íő- agronómusa:- A mi tsz-ünkben jelentős ax állattenyésztés Évente több mint 200 darab szarvas- marhát hizlalunk, aránylag nagy a tehénállomány, sok a sertés és a juh. Lucernát már a tavalyi telepítéssel együtt csak 80 holdon terme­lünk. Most, itt jöttem rá, hogy kevés. Gondom lesz rá. hogy tavasszal újabb 30 holdat te­lepítsünk és a nagvobb ter­méseredmény érdekében a vegyszerezés lehetőségét is ki akarom használni. Egyetlen nap alatt a to­vábbképző tanfolyam hallga­tói öt előadást hallottak. A bvrgonya+ermesztéssel kap­csolatos előadás után Nyitrai lévő állapot gondolkodás nél­küli elfogadásban, tudomásul­vételben, az állandóság túlzott tiszteletében gyökerezik. Gyakran a friss szemekre, a változtató szándékokra, a fia­tal — vagy fiatalos gondol- kozású — kezdeményezőkre is rá akarják tukmálni a „helyi látásmódot” így van ez jól, mit akartok? — mondjak. A legbosszantóbb az, amikor sokra képes, tudás és ráter­mettség alapján nagyra hiva­tott jó kritikai érzékkel meg­áldott szakemberek is sala- bakter módjára viselkednek. Természetesen gyára, kö­zössége, embere válogatja, hol, milyen a reagálás a gyá­ri, munkahelyi vakság elő­fordulására A beszűkülés, a szemellenzősség, a „nem lát tovább az orránál” féle rö­vidlátás kétségtelenül még mindig elég gyakori. Nem véletlenül szólunk mostanában sokat s egyre töb­bet az üzemi demokráciáról. Ez ugyanis a meglátás és észrevéltetés igényét is jelen­ti, a maga helyén — éppen a több szem többet lát’ igaz ságánál fogva — kitűnő fegy­ver a gyári vakság ellen Ki­tűnő. de mégsem eléggé hasz­nosított. A töprengés láncreakciója messzire visz ebben a témá­ban. Sokféle megnyilvánulá­sát tapasztalhatjuk még. Van. aki a forintnál nem lát to­vább, vannak vezetők, akik túzokat áldoznának fel egy Árpáddal, a nyírvasvári Vas­vári Pál Tsz főagronómusá- val sikerült néhány szót vál­tani: — Tavaly 150 holdon ter­meltünk áru burgonyát, 65 mázsás átlagtermést értünk el. Azt hiszem, ez az előadás sokban hozzájárul majd, hogy még jobb eredményeket ér­jünk el. Különösen felkeltette a figyelmemet az előhajtatás, amivel még nem próbálkoz­tunk. Különösen a fóliasátras módszert látom kivitelezheiő- nek. Az is új dolog, amit az előadó a burgonya nagyhal­mos előtárolásáról mondott. Megoldható. frissítés 28 év után A kísérleti intézet kutatói tavaly az úgynevezett nagy- halmos előtárolással kísérle­teztek. 14 vagon burgonyát tároltak egy kupacban úgy, hogy a burgonya szárítását mechanikus úton ventillátor­ral oldották meg. így a megtermelt áruból ke­vesebb a veszteség, a tárolási költség viszont nagymérték­ben csökken. Az előadások valóban sok újat, eddig a szakemberek ál­tal nem ismert termesztési, termesztéstechnológiai isme­reteket adott. A dohányter­mesztéssel kapcsolatban meg­tekintették például azt a mű­anyag dohánypajtát, amely­nek térfogata a hagyomá­nyos tízholdas pajtákhoz vi­szonyítva egyharmadot sem tesz ki. Az új dohánypajták kihasználási lehetősége a ré­gieknél — a kis térfogat elle­nére — többszörösen jobb ér gazdaságosabb. —» Nyolcadik hete vagyok távol a családtól, a munkahe­lyemtől — mondja Simon Pál a nyíregyházi Vörös Csillag agronómusa —, de nagyon megérte. Én 1941-ben végez lem hároméves mezőgazda - sági iskolát, azóta semmifé­le tanfolyamon nem vettem részt és csak most tudom ér­tékelni, hogy a régi és új mód­szerek között milyen óriási a különbség. Most már én is