Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-15 / 294. szám

f «Mal CTLET-MAGYARORSZÄO IS68. december 18. Egy hét a világpolitikában Felfüggesztették a kongresszust 0 \ixon színtelen kormánya Eljárási huzavona Párizsban ^ Újra „középbal4 Olaszországban § Kérdőjelek Venezuelában {|jí Jarring- és Scranton missziója AZ ELMÚLT HÉTEN rend­kívüli figyelem kísérte a csehszlovákiai helyzet alaku­lását. A hét elején adtak ki közleményt a kijevi szov­jet—csehszlovák találkozóról. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága ülésén elsősorban gazdasági kérdéseket vitattak meg Több fontos döntés született a tanácskozáson a föderációs rendezésről is. Moszkvában összeült a Legfelső Tanács ülésszaka, amelynek napi­rendjén az 1969 évi népgaz­dasági terv és költségvetés megvitatása szerepelt A szovjet ipar termelése a jövő esztendőben a terv szerint 7,3 százalékkal növekszik. Nagy érdeklődésre tarthat számot hogy a héten ellen- szavazat nélkül fogadták el az ENSZ egyes számú politi­kai bizottságában a leszere­lésre vonatkozó határozati javaslatokat. Ezek a határo­zatok megújították az úgyne­vezett Í8-as bizottság mandá­tumát s a leszerelésre konk­rét intézkedéseket tartalmazó szovjet memorandumot e bizottság elé utalták. Az érintkezés tehát a leszerelés ügyében a nagyhatalmak kö­zött folytatódik. Nagy fi­gyelmet keltett a héten Nixon kormányalakítása, a párizsj tárgyalások ügye, a vietnami helyzet, az új olasz kormány megalakítása, a venezuelai helyzet és a közel-keleti ese­ménysorozat Ezekről az alábbiakban számolunk be részletesen. Azok után, hogy Nixon a novemberben megválasztott új amerikai elnök nagy gar- ral beharangozta, hogy ne­ves személyiségekből álló „egységkormánnyal” vezet? ki Amerikát a Johnson kor­mányzat által előidézett sú­lyos válságból, meglepetést keltett, hogy kormánylistája mindennek1 nevezhető csak „reprezentatívnak” nem. Nyugati kommentátorok csa­lódásuknak és lehangoltsá- guknak adnak hangot a kor­mánylista elemzésénél.' Rá­mutatnak, hogy Nixon „szín­telen, szürke” embereket je­lölt a miniszteri tárcákra. Ebből arra következtetnek, hogy az új elnök a maga számára kívánja fenntartani az ügyek intézését, s kabi­netje inkább döntéseinek tol- mácsolója és magyarázója lesz, semmint kialakítója. Fő­leg szűkebb baráti köréből származó embereket mutatott-• 1 11 .................. 1 = be kormányának tagjaiként. Egyes komr~ ntátorok sze­rint lehet, ht. éppen isme­retlenségük lesz garancia ar­ra, hogy megvalósítsák a republikánus őrségváltástól várt változásokat. Feltűnő egyébként, hogy azújNixon- kormánynak egyetlen demok­rata párti tagja sincs, s ez kettős következménnyel jár. Egyrészt arra mutat, hogy a demokrata párt 1972-ben újra kísérletet tesz majd a hata­lom visszahódítására, és a demokrata párti politikusok éppen ezért nem akartak hi­vatalt vállalni Nixon kormá­nyában. A demokrata szemé­lyiségek hiánya másrészt megnehezíti majd a Nixjn- kormány kapcsolatát a tör­vényhozással, amelyben a demokrata pártnak van több­sége. A demokrata párti együttműködési készség hiár nya jó előre feltárja a ki­sebbségi Nlxon-kormány tör­vényhozásbeli leendő nehéz­ségeit. MIKÖZBEN AZ EGYE­SÜLT Államokban tart az „átmeneti időszak”, Pá­rizsban, ahol a vietnami bé­kés rendezésre vonatkozó el­jövendő tárgyalásokra mind a négy delegáció megérkezett, változatlanul késik a négyes értekezlet megnyitása, eljá­rási problémák miatt. A sai- goni tárgyalódelegáció — Washington hallgatólagos tá­mogatásával — szeretné, ha a négyes tárgyalások helyett „kettős” megbeszéléseket tar­tanának, azaz nem ismernék el önálló tárgyalópartnernek- a felszabadító front küldött­ségét. Ezt a manőverezést szolgálja az eljárási kérdé­sekben kirobbantott vita. A vitával Saigon szándéka vi­lágos: el akarja húzni az időt a Nixon-kormányzat beikta­tásáig, amelytől „keményebb magatartást” remél. Időköz­ben az amerikai kormányzat igyekszik a harctereken ked­vezőbb pozíciókat kialakítani a tárgyalások kezdetére, hogy ily módon előnyösebb helyzet­ben léphessen fel a párizsi tárgyalásokon. E taktikának megfelelően fokozta Washing­ton a légitámadásokat a DNFF vélt hadállásai ellen. A szabadságharcosok, válaszul erre a taktikára, ugyancsak fokozzák tevékenységüket. Saigonban a hét végén riadó­készültség volt és pánikhan­gulat uralkodott a Thieu—Ky kormányzat soraiban. Olaszországban a tünteté­sek és sztrájkmozgalmak he­te után a figyelem a kor­mányalakításra irányult Hosszas 'tárgyalások után, a Leone-kormány lemondását követő 24. napon Rumor- nak végül is sikerült ■■»ontot tennie a válságra: kormá­nya letette az esküt Saragat köztársasági elnök kezébe. Az új kormány erősen kon­zervatív jellegű. Ezt tükrözi, hogy a kereszténydemokrata pártnak 17 politikusa foglal helyet benne. Ezen mit sem változtat hogy a Nenni féle szocialista párt is szerepet vállalt az új „középbal” kormányban, s hogy a kül­ügyminiszteri tárcát magára Nennire bízták. Nenni ugyanis az elmúlt időkben határozottan jobbfelé for­dult. Venezuelában rendkívüli érdeklődés kísérte a válasz­tásokat. Szoros ’ küzdelem után Caldera került ki győztesként. Caldera úgy nyilatkozott hogy Venezuela felújítja kapcsolatait Kubá­val, ha az „nem .. avatkozik be az ország belügyeibe.” Ugyancsak amellett szállt síkra, hogy Kubát vegyék vissza az Amerikai Államok Szervezetébe. Ma még nem lehet látni, hogy Caldera kijelentései mennyire meg­alapozottak, s mennyiben tükröződik bennük a vene­zuelai közvélemény Kubával a kapcsolatok normalizálását sürgető követelése. A HETEN EGYIDEJŰLEG befejeződött két közel-keleti misszó is. Az első Jarring- nak, U Thant ENSZ-főtitkár személyes megbízottjának újabb erőfeszítése a közel- keleti békés rendezésié. Jar­ring missziójával inkább csak a folyamatosságot kí­vánta hangsúlyozni azt, hogy az egy évvel ezelőtti bizton­sági tanácsbeli határozat nyomán lankadatlanul foly­tatja erőfeszítéseit a békél­tetésre Izrael és az arab ál­lamok között. Az a tény, azonban, hogy Nixon január 20. beiktatásáig felfüggeszti tevékenységét, s visszatér moszkvai svéd nagyköveti posztjára, arra mutat, hogy Jarring ie tudatában .vad annak, jjpgy a közel-keleti békés rendeléshez''szükséges változásokra Washingtonban van szükség. Éppen ezért van nagy jelentősége Scran­ton, Nixon személyes meg­bízottja közel-keleti utazá­sának. Scranton derűlátó ki­jelentéseket tett az arab or­szágokban lezajlott látogatá­sai után, s azzal hökkentette meg az izraeli uralkodó kö­röket, hogy kijelentette: Washington nem támogatja egyoldalúan a közel-keleti térség egyetlen országát sem. Árkus István Letartóztatások, lapbetiitások Brazíliában Rio de Janeiro: A brazíliai reakció szomba­ton frontális támadást indí­tott a demokratikus szabad­ságjogok ellen. A szélsőjobb- oldali Amerika-barát katonai elemek ösztönzésére a kor­mány teljhatalommal ruházta fel Costa e Silva elnököt, aki ezt követően dekrétumban jelentette be a kongresszus, nak meghatározatlan . időre való felfüggesztését. A 12 cikkelyből álló dek­rétum értelmében a kormány rendeletek útján gyakorolja uralmát, jogot formál arra, hogy tízévi időtartamra meg­fossza politikai kiváltságaitól a kongresszus, valamint a szövetségi parlamentek és a városi tanácsok képviselőit, kikiálthatja a rendkívüli ál­lapotot és hatályon kívül he- lyezheti az úgynevezett Habeas Corpus-törvényeket, vagy letartóztatásí parancs nélkül is őrizetbe vehet ál­lampolgárokat Az összes brazíliai rádióál­lomások által sugárzott be­jelentés egyik legsúlyosabb kitétele, hogy Coste e Silva elnök semmibe veheti a leg­felső bíróság döntéseit is. Erre a lépésre még az 1964. áprilisi katonai államcsíny szervezői sem merték rászán, ni magukat. A közlemény a diktatóri­kus rendelkezések indokolá­sául több ízben hivatkozik „forradalmi háború” veszé­lyére „mindenütt tapasztal­ható felforgató tevékenység­re”, de ebben a vonatkozás­ban nem tartalmaz semmifé­le konkrétumot. Hasonlókép­pen nyomatékosan hangsú­lyozza az 1964-es „forrada­lom” értsd ellenforradalom „szellemi örökségének” fon­tosságát A jobboldal ameri­kai Segédlettel ekkor buktat­ta meg Goulart elnök rend­szerét. A reakció alkotmányelle. riéa lépéséhez a végső , lökést a Moreira,... jMvé&oügy adta meg. Marco Moreira Alves, az ellenzéki brazil demokrata mozgalom (MODEBRAS) képviselőjeként a parlament szeptember 4-1 ülésén éles szavakkal ostorozta a brasi- t ii egyetemisták mozgalmát, brutális eszközökkel elfojtó fegyyeres erők magatartását, s a hadsereget „pribék fészek, nek” minősítette. A demok­ratikus közvélemény nagtyré- szének állásfoglalását tük­röző beszéd hatalmas vihart kavart. A hadsereg a háttér­ből úgy irányította a dolgo­kat, hogy az elnök kérje a kongresszustól a képviselő mentelmi jogának felfüggesz­tését, s ha ez megtörtént. Moreirát állítsák bíróság elé. Váratlan fordulatként azon­ban az indítványt leszavaz­ták. Ezután már gyorsan pe­regtek az események. A biz­tonsági szolgálat emberei Cenzornak álcázva megszáll­ták a legnagyobb napilapok szerkesztőségeit, hogy ellen­őrizzék, milyen cikkek jelen­nek meg'a parlamenti szava­zásról és annak hátteréről. Utasították a rádió és tele­vízióállomásokat, hogy nesu. gározzanak híreket az egyre romló helyzetről. Pénteken este rendőrök szállták meg a kormányt bíráló Correio da Manha szerkesztőségét, s le­tartóztatták Oswaldo Pera­vala kiadót Ugyanerre é sorsra jutott Helio Fernan­des, a Tribuna de Imperensa igazgatója is. Pénteken éj­szaka Costa e Silva elnök sürgős tanácskozásokat tar­tott a kormány tagjaival es a legfontosabb katonai veze­tőkkel, s ezután született meg a döntés a kongresszus ms- * nesztéséről. Az AP’ amerikai hírügy­nökség értesülése szerint a kongresszus ellen foganato­sított rendszabályok mögött Syseno Sarmiento tábornok, a Rio de Janeiro környékén állomásozó nagy létszámú I. hadsereg parancsnoka áll. A rendelitek meghirdetése után újabb hat személyt tar. tóztattak le. Állítólag Össze­sen hatvan személy Íítcrtóz- tatására kapott parancsot a rendőrség. Az MSZMP Központi Bizottságának üdvözlő távirata a LEMP Központi Bizottságához A Magyar Szocialista káspárt Központi Bizottságát Munkáspárt Központi Bi- a Lengyel Kommunista Párt zottsága táviratban üdvözöl- megalakulásának 50. évfor­te a Lengyel Egyesült Mun- dulója alkalmából. Világértekezlet Stockholmban Vietnamról A TASZSZ tudósítója je­lenti Stockholmból, hogy több mint 150 küldött kép­viseli a világ minden táját a pénteken délután Stockholm­ban megnyílt vietnami kon­zultatív világtanácskozáson. Rajtuk kívül' Í4 nemzetközi ‘ szervezet delegátusai is nVEg­jelentek az értekezleten. A résztvevők között számos ne­ves közéleti személyiség talál­ható A tanácskozás egyik fon­tos célkitűzése annak megvi­tatása, hogy a megváltozott helyzetben milyen módon . nyújtson segítséget a világ » VDK-nak .és a DNFF-nek. Felbocsátották a Kozmosz--259-et Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunióban szomba­ton Föld körüli pályára bo­csátották a Kozmosz—259 el­nevezésű mesterséges holdat. A szputnyikon elhelyezett tudományos berendezések rendeltetése, hogy folytassák a világűr tanulmányozását a korábban bejelentett prog­rammal összhangban. A be-> rendezések kifogástalanul működnek­A Kozmosz—259 kezdett keringési ideje 100,3 perc, a Föld felszínétől való legna­gyobb eltávolodása 1353 kilo­méter, legkisebb eltávolodása 219 kilométer. Gerencsér Miklós: I. Titokban örült a Vajda, hogy az ülés szünetében nem seregük körül követ­társai. Rendszerint elvárta az évődő faggatózást, szíve­sen bontotta ki tarisznyáját, amelyből jó ízű dunántúli históriákkal mulattatta a képviselőket, de néha In­kább liedvét lelte a csendes szivarozgatásban. Kivált­képp ilyenkor, a tavasz sze­líd ragyogásában, amikor a napfény vidámabb minden­féle anekdotánál. Üldögélt a parlamenti folyosó pamla- gán, támaszkodó tenyere gödröt mélyesztett a méreg­zöld bársonyhuzatba. Széles arca előtt lassan emelkedett magasba a csípős szivarfüst, s áttetsző árnyéka végig­vándorolt kopaszodó, nagy koponyáján. Miként a hajósok, mezei munkások, vándorló keres­kedők. gyakorlatozó katonák szétra.izanak dolguk után a tavaszban, úgy szoktak útra kelni a Vajda gondolatai a kemény, gömbölyű koponyá­ból. Ábrándos ember volt ő, hiába állott hideg eszű po­litikus hírében. Most is megtehette volna, hogy a kormányférfiak közé vegyül a kabinet társalgójában, hi­szen a kormánypárt vezérei szívesen édesgetnék az el­lenzék fejedelmét, de ő, a Vajda, Eötvös Károly nem szívlelhette gróf Tisza Kál­mán miniszterelnök pené­szes előkelőségét, inkább a folyosóról is behúzódott az egyik üres homlokzati szo­bába. Gyönyörködött a má­jusi ég tisztaságában, s kép­zeletét a madarak szárnyá­ra bízva, találomra kalando­zott szülőföldjén a pihenés perceiben. János püspök sümegi kas­télya nem volt olyan díszes, mint a Sándor utcai parla­ment, de abból a sümegi kastélyból mégiscsak Kisfa­ludy Sándor kúriájába bal­laghatott át a múltak felett áhitatoskodni, vagy fölpil­lanthatott a hegyormon fész­kelő fellegvárra, amely szál­lást adott Árpádházi László királynak épp úgy, mint Vak Bottyán kurucainak. Elnézte az ablakon át a Nemzeti Múzeum nyugodt tetőit, de inkább az ódon veszprémi vármegyeházát látta. Göthös szilfák véználkodtak a mú­zeumkertben, alig mertek lombot nyitni, noha május vége közeledett. Mintha még mindig félték volna József nádort, aki városépítő buz­galmában nem kímélte a lombot, mondván, hogy a fák az erdőbe valók. Bez­zeg a Bakony Pannonhal­mától Hajmáskérig! Ott most illatokkal béleli ki a tavasz a csendet a rengeteg mélyén, ilyenkor tanulnak zsenge hajtásokat legelni a szarvasborjak, a Cuha völ­gye' felett fehér sziklákon napoznak a gyíkok, gubacsda- rázs dünnyögi körül a cser­ágakat, sas liheg a legma­gasabb fa csúcsán, lesi, me­lyik süldőnyúlra zuhanjon alá. Képzelete elidőzött kis­sé Badacsonyban, ahol egy­kor Szegedy Róza vallatta vincellérével együtt a hárs­levelű tőkéit, elég sok-e a szőlővirág a venyigéken. Mintha tegnap lett volna: Balatonfüred topolyái alatt Deák Ferenc szívja hosszú szárú, bojtos tajtékpipáját, Tapolcán Mojzer uram, min­den idők legderekabb ven­dégfogadója kinyittatja cse­lédeivel az étterem ablakait, mondván, hadd jöjjön be az édes balatoni levegő, s hadd bodrozódjon ki az utcára a jércepörkölt illata. Mint rendesen, most is a Vajda mellényére hullott a szivar hamuja. Lesöpri ma­gáról a hamut, s ezzel szép ábrándjait Is elhessenti. Visszatér a folyosóra, a va­lóságba. Látja, hogy a közelében sétál suttogó tanakodásba merülve Istóczy Győző és Önody Géza. Nem érti ezt a bensőséges dödörészést. Is­tóczy amolyan magányos farkas, nem szokott ő sen­kivel tereferélni. Igaz, má­sok még kevésbé kívánkoz­nak az ő közelébe. Pomádés prókátor, kikent-kifent ri- pacs,r keveréke a nevetségig elfajzott gőgnek és a lehan­goló butaságnak. Abból a fajtából való, amelyik nem> ismer magánál nagyobb el­meerőt, s bármekkora sü­letlenséggel ejti ámulatba az embereket, képtelen rádöb­benni i bárgyúságára. Nehe­zen fogja fel a Vajda, ho­gyan választhatott követté ilyen túlontúl okos buta va­lakit az olyannyira kedves Rába-mellék. Istóczy Vas vármégyébe való, Rum köz­ségbe, oda, ahol egykor át­szelte a Rábát a rómaiak hí­res borostyánútja. Bizarmak hatott a vélet­len' kapcsolat az ókori em­lék és a dudvaeszű prókátor között. Istóczy — szándéko­san, vagy anélkül — szeret­te majmolni a patrícius sze­nátorok előkelőségét. Halo- vány \ arcán örökké ott lát­szott \a betegességig eltúl­zott önbizalom, szeméből so­ha nem1] aludt ki a támadó­készség) Sokáig komolyan vették U parlamentben ezt a pózolást, mígnem egycsa- pásra leomlott Istóczy te­kintélye. Emlékezett a Vaj­da, 1880-baU azt az indít­ványt tette é rumi képviselő a törvényhozásnak, hogy ala­pítsanak antiszemita klubot. Ajánlatát hűvösen fogadták, a képviselők ^ágyaztak az országgyűlés méltóságára, de amikor a jól áp4Út prókátor eszelősen szavalni, kezdte az általa elképzelt Klub alap­szabálytervezetét, hosszú percekig tombolt a kacagás. A házelnök alig tu®°tt ren­det teremteni. Vérig? sértő­dött a Rába-melléki síT-snat°r» teljes magányba vonvút az országgyűlésen, de vad agy­réméről nem volt hail andó lemondani. Kiállt a kör-élet szélesebb porondjára, m eS- alapította a „Jövőnk” ehie" vezésű zsidófaló lapot, amely néhány hét múlva megbi kott a teljes érdektelens^-S miatt. Ám Istóczynak ez a lecke sem volt elég. Kiadta a „12 Röpirat”-ot. Ennek a próbálkozának is kudíire lett a vége, oda se figyelt rá a közvélemény, csupán néhány száz egyetemistát sikerült megszédítenie. Furcsállotta Eötvös a le* vitéziért, mellőzött Istóczy és a politikában zöldfülűnek számító Önody Géza hirte­len összemelegedését. A fia­tal szabolcsi földbirtokos, » hajdúnánási választókerület képviselője a könnyelmű aranyifjak tempóját hozta a parlamentbe, egyáltalán nem törődött a komoly ügyekkel, inkább a büfében és a fo­lyosókon hívta fel magára a figyelmet társasági pletykái­val. Ragyogó külseje, hetyke tartása, pompás angolszabá­sú ruhái mindenkitől meg­különböztették és nem is egészen hátrányára. Pávás- kodását megbocsátották, senki nem firtatta képviselői elhivatottságát, ha egvszer így is jó volt a hajdúnáná­siaknak. Ügy festett a koro­sabb, ugyancsak tökéletesen pedáns külsejű Istóczy mel­lett, mintha leendő vő és após a legteljesebb szere- tetben beszélnék meg a ho­zomány részleteit. Ám a Vaida gyanúja szerint mégis inkább a rumi kénviselő in­terpellációiéról lehetett sző. Rendkívüli bejelentést ígért Istóczy a szünet utánra nos, ha így van, loarkodiunk le ne késni a mulatságról -t- gondolta Eötvös és jellegze­tes kacsázó lérrteivel az ülés­terembe ballagott. (Folytatjuk) Regény Eötvös Károlyról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom