Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-17 / 295. szám
!9M (feeemfcer ft. rer rr wagta*«*«*A® S *Ma? KÜLÖNÖS SZÁMTAN. Ahol egy több, mint három Sik rés zárszámadás elé néz Kálmánháza egyesült termelőszövetkezete Eltart egy ideig, amíg az errejáró megtudja, tulajdonképpen mi értelme volt annak. hogy a 2300 lakosú Kálmánházán három termelőszövetkezet alakult: a Virágzó (1674 hold és 311 tag), az Űj Élet (852 hold és 132 tag), végül a Petőfi 850 holddal és 122 taggal. Most már kár volna azon elmélkedni, melyik boldogult jobban a három közül. Mint később kiderül, csak fö’öslages vitákat ébresztenénk vele. Ténykérdés — és erre van is némi alapja mind a három termelőszövetkezet tör,zsgárdájának — hegy mindegyikben volt szorgalom, tehetség, akarat. És már régen feszegették & legértelmesebb tagok: mi lenne ha egyesülnénk? A régen esedékes aktusra: 1068 január elsején került sor. Ä három kálmánházi termelőszövetkezet vállalta a „nagyobb közös” hátrá- n'ait és előnyeit és „Rákóczi” néven egyesült Most, egy év után, közel az első közös zárszámadáshoz kerestük fel az új nagy szövetkezet elnökét, Henzsel Mihály elvtársat, hogy tájékozódjunk: hogyan sikerült? Tulajdonképpen, mielőtt te'álkoztunk volna, már sok- nundent elmondott az a szerencsés véletlen, hogy a hátsó kapun érkeztünk a mezőgazdasági nagyüzem központjába. A hátsó kapu domboldalon van, előtte szép áttekintés nyílik a hatalmas majorság épületeire, magtáraira, istállóira, szépen elrendezett, nagyüzemi hangulatot árasztó „udvarára.” Amit magyarázatul hallunk, az csak megerősíti az első benyomást: az elnök elmondja, hogy az egyesült termelőszövetkezet, — miután kínos pontossággal vette tervbe a három tavaly még különálló gazdaság lehetőségeit és ahhoz szabta a terveket — a készülő zárszámadás már alig változható adatai szerint hétmillió forintos túlteljesítéssel zárja az 1968-as gazdasági évet. — És — teszi hozzá az elnök szerényen — ezt a hétmilliót nem elsősorban azáltal nyertük, hogy ennyivel szorgalmasabban, vagy — mezőgazdaságban ez is előfordulhat — szerencsésebben gazdálkodtunk volna. Ez is volt. A döntő előny abból származott, hogy volt alkalmunk minden művelési ágban odaküldenl a legtehetségesebb szakembereket, ahol szükség volt rajuk — Nem titkolom — teszi hozzá — hogy még ma .is akadnak, akik ugratják egymást: melyik termelőszövetkezet volt az erősebb, melyik segített a másikon, melyik nyúlt a másik kettő hóna alá. Amíg ez csak afféle baráti évődés marad, addig hadd menjen, nem törődünk vele. Meg kell mondani: a fő erőt az egyesülés maga jelentette. Csak így lehetett, hogy búzából, dohányból, burgonyából, kukoricából, még uborkából is, túlteljesítettük tervünket. Csirketenyésztés csak egyik alapító szövetkezetünkben volt. Most mindhárom volt szövetkezet asszonyai foglalkoznak vele. Egyedül csirkéből 1 300 000 forint' többleteredményt értünk el. Búcsúzóban egy darabig elkísér az elnök. Mutatja az új bekötő utat, amely a volt három szövetkezet egyikéhez már felépült. Mutatja a lerakott kőkupacokat, amelyekből hamarosan megépül a másik központka is a 4 és fél kilométeres bekötő út (és vele, — a termelőszövetkezet tá rs ad a Imi munkájának segítségével — a telefon). A harmadikra is sor kerül másfél éven belül. A legfontosabbat búcsúzáskor mondja: „Százharminc új tagunk van és ennek javarésze hazatérő fiatal.” A kálmán’náziaknak — úgy látszik — érdemes volt egyesülniük. (gaz) MEG!£GYZESEK: © Kultúra, mint mostohagyerek A tiszavasvárl Lenin Termelőszövetkezet 13G8-ra szociális és kulturális alapra ösz- sz Sen 50 ezer forintot terveveit. Ebből csupán 5 ezret szántak kulturális célokra, de ennek húsz százalékát még 1987-ben felhasználták. És jó néhány olyan gszdaság van még a tiszalöki járásban, ahol indokolatlanul keveset terveztek kulturális kiadásokra- Szinte minden tsz-ben ez is kimerül kirándulások szervezésében, amelyek nagy ösz- szegeí emésztenek fel. mégsem szolgáljak teljes mértékben a közösség többségének művelődését Egyetlen termelőszövetkeze. sem tervezte kulturális fe szerelések vásárlását olyan céllal, hogy azt a művelődési háznak átadja és így is segítse a népművelési munka jobb feltételeit, bár főleg a termelőszövetkezeti tagság igényli a jól felszerelt művelődési házat. A gazdaságok — kevés kivételtől eltekintve — ötletszerűén, tervszerütlenül használják fel a rendelkezésükre álló pénzt. Pedig ez nem ablakon kidobott összeg, hanem a tsz holnapjának egyik fontos fundamentuma. T. L 9 Utazás az ütközőn Eddig sem volt „leányálom” vasárnap délután utazni a Zajta—Mátészalka vonalon. Amióta egyre több vállalat tér át az ötnapos munkahétre, a vasárnap délutáni zsúfoltság tovább fokozódik- Egyre több olvasónk panaszolja — magú 0 is ted asz- taltuk —, hogy az amúgy sem nagyon korszerű „világvégi" vonaton felfokozódnak az utasok problémái. Vannak, akik lemaradnak, mert sem lépcsőn, sem ütközőn nem akarnak utazni. Pedig a dolgozóknak hétfőn mindenképpen munkába kell állnia. Akik ragaszkodnak az utazáshoz, azok erélyesebbek, mint a MÁV alkalmazottai. Kisebb mértékben, de hasonló probléma van szerdán, az egyre népszerűbb mátészalka’ hetivásár napján. Jó lenne, ha a MÁV illetékesei minél hamarabb felfigyelnének erre. Véleményünk szerint néhány kocsi beállításával vasárnap délután átmenetileg enyhíten1 lehetne a zsúfoltságon. 4G. N- Z.) Budapestre és snás megyékbe szákit a nyírségi tsz értékesítő vállalkozás Két éve alakult a Nyírségi Termelőszövetkezetek önálló Értékesítő Vállalkozása. 1966 végén a nyíregyházi járásból öt tsz vállalkozott arra, hogy összefog és felesleges termékeiket közösen értékesítik. Ma már 13 tsz tagja e vállalkozásnak a nyíregyházi járásból. 1967-ben 2 millió 300 ezer forint értékű árut értékesítettek közösen, s ebben az évben, bővítve tevékenységüket, november végéig már több, mint 7 és fél millió mezőgazdasági terméket, zöldség-gyümölcsfélét adtak el. E vállalkozás célja, hogy a szerződések mellett megtermelt mezőgazdasági termékek olcsón és jó minőségben jussanak el a fogyasztókhoz, ez úton is növeljék a termelő- szövetkezet jövedelmét, s ugyanakkor segítsenek az iparvidékek ellátásában. Bár még csak két éves a tsz-ek- nek ez az új, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodó értékesítő formája, az eredményei igazolják, jó úton haladnak. Segítenek a főváros, Békés, Csongráa. Nógrád, Borsod, Komárom,, s még több megye zöldség-gyümölcs ellátásában, kapcsolatban állnak a Budapesti ZÖLDÉRT-tel, a nagy- vásárteleppel, MÉK központokkal, földművesszövetkezetekkel, más megyében gazdálkodó tsz-ekkel, állami kereskedelmi vállalatokkal. Szabolcsban, Borsodban és Hajdúban tíz elárusítóhelyük van. Sokai segítenek most abban, hogy az ünnepi ellátás jó legyen az iparvidékeken is- Elárusítóhelyeikre 200 mázsa burgonyát, 100 mázsa almát, 4500 folyóméter fenyőfát, ezer baromfit és több, mint 30 ezer tojást szállítottak vagy szállítanak. Ez a vállalkozás hasznos a tsz-nek, a lakosságnak egyaránt. A jövő évre cé’”1 tűnték, hogy tovább növelik a közös gazdaságok által megtermelt áruk értékesítésének a forgalmát, ezzel javítják a lakosság ellátását, s növeljék a tsz-ek jövedelmét is. 1969- ben tovább növekszik a vállalkozásban részt vevő tsz-ek száma is. Ez elsősorban annak az eredménye lesz, 1968- ban nemcsak a vállalkozásba tartozó tsz-ektől vásároltak árut, hanem a még nem tag tsz-ektől Is, s megszerették. Bár fiatal még a tsz-eknek ez az értékesítési formája, az eredmények azt mutatják, hasznos a közös gazdaságoknak. Ebben az évben a tagszövetkezetek közül az orosi Vörös Csillag Tsz 190 ezer, a sényói Búzakalász 400 ezer, a nagycsevkeszi Kossuth ugyancsak 400 ezer forint értékű zöldség és gyümölcsfélét értékesített a közös vállalkozás által. Jól jártak azok a tsz-ek is. akik bár nem tagjai e vállalkozásnak, s igénybe vették az új értékesítési rendszert. A rakamazi Győzelem 600 ezer. a besztereci Uj Barázda 300 ezer. a tiszaié! “ki Béke Tsz 370 ezer, míg a kék! Budakalász félmillió forint értékű árut adott el ezen az úton, s így növelte bevételét■ A KGST és a szabolcsi ipar 2. Amit mi adunk Az 1963-as megyei statisztika szerint csupán öt terméket exportált az akkor még igencsak gyermekcipőben járó szabolcsi piar. Ezek közül is kettő az Alkaloida, egy a dohányfermentáló terméke volt (Cikkünkben sem a konzervgyárral, sem az említettekkel nem foglalkozunk.) Azok a számok, amiket akkor közöltek — ma már szinte nem is számottevők. Például a férficipő exportja a kilencszeresére növekedett, És mennyi új exportképes termék született! Például az elcktroforetikus berendezések. Az idén létrehozott Hajtómű és Felvonógyár nyíregyházi gyáregysége két — egyenként négymilliós — berendezést szállított illetve szállít az NDK- ba. ezenkívül egy jóval nagyobbat, 26 millió forint értékűt már elszállított Kassára. , Százmilliós program Jövőre százmilliós programot teljesítenek majd ebben a gyái'ban, csupán elektro- foretikákból. De növekedik a felvonókhoz szükséges aknaajtók gyártása is, s ez közvetett export: évente 500 felvonót szállítanak a Szovjetunióba. A Nyíregyházi Vasipari Ktsz transzformátorházakat szállít a KOST-országokba. a Nyírbátori VÍV fénycsőarmatúrákat és napéi!enzőket... A nyírteleki perlitüzem már szeptember végére háromszor annyi perli tét exportált, mint tavaly egész évben. A szabolcsi iparnak azonban mégis hagyományossá váló exportterméke a cipő. Az idén a Rakamazi Cipész Szövetkezet 200 ezer pár női divatcipőt és csizmát exportál a baráti országokba, 32—35 millió forint értékben. (1953-ban még mindösz- sze 60 ezer párat exportáltak.) Ez a mennyiség azonban a következő években tovább növekedik. Az új cseh és NDK-beli gépekkel a szövetkezet 1971 -re megkétszerezi — esetleg megháromszorozza —. az exnortképes gyártmányainak értékét Ä három nagy cipész ktsz — a nyíregyházi, a vencsel- lői és nagykállói — október végéig 60 millió forint értékű cipőt exportált a KGST-országokba. Ez hét és és félszer annyi, mint az 1963-as összes exportjuk! A Nyíregyházi Népművészeti és Háziipari. Szövetkezet megkétszerezte öt év alatt az exportját. Legnagyobb vásárlójuk a Szovjetunió, ahová 50 ezer darab fiú bébiruhát szállítanak, ezenkívül 25 ezer pár kötött kesztyűt Az idén a fontolt bútorokkal beléptek a csehszlovák piacra is. 1063-ban a Nyírségi Ruházati Szövetkezet nem is létezett, elődje pedig nem exportált. A Nyírség 1965- ben szerzett először exportpiacot, s abban az évben hatmilliós. érteket szállított a baráti országokba. Az Idén — ha a bérmunkát nem számítjuk — elérte a 20 milliót exporttermékeik értéke. Ennek 80%-a női ruha, a többi lányka, gyermek és serdülőruha. S hogy termékeikkel nem vallottak szégyent, azt bizonyítja, hogy már 1969 első negyedévére is van megrendelésük a Szovjetuniótól 30 ezer darab női ruhára. Láda exportra Ládaexportunkat 1957-hez képest meghuszonkétszorez- tük! Ebben bizonyára közrejátszik az is, hogy az idén a belföldi gyümölcsös láda ellátás már jó volt és a tiszalöki és vásárosnaményl ládagyár is exportra termelt. (Ezenkívül az Ujfehér- tói Vegyes Ktsz.) A ktsz-ek közvetlen exportja mellett számottevő — és tízmilliókra tehető — a közvetett export is. A közvetett — tehát más vállalatokon, szerveken keresztül történő — exportra menő termékek zöme is a baráti országokba irányul. Az elsoroltak is jelzik, hogv az erőteljesen — és minden gátló tényező ellenére — feilődő szabolcsi ipar az elmúlt években megmutatta, hogy milyen lehetőségek rejlenek az itteni emberek tehetségében, tudásában, föl készültségében. Megmutatta, de ez még nem teljesedhetett ki. A piacon azonban új üzemek jelentkeznek, jelzik, hogy ők is képesek minőségi termékek gyártására, amelyeket megbecsüli külföld is. Az UNIVERSIL Szilikátipari Vállalat például szovjet és lengyel üzletemberekkel tárgyal, akik ajánlatot kértek üvegtechnikai és lab- bora tóriumi felszerelések gyártásira. E tárgyalások — a jelek szerint w januárig eredményre fognak vezetni. Bizonyé.' a exportképesek lesznek a HAPB conveycrgyá- ránalc termékei is. IŰGQÚ0 ülésgarnitűra A Nyíregyházi Gumigyár, a külkereskedelmi szervek és a szovjet partner tárgyalásai sem értek még vágat. A gumigyár termékei közül különösen érdeklődnek a faltól fáiig szőnyegek és a gépe kocsiülések iránt Ha a tárgyalások eredményesekké válnak, altkor a gumigyár évente 15 ezer szőrgumiülés garnitúrát szállít a Togliattiban épült autógyár VAZ-típusú (a szovjet Fiat) gépkocsijaihoz. E* később növekedne, előbb ért 50, azután 100 ezer garnitúrára. A százezres szám már évente 30 millió forint értékű szőrgumtt kívánna. Az említetteken kívül is számos kapcsolat van a szabolcsi ipar és a KGST-or- szágok népgazdaságai között. Az.öt év előtti helyzetnek és a mostani állapotnak az összehasonlítása azonban így is hű képet ad arról, milyen erőteljesen kapcsolód» t be megyénk Ipara a nérek közötti nagy munkamegosztásba. Ez a kapcsolat a következő években minden valószínűség szerint tovább erősödik. hasznára nemcsak hazánknak, hanem barátainknak és nekünk is. Kun István A kilencedik gyerek 50 év körüli, fáradt arcú, kilencgyermekes özvegyasz- szonyt tartanak vissza a hangos zokogástól a tiszate- leki általános iskola úttörőtermének ajtajában az ünneplők. Az anyai öröm, a büszkeség varázsolt könnyeket özvegy Bessenyei Istvánná szemébe. A párt megalakulásának 50. évfordulóján legkisebb gyermeke, a hétéves Piroska köszöntötte az MSZMP iárási bizottságának küldötteit. Szövege át^rzéstől telített, magabiztos. Hangsúlyos előadása lélegzetet visszafojtó csendet parancsolt a hallgatók között. Ügy néztek rá, mint csodagyerekre. 17 éve tanítok Tiszatele- ken, s özvegy Bessenyei Istvánnénak kilenc gyermeke közül nyolcat taníthattam, ismerem szociális és családi helyzetüket. Sokszor beszélgettem el a szülővel. Lélekben velük voltam akkor is, amikor az édesapa hosszú éveken át ágyban fekvő beteg volt, s most is, amikor a legidősebb fiú, a 18 éves Pisti a családfenntartó. A gyerekek továbbtanulására ő. a családfő ad engedélyt, s apáskodik gyerekfejjel. Piroska, a legkisebb, a család szemefénye. Értelmes, érdeklődő, okos jó magatartású kislány. Az apa már nem élt, amikor 1967 őszén családlátogatást végeztem. Arról tudtam beszámolni az elkeseredett özvegy anyának, hogy Piroska jól tanul. Sok öröme lesz benne. A válasz ez volt: „Pedig. . tetszik tudni, már ezt az egyet nem akartam. Az apja r.iár nagyon be*“g volt akkor. Elmentem Kemccsé- re. De mikor be kellett menni a főorvos úrhoz, reszkettem. Az orvos látta, hogy félek. Nem mertem megtenni. így lett 6 meg nekem 1960-ban, pont karácsonykor. Azóta úgy nézek Piroskára, mint a család, s az én karácsonyi ajándékomra. Tudtam, hogy az édesanya . analfabéta. Soha nem írta alá helyette egy gyerek sem a nevét. Az ellenőrzőben egymás alatt sorakoztak a keresztek. Ez év november elején úgy esett, hogy írásból egyszerre több jegyet kellett beírnom az _ ellenőrzőbe. Másnap, amikor bementem órák előtt a tanterembe, Piroska már az ajtónál utamat állta szerény mosolygással, de nagyon csillogó szemmel. Ellenőrzőjét tartotta kezében. „Tanító néni! Tessék nézni! Anyukám már le tudja frni a nevét! így írt alá! Én tanítottam meg! Egy kicsit nagy betűkkel írta, de szép! — S kivétel nélkül mind felkiáltó mondat hangsúlyával mondta. Soha nem láttam ilyen szénnek ezt a gyereket. Pár nap múlt el. amikor közölte velem: „Tanító néni! Van 50 fillérem. Ezért egy füzetet veszek anyukámnak, hogy kisebb betűkkel is megtanuljon írni.” Azóta sorakoznak a füzeiben a betűk, a nevek. A kilenc gyereké. A Piroskáé, aki megtanította írni as November 7. megünneplésére készültünk. A második osztályosok számára nem találtam életkori saiátosságuk- nak megfelelő költeményt. Végül Ady Endre: Csillagok csillaga c. versét választottam. Piroskával megbeszéltem a vers mondanivalóját. Megértette. Elolvastam egy párszor a verset, s ő egyedül megtanulta. Amikor számonkértem a költeményt ugyanúgy, ugyanolyan hangsúllyal és hangszínne] hallottam, mint ahogy én olvastam el. Kellemes napom volt. Az •■--'nepélyen sikert aratott ”'*rtész Sarolta ‘'■nítónA
