Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
Kt^Tn- MArivAnnn«!7^a 19OT (fee««her IS. A fogyasztó szigorít zsűri Jói jár, aki önmaga meósa Díjat nyert Kanadában pár hónappal ezelőtt egy kiállításon a Nyíregyházi Konzervgyár almaié készítményé. A sikeres bemutatkozást üzletkötés követte, s a befutott áruból azóta már vagonszámra szállított Kanadába a gyár. Hogy milyen haszna származik ebből a népgazdaságnak, a gvárnak és az almát megtermelő 5ze bolcsSza; márnák, ezt felesleges boe 'gatni. bizonygatni. Hiszen tudjuk: minden valutáért adott terméknek fontos szcepe van az ország gazdaság. egyensúlyának stabilizálásiban jólétünk emelésében. lij árut eladni... A tanulság inkább az, hogy a világpiacra betörni, ott tartósan megmaradni csak jó minőségű áruval, termékekkel lehet. Márpedig a konzervgyár „almuskaja” kétségtelenül az, mert a tőkés államokban különösen szigorú a zsűri mércéje. A piachoz — legyen az belföldi, vagy külföldi — alkalmazkodni kell. S ennek legfontosabb bit álója a minőség. Akik jártak az ősszel Nyíregyházán megrendezett ipari termékbemutató kiállításon, bizonyára látták a Hajtómű és Felvonógyár nyíregyházi gyáregységének szép formájjú keretes fűrészgépét. Még működés közben is bemutatták. Szinte meglepő, hogy ezt a grpet most új ruhába öltöztetik mert külföldön a gépeknél divatba jött a szögletes vonalvezetés. Vagyis ez a kelendő a világpiacon. És a naj- tómű ebből exportálni akar. hiszen a gyártás csak úgy gazdaságos, ha a gépeket nagy szériában állíthatják elő. A kezdeményezés haszna A nyírbátori olajgyár karban tartó műhelye rövidesen megkezdi a présgépek alkatrészeinek gyártását. Felettes irányító szervük azért adott rá engedélyt, mert az általuk már korábban is készített alkatrészek jobbak, tartósa b- bak. mint amelyet a gépet is gyártó vállalat szállított. Ez már a seleit bosszú la Is, hiszen a gépgyár ezzel egymilliós nagyságrendű munkával lett szegényebb, mert a ,.korikurrens” éppen a vevő lett Ilyen versenyszférába jutott az Idén a Szatmárvidéki Faipari Vállalat is. Nem ok nélkül vezette be a bútorok 'poliésztere« fényezését Az indíték nagyon is elfogadható: a bútorgyártásban lassan elavulttá válik a hagyományos fényezés, mert az meg a víztől is tönkre megy, A poliésztert még az ecet sem marja fel. Igaz; többe kerül, de inkább megfizetik. A pár hónap eredménye; csak győzzenek annyit készíteni, mint amennyire szükség van... Hosszú éveken át kísérleteztek, dolgozták azon a nyírbogdányi üzemben, hogy olcsón és jó minőségben állítsanak elő fehér gyógyászati vazelint. Olyat, ami a világpiacon is felveszi a versenyt a többiekkel A téma nem volt csalódásoktól mentes, de nem adták fel a reményt és munkájukat siker koronázta. Ma már to. naszámra expor- táüák a hófehér, olcsón előállított gvógvszeralapanvagot. Talán érdemes megemlíteni, hogy tröszti szinten ez évben ez a vállalat ért el eddig legnagyobb nyereséget az iparágban. Egy jelszó hatása A ruha és cipőiparban gyakran az első ns-Hlvú termékek arányában teszik ki a minőségi mutatókat, valahogy így; az első osztályú A homok új gabonája A homok hasznosítása megoldott probléma. A régi futóhomok sivárságát gyümölcsöskertek váltották fel. A gyümölcstermelés és a szőlő mellett azonban roppant fontos az Is, hogy megfelelő mennyiségben tudjunk gabonát termelni. A homokon a rozs díszlett a legjobban, de termése alacsony volt. Hosszan tartó kísérletek után eredmény mutatkozott Kecskeméten, a búza os a rozs keresztezésében. Dr. Kiss Árpád előállította a búzarozs hibridet, a triticalet. Az izgalmas kísérleteket írja le érdekes könyvében a kutató, amelyet most jelentetett meg a Mezőgazdasági Kiadó. De nemcsak a kutatás izgalma hevíti át a könyv minden fejezetét, arra is választ ad dr. Kiss Árpád, hogyan lehetne az elért eredményeket a gyakorlatban is hasznosítani. Ezzel különösen homokvidéken gazdálkodó termelőszövetkezetnek nyújt nagy segítséget. termék aránya kilencvenhat százalék Nagyon is kifejező számok ezek. A Nyíregyházi Cipőipari Vállalatnál például ennek az aránynak csak pór százalékos növelésével több százezer forint tiszta nyereséget értek el ebben az évben. Az üzemrészekben a dolgozók kiadták a jelszót: „Hibás árut ne adj ki a kezedből!” A leminősített cipőket ugyanis gyakran fele áron kell eladni, s ez nagyon is „zsebbevágó” lehet a nyereségrészesedésnél. A jó minőség itt Is szerzett már piacot. Előbb az angolok, aztán a nyugatnémetek. s legújabban mára dánok is szándékoznak cipőt vásárolni Nyíregyházáról. Ha a vevő avas vajat kap a boltban — visszaviszi. Az olyan vevő. aki elé szalonnával töltött disznósajtot tesz az eladó, visszavonja a rendelést. S ha tű'fűszerezettet kan és otthon jön rá, hogy számára ehetetlen, lemond a további vásárlásról, m-rt a húsinar kedvéért sem hajlandó gvomnrfekélyt kapni. Pedig ez utóbbi e^nt^ gyakran előfordulnak 'regvbá- zán. leaz, arán g olcsó töltelékáru a disznósajt, de ha 161 elkészítik ízletes csemege azok számára, akik szeretik. Ez azonban nem ok arra, hogy több legyen benne a szalonna, mint más kellék. A fűszer adagolásához pedig csak egy kis jóindulat szükséges. A selejt: bumeráng Csak dicsérni lehet az olyan kezdeményezést, amellyel a Mátészalkai Sütőipari Vállalat lepte meg a nyírbátoriakat. Miután sokan keresték a kerek kenyeret, egy felújított, régi üzemben megkezdték a gyártását. Mellette boltot is nyitottak, ahol árusítják. Sőt — s ezt már a megnövekedett forgalom is indokolta — kora reggeltől késő estig és még vasárnap délelőtt Is árusítanak. Mert a kenyér minősége is kitűnő. A kiküldetésben járók még Budapestre Is párosával viszik. A selejtes áru olvan, mint a bumeráng, nem érdemes „rásózni” senkire. A zavarosban halászók előbb-utúhb ráiönnek. hogy a minőség szigorú mérce ugvan. de aki önmaga meósa. az könnyen talál vevőt ezután is a piacon. Tóth Árpád KUKORICA VIRÁGVÁZA. A B"dopesti Üvegfe1dolgozó Gyárban készült ólomkristály díszmű- és használati tárgyakból több mint 50 félét exportálnak Kanadába, az Egyesült Államokba és Svédországba. Képünkön: A gyár egyik legkeresettebb terméke, a kukoricacsőhöz hasonlító ólomkristály virágváza. <MTI foto — Bereth Ferenc felvétele) Halál a {ekele hídnál V. A fekete hidi tragédia És Csóka beszélni kezdett. Elbeszélése nyomán lépésről lépésre kibontakozott a június 21-1 esemény, mely egy nő életébe került. Csóka István 1967. június 2’-én elindult Gesztelybe a szüleihez, hogy pénzt kérjen. Kerékpárral haladt. Még reggel ellopott egy gazdátlan biciklit. szétszerelte, eldugta hogy hazafelé jövet magává’ vigye a lakására. Gesztely- 1 ben éppen a lopott kerékpái miatt várt a sötétedésre, hogy minél biztonságosabban vl- hesse haza. Este nyolc óra tájban Indult el a faluból. Gesztely és On'- '.ö/.ött találkozott Nyit tp' i'erézzei. aki gyalogosan latit hazafelé. Csóka megszólította Terézt, és felajánlotta, hogy hazaviszi a kerékpáron, de Teréz ebbe nem egyezett bele, útjára küldte Csókát. Csóka azonban nem tágított mellőle, megfordította a gépet, és gyalogosan haladt Teréz mellett. Közben arra gondolt, hogy meg fogja erőszakolni. Közeledtek Gesztelyhez. A közelben senki sem járt, erősen sötétedett. Csóka letámasztotta a biciklit, és a közben néhány lépésnyire előrehaladt Teréz után futott, erőszakoskodni kezdett vele, Teréz védekezett, dulakodtak. Egy híd mellé értek. Csóka hirtelen r'lkapta Teréz karját, és az útról lerántotta a híd mellé. — A híd Gesztelv felé eső végénél rántottam le Teréz) — mondta Csóka. Itt találták meg később a műanyag fésűt, amely Teréz hajából esett ki. A megtámadott nő a földre zuhant. Dulakodtak, forgolódtak, Csóka ütött is, Teréz feje hirtelen nagyot koppant a kemény földön, és a támadó fölénybe került. Távolról hangok hallatszottak. Csóka, attól való félelmében, hogy a közeledő kerékpárosok meghallanak valamit, befogta Teréz orrát, száját, majd ahogyan közeledtek a hangok, a torkát is megszorította. Egészen addig szorította Teréz torkát, amíg a kerékpárosok el nem haladtak. Ékkor azonban Teréz már nem mozdult. Csóka behúzta a nőt a búzatáblába. és otthagyta. Visz- szament a híd alá, ahol megtalálta Teréz karóráját, ezt zsebrevágta. A retikülből elvette a kulcsokat, valamint 120 forintot és elindult. Eleinte a retikült is, a szatyrot is magaval vitte, később azonban ezeket eldobta. (Amikor Csóka felült a kerékpárjára, néhány perc múltán találkozott egyik munkatársával. aki szintén kerékpáron jött. Sem neki, sem a másiknak nem volt lámpája, de amikor egymás mellé értek, munkatársa mégis megkérdezte: — Te vagy az Pistái Csóka nem válaszolt. Másnap munkatársa ismét megkérdezte: — Veled találkoztam tegnap este? — Nem. Nem velem — válaszolta Csóka. Mindezt már a tettes beismerő vallomása után mondta el Csóka munkatársa. De jó lett volna, ha előbb beszél, rögtön azután, ahogyan a holttestet megtalálták! Bizonyára jóval előbb kézre került volna a bűnös!) Otthon Csóka átadta az órát a feleségének. *— Ezt neked hoztam. — Honnan van? *— Egv magyar nőtől vettem el, akit meg is öltem. — Nem félsz, hogy kitutó- dik? Ezért fel is akaszthatnak! — Nem tudódik ki! Csak akkor, ha te kikiabáíod! Gyere, öntsél vizet a kezemre, mert véres! A feleség hozta a vizet és Csóka megmosta a kezét. VéFérjhez menne, megnősülne... Egry inkorrekt ö let nyomán Albérlet a Sóstói úton. Egyetlen szoba, négyszer ötös, a falakon minden tenyérnyi hely foglalt. A bérlők, két húsz éven felüli fiatalember, arról nevezetesek, hogy szenvedélyesen gyűjtik a fényképeket. Persze, a leveleket sem dobják a szemétre. Ahogy egyikük mondta: előbb jót nevetnek’ rajta. Különös igények Már nem tudják, Melyikük agyában született meg a nem éppen korrekt ötlet. Tény az, hogy egyszerre két házassági hirdetést is feladtak. Egyikük. mint jól kereső, hatvanéves (!) agglegény mérnök, a másik valódi korát írta, csupán foglalk ását — ami villanyszerelő — változtatta orvossá. És csak fényképes levelekre „válaszoltak”. Az eredmény meglepő volt. A „hatvanéves” fiatalember címére közel kétszerannyi levél érkezett, mint a huszonéves társáéra. És a levelekkel együtt a fényképek özöne Egy lány Debrecenből: „...nézze kedves őszi rózsa ía hatvaras jeligéje volt), ha úgy akarja. megegyezhetünk. Megvigasztalom hátralévő éveiben, cserében nekem adja a nevét, a lakását, hiszen biztosan van. s én csak egyet kérek: ha néha néha mással tűnnék el egv kis időre, ne szóUon bele.” A levél mellett fénykép. pisze csinos kls- lánv. az ember ki se nézné belőle. Míg egv másik Ra- kamnzról: ....drága őszi rózsa bácsi <!). Ugvan mAga!ig múltem tizenhat éves, a mamámtól is b’ztnqan kikapnak, ha megtudná, hogv írtam. D» én úgy de úw szeretnék- már pru-í-or felnőtt lenni. R ha ni tetszene engem venni feleségül..." Csupán mert mérnök... Persze, nemcsak a fiatalabb korosztály szerencséltette meg leveleivel és fényképeivel a két fiatalembert. Akadtak közöttük, a hatvanas mérnököt tekintve, egyidősek, és a húszast tekintve, jóval idősebbek is. Ök mást ígértek. Biztonságot, hogy miért, nem írták, megér t.ot, s egy a fiatalabbnak: „..anyja leszek a saját anyja helyett is.” A hölgy közel jár a negyvenhez. A két fiatalember rossz vicce, még a fent leírt még rosszabb viccek mellett is. csupán gonosz tréfa maradt. Nem érdemlik meg azok, akik az újsághirdetéseken keresztül valóban társat keresnek, mert vagy nem érnek rá — bár ennyire mindenkinek rá kell érnie — vagy környezetükben nem találnak megfelelő társra, barátra, férjre vagy feleségre. Mindenesetre kicsit megdöbbentő a szám: a kapott leveleknek majdnem a feléből nyíltan kiderül, feladójuk csupán azért szeretné a két „hirdetőt” férjül, mert egyiknek mérnök, a másiknak orvos a foglalkozása. Magányosok, társtalanok Nyíregyháza, de Szabolcs- Szatmár megye is, egyike az ország azon részeinek, ahol sok a társtalan ember. Vannak helyek, ahol már megpróbálnak segíteni, társaságija invitálják azokat, akik egyedül érzik magukat. Klubok alakultak Pesten: magányosok klubjai. És még néhány vidéki városban Nemrégen az Ország Világ „Olvasók levelei” rovatában kezdődött vita. Szabolcsban még a kluboknál sem tartunk. Pedig társtalan ember itt is van. És segíteni kell. Bár félfüllel már hallottuk, hogy modem házasságközvetítő irodát állítanak fel a fővárosban. De Budanest messze van. A problémát pedig itt kell megoldani. S akkor kihúzzák a talajt a levéllel szőrakozók alól is. Horváth S. János Megszépítik az öregkort Fiatalok a sóstói szociális otthon lakóiért A sóstói szociális otthon meghitt, nyugodt környezetet biztosít gondozottjainak Kétszáz lakójából 130 a nők száma. Közülük soknak nincs hozzátartozója Ha a pihenésről gondoskodik is az intézet — az egyedüllét érzésének feloldása nem mindig rés volt, mert a megtámadott nőt a hídnál erősen szájon ütötte, és ekkor indulhatott el Teréz vére. Csóka a pénzről nem szólt, azt megtartotta magának. A kézmosás után lefeküdt, és jóízűen elaludt Másnap azt tartotta legfontosabb dolgának, hogy kimenjen arra a helyre, ahová a lopott kerékpárt dugta. Nagy bosszúságára a kerékpárt már nem találta ott. Ezután pedig élte nyugodtan a maga életét. Terézke temetésére hívták szülei is, a felesége is, de oda mégsem ment el. Járt-kelt továbbra is, mintha misem történt volna. Egészen a tiszaszederké- nyi erőszakoskodásig. Egy évig járkált büntetlenül, egy ember életének adósságával. A rendőrség türelmes, felderítő munkája, melynek lényegéről nagyvonalakban most beszámoltunk, eredménnyel járt. Csókának fizetnie kell az adósságért. A megyei bíróság első fokon húsz évi Szigorított börtön- büntetésre ítélte Csóka Istvánt. Prlska Tibor VÉGE „ sikerül- Erre vállalkozott néhány nyíregyházi KlSZ-szer- vezet. A konzervgyárban Jaczko- vits Erzsébet a Tyereskova KISZ-pinőszervezet titkára a legutóbbi közös rendezvényről beszél: — A gyár fennállásának negyedik évfordulóiéra hívtuk meg a szoc’áRs otthon lakóit, elbeszélgettünk, meg- mnttatuk a gvárat, utána pépedig műsoros klubdélutánon vendégeltük meg őket. Aznap negyvenen voltak itt. Ebben az évben a téli ünnepnapokra sem maradtak magukra a gondozottak Mikuláskor a Zalka Máté kollégium lányai keresték fel őket. Köszöntőinket kultúrműsorba foglalták. Különösen jólesett az a figyelmesség. hogy műsorukban az idősebbek kedvenc magvar nótái, népdalai szerepeitek. Azután az jn*ézpt ..saját mikulása ajándékokat osztott ki. A betegeket szobájukban köszöntötték. A karácsony közeledik- Jaczkovits Erzsiké már az ünnepi hangulat előkészítéséről gondoskodik. — Minden gondozottnak viszünk egy-egy fenyőágat szaloncukorral és rajta egy névjegykártyával, melyen kellemes ünnepeket kívánunk. A karácsonyi köszöntéshez a konzervgyár Gárdonyi Géza szocialista brigádja is csatlakozik. Kétszáz magányos embernek szereznek örömet ezzel a megemlékezéssel. (bL)
