Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-15 / 11. szám

9 eWM Kyrrr ***(*:▼ Tff. Külpolitikai összefoglaló r tfH Újabb roham Can Tho ellen Ä Hanoi reagálása a svéd lépésre t«jj) !\ixon kinevezte moszkvai nagykövetét Külpolitikai széljegyzet: Nemzetközösség vagy vitaklub ? ÍToiytaU* sa L »Mairól) A képernyőn megjelent a hatalmas rakéta, majd rob­banásszerű hang hallatszott; a Szojuz—4 elindult Vlagyi­mir Satalov űrpilóta alezre­dessel útjára, hogy végrehajt­sa felelősségteljes program­ját. A rakéta már csak apró pontként látszott a kazahsztá­ni égbolton, amikor a televí­ziós kamera újból az űrka­bint mutatta. Az űrpilóta je­lezte, hogy „vette” a „földi­ek” szerencsekfvánatait, majd rövid jelentésében közölte, hogy minden rendben van, közérzete kitűnő, jól bírja a túlnyomást. a Szojuz—4 programja az előre megálla­pított ütemterv szerint való­sul meg. A szovjet televízió a nap folyamán folyamatosan sugá­rozta p riportokat a Szojuz— 4 fedélzetéről. A legutóbbi adásban Vlagyimir Satalov alezredes űrrinorterként mu­tatkozott be. Elmondta, hogy Mint a TASZSZ szovjet hírügynökség külföldi tudósí­tói jelentik, a Szojuz—4 fel­bocsátásának híre oillnn; tok alatt bejárta az egész világot. Az amerikai hírügvnöksé­gek gyorshírben számoltak be az új szovjet örsikerről Az AP rámutat arra a követ­kezetességre, amely a szov­jet űrkutatási program tel­jesítésében tapasz'a'ható, majd hangsúlyozza, bogv há­rom hónap sem telt el Be- regovoj űrrepülése óta. A francia rádió ismertette az űrhajó pályaadatait, és ki­emelte, hogy Satalov közér­zete kitűnő. Japánban a tv, a rádióál­lomások és a hírügynöksé­gek ismertették az új szovjet űrhajó felbocsátásának hírét. Kedd délutáni francia la­pok első oldalon, vezető he­lyen közölték a Szojuz—4 űr­hajó és utasa Satalov alezre­des felbocsátásénak hírét. Ä Le Monde, a Paris-Presse és a France Söir esvaráht ki­emeli, hogy első ízben került sor firhaló felbocsátására a rendkívül kemény oroszor­A TASZSZ hírügynökség legfrissebb jelentése szerint a Szojuz—4 űrhajó január 14- én, moszkvai idő szerint 18 óra 16 perctől január 13-én 4 óra 12 percig a szovjet te­rületről végzett rádióvétel zónáján kivü’ repül. S' ta'ov az űrhajó pilótája január 14-én 20 órától január 15-én 5 óráig alvással tölti ideié1. A Szojuz—4 kedden 18 óráig öt fordulatot végzett a Föld körül. A legutóbb! rádiókapcsolat során Satalov jelentette, hogy az űrkabinban egy, a leszálló- kabinban két tévékamera van (az egyik hordozható) és két kamerát helyeztek el az űrhajó külső falán is. Ez utóbbiak segítségével be lehet mutatni a Földet és alkal­mazni lehet a Szojuz—4 tér­ben való orientálására is. Satalov elmondotta, hogy a pálváravezérlés idején jól viselte el a túlnyomást es azóta már hozzászokott a súlytalanság állapotához is, jó étvágevol megebédelt, közér­zete kiváló. Ezt egvébkén* megerősítette a milliók áita1 nézett tévékép is. AZ flrpilótr nemcsak egészségesnek, ha­nem vidámnak is látszik éf olyan hétkömani természe- tesspsgel végzi feladatai* mintha csak a földön vo’na. Sata.tov hangsúlyozta, hóm az összes berendezések kifogás talanul működnek. Megígérte továbbá a tévénézőknek, hogy a „kozmovlzió” következő adásában bemutatja az űrha­jó más fülkéit is. szági tél viszonyai között (minusz 25 fokot mértek Baj konurban). A Szojuz—4 szovjet űrhajó felbocsátását az angol rádb' kedden már délelőtt fél 11 órakor, rendes híradásában az első helyen említette. A két londoni esti lap — Evening Standnr és az. Eve­ning News — első oldalán elő kelő tálalásban közli a hírt Az Egyesült Államokban nagy érdeklődés fogadta a: új Szojuz-űrhajó fellövését A rádió- és a tévéállomások reggeli híradásaikban besző moltak nz szovjet kísérietrő: a tévéadásokban közöltek a" űrhajós fénykénét. Vá’tozat- lanul na»y az amerikai tudo­mányos körök érdeklődése a két szovjet Vénusz-raketr iránt. A belga rádió adását meg­szakítva közölte a hírt. bog1' a Szovjetunióban kedden fel bor*?