szorgalmazom majd a mélyebb talajművelést, a nagyobb ada­gé műtrágyázást. Eddig ná­lunk két és fél mázsa volt az átlagosan felhasznált műtrá­soványka verébért Mások azon vitatkoznak, hasznosnak mondható-e az az újítás, ame­lyik a dolgozók egészségvédel­mét, balesetvédelmét szolgál­ja, s nem fiadzik közvetlenül nyereséget. Némelyek az anyagi ösztönzésben nem dif­ferenciálnak kellőképp. Egye­sek a gyárkapun túlra, a piac. ra nem figyelnek eléggé, gör­csösen erőltetik már nem rentábilis termékek előállítá­sát. Mások a tanulástól, ta­pasztalatgyűjtéstől sajnálják az időt, fáradtságot, aztán szívják a fogukat, ha túl sok lesz a „tanulópénz”. Sok esetben a munkás, alig vagy csak igen keveset tud arról, hogy az általa végzett műveletek előtt s azt követő­en, mi is történik. Nem érzé­keli a termelési folyamatot, saját munkájának helyét az egészben, ami szintén gátja lehet ötletnek, kezdeménye­zésnek. Egy-egy dologba beleszokní. az ismeretlentől idegenked­ni emberi dolog. Emberi gyöngeságekből táplálkozik a gyári, hivatali, munkahelyi vakság is, de ezek a gYöngesé- gek nem legyőzhetetlenek. A recept: a demokratizmus, a kritikai szellem élesztésc és szüntelen táplálása. Mert több szem többet lét, több koponyában több neuron munkálkodhat a közös célért: együtt kell megnézni, meg­világítani és jobbítani a dől gokat (S.) gya, kevés. Kísérleti parcellá­kat állítok majd be, ahol főleg a műtrágya hasznosságát kí­vánom majd a mi viszonyaink között mérni, Elszalasztott lehetőség Nyolc hét továbbképzés. 11 szabolcsi vesz részt rajta. Az Iskola második éve működik. Ez alatt az idő alatt minteg; 40 növénytermesztői és 3C állattenyésztői szakember is merkedett az új módszerek kel. Mondhatnánk úgy is, elé gedettek lehetünk. De So mórjai László, a tanfolyur főelőadója elmondja: kollé­giumi férőhelyük 34 fő ér sokszor nem telik meg az is­kola. így már azt kell monda­ni: Itt Szabolcsban is néhány szakember, vagy termelőszö­vetkezet nagy lehetőséget sza- laszt el, amely mindenképpen a következő évek gazdálkodá­sának színvonalát csökkenti. Nagy veszély környékezte Dörgőt, Gyömbéicsugar biká­ját. Félő volt, hogy rádől a rozoga apaállatistálló. Oly roggyant, málladozó, szellőtől is megremegő volt az. hogy Dörgő felelős gondozója, az öreg Kuvik csak lábujjhe­gyen mert somfordálni az ál­lat körül. Pedig a renoválta- tás költségét minden évben betervezték, de a végén meg­faragták a pénzügyi tervet, 3 mindig Dörgő maradt ki. Végül a múlt héten a ta­nácshoz hivatták az öreg Ku- vikot. Az elnök tudatta vele: most már végképp kezében van a renováltatási költség, menten intézkedjék, hogy ta­tarozzák ki Dörgő hajlékát —- Nagyon jól van, elnök elvtárs — örvendezett Ku­vik —, megyek is a Valac- kaihoz. — Ez lehetetlen, Kuvik bá­csi. Az maszek. Csak állami Három kilométernyi utat tettünk már meg, mire elér­keztünk a javasolt munka­helyre; az ömlesztett áruk- átrakásához. Mert a forga­lom az átrakás a hideg el lenére sem szünetelhet. S a szállítmány is elég változa­tos. Csak ami hirtelen szóba kerül; napraforgó, szóiadara, borsó, kukorica, só, aratit kálisó. foszfor, foszforitliszt és így tovább. Az egyik vagonból ipari sót rakodnak. Széles vásá- nyú szovjet kocsiból magvar vagonba. Hattagú a brigád. Battványi József a vezetője Mechanikus lapáttal dolgoz­nák, s ez a kisgép sokat könnyít a munkán. — Egy műszak alatt három vagont is kiürítünk, de