Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-21 / 16. szám

í *M «Btrr WAGTA«m?!9ríO íWfí, JríwjÍí? 99. Külpolitikai összefoglaló ® SzoTjet vezetők üdvözlő távirata Nixonhoz § Sztrájk Angliában és Olaszországban ^ Kétségek és remények Párizsban ® Sajtóértekezlet Baj kon urban A bajkonuri urrepüloter szállodaépületében vasárnap sajtóértekezletet tartott a „kísérleti lakott űrállomás létrehozására alakult szovjet állami bizottság” elnöke. Ki­jelentette: a Szojuz—4 és a Szojuz—5 űrhajókkal végzett kísérlet elsősorban azt mutat­ja, hogy milyen rövid idő alatt sikerült a szovjet szak­embereknek eljutnia az űrál­lomások automatikus össze­kapcsolásától, azok Föld körű. li pályán történő „összeszere­léséig”. Megjegyezte, hogy az összeszerelés befejező mun­kafolyamatait kézzel végez­ték el. Ami Jeliszejev és Hruncv átszállását illeti. az állami bizottság ezt úgy értékeli, mint a világűrben végrehaj­tott első legénységcserét. Ilyen műveletek nélkül elkép­zelhetetlen a kozmikus kuta­tás kiszélesítése Föld körüli pályákon és a világűr távo­labbi pontjain. A hétfői Pravdában szov­jet orvosok egy csoportja az űrhajósok étkeztetésének problémájával foglalkozik. „Ma már elegendő alapunk van azt állítani — írják —, hogy még a huzamosabb űr­utazások alkalmával is — pél­dául a Marsig és vissza — az űrhajósok magukkal viszik a szükséges étel tartalékokat az űrhajóra. A táplálék űrhajón történő újratermelésének semmiféle rendszere nem biz­tosít egyelőre alkalmas és ha_ tékony lehetőséget. A lap hangsúlyozza, hogy az előzetes kísérletek lehetővé tették különböző víztelenített ételfélék beiktatását az űrha­jósok táplálékadagiába. Az űrhajósok napi táplálékadag­jának energiaértéke körülbe­lül 2000 kilokalória kell le­gyen. A 98 éve működő angol tá- virász szakszervezet fennálló, sa óta most először szólította sztrájka tagjait. Három és fél­ezer angol nemzetközi távi- rász lépett sztrájkba hétfőn, mert nem kapták meg azt az 5 százalékos béremelést, ame. lyet fél esztendeje minden más közalkalmazott megka­pott azon a címen, hogy ők nem közalkalmazottak. Szó van arról, hogy szolidaritás­képpen a nemzetközi telefon- hálózat dolgozói is sztrájkba lépnek, mert számos vállalat távirat helyett telefonon érintkezik külföldi partnerei­vel. A fizetési mérleghiány­ban szenvedő, exportját min­den erőfeszítéssel növelni akaró Angliának éppen kül­kereskedelmi vonalon okoz súlyos problémát a nemzetkö­zi távirászsztráik. Hatalmas sztrájk folyik Olaszországban is. 2,3 millió olasz vidéki munkás tartott harci napot hétfőn Itália­szerte: általános sztrájkkal, tüntetésekkel, felvonulások­kal. Balszerencsés napja Volt hétfőn egy harmadik NATO- országnak is. Nyugat-Né- metországbnn az NSZK Mint az MTI tudósítója je­lenti, Prágában vasárnap és hétfőn szórványos tüntetésre, szovjetellenes megnyilatkozás­ra. rendbontó akcióra került sör, amely a Csehszlovák Kommunista Pártnak és a csehszlovák kormánynak a politikai helyzet konszolidá­lására irányuló erőfeszítéseit próbálja megzavarni. Á meg­mozdulások mögött meghúzó­dó jobboldali erők igyekez­nek tovább szítani azt ahisz­történetében eddig ismeret­len esemény történt: Is­meretlen tettesek meg­támadták a Bundeswehr egyik fegyver, és lőszerraktá­rát, rengeteg fegyvert és lő­szert vittek el A nyomozás folyik, még nem lehet tudni, politikai vagy más természe­tű cselekmény történt-e? Egy negyedik európai or­szág, Franciaország fővárosa ismét az érdeklődés közép­pontjában áll. „Készen áll a színhely a vietnami háború békés rendezéséről folytatan­dó új és komoly tárgyalások számára” — ezzel búcsúzott az USA delegációjának eddi­gi vezetője, Harrimann, s a hétfőn Párizsba érkezett utódján, Cabot Lodge-on is múlik, mennyire használják fel az új helyzetet az ameri­kaiak a béke javára. Azt jó jelnek tartják pári­zsi megfigyelők, hogy a szom­bati technikai jellegű négye? találkozón, bár öt óráig tar­tott, mégis, a vártnál gyorsab ban jött létre megállapodás as értekezlet eljárási kérdései ben. A megfigyelők azt vár ják, hogy a hét közepén a? értekezlet megkezdheti tény­leges munkáját is. Senki nem vár gyors eredményt, hiszer 77 napig tartott — a Saigon: rezsim és washingtoni támo­gatóik „jóvoltából” — a huza. vona, amíg a tárgyáloaszta1 formájának, s az ezzel kap­csolatos kérdések dolgában meg tudtak állapodni. Mégi: bíztató jel, hogy végül is mind a négv érdekelt fél delegáció­ja leült immár a tárgyalóasz­talhoz. A továbbiakban derű­látásra, ha csak mérsékelten Is, azért van ok, mert egyfelől a világ közvéleményének nyo­mása, másfelől az USA ér Saigon számára egyre kedve­zőtlenebb dél-vietnami kato nai helyzet előbb-utóbb még iscsak abba az irányba terel: a dolgok menetét, hogy meg­szűnjék a vietnami háború. Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Legfelső Tanács." elnökségének elnöke és Alek- szej Koszigon, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke az alábbi szövegű táviratot in­tézte Richard M. Nixonhoz, az Egyesült Államok hétfőn be­iktatott elnökéhez: „Fogadja üdvözletünket és legjobb kívánságainkat az Amerikai Egyestilt Államok elnöki tisztjébe történt beikta­tása alkalmából. Meggyőző­désünk, Hogy államaink tö­rekvéseit a béke és a nemzet­közi biztonság érdekében köl._ csönösen a Szovjetunió és az Egyesült Államok népei kö­zötti baráti kapcsolatok tneg szilárdításának kell szentel, nünk, s hogy közös erőfeszí­tésekkel, más államokkal együtt, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak-min. den tűlük telhetőt meg kell tenniök a megoldásra érett nemzetközi problémák rendezése és az általános bé­ke megszilárdítása érdeké­ben." tériét, amely Jan Palach prá­gai egyetemi hallgató öngyil­kosságához vezetett. A CTK közölte a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormányszerveinek közlemé­nyét, amely elítéli ezeket az akciókat és nagyra értékeli, hogy Prága lakosságának túl­nyomó többsége elhatárolta magát ezektől a sajnálatos és politikai kihatásaiban ártal­mas akcióktól. Irány; az integráció /. Húsz éve kezdődött lUagyar -román kereskedelmi megállapodás Szúrd! István belkereske­delmi miniszter vezetésével 1969. január 16—20-ig öttagú kereskedelmi küldöttség tar. tózkodott Romániában, viszo­nozva az Ion Patan belkeres­kedelmi miniszter vezette ro­mán küldöttség múlt év vé­gén tett magyarországi láto­gatását. A két miniszter vasárnap este Bukarestben aláírta az 1969 évi magyar—román ke­reskedelmi választékcsere megállapodást A választék­csere 35 százalékkal lesz ma­gasabb a tavalyinál, összesen 10,8 thilliő rubel értékben. Hozzájárul a hazai áruellátás javításához a mintegy 300 mii lió forint értékű közfogyasz­tási cikk: zöldség és halkon­zervek, papíráruk, tranziszto­ros rádiók, különféle építő­anyagok (ajtó és ablakkere­tek, parketta), háztartási mű. anyagáruk, mosógép, clgaret ta, stb. Magyar részről éíőhai kukta pyorsfőző, kozmetikai és háztartási cikkek, játék­áruk, magnetofonok, bőrdisz- műáruk, különféle ruházati cikkek szállítását vállalták. Hétfőn reggel Fazekas Ja nos, romániai miniszterei nök-helyettes fogadta Szúró: István minisztert. A magya1 delegáció hétfőn délben repű tógépen Bulgáriába utazott. (Folytatás az 1. oldalról) A nyilatkozat befejezésül hangsúlyozza: a leszerelés kérdéseinek megoldása nem kevés nehézséggel jár és az összes országok fokozott erő­feszítéseit követeli meg. A ta­pasztalat azonban azt bizo­nyítja, hogy ezen a téren is lehet