Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-30 / 24. szám
!H59 Január 50. len FT MAGYAmn'STAf» * efthí Szükséglet szerint Ha valaki vásárolni me?v — legyen egyszerű háziasz- gzony, vagy vállalati beszerző — és a listára feljegyzett 20 cikk közül akár csak egyet- kettőt is nem talál meg, a hi_ ány miatt érzett bosszúsága százszor nagyobb, mint elégedettsége, hogy csaknem minden szükségeshez hozzájutott. Ez egészen természetes, arról nem is szólva, hogy a hiány esetleg a megszerzett áruk jó leihasználását is kérdésessé teheti. Ezeket azért bocsátjuk előre, nehogy bárki is túlzottnak ítélje, amit a szükségletek szerinti termelésről, a vál. laiaiok úgynevezett piacérzékenységéről, ma, egy esztendővel a reform bevezetése Után, elmondhatunk. Tagadhatatlan, hogy akár a fogyasztási cikkeit, akár a termelőeszközök, beruházási áruk kínálata jelenleg lényegesen közelebb áll a kereslethez, mint az elmúlt évekDen. A reform tehat, amint vártuk, miközben megszüntette a kö, telező vállalati tervszamokat, jóval arányosabb, tervszerűbb népgazáasági fejlődést indított el, mint amilyet a gazda, sági irányítás korábbi rendszere lehetővé tett, A cél azonban nyilvánvalóan az, hogy az említett 20 kő. zuí az az egy-két hiány is mi- eiuob megszűnjön és a vállalati termelés a legmesszebbmenőkig a mindenkori keres, leihez alkalmazkodjék. A piac tökéletes hatását a vállalati termelőmunkára számos tényező, körülmény korlátozhatja. Itt csupán néhányra té_ rünk ki, a legfontosabbak közül. A legtöbb nehézséget az elmúlt esztendőben e térén egynémely termelői ár okozta. Ezekbe a kezdeti termelői arakba ugyanis igen sok esetben annyi nyereséget kalkulállak bele — vagy legalábbis, ez derűit ki utoiag — ami mar érdektelenné tette a vállalatokat, hogy újabb kere- : tettebb cikkek gyártásába fogjanak, s általában tüzetesebben kutassák, mi iránt növekszik különösebben a kereslet. Ez a laza árukalkulá- eió nagyon is alkalmas arra, hogy eltompitsa a termelők piac iránti érzékenységét, különösen. ha olyan pénzbőséggel párosul, amilyent a vállalatok — a kezdeti biztonság érdekében — tavaly élvezhet, tek. Az idén azonban — amint a pénzügyminiszter Is ecsetelte az országgyűlésben — mar lényegesen változik a .helyzet, a vállalatoknak az újabb intézkedések összhatása képpen, keményebben és figyelmesebben kell dolgozniuk a nyereségért, sokkal érzékenyebben kell reagálniuk a kereslet minden rezdülésére. Egyik esetben • esőkként érdeklődés miatt, a másikban a vevő megtartása érdekében nyúlnak majd o vállalatok az árcsökkentés eszközéhez, vagy — hasonló meggondolásból — újabb, vonzóbb termékek gyártásának megkezdéséhez, amelyek jobb árral, több nye. reséggel kecsegtetnek. A hangsúly az erősödő gazdasági kényszeren van, amely állandó velejárója, ösztönzője lesz a vállalati munkának. Ilyen értelemben szoktuk magyarázni egyes apróbb fogyasztási cikkek, tömegáruk krónikus hiányát, mondván: rossz áruk van, ezért nem érdemes velük a gyáraknak fog. lalkozni. Csakhogy ez az okoskodás részben tévesnek bizonyult, az új ármechanizmus sem szüntette meg egy sor ilyen cikknek a hiányát. Egyszerűen azért nem, mert az ár önmagában még nem teszi vonzóvá egy új cikk gyártását az tizem számára, ha adottságai egyébként nem te. szik erre alkalmassá: mert esetleg amit nyer a réven, elveszti a vámon. Ahogy azonban majd az új mechanizmus mind teljesebb érvényesülésével rugalmasabbá lesz az egész termelőapparátus, mindegyre kiválnak majd azok a termelői egységek, amelyek a legalkalmasabbak egy-egy valóban keresett új, vagy nem is új termék gyártására. Sőt. napirendre kerülhet új szövetkezeti, tanácsi üzemek alapítása és egy-egy nagyobb gyár új leányvállalatot alapít határozottan azzal a céllal, hogy bizonyos, jól felmért szükségleteket kielégítsen. A szocialista vállalkozásnak ez a fajtája ugyan még a jövő zenéje, de a jelek szerint már a közelebbi jövőé. Az említett érzékenység a piac, a fogyasztó viselkedésére azonban, a gazdasági ösztönzők kifogástalan működése mellett sem teljesen spontán folyamat eredménye: mint sok egyébre erre is fel kell készülni, meg kell teremteni hozzá a szükséges szervezeti és személyi feltételeket. A piac szüntelenül változó jellegzetességei nem olvashatók ki a meteorológiai jelentések, bői — bár nem érdektelen azokat sem tanulmányozni — a szükséges piacismeret megszerzése ma már igen fejlett, sokágú tudomány és gyakorlat, amelyet el kell sajátítani, majd helyesen alkalmazni kell. És ez még csak az egyik fele a dolognak, hiszen nem kevésbé fontos a piac befolyó, solása, amelynek korszerű eszközei éppúgy bonyolultak és változatosak. Mindez nél- különzhetetlen a korszerű szocialista vállalat hatásos fegyverzetéhez, amely hozzáértő alkalmazással fokozatosan még teljesebb egyensúlyt teremthet a népgazdaság valamennyi szektorában, persze nem statikus, hanem szüntelen mozgásban lévő, dinamikus egyensúlyt. Az a körülmény, hogy a re form már az első esztendőben számos területen növelte ezt az egyensúlyt, semmi esetre nem lebecsülhető eredmény. Hát még ha a felsorolt — és fel nem sorolt — tényezők, eszközök is erőteljesebben ér. vényesülnek majd — akkor fog csak igazán kibontakozni szocialista gazdaságunk igazi ereje, életrevalósága. <b> Fordulat Fehérgyarmaton Telik az idő és még mindig nem jutottunk előbbre. Hárman ülünk az asztal körül. Kerekes Lajos elnökhelyettes és párttitkár, Kovács István főagronómus és az újságíró. A fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Termelőszövetkezet elnöki irodájában vitatkozunk. A téma adva van, ezzel viaskodunk. Nagy dolgok történtek itt. Mi a leglényegesebb oka? — ezt az egyszerű rejtvényt szeretnénk megfejteni. Egyelőre nem megy. Háromszoros jövedelem Pedig a kérdés egyszerű. Mi okozta, hogy két év alatt háromszorosára nőtt a tagság jövedelme a közösből? A tények világosak. Egy munkaegység — mely gyakorlatilag egy munkanap is volt akkor — 1966-ban 21 forintot „ért” itt. Már 1967- ben 37 forintot. És a minap megtartott zárszámadó közgyűlésen kitűnt, hogy 1968- ban már 65 forintért dolgozott egy nap a tag, az elmúlt évinek is majd kétszereséért Helyreállt a bizalom A főagronómus elmondja, hogy három éve háromszáz hold, két éve már ezer állott víz alatt a szövetkezet földjein- Még az őszi mélyszántást is pocsolyákban végezték, — már ahol lehetett. Az elmúlt évi száraz időjárás viszont itt nem ártott, Inkább használt. De ő is hozzáteszi, látva kíváncsi arcunkat: — Persze, nem ez volt minden. A párttitkár beszámol róla, hogy milyen sokat jelentett a kötött bérezés bevezetése. A régi, részesy munkaegységes fizetési formáknak már nem volt becsülete. A tagok nem bíztak benne. Elkedvetlenítő volt a hét évi rossz időjárás, a mérleghiányok, a boríték nélküli zárszámadások. Amikor 1967 tavaszán megkezdődött a havi bérezés — épp egy kétmilliós mérleghiány után — a tagság bizalma hónapról hónapra erősödött, s vele a munkakedv, a fegyelem Is. Belép az