elő­fordult már több is — ma­gyarázza a gépet kezelő Fa­zekas Árpád. — Ilyen hidegben is? — kérdem. Csodálkozva néznek rám: — Ilyen hidegben megáll­ni. .. mit gondol? Még a melegedőbe is csak egyszer megvünk be naponta. Ebé­delni. ., Kénytelen vanyok elfogad­ni az érvet, saját hátamon érzem igazukat — a hideget. A fotós felkapaszkodott a va­gon tetejére, s egy kis moz­gás jót tesz jelszóval én is utána. Onnan közelebb »sík a két nyitóét vagonajtóban dolgozó együttes is. — Látja — mutatja tenye­rét a brigádvezető — az el­múlt éjjel megfogtam ezt a vasat és hozzáragadt a ke­zem. A „kormányos”, a mecha­nikus lapát kezelője II. Sza­bó Károly is hasonló „talál­kozóról” mutat kézzel fogha­tó bizonyítékot. Ide bizony elférne a kesz­tyű. .. Fényképezés közben a gép hirtelen felmondja a szolgá­latot vállalat vagy kátéesz jöhet szóba, mivel a Dörgő s ez a munka közületi. — Na te szegény Dörgő! — horkant fel az öreg. — Még az iskolaépítéshez sem ke­rült állami vállalat. A kátéesz sem vállal fel ilyen piszlicsá- rí munkát — Új mechanizmus van, nem olyan finnyás már a kátéesz — mondta az elnök De ha végképp nem megy, akkor kell egy irás, hogy a kátéesz nem vállalja, ennek határozottan benne kell len­nie. Ez esetben csinálhatja a Valackai. Kuvik a fiára bízta Dörgőt s átkarikázott a szomszédos nagyközségbe. Az építőipari kátéesz elnöke meghallgatta az öreget. — Rendben van, megcsinál­juk — mondta s belenézett egy nagy könyvbe. — 1970- ben átadjuk az istállót — Éppen most! — bosszan­kodik a kezelő, majd tréfá­san hozzáteszi: — Biztosan megijedt a nagy nyilvános­ságtól. .. Gyorsan jön a segítség; Se­bestyén Lajos üz3mlrkatoc már munkához is lát, s mu­tatja a baj okozóját: — Látja? T'-kadt ez a csavar. Van rá eset, hogv egész műszak alatt nincs probléma Néha meg egyik brigádtól a másikig kell sza­ladgálni. Csupasz kézzel fogja az acélszerszámokat Az ember há*án akaratlanul Is végigfut a hideg. Lassan lekászálódunk a va­gon tetejéről. Kísérőnk még sétára invitál, de tovább már nem állunk kötélnek. Rette­netesen kívánjuk a meleget. Pedig csak pár óra volt a kirándulás... A munkahelyektől messze vannak a melegedők. A sín­párok között itt-ott kokszkálv bák égnek, de nem sok mel­lette a vendég. A mozgás itt többet segít. Lábunk alatt ropog a hó. köze’edtünkre varjúcsapat libben odébb, a verébhad pe­dig előttünk szedj fel az el­hullott. magvakat A tél szetf- debbé teszi a zsákmányszer­ző madarakat Csak az em­ber áll itt a poszton télen- nyáron egyformán, évről év­re nagyobb feladattal birkóz­va. — Mert a tavalvi eredmény — így mondja Hepp Pál, a záhonyi átrakókörzet közgaz­dásza — ez évben már a tervnek sem felel meg. Több és egyre több áru érkezik. Ezen a napon a tévéhír­adóban már a Dunántúlra enyhülést jelzett a meteoroló­gia, de Záhonyban még tél­tábornok az úr. Csínján kell bánni a vassal, mert köny- nyen hozzáragad a kéz... — Tréfálni tetszik? — hü- ledezett Kuvik. — 1970-ben? r- Csak nem gondolta, hogy még az idén elkezdjük? — így az elnök. ’— Nem hát, hanem hogy már holnap reggel. Hiszen ha nevetni tetszik, úgy is jó. Csak tessék nekem egy írást adni, hogy a kátéesz nem vállalja. — Ilyet nem adhatok, Ku­vik bácsi, mert mondom, hogy elvállaljuk. Nem válo­gatunk, igaz, nem nagy üz­let, de meglesz. Az öreg Kuvik káromko­dott magában s eltökélte: ha a szegény Dörgőnek vesznie kell, ő bizony leissza magát a sárgaföldig. A