Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-23 / 300. szám
í »írtai Wf* FT MArV 4RiriTMS‘T AfJ rtpe»mher 5$. Egy hét a világpolitikában 0 A brazil pnccsfcták új kalandja 0 Csaló választások Guayaaában 0 Milyen legyen az asztal Párizsiján? Saigon! csalódások Nixon külpolitikai nyilatkozata Gromiko Kairó (MTI): Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szombaton Kairóba érkezett, hogy megbeszéléseket folytasson Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszterrel. A szovjet államférfit Riad üdvözölte a kairói repülőtéren. A HÉTEN A KÖZFIGYELMET két esemény is Latin- Amerikára fordította. Az egyik a brazíliai „belső puccs”, amelynek előzményei még a kora őszre nyúlnak vissza. Moreira Alves képviselő szeptember 4-én a parlamentben éles kirohanást intézett a hadseregnek az egyetemista mozgalom elfojtásában betöltött brutális szer.epe ellen. Az esemény annyira felbőszítette a szélsőjobboldalt, hogy Moreira mentelmi jogának felfüggesztését követelte, s a „hadsereg rágalmazása” címén bíróság elé akarta állíttatni. A mentelmi bizottság azonban elvetette a kiadatási javaslatot. Ekkor a tábornoki klikk kierőszakolta a mentelmi bizottság tagjainak kicserélését. Az új bizottság a kiadatás mellett döntött, de a képvisel őház leszavazta az indítványt. A katonai vezetők ekkor kierőszakolták, hogy a kormány ruházza fel teljhatalommal Costa e Silva elnököt, a parlamentet pedig meghatározatlan időre oszlassa fel. A Moreira incidens tulai- donképpen csupán ürügy volt ahhoz, hogy a hadsereg leg- reakciósabb csoportjai, amelyek 1964-ben megdöntötték Goulart demokratikus kormányát, újabb súlyos csapást mérjenek az ország demokratikus és haladó erőire. 1964- ben ezek az elemek juttatták az elnöki székbe Costa e Silva marsallt, s formálisan helyreállt a polgári kormányzat. A legfőbb hatalom azonban lényegében az 1964- es puccs értelmi szerzőinek kezében maradt. Az utóbbi időben a sajtóban, a televízióban ismét elszaporodott a jobboldal bírálata, s az egyetemisták mozgalmai is fellendülőben voltak. A növekvő infláció miatt fokozódott a munkások bérkövetelése. Sajátos módon a nagytőke és a nagybirtok is elégedetlenkedett a tábornokok rendszerével. A nemzeti burzsoázia nem tudott beletörődni a külföldi tőkének juttatott nagyobb előnyökbe. A föld- birtokosok az exportárak leszorítása miatt bírálták a kormányt. Még a fiatalabb tisztekre is átterjedt az elégedetlenség: november elején a tiszti továbbképző intézet hallgatói petícióban tárták fel a hadseregben tapasztalható botrányos állapotokat. Ilyen körülmények között „a parlament megrendsza- bályozása” címén a szélső- jobboldali tábornoki klikk Silva teljhatalmával tulajdonképpen az 1967. óta kibontakozott demokratikus jelenségeket akarja visszavetni. A EECEMBER 14-fiVÉL kezdődött féktelen terrorhullámban tucatjával tartóztatják le az ellenzéki politikusokat, szakszervezeti vezetőket és valóságos hajtóvadászat indult az újságírók ellen. A rendkívüli állapotot kimondó dekrétum értelmében Silva elnök letartóztatá- si parancs nélkül is őrizetbe vetethet állampolgárokat és semmibe veheti a legfelsőbb bíróság döntéseit. A külföldi követségek tömve vannak menedékjogot kérő szemé- lvokkel. Fgyetlen lao sincs amelynek szerkesztőjét vagy k! adóját ne hurcolták volna börtönbe. A lapok csak célzásokat mernek tenni a szörnyű helyzetre, a Jornal de Brazil például időjárásjeleo- t :-.l:e burkolj a véleményét: „Borús idő, heves szélrohamok söpörnek végig Brazílián, rekkenő a hőség, fojtogató a levegő...” A másik, lényeges latin- amerikai esemény színhelye Guayana az egykori brit gyarmat, ahol a hét elejér hozták nyilvánosságra a válás fcási eredményt, amely szerint Brunham miniszterelnök népi nemzeti kongresszur pártja megszerezte a szavazatok 56,2 százalékát az ellenzéki népi haladó párttal szemben. Minden valamennyire is tárgyilagos megfigyelő csalásnak minősíti ezt a választási eredményt, hiszen a 370 ezer szavazat egyötöde „külföldön élő állampolgároktól” származik, valójában azonban az ily módon regisztrált guayanaiak 85 százaléka vagy már nem él, vagy sohasem élt. Ily módon a kormánypárt a hatalomhoz szükséges 6—7 százalékos többséget „holt lelkek” segítségével szerezte meg. Azért tehette, mert külföldi támogatói — Angliában és Amerikában — segítették a csalásban. Nem ez az első csaló választás az országban. A függetlenségért folyó politikai küzdelmek idején • Jaean népi haladó pártja szilárdan tartotta a többséget. Annak idején az angolok és a CIA amerikai kémszervezet támogatásával lépett föl a néger Burnham a párton belül és faji alapon szakította ketté a pártot, szembeállítva a négereket a 700 ezres lakosság 49 százalékát tevő indiaiakkal. A CIA pénzelte a Ja- gan kormány elleni 80 napos néger-mulatt sztrájkot, amely Bumhamék fegyveres lázadásába torkollott. Ezután a Választási törvényt úgy módosították, hogy Burnham sza- kadárjai a szélsőjobboldali egyesült erő elnevezésű párttal koalícióban megszerezhessék a hatalmat. E bonyolult angol—amerikai manőverek hátterében az áll, hogy félnek a magát marxistának valló Jagantól: mint a New York Times írta, „nem akarják, hogy Guayana Jagan vezetésével második Kubává váljék”. VÁLTOZATLANUL a nemzetközi érdeklődés előterében áll a vietnami kérdés. Párizsban mindeddig nincs megegyezés arról, milyen alakú legyen az asztal, amely körül majd helyet foglal a VDK, a DNFF, az Egyesült Államok és a saigoni adminisztráció küldöttsége, hogy érdemben tárgyaljon a vietnami kérdés politikai rendezéséről. A huzavona hátterében az áll, hogy a saigoni küldöttség nem» akarja önálló tárgyaló tényezőként elismerni a felszabadítás! frontot; négyes tárgyalás helyett kettős tárgyalást szeretne, úgy, hogy az egyik fél lenne „a szövetségesek” (értsd: a saigoniak és az amerikaiak), a másik fél pédig „a kommunisták”, s ebben a küldöttségben tulajdonképpen a VDK vinné a szót. Washingtoni körök megoszlanak annak megítélésében, hogy a saigoniak által rendezett párizsi huzavona az Egyesült Államok számára jó-e, vagy kellemetlen. Bombaként hatot Cliffordnak. Johnson hadügyminiszterénei: az a kijelentése, hogy az Egyesült Államok esetleg a békeszerződés megkötése előtt hozzálát haderőinek kivonásához Dél-Vietnamból. (Ky alelnököt már a múlt héten is feldühftette Cliffordnak egy korábbi nyilatkozata, amely szerint az USA és a VDK még a washingtoni kormányváltozás előtt tárgyalásokat kezd a csapatok kivonásáról.) Kvék arra számítanak, hogy Nixon hivatalba lépése után megváltozik Washington magatartása. Ezért különösen súlyosan érintik őket Kissingernek, Nixon most kinevezett külpolitikai tanácsadójának tézisei, amelyeket a Foreign Affairs szerdán megjelent számában fejtett ki, s amelyek gyakorlatilag megegyeznek Clifford álláspontjával. Kissinger szerint „Clifford a szélesebb értelemben vett amerikai érdekekből indul ki.” VALÓSZÍNŰLEG komoly csalódást kelthetett Saigonban az elnökké választott Nixon első átfogóbb külpolitikai nyilatkozata is, amelyet egy kanadai lapnak adott. Nixon szerint „az Egyesült Államok segíthet egyes országokat, amelyek katonai védelmet; vagy gazdasági támogatást követelnek, de nem folytathat háborút egy népért — a szóban forgó nép helyett.” Nixon azt is hozzáfűzte, hogy „el kell kerülnünk az új Vietnamokat”. A leendő elnök a NATO erősítése mellett szállt síkra, a szavaiból arra lehet következtetni, hogy hivatalba lépése után kísérleteket tesz majd a közel-keleti válság likvidálására. Scranton után immár Nixon is — bár burkolt formában — beismerte az Egyesült Államok eddig követett közel-keleti taktikájának eredménytelenségét. Malik felszólalása az ENSZ leszerelési vi á'áftan New York, (MTI): Az ENSZ-közgvűlés pénteken befejezte a leszereléssel kapcsolatos kérdések megvitatását A plenáris ülésen elfogadott számos határozatban visszatükröződnek a szovjet kormány memorandumában a leszerelés irányában tett konkrét javaslatok. A közgyűlés egyik határozatában például felszólítja a 18-as bizottságot, fokozza tevékenységét az általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezmény kidolgozásában. Egy másik határozat megbízza a világszervezet főtitkárát, hogy készítsen jelentést a vegyi és baktériumfegyverek esetleges alkalmazásának következményeiről. Határozatban szólítja fel a közgyűlés a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányát, minél előbb kezdjen tárgyalásokat a nukleáris fegyvereket célba juttató stratégiai eszközök gyártásának korlátozásáról A leszerelési kérdések vitájának eredményét értékelve Malik, a Szovjetunió képviselője felszólalásában hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió Moszkva (TASZSZ): Borisz Gurnov írja a küszöbönálló angol—nyugatnémet tárgyalásokról a Pravda szombati számában: A munkáspárti vezetők legutóbbi nyilatkozataiból az derül ki, hogy igyekezve enyhíteni a valuta és pénzügyi nehézségeket, továbbra is folytatni kívánják az engedmények politikáját, amellyel újabb adukat játszanak a borsi militaristák és revana jövőben is határozottan és következetesen fellép a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a nukleáris fegyverek alkalmazásának betiltásáért és azok teljes felszámolásáért. A közgyűlés szavazattöbbséggel határozatot hagyott jóvá a gyarmati országok és népek függetlenségét kimondó deklaráció megvalósításáról. A 14 afro-ázsiai ország nevében beterjesztett határozatban a közgyűlés ismét leszögezi, hogy az apartheid gyakorlata, valamint a faji diszkrimináció más formái az emberiség elleni bűntettet jelentenek. Jellemző, hogy a fenti határozat ellenzőinek csoportját a fajgyűlölő Dél- Afrikai Köztársaság képviselőjével együtt az Egyesült Államok delegátusa vezette. Egy további határozatban a közgyűlés elismeréssel nyilatkozott a nemzetközi atomenergia ügynökség tevékenységéről és egyhangúlag jóváhagyta a világűr békés célú felhasználásában való nemzetközi együttműködésre vonatkozó határozatot. sisták kezére a nyugat-európai vezető pozíciók megka- parintásáért folytatott játszmában. Az angol vezető körök abban a reményben, hogy elnyerheti Bonn támogatását a Közös Piacba való felvételhez, támogatják az NSZK katonai ambícióit, szovjetellenes kampányt folytatnak a sajtóban, s elősegítik legfőbb európai konkurrensük megerősö- j dését a NATO-ban. Gerencsér Miklós: Regény Eötvös Károlyról 7. Szokványos lépéssel nyitott t miniszter. Két kockával elő- •etolta a király előtti gvalo- ;ot, s máris olyan szívós figyelemmel nézte a táblát nintha első lépésétől az :gész játszma függött volna. Délcegen ült a nehéz koljniál izéken, tenyerét az asztal lapiához feszítette. — Téged az isten küldött, károly — mondta hálásan. — íogy jutott eszedbe felugra- íi a Vigadóba? — Unom a rebellisek rideg íletét — felelte Eötvös, ha- iyagul a sakktábla mellé cönyökölve. Jókeoély, csalá- lias béke lustálkodott széles ircán, csak a szűk szemeré- iéből villogott elő az éber ílevenség. Nem akarta sietve Pnuler rivadar orrára kötni a Vajjá, hogv miért függesztette tel erre az estére a kormánypárt pompával bélelt harangja iránti bojkottját. A Olgádénak sohasem volt jó híre a függetlenség hívei előtt. Széchenyi eleinte szeretett idejárni, elvegre nem lehetett bűnéül felróni, hogy vonzódott a mágnások közé, de még őt is elriasztották innen a léha főnemesek, az élvezetek szines-fényes örvényében kacagó nagyúri társaság, amely csúfolta, ékekkel üldözte a cenkl grófot honmentő eszméiért. S ha a köcsögkalapos, angolköpenyes Széchenyi kilépett a Vigadó nábobi környezetéből, ugyan mit kerestek voina itt a köznemes hazafiak, Kossuth és Deák, vagy éppenséggel a jobbágyivadék Táncsics. A sors iróniájaként a bök dog parvenük lettek a véres küzdelem haszonélvezői, s mintha csak azért 1ítték volna össze Hentzi osztrák generális tüzérségei a szabadságharc alatt a Vigadót, hogy aztán keleties fényűzéssel építsék újjá a kiegyezés utáni idők urainak! Eötvös mindig haraggal gondolt a német sámfára ványolt magyarokra, nem szívlelhette a Habsburg-vazallus dualistá- kat, akik fennen hirdették a hon érdekeit, közben hitbizo- mánvként Íratták masukra az országot az uralkodóval. Deák csak az első lépésnek tekintette a kiegyezést. ők az utolsónak. Hogyan is vágyódhatott hát közéjük a Vajda? Ha erre vágyna, már rég a kormány tagja lehetne és Tisza Kálmán helyett öt kísérgetné a kegyre éhesma- melukok serege a Vigadó termein át. — Kegyelmes uram, megvan-e még az a kedves nja- ralód Badacsonyban? — kérdezte Paulertől. A miniszter támadásba dobta csikóját a baloldali bástya mellől. — Csak nem arra a marhavagonra gondolsz, Károly? — De éppen arra. Nem fogom elfelejteni, hogy kegyeskedtél kölcsönadni, amikor Gyulai Pállal, Szilágyi Sándorral, meg Salamon Ferenccel körbeutaztuk a Balatont. Fölségesen érezrük magunkat. — Látta, hogy Pauler csikója az egyik védtelen gyalogját támadja, megtámogatta hát egy másik gyaloggal. — Azóta építettem a helyére egy kis villát. — Ha jól emlékszem, a tőkék is öregecskék voltak kissé... — Valóban. Elaggott a riz- ling, tavaly ültettünk el ió másfél holdon zsenge dugványt. Én Is ott leszek, ha majd beoltjuk szürkebarátnak, meg kéknyelűnek. Mosolygott és egyetértőn bólogatott a Vajda. Közben csodálta Pauler derűlátását. Már a második ifjúságától is messze járt a miniszter, mégis bizton remélte, hogy sokáig élvezni fogja még új szőlője termőre fordulását Pauler hiú volt fiatalosságára, teljesen ősz haját, sűrű, rövid szakállát úgy nyiratta, ahogy a harmincévesek. A pletyka szerint házi tornamester gyötörte reggelenkint, naponta fürdött hideg vízben. Övta magát a dohánytól, csak a jó borokat szerette,<de ezekből is módjával nyalogatott, ha unszolták a lakomákon. Egyedül a sakkozás izgalmait engedte meg magának, erre meg alig talált médiumot a Vigadóban, ahol a kártya még a politikánál is fontosabb volt. Aligha jutott eszébe a Vajdának, hogy ma még Paulerrel fog sakkozni, de miután elvált Verhovaytól és felugrott a kormánypárt klubjába, egy Tiszához közel álló kormányférfit keresni, az igazságügyminiszter ragadta karon, s vonszolta boldogan a sakktábla mellé ebbe a zajtól távoli szobába. — Nagyon bölcs dolog az a badacsonyi éden — bizonygatta Eötvös. — Manapság, ebben a felzaklatott közhangulatban fárasztó kötelesség az igazságügyi kormányzat . rúdját tartani. Nem irigyellek, de nem is féltelek. Majd Bwikai dokkmunlás sztrájk Szombaton reggel magvar idő szerint hat órakor sztrájkba lépett az Egyesült Államok keleti partvidékének mintegy hetvenötezer dokkmunkása. A sztrájkot a rakodó- munkások szakszervezete eredetileg október 1-től hirdette meg, de a munkásellenes Taft-Hartley törvény szerint a sztrájk bejelentését követő 80 napos „lehiggadási” időszakban a dolgozóknak folytatni kellett a munkát, miközben szakszervezeti vezetők tárgyallak a bérkövetelésekről. A 80 nap leteltével, szombat reggel megkezdődött a sztrájk, mivel sem a bér és nyugd.íjkérdésben sem pedig a konténeres szállítás kérdéseiben nem sikerült megegyezni. (A konténeres szállítás a kikötő dokkmunkás létszámának csökkenésére, s így munkanélküliségre vezet.) A sztrájk kezdete előtt egy órával Johnson elnök felhívást intézett a szakszervezeti vezetőkhöz, illetve a kikötő- . munkások munkáltatóihoz. Emlékeztette őket, hogy a* 1964. évi ötvenöt napos sztrájk az amerikai exportban köze] egymilliárd dolláros kárt okozott. „Ezt az árat nem fizethetjük meg ismét, — mondotta az elnök, hozzáfűzve, hogy a tárgyalófelek viselik a felelősséget, ha megfelelő megegyezés hiányában megkezdődik a sztrájk s az ország ismét elszenvedi annak összes következményét. A csehszlovák nemzetgyűlés ülése Halasi György, az MTI tudósítója jelenti: Szombaton délelőtt került sor a prágai várban a csehszlovák nemzetgyűlés — jelenlegi formájában — utolsó ülésére, amelyen részt vett Ludvik Svoboda köztársasági elnök is. Mint ismeretes, á föderációs törvény alapján az eddigi nemzetgyűlés 1969. január 1. után szövetségi gyűlésként fog működni. A szombat délelőtti ülé« napirendjén az idén megkötött csehszlovák—bolgár, csehszlovák—magyar és csehszlovák-román barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés jóváhagyása szerepelt. A nemzetgyűlés beható vita után elfogadta mindhárom szerződést. A csehszlovák bolgár és a csehszlovák— magyar szerződés elfogadásakor néhány képviselő tartózkodott a szavazástól. csak elboldogultok ezzel s szilaj közvéleménnyel Pauler kénytelen volt hátrább vonni a sötét futóját, mert a Vajda a királynőjével szorongatta. — Ha Tiszaeszlárra gondolsz, akkor köszönöm ax együttérzésedet Valóban példátlan ügy. — Arra. éppen arra — húzta mélázva a szavakat Eötvös, közben gondba esve fürkészte a táblát, mintha a játékon kívül egyéb nem érdekelte volna. Elégedett volt hogy sikerült lépre csalni a minisztert. — Bezzeg könnyű az ellenzéknek — irigykedett tréfásan Pauler. — Ebből is igyekszik majd politikai hasznot húzni. Eötvös vállalta azt a másik játékot, amely nem a sakktáblán folyt Elkomoro- dott — Jó. hogy figyelmeztetsz a lehetőségre. Eddig még nem gondoltam a haszonhúzásra. Annál inkább Wahrmap Mórra és Istóczy Győzőre. Hallottál valamit az afférjukról? — Természetesen — bólintott a miniszter. — Akkor hát a miniszter- elnök úr is tisztában van a dologgal. — Ezt meg miből gyanítod? Eötvös a leszedett bábukat forgatta tömzsi ujjaival. — Biztosra vettem, hogy referáltál neki az esetről (Folytatjuk) Kairóba érkezett A Pravda az angol — nyugatnémet tárgyalásokról
