Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

ft^ET-MAGYAROftSZAÍf I. aids! # Üjabb munkalehetőségekről, § a csökkentett munkaidőről, # panaszok és beadványok ügyintézéséről, 0 as üzemi és szakszervezeti demokráciáról Beszélgetés Kunda Pál elvtárssal, az SZMT vezető titkárával Erdei Ferenc: PART, ÁLLAMI és szak- szervezeti fórumok vizsgál­ták és értékelték a gazdaság- irányítás reformjának első évi gazdaságpolitikai és álta­lános politikai hatását. A mérleg egyértelműen pozitív. S a mérleget az hitelesíti legjobban, hogy a számadá­sok reálisan feltárták gazda­sági életünk hosszabb és rö- videbb lejáratú problémáit is. Ezek nagyobbrészt a korábbi időszakból, a régi mechaniz­musból erednek, de elkerül­hetetlenül az új mechaniz­mus nyomán is támadnak problémák. Éppen gazdasági életünk megoldandó felada­taira tekintettel, határozot­tan arra a következtetésre kellett jutni, hogy a IX. kongresszus határozatainak megfelelően, tovább kell dol­gozni a gazdasági reform elveinek érvényesítésével a harmadik ötéves terv teljesí­téséért. Kezdjük ott, hogy milyen várakozások előzték meg a reformot, s azokat hogyan igazolta, vagy cáfolta meg az első évi tapasztalat. A legfőbb, amit társadal­munk a reformtól várt az, hogy ösztönző hatást fejt ki a vállalatokra, hogy bátrab­ban kezdeményezzenek, ter­melési és szolgáltatási tevé­kenységüket jobban ráirá­nyítsák a szükségletekre, jobb minőséget és nagyobb választékot érjenek el, a ha­zai szükségleteket is jobban kielégítsék és az exportlehe­tőségeket is jobban kihasz­nálják. E tekintetben kétség­telenül már érezhető a re­form kedvező hatása. Koránt­sem beszélhetünk még meg­elégedésről, de mindenki ér­zi, hogy „megmozdult a front”. Több és jobb áru, s éj szolgáltatások- jelentek meg a kezdeményezés és a fellendülés jelei érzékelhe­tők az állami vállalatok mű­ködésében is, de talán még- inkább a szövetkezeti vállala­toknál. E tekintetben nem kö­vetkezett be csalódás, ellen­kezőleg, kezdenek teljesülni a várakozások. AZ EGYES DOLGOZÓK helyzetét illetően pedig azt vár­ta a közvélemény, hogy olyan Ösztönző hatás érvényesül, amely fokozottabban megbe­csüli a jobb munkást és na­gyobb mértékben növekszik azok személyi jövedelme, akik odaadóbban dolgoznak és bátrabban kezdeményez­nek. Ebből is teljesült vala­mi. Vannak példák erre, s ezek száma növekszik. Nem mondhatjuk azonban, hogy ez a tendencia általánosan érvé­nyesül, mert ellenállással is meg kell küzdeni. Azzal is, ami még a gazdasági mecha­nizmusban benne van, s az­zal is, ami társadalmunkban beidegződött. Elég csak arra hivatkozni, hogy a keresetek érdem szerinti differenciálá­sával szemben milyen köny- nyen feltámad egy-egy eset­ben a közhangulat. Voltak azonban aggályos várakozások is. így minde­nekelőtt az, nehogy kisebb vagy nagyobb körben a fog­lalkoztatottság csökkenjen, továbbá nehogy veszélybe ke­rüljenek azok a társadalmi juttatások, amelyeket a ko­rábbi időszak szociális vívmá­nyaiként szokott meg társa­dalmunk. És különösen az, hogy az életszínvonal emelke­désében ne következzék be törés. Ezeket az aggodalma­kat a reform első éve nem igazolta. Nem következtek be azok a hatások, ame­lyektől sokan féltek, s az aggályos várakozásokat a közvéleményben mindinkább a bizakodás váltja fel. Indo­koltan. Gazdasági reformunk lénvege és fő célja, hogy az életszínvonal állandó és meg­bízható emelkedését alapozza meg, s egy év is elegendő volt annak a bebizonyítására, hogy ez a tendencia kezdet­től fogva érvényesül. Azon­ban a gazdasági élet objektív törvényszerűségeit nem hág­hatjuk át A vállalatok jobb gazdálkodásra és termeléke­nyebb munkára való ösztön­zése és az egyes dolgozók jobb munkára való serkenté­se döntően az anyagi érde­keltség útján lehetséges, te­hát az eddigieknél nagyobb Jövedelmi differenciáltságot kell megszoknunk. Ez pedig nemhogy ellentétes lenne a szocializmus elveivel, hanem ellenkezőleg éppen annak felel meg: „kinek-kinek mun­kája szerint”. GAZDASÁGI refor­munk társadalmi hatásai tehát eléggé bonyolultak, de több irányban világosan fel­ismerhetők és egészükben vé­ve kedvezőek, a szocialista fejlődés irányába esők. Lás­suk ezeket néhány vonatko­zásban közelebbről. Kezd érvényesülni és nap­ról napra erősödik a közgaz­dasági szemlélet. Ennek az a lényege, hogy fokozatosan feloldódik társadalmunkban az a régi beidegződés, hogy elegendő a felülről kapott terveket elfogadni és többé- kevésbé teljesíteni. Mind szé­lesebb körben felülkerekedik az a reálisabb szemlélet, hogy minden gazdálkodó szervnek és kollektívának ma­gának is felelősséget kell vál­lalnia azért, amit maga elé tűz és azért is, hogy milyen gazdaságosan végzi a munká­ját. S ez sok mindent je­lent A vállalati vezetésben a szükségletek a piaci lehetősé­gek és az adott vagy előte­remthető feltételek felelős egybevetésével kell kitűzni a közelebbi és távolabbi válla­lati terveket s ezért a felelős­séget senkire nem lehet áthá­rítani. Az MSZMP KB de­cember 4-i ülésén azt állapí­totta meg, hogy „A gazdasá­gi vezetők, a vállalatok és a szövetkezetek nagy részében képesnek bizonyulnak arra, hogy önállóan megoldják a vezetés nagyobb felelősséggel járó feladatait.” Továbbá azt is, hogy „Az új irányítási rendszer mind a vezetők, mind a kollektívák részéről egyre szélesebb körben, s növekvő mértékben vált ki olyan törekvéseket amelyek a gazdálkodás jobb szervezé­sére a korszerűség fokozásá­ra, a jövedelmezőségre irá­nyulnak”. A VÁLLALATOK DOLGO­ZÓI körében pedig azt jelen­ti ez, hogy nem lehetnek kö­zömbösek vállalatuk tervei teljesítésében, mert ez egyé­ni érdekeltségük körébe vág. A közgazdasági szemlélet az ő esetükben azt jelenti, hogy munkájuk, annak a feltételei és a munkájuk utáni szemé­lyi jövedelmük nem függet­leníthető a vállalati ered­ménytől, tehát abban érde­kelten kell végezni a maguk munkáját Az új mechaniz­musban ez élesebben jelent­kezik mint a régiben, tehát eszerint kell cselekedni és dolgozni. Ez a felismerés és az ehhez való igazodás látha­tóan halad előre az állami vállalatokban is a szövetke­zetekben is. A műszaki fejlesztésben is tör előre a közgazdasági szemlélet. Itt az az új elem, hogy nem lehet csak műsza­ki szemléletben gondolkozni, akár a mérnökök, akár a szakmunkások részéről. Meg kell tanulni, hogy a nagyobb gazdasági eredmény, a jobb minőség a cél, tehát a műsza­ki fejlesztésnek ezt kell szol­gálnia, s a magasabb műsza­ki színvonalra törekvés köte­lező, mert jobb gazdasági eredményt csak ezúton lehet elérni. E szemlélet térhódí­tása az oktatásban, a tudo­mányos kutatásban és az üzemekben egyaránt megfi­gyelhető. A reform nyomán szocia­lista tervgazdaságunk de­mokratikus elemei is erősöd­nek. MAGA AZ A TÉNY, hogy az elhatározások felelőssége a központi szervekről több ezer állami és szövetkezeti vállalatra szélesedett, dön­tő jelentőségű. Úgyis mond­hatjuk, hogy a régi mecha­nizmusban néhány száz em­ber viselte annak felelőssé­gét, hogy milyen népgazdasá­gi tervet tűzünk ki, míg az új mechanizmusban a gaz­dasági vezetők tízezernyi gárdájára szélesedett ki a gazdasági tervezés felelőssé­ge. De ugyanezen az alapon a dolgozók milliói is érdekel­tebbé váltak a gazdasági döntésekben is, a maguk munkája eredményében is. Ezzel reális alapot kapott a dolgozók széles körének a be­vonása a gazdasági vezetés­be. A szocialista demokráciá­nak ez az előretörése egy­aránt érzékelhető az állami vállalatoknál, a szövetkeze­tekben és a helyi tanácsok gazdálkodásában. A gazdasági élet demokra­tizálódása természetesen egész társadalmi életünkre is kihat. Úgyis lehet mondani, hogy a gazdasági tevékeny­ség társadalmunk általános politikai ügyévé válik. Az MSZMP KB december 4-i ülésének a határozatában ez áll: „A Központi Bizottság ezúton is hangsúlyozza, hogy a párt munkájában, harcá­ban a szocialista építés jelen­legi szakaszában döntő a gazdasági munka." Ez ter- mésztesen nemcsak a kom­munistákra vonatkozik. Egész társadalmunk számára a gaz­dasági fejlődés a fő politikai kérdés és gazdasági fejlődé­sünkben a szocialista politi­ka, a szocialista demokrácia a fejlődés fő tényezője. Az év utolsó napjai alkal­masak arra, ' hogy számvetést készítsünk a mögöttünk lévő tizenkét hónap tanulságairól. Szerkesztőségünk Kanda Pál elvtársat, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető tit­kárát kérte fel a számvetés­re. Munkatársunk beszélge­tést folytatott az új gazda­ságirányítási rendszer első évéről, ezenbelül megyénk iparosításáról, a munkaidő csökkentéséről, a panaszok és bejelentések kivizsgálásá­ról, a szakszervezeti jogok, hatáskörök gyakorlásáról. Iparosítás — Megyénkben az iparte- telepítés, az iparfejlesztés milyen arányokat öltött, ho­gyan jelentkezett munkaerő­gazdálkodásunkban? — Bevezetőben talán any- nyit, a gazdasági mechaniz­mus reformjának egyik fon­tos tapasztalata: — megyénk továbblépett az iparosodás útján, a kitűzött céloknak megfelelően számos területen javultak az élet- és munka- körülmények. Ebben az új,— s az év elején még csak elvei­ben ismert, de a gyakorlat­ban ki nem próbált — hely­zetben a szakszervezeti bi­zottságok és aktivisták jól szolgálták a mechanizmust. Igyekeztek megértetni annak célját és lényegét A terme­lésben való önálló részvétel, a hatáskörök gyakorlása, az eredményes számvetés egyik fontos tényezője lett — Ami megyénk iparát il­leti elmondhatjuk, hogy a már ismert Nyíregyházi Gu­migyár bővítése, a Tiszavas- vári Alkaloida rekonstruk­ciója mellett megkezdődött a vásárosnaményi farostlemez- gyár építése, a hajtómű és felvonógyár nagymérvű fej­lesztése, — hogy csak néhány példát említsek — s ez lehe­tővé tette az iparban foglal­koztatottak számának emelé­sét A szocialista iparban dolgozók számát figyelembe véve 1965-ben 10 000 lakosra 400 fő jutott, 1968-ban ez a szám elérte az 500 főt ösz- szességében a harmadik öt­éves tervben mintegy 13 ezer­rel nő a munkások és alkal­mazottak száma. Figyelembe kell venni, hogy megyénkben a munkaerőforrásként szá­mításba vehetők száma 363 300, vagyis a népesség 61,6 százaléka. A foglalkoz­tatásuk aránya 67 százalék. Ez további erőfeszítéseket kö­vetel a megye vezetésétől Megítélésünk szerint ezért gyorsítani kell az ipartelepí­tést és ez elsősorban az ága­zati fejlesztés helyes ará nyainak kialakítását követeli meg a tervezésben. Elsősor­ban a negyedik ötéves terv előkészítésére gondolunk, ar­ra, hogy azokat a legkedve zőbb megoldásokat keressük amelyek módot nyújtanak a nagyobb mérvű foglalkozta tottságra. Olyan termelői be­ruházásokat kell szorgalmaz ni, amelyek elsősorban az állandóan foglalkoztatottak, ezenbelül a nők foglalkozta­tási arányszámát növelik. Munkaidőcsökkentés — Az életkörülmények fontos tényezője a munkaidő mértéke. Hogyan csökkent megyénkben a munkaidő, il­letve alakult a túlórák szá­ma? — Nyugodtan kijelenthetem, hogy a munkaidőcsökkentés megfelelő ütemben halad me­gyénkben. Az önerőből tör­ténő megvalósítást, a műsza­ki és munkaszervezési fel­adatokat többségükben jól választották meg a gazdaság vezetők, s így az átállás nem járt az érintett dolgozók bé­rének csökkenésével. 19611- ban már az ossz vállalatok 19 százaléka, míg az ossz mun­káslétszám 23 százaléka dol­gozott kedvező körülmények között, rövidített munkaidő­ben. 1970-ig 115 ipari válla­latnál több mint 40 ezer dol­gozót érint majd az újabb átszervezés, a munkaidő csökkentése. Természetesen nem ment minden zökkenő- mentesen. A hibák általában a nem megfelelő előkészüle­tekre vezethetők vissza. Pél - dául egyes helyeken túlzott­nak mutatkozott a munka in­tenzitásának bevezetése, míg másutt a műszaki feltételek biztosításáról feledkeztek meg. De vizsgálataink során azt is tapasztalhattuk, hogy nem mindenütt ismertették széles körben a dolgozókkal az átállás körülményeit. Fi­gyelmen kívül hagyták a ter­melő kollektíva bölcsességé­ben rejlő hasznos észrevétele­ket. Az eddigi tapasztalatok a következőkre hívják fel a gazdasági vezetők figyelmét: — az adott vállalatnál tör­tént munkaidőcsökkentés a bevezetés időpontjától kezdve a napi, a heti, a havi munka­idő törvényes munkaidő. En­nek megfelelően az ezen felül végzett munka túlmunka, amelyért a dolgozónak plusz bér jár. Az átállás nem érint­heti kedvezőtlenül a dolgozók átlagkeresetét A kollektív szerződésben minden esetben rögzíteni kell a munkaidő szabályozását. Ezekre elsősor­ban azért szerettem volna ki­térni, mert ebben az évben, — bár összességében csök­kenő tendenciát mutat, — de egyes területeken indo­kolatlanul megnőtt a túlórák száma. A mindenáron való termelésnövelés túlórával nem oldható meg, bizonyos ese­tekben ezt törvénytelennek tartjuk, ezért határozottan fel is lépünk ellene. Panasz, bejelentés — Hogyan ítéli meg Kanda elvtárs a dolgozók panaszai­val, bejelentéseivel való fog­lalkozást? —• Munkánk középpontjá­ban a dolgozó ember áll. Ezért állandóan hangsúlyoz­zuk, hogy a vállalatoknál, a hivatalokban és intézmé­nyeknél nagy figyelmet kell fordítani a dolgozók minden­napi gondjaira, a velük való bánásmódra. A dolgozók el­várják, hogy a gazdasági ve­zetők következetesen hajtsák végre a párt és a kormány határozatait. Vizsgálataink azonban arra hívják fel a fi­gyelmet, hogy sajnos egyes intézményekben és hivata­lokban megfeledkeznek ar­ról, hogy mindem aaetbem as emberek ügyét vannak hi­vatva szolgálni. Ezért is for­dulhat elő, hogy igen sokan keresik meg szakszervezeti szerveinket panaszaikkal és bejelentéseikkel. 1968-ban például közel félezer levél érkezett hozzánk kivizsgálás végett. Ezek nagy többsége általában olyan volt, amit ott helyben, az üzemben, a hiva­talban vagy az intézményben rövid úton el lehetett volna intézni, de a hozzáállás, a bürokratikus ügyintézés ezt nem tette lehetővé. A szak- szervezeti bizottságainkhoz érkezett panaszokkal súlyuk­nak megfelelően foglalko­zunk, két héten belül elintéz­zük, a helyszínen kivizsgál­juk. Szakszervezeti hatáskörök — A dolgozók törvényes jogainak védelme, kötelezett­ségeik teljesítése megkövete­li az üzemi és a szakszerveze­ti demokrácia fejlesztését. Megyénkben milyen tapasz­talatok vannak? — A szakszervezetek XXL kongresszusa egyik legfőbb feladatként jelölte meg az üzemi és szakszervezeti de­mokrácia fejlesztését. Bár a célkitűzések teljes megvaló­sulása hosszabb folyamat és a messzemenő következteté­sek levonására a kongresszus óta eltelt idő még nem ele­gendő, bizonyos tanulságaival máris találkozunk. Általános véleményként fogadhatjuk el, hogy az új gazdaságirányítási rendszer első esztendeje so­rán a dolgozókban tovább erősödött a tulajdonosi szem­lélet. nőtt anyagi érdekeltsé­gük és felelősségük társadal­munk alakításáért. Némely esetben azonban lassítja az egészséges folyamatot, hogy nem mindig egyeztetik össze intézkedéseiket a gazdasági vezetők a kollektíva vélemé­nyével. Pedig az üzemi de­mokrácia helyes gyakorlata feltételezi, hogy a feladatok kitűzésébe, a termelési, a fej­lesztési koncepciók kialakítá­sába, a döntésekbe is bevon­ják az üzem kollektíváját, helyt adjanak a vitának, az eltérő vélemények kifejtésé­nek. Mindez elősegíti a he­lyes döntést, gondolkodásra, kezdeményezésre serkenti a dolgozókat, s felbecsülhetet­len segítséget jelent a terme­lés irányítóinak, gazdasági vezetőinek. — 1969-ben mind a szak- szervezetekre, mind a gazda­sági vezetésre — együtt a dolgozók széles tömegeivel — több és felelősségteljesebb munka vár. A termelésben előbbre kell lépni, de előbb­re kell lépni a szakszervezeti munkában is. Szakszervezeti szerveinknek támogatni kell a gazdasági vezetés munká­ját, növelni kell részvételét a termelésben, a tervezésben. Nagy gondot kell fordítani a kollektív szerződések előké­szítésére és megkötésére. Mindehhez jó alapot szolgál a hármas évforduló tiszteleté­re, hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára kibontako­zó szocialista munkaverseny. Fontos állomása lesz mun­kánknak a januártól sorra kerülő S7 szervezeti válasz­tás is. Minden bizonnyal szakszervezeteink a választá­sokból megerősödve kerülnek majd ki, s az együtt jár majd a jogok és a kötelességek he­lyes gyakorlásával. Éves mér­legünk készítése végén en­gedjék rr ’a, hogy a Kelet- Magyarország hasábjain kö- szönetünket és elismerésün­ket fejezzük ki szakszerve­zeti bizottságainknak, aktívá­inknak eredményes munká­jukért, s aus új esztendő alkal­mából sok sikert, erőt, egész­séget kívánunk felelősségtel­jes megbízatásuk végzéséhez, — fejezte be nyilatkozatát Kanda Pál elvtárs, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa vezető titkára. Dca«M Gyula A régi és az új Nyíregyháza Az Árok utca lakói az épülő új iparitanuló-iskola táján naponta gyönyörködnek benne, hogyan közelednek a kockaházak, az épülő nyíregyházi Nagykörút a Széna tér felé. Elől még a kis, földbe süppedt földszintes házak várják közeli lebontásukat, mögöt­tük pedig már az új, modern lakótömbök emelik magasba erkélyekkel mosolygó arcukat, hófehér homlokukat Elek kivitele Reform és a társadalom ÜBB. Jteceníheg St

Next

/
Oldalképek
Tartalom