Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
» -«Mal íretrr-MAGVAROR^Ac -vasárnapi w t p kt ct 1968 áeeemKer lft Vadászidény (A Stern karikatúrája) ARANYHALAK — Ezt kérném...! HIPPI SZÁLLÁST KÉR — Nekünk k<;11 gy szoba, de fürdő nélkül. (A Sch wizer Illustrerte karikatúrája) Sándorkát protezsálom — Bizony egykomám, vagy húsz esztendeje nem láttuk egymást. — Igen, messzi földre vetődtem innét, sokáig Pesten dolgoztam, míg most aztán hazajöttem. — Lásd, a gyermekkori cimborák közül te vitted legtöbbre. — Nono. — ügy ám, most a fél szülővárosod a te gyáradban dolgozik. — Nekem egy körőmalja gyáram sincs, öregem. Én az állam gyárában vagyok igazgató. — ügy értem én is, hisz’ az egyre megy. Emlékszel-e, Miska, milyen jó komák voltunk mi ketten? összetartottunk jóban-rosszban. — Leginkább a rosszban, te kópé! Sok ősz hajszál sarjadt ki miattunk a tanárok halántékán! — Te igen jó fiú voltál, Miska. Mindig hallgattál rám. — Igaz, te voltán a ko- lompos, én is utánad mentem. — De vajon most is hallgatsz-e rám? — Attól függ, mit ajánlsz nekem. — Én a Sándorkát — Miféle Sándorkát? — Az egyetlen fiamat. — Vagy úgy. És mekkora a fiú? — Húsz esztendős. Szép szál gyerek. Vedd ide a gyárba. Jól jársz vele. Sándorka igen belevaló gyerek. — Hol dolgozik most? — Otthon a ház körül. Amikor befejeződött neki az iskola, otthon maradt. — Mit jelent az, hogy befejeződött neki az iskola? Leérettségizett? — Á, érettségi... Nem,is az érettségi a fontos, hanem az érettség. Azt pedig az élet adja. Meg aztán, ha még nem említettem volna, Sándorka már a másodikból kimaradt. Mindannyian így láttuk jól, Sándorka, a tanárok és jómagam is. — Miért nem adtad mesterségre a Sándorkát? — Nem való az neki, Miska. Tudod, olyan esetlen a fogása. Nincs kézügyessége. — A szorgalom sok mindent pótolhat. — Hamar ellustul, ha olyasmit csináltatnak vele, amihez nincs kedve. De egy rendes állásban sokra vihetnél — Milyen lenne ez? — Hát... valami hivatal a gyárban. Valami íróasztal. — Ezt a Sándorka találta ki? — Ördögöt, még ezt is nekem kellett, mivel nincs annak még magához való esze. De a kezed alatt majd kivi- ruL — Eszerint protekciót kérsz a Sándorkának? — Magunk közt szólva, azt. — De mondd öregem, hogyan gondolod? Ha egyszer ez a Sándorka nem tanult, nem okos, nem ügyes, nem szorgos... — Na de édes egy komám, ha ez a gyerek okos, ügyes, szorgos is volna, mi a fenének kéne neki protekció...? H. J. (Vidám n a pié SZÉP ALOM.., Két korosodó tisztviselő baktat munka után hazafelé az alkonyi órában. Szavak nélkül is megértik egymást. A munkájuk nem látványos, kevés az izgalom, de ritka az elismerés is. Még sok hiányzik a nyugdíjig és úgy látszik, maradnak ölök beosztottnak. Végül az egyik megszólal: — Gyönyörű álmom volt az éjjel) benyitottam a fő- nö!:höz. Amint meglátott felállt, elém jött, karonfogolt, hellyel kínált, feketét készített és megkérdezte, elégedett vagyok-e jelenlegi fizetésemmel. .. A másik elgondolkodott, majd kis szünet után mély meggyőződéssel mondta: — Tényleg nagyon szép álom volt.. , FATÁLIS TEVEDES Reggel a villamoson feltűnően csinos, fiatal nőre leszek figyelmes. Ápolt a haja, szép az arcbőre, formás a lába. Igazán üdítő látvány a nagy rohanásban. De nemcsak én veszem észre. Mellettem két hosszú diákgyerek elsőéves főiskolások lehetnek — bámulja őt A megállóban újabb kolléga csatlakozik hozzájuk. Az egyik rögtön figyelmezteti: — Nézd, milyen ragyogó nő... Rövid szemle után a fiú odasúgja: — Te marha, hiszen ez az űj matek tanárnő! SZEMLELET A nagyvállalat főbejárata előtt reggel a gépkocsi indulásra készen álL Beszáll egy főosztályvezető és két osztályvezető, vidéki kiszállásra mennek. Amint ilyenkor szokás, az érkező kollégák az autó köré gyűlnek és jó tanácsokat adnak. A főkönyvelő is odalép: _ itt «ÄW-SÖ..VK • ar ' — Csak nagyon vigyázzatok, mert ködös az idő és síkos az út. Bár — teszi hozzá némi gondolkodás után — arra is gondolni kell, hogy netán mekkora bértömeg szabadulna fel... E. R. KÉRÉSZ 7 REJTVÉN* Tíz éve. 195*. december W-én halt meg Pauli Wolfgang osztrák fizikus, a róla elnevezett elv megfogalmazója, amiért Nóbel -dijat kapott. — Mit mond a Pauli terv? Beküldendő sorrendben: függ. 1., vízsz. 2., 27., és 3», VÍZSZINTES! 12. Tudományos eső. 12. Cselekvést jelentő sző. 14. Levegő közismert latin szóval. 15. Névelős mássalhangzó kiejtve. 16. YR. 17. Ugyanaz, latinul. 18. Trén betűi keverve. 19. Egyik fele inog! 20. Mássalhangzó kiejtve, névelővel. 22. Színművészünk (Lajos, —23. Romániai folyócska. 24. H-val az elején a nagy „lódító”. 25. Nyitott. 29. Fiatalok. 30. Szoros Is. kis folyó is, Romániában. 32. Éktelen korszak! 33 Vissza: bolgár kikötőváros. 34. December 15-e. 35. íme. 37. Művészi alkotás. 38. Kicsinyítő képző. 40. Rangjelző. 42. Építészeti stílus. 43. Bő. 44. Atom egyik fele. 45. Rádióaktív elem. 47. Becézett női név. 49. Csónak- típus (N -NN). 51. Báni betűi keverve. 52. Rövid bölcs mondás. 54. össze-vissza merd. 55. Vissza: román pénzegység. 56. IYG. 57. Magasztos költemény. 59. A német -szór, -szer. 61. Numeró rövidítve. 62. Angol növényszisztematikus. 6". Államelnök. 64. Kínai hosszmérték. 65. CsTA. 67. Latin üdvözlés fonetikusan. 68. Latin személyes névmás. 64- Járom. FÜGGŐLEGES! 2. Fő ütőere.. 3. MR. 4. Homok- pad a tengerparton 5. Vissza: a szarvasmarha törzsén a két első láb közötti erős. Izomrész. 6. Kalapanyaga. 7. Tányér része. 8. Diákétkezde. 9. Lelegyezte. 10. Igen. oroszul. 11. Akadályok a gondolatmenetben 21. Ésszel felfog 24. Ráf betűi keverve. 26. Spanyol városból való. 28. Árnyékba boritó. 29. Ép, érintetlen. 31. Mikes szülőfaluja. 33. Bányarészek. 36 Bátor. 37. Mutató névmás. tárgyraggal. 41. A francia forradalom egyik jelszava, fonetikusan. 44. Lassú, merengő, ábrándos harfgulatú. 46. Szovjet sakknagymester. 47. Grátisz. 48. Autós szálloda, névelőveL 50. Tagadószó. 52. A függ. 36. ellenkezője. 53. Olasz folyó. 56. K-val az elején uralkodó, (utolsó kockában kétjegyű mássalhangzó). 