*iz>tiák a Szoiuz—á-et. 'A SzövietUBüm egymás utár haitía végre a kozmikus hős­tetteket — állapította mer kommentárjában az ulánbá- tori rádió. a repülés programját sikere­sen teljesíti. Közérzete jó. Az űrhajó fedélzeti rendszere; normálisan működnek. A program szerint az űr­hajós a negyedik fordulót an tájolást hajtott végre. Ezt követően az ötödik fordu’ó- ban 16 óra 31 perckor hajtó­mű bekapcsolásával pályakor­rekcióra kerü’t sor. Az Ah”jő állandó televíziós adást su­gárzott, amelynek során a pilóta részletesen ismertette fülkéiének szerkezetét és an­nak berendezéseit Mint már közismert, a DNFF erői hétfőn hajnalban nagysikerű támadást hajtot­tak végre az amerikaiak egyik legiobban őrzött dél- vietnami bázisa, a Can Tho-i repülőtér ellen 18 katonai he­likoptert megsemmisítettek illetve megrongáltak, az oko­zott kár legalább ötm*liió dol­lár. Alig röpítették vil^scá a hírt a távirati irodák, máris megismételhették: keddre virradóra a szabadságharco­sok úiabb. hasonló csapást mértek Can Tho-ra. A nemzetközi diplomáciá­ban tovább gyűrűzik annak a svéd beie’enté'nek a híre. amely szerint Stockholm el­ismerte a Vietnami nenrnkra- tikus Köztársaságot. M^st megérkezett a leeérdekeberib Hanoi reagálása is. A Nhan Dán című lap e’ső olda’án kommentálta a fontos ese­ményt. Emlékeztet arra. hoffv a svéd nőn és kormánya az utóbbi időben mind hatéko­nyabban állt ki a vietnami nén igazságos figve mellett, ami komolv politikai segítsé­get jelentett. A svéd léoés k°zdete lehet effv olvan dip- lom ácl a i-poli t? kai f oi y a ma t­bak, amely több más. az amerikaiak vietnami agresz- sziólát elítélő kormánvt is magával ragadhat — hang­súlyozza a lan és ez a meg­állapítása tökéletesen egybe­vág a nyugati kommentáto­rok véleményével. A Nanh Dán szerint nehéz volna még megállapítani, melyik töltés ország követi elsőnek a svéd példát, de bizonyos érdekes tényekre emlékeztet: a VDK prágai, illetőleg budapesti nagykövete tavaly .informa­tív úton . járt B.őmábsin .nftés BéCsbenE, ezenkívül;-fzvátc-és Norvégia Ugyancsak tájékozó­Moszkva, (MTI): Kedden Moszkvában foly- 'atódott a magyar—szovjet kulturális együttműködési kormányközi bizottság 4. ülésszaka. Az Illat Pál mű­velődésügyi miniszter vezette magyar és a Jekayerina Furceva művelődésügyi mi­niszter vezette szovjet kül- döttség három bizottságot alakítva tárgyalta meg az ülésszak napirendjének kér­déseit Az első bizottságban az irodalom, a könyvkiadás dó látogatásra küldte Hanoi ba pekingi diplomáciai kép­viselőjét. Libanonban változatlanu tart az immár egyhetes be1 politikai válság, amit a Beiru elleni izaraeli támadás rob­bantott ki. Karami. a HeJov elnök által kijelölt minisz terelnök a különböző vallás és nemzetiségi csoportok vé­leménykülönbsége miatt egyelőre nem tudta megala­kítani az általa tervezet* „nemzeti egvségkormánvt” Libanon helvzetét azonban kétségtelenül komolyan meg­erősítették a legutóbb* pári­zsi lépések- 1. De Gaul'enak az izraeli fegyverembarsóvs’ kapcsolatos beielentése és 2 a francia elnök megbízottá nak beirvti látogatása, amely nek során Franciaország — esetleges agresszió bekövet keztével — támogatásáró biztosítja Libanont. Richard Nixon, a megvá­lasztott amerikai elnök som jelenti be fontos házai és diplomáciai pozíciók új b’r tokosainak nevét. A le-'újaV jelentések szerint a január 20-án hivatalba lépő elnö' ismét fontos nosz*ot töltőt be: Jacob B. Beam szemé Ívében kinevezte az Egyesült Államok új moszkvai nagy­követét. Az 50 éves Beam nagy tapasz*a!atokkal rend”'- kező diniemzta. aki már ré­gebben fontos kélet-eUrőna! beo~z*á-okban dolgozott. 