alkalmazott A főagronómus —• «Űr közbeszólásaink között —lg: beszél: — Az az igazság, hogy a siker jó része nem a megvál tozott időjárásban keresendő valóban. Hanem abban, hogy megtanultunk közös nyelven beszélni. Megszűntek s korábbi civakodások. Nem volt könnyű. Ü gy mondják, csomagot kapni, vagy küldeni egyaránt kellemes érzést vált ki az emberekből. A feladó örül, hogy küldhet, hegy meglepetést okozhat annak a bizonyos címzettnek, aki viszont a találgatás örömteli izgalmát éli ót, míg megtudja, mi van benne. Ahogy most visszagondolok arra a bizonyos csomagra, már nem emlékszem pontosan hegy egyáltalán örültem-e neki, vagy sem. Én már azon a kora tavaszi napon, amikor n Kardos bácsi nálunk ebédelt és megkérdezte — gyerekek, ti kaptatok már csomagot a Róza nénitől Montreálból? Szóval én már akkor megmondtam a Kardos bácsinak. — Nézd öreg úr, nincs nekünk szükségünk semmiféle csomagra. Jól keresünk mind a ketten, megvan mindenünk ami kell. — í-ári-fári — vágott közbe az öreg —, nincs olyan megrakott szekér, meg tele kosér, hogy ne férne még rá. No meg aztán csak más az, amit onnan küldenek. Nyugati! Szóval így érvelt az öreg és mintha csak Jutalmul tette volna az ebédért, amikor elA CSOMAG ment, az asztalon hagyta a cí_ met. Először csak forgattuk, nézegettük a kemény karton- kártyát. Aztán — milyenek az asszonyok? — meg kéne próbálni — mondta a feleségem — mi bajunk lehet belőle? Es hát sose lehet tudni, hátha valami értékeset kapunk benne. Mit szaporítsam a szót, megpróbáltuk. Májusra már itt is volt az a bizonyos csomag, aminek — ismétlem — most sem tudom, örültem-e, vagy nem. De hogy azóta elátkoztam százszor, az biztos. Hely, ha én ezt előre tudom, hogy ennyit fogok tűrni, hallgatni miatta, dehogyis egyeztem volna bele. Tegnap este is azzal fogad az asszony, hogy a pokolba kíván az egész pereputtyom- mal együtt Hogy mi köze a pereputtyomnak az egészhez? Hát tudniillik, az én rokonom 4 Győzhetetlen Brigád regénye © Tízezres jutalmak a győztes brigádoknak B A számoló brigádvezetók az a bizonyos Róza néni. És hogy miért? Nos, valami szőrmét vett 800 forintért (azt mondják fóka, én nem értek hozzá), elég abból annyi, hogy találkozott a Povelcsáknéval, aki megkérdezte tőle. — Mondd drágám, ezt is a csomagban kaptátok? — Persze az asszonynak se volt bekötve a szája, megmondta, hogy mit kaptunk a csomagban. Főleg nekem este, merthogy az én rokonom az a.„ Hát így vagyunk. Nem hallgattunk eleget egész nyáron, hogy azt mondják: „Jaj de szép a nyakkendőd, hogy ti milyen elegánsak vagytok, milyen cukor ez a kis pulcsi”. Persze mindig hozzátették, hegy — könnyű nektek, a csomagból. Én persze nem ügyelek rájuk. Megfogadtam, nem engedem felizgatni magam. De az asszonyok másak. Ők nem bírják cérnával. Már félek este hazamenni, mert — Bizony nem — így a párttitkár — de mindenki segített. Főként irányítóink. Aki széthúzott, másként beszélt az emberek között, mint idebenn, olyan is volt, hogy leváltottuk. Sokat közülük fél év múlva vissza lehetett helyezni volt beosztásába, de megváltozva, kicserélve, miután belátta hibáit. Megerősödött a vezetés. Az időt már nem vitákra, hanem közös elhatározásaink megvalósítására fordítottuk. így bontakozott ki a szép munkaverseny, Legjellemzőbb a fordulatra, hogy valamenynyi vezető, aki eddig alkalmazott volt, kérte tagnak való felvételét. Ez akkor any- nyit jelentett, mint a terv teljesítése érdekében bennhagyni kockázatra a fizetés húsz százalékát. Megértették. Ez volt az eiső megnyert csata Aztán jött a többi. Minden brigádnak pontosan ki volt számítva nemcsak a munkája, hanem a munka elvégzéséhez felhasználható költségek is. anyagban, bérben. Takarékoskodjatok vele, de ne károsan — mondtuk. Egy-egy brigádvezetőnk az elmúlt esztendőben annyit számolt, mint a megelőző öt évben sem. De mindennap meg tudta mondani a tagoltnak is. a vezetésnek is. hogyan állunk. Munkaversenyt hirdettünk ötvenezer forintos jutalommal. Tizenöt-, tíz- és ötezer forintot kapott a három első helyezett brigád Most már — a szép versenymozgalom nyomán — egy sor szocialista brigád is a’aku! Itt komolyan veszik a versenyt, aminek csak egyik kifejezése a magas jutalom, így válik a szövetkezet méltóvá szép nevéhez. Mintha kicseréltek volna itt sok embert. Pedig ugyanazok — megváltozva. így is lehet Gesztely! Nagy Zoltán Épül 1969-ben szociális létesítmények A TSZ-BEN. Egyedi terv alapján méregraktárt és — öltözőbe!, melegedőből álló — pihenőhelyiséget építenek a nyírbátori Kossuth Tsz- ben. A 150 ezer forint értékű beruházás év végéig elkészül. KORSZERŰ ÁRUHÁZ ZÁHONYBAN. Márciusban megkezdődik Záhonyban, az állomás előtti téren a község első korszerű ABC-áruházá- nak építése. A 3 milliós beruházással épülő áruház 1970 nyarán lesz készen. JÁRULÉKOS BERUHÁZÁSOK. A Fehérgyarmati Állami Gazdaság megrendelésére korszerű szervízmű- helyt és a tehenészeti telep mellé szociális épületet tervez a MEZÖBER. A két létesítmény építése — amelyben helyet kap a női öltöző, melegedő és munkaruha mosó is — előreláthatólag 2,T millió forintba kerül majd. TANMŰHELYT ALAKÍTANAK KI egy régi épületből Nyírbátorban. Már aa idén szeretnék átadni a létesítményt, hogy a községbe települő cipőgyár leendő dolr gozói tanulhassák szakmájukat. MUNKÁSSZÁLLÓ — DE CSAK NÉVLEG Építőipariak között Tiszavasváriban Munkásszálló Tiszavasváriban. Négy is akad egy csokorban. Kettő egy budapesti, kettő a Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalat tulajdona. A szabolcsiak szobáját járjuk. Szobák? Hetvenöt ágyas épület. Az úgynevezett „régi szálló” valamikor a felvonulást szolgálta. Most megsüllyedt, megrokkant, a küszöb a föld szintjétől már jóval lejjebb van. (Kenyeres Miklósné, a szállók gondnoka mondja, tavaszi olvadáskor, nagyobb esőzésekkor az ajtó alatt befolyik a víz.) A folyosókon keskeny vasszekrények sorakoznak. Egyes szekrényeken lakat lóg, másoknak nyitva az ajtaja. A nyitott ajtajú szekrényekben ételmaradványok, piszkos és rongyos ruhadarabok lógnak. Az első szoba, ahová benyitunk, hétágyas. A hét ágyon kívül a szoba berendezése: egy behemót vaskályha, asztal és néhány szék. Az mást nem hallok, csak panaszt- — Hogy itt már az ember nem tud felvenni semmit, itt minden nyugati, minden a csomagból való. Maholnap nem lesz egy rongyunk, hogy meg ne szóljanak benne! — Én persze csitítom, hogy ne törődjön vele, vegyen példát rólam. Én nem engedem magam felizgatni senkinek. Pedig engem is próbára tettek elegszer. Egyik nap délután Is, úgy kora ősszel lehetett, sétálok a feleségemmel. A drapp színű jeszter öltönyöm volt rajtam (az, amit utána bevágtam a bizományiba). Szóval összeta lálkoztunk a ZilahiékkaL — Szervusztok. — Szervusztok. — Szép ruhád van — kezdi ő —, micsoda szövet — tapogatja körül rajtam —, hiába nyugat, az nyugat. Amit ott csinálnak, pajtikám. — De hiszen ez már tavaly is megvolt, ez nem a cső... — Ugyan kérlek, sose mentegetőzz, hál nincs abban semmi rossz, nem toptátok. — Süllyedj el — mondtam mérgesen és elrohantunk. Falcaik Ferenc j asztalon a két szállórés* egyetlen rádiója, egy sokszorosan kiselejtezett lemezjátszós világvevő készülék, valamilyen tánczenét recseg. Az ágyakon szürke pokrócok, erősen elhasználtak. Párna egyetlen ágyon sincs. Az új épület, az a munkásszálló, amelyet tavaly adtak át rendeltetésének, 115 ágyas. Itt már cserépkályhákban fűtenek, a vaságyak általában egyformák, a szobaberendezés új asztallal, négy székkel egészül ki. A padló mindkét szállóban beton, hideget sugároz. Szőnyeg az új épületben is csak az orvosi szobából alakított vendégszobában van. Egyedül a vendégszoba barátságos. (I) A munkásszálló lakói a régi épületben szálláshelyükért havi tizenöt forintot, az új épületben nőtlenek negyvenöt forintot, nősök negyven forintot fizetnek. Nem nagy összeg, de ha emberi mértékkel mérjük, ezért jóformán mitsem kapnak. A rádión kívül a két munkásszállónak egy televíziós készüléke is van. A televíziót az új épületben, a kultúrteremnek kialakított helyiségben helyezték el. Kultúrterem? Berendezése, televízió az állványon, harminc szék. két asztal és a cserépkályha. A falakon semmi. Állítólag van könyvtára is a szállónak, de azt nem a kultúrteremben helyezték el. Kint tizenöt fokos hidegben dolgoznak az építőipari munkások. Négy órakor érkeznek vissza a szállóba Am új épület egyik sarokszobájában négy kubikos lakik. Bár délelőtt kezdték meg m fűtést, a helyiség nem melegedett át, ráadásul a cserép-; kályhában kialudt a tűz. Szabó Antal kubikos mondja: „Debrecenből jöttem ideg egyébként szabolcsi vagyok. Debrecenben is munkásszállón laktam. Nagy a különbség. Csak azt nem értem, hogy a velünk szomszédos csőszerelők munkásszállójára bevezették a gőzt, hozzánk nem. Hideg is van, piszkit a kályha.” Kovács István kubikos a párnát reklamálja. A csőszerelő vállalat munkásai toll- párnát is kapnak az ágyra, kis szőnyeg is van az ágy előtt. A csőszerelők munkás- szállója mindenképpen otthonosabb. A munkásszállóban az embereknek nem valami változatos az életmódjuk. Ha végeznek a munkával, a hazulról hozott nyersanyagokból ételeket főznek, aztán kártyáznak. Nincs filmvetítés^ nincs TIT vagy más előadás, könyvet egy-két ember ha olvas, újságot még kevesebben. Lehetne ezen változtatni. Igaz pénzbe kerülne, hegy otthonosabbá tegyék a szobákat, de ez a pénz sokszorosan megtérülne. Egyrészt éreznék az emberek, hogy törődnek velük, másrészt kulturáltabb körülmények között ők is kulturáltabbá válnának. De leginkább ott térülne meg a plusz kiadás, hogy a munkások, ha elfogadhatóbb helyről indulnak munkába, jobb kedvvel, nagyobb teljesítménnyel dolgoznak. (a. e.) Autós lanmifiely a megyeszékhelyen Az országban másodikként a Nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskolának nyújt segítséget a KPM autós tanműhely felépítésével. Az építkezést több mint 4 millió forint beruházással még ebben az évben elkezdik, s az 1970 szeptemberében induló iskolai évben már a tanulók rendelkezésére bocsátják. Az 5-ös számú AKÖV-nél tanuló szakközépiskolások számát — az autószerelő szakmában — a szerel öcs.'f- nok felépítésével duplájára emelik. így az 1970—71-es tanévben már két autószerelő osztályt indítanak. A o lenlegi tanműhelynél korszerűbb kétszintes épület fö.d- szintjén kocsibeálló helyeket alakítanak ^i. Esztergapad, fúró- és köszörűgépek felállításával egyszerre mind!-it osztály párhuzamosan dolgozhat majd az új tanm<í> helyben.