kocsma felé menet hirtelen megpillantotta a cipész ktsz cégtábláját. Ku­vik megtorpant s benyitott. — Mivel szolgálhatunk? — kérdezte a műhelyfőnök. — A gyömbércsugari istál­lót kellene kitatarozni. — Akkor maga eltévedt bátyám. Mi Ilyesmit nem vál­lalunk. — De hátha mégis elvál­lalnák? — kérdezte nyomaté­kosan Kuvik. LAPSZELEN Lakások segítséggel Még nem dőlt el, hogyan és mennyi segítséggel épít majd lakásokat a Nyíregyhá­zi Építő és Szerelő Vállalat. Csak elképzelések vannak, elhatározások, a döntések jó része még hátra van. Annyi azonban máris bizo­nyos, hogy ők vállalati hoz­zájárulással lakáshoz jutnak. A telek rendelkezésre áll, már csupán a hozzájárulás mértékét kell eldönteni. Mi­vel a nyolc dolgozó külön­böző szakmákat képvisel, in­gyenesen oldották meg a lervezést, a jogi kérdések el­intézését és hasonlókat, — így eleve olcsóbban jönnek ki. Később az építés során nemcsak az építkezők segíte­nek, hanem számítanak más társadalmi munkára is, hi­szen megszokott már az a vállalatnál, hogy egy-egy bri­gád segíti a tagjait. A nyereség megfelelő alap­jából a vállalat is hozzájárni, ezt tehát eldöntötték. Ha mindegyik dolgozónak pél­dául 20 ezer forintot adnak, ez nem sok, — de sokat köny- nyít. Igaz, a részesedési ala­pot eléggé megcsapolja. (Már­mint a 160 ezer forint.) Az érintetteknek még bele kell egyezni. Bármennyi is legyen a vál­lalati hozzájárulás, nagyon tó kezdeményezésnek tartjuk, amit az ÉPSZER-nél kigon­doltak. Jónak és követendő­nek. Van már arra is példa, hogy egy-egy vállalat a ta­nácstól szándékozik lakást vásárolni, megfelelő összeg befizetése ellenében. A gya­korlat azt mutatja, hogy ex egyszerűbb ugyan, de lénye­gesen drágább, mintha a dol­gozók összefogását igényelve próbálnak segíteni a gondo­kon. Alapos számítások szerint * kisebb anyagi erővel rendel­kező vállalatoknak az ÉP- SZER-hez hasonló utat kell járniuk, ha dolgozóikat la­káshoz akarják juttatni. Per­sze, ez nem olyan séma. amit feltétlenül el kell fogadni, aki jobbat tud — ám vá­lassza. De ahhoz — gondolkodni kell. Gondolkodni a lehető­ségeken, számolni, számolni és kiszámítani.. Kiszámíta­ni azt is, hogy milyen hatás­sal lesz a lakások építése pél­dául a munkaerőellátottság­ra. Mert ha abban hiány van, ugye, könnyen veszélybe ke­rülhetnek a távlati gazdaság tervek is, bámilyen nagysza­básúak vagy szépen hangzók. — Ne maceráljon — moz­gott bosszúsan a műhelyfő­nök. — Tehát egészen biztos, hogy a kátéesz nem vállalja? — Biztos, mint a halál! — mérgelődött most már a fő­nök. — Ha akarja, ezt írás­ba is adhatom! — Azt én ugyan nem hi­szem! — makacskodott Ku­vik. A műhelybeliek összenőt­tek és elnevették magukat A főnök pedig felkapott egy golyóstollat, a fiókból elő­rántott egy cégjelzéses levél, papírt s már írta is: „.. .kis- nari termelőszövetkezetünk nem vállalja a gyömbércsuga- ri bikaistálló tatarozását. Du­dás Mihály h. elnök.” — Még tán egy bélyegző Is kerülne rája... — szól» Kuvik. — Hogyne. Itt van. — Kuvik Antal eltett* ax írást, elköszönt s a műhely­ajtón kívül nagyot sóhajtottj — Most már talán megme­nekülsz, Dörgő! a * Különjárat a tudomány titkaihoz Egy országjáró busz szabolcsi utasai között Tóth Árpád Seres Ernő Magyar vagonba zúdul a Szovjetunióbó1 érkező ipari só. A mechanikus lapát nagy segítséget jelent a Battyányi- brigádnak, Hammel J felv. (kan! Dörgo megmenekül

Next

/
Oldalképek
Tartalom