Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
VÖRÖS ÚJSÁG KOMMUNISTA LAP. Ara 10 fillér. Sicrkcsííosíg kiadóhivatal» Budapcsr, V., Ü^ynök-atcza 17. szám IV. emelet Ara 10 fillér. Szemelvények a Vörös Újságból Meinte hetenként kétszer — Szívesen írtak a pártonkívütiek is Színes, harcos, magyaros forma 1918. deeevubeí 7-én kiáltották először a budapesti újságárusok: „Itt a Vörös Újság!” A később csak röviden „Vörös”-nek becézett kommunista lap, a KMP központi lapja, óriási népszerűségre tett szert. Kezdetben hetenként kétszer, majd háromszor jelent meg. Az első számot primitív nyomdagépeken mindössze 10 000 példányban nyomták ki. Ezt néhány órán belül elkapkodták és második kiadást kellett megjelentetni. Később példányszáma 40 000-re emelkedett, négy oldalon, rendkívül népszerűén magyarázva a nap eseményeit. A Vörös Újság első számában „Oszíályharcot!” címmel jelent meg vezércikk. Ebből idézzük az alábbiakat, amely röviden összegezi a kommunista programot: Az egyetlen kiút a szocializmus. A szocializmus nemcsak a termelés anarchiáját szüntetné meg, de azt a lelki anarchiát is, melybe a kapitalizmus az emberiséget süllyesztette. A termelés köztulajdonba vételével visszaadná elvesztett hitét, de elvesztett munkakedvét is az emberiségnek. A Vörös Újság viszonylag rövid idő alatt alakította ki sajátos arculatát Kialakultak állandó rovatai, mint „A Forradalom útján”, „A Harmadik Internacionálé”, a Kormány és a proletariátus”, „Kié a föld?”, „Szemle”, „Hírek”, „Pártügyek”. Az idők folyamán más rovatcímekkel is kiegészült, így „Ellenforradalom” és „A tőke osztályharca” címűekkel. A Tanács- köztársaság kikiáltása után is új rovatok jelentkeztek, az 5»Uj termelés”, „Szakszervezeti ügyek”, majd a „Be a Vörös Hadseregbe” és „A kommunista kultúra”. Az őszirózsás forradalmat követően a rendőrség több ízben be is tiltotta a Vörös Újságot. Az 1919 februári betiltásról a Vörös Újság lerántotta a leplet és rámutatott, hogy a burzsoá-szociál- demokrata kormányzat mit ért a sajtószabadságon: A milliomos burzsoá lapkiadók érdekében a kormány új lap kiadását nem engedi meg, és a szabad szó, a szabad gondolat elvét a gyakorlatban úgy alkalmazza, hogy a forradalom után született lapok a papír- közporittól papírt nem kaphatnak... A sajtószabadság tehát rendelkezésére áll az összes háborús uszításban kitűnt és ellenforradalmat szító újságoknak... Nem jajgatunk, és nem akarunk mártirkoszorúval ékeskedni. Mi fütyülünk a törvényre, fütyülünk a papírrendeletre. Március 22-én a Tanács- köztársaság kikiáltását követő napon a Vörös Újság „Mindenkihez!” címmel közölte az új párt és a forradalmi kormányzótanács kiált vánvát • Magyarország proletariátusa a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat... A polgári világ teljes összeomlása, a koalíciós kormányzás csődje kényszeríti rá Magyarország munkásságát és parasztságát erre a döntő lépésre... Magyarország Tanácsköztársasággá alakult. A forradalmi kormányzótanács haladéktalanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát a szocializmus, a kommunizmus előkészítésére és megvalósítására. Kimondja a nagybirtokok, a bányák, a - nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szocializálását... Vasfegyelmet követel. Halállal sújt az ellenforradalom banditáira csakúgy, mint a fosztogatás bri- gantijára. Hatalmas proletár sereget szervez, amellyel a munkásság és parasztság diktatúráját érvényre juttatja... Kijelenti teljes eszmei és lelki közösségét az orosz-szovjet kormánynyal. Fegyveres szövetséget ajánl Oroszország proletárjainak... Minden munkást és földművest felszólítunk, hogy dolgozzon, termeljen, vagy álljon be a proletár hadseregbe... Bármi várjon ránk, a szocializmus ügyének győzni kell! Rendszeresen tudósított az ország eseményeiről is. Június 3-1 számában tudósításban közölte Kun Béla felszólalását az országos földműves kongresszuson. A tudósító többek között ezt idézi a beszédből: A régi idők munkás- mozgalmainak az volt a jelszava, hogy a parasztot semlegesíteni kell, mert azt mondták, hogy a. paraszt nem forradalmár. A parasztnak a forradalomra éppen any- nyi oka van, mint a városi munkásnak. Nincs semmivel sem kevesebb oka, sőt még több, mert még jobban elnyomták, kizsákmányolták. Ez a forradalom, mely a proletariátus és a földműves szegények együttes uralmát jelenti, megteremtette a proletárok, a város dolgozóinak, és a falu dolgozóinak szövetségét. Egy volt az érdeke, úgy a város, mint a falu dolgozójának, mind a kettőt kizsákmányolták, és mind a kettőt elnyomták: a városban a gyáros, a faluban a földesúr volt az elnyomó. de mindketten találkoztak a nagy bankok igazgatóságaiban. Közös volt az elnyomás. Közösen kell folytatnunk a felszabadulásért való küzdelmet, közösen kell felépítenünk a szocializmus társadalmát, ahol nem lesz kizsákmányolt, ahol nem lesz elnyomó és elnyomott... A Vörös Uiságban és más kommunista lapokban szívesen írtak pártonkívüli írók is. Juhász Gyula, Kárpáti Aurél. Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond. Osváth Ernő. Színi Gyula. Tóth Árpád. és még sokan mások, akik állást foglaltak a Tanácsköztársaság, a KMP programja és célkitűzései mellett. A Vörös Újságra mindvégig jellemző volt az őszinte és kendőzetlen hang, megtalálta a módját annak is, hogy cikkeit színes, harcos, magyaros formában közölje. A Vörös Újság április 9-i száma így ír az 1919. április 7- én megtartott első szabad és általános választásról: Magyarországon, ahol nemrégen még a baksis, a pálinka és a csendőrszurony választott, tegnap a szervezettség, a fegyelem és a meggyőződés áhitata, az első tiszta, és becsületes választás csodáját produkálta. Tiszta és becsületes volt ez a választás, nem csupán azért, mert senki és semmi nem gáncsolhatta el, hogy végre a dolgozók igazi képviselete jusson az állam vezetéséhez, de azért is, mivel csakis a pusztulásra érett kapitalista rend eltiprött rabszolgáit, az igazabb társadalomért küzdő proletárokat illette a szó. Amikor az imperialista csapatok megindították offen-' zívájukat a Tanács-Magyar- ország fiatal Vörös Hadserege, a felfegyverzett munkások bátran szembeszálltak a túlerővel, számos esetben megfutamítva az ellenséget. A salgótarjáni bányászok és. munkások például egy hétig tartották a várost, míg megérkezett a Vörös Hadsereg 6. hadosztálya és szétverte a betolakodókat. A Vörös Újság május 18-i számában így ír erről: Ezek a katonák, akik hosszú idő óta szinte pihenés nélkül, fáradtságot nem ismerve harcban állottak a Tanácsköztársaság életére törő ellenséggel szemben, olyan jelét adták a proletár öntudatnak, és fegyelemnek, amely kell, hogy a hadsereg minden katonáját áthassa. Május elején ők mentették meg Salgótarjánt; ők tették lehetővé, hogy Salgótarjánban ma már a szén- termelés normális mederben folyik; ők voltak azok, akik a salgótarjáni bányászokat egy heti nehéz védőharc után sietve felváltották... Július második felében a hadihelyzet rosszra fordult és Szolnoknál a Tiszán átkelt imperialista csapatok közeledtek a főváros felé, valamint a belső árulás is az ellenség kezére játszott. A Vörös Újság ekkor is őszintén vázolta a helyzetet. Augusztus 1-én a tanácskormány elhatározta lemondását. a párt lapja 1848—49 nagy forradalmának emlékét idézte: Sorsdöntő órában, amikor mindenünnen ránk acsarkodnak az egész világ vértől mocskos rablói. Petőfi emlékét idézzük, a forradalmárét, aki élt és meghalt a forradalomért Korabeli krónikában, „A debreceni feltámadás” című kötetben írta Vajda Márton most 21 éve: „A felszabadulás első hetében megkezdi már működését a nyíregyházi szabad sajtó, 1944 november nyolcadikén két oldal terjedelemben, húszfilléres áron, Farkas Pál régi és kiváló hírlapíró szerkesztésében megjelenik a Magyar Nép első száma...” Aki valamelyest ismerője a megelőző időszak szabolcsi viszonyainak, indokoltnak találja a fenti sorok örömteli hangulatát. Az országnak ezen a távoli részén nemcsak a zsellérházak közös pitvarai, nem csupán a kiszolgáltatott cselédek nélkülöző családjai, a népbetegség mutatta a majdnem középkori állapotokat, de a szellemi táplálékból morzsa is csak elvétve jutott itt a népnek. Könyv, újság, rádió szinte ismeretlen dolgok voltak errefelé, jóval a huszadik század fordulója után is. Az ok érthető. többször leírták már: a parasztnak elég ha annyit tud... Jóformán egyetlen lap, a „Nyírvidék” jelentette e nagy kiterjedésű megyében a sajtót. — mindössze 120Ö példányával. Ezt is csupán a megyeszékhelyen árusították. A próbálkozások Kisvárdán Mátészalkán még Időleges eredményt is csak szerényen hoztak Falun legfeljebb a jegyző, a szolgabíró. a pap „hozatott”, járatott újságot.. S mi volt még? „Üzleti, tisztességtelen hétfői revolverlap, amiről jobb megfeledkezni...” Érthető hát. hogy a Magyar Nép első száma több volt, mint puszta újság: egy új korszak friss jeladása. Hogyan indult ez az újság? Murezkó Károly egykori nyomdász, (most a városi pártbizottság első ■ titkára) emlékezéseiből: „Farkas Pali bejött a nyomdába és megemlítette, hogy lapot kellene indítani. Nem sokat gondolkoztunk, hanem én megcsináltam a lapfejet. Farkas Pali kéziratot adott, s Bemátb György. Hercz Mihály, Orosz Károly és én hoz. záfogtunk a szedéshez. Áramszolgáltatás nem volt és a nagy gépet kézzel kellett hajtanunk. Nyomdagépre szerelt redőnyhúzóval húztuk-vontuk a gyorssaitót. A lapnak, amely csomagolópapíron íródott, ki. robbanó sikere volt. Még nyomtuk az újságot, amikor már sorban álltak az emberek, akik sokszor a szerkesz tőségi ablakot is betörtél hogy -újsághoz jussanak...” így kezdődött lényegében a szabolcsi sajtó története. Nemcsak olvashattak ezután az emberek, hanem érzéseiket. véleményüket találhat, ták meg az újság hasábjain s szabad életről, az új társadalom építéséről. Persze, nem máról-holnapra sikerült jó lapot készíteni és olvasótábort szerezni Szűkös volt a példányszám a pártviszályok, a fordulat éve után is. hasonló an * lapkészítés feltétele Előbb esak két kisméretft szoba a városháza alatt, majd a nyomda emeleti része volt a sajtó otthona Nyíregyházán De a szabolcsi kommunista újságírás úttörőinek— közöttük Rákos Sán. dór költőnek — a fáradozása nem volt hiábavaló. A Magyár Nép nyolcezer, utóda a Néplap már tizenkétezer példányszámban jelent meg mindennap. A megyei pártbizottság jelenlegi lapja, a Kelet-Magyarország rövid öt év alatt a napi 10—15 ezerről 37—38 ezres példányra emelkedett, s 1969 januárjától már a napi 40 ezredik példány is kikerül a rotáció hengersoráról, közvetítve a párt politikáját, a friss eseményeket a legszélesebb rétegekhez. Örömünk, hogy Szabolcs- Szatmár is újságolvasó me» gyévé lett az utóbbi években. (A politikai sajtó példányszáma már eléri a napi 130 ezret!) Egyben új követelményt is támaszt a fokozódó érdeklődés: igényesebben tolmácsolni a nagyvilág, az ország és szűkebb hazánk eseményeit az olvasók örömeit, londjait A feladat nehéz, ie nemes, teljesítéséhez megunnak a szükséges feltété. iek. Közöttük is a legfontosabb: a bizalom a párt politikájában. A Kelet- Magyarország űj székháza (fenti képünk) egy kicsit jelképesen is példázza a felszabadulás óta megtett utat, az újság nélküli megyétől — az újságolvasó Szabolcsig. Szabolcs és az újság
