Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-05 / 285. szám
IflfcW ^eíemfier 5. *TTWT WWll»AffA*«**» I efda? Kiemelt fizetéssel A polihisztorok kora lejárt. Nem érthet az ember mindenhez. Temérdek ismeret és tapasztalat halmozódott fel egy-egy tudományos és gyártási ágban. Ezért a tudomány és a gyakorlat napjainkban szándékainktól függetlenül egyre inkább specializálódik. De vajon a szakemberekkel szemben milyen követelményeket támasztunk? A sokoldalú műveltségre, az univerzális képességre helyezzük-e a hangsúlyt, lemondva a részletek alapos ismeretéről. vagy a nagyfokú specializálódást tekintsük követendőnek? Az eszményi szakember fogalmát nem alakíthatjuk ki a konkret feladatoktól s az egyéni képességektől függetlenül. Mindkét típus — a részletekbe mélyedé specialista és az összefüggéseket ismerő széles látókörű vezető — mint szélsőség s a közbeeső megannyi árnyalat a maga helyén indokolt lehet Az alkotó kutató jobban kell hogy ismerje azt a témát, a kriocsolatos szakirodalmat. tv. lőszereket, amelynek megoldására hivatali, mint közvetlen felettese. És minél feljebb megyünk a vezetés hierarchiáján — a főosztályvezetőn, a főmérnökön, az igazgatón át a miniszterig — annál kevésbé várható el az adott szakkérdés részleteinek mély '--"erete. Annál inkább szükséges viszont az átfogó k^nzettség és az összegző rr '■.szaki-gazdasági gondolkodásmód. a tá’-sadalmi ismereteket igénylő vezetői, irá- nvftói. sőt politikusi képesség. A szakmai részletek tudósa, az alkotó specialista, illetve az átfogó tudású és a szélesebb skálán tevékenykedő vezető, irányító sportkifejezéssel élve más és más súlycsoportba tartozik, s így munkájuk társadalmi hasznossága egymással pontosan össze nem hasonlítható. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert volt idő, nem is olyan régen, amikor a beosztást tekintették a munka kizárólagos mércéjének. A jó konstruktőr és technológus, a tehetséges kutató és szervező érvényesülésének útja kizárólagosan az előléptetés volt. Ám a különböző vezető beosztásokban elvesztettük őket, mint alkotó specialistákat. A növekvő műszaki-gazdasági feladatok mindkét súly. csoportban fokozták a követelményeket. s mindenekelőtt megkívánták az önálló alkotó munkára képes specialisták tevékenységének naoyobb anyagi és erkölcsi megbecsülését. Néhány év óta kiemelt fizetést kaphatnak a legiobb szakemberek, s így anélkül, hogy kiemelnék őket, megta- 'álhatiák számításukat. (Azért használunk feltételes módot, mert sokfelé ma sem élnek e lehetőséggel, illetve nem a mindenkori feladatok elvégzésére ösztönöznek vele. hanem valamiféle hivatali korpótlékot látnak a kiemelt fizetések rendszerében). A snecialisták fokozott megbecsülése útján újabb lénést jelentett a szakmai tanácsos és tanácsadó munkakörök létesítése a vállalatoknál és a minisztériumokban. A tanácsadó specialisták közreműködésével feloldható az a dilemma, amely elé a növekvő önállóság állítja az egyszemélyiig felelős vezetőket. A tanácsadók, az igazgató irányításával tulajdonképpen a specialisták elmélyült alaposságát egyesítik az átfogó gondolkodásmóddal és a széles látókörrel. Az év elején kinevezett szakértők és tanácsadók előzőleg többnyire osztályt és főosztályt, üzemet és gyáregységet vezettek. Tegyük hozzá, hogy bár nagy részük jó vezetőnek bizonyult, mégsem adhatta tudása maximumát. mert nem hasznosíthatta kellően speciális ismereteit, nyelvtudását, a vállalat egészét érintő javaslatait, magas fokú elemző alkotó képességeit De a tanácsadók egy másik része — kár volna tagadni — kifejezetten rossz vezetőnek bizonyult. Nem tudott például a beosztottakkal bánni, vagy közel járván a nyugdíj korhatárhoz, húzódozott a nagyobb távon gyümölcsöző befektetésektől és kockázatvállalástól. Az új beosztás lehetővé tette. hogy anvagi és presztízsveszteség nélkül olyan munkakörben tevékenykedienek tovább, amelyben a lentöbbet produkálhatlak. Mindez már ma is ösztönzést, perspektívát jelent a beosztott munkakörben dolgozó specialistáknak is, hiszen műszaki-gazdasági tanácsadóként képessegeiket akkor is gvflmüVsö-fethetik. ha a hivatali ranglétrán egy lépést sem tesznek előre. K. J. Öiiloiőbcremlfzfsfk liilia«ználalla«iii! A Khvárdai Járási NEB-vizsgálat tapasztalatai A Kisvárdai Járási Népi Ellenőrzési Bizottság ez év ai .gusztusában és szeptemberében vizsgálatot tartott a Járás öt termelőszövetkezetében arról, hogy a termelőszövetkezetek az elmúlt öt év alatt — 1964-től 1968-ig — hogyan fejlesztették öntözéses gazdálkodásukat. Terv nélkül? A vizsgálat a dombrádi Szőke Tisza, a komorói Búza- kalász, a szabolesveresmarti Tiszagvöngve, a tornyosnál- ca* Rákóczi és a zsurki Kossuth Mg. Tsz-re terjedt ki. Kitűnt, hogy a termelőszövetkezetek irreálisan, vagy egyáltalán nem készítettek öntözési tervet, s az öntözőberendezések kapacitását egyik tsz sem használta ki, bár erre a lehetőség megvolt. Igaz a szükséges segítséget nem kapták meg ma- rsdéktalanul az illetékes szervektől — de a tsz-ek vezetői sem igényelték különösebben a. segítséget. Továbbá leszögezte a vizsgálat — s ez elismerésre méltó —, hogy a vizsgálat időszakában a tsz- ek tulajdonában lévő valamennyi öntözőberendezés üzemképes állapotban volt. kh zöldség öntözését tervezték, s ebből 30 kh-t valósítottak meg. Viszont terven felül megöntöztek 10 kh dohányt, 25 kh kukoricát és 35 kh háztáji burgonyát. A tomyospálcai Rákóczi Tsz-ben legkedvezőtlenebb a helyzet, mivel 1964-ben öntöztek meg 140 kh legelő területet. Azóta az öntözőberendezést nem üzemeltették és nem is terveztek öntözést sem legelőre, sem más növénykultúrára. A zsurki Kossuth Tsz-ben 1965-ben még nem tudták kimutatni az öntözésre vonatkozó tényleges adatokat, ezzel szemben idén már 63 kh kapáskultúrát és 18 kh takarmányterületet öntöztek meg. Plusz 30 mázsa A vizsgálat megállapításaiból leszűrhető: a termelőszövetkezeti vezetőknek előbbre kell látniuk, a jövőben lényegesen nagyobb gondot szükséges fordítani az öntözéses gazdálkodásra. Hiszen az öntözött területek terméseredményei is bizonyítják, hogy érdemes élni ezzel a lehetőséggel. Csak egy példát erről a komorói tsz-ben 1967ben az öntözött burgonyaterület kh-ként 100 mázsa termést adott, míg az öntözet- len területen csak 70 mázsát termeltek. Meg kell jegyezni, hogy az öntözőberendezések jó kihasználását gyakran akadályozza az alkatrészhiány, a szükséges javítások késedelmes elvégzése, de a szakemberhiány is. Ugyanakkor az is tény, hogy a szükséges tanácsadás és segítségnyújtás sem történt meg. Ezt bizonyítja, hogy a járási tanács vb. mezőgazdasági és élelmezési osztályán ez évben már nem is volt betöltve az öntözési előadói státusz. A vizsgálat öt termelőszövetkezet mindegyikénél megvan a lehetőség az öntözés továbbfejlesztésére. Épp ezért a Járási Népi Ellenőrzési Bizottság a lefolytatott vizsgálat tapasztalatai alapján javaslatokat terjesztettek az illetékes szerveknek, a termelőszövetkezetek elnökeinek, melyek figyelembe vételével megjavulhat a termelőszövetkezetek öntözéses gazdálkodása. <b. L) A Simái úti központba érkezik az országos hálózat 120 kilovoltos ■ vezetéke. Innen kerül — kellő transzformálás után — az áram Nyíregyháza és a megye vérkeringésébe. Képen: Spáncz József és Iski Károly napi ellenőrzés közben. Hammel József {elveid* Özem az almáskertben a vajai termelőszövetkezeti hűtőtárolóban Ha nem számítjuk a nyíregyházi Dózsa Termelőszövet, kezet hűtőtárolóját, amely már tavaly is dolgozott, a vajai az első termelőszövetkezeti hűtőtároló megyénkben, amelyet üzemben láthatunk. Mégpedig most először Harmincöt vagonnyi alma áll itt, várja a téli feldolgozást és értékesítést. A második terembe ugyancsak har. mincöt vagonnyi gyümölcs kerül. Mivel még idén közel tucatnyi hűtőtároló üzembe helyezésére kerül sor, jövőre pedig kétannviéra, a tapasztalatok nem közömbösek sokak számára. Gáti János, a termelőszövetkezet főkertésze — főfoglalkozásában a kertészeti technikum docense — és helyettese Kiss Ernő elmondják, hogy a 35 vagonos terembe nem lehet a kívánt huszonnégy óra alatt berakni az árut. Emiatt jövőre kétfelé osztják mindkét termet Problémát okozott az, hogy nem volt elég raklap. Úgy oldották meg, hogy az emelőtargonca felemelte a ládákat és kézzel rakták a kupac tetejére. Télen a termelőszövetkezet a ládákon kívül raklapokat is gyárt. így készíti elő a jövő őszi szüretet. Kint a tároló mellett mutatják a feldolgozóhelyiséget, melynek már áll a vasváza és túl rajta a második alma tárolót, amely jövőre épül meg. alapozása már kész A feldolgozáshoz kapott a termelőszövetkezet két UNI. ÉRUCT almafeldolgozó gépet. Rövid vita után úgy hasznosították, hogy kivezették a villanyt az almáskertbe es mindkét gépet kivitték a helyszínre így nem kell rázni, rakodni az almát — a csúszólapokat nem is tudnák áthurcolni az országúton — hanem a gépet vitték egészen a termelés közelébe. (Ezt a megoldást ajánlani lehet másutt is.) A termelőszövetkezet önálló sokmindenben. Nem nagyon rendelgettek: saját műhelyeikben készültek el a szedőállványok és a csúszólapok, melyekkel igazán gépesíteni lehet a szüretet és valóságos almagyárrá változ-r tatni a kertet és környékéi. GS7, Egyetem után IS ábrádon Tornyosnnlca „példája” A tsz-ek re jellemző, hogy felismerik az öntözés fontosságát. Ezt bizonyítja, how a dombrádi Szőke Tisza Tsz- ben 1964-ben már rendelkeztek öntözőberendezéssel, de hiányosság. hogv mégsem üzemeltették, s ezért a tervezett 186 kh terület árasztásos öntözését sem tudták megvalósítani. Viszont a felismerés eied- ményeliént az idén tervezett 183 kh területű burgonya, dohány, mák, szántóföldi zöldség, bab, silókukorica, lucerna és takarmányhere területét maradéktalanul öntözték. A komorói Búzakalász Tsz- ben is ez évben oldották meg legkedvezőbben az öntözéses gazdálkodást, 11 kh cukorrépa és 6—6 kh dohány és zöldség növényféleségeknél. A szabolesveresmarti Ti- fzagyöngye Tsz-ben idén 32 — Középiskola után- egy évig dolgoztam egy állami gazdaságban, mindent, ami jött. Nem vettek fel a mosonmagyaróvári akadémiára, így hát abból éltem, amit a technikumban, ott Mátészalkán, belénk neveltek. Egy é\ múlva azért mégis jelentkeztem a Gödöllői Agráregyetemre. Sikerült. Elvégeztem. S most Szatmárban, egy kis faluban, Nábrádon főagro- nómus vagyok. Tovább kérdezem. — S mond, hogyan élsz ott. milyenek a körülmények? Elgondolkozik. — Nemigen panaszkodom. Ötödik éve vagyok ott, most már jól mennek a dolgok Persze nem volt könnyű. Az elején néhány alkalommal megírtam a felmondásomat Éppen a napokban találtam rá háromra is. De az utolsó pillanatban mindig azt mondtam: aludj még rá egyet. Sokszor el voltam kenődve. Most már nem jönnék el onnan. Ezt csak akkor tudom elképzelni, ha valami nagy cirkusz történne. Pedig meg is kellene nősülni. S ott nemigen tudok. Nem azért, mert felvágok. Egyszerűen azért, mert nincs aki hozzám jönne vidéken. Tudod, én az ottaniaknak tanult ember vagyok, a tanult lányok meg többnyire városba Igyekszenek. Városból meg nem szívesen jön te egy lány a faluba. De egyelőre ez sem érdesei. Hány embert ismerek, akik néhány éves tsz-szakember- kedés után otthagyták a szövetkezetét, mert a néhány év alatt megkeresték azt, ami a városi induláshoz kell. Sokan vannak, akik eleve így mennek a szövetkezetbe. Mondom is rég nem látott barátomnak ezt. ö csak mosolyog. Nem sokan vannak ők — mondja. S akik elmennek, el tudnak menni, azokra nincs is szükség. Csak elméletileg, de gyakorlatilag nem sokat jelentenek, ha így mennek ki a tsz-ekbe. S aztán újra mesél: — Idefigyelj! Tudod milyen az, amikor az ember érzi, hogy bíznak benne? Hogy tudom. szükség van rám. hogy kellek egy egész falunak. S tudom, hogy ami most a szövetkezetben van. az egyrészt nekem is köszönhető! S azt Is tudom, hogy egy csomó munkám, amit befektettem, csak jövőre, vagy azután fog igazán kamatozni! Most a Debreceni Agrártudományi Főiskola üzemszervezési szakmérnökképzőjére járok. Ennek is bizonyára hasznát veszem majd én is, meg a szövetkezetünk is. Hogy lehet otthagyni egy ilyen helyet? Mi! Sehogy! Én nem is tudom elképzelni. Persze a körülmények! Az elején nagyon nehezek voltak. — Van egy szobám berendezve. Ez is valami. Van egy kocsim, azzal elmehetek akárhová, nem vagyok helyhez kötve Ha megnősülök, kapok egy szolgálati lakást Persze az összkomfort hiányzik most is, meg falun még jó ideig hiányozni is fog. Bár — nevet: el magát —■, ha hazamegyek Fehér- gyarmatra apámékhoz, meg is tudok fürödni, s ez is nagy szó! Szóval én nem partasa- ködöm, egyáltalán. Sőt, igenigen jól érzem most m&r magam a szövetkezetünkben. A jövedelmem is szép. s a tsz is egyre erősödik. Sok munkám van benne. Soka* kellett veszekedni, cirkuszol- ni, míg végül az. ami helyes, ami kézenfekvő egy nagyüzemben, elfogadásra is kerüljön, egyetértésre találjon. Ez sem könnyű dolog egy szövetkezetben, elhiheted. Ma már mindenütt azok a* emberek vannak a vezetőt posztokon, akik a legalkalmasabbak arra S ez már nagyon nagy segítség. Amikor elválunk, kézfogásunkhoz már elmaradhatatlan volt az az önkénteleti, természetes mozdulat, hogy szabadon maradt kezünkkel erőteljesen megöleljük egymást. A neve: Kováts Csaba. Bada Lto