eredményeket elérni. Utalva arra, hogy a 18-hatal- mi leszerelési bizottság meg­állapodott abban, hogy 1959. márciusában folytatja mun­káját, a nyilatkozat rámutat: á szovjet kormány reméli, hogy ezen az ülésszakon megállapodás születik a fegv-/ verkezési hajsza koráltozását és a leszerelést elősegítő újabb lépésekről. A Szovjet­unió a maga részéről tovább­ra is minden tőle telhetőt megtesz e nemes cél elérésé­re. Ezután Zamjatyin és No­vikov válaszolt az újságírók kérdéseire. Húsz éve kezdődött — hir­detik a krónikák, amelyek feljegyezték, hogy 1949 ja­nuárjában Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, Románia és a Szovjetunió képviselői érte­kezletet tartottak és megálla­pították: „A népi demokráciák or­szágai és a Szovjetunió szé­lesebb gazdasági együttmű­ködésének megvalósítása cél­jából az értekezlet szüksé­gesnek tartotta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak megalakítását, az érte­kezleten részt vevő országok képviselőiből, egyenjogú kép­viselet alapján, azzal a fel­adattal. hogy gazdasági ta­pasztalataikat kicserélték, műszaki segítséget nyújtsa­nak egymásnak és segítsék egymást nyersanyaggal, élel­miszerekkel, gépekkel, fel­szereléssel, stb.” Az idézet tanúsága szerint a krónikásoknak igazuk van: a KGST bölcsőiét valóban két évtizeddel ezelőtt ringat­ták. De mégis, húsz éve kez­dődött? Nem, sokkal előbb. Volta­képpen több mint ötven éve, a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, amely meg­vetette az elmúlt fél évszá­zadban bekövetkezett nagy szocialista átalakulások alap­ját Megteremtette a Szov­jetuniót, amelynek győzelme nyomán több ország számára is megnyílt a szocialista fej­lődés útja. A szóéi a’izmus ki­lépett egy ország keretei­ből. A föld összlakosságának egyharmada, szárazföldi te­rületének pedig több mint egynegyede jelentős nyers­anyagforrásokkal és ámfel- vevő piacokkal új szocialista világrendszert alkotott. Ez a történelmi események egyik láncolata, amely elve­zetett az 1049-es események­hez. A másik láncolat a kapi­talista országokhoz fűződik. A második Világháború után a tőkés világ mindent megtett, hogy az újonnan felszabadult országokban meggátolja a népi demokratikus fejlődést. Az Amerikai Egyesült Álla­mok, Anglia és néhány más nyugat-európai ország kor­mánya lényegében bojkottál- ta a kereskedelmi kapcsola­tokat a népi demokráciák or­szágaival és a Szovjetunió­val. Arra törekedett, hogy ezeket az államokat aláren­delje a Marshall-terv diktá­tumának. Törekvéseinek erő­sítésére létrehozta a nyugat­európai országok USA ve­zette integrációját, az Euró­pai Gazdasági Együttműkö­dés Szervezetét. A második világháború után csaknem három évvel tehát történelmileg megérett egy olyan összefogás lehető­sége és szükségessége, amely hászhosítía a Szovjetunió és több kelet-európai ország gazdasági alapiának, állam- rendjének és ideológiájának azonosságát, közös erővel se­gíti az országok gazdasági életének legésszerűbb fej­lesztését: együttes erőfeszíté­seket állít szembe az impe- rial'sta diszkriminációs mes­terkedésekkel. Ez bevézétő a KGST tör­ténelméhez, amelynek sze­replői 1949 iamtár 25. óta a megalakítását kezdeményező hat országon kívül Albánin és a Német Demokratikus Köztársaság. 