58. Éktelen rossz kívánság! 60. Kúszó növény (—’)• 66 Igekötő. 69. Európai nép. A megfejtéseket legkésőbb december 23-ig kell beküldeni Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk elí A december 1-1 számunkban megjelent keresztrejtvény megfejtése: „S nem csak dicsőké a haza A munkás pór szegény Bár észrevétlen dolgozik A hon derületén. Nyertesek: Magyart Béláné, MIinárcsik Mihály, Oláh sándor- né, Rostás Rozália és Szombathi Klára nyíregyházi. Erdélyi Mária hodászi, Katona Andrásné jándi. Molnár István nagykállói, Banyák Mihály nyísbogdányi és Bállá Béla tyukodi kedves rejtvényfej- tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük» Szakítás Ma szakítok Gizivel. Két éve járunk együtt. Szép szerelem volt, de kihűlt, céltalan lenne tovább kínlódni. Délután négyre hívtam a megszokott presszónkba. Jeleztem, hogy nagyon fontosat akarok neki mondani. Gondosan megfogalmaztam magamban mondökámat: — Nézd Gizi, én nagyon szerettelek, de vége. Szép szerelmünkhöz nem érzem méltónak a hazudozást. Váljunk el most, amikor még nem keseredett meg minden, Igen, így jó lesz. Gizi nyilván rendez egy kisebb jelenetet, egy ideig sirdogál, aztán majd megvigasztalódik. Kívánom neki, hogy így legyen. Mindenesetre könyörtelen leszek és könnyei nem tántorítanak el eredeti szándékomtól. Gizi ezúttal pontos volt, pedig látszott rajta, hogy egyenesen a fodrásztól jön. Kínos! — Nagyon jó, hogy felhívtál. Én is szerettem volna neked valami fontosat mondani, — kezdi. — Tessék, mondd, — intek hidegen. — Te szóltál előbb, — nd- variaskodik. — Mégis, te vagy a nő, — mondom. — Nézd Pista, én nagyon szerettelek, de vége. Szép szerelmünkhöz nem erezném méltónak a hazudozást Gizi az én szövegemet mondja! Lila köd ereszkedne az agyamra. Ez nem lehet igaz! Kiadja az utamat. Nekem, aki úgy szerettem, aki sosem bántottam és mindig hűséges voltam hozzá. — Ugye nem haragszol, —i néz rám és megsimogatja c kezem. — Nem haragszom... Csak.— Csak? — Fáj. Nagyon fáj! — Talán azt akarod mondani, hogy szeretsz? — Igenis, szeretlek, — hallom a saját hangom és egyetértek vele. Nem szabad elengedni Gizit. Nem teheti meg, hogy dobjon. Itt csak én szakíthatok. — Szeretsz? — kérdezi újra és nevet. — Nem tudok nélküled élni. — Én ostoba, — mondja. — Én is szeretlek, de egy idő óta úgy érzem, hogy te már nem vag-y a régi, hogy rámuntál. Azért akartam én szakítani, mert tudom, hogy olyan jó vagy és inkább kínlódnál velem, minthogy megbánts. Egész délután, míg készültem hozzád, úgy éreztem, éppen ma akarod ezt megmondani... — Képzelődsz! — Akkor mit akartál mo»» dánt. Mi az a fontos? — Szóval... Majd megmerné dóm.-. — Most mondd meg. Vagy megbántottalak ? — Nem... Dehogy! — Akkor mondd! Ha sse* retsz, megmondod— i — Hát... Meg akarom kér® ni a kezed! — Te drága, — sikolt és már a nyakamban van. — Örökke együtt fogunk élnil Visszaszereztem Gizit. Győztem Csak tudnám, miért nem tudok örülni-, ösk farom Kép szöveg nélkül
