Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-07 / 287. szám
W§8 OecérriGer t ’tXLUT MA OTA ROnS? ÍS f. ©Mat Államsegély az egyháznak Pótoltak kétmilliós terméskiesést Mindenekelőtt nem is az anyagi oldala a legfigyelemreméltóbb annak a határozatnak, amelyet legutóbbi ülésén hozott a Minisztertanács az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének előterjesztése alapján. A határozat lényege, hogy a forradalmi munkásparaszt kormány további hat évig, 1974 december 31-ie biztosítja a magyarország- egyházaknak és vallásfelekezeteknek azt a személyi és dologi államsegélyt, amelyet a húsz esztendővel ezelőtt megkötött egyezményben két évtizedre magára vállalt. Valójában még anjiál is többet, mert 1948-ban azt vállalta a kormányig ?. hogy ötévenként, 25 százalékkal csökkenő ösz- szeggel nyújt pénzügyi támogatást az egyházaknak. Erre a csökkenésre azonban egyetlen egyszer sem került sor. Nem lebecsülendő természetesen maga az összeg sem. Évi 68 millió forint ez, vagyis 1974 végéig összesen 408 milliós támogatás jut az egyházaknak. Ejaböl jut a papok és más egyházi személyek, alkalmazottak fizetésének kiegészítésére, jut hozzájárulásra a különféle egyházi tulajdonban lévő intézmények, iskolák, szociális létesítmények fenntartásához, . templomok, egyházi műemlékek gondozásához, tatarozásához. Az egyházak zavartalan működésével összefüggő igények, szükségletek kielégítéséhez igen jelentős hozzájárulásról van tehát szó. Nyilvánvalóan senki nem gondolhat arra, hogy ez a támogatás a legcsekélyebb mértékben is valamiféle ideológiai megalkuvásból fakad. Változatlanul a materialista világnézet hívei vagyunk és hazánk kormányzata - csakis ezt a korszerű, haladó világnézetet érvényesíti és alkalmazza az iskolai nevelésben és a felnőtt felvilágosításban egyaránt. Más a világnézeti, az elvi különbözőség, vagy akár a harc az idealista, a vallásos felfogással szemben b meggyőzés, a felvilágosítás eszközeivel — és megint más az együttműködés az egyházakkal, valamint a hívő, ugyanakkor velünk materialistákkal, marxistákkal közös ügyön, a szocialista haza erősítésén fáradozó magyar állampolgárokkal. Sem az egyikről, sem a másikról nem mondhatunk le. Nem torpanhatunk meg kétes meggondolásokból a világnézeti küzdelem pástján, de nem is utasíthatjuk vissza a vallásos meggyőződésű embereknek nemc-ak kézfogásra, de együttes munkára kinyújtott segítőkész kezét. Alkotó eleme ez is a mindjobban formálódó, tömörülő nemzeti egységünknek. Sokszor leírt igazság, hogy a szocializmus nemcsak a marxistáknak jelent előnyösebb, jobb életet, hanem mindenkinek —. val-' lásra, világnézetre, fajra, nemre való különbség nélkül —, aki ebben a hazában tudásához mérten dolgozik is érte. Ezért várja el joggal a szocialista állam a hívő emberek cselekvő együttműködését is. Megnyugtató, hogy a magyarországi egyházak vezetőinek és a hívőknek többsége ma már ezt ugyanígy gondolja és tudja. Megmutatkozott ez azokból a megnyilatkozásokból is, amelyek a magyar katolikus püspöki kar, vagy a protestáns egyházak vezetőitől elhangzottak a napokban, az állam és az egyház közötti egyezmény huszadik évfordulója alkalmából. A két évtizeddel ezelőtti egyezmény megújításában, megerősítésében és a kormány méltányos anyagi döntésében így tehát jóleső tapasztalatokon alapuló kölcsönös bizalom nyilvánul meg. Az egyházak tagjai meggyőződhettek róla, hogy a szocialista társadalmi rend biztosítja a legteljesebb lelkiismereti és vallásszabadságot, amelyet törvénybe iktatott alkotmá- ■ k is magában foglal. Biz. i „,ia még anyagi támogatással is az egyházak működését, hogy őszinte érzésektől vezettetve dolgozzunk együtt a békéért, a jólétért, a kormány programjában meghatározott feladatok sikeréért Szakmunkásképzés Mátészalkán Tizenöt évvel ezelőtt tizenöt tanulóval szakmunkásképzés kezdődött Mátészalkán. Az új intézménynek még szaktanárai sem voltak. Félmegoldásként az általános iskolában kapott helyett. Nem sokkal később az ipari tanulók egy része átköltözött a művelődési házba és a Faipari Vállalat kubtermébe. Tizenöt évvel az indulás után a szakmunkásképző iskola szinte valamennyi problémája megoldódott. Az 1968.69-es tanévben már sokkal több tanulót vehettek fel, mint eddig bármikor. A leendő szakmunkások már ebben a tanévben korszerű, minden követelménynek megfelelő iskolában kezdhették meg munkájukat. Biztosíték volt erre a tíz tanterem, a tornaterem, a büfé, ■ a KISZ- helyiség, a tanulószoba és a könyvtár is, s a felvételizte tő bizottság már megtehette, hogy a jelentkezők 80 százalékának felvételi kérelmét elfogadja. A tizenöt év eredménye az is, hogy a szakmunkásképzőben ma már csak főhivatású nevelők tanítanak közöttük 12 tanár és 6 szakoktató. Az új intézményben szinte valamennyi szakma okatására lehetőség nyílik, bár néhány szakmában, jelentkezők hiánya miatt, fennáll a kiöregedés veszélye. Mátészalkán ezek közé sorolják a férfi és női szabó, valamint a cipész szakmákat is. Az új tanévvel, az új iskola átadásával nemcsak az elméleti oktatás zavartalanságát biztosították, ugyanilyen gondot fordítottak a gyakorlati oktatásra is. Az Ipari Szerelvény és Gépgyárnál, a Mezőgazdasági Gépjavító Állomásnál korszerű • tanműhelyek és jól képzett szakoktatók állnak az iskola rendelkezésére. Sőt, néhány ktsz, a Mátészalkai Vegyes Ktsz és a tsz építőipari vállalkozás bővítette a kört, s ács és kőművestanulói szakmai irányításra nyugdíjas mestereket osztottak be. (hsj) A über szállási Uj Élet Jer mell szövetkezeiben önerőből álltak talpra Furcsa kérdéssel fogadott nemrég vonati utazásnál régi ismerősöm, Pálus Pál, aki járási pártbizottsági funkció, ját cserélte fel néhánj7 éve a tiborszátlási Uj Élet Tsz elnöki tisztével. ,,Mi a véleményed, hogy könnyű a baj utón okosnak lenni.” S mielőtt szólhattam volna, folytatta: „Mi elvesztettünk kétmilliót, de a helyére tettünk ugyanennyit.” Akkor nem részletezte a bizonyos elvesztést és helyretevést. Ha alkalmam lesz rá. menjek el hozzájuk a tsz- be. „Megszorult“ az alma Nagy hagyománya van a lápon gazdálkodó tsz zöldség- termesztésének. A korábbi években az értékesítési nehézségek miatt még a lovaknak is jutott ilyen „takarmány”. Idén hasztalan kémlelték az eget. Éppen mikor legjobban kellett volna, nem adott esőt. A hamukönnyű, tőzeges földet játszva hordta a szél. Az apró zöldségmagot is arrébb - vitte a sorból. A hiányosan kelt sárgarépához még kaptak pótmagot. A petrezselymet viszont, amiből szinte semmi nem kelt húsz holdon, mag hiányában nem tudták másodszor vetni. Később, júniusban, júliusban vált mindjobban nyilvánvalóvá, hogy veszedelmesen „szorul” az alma. Legalább húsz vagon kiesés lesz. „A petrezselyem kiesése a tervből és a vártnál jóval kevesebb alma kétmillió forint elvesztése árnyékát vetette előre. Nagy érvágás, hiszen idén vezettük be először a telj esi tményes készpénzdíjazást." , Töprengés helyett cselekvés Az irodában kezdődött el a veszteségek pótlására a lehetőségek keresése. Fokozott tempóban számoltak, kalkuláltak. Magosi Nándorné főkönyvelő végül azt mondta: a kiesés ötven százalékát az állattenyésztés, másik felét a növénytermesztés képes behozni. Petrezselyemnek szánt üres területet cukorrépával és burgonyával vetették be. A közös szorgalom, igyekezet mindenütt a legjobb munkában feieződött ki. Kenyérgabonából nyolcszáz mázsával értékesített többet a tsz, mint eredetileg tervezte. Burgonyából hetven mázsa hol- dankénti átlag szállítására szólt a szerződés és százhúsz lett. A többtermés mintegy nyolcszázezer forintot hozott Bőségesen fizetett a cukorrá, pa és a magkender is: minőségi és mennyiségi árkülönbözeteik kétszázezer forint pluszt adott. Az állattenyésztésben selejtezést hajtottak végre úgy. hogy vásárlással gondoskodtak a selejtesek pótlásáról. A forgóalap nemhogy csökkent volna, még nőve!- '-»tt. Ugyancsak vásárlással gyarapították sertés hízóállomá- nyukat és értékesítettek terven felül száz darabot. Év elején nem gondoltak baromfi szerződéskötésre, de most tízezer naposcsirkét neveltek fel, adtak el 600 000 forintért. Megtolnia a tagság a számítását „A tagság mindig őszinte szót vár. Jóban, rosszban. Megértette milyen veszteség lehet, ha nem pótoljuk. Mindenki kereste és becsület!--! látta ti munkáját. Ez a nyitja, hogy helyére került a kétmillió ” A tagság minden hónapban pontosan megkapta az előleget: a teljesítményér; ék nyolcvan százalékát. S a megfeszített munka eredményeként biztosított zárszámadásra a visszamaradt pénz ts. Rendezett részükre minden egyéb járandóság. A veszteség felhőjét egy akarattal eloszlatták. Megtalálják számításukat. Nem puszta ígéret maradt a takarékosság, a közös értékek fokozott védelmé, becs illése sem. Különösen a gépműhely telt ebben ki magáért. „Állammal szembeni kötelezettségünknek minden tekintetben eleget tettünk, A .közös vagyon összértékét most további másfél millióval erősítjük, eléri a tizenötmilliót. Nehéznek ígérkezett az év, de így sikerül. Hát erre céloztam azzal a mondással a vonaton.” Asztalos Bálint Fizetett szabadság a háziipari szövetkezet bedolgozóinak A Népművészeti és Háziipari Szövetkezet nyíregyház kötőüzemében pamutlánckötő gép segítségével naponta 35— 40 méter kasmilon darázskötésű bébi, és lányka pulóver anyagát készítik. Képünk: Petró Júlia lánckötő munka köz- ben. ' Elek Emil felvétele Tallózás a krónikában Keayérlnes as ingyenkonyhán Sárgulj dosszié akadt a kezembe. A város múltjának egy darabkája: „...és kiadtunk ingyen koporsóból...” A városi kultúrtanácsnok év végi jelentéseinek állandó visszatérő mondata. Hová lehetett nyolcmillió ? Háború után, 1924-b„ A város tanköteles gyerekeinek a száma 487-te] csökkent az előző évihez képest. Ok- a háború. De ebben az évben valamennyi iskola létszáma kevesebb volt minden eddiginél. Ennek is a háború az oka? Az iparos tanonciskola növendékeinek száma 95-tel volt kövesebb a szokottnál. S ahogy a kultúrtanácsnok indokolta: „... a kisipart érintő súlyos gazdasági viszonyokra és a tanone- tartás nehézségeire vezethető vissza.” Iskolák zárnak be, iskolák csökkentik létszámukat tanulókban ás tanárokban egyaránt. Nincs elegendő pénz fenntartásukra Bár a városi polgármesteri hivatal adományokat „kegyeskedett” adni. Nevetséges filléreket, ahová kellett. Az iparos tanonciskola évi ezer koronát kapott, a katolikus iskola ezzel szemben 5 és fél milliót. A városi szegényház, ahol „55 ínséges szegényt ápoltak”, fenntartási költsége 64 millió korona volt. Az itt „ápoltak” évi ke resete, amit „át kellett adniuk fenntartásuk fedezésére” 12 millió volt. A város ehhez még eladott 60 millió korona értékű jótékonysági bélyeget, amelynek bevételét a szegényház kapta. De ez összesen 72 millióra rúgott! Jóvá lehetett a különbözet, i nyolcmillió korona? Miért éppen a zenekar? És a „megerőltető ' ^gézek? ,.A város szegényei ez 'vben 350 (!) ingyen fürdő- egyet kaptak”. „Naponként 10 liter tejet vettünk a nincs- elen gyerekeknek.” Számuk óban az évben ezer volt a anácsnok szerint. Ezek szelni egyre 0,01 liter fej jutott is hitték azt, hogy nem lesz iöbb tüdőbeteg gyerek? Meri ugyanakkor: „... 24 magyar holdat ajándékoztunk a katonazenekarnak...” A város nagylelkű volt. Mint mindig. Persze ne essék tévedés. A nagy háború után” nemcsak a szegények, éhesek sorsát viselte a „szívén”’ a vezetésre hivatott úri rezsim, nemcsak ennivalót az (ingyenkonyhán vízbe főtt kenyérlevest osztogattak) adlak, hanem törődtek az „elesettek” észbeli fejlődésével is. 1925-ben, télen, „egy előadást tartottunk. Ennek tárgyai: adóügy, cselédügy, tüdővész. gazdasági szakelőadások Több előadás nem volt, mert ezen a „nagylapo- si előadáson csak ketten je- tek meg.” Vajon hol volt a többi érdeklődő? A tanácsnok : „... érdeklődésünkre megtudtuk, hogy a cselédek és kisgazdák még télen is munka után járnak.” Ágyútölteléknek igen És 1925-ben elmaradt az analfabéták oktatása is. Bár lett volna jelentkező, de a város nem tudta vállalni a tanfolyam költségeit. Ezzel ■izemben az év végi jelentésben arról ír a buzgó kultúrtanácsnok: ,,... a hazáért vívott (!) nagy háborúban elesett nyíregyházi hősöknek méreteiben impozáns, kivitelében művészi emlékszobrot állít a város. Ehhez biztosítunk 700 milliárd koronát.” Két év múlva új pénzben számoltak a polgármesteri hivatalban. Jött a pengő. Erősebb volt, mint elődje, aranypénznek becézték azok, akiknek volt. És akiknek hiányzott: a szegények között kiosztogattunk 72 kilogramm (!) lisztet, 37 kilogramm cukrot és 50 darab ingyen koporsót”. S a szociális misszió társulatának ingyen' népkonyháját naponta két és fél ezer ember kereste fel, ahol ingyen kapott „meleg levest”. Lőszerre volt És még egy pár adat. „... A nyíregyházi. leventemozgalom segítésére 400 leventeinget, 400 nadrágot, 20 teljes öltönyt és címereket szereztünk be. Ezenkívül vettünk 20 fegyvert, 2000 darab lőszert, bírkozóbotokat és buzogányokat.” S a nincstelenek ágyútöltelékeknek tökéletesen megfeleltek. És készülhetett az új háború— Horváth S. János A Nyíregyházi Háziipari Szövetkezet gyermekruha- részlegének a megye területéről mintegy 120 bedolgozója van. Csak a szabást végzik a szövetkezetben. A varrás, a hímzés a bedolgozók munkája. A tőlük visszaérkezett ruhák már csaknem készen vannak, gombozás és vasalás után csak a csomagolás van hátra. A bedolgozók névsorából találomra választottam Hajdú Mihályné nevét. Színes cérnák, kis kötények között találtam. Virágokat, állatfigurákat hímez a gyermekruhák, ra. — Nagyon jónak tartom ezt a lehetőséget, hogy a háziasszonyoknak is biztosítva van munka és kereset. Három gyermekünk van. Eddig főleg a gyerekek nevelése miatt nem mentem el itthonról. Most a férjem betegsége akadályoz, a korhatár elérése előtt nyugdíjazták. A szekrényből törzsgárda jelvényt vesz elő. — Tizenegy éve dolgozom a szövetkezetnek. Most kaptam a jelvényt november hetedikén egy kis pénzjutalommal. Jólesett ez a kitüntetés. A tizenegy évről beszél Reggel — amikor a családot már munkába engedi — takarít, bevásárol. Aztán ebédet főz, mert hazajárnak a gyerekek is. Pontosan egy órakor van az ebéd. Utána mosogatás, aztán estig az „igazi” munkát végzi; mintákat hímez a ruhákra. Most öt kötény és tíz kising vaft kint nála. Volt, amikor nyolcvanat is hozott haza égyszer- re. Büszkeséggel említi, hogy a tizenegy év alatt négyszer kapott jutalmat. Munkájának elismerését látja benne. Igaz — volt olyan eset is, amikor nagymosásból hívták el, de ment, mert határidős munka érkezett. A szövetkezetben három éve „úttörő” munkaként a különböző szociális juttatásokat fokozatosan kiterjesztik a bedolgozókra is. A fizetett szabadság is ezek közé tartozik. Ez nemcsak a gyermek- ruharészleget érinti, hanem a szövetkezet valamennyi bedolgozóját. összesen kilenc- százötven embert. A hímzőknek 400 forint értékű munkát kell elvégezniük havonta, hogy megkapják a fizetett szabadság pénzbeni ellenértékét. — A novemberi fizetésemmel együtt kaptam meg én is, júliusig visszamenőleg — mondja Hajdúné. „Háztartási naplót” vesz elő. Sorakoznak benne a számok, a fizetéseit mutatja 1966-tól. — Aki okosan tudja beosztani a pénzt, annak elég. Négyszáz forint a követelmény, de gyakran kaptam ezer forinton felül is. Beleolvasok a szövetkezet levelébe, amelyben a bedolgozók tudomására hozták, hogy ők is részesülhetnek fizetett szabadságban: „...úgy gondoljuk, hogy ezzel a határozattal egy régen sérelmezett jogos kérelmüket oldottuk meg...” Barakső Erzsébet