1937- től 1907-ig Washington var­sói nagykövete volt és ebben a minőségben ő vezetne r Kínával folytatott nagykövet’ szintű tárgyalásokat. Bezm akinek a. nevét az elkövetke­ző időkben nyilván gvrkren 'látjuk ma’d a vilácsritó hn- sábiűip, jelenleg-az EsvesüU Államok prágai nagykövete. és a könyvkereskedelem, a második bizottságban a rá­dió és a televízió terén meg­valósítandó együttműkö’ésrő1 folyt a tanácskozás. Külön bizottság foglalkozott az 1969—1970-ben sorra kerül” jubileumok fa Magvnr Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak 50., hazánk felszabadu­lásának 25., Lenin születésé­nek 100 évfordulója) közös rendezvényeinek témakörével Az ülésszak okmányainak ünnepélyes aláírására szer­dán kerül sor. Kínos, de sokatmondó epi­zód előzte meg a Brit Nem­zetközösség most za’ló kon­ferenciáiét. Londonban a rhoderiai főbizottság é-ülété­re felhúzták a Smith rezsim Ön áll *”*'■'£* hár-zöM zászWá*. A ság ugvan csak formá1!sap van már jelen az angol fő vá’-oshan, (mivel a hasonló *elle?ű hivatalt Anglia is fenntartot+a Sallsburvben). de a teleoeskormány lobogója mégiscsak azt .te'ké«>ezin hogv a rezsim Londonnal szembehelvezkedő álláspont­ig megingathatatlan. A zász­ló az angol köz”éi“rrririvben ’’elhábono'iást váltott ki. két fiatalember pedig felmászott az énüi°tre 1°*éote a lobo­gót és ledobták P7 utcára. Ezt követően e“v kötelesség, tudó angol rendőr rn-gábuz vette Smitb-ék zászlót, és visszaszolgáltatta azt tuigido- nosainak. Az eseménv némi­leg szimbolizálja, bo^v a hi­vatalos Anglia inkább segéd­kezet nyűit Saitsburvoek; minthogy igyekezne véget vetni a rhodesiai rémura­lomnak. A megbeszélés, amelyen ti­zennyolc kormányfő, hat köz- társasági elnök és né«v ala­csonyabb rangú köldöt*ség- vezető vesz részt, hét mun­kanapon és két pihenőnapon át tart. Az első két napon a ielenlegi világhelyzet, általá­nos vlta’a zajlót. Ez nem hozott különösebb szenzáció­kat. Hiszen a Brit Nemzet­közösség ma már nem alka1- mas fórum a tagállamok akár egyetlen, igazán fontos politikai, vagy társadalmi Problémájának megoldására. Szopósán «ejt gazdasági. kér­dések még felmerülnek, mert a nemzetközösségi vámrend­szer bizonyos előnyöket tar­talmaz, és Nagy-Britannia még mindig nagy érdekelt­ségekkel rendelkezik a nem­zetközösség országaiban. Ezt követően sor került a Commenwealth legneuralgi­kusabb pontjára, Rhodesiá­ra. A Smith-kormány ellen, főleg a „színes” tagállamok véleménye szerint, Nagy- Britannia igen erőtlen intéz­kedéseket tesz. Wilson a mostani tanácskozáson — akárcsak az előző, 1968-os konferencián — ismét csak a lavírozással próbálkozott A ceyloni miniszterelnök gú­nyosan meg is jegyezte: „Az angol kormány a „Tigriséről a „Rettenhetetlenre” vonult vissza, s nem tudom, hova megy legközelebb (Wilson és Smith között a két említett nevű cirkálón folytak as eredménytelen tárgyalások), a brit flottának n:ncs „kapi­tuláció” elnevezésű hajója. A konferencián még egy sor időszerű vitás kérdés i* szerepelt, a megoldás legcse­kélyebb reménye nélkül. A nemzetközösség afrikai tagál­lamai támadták Nägy-Br'tan- niát bevándorlási politikája miatt mivel London meg akarja akadályozni, hogy a színes bőrű állampolgárok Angliában telepedhessenek le. Nem tudtak közös neve­zőre kerülni a bonyolult ni­gériai problémánál sem, mi­vel egyes tagállamok elisme­rik Biafra függetlenségét; mások a központ kormányt támogatják. Végül a nemzetközösség ál­talános helyzete: a rhodesiai kérdésen kívül akad még jó- néhány Achilles-sarka a problémának A Commen­wealth amúgy is roskadozó tekintélye nem heverheti ki, hogy a két nemzetközösség! ország. India és Pakisztán háborúja csak egy kívülálló állam, a Szovjetunió közve­títésével ért véget. Az sem közömbös, hogy Ausztrália és Oj-Zéland az amerikaiak ol­dalán harcol Vietnamban, mert bár Wilson is támogat­ja a kalózháborút, időnként igyekszik olyan benyomást kelteni,, hogy keresi a kibon­takozást.,, .Korántsem sima na együttműködés az egykor leg­szilárdabb os2Íop, Kanada és Anglia között Sem. Ottawá­ban font helyett dollárban számolnak, s az Egyesült Ál­lamokkal háromszor olyan intenzív a kereskedelmi kap­csolatuk, mint az egész nem- zetközösséggel. Az egykori brit birodalom már igen távolra jutott a még két évtized előtt is gya­korolt „hadihajó-politikától”, amikor a kü’önböző prcblé- mákat a Londonból irányított ágyúcsövekkel „rendezhet­ték”. Most, amikor elkészül­tek a csoportképek a konfe­rencia résztvevőiről, egyes új­ságírók még azt is felvetet­ték, vajon lesz-e még alkal­muk a fotóriportereknek a jövőben hasonló felvételeket készíteni a Marlborough- House teraszán? S. K A nemzetközi sajtó a szovjet űrsikerről Lapzártakor érkezett: Tanácskozik a mrw- $7ove? kulturális egviitímükedés; Bizottság 23* A fiatal jogász ilyenkor kop­tatta hazafelé a szűk utcák bo. ‘kaficamitó köveit, hóna alatt cipelve a gubacstintával írott históriáé papírokat, amelye­ket kiszabadított a levéltári polcok poros koporsójából hogy szállásán, a háromági ón gyertyatartó alatt álmodj: vissza az életet a halovány barna, vitéz,kötéses betűkbe Ettől a romantikus passziótó szokott, álmosra részegedni hoev reggel éppoly másnapo san ántorogjon be a hivatal ba zöldposztós íróasztal; mellé mint hivatalnok tár sai. akiket a Séd partjáról r pandúrok parancsoltak taka rodóra NeivV kedvéről fizögette a borút Eötvös az Ifjúkor jó emlékűvel az Országos Le­véltár kutatószobátában Kö­rülvette a kopár falak fehér­sége és nagyon elhagyatott­nak érezte magát Hiába si­került megnyernie védőtárs­nak Funtákot és Horánszkyt, hiába jelentették be védői megbízatásukat a nyíregyházi királyi törvényszéknél, tét­lenül kellett várakozniuk, mivel az érvényes jogszabá­lyok szerint a vádlottak felé sem szagolhatott az ügyvéd amíg a vizsgálat végezte munkáját Eötvös több erőfo- gyatkozással fizetett a kény­szerű tehetetlenségért, mint­ha teljes szellemi fegyverze­tével hadakozhatott volna. Magára vállalta a védelem vezérszerepét, mégsem tu­dott többet az ügyről, csak unit az újságok közöltéit. A körülmények teremtette bör­tönéből menekült fel a Vár­hegyre az Országos Levéltár­ba, kívánságára eléje tették az ódon aktákat azokról a vérvádperekről amelyek az utóbbi másfél évszázadban zajlottak le Magyarorszá­gon. Étien -szomtan repültek az órák, de a Vajda nem vette észre az idő múlását. Még az érdes papírokat, az ösztövér betűket se látta, képzelete egyenesen visszahatott a múlt­ba, életre keltette a rég por­ladó embereket, idegeibe áramlott a feszültség, amint feltámadtak múltat idéző fi­gyelme előtt a régvolt indu­latok. Talán a Vértes lankáin le­het olyan táj, mint Sáros vármegyében az eperjes—to­kaji hegylánc völgyeiben. Bo­zontos erdőkkel borított dombhátak, kövér kaszálók, üde pagonyok úsztak be a si­vár kutatószobába. A szelíd és kellemes mező idilliében, ahol a legfélénkebb madarak is bátran énekelnek, borzal­mas végzetre lelt 1784 júni­us 3-án, vasárnap délelőtt az 5 esztendős Bállá Istvánka. Pajtásával barangolt a sza­badban, s az ebédre hívó ha­rangszóra Istvánka nélkül tért haza Orkutra kispajtása. Harmadik napon találták meg az eltűnt gyereket a csalit­ban, nyakán kőtéllel, testén kés szaggatta sebhelyekkel. Az időben is országosan szí­tották a zsidógyúlöletet és Orkut lakói először a gyanút, majd a vádat sütötték rá a környéken lakó zsidókra. Ad- dig-addig faggatták-vallatták a meggyilkolt gyerek játszó pajtását, hogy az egyre hatá­rozottabban ismételgette: két zsidó haladt keresztül a me­zőn. míg ők ott-tartózkodtak. Igaz, más emberek is mutat­koztak az Orkutról Ádám- földre vezető gyaloguton, de­ltát azok nem voltak zsidók, nem ts bánthatták Bállá Ist- vánkát Megmozdultak a hatóságok, egy-kettőre 30 zsidót tereltek tömlőébe, zaklatással, kínzás­sal keresték köztük a gyer­mek gyilkosát. Olyan jogcí­men, mint ahogy a Baleárok mentén hajózó spanyol mat­rózra, vagy a Kaukázusban sütkérező örmény pásztorra is ráfoghatták volna Istvánka elvesztését, Levkovics Jakab és Sapra Sámuel ádámföldi bérlőket jelölték ki tettesként. Hasztalan gyötörték őket, nem vállalták magukra a bűnt. Hónapokig tartott meg­próbáltatásuk, végül kínval­latást. rendelt el a törvény­szék. Levkovics Jakabon 1765. január 25-én hajtotta végre csigáival, szorítóival tüzes vasaival a szigorított kínval­latást az eperjesi német hó­hér. Délelőtt 11 órakor kezd­te szörnyű munkáját és este 9-kor fejezte be. Iszonyú szerszámai mind kevésnek bi­zonyultak. De már nem is voltak kiváncsiak a vádlott beismerésére, hiszen a boldogtalan Levkovics Ja­kab eszméletét, majd eszét vesztette a szenve­déstől. Két nap múlva meg­halt. anélkül, hogy magához tél t volna Ezt akarták az esküdtek, eixe adtak paran­csot a hóhérnak. Levkovics- nak mindenképpen meg kel­lett halnia. Ha magára vál­lalja a vétket, akkor ítélettel pusztítják el, ha nem isme­ri el a vádat, akkor a kínval­latás oltia ki az életét. Veje, Sapra Sámuel a kínvallatás enyhébb fokozatával nézett szembe. Ö sem vallott az esküdtek és a hóhér akara­ta szerint Húsát összezúzták, csontjait összetörték, de élet­ben maradt. Rajta hajtották végre az utolsó kínvallatást Magyarországon A bíróság soha nem ismerte be tévedé­sét, de ítéletében kijelentette, hogy a kínvallatással mind­két vádlott elnyerte bünteté­sét. Eötvös pontosan tudta, mit jelent az ilyen ítélet. Egyér­telmű a vádlottak ártat’a.i- ságának kinyi latkoztatásáv.L Lassan összerakta a ke­mény fedelek közé az orkull eset aktáit Mozdulatairól egészen megfeledkezett, kés» ráhanyatlott a dísztelen asz­tal kopott lapjára: képzele­tében egyszerre jelent meg Bállá Istvánka játszópajtása és Samu gyerek, a tiszaesz- lári templomszolga ötéves fiacskája. Orkuton egy zsen­ge gyermek szavai nyomán fogták rá a zsidókra a gyil­kosságot. Tiszaeszláron szin­tén egy zsenge gyermek szó­beszédjéből kerékedett a vér­vád. Megdöbbentette a kísérte­ties párhuzam. A felismerés utáni tétovasógból egyre ha­tározottabban támadtak fél gondolatai, rábukkantak a világosság nyomára, azonnal fontos tartalommal telítődtek az ügyre vonatkozó, korábban jelentéktelen részletek. Scharf Móric vallomása csak később lett a vizsgálati anyag fun­damentuma. Eleinte nem is­merték fel, mivé idomíthat­ják az értelmes kamaszt. (Folytatjuk) Gerencsér Miklósi Regény Eötvös Károlyról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom