Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-19 / 297. szám

XXV ÉVFOLYAM. 297. SZÁM ARA: 70 FILLÉR 1969. DECEMBER 19, CSÜTÖRTÖK LAPüNK TARTATJMBflt* Ünnepi ülés Nyírcjjyházán, a kommunista ifjúsági mozgalom megalakulásának 50. évfordulója alkalmából (5 oldal) Megkezdte tanácskozását az országgyűlés Szerdán'délelőtt 11 órakor megnyílt a leg­főbb törvényhozó testület, az országgyűlés idei utolsó ülésszaka. , Az ülésen részt vett Losoncai Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Fehér La­jos, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bi­zottság póttagjai, a Központi Bizottság titká­rai es a kormány tagjai. A diplomáciai páho­lyokban a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet Az ülésszakot Kállai Gyula, az ország- gyűlés elnöke nyitotta meg. A szerdai ülés kegyeletes aktussal kezdődött Kállai Gyula megemlékezett az elhunyt Dobi Istvánról. A képviselők néma felállással adóztak Dobi István emlékének. Az országgyűlés jegy­zőkönyvileg is megörökítette az Elnöki Ta­nács elhunyt nyugalmazott elnökének emlé­két. Az elnöklő Kállai Gyula ezután bejelen­tette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta al­kotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelen­tését — az alkotmány rendelkezésének meg­felelően — bemutatta és a jelentést a képvi­selők kézhez kaptáit. Bejelentette továbbá, hogy a Miniszterta­nács megbízásából Vályi Péter pénzügymi­niszter beterjesztette a Magyar Népköztársa­ság 1969. évi költségvetéséről és a tanácsok költségvetésének 1969—1970. évi költségvetési szabályozóiról szoló törvényjavaslatot. A költ­ségvetési törvényjavaslatot előzetes tárgyalás céljából megkapták az országgyűlés állandó bizottságai és szétosztották az országgyűlés tagjai között. Inokai János képviselő inter­pellációt jegyzett be — ennek tárgyát dr. Pes- ta László jegyző ismertette. Kállai Gyula javaslatára az országgyűlés ezután elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: 1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója; 2. A Magyar Népköztársaság 1969. évi költségvetéséről és a tanácsok költségvetésé­nek 1969—1970. évi költségvetési szabályozói­ról szóló törvényjavaslat; 3. Interpelláció. Napirend szerint ezután a Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója következett. Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára emelkedett szólásra. Ezután az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolóját, valamint a legutóbbi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését jóváhagyólag tu­domásul vette. Napirend szerint ezután a Magyar Nép- köztársaság 1969. évi költségvetéséről és a ta­nácsok költségvetésének 1969—1970. évi költ­ségvetési szabályozóiról szóló törvényjavaslat tárgyalása következett. Vályi Péter pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Vályi Péter pénzügyminiszter expozéja Tisztelt országgyűlés! Az 1968. évi gazdálkodás tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy az új gazdaságirá­nyítási rendszer alkalmas eszköz gazdaságpolitikánk megvalósítására és a terv- gazdálkodás továbbfejlesz­tésére. A népgazdaság fejlő­dése ebben az évben is töret­len volt. A gazdasági egyensúlyra való törekvésben különösen a fogyasztói piacon értünk el eredményeket. A felhalmo­zásnál az új közgazdasági szabályozók hatása — a do­les természeténél fogva --- csak fokozatosan bontakozik ki. t Az ez évi fejlődésben sze­rephez jutottak az átmeneti időszak jelenségei és nem kis mértékben a múlt évek gazdasági döntéseihez kap­csolódó tartós irányzatok, de emeleti már kialakulóban vannak és erősödnek az új, pozitív irányú változások. E sok irányú hatás tükr öződik az állami költségvetés 1968. évi gazdálkodásában is. Az elmúlt évekhez képest a társadalmi tiszta jövede­lemből a vállalatok ipa töb­bet, az állami költségvetés kevesebbet kap. Ez lehetővé teszi, hogy a vállalatok ön­állóbb és felelősebb gazdál­kodást folytathassanak Az állami költségvetésnek a társadalmi tiszta jövede­lem — nyereségen kívüli — tényezőiből származó bevé­telei összességükben a terve­zett szinten alakulnak. Ma­gasabb viszont a számított­nál a vállalati nyereség nagy részben azért, mert az induló árak a vártnál na­gyobb nyereséget tartalmaz^ nak. Ez természetesen nö­velte a nyereségadóból szár­mazó bevételeket is. összes­ségükben a vállalati gazdál­kodásból származó jövedel­mek mintegy 4—5 milliárd forint többletbevételt ered­ményeznek 1968-ban az álla­mi költségvetésben. Megnövekedtek ugyanak­kor a költségvetés kiadásai is; elsősorban a felhalmozási terhek. Emelte a kiadásokat az útfenntartás és korszerű­sítés, egyes dotációk, árki­egészítések többlete és a tár­sadalombiztosítási kiadások növekedése is. Mindez együttesen az elő­irányzatnak megfelelő hiány­nyal záró költségvetést ered­ményez. Tériünk megalapozott, mértéktartó A népgazdaság 1969. évi terve a jövő évi fejlődés meg­ítélésében megalapozott és mértéktartó. Két legfontosabb célunk jövőre is: a népgaz­daság kiegyensúlyozott to­vábbfejlesztése és a gazda­sági hatékonyság növelése. Változatlanul nagv gondot fordítunk a fogyasztói piac stabilitására: tervezzük a be­ruházási tevékenvség hatás­fokának javítását, segíteni kívánjuk e beruházási iavak iránti kereslet * és kínálat összhangiának megteremté­sét. Fokozni kell árúink és szolgáltatásaink külföldi ver- senvkénességét. az export gazdaságosságát. E követel- ménveknek megfelel a tár­sadalmi termék és a nemze­ti jövedelem 5—6 százalékos növekedése. A népgazdasági terv és a vállalati szándékok — aho­gyan erről gazdasági felmé­rések tanúskodnak — általá­ban egyirányú törekvéseket mutatnak. Az 1969. évi állami költ­ségvetés előkészítése mind­ezek alapján történt. Az állami költségvetés jö­vő évi bevételei meghalad­ják a 154 milliárd forintot. Ez csaknem 10 százalékkal magasabb az ez évinél. A leggyorsabban a vállalatok és szövetkezetek befizetései nőnek. A nyereség várható erőteljes növekedése miatt a tiszta jövedelemből a válla­latoknál maradó hányad to­vább nő. A jövő évi nyere­ségből az államot mintegy 43 milliárd forint nyereségadó illeti meg. 3 milliárd forint­tal több, mint ez évben, részben a gazdálkodás javu­lása. részben a termelés -és a forgalom növekedése kö­vetkeztében. A vállalatok és szövetkeze­tek 1969-ben eszközlekötési járulék címén kereken 25 milliárd forintot fizetnek be. Január elsejétől kezdve a hi­telből finanszírozott készle­tek és állóeszközök után is fizetni kell eszközlekötési járulékot. 1969-ben a vállalatok és szövetkezetek forgalmi adó befizetései mintegy 20 mil­liárd forint bevételt jelente­nek. Ez 5 százalékkal na­gyobb az ez évűnél. A növe­kedésben a kiskereskedelmi áruforgalom emelkedése jut kifejezésre. Az állami költségvetés ki­adásai 1969-ben megközelítik a 156 milliárd forintot. A kiadásokon belül nagy súlya van még mindig a különbö­ző támogatásoknak. Ezek aránya az 1968. évihez ké­pest bár — pénzügyi Intéz­kedések hatására. — javuló tendenciát mutat, azonban még mindig kedvezőtlen: az összes vállalati befizetések­nek csaknem egyharmadát alkotja. A támogatások egy része természetesen a jövő­ben is indokolt és távlati gazdaságpolitikai, árpoliti­kai és szociális célokat szol­gál. A támogatások másik részét viszont átmenetinek kell tekinteni, mivel ezek a kevésbé jövedelmező tevé­kenységet folytató vállala­toknak kívánnak időleges se­gítséget nyújtani a szüksé­ges átálláshoz. 1969-ben ezért — ha kis mértékben is —. de fajlagosan csök­kentjük az állami költségve­tésből nyújtott támogatások, mentesítések és a külkeres­kedelmi állami visszatérítés mértékét. Ezután is folyama­tosan figyelemmel kísérjük, vizsgáljuk és elemezzük a tá­mogatások alakulását, egy­felől a gazdálkodás haté­konysága. másfelől a költség- vetés egyensúlya szempont­jából. Arra ke'l törekednünk, hogv a kevésbé jövedelmező tevékenység fokozatosan visszaszoruljon, s he’vé’e gazdaságosabb tevékenység kerüljön. A költségvetés feladatai­nak másik nagy és a gazda­sági növekedés szempontjá­ból fontos része a felhalmo­zás finanszírozása. A költ­ségvetés beruházásokra és ehhez kapcsolódó tartós for­góeszközlekötés növelésére együtt 30,4 milliárd forintot irányoz elő a termelőszövet­kezeti beruházás állami tá­mogatása és az állami köl­csönből finanszírozott beru­házások nélkül. Ez 14 száza­lékkal több, mint az 1968. évi. Ebből az állami és válla­lati fejlesztése költségvetési hozzájárulása 21,3 milliárd forint, a tanácsi fejlesztési alap kiegészítéseként csak­nem 7 milliárd forintot biz­tosítunk és 2,2 mill-'árd fo­rintot fordítunk forgóalap­növelésre. Növekszik a mezőgazdasági beruházás Az állam a továbbiakban is tekintélyes összegekkel kí­ván részt venni a mezőgaz­dasági termelés fellendí ésé- ben, a termelőszövetkezetek pénzügyi helyzetének meg­szilárdításában. Az 1969. évi állami költségvetés a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek részére 5,2 milliárd fo­rintos kiadást vett számítás­ba, amelynek fele a beruhá­zási támogatás, másik fele pedig főként a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkeze­tek külön állami támogatá­sát és az állattenyésztés fej­lesztését szolgálja. A szarvasmarha-tenyésztés ösz­tönzése a népgazdaság alap­vető érdeke, ezért 1969-ben mintegy 300 millió forinttal emeljük a szarvasmarha­tartás támogatását. Ugyan­akkor egyes olyan támogatá­si formákat — például a me­zőgazdasági gépjavításokra nyújtott díjkedvezményt — amelyek az új ár- és jö­vedelmezőségi viszonyok is­meretében már nem indo­koltak, mérsékelünk. A társadalmi közös fo­gyasztás intézményeinek fenntartására és fejlesztésé­re a költségvetésben 52 mil­liárd forintot irányoztunk elő. ami az összes kiadás több mint egyharmadának fe­lel meg. Az elmúlt években hozott szociálpolitikai intéz­kedések eredményeként a társadalmi közös fogyasztás­ra fordított kiadások gyor­sabban nőnek, mint a nem­zeti jövedelem. Az 1969. évi állami költ­ségvetés bevételeinek és ki­adásainak egyenlege 1,6 mil­liárd forint hiányt mutat. A hiány tükrözi a gazdaságban meglevő feszültségehet, nagysága azonban nem szá­mottevő. A hiány pénzügyi fedezete állami pénzkészle­tünkből, illetve költségveté­sen kívüli forrásokból biz­tosítható. Nyilvánvaló azon­ban, hogy erre tartósan nem rendezkedhetünk be. Előze­tes számítások szerint a kö­(Folytatás a 2. oldalon) mÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! Ülésezik az országgyűlés

Next

/
Oldalképek
Tartalom