Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-18 / 296. szám
IWfc. deeemDier VS. rrr rr vtKnripnpvrr*ft* 9 nUisd Parasztságunk tömegszervezete Húsz évvel ezelőtt, 1948 december 18-án alakult meg az UFOSZ és a FÉKOSZ egyesüléséből a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége, közismert nevén • DÉFOSZ. Létrejötte és négyéves működése ma már történelmi múltunk ré ’.ét képezi. Mégis ezen a mostani évfordulón illő tisztelettel kell emlékeznünk erre a szervezetre. Egyrészt, mert itt él ma is, s munkálkodik körünkben. Ennek a szervezetnek számos fáradhatatlan harcosa, másrészt, mert a megtett útra visszatekintve a szervezetet ott látjuk a parasztság jobb életéért, felemelkedéséért küzdők első soraiban. A DÉFOSZ több tízezres tagsága túlnyomórészt újonnan földhöz juttatottakból és olyan, kevés földdel rendelkező kisparasztok- ból állott, akik a parasztság legnagyobb tömegét tették ki abban az időben. Nagyrészt rájuk hárult az ország élelmiszerellátásának gondja a háborút követő években. Helyzetük roppant nehéz volt, hiszen nagyrészük gazdasági felszerelés, igaerő nélkül, valósággal a tíz körmével művelte a földet, s kimondhatatlan nehézségekkel kellett szembenéznie. Ugyanakkor az újgazdák és a régebbi kisparasztok ki voltak szolgáltatva a falu módosabb rétegeinek — sokan emlékeznek még rá, hogy abban az időben falun kemény összecsapások, nagy harcok dúltak a kisemberek jogainak helybeli érvényesítéséért. Ilyen helyzetben rendkívül sokat jelentett olyan érdekvédelmi szervezet létrejötte, mint amilyen a DÉFOSZ volt. A kommunisták vezetésével, vállvetve a falu politikailag leghaladóbb erőivel, a DÉFOSZ sokat tett azért, hogy a felszabadult Magyarországon megtalálja helyét, s jövőjét a tegnapi nincstelenek hatalmas serege. Négy év elmúltával, 1952-ben a DÉFOSZ beolvadt a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetébe. Abba a szervezetbe, amely a mai napig is magáénak vallja az elődök forradalmi hagyományait, azokat a hagyományokat, amelyek erőforrást jelentenek mostani hétköznapjaink nagy feladatainak betöltéséhez. Merőben más feltételek között, a húsz év előttinél összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben, a MEDOSZ is megőrizte érdekvédelmi jellegét. Akik pedig akkor, húsz évvel ezelőtt még csak keresték az utat, ma a megtalált úton haladnak a felismert célok felé. K. I. Egyenlősdi a részesedésnél ? Leszavazta a kettes kategóriát nemrég az egyik nyíregyházi kisipari szövetkezet közgyűlése. Úgy döntöttek: a nyereségosztáskor csak egyes és hármas kategóriát vesznek figyelembe. Nem sok, mindössze tíz embert érintett kellemetlenül ez a határozat, ami miatt ezek a középvezetők — képzett, elismert, jól kvalifikált szakemberek — a nyereségosztáskor a reméltnél kevesebb pénzzel kénytelenek majd megelégedni. Sportnyelven szólva „műhibának” is vélheti az olvasó a döntést, amely ellenkezik a hatályban lévő kormányrendelettel. (Érv ehhez: megvan a lehetőség a kettesbeliek számának csökkentésére, esetleg a nulláig is, de teljesen megszüntetni magát a kategóriát...) Tudni kell viszont, hogy a szövetkezeteknél — éppen a csoporttulajdonból eredően — sajátos helyzet van, a szövetkezeti demokrácia érvényesülése a közgyűlés döntései által valósul meg. Kételyre ad okot továbbá, hogy miért az év vége előtt, a nyereségosztás küszöbén született ez a drákói döntés? Ezért cseppet sem hibáztatható a közgyűlés: a szövetkezeti iparra vonatkozó nyereségirányel- vek csak év közben — eléggé későn — láttak napvilágot. Látszatra tetszetősnek tűnik a határozat; a művezető, a részlegvezető is csak egy dolgozó, miért kapjon ő több nyereséget, mint a segéd- vagy a betanított munkás? Ez az ügy egt ik oldala. Másfelől viszont ilyen kérdések tornyosulnak: Ha a fizetésben nem tűnik ki eléggé, hogyan ismerik el a középvezetők vállára nehezedő nagyobb felelősséget? Mit kap a művezető azért, mert év közben egyik-másik ötlete, javaslata tíz, vagy százezreket hozott a közös kasszába? S vajon, ha a szövetkezet most veszteség elé nézne, akkor is megszüntették volna a kettes kategóriát, amelynek tagjai fizetésükkel felelnek a nyereség elmaradásáért? Ezekre sem könnyű felelni. Az „egyenlősdi” nem mindig reális értékmérő. Ha például a művezető előre tudja, hogy 5 is a hármas kategóriába tartozik, s ezért nem fenyegeti a fizetéselvonás réme veszteség esetén sem, aligha töri a fejét jobb, ésszerűbb megoldásokon, tartózkodik a gyakran népszerűtlen fegyelmezésektől, elnéző, „jó elvtárs” lesz. Ezt teszi, ha úgy gondolkodik: „Megéri az a nyereségkiesés az én kényelmemet”. Ám, ha igazságtalanul kevésnek ítéli meg az ő anyagi elismerését, mielőbb odébáll, elmegy más céghez, ahol megfizetik a szaktudását, tapasztalatát, elméleti és gyakorlati felkészültségét. Innen már könnyű a következtetés végére jutni: nem irigylésre méltó annak a munkahelynek a sorsa, amely így a legjobb szakembereit veszti el. Ahogy mondani szokták,, visszaüt a bumeráng, hiszen a rossz vezetés, a gyatra munkaszervezés kárát az egész kollektíva, tehát a hármas kategóriában lévők is megsínylik. Nem csupán szövetkezeti téma ez: sok helyütt még mindig viszolygással, nemtetszéssel tekintenek a kategorizálásra, amelynek pedig fő célja az, hogy aki többet nyújt a nyereség előteremtéséért, valamivel többet i kapjon belőle. Gyanítani lehet, hogy az ellenszenv ott ölt nagyobb méretet, ahol hallgat nak a kategorizálásnak a kötelezettségeke' érintő, kockázatos voltára, ezért annak csa az előnyei tűnnek fel. Nincs szándékunkba: felülbírálni egy közgyűlési döntést, csupán a ügy homályosabb részét szeretnénk felismer hetőbbé tennL A. S. Vlagyimir Tocsllin: Nagy nap a suliban Az egyik szülői értekezle- . ten így szóltak hozzánk az iskolában: — A tanulók gyakorlati oktatására fordítható idő az iskolában általában mindig kevés. így gyakran előfordul, hogy amit mi itt, az iskolában elkezdünk, azt majd otthon kell befejezniük a gyerekeknek. Kérjük, hogy segítsék gyermekeiket a szakmai jártasságok elsajátításában. Célunk: dolgos, szorgalmas, munkaszerető embereket nevelni, akik szeretik mesterségüket, s nem riadnak vissza semmiféle fizikai munkától. Néhány nappal később láttam, hogy az én Borkám előveszi a varrótűt, belefűz legalább fél kilométernyi cérnát, s elkezd stoppolni egy régi zoknit. Patronálni fogom a gyereket — határoztam el, s másnap reggel odanyújtottam neki szakadt ingemet, hogy foltozza meg— Apu, a varrás engem már nem izgat — aata visz» sza az inget Borka —, ezt csak a lányok tanulják. Mi asztalosok és ácsok leszünk... Nem tudnál nekem adni kézi fűrészt? — Minek az? — Az a kerek asztalunk ma már egyáltalán nem korszerű. Ma a keskeny, sokszögletű asztal divatos. Kérlek, hozd a fűrészt, és egy-kettőre átalakítjuk az asztalt!.« Átszaladtam a szomszédba s kértem egy fűrészt- Borka aztán vágott, fűrészelt, faragott, nyesett, én meg s.nirglipapírral csiszolgat- tam a sarkokat... A hét vége felé már csak egy asztalsarok elintézése volt hátra. Borka azonban — hazaérkezve az iskolából — már a kapuból kiáltotta: — Anyu! Holnapután nagy nap lesz a suliban. Rántotta és rakottkrumpli készítésből osztályoznak bennünket! Légy szíves, segíts! — De fiacskám! Hát az asztallal mi lesz? — kérdeztem nagyot nézve. — Mikor fejezzük be? — Az asztal most már ráér. Már nem leszünk asztalosok. Átálltunk a szakács politechnikára. Borka késő estig ügyködött az anyjával a konyhában, hogy töviről-hegyére megismerje a rántotta és a rakott- krumplikészítés tudományát. Szívszorongva vártuk a számonkérés eredményét, de Borka azzal jött haza, hogy villanyszerelők lesznekAzokra nagyobb szükség van. Borka lelkesedett az elektrotechnikáért. Szétszedett minden fellelhető elektromos dolgot a házban, s mire arra is sor került volna, hogy ösz- sze is rakja, újból változás történt a gyakorlati oktatás területén, s vihettem- a szervizbe a villanyvasalót, a villanyborotvát, a porszívót, a táskarádiót, a kávéfőzőt. A szétszedett mosó- és hűtőgépet már nem vihettem, házhoz hívtam a szerelőt. A tanév utolsó negyedévéig Borkáékból hol órásmestereket, hol fejőgépszerelőket, hol géplakatosokat, hol pedig kerékgyártókat, cukrászokat, vagy kéményseprőket akartak faragni. Mi türelmesen szemléltük az eseményeket, s amiben csak tudtuk, patronáltuk a gyereket. Amikor azonban Borka az egyik nap „átfestette” a szobát, mire hazajöttünk — mert azon a héten éppen szobafestőkké akarták őket kiképezni —, belebetegedtem a politechnikába. Ezeket a sorokat is az ágyban írom, mert a mai napig sem jöttek rendbe az idegeim. Borka hozzáértően cserélgeti rajtam a borogatást, jelenleg ugyanis a helyi kórház patronálja őket, s oda járnak politechnikára-« Fordította: Baráté Rozália Lehet a kulturális alappal jól is gazdálkodni A dohányfermentálóban minden fillér jó céh szolgál A szakszervezetek XXI. kongresszusa — amely az elmúlt évben ülésezett — bővítette a szakszervezetek jogkörét többek között kulturális téren is. A vállalatok, üzemek szakszervezeti bizottságai, tanácsai eddig csak javaslatot tehettek a vállalat vezetőségének a kulturális alap f elhasználását illetően, ez év január elseje óta azonban a felhasználásban a döntési jog őket illeti elsősorban. • Plusz tízezer A kulturális alap felhasználásában „döntési jogával” már évek óta eredményesen él a Nyíregyházi Dohányfermentáló szakszervezeti bizottsága. Ebben az évben 60 ezer forintot fordítottak kulturális célokra, tízezer forinttal többet kaptak, mint az elmúlt évben. Különösen eredményes és összegszerűen is jelentős a dolgozók általános és szakmai ismereteinek fejlesztése. A 350 állandó dolgozót foglalkoz+ató üzemben 1960 óta 150-en szerezték meg a munkakörnek megfelelő szakmai műveltséget. Harminc fizikai dolgozó végezte el az általános iskola 7. és 8. osztályát, sokan közülük tovább tanulnak. A fizikai munkát végző munkásnők közül azok nem rendelkeznek nyolc osztályos iskolai végzettséggel, akik már nyuirdíj előtt állnak. Az elmúlt tanévben a dohányfermentáló 34 dolgozója tanult középfokú