1962-től kezdve pedig Mongólia. Albánia az utóbbi években távol tartja magát a KGST-től. Az ázsiai szocialista országok — Mon­gólia kivételével — és K 'bn megfigyelőként vesz részt a tanács munkáiéban, Kína azonban nem jgénvli a KOST- együttműködést. Jugoszlávia lúG^-ben — külön megál’a- nodás alánján — bekapcso­lódott a közös munkába. A KGST megalakulása nagv port vert fel Nyugaton. A legjellemzőbb visszhang egv amerikai gazdasági fo­lyóiratból származik, amely 1949 februárjában így írt: „A Szovjetunió plusz kommunis­ta integráció — veszélyes el­lenfél.” Ez az ellenfél valóban ve­szélyesnek bizonyult a szoci­alizmus ellenségeire, ver­senytársaira nézve, de nem egyszerre és. nem automati­kusan bontakoztatta ki elő­nyeit. Erősödése, terebélye- sedése fokozatos volt Kezdet­ben — az első 5—6 évben — a legegvszerűbb együttmű­ködési formákat választották a KGST tagállamai: kicse­rélték termékeiket. A kapita­lista embargó viszonyai kö­zött így biztosították egy«* másnak a fejlődéshez nélkü­lözhetetlen gépekét nyers­anyagokat, legfőképpen a Szovjetunió segítségévet A következő 6—7 évben — egé­szen 1962-ig — űjabb terü­letre terjedt ki az összefo­gás: közvetlen a termelésre. Ekkor már a tervek egyez­tetése. az áruk gyártásának szakosítása és a kooperáció került napirendre. Idővel — a szocialista országok gyors ütemű haladásával — aa együttműködés módszerei, formái már elmaradtak az igények, a szükségletek mö­gött. Ekkor lépett fejlődésé­nek harmadik szakaszába a KGST. amelyet 1962-től kezd­ve már nem az egyszerű együttműködés, hanem a szé­les körű és új típusú mun­kamegosztás elvei, céljai ve­zérelnek. Ezt a húszesztendős folya­matot bizonvára sokan össze­vetik az együttműködés prob­lémáival, nehézségeivel, meg­kérdik: elmondható-e a két évtizedes tapasztalatok alap­ján, hopy minden nehézség, vita, probléma e'lenére is az összefogás eszméje, szándéka bizonyult erősebbnek? Igefu Azok az ellentétek ugyanis, amelyek a különböző fejlett­ségből, más-más adottságok­ból) szükségletekből, követ­kezésképpen érdekekből adód­nak, nem meeoldhat2tlanok. A szuverenitás és a szoros együttműködés szembeállítá­sa — bebizonyosodott —- tart­hatatlan. A nemzeti és a nemzetközi érdekek interna­cionalista alapon összeegyez­tethetők — erre Is sok a példa. A tudományos-műsza­ki forradalommal egyetlen kisebb ország séfri tudna lé­pést tartani kizárólag saiáfc erejéből, vagy ha megpróbál­ná, ez mérhetetlen, s arány­talan áldozatokkal járná. Ezért vált uralkodóvá áá összefogás, .a. .közös munka gondolata, amelynek a meg­valósítása senkinek az önál­lóságát. szuvérépitáéát nerft csorbítia meg. De a KCST mellett érvelnek a Szántok és a tények is. Következik: Országhatárok felett és alatt... Pálos tárnáé Gerencsér Miklósi A gyűlölet ellenfele Regény Eötvös Károlyról 28. Nyikorgott a kényelmetlen szék a görbe hátú, megviselt arcú ügyvéd alatt. — Én már semmiben sem tudok bízni, méltóságos uram­Először is ne sértegessen ez­zel a méltóságossal — neve­tett a Vajda kirgiz szeme. — Éppen elég nekem, ha kollé­gának szólít. Aztán meg sem­mi oka ennyire a székre ros- kadni. Heumann a lemondás kese­rű nyugalmával ingatta a fe­jét­— Itt már csak egyben bíz­hatunk, képviselő úr. Abban, hogy a bírák nem alvás köz­ben, hanem nagyon is oda­figyelve hoznak majd fordí­tott ítéletet. Semmi oka nem lett volna Eötvösnek arra, hogy Nyír­egyházára utazzon, ha más­ként vélekedik a bírókról, mint a gyűlölet üldözte Heumann. Csak a gyűlölkö­dést fogadta másképpen. Kí­sértette ugyan az érzés, hogy a szívére vegye, de inkább nevetett rajta és ez nem is esett nagyon a nehezére. Ele­ven kedvében volt, ilyenkor pedig sokat szeretett beszélni. — A régi időkben — kezd­te újabb históriáját — még a telek is zordabbak voltak, mint manapság. Akkora hi­deget még a lappföldi rén­szarvas pásztorok sem láttak, amekkorát az isten küldött ránk 1849 újév napján. Talán az osztrákoknak akart ezzel is ártani. Annyi azonban bizo­nyos, hogy Kun Béla huszár- kapitánynak az életét men­tette meg vele. A hősök kö­zött egy sincs Kun Béla szá­zadparancsnokhoz hasonló. A százada ott áll szemben egy egész német vasas ezreddel a móri csatában. Kemény fiúk voltak azok a Wörttember huszárok, száz, meg száz tusá­ban hoztak rémületet a csá­szár kutyafiaira, de most el­lene szegültek parancsnokuk­nak. Más a vakmerő tett, más a szép vértanúság és megint más az ostoba öngyilkosság. Hátat is fordított a megrit­kult század a sűrű vasas ez­rednek. Nem úgy Kun Béla, a század parancsnoka, az én le­gendás földim. Egyedül vág­tatott neki a biztos halálnak. Nem akart hinni a szemének az ellenség. Megbabonázta őket a szokatlan látomás. Nyílott az utcai ajtó, egy vállas, nagyléptű fiatalember termett a külső irodában, majd az otthonlévők jártassá­gával sietett egyenesen a bel­ső helyiségbe. Szabolcsi Miksa újságíró barátunk Debrecenből — mu­tatta be a jövevényt Heu­mann. A jól megtermett riporter mellén át volt izzadva az ing, nagy cipőjét a sok gyaloglás gyűrődése és pora tette feltű­nővé. Szabolcsi alig tudta el­palástolni tiszteletteljes za­varát az országos hírű poli­tikus iáttán. Eötvös szívesen tette próbá­ra a számára ellenszenves emberek lélekjelenlétét, egyébként nem szerette, ha feszélyezettség támad közelé­ben. — Kár, hogy elmulasztotta a történet elejét — mondta sajnálkozva Szabolcsinak és máris folytatta, ahol abba­hagyta: — A parancsnok vak­merősége láttán föltámadt a szégyen is, a virtus is a Wör- temberg huszárokban. Szem­befordították az ellenséggel paripáikat és neki a vasas né­metnek. Kun Béla kapitány akkor már levágta a német óbestert, de őt is összekasza­bolták az osztrákok, sátánná tette őket a keserűség, hogy elesett a parancsnokuk. Akár­milyen szilajul harcoltak a honvédhuszárok, szétszórták őket. Ezek a huszárok utat tévesztettek, egész éjszaka bo- jongtak a rettenetes hidegben és új év estéjén vetődtek Me- zőszentgyörgyre, apám kúriá­ja elé. Zörögtek 4 jégtől, va­kított rajtuk a fehér zúzma­ra, félig holtan estek a cselé­dek ölébe, akik leszedték őket a nyeregből. A házunkban melegedtek életre, ők újságol­ták könnyezve, hogy darabok­ra vágta a német Kun Béla kapitányt a móri csatában. De az élet véletlenjei csodá­latosak. Az ütközet után össze­szedték a parasztok a halotta­kat is, a sebesülteket is. Kun Béla sebei a ravatalon meg­eredtek. Örvösért szalasztot­tak, az aztán megmagyarázta a csodát: a kapitány mély se­bei befagytak a hidegben, en­nek köszönheti, hogy életbe« maradt. Életben van mind a mai napig. Ott él Veszprérrt vármegyében. Annak idejárt Garibaldi seregében harcolt az olasz nép szabadságáért, utóbb Viktor Emánuel király daliás testőre lett. Húzta haza a honvágy, dshát itthon a bi­tó várt volna ró. Viktor Emá­nuel személyesen járt közben Ferenc József császárnál, így kapott kegyelmet, így jöhetett haza. De mindez nem is érde­kes. Hanem az a móri ütkö­zet. Egyedül ment neki a va­sas ezrednek. Kell-e énnél re­ménytelenebb helyzet? No hi­szen éppenséggel nekünk sent kell megijedni a saját árnyé- kufiktól. Látom, szerkesztő úf, valami hosszabb útról ■ érke­zett. Haszonnal fáradt-e legalább? Szabolcsi Miksa már kifúj­ta magát kissé, Eötvös köny- nyed mesélő kedve, eloszlatta zavarát. Nagy, domború hom­loka erélyes természetre val­lott, fiatalon is kesernyés szá­ja elárulta, hogy a szigorúság sem idegen tőle, szemének sa­játos elevenséget adott az örö­kös résenlét. Egyedül a sűrű, hullámos szőke haj enyhítette az erős fej majdnem zord ha­tását. Eötvös anélkül készítet­te el villámtanulmányát É fiatalemberről, hogy ezt ész­revették volna. —• Tiszalökről jövök — mondta a riporter. A Vajda önfeledt pöfékelé#- sei gyújtott egyik szivarról K másikra. — Ahol bevallották a tuté* josok a hullaesempészéstí — Ahol kiverték belőlük-» helyesbített Szabolcsi. (Folytatjuk) Tüntetések Prágában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom