Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-28 / 303. szám

fSP ifciwnüer S. XRmt-m<S¥mm§zAis I. ofdjJ Másfajta haza Egy kislétai parasztember elmesélte nemrégen, hogyan jött haza az első világháború végén a távoli Szibériából. Több ezer kilométert tett meg gyalog, éhezve, kéregetve. Amikor hazaért, megcsókolta a földet. Vajon hazája volt-e ez a föld, ez az ország, amelyet hosszú évek múltán viszontlátott, ahol ő csak cseléd volt. Apja, nagyapja ugyanazt a földet művelte, amit ő. Izzadva, verejtékez­ve keresték meg azt a pénzt, amit uraik kaszinókban ját­szottak el. Ebben az ország­ban nem mondhatott ma­gáénak semmit, csak a nyolc gyermekét, egy nádfedeles házikót és a szüntelenül tar­tó munkát. Mégis szerette hazáját, Magyarországot. Ez a szeretet hajtotta, hozta ha­za. A haza a szülőföld. ahol élünk, dolgozunk. Magába foglalja az alkotó embert, a jellegzetes növény és állatvi­lágot. természeti kincseinket. A hazához való ragaszkodás, az iránta érzett forró szere­tet élete feláldozására is ké­pessé teszi az embert. E di­cső tetteket történelmünk számtalan példája igazolja. Népünk krónikája dicső ha­zafiak százainak nevét őrzi. Petőfi fiatalon áldozta életét a haza szabadságáért, kom­munista mártírok a halált választották inkább, mint az elnyomást. Amikor a nagy proletár költő, József Attila nyomorgott, kénytelen volt eltűrni a Horthy-rendőrség zaklatásait, számkivetettségé- ben is hazájának érzi ezt az országot. Fájdalmában is így kiált fel: „Édes hazám, fo­gadj szivedbe, hadd legyek hűséges fiad.” Napjaink egyik sztárja, az ünnepelt futballista hátat fordított hazájának, pedig az erkölcsi és anyagi megbecsü­lésből ő talán többet is ka­pott, mint amennyit érde­melt. Nem érezte jól magát itthon, nagy, gazdag ország­ba vágyott? Bármilyen ki­csi is a mi hazánk, a boldog­ságot, gazdagságot nem a haza területének nagysága határozza meg, hanem az, hogyan él nemzetünk a ter­mészeti és földrajzi fekvés adta lehetőségekkel. Mi büsz­kén elmondhatjuk, hogy életünk ezekkel a lehetősé­gekkel: az elmúlt huszonhá­rom év alatt szocialista ha­zát teremtettünk magunknak melyben a hazaszeretet ösz- szeolvadt a szocialista társa­dalmi rend szeretetével. Ami­kor a szocialista hazát sze­retjük, azt a társadalmi rend­szert is szeretjük, amely fel­szabadította a nép aljcotó kedvét, lehetővé tette, hogy „minden vágy, buzgalom, amely az emberekben él, or­szágépítő tetté váljék.” Eb­ben az újfajta szocialista ha­zában a „jognak asztalánál” ma ott ül minden munkás és parasztember, minden hala­dó értelmiségi, aki becsülete­sen végzi munkáját és ké­pessége végzett munkája alapján részesül a saját ma­ga teremtette „bőség kosa­rából”. Kölcsey jelszava — „Hass, alkoss, gyarapíts, a haza fényre derül!” — ma igazán testet ölt a cselekvő, szocialista hazafiságban. Felhagytak a vándorlással Vitkán, visszatértek között Nyereségosztás érdem szerint Tudnivalók az év végi egyéni részesedésről A Vásárosnaményi Járási Tanácson csak annyit tudunk meg, hogy a vitkai Kossuth Tsz a jó közepes gazdaságok sorába lépett elő. Évek után a tavalyi esztendő volt az el­ső, amikor a tagság teljes mértékben mindenből meg­kapta a járandóságot. Az idei eredmények alapján pe­dig félmillió forintot tarta­lékol jövő évi munkadíj biz­tosításra. Bevált a teljesít­ménydíjazás. Idén már het­vennyolc volt vándorló csa­ládfenntartó apa töltötte az évet otthon, s dolgozott a kö­zösben. Gyerünk Vitkára, beszélje­nek a visszatértek. A második szerelem Kormos István, állatte­nyésztő : — Nekem tulajdonképpen két szerelmem van. Egyik a feleségem, a családom — utóbbi három kislányt jelent Másik az állatgondozás, ne­velés. Mégis... Valahogy megijedtem hatvanban, el­mentem. Hagyva ezeket is, amazt is. A vízügynél kaptam tartós munkát. Kéthetenként jár­tam haza. Legtöbbször hideg koszt. No meg az állandó ag­godalom: mi van itthon az enyéimmel? Most főtt ebédhez ülök. A feleségem tudja, mit szere­tek. A vacsorát sem kezdi addig fogyasztani a család, amíg én haza nem megyek. Megvárnak. Ez olyan jóleső érzés... A közös növendék-szarvas­marháit nevelem, gondozom. Ez a kedvemre való. Én hu- szonkétezer, a feleségem hét­ezer forintot kerestünk ed­dig idén a családnak. Még hátra van húsz százalék, amit zárszámadáskor kapunk Egészség legyen Koncz József, fogatos: — Hét éven át vándoroltam el a községből. Mondhatom, ez időn át vendég voltam csupán a háznál. Jöttem, az­tán pakolj asszony, és in­dultam újra el. Nem egyszer zsörtölődött a feleségem amiatt, hogy ren­detlen az udvar. Ezt is, azt is meg kellene csinálni, iga­zítani. Dehát van a látogató­ba hazaérkező embernek kedve ilyesmire’ Kerestem elég jól, szó se róla. A betonútépítés kemény munka napon, szélben, eső­ben... Nem lehet ott mesél- getni. Dehát mi maradt a fizetés­ből? Utazgatás, cimborák, távol élés.« Mind, minden pénz. Itthon megvan havi át­lagban ezernyolcszáz. Tiszta pénz. Fontos, hogy egészség legyen hozzá. „lói megvagyunk" Dobos Károlyné, növény­termelő: A mi'esetünk némileg eltér az általánostól. Én be­regszászi vagyok, férjem ott ismert meg háborús fogsága idején. Nem jött haza, mikor tehette volna, összeházasod­tunk. Hatvanötig laktunk odaát, a Szovjetunióban. Hat gyerekünk született Bereg­szászon. Végre engedtem a férjem honvágyának, jöttünk Vitkára. A férjem anyja adta be a földet annak idején és én is mindjárt beléptem a tsz-be. Férjem az ipari havi kerese­tet választotta. Két évig járt el. Minden reggel, este kerék­párral járta meg Naményt. Idén ő is itthon maradt. Vég­leg együtt a családdal. Most orvosnál van, elvágta az uj­ját. Máskülönben a tehené­szet az ő munkahelye. Most már a tsz is havonta fizet, érdem szerint. Kiszámoltuk: ketten jóval harminckétezer forinton fe­lül kerestünk. Hozzá még kétezer öl háztáji termése. Ezerkétszáz öl a férjem telje­sítménye, nyolcszáz öl az enyém után. Jól megvagyunk A családot vállalni kell l Fórizs István, sertésgondo­zó: — Nem panaszkodom, meg­voltam én a Xiszaszalkai Gépállomásnál is. Csakhát az örökös távoliét, ötvenhat óta. Legtöbbször a beregi oldalon dolgoztam Egy-kéthetenként került rá lépés, hogy haza­ugrottam. Pedig akadt itt­hon is tennivaló, ezer. Négy éve építettük az új házat. Apám öreg, feleségem a tsz-t nem akarta hagyni. Jöttek a gyerekek. Négy. Itthon leg­többször szanaszét minden. Kevés volt az örömöm. So­Nemzetünk vagyonának gya­rapodását számtalan tény bi­zonyítja. Hogy csak szőkébb hazánkból Szabolcs-Szatmár megyéből említsünk néhány példát: konzervgyár, gumi­gyár, cipőgyár, tiszalöki víz­lépcső, Alkaloida, kórházak, főiskolák, lakónegyedek épül­tek. S ezek mind a munkás­emberek verejtékes munká­jának gyümölcsei. Saját ma­guknak építették, mert az iskolákban ott tanulnak, a gyárak élén ott állnak ők és fiaik, akik az elmúlt két és fél évtized eredményeiből táplálkozó hazaszeretet, a szocialista hazafiságot to­vábbfejlesztik. Utunk a fejlődés, a haladás útja, amelyen minden haza­finak együtt kell haladnia. Ady Endre ezt így fogalmaz­ta meg: „Aki ellensége a ha­ladásnak, a jobbratörésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem is tesz egye­bet, mint a nemzeti himnuszt énekli.” Amikor szocialista hazánk szeretetéről beszé­lünk, jól tudjuk: népünk ér­dekei azt kívánják, működ­jünk együtt a világ haladó erőivel. Mi nemcsak a jelen­nek élünk, de a jövőért is dolgozunk. Békés fejlődésünk biztosítékát pedig a szocia­lista tábor szoros egysége je­lenti. Csak akkor építhetjük békésen a szocialista hazát, ha a szocialista népek tábo­ra kellő gazdasági, politikai, kulturális és katonai erővel rendelkezik, amelyhez a mi alkotó hazaszeretetünk is nagyban hozzájárul. Tomasovszky István kát türelmetlenkedtem, Ide­geskedtem, Valami bántott. Most már tudom: a családot vállalni kell. Az itthoni hely­zet is kedvezett, javult a tsz, jöttek az új törvények.« Itthon aztán le is szálltam én a traktorról. Vannak ele­gen a tsz-nél. Mindig ked­veltem a sertéstartást, hát oda kerültem. Nem bántam meg. Munkánk után megvan közel negyvenezer forintunk ebben az évben. Belőle vagy nyolcezer a feleségem kere­sete. Havonta négyszáznyolc­van forint a családi segély. így vagyunk. így is lehet Asztalos Bálint Annak ellenére, hogy a tényleges nyereség és az eb­ből képezhető részesedési alap mértéke pontosan csak az év végi mérleg lezárásá­val állapítható meg, néhány vállalatnál — a gondos ter­vezésből adódóan — nagyvo­nalakban máris megközelítő adatokkal tudnak szolgálni. Felmérés szerint Nyíregyhá­za ipari üzemei az év első felében több, mint 86 mil­liós nyereséggel zártak, s ez 6,8 százalékkal több, mint az elmúlt év hasonló idősza­kában. Ez az arány az év vé­gi eredmények után csak nö­vekedhet. Néhány üzemben — a nyereségterv túlteljesí­tése révén — az átlagos egyé­ni részesedés a tavalyinál is nagyobb mértékű lesz, s olyan üzemben is sor kerül rá, ahol tavaly erre nem volt mód. Ki hóra tartozik? Túlteljesítést érnek el pél­dául a megyei építőipari vál­lalatnál is, ahol a tervezett 48 milliós éves nyereségter­vet előreláthatóan nyolcmil­lióval toldják meg. Ezzel olyan lehetőséget teremtenek meg, hogy a tavalyi átlago­san 15,1 napi fizetésnek megfelelő részesedés helyett előreláthatóan 24 napi fize­tésnek megfelelő átlagot tud­nak majd fizetni. Természetes dolog, hogy ezekben a napokban általános téma a vállalatoknál, üze­meknél a várható nyereség és ezen belül is az egyéni ré­szesedésre szánt összeg nagysága, elosztásának ará­nya. Az elosztás módszere lé­nyegében abban változott, hogy a dolgozókat — az eredményre gyakorolt befo­lyásuk, a termelési, gazdálko­dási folyamat irányításában megmutatkozó felelősségűit arányában — három kategó­riába sorolták. Az egyes ka­tegóriába tartoznak a maga­sabb vezető állásúak, fontos osztályok vezetői, egyes ki­emelt gyáregység, vagy üzem vezetői. A kettes kategóriába tartoznak a középvezetők és a kulcsposztokon dolgozó be­osztottak, a harmadik kate­góriába az előző kettőbe be nem osztott dolgozók. A különböző kategóriákba besoroltak nem egyfor­mán kapnak az eloszható év végi részesedésből. A nye­reségtől függően az egyes kategóriában a kifizethető legmagasabb év végi része­sedés mértéke átlagban el­érheti, de nem haladhatja meg az évi alapfizetés 80 szá­zalékát. A kettesben az 50 százalékát és a hármasban az évi összkereset 15 százalé­kát (Kisipari termelőszövet­kezeteknél a hármas kategó­riába tartozók az összkerese- tüknek 20 százalékát kaphat­ják maximumként.) 4 különbségek háttere A nyereségrészesedés új elveivel kapcsolatban számos — elsősorban tájékozatlan­ságból eredő — ferde nézet alakult ki megyénk üzemei­ben. Elsősorban az, hogy az első és a hármas kategóriák között a részesedési különb­ség nagy, a vezető beosztású dolgozóknak amúgyis több a fizetésük, miért kell még itt is növelni? Valóban van kü­lönbség, de nem akkora és nem olyan biztos alapokon, mint az az első hallásra, vagy olvasásra tűnik. Vegyük sorjába: ha az éves mérlegből kitűnik, hogy az üzem, vagy vállalat veszte­séggel zárt. a következő év­ben az egyes kategóriába so­roltak csak 75, a második kategóriába soroltak pedig csak 85 százalékát kaphatják meg alapbérüknek. Ugyanak­kor a hármas csoportba tar­tozóknak ki kell fizetni alap­bérük teljes összegét. A ré­szesedési alap elosztásánál az is figyelemre méltó, hogy az egyes és kettes kategóriák­ban csak az évi alapbér, míg az összes többi alkalmazot­tak és munkások kategóriá­jában a teljesítménybér- keresetek is beszámítandók. A maximumok természete­sen azt is jelentik, hogy a ré­szesedési alap csökkenése esetén mindhárom kategóriá­ban meg kell tartani a meg­felelő arányokat. Ha például a nyereségk*épzés során az egyes kategóriában nincs le­hetőség csak az éves alap­bér negyven százalékának a kifizetésére, akkor a kettes és hármas kategóriákban is csak a maximum fele, tehát 25, illetve 7,5 százalék, vagy — a ktsz-ek hármas kategóriá« jának esetében — tíz száza­lék kerül kifizetésre. Az ará­nyok tehát a csoportmaximu­mokra és minimumokra egy­aránt érvényesek. Természetes dolog, hogy ahol jól dolgoznak, ott jól jár a hármas kategória is; nyereségrészesedés címén megkaphatja a másfél havi keresetének megfelelő fize­tését, sőt ennek többszörösét is. S akik ezt magasabb szin­ten irányították, tettek is ennek érdekében, azok is megérdemlik, hogy megkap­ják havi fizetésük háromszo­rosát, vagy ötszörösét. Annál is inkább, mert ez az ösz- szeg a terven felüli nyerem ségnek csak igen elenyésző hányada. Felüi az átlagon Számításba kell venni ugyanis még azt, hogy eze­ken az arányokon is lénye­ges módosításokat tesz lehe­tővé a csoportokon belül al­kalmazható differenciálódás. A kollektív szerződések dönt­hetnek arról, hogy. az egyes kategóriákon belül a csoport- részesedés milyen hányadát osszák szét egységesen, s milyen hányadából részesül­jenek átlagot meghaladó nyereségrészesedésben a törzsgárdatagok és a különö­sen jó munkát végző dolgo­zók. A csoporton belüli diffe­renciálással tehát előfordul­hat, hogy a hármas kategó­riába sorolt, jó eredményt elérő dolgozó jóval nagyobb részesedést kap, mint az. aki ugyan a kettesbe tartozik de nem bizonyult érdemesne . a kategóriájában átlagosan ad­ható részesedésre sem. Közvetlen anyagi érdeke minden dolgozónak, hogy a vállalati eredmény növelésé­vel nagyobb részesedési ala­pot érjenek el, s egyénileg is nagyobb jövedelemre tegyen szert. Ebből a közvetett és közvetlen érdekeltségből adó­dik, hogy aki többet tesz az eredmények, a nyereség gya­rapításának fokozásáért —< legyen bármely kategóriába tartozó — az nagyobb arány­ban részesedjék a jövedelem­ből is. Tóth Árpád segítenek, kikérik a vélemé­nyünket. Mi egymásközt gyakran látunk olyan ki­emelkedő teljesítményeket, amit más esetleg nem vesz észre. És ugyancsak többre kell értékelni, ha valaki nem­csak a gépnél dolgozik jól, hanem áldoz a szabad idejé­ből a KISZ-re, a mozgalmi munkára. Ha őket jutalmaz­hatjuk, mások is jobban akarnak dolgozni. Tavaly ki­lencven KISZ-tag kétnapos kiránduláson járt, tizenket- ten Várnában üdültek — eat a vállalat fizette. Ha juta­lomról van szó, a KISZ-nek is szava van. És ez nagy öröm az ifjú­sági vezetőknek. Jóleső ér­zés megkezdeni egy újabb időszakot, és az eredmények birtokában még jobban dol­gozni. Közben a személyes élmé­nyek, eredmények sora: az ifjúmunkás parlament, a KISZ-kongresszus, a feszti­vál Szófiában, a féléves KISZ-iskola Budapesten. És előlépés a hivatali munká­ban is: amíg szakmunkásból művezető, majd üzemgazdász lesz. Sorsa egészen másként alakult, mint az iskolapad­ban gondolta. És öt év sok­mindenre választ adott. Nem bánta meg, hogy az akkor el nem érhető tanári katedra helyett nem íróasztalt kere­sett, hanem szakmunkásnak jelentkezett Számára most új vágyak v álnak valóra. mt*®L SUndnt A SZÓ IF/ÚSÁGI VEZETŐKÉ Lány a Központi Bizottságban Vágyai minden tizennyolc éves, érettségi előtt lévő fia­talnak vannak. Puhl Máriá­nak, a nyíregyházi Kölcsey negyedikesének az, hogy be­iratkozhasson a tanárképző főiskola matematika-fizika szakára. Ez volt a célja is, ezért tanult. Más programja nemigen volt, a KISZ-ren- dezvényekre ritkán ment: bejárósors. Naponta ingázott, élete megoszlott Űjfchértó, a vonat és a Kölcsey között. Ma a Nyíregyházi Konzerv­gyár szakmunkása, fél éve üzemgazdászi beosztásban. Az ifjúsági szövetség hetedik kongresszusa óta a KISZ Központi Bizottságának tag­ja. Fél éve párttag. — A gyárban mi, fiatalok is „honalapítók” voltunk. Negyvenötén ültünk az első KISZ-gyűlésen. Rám a gaz­daságfelelősi munkát bízták Azóta voltam kultúros. alap­szervi titkár, majd a csúcs­bizottság szervező titkára. Júliusban „előlépett” a szer­vezetünk : KISZ-bizottság mű­ködik a konzervgyárban, mos) ennek a titkára vagyok. A legfontosabb, hogy a szervezetben mindenki meg­találja azt, ami leginkább ér­dekli. Nagy eredmény, ha a fiatal segédmunkáslánynak másodszor már nem kell kü­lön szólni, magától jön. és kérdez egy vitán, ankéton. De eredmény az is, ha a gyár valamelyik vezetője el­látogat az ifjúsági klubba, és választ ad a fiatalok kérdé­seire. A* ifjúsági mozgalomban sokszor apróságokon múlnak a dolgok. Nálunk például volt divatbemutató és tánc­dalverseny, meghívtuk Pál Gyula festőművészt, s együtt rendeztük tárlatát az üzem­ben. Meghirdettünk egy sor vetélkedőt: a VIT-ről, a hon­védelemről és szakmait a balesetelhárításról. Voltak ankétjaink kulturális, kül- és belpolitikai kérdésekről. Sokszor kérdezik mostaná­ban: jól politizál-e a KISZ, az ifjúság. Én egyszerűbben fogalmaznám: hogyan véle­kednek a különböző kérdé­sekről a fiatalok, hogyan dol­goznak. Ha reális a vélemé­nyük, s munkájuk jó, akkor szerintem jól politizálunk. Ezt szeretnénk mi segíteni a divatbemutatóval és a poli­tikai ankéttal, de még a tánc­dalversennyel is. Mert nemcsak direkt mó­don érhetünk el eredménye­ket. Az ifjúsági klubban vagy taggyűlésen fiatalok előtt többször elhangzott: éppen akkor mi a legfonto­sabb feladat a gyárban. Ha ehhez csak egy-két jó javas­latot fűznek a KISZ-esek, vagy egy ponton javul eset­leg a munkaszervezés, már a kérdésre válaszoltunk. Vagy a divatbemutatón ép­pen mi mutatjuk be, milyen az elegáns, szép és története­sen olcsó divatos ruha, frizu­ra. Ha ezekből néhánnyal többet látunk fiataljainkon a következő rendezvényeken — már megérte. Szerintem ezekből, az Ilyen alapvető állásfoglalásokból is összetevődhet az, amit mi az ifjúság körében politizá­lásnak nevezhetünk. Nincs annál rosszabb, ha úgy aka­runk politizálni, hogy valaki feláll, elmondja a tényeket, ez van és így kell értelmez­ni. Csak vitában, egymást meggyőzve alakulhat ki tar­tós, valóban reális véle­mény. S ezt nem lehet a leg­nagyobb kérdésekkel kezde­ni. Jut-e mindenre idő? Es­ténként felírok néha húsz dolgot is, amit másnap el kell majd intézni. A külön­böző üzemrészek, a városi kapcsolatok, a napi felada­tok és természetesen a gyári munka. Egyedül valóban nem lehetne mindent megoldani. Mostanában mind több fia­tal vesz részt az irányítás­ban, kapcsolódik be aktívan a mozgalomba. És természe­tesen nagy szerepe van an­nak is, hogy a pártszervezet, a gyár vezetői támogatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom