Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-23 / 301. szám
f «füa» KELST-MAGYARORP7A0 1988 december 59. Vietnami harcek Külpolitikai összefoglaló © Szabadon bocsátják a Pueblo legénységét © Gromiko Nasszer elnöknél Panmindzsonban, Észak- és Dé!-Korea határán áll az az- épület, amelyben — hosszas tárgyalások után annak idején megkötötték a koreai háborúnak véget vetett fegyverszünetet. Minden jel arra vall, hogy ebben az immár történelmi épületben most újabb megállapodás született — szabadon bocsátják a Pueblo nevű, régebben észak-koreai felségvizeken elfogott amerikai kémhajó 82 főnyi legénységét. A világ fővárosaiban már napok óta hírek keringtek arról, hegy a Panmindzsonban folyó KNDK —USA megbeszéléseken küszöbön áll a megállapodás. Pontosabb felvilágosítást azonban eddig egyik fél sem volt hajlandó adni és ez érthető is: komoly politikai tapasztalat. hogy a korán ki- szivárgott. vagy kiszivárogtatott hírek kedvezőtlenül befolyásolhatják a megbeszélések menetét Az elmúlt órákban azonban sokasodtak a mind fél- reérthetetlenebb jelek. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok delegációinak 28. tanácskozása után, vasárnap délutánra az amerikai paarancsnokság „tájékoztatót” helyezett kilátásba a Szöulba sereglett újságírók számára. Ugyanakkor a KCNA, a KNDK hírügynöksége bejelentette, hogy hétfőn kép- és szövegadást tervez — méghozzá olyan időpontban, amikor ez a hírszolgálati iroda egyébként szünetelteti a híranyag továbbítását. Végül vasárnap este beigazolódtak az előzetes értesülések: Robert McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője hivatalosan is bejelentette, hogy január 23-án megtörténik az észak-koreai felségvizeken elfogott őrhajó legénységének szabadon bocsátása. Bár az amerikai szóvivő nem volt hajlandó további részleteket közölni a megállapodás végrehajtásáról, a hírügynökségek tudni vélik, hogy a 82 tengerészt először egy, a dél-koreai főváros környékén lévő katonaj kórliáz- ba szállítják helikoptereken, majd egy közeli légitámaszpontról továbbrepülnek Ho- s noluluba. A KNDK világszerte elismerést keltő jó in- dulatú gesztusát megelőzte az a rendkívül fontos tény, hogy a Pueblo tisztjei es matrózai beismerték: északkoreai vizeken fogták eJ őket. Esetük mindenesetre jó lecke lesz egyes harcias washingtoni köröknek: nem sérthetik meg büntetlenül egyetlen szocialista ország határait sem. Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke a kairói Kubbeh-palotában fogadta Gromiko szovjet külügyminisztert. Ezzel sor került az elmúlt hetek megélénkült diplomáciai tevékenységének kétségtelenül legfontosabb eseményére. A megfigyelők világszerte emlékeztetnek két alapvető tényre: 1. A Szovjetunió minden eszközzel segíti az arab országokat abban, hogy visszakapják az izraeli csapatok által megszállt területeiket. 2. Moszk- va mindent elkövet azért, hogy ennek a jogos követelésnek a teljesülésére ne háborús konfliktus, hanem politikai rendezés nyomán kerüljön sor. Szovjet—csehszlovák gazdasági tárgyalások Pflaumentoffel, Sielten és társai Karácsonyt készülődés az NDK-ban Prága, (MTI): A Szovjetunió és Csehszlovákia kormányfői között létrejött megállapodás alapján 1968. december 17-től 22-ig Prágában tárgyalásokat folytatott N. K. Bajbakov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió állami tervbizottságának elnöke és F. Hamouz «csehszlovák miniszterelnökhelyettes. A tárgyalások során a felek érintették a Szovjetunió és Csehszlovákia gazdasági együttműködésének néhány kérdését. A Szovjetunió és Csehszlovákia képviselői tájékoztatták egymást népgazdaságuk távlati terveinek kidolgozásáról, valamint a feladatok teljesítésének módozatairól. A felek eszmecserét folytattak a népgazdasági tervezés további, az egyes országok sajátos feltételeinek figyelembevételével történő tökéletesítéséről. A tárgyalások során különös figyelmet fordítottak a kölcsönös együttműködés további kiszélesítésére és megjavítására az 1970-t követő Időszakban szükségessé váló feltételek létrehozása érdekében. A tárgyalásokon megelégedéssel állapították meg, hogy az elvégzett munka eredményeképpen a tervek koordinálásában már megoldódtak olyan, a csehszlovák gazdaság fejlesztése szempontjából nagy jelentőségű kérdések, mint Csehszlovákia távlati nyersolaj- és földgázszükségletének biztosítása. Kijelölték a tervek további koordinálásának programját. A szovjet fél értékes javaslatokat terjesztett elő a csehszlovák népgazdaság egész sor ágazatában szükségesnek mutatkozó felújítások és korszerűsítések számára szállítandó szovjet gépek és felszerelések mennyiségi növeléséről. A csehszlovák fél kérésére a tárgyalások során megvilágították: lehetőség nyílik arra, hogy 1971 és 1975 között nagy összegű szovjet megrendeléseket adjanak Csehszlovákiának. N. K. Bajbakov és a szovjet delegáció tagjai csehszlovákiai tartózkodásuk során ellátogattak a Skoda-művek- be, a CKD—Praha Művekbe, a bmoi Kralovopolsky gépgyárba, a Hradec Kralové-i gépgyárba, az 1. sz. bmoi gépgyárba, valamint a Pozsonyi BEZ, a Dzbnicai SMZ és a komarnoi Slovacke Lo- denice-művekbe. A tárgyalások folyamán közölték: a szovjet kormány eleget tett a csehszlovák kormány ama kérésének, hogy 1969-ben a Szovjetunióból Csehszlovákiába egyes árakból nagyobb mennyiséget szállítsanak. Olyan árukról van szó, amelyek nagy •, jelentőségűek a csehszlovák fizetési mérleg megjavítása érdekében. N. K. Bajbakovot fogodta Ludvik Svoboda csehszlovák elnök és O. Cernik miniszter- elnök. A tárgyalásokat és találkozókat a két ország érdekeinek és szükségleteinek kölcsönös megértése, valamint a kapcsolatok további fejlesztésének szükségességében és előnyös voltában való meggyőződés jellemezte. Saigon, (MTI): Egy amerikai katonai szóvivő szerint vasárnap Tay Ninh tartományban, Saigon tói 70 kilométerre északnyu gatra hatórás összecsapásra került sor az amerikai gyalogság és a hazafias erők között. A szóvivő bejelentette hogy a gyalogság több tucal vietnami partizánt tett harc képtelenné, amíg az amerika iák 17 halottat és 12 sebesültet veszítettek. lefejez'e munkáját az msi 23. ülésszaka New York (MTI): Magyar iáő szerint vasárnap hajnali 3 óra 18 perckor az ENSZ-közgyűlés 23. ülésszaka befejezte munkáját. A plenáris ülésen úgy hs|tároz- tak, hogy a közel-keleti kérdés megvitatását átviszik a közgyűlés következő, 24. ülésszakára. Formálisan a folyó ülésszakot nem rekesztették be, hogy ‘ lehetővé tegyék munkájának felújítását, amennyiben ezt a helyzet megkívánná. Emilio Arenales Catalan, a közgyűlés ülésszakának elnöke záróbeszédében kifogásolta, hogy több küldöttség irreális módon és érzelmi alapokon közelítette meg a megvitatott kérdéseket. Gyakran megfeledkeztek arról, hogy „a világon fennálló problémákat nem lehet egyszerűen tárgyalásos megoldásokkal kiküszöbölni, hanem ehhez a kormányok akciói is szükségesek. Az érzelmek gyakran az ésszerűség elé kerültek, figyelmen kívül hagyva ennek a világszervezetre, vagy a világra kiható következményeit”. A szombati záróülésen 81 szavazattal 17 ellenében határozatot hoztak, amelynek értelmében az oroszt is felvették a közgyűlés munkanyelvei közé. A közgyűlés kívánatosnak mondotta továbbá, hogy a Biztonsági Tanács munkanyelveként is szerepeljen az orosz nyelv. A közgyűlés utolsó' ténykedéseként elfogadta a világ- szervezet 1969. évi 154 915 250 dolláros rekord költségvetését. Ez 13 127 500 dollárral haladja meg az 1968-ban kiadott összeget. (Drezdai telefontudósitás) Drezdában, Lipcsében, Berlinben tanúja voltam, hogyan készülnek a Német Demokratikus Köztársaság polgárai a karácsonyi ünnepekre. A készülődés szinte népünnepély jellegét ölti. Feldíszítik a tereket, 4—5 emelet magas fenyőfákat állítanak, üzemi ünnepélyeket rendeznek, a hangszórók tündérszép karácsonyi énekeket sugároznak. Nemcsak a nagyvárosok díszesek: a legkisebb falukban is már messziről ragyognak az aprócska égőkkel feldíszített fenyőfák. A minap, ahogy a derzdai Thälmann-Strassen a Weiss- gasse bejáratánál ácsorogtam, a szürkületben a több méter magas cilinderes Szilvaemberről azt hittem, hogy valami közismert márka reklámja. Alaposan tévedtem. A Pflaumentoffel (Szilva Kristóf) a drezdai Striezelmarkt (karácsonyi vásár) szimbóluma. Az egész vásárnak gyermekien bájos a hangulata. Amolyan karácsonyi .búcsú- féle, amelynek eredete a XV. századba nyúlik vissza. Annak idején a karácsony napját megelőző héten kezelték árusítani a Striezelt, ezt az egyszerű élesztőstésztát. Innen származik a „Striezelmarkt” elnevezés.. Van itt körhinta, bábszínház, céllövölde és tombola. A gyerekek ehetik a vattacukrot és a cukormázzal bevont almát. Aki megéhezik, ehet „Bockwurst”-ot, rablóhúst, vagy frankfurti virslit, s leöblítheti a finom radebergi pilzeni- vel — akárcsak jómagam. A bódékban megvásárolható persze a karácsonyi ajándék, — a Christkindchen. A lipcsei régi Városház terén hasonló hangulatot találtam. Rengeteg gyerek sereglett a felállított színpad köré, hogy megcsodálják a bábelőadást. A karácsonyi vásáron, amit itt Weihnacht- smarktnak neveznek, mindegyik valami hagyományos német édességet majszol. Esténként a berliniek tízezreit vonzza a Karl-Marx Alle-n és környékén a karácsonyi vásár. Úgy hallottam négy hete nyílt meg, mint 700 esztendeje minden karácsony előtt. Barátaim azt mondják, hogy a; drezdai Striezelmarkt, vagy a berlini és lipcsei Weihnachtsmarkt nélkül nincs ,is igazi felkészülés az ünnepekre. Az igazi nagyvásár persze az áruházakban, üzletekben zajlik, ahol most a karácsonyi finisben lépni sem lehet. A rengeteg vásárló az idén nagyobb áru^fe lasztékkal találkozik, mint tavaly ilyenkor. Sok új áruház nyílt, mint a lipcsei rendkívül impozáns, piramisszerű fénylő alumíniummal borított, ablak nélküli Konsument Áruház, amely tökéletes műfényvilágítású és légkondicionált. Amikor tegnap Drezdából Berlinbe utaztam, majdnem mindenki kezében hosszúkás kartondobozt láttam. Addig fúrta az oldalam a kíváncsiság, míg — miután megkínáltam a szomszédom egy magyar cigarettával — meg nem kérdeztem, mit tartalmaz a hosszúkás, kartondoboz? Stollen-t, — mondta csodálkozva a szomszéd. Bizony ő sem értett volna az egészből semmit, ha én a hagyományos magyar beigli- vel hozakodtam volna elő. Aztán elmagyarázta: a Stollen vajas, mandulás, cukros, mazsolás, élesztős tészta, ami nem hiányozhat karácsony körül egyetlen német asztalról sem. ígéretet kellett tennem, hogy megkóstolom. S ma, ahogy visszaérkeztem Drezdába, a Szegedben elfogyasztott magyaros ebéd után kimentem a Striezel- marktra és megkóstoltam a Stollent. Utitársam nem túlzott, tényleg jó. A Striezel- markt-on sok helyütt magyar szó ütötte meg a fülem. Drezdában dolgozó fiaink és lányaink vásárolják a hazaiaknak szánt ajándékokat, ugyanis a rendes járatokon kívül 20-án és 21-én különvonat hozza őket, hogy a karácsonyt családjuk körében ünnepelhessék. Boros Béla A CDU újból Kiesingert jelöli kancellárnak Bonn (MTI): Bruno Heck, a CDU főtitkára vasárnap este a nyugatnémetországi nagy pártok képviselőivel folytatott rádióbeszélgetés során bejelentette, hogy pártja az 1969-es általános választások során Ismét Kiesingert jelöli kancellárnak, a CDU vezetősége elhatározta hogy a választások után nem folytatja a „nagy koalíciót”. Ennek megfelelően a CDU a következő jelszóval indult a választási küzdelembe: „vagy mi, vagy a szociáldemokraták r 8. Pauler előkelőn, kissé fölényesen mosolygott Szórakoztatta hogy a nagy ellenzéki politikus mennyire pal- lérozatlan az államférfiúi viselkedés árnyalataiban. — Nem vélnéd furcsának, ha krakélereket hoznék szóba a kormányelnök úr magas személye előtt? — Egyáltalán nem — viszonozta a mosolyt a Vajda, csak épp az előkelőséget és a fölényességet hagyta ki belőle. Majd hirtelen komolyra váltva folytatta: — Magyarország korrekt hírnevéért a kormánypárt felelős. Amennyiben megverekszik a két haragos, úgy ír majd rólunk az európai sajtó, mintha erdei haramiák dulakodnának a képviselőházban. — Nézd. Most adok egy sakkot — Akkor pedig kénytelen vagyok a vezért lecserélni. A te helyedben mindenképpen beszélnék a miniszterelnök úrral. Amúgy is riasztó kezd már lenni ez a Tiszaeszlár. Paulert bosszantotta, hogy partnere vezércserére szánta el magát, pedig a bástyával is kivédhette volna a sakkot. — Éppen a zsidók akarják így. Félelmükben szeretnének mindenkit megijeszteni. Levegőben maradt a keze Eötvösnek, ahogy lépéshez készült. — Hiszel az ellenük hangoztatott vádban?... Leste a miniszter, mit készül lépni ellenfele. — A vádat nem a zsidók ellen hangoztatják, hanem a gyilkosok ellen. Egyébként én semmi másban nem hiszek, csak a Fiat Justitiában. Ezt követelem meg a mindenféle politikai hatalomtól befolyásolhatatlan független magyar bíróságtól. Fiat Justitia — a vártatlan igazság Félő volt a Vajda számára, hogy Pauler talán mégsem olyan következetes a lelke mélyén. mint ahogy hangoztatja. De azért lerótta adóját a miniszter hiúságának: — A mi igazságszolgáltatásunk lenne a legtökéletesebb a világon, ha minden bírói székben olyan magas tökélyű férfiak ülnének, mint Pauler Tivadar. Akkor soha nem esne szeplő a Fiat Justitián — így sincs okod a kételkedésre. Egyébként valóban nem értem, hogy mi ez a nagy lárma a zsidók körül. Egyszerre annyi pártfogójuk akad, mintha körülöttük forogna a világ. Eötvös tatáros bajusza alá szorította öklét — Tudod, kegyelmes uram, az a baj. hogy különbséget teszünk zsidók és nem zsidók között. Mikor tűnt fel neked, hogy kálvinista vagyok? — Soha. Eddig nem is tudtam. — Erről van szó. Átok ül rajtunk. A zsidóban nemcsak azt nézzük, hogy mi a felekezete, hanem ezen túl valami lényeges titkot szimatolunk. Nem tudunk szabadulni a babonától. — Nincs itt se titok, se babona — simogatta élvezettel a szakállát Pauler. — Egyszerűen az a helyzet, hogy a zsidók rossz magyarok. — Talán, mert héberül Imádják az istenüket? — Elkülönülnek. Válaszfalat húznak maguk és a nem zsidók közé. Ezért aztán, ha van körülöttük valami kellemetlen titokzatosság, azt senki más, csakis ők idézik elő. Félnek az asszimilációtól. Eötvös nagyot nevetett, mintha most mesélték volna neki a veszprémi vármegyeházán a hóbortos Zádor Pali mulatságos válópörét. — No hiszen Haynau rengeteg szemöldöke ugyancsak fennakadna, ha ezt hallaná! De inkább Pauler Tivadar sima, szép ívű szemöldöke akadt fenn. — Ugyan miért? — Mert épp az aradi hóhér jelentette ki a zsidókról, hogy érzelmeik és gonosz cselekvésmódjuk előmozdította a szabadságharcot, mely az ő közreműködésük nélkül sohasem nyerhetett volna akkora terjedelmet. Pauler észrevette, hogy néhány lépés után mattot adhat a Vajdának, de nem tudott zavartalanul örülni a közeli győzelemnek. — Haynau, Haynau. Mondott ő sokféle bolondságot — Akkor Kossuth Lajos még sokkal több bolondságot mondott — Hálásak lehetnek neki a zsidók. Keresztül vitte az emancipációt. — Mert a nemzet is hálás lehetett a zsidóknak. Kossuth jászberényi nyilatkozata szerint 1849-ben száznyolcvanezer magyar honvéd állt helyt a szabadságért. Hozzátette a kormányzó, hogy a száznyolcavanezer honvéd között húszezer volt a zsidó. Fekete futóját résen tartotta Pauler, várta, mikor mozdul el útjából a Vajda egyik gyalogja. — Ezt nem is tudtam. Meséld el Wahrman Mórnak, bizonyára örülni fog. Sőt egyáltalán eszembe se jutott, hogy a zsidóknak valami fontos közük lehetett a szabadságharchoz. Eddig tisztelte Eötvös a miniszter dohányzássá! szembeni idegenkedését, de nem tudott ellenállni a ka- banósz iránti vágyának. Kényelmesen, széles mozdulatokkal gyújtott rá. Ügy látszott, most kezdi igazán jól érezni magát. Hanyagul megkérdezte. — Láttál-e már Kossuthbankókat? — Hogyne láttam volna — hökkent meg Pauler. — De miként jön ez ide? — Csak úgy, hogy azokat Tyroler József rézmetsző- művész készítette. Senki nem kérdezte meg az istenadtától, hogy zsidó-e, vagy miféle, rács mögé zárták bizony az Üj épület börtönében. — Való igaz, bűn lenne tőle megtagadni a kegyeletet ízlett a Vajdának a kaba- nósz, de aprókat szívott belőle, hogy túlságosan próbára tegye a nagyhatalmú ismerős finnyás orrát .— Hallom szegény Helfy Ignác betegeskedik. Rég nem láttam az országgyűlésben. — Derék hazafi — helyeselt komolyan Pauler. — Remélem, a szép tavaszi idő rendbehozza. — Nem csekély dolog az a húszévi bújdosás. Végig- verekedte honvédként a függetlenségi háborút aztán Kossuth palatinusza lett a száműzetésben. Nagy tudású, derék magyar ember. Egészen véletlen, hogy egy- ivású Tisza Kálmán kormányelnökkel. Mindketten 1830-ban születtek. (Folytatjuk) Gerencsér Miklós: Regény Eötvös Károlyról