oktatási intézményekben, 13 pedig főiskolán, egvetemen. Az idén sokan befejezték tanulmányaikat. de a továbbtanulók száma jelenleg is jóval 30 fölött van. A politikai továbbképzések, tanfolyamok látogatottak, sok embert vonzanak. Különösen az időszerű bélés külpolitikai kérdések iránt érdeklődnek a dolgozók. Például az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos előadássorozaton 145- en vettek részt. Ez évben a dohányfermentáló dolgozói részére hat tudományos ismeretterjesztő előadást tartottak. Az előadásokon szó esett vallási problémákról, irodalmi kérdésekről, régészetről. építészetről. Nagy sikere volt a „Legszebb magyar városaink” című filmvetítéssel egybekötött előadásnak. Az ország megismerését gyakorlatban is megvalósítják, kirándulásaik alkalmával. Népművelési munka A népművelési munka tartalmasságát igazolj t az is, hogy szép számmal jelentkeztek a részükre szervezett angol és német nyelvű tanfolyamokra. Ez évben is jelentős összeget fordítottak a letéti könyvtár fejlesztésére. Feltétlenül érdemes a könyvtár anyagának gazdagítása, hiszen a beiratkozott 120 olvasó között sokan vannak olyanok, akik szakmai könyvek mellett szívesen olvassák a mai magyar és külföldi szépirodalmi könyveket. A fotó-znkkör- ben húsz dolgozó ismerkedett a fényképezés alapjaival. Az elrrjúlt években szép eredményeket értek el a művészeti munka terén is. Tánccsoportjuk jól működött, színjátszóik az elmúlt évben 11 fellépéssel . szerepeltek, vidéken. Ebben az évben inkább a klub* szerű foglalkozásokat támogatják. A vállalat dolgozóinak fiai „Virginia” néven zenekart alakítottak, melynek hangszereit a kulturális alapból vásárolták. A fiatalok klubestjein ők szolgáltatják a zenét. Ajándék Szófiába A Nyíregyházi Dohányfermentáló nemrégen megkapta a „Szocialista munka gyáregysége” és az ezzel járó „Élüzem” címet. F.hhez a szép sikerhez nagyban hozzájárult az üzemben dolgozó kilenc szocialista brigád munkája. A szocialista br gád- mozgalomban tevékenykedő 110 dolgozó — nyolcvanegy férfi és huszonkilenc nő — kulturális vállalásai teljesítéséhez segítséget kap a szakszervezeti bizottságtól. Szakmai és szépirodalmi könyvek elolvasásához tanácsokat kapnak, s hogy a vállalás ne csak papíron maradjon, el is beszélgetnek azokról. A szakszervezeti bizottság tíz bérletével kollektív színházlátogatást szerveznek a szocialista brigádok. de a közös mozilátogatásokon is szívesen részt vesznek. Ez évben leginkább az aiándékkészítésbe kapcsom lódtak be lelkesen. A dohányfermentáló VIT-küldött- je sok szép ajándékot — hímzett, varrott térítőkét, albumokat — vitt magával Szófiába. Nagy gondot fordítanak arra. hogy a dolgozók kulturális igényei méltó helvet kapjanak, és kellő részletességgel foglalkozzanak azokkal a most készülő kétéves kollektív szerződésekben. Tomasovszfcy István Szabolcsi Goes Oda és a csoffiviz ? Előzetes a IVyírkémia titkaiból A Gyümölcsszeszfőzde és Szikvízipari Vállalat — vagy új nevén a Nyírkémia — vezetői és dolgozi rövidesen gyártják új terméküket az egyelőre még „névtelen” üdítő italt? Nem lesz nagy létszámmal dolgozó üzem, amelynek építését a nagykállói úton már befejezték. Az év utolsó heteiben pedig megkezdik a szerelési munkát is. Mindössze 30 dolgozót foglalkoztat majd. Viszont termelékenysége jelentősen több lesz, mint régi társaié. Most még kézzel Laboratóriumnak is beille- nének a csarnokok, amelyek még üresek, csupán a legbelső épületrészben találunk egy-két gépet— Úgy akartuk — mondja dr. Berzsenyi László, a vállalat gyártásfejlesztési osztályvezetője —, hogy semmit se tegyünk hiába. A göngyölegraktárt például már- most úgy építették, hogy a későbbi gépesített anyagmozgatást is lehetővé tegyék. S hogy egyelőre kézi erővel rakodnak? A villamos targonca drága. — Pedig jó lenne. Hiszen a targoncákkal mindössze 3 perc alatt lehetne egy-egy tehergépkocsiról lerakodni. Ráadásul a raktártér kihasználása is legalább 40—50 százalékkal lenne jobb. Uj üzem, szikvíz, nyári meleg. Mi lesz a kapacitással? — Nagyobb lesz. Kellett is már ez a növekedés Hiszen a város ellátására eddig csak napi 11 ezer palack szikvizet tudunk adni. Ez pedig nagyon kevés. Az új üzemben csak egy műszak alatt 14 ezer palackkal tudunk elkészíteni. És még egy. Eltűnik rövidesen a hagyományos szódásüveg. Helyette tetszetős, könnyebben tisztán tartható palackokban hozzuk forgalomba a szikvizet A , névtelen" Többször hallottam: az országban először „mi”„. — Igén- Sokmindent „mi” fogunk az országban először csinálni. Mi oldjuk meg például a tanácsi iparban a legkorszerűbben a vízelőkészítést. Hiszen olyan berendezést állítunk fel, amely biztosítja a Coca Colával azonos minőségű, színvonalú és szénsavdús üdítő ital előállítását És sorolhatnánk még. Itt Nyíregyházán készítik hazánkban először az eldobható csomagolású üdítő italokat, egy olyan új terméket, amelyiknek még n;ve nincs, ő a „névtelen”. Milyen lesz? Mit tartalmaz? Aki a gyártmányfejlesztésért felel: — Egyelőre üzemi titok. Az új termék kétféle csomagolásban, tasakb-,-1 és flakonban hozzák maja forgalomba. A csomagolás forma- tervezését végzik, s már a tárgyalások is folynak a gyártó céggel, a Termelőszövetkezetek Áruértékesítési Irodájával. De miért éppen Nyíregyházán? — Csak egy dolgot. Az alapanyag az alma lesz- S a Nyírség...? A világszínvonalon álló legkedveltebb üdítő italt, a Coca Colát már nálunk is forgalomba hozták. De csak a fővárosban, finnek egyetlen oka van. A cég csak ott engedi árusítani, ahol a megfelelő hűtést biztosítják, minőségét garantálják. És mi lesz a mi „névtelenünkkel”? — Csak olyan kereskedelmi egységeknek szállítjuk majd, ahol biztosítani tudják a hűtést. A minőséget, a színvonalat mi is garantáljuk. Hiszen-« A többit sejtjük. Jön a csodavíz Túl a névtelenen, a terveken, az új üzem gyorsan reagál a hagyományos „vizekre" is. Mert itt van a kemecsei „csodakút”! — Az újságban olvastuk — teszik elém a kivágott cikket, hogy az egyik kemecsei kút csodavizet ad. Hittük, nem hittük, mindenesetre kimentünk, minden más hasonló profilú vállalatot megelőzve. Mintát vettünk, elküldtük az Országos Közegészségügyi Intézethez. Most várjuk az eredményt. Amennyiben valóban gyógyító hatású vize van a kútnak, azonnal megkezdjük a palackozását. S előkerülnek a jegyzőkönyvek,. a megá apodások, amelyekben a kemecsei tanács előjogokat biztosít a vállalatnak. Persze az. üzem addig sem tétlenkedik, míg megjön az eredmény Már most beszerezték a vásárlóktól azokat a palackokat, amelyekbe majd a kemecsei víz kerülS az üzem? — Március 31-én indul. Uj termékünkkel is akkor szeretnénk bemutatkozni. Persze akkor már neve is lesz a „névtelennek”.--Horváth S. János
