Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-12 / 265. szám
I oldal iretBT-MAerARORSzAO ͧ6S. növernSöer ff Mixon—tlolmsoit találkozó Washington (MTI): Nixon, a megválasztott republikánus elnökjelölt hétfőn Washingtonban a Fehér Házban találkozott Johnson elnökkel. Johnson előbb ebében látta vendégül utódját, majd hosszabb megbeszélést folytatott vele, amely magyar idő szerint az esti órákig tartott. A megbeszélésen Johnson tájékoztatta Nixont a legfontosabb nemzetközi és belső kérdésekről és tárgyalást folytattak az átmeneti időszakról is. Bár Nixon korábban azt mondotta, hogy december 5-e előtt nem teszi közé döntéseit jövendő kormányának összetételéről, politikai megfigyelők szerint már a legközelebbi napokban két kérdésben döntenie kell. Minden valószínűség szerint az új elnök kijelöli költségvetési hivatalának eljövendő igazgatóját, hogy az bekapcsolódjék a jöBrüsszel, (MTI); Pierre Harmel belga külügyminiszter üdvözlő szavával hétfőn megkezdődött az Észak-Atlanti Szövetség tizennégy tagállamának parlamenti képviselőit tömörítő közgyűlés egyhetes szokásos évi ülésszaka. Görögország nem képviselteti magát. Már az első napon kiviláglott, hogy a NATO hangadói a nyugat-európai katonai tömb további megerősítésére és fejlesztésére kívánják ürügyként felhasználni az öt európai szocialista állam Csehszlovákiában foganatosított katonai intézkedéseit. Ezt a törekvést tükrözte Manlió Brosionak, a NATO főtitkárának beszámolója is. Óva intette a Nyugatot az éberség lankadásától, s parancsoló szükségességnek minősítette a NATO-szövetség „politikai egységének és szövő évi költségvetés most folyó tervezési munkáiba. Valószínű az Is, hogy Nixon több megbízottat nevez ki egyes külpolitikai kérdések megtárgyalására, illetve a külügyminisztérium átvételének előkészítésére. A jelenlegi tárgyalásoktól függően lehetséges. hogy a megválasztott elnök különmegbizottat meneszt a párizsi tárgyalásokra, aki később már Harriman nagykövet utóda lehet az amerikai küldöttség élén. A valószínű jelöltek között emlegetik Henry Cabot Lodge-t, aki korábban Nixon alelnök- jelöltje volt az 1960-as választáson, majd a Johnson- kormány nagyköveteként hosszabb időt töltött Saigonban. Más hírek szerint Nixon megbízottja William Scranton volt kormányzó lesz, akit a külügyminiszterjelöltek között is emlegetnek. lidaritásának” megszilárdítását, a katonai erők fejlesztését. A NATO földrajzi szerepét taglalva szót sem ejtett az Egyesült Államok földközi-tengeri tevékenységéről, de azt boncolgatta részletesen, hogy a „Szovjetunió földközi-tengeri jelenléte különleges megfontolást érdemel, s nyugtalanságra ad okot”. Bro- sio ezután beszélt a NATO valamiféle „különleges berlini felelősségéről is”, s azt bizonygatta, hogy a szövetség mindenáron” megőrzi a város szabadságát”. A főtitkár utalt Erich Blumenfeld nyugatnémet parlamenti képviselőnek arra a javaslatára, hogy hozzanak létre valamiféle nyugat-európai védelmi hatóságot. Ennek az lenne a célja, hogy az atlanti politikába nagyobb beleszólási jogot biztosítsanak az európai tagállamok számára. BUKAREST: Paul Niculescu-Mizil, az RKP Végrehajtó Bizottsága és az állandó elnökség tagja, a KB titkára hétfőn reggel hazautazott Budapestről. MOSZKVA: Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke hétfőn a Kremlben fogadta Robert McNamara volt amerikai hadügyminisztert, a Világbank jelenlegi elnökét, aki Kabulba, Afganisztán fővárosába vezető útján érkezett Moszkvába és kedden folytatja útját LAHTI: Negyven ország képviselőinek, a nemzetközi békemozgalom ismert személyiségeinek részvételével hétfőn a finnországi Lahtiban megnyílt a Béke-világtanács elnökségének ülésszaka. A napirenden a vietnami kérdés, az európai biztonság problémái, a közel-keleti, a latin- amerikai, a dél-afrikai helyzet kérdései szerepelnek. AMMAN: Amman! katonai szóvivő közlése szerint hétfőn reggel két ízben zajlott le tűzpár- baj a Jordán folyó északi völgyében. Reggel hat órakor az izraeliek nehézgépfegyverekkel tüzet nyitottak, amelyre az ammani erők válaszoltak. Az Incidens húsz percig tartott. Ez idő alatt két izraeli repülőgép napalmbombát dobott le jordán területen. A második tűzpárbajra ugyancsak reggel, 8,15 órakor került sor, amikor az izraeliek aknavetőkkel lőtték a Jordán folyótól keletre eső helységeket. A jordániai tüzérség körülbelül negyvenperces tüzelés után elhallgattatta az izraeli tüzérséget. Izraeli jelentés szerint az utóbbi tűzpárbaj következtében három személy megsebesült. NEW YORK: Az ENSZ-közgyűlés hétfői ülésén megkezdődött a vita a Kínai Népköztársaság ENSZ- jogainak helyreállításáról. NITO-közgylIés Brüsszelben Megkezdődött a Lengyel Egyesült Munkáspárt kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) VDK bombázását, s beleegyezni a DNFF-fel folytatandó tárgyalásokba. A hős vietnami nép fontos győzelmet aratott, de még nincs vége a harcnak. Lengyelország a többi szocialista országgal együtt a jövőben is határozottan támogatja a vietnami népet. Az európai helyzetre rátérve Gomulka élesen elítélte Bonn revansista politikáját és a feszültséget élező lépéseit. Hangoztatta, hogy a nyugatnémet kormány változatlanul a NDK bekebelezésére, a2 úgynevezett keleti területek visszaszerzésére törekszik — hangoztatta a szónok —, majd a továbbiakban rátért a csehszlovákiai helyzet értékelésére. A csehszlovákiai politikai válságban — mondotta — a revizionizmus döntő szerepeit játszott a nyíltan jobboldali és ellenforradalmi erők platformjának a megteremtésében Ezek az erők — gyakorlatilag egy frontban tevékenykedve a revizionistákkal — egyre inkább eltávolították Csehszlovákiát a marxizmus—leninizmustól és a proletár internacionalizmustól, arra törekedtek, hogy Csehszlovákiát kiszakítsák a Varsói Szerződésből és a Varsói Szerződés országainak szocialista közösségéből, ami Európában az imperializmus javára változtatta volna mag az erőviszonyokat. Ez a folyamat veszélyes szakaszába lépett és ha idejében nem állítottuk volna meg, akkor már nem lehetett volna fel tartóztatni. A szocialista országok test rérpártjai és kormányai nem maradhattak tétlenek e fenyegetéssel szemben, amely nemcsak a szocialista országok egyikét, hanem közös létérdekeinket is érintette. Ebben a helyzetben az imperialista tervek megakadályozása. a szocialista közösség csehszlovák láncszemét fenyegető veszély elhárítása az öt szocialista ország csapatainak fellépésével, olyan internacionalista kötelességünk volt. amely megfelelt államaink nemzeti érdekeinek és a biztonság és a béke érdekeinek is — hangsúlyozta Gomulka. Erősödő szovjet— lengyel barátság A szónok ezek után meleg szavakkal méltatta a szovjet —lengyel barátságot és így folytatta: A beszámolási időszakban új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt kötöttünk a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Magyarországgal és Bulgáriával. Aláírtuk első szövetségi szerződésünket a testvéri NDK-val. A lengyel külpolitika fő célkitűzése, hogy országunk biztonsága érdekében tevékenykedjék, hogy a legkedvezőbb külső feltételeket biztosítsa szocialista fejlődésünk számára. A testvéri szocialista országokkal együtt azért harcolunk, hogy reális előrehaladás történjék a nemzetközi kapcsolatokban, hogy a gyakorlatban megvalósuljanak a békés egymás mellett élés elvei. A nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom helyzetét elemezve a beszámoló a többi között kiemelte, hogy az elmúlt években a testvérpártok többsége nagy erőfeszítéseket tett a nemzetközi kommunista mozgalom megosztottságának felszámolására. A Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadár politikája — mondotta Gomulka — mérhetetlen károkat okozott a szocialista közösségnek, a kommunista mozgalomnak és a világszocializmus ügyének. Mao Ce-tung csoportjának szakadár irányvonala arra vezetett, hogy a Kínai Kommunista Párt csaknem az egész nemzetközi kommunista mozgalomtól elszigetelődött. A LEMP következetesen síkraszállt és síkraszáll a nacionalizmus minden megnyilvánulása ellen — folytatta. Pártunk ennek tudatában megkülönböztetett figyelmet fordít a dolgozók internacionalista nevelésére. A szocializmushoz vezető utak — mutatott rá a szónok — nemcsak különbözők lehetnek, de különbözőknek is kell lenniük. Szocializmus azonban csak egy lehet, ennek lényege: a munkásosztály vezette dolgozó tömegek hatalma és a termelőesz' /■ ■ zök társadalmi tulajdonán alapuló tervgazdaság. Más pártokra és országokra nem lehet rákényszeríteni a szocializmus építésének egy párt által egy adott országra meghatározott útját. A pártok mindegyike számára' azonban a tapasztalatok gazdag forrása lehet és kell is hogy legyen a többi párt tevékenysége. Pártunk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban a nyílt és őszinte vita híve. Ellenzi, hogy hallgatólagosan napirendre térjünk a mozgalmat megosztó kérdések felett. Úgy véltük és úgy véljük, hogy a fennálló nézeteltérések fokozatos leküzdésének ez az egyetlen módja. A LEMP belső helyzetéről szólva Wladyslaw Gomulka elmondotta, hogy az elmúlt négy esztendőben 717 000 új tagjelöltet vettek fel a pártba és a párt taglétszáma most meghaladja a 2 030 000- et. Wladyslaw Gomulka végül néhány módosító javas'Htot terjesztett elő a párt szervezeti szabályzatához. 2. Mi öten, az éjszaka során újra összemelegedett, régi, gyermekkori ismerősök, barátok utolsónak szálltunk ki. Sajnos bennünket itt az állomáson senki sem várt, de... — benn a városban, az életben?! Együtt indultunk el utolsóként, lassan a város felé, az u. n. Egyenes út foghíjas házsorai között. Alig beszélgettünk. A gyártelep iparvágányain áthaladva értük el a katolikus temetőt és a sárga homokú Csikóhegy között elterülő vásárteret. Innen pár lépés még az első házakig. Bartos ügyvéd búcsúzkodik. Lengyel asztalosékhoz tér be. Ügyvédbojtár korában már lakott Lengyeléknél. Lengyel Péter olyan bútorgyáros felére nőtte ki magát, tíz-húsz segéddel, tanonccal dolgozott már a háború előtt is. Itt remél Bartos első támogatásra. Kis csoportunk az öreg Lakatos Lajos, Kozma Náci és Kovács Pista, a már aszfaltozott gyalogjárón folytatjuk utunkat a Vasút utca felé. A Vasút utca elején a Feld- mann testvérek fűszer- és a mellette lévő Klein testvérek szövetüzletével szemben nagy tömeg bámészkodik. Az az üzlet előtt, nyolc-tíz csukaszürke, fegyveres katona tanakodik. Az üzletből éppen két-három katona, egy-egy teli cukroszsákkal, egy-egy vég szövettel a balvállukon, cipekednek ki az utcára, míg jobb vállukon a fegyver lötyög. A katonák Sikli borbélyüzletének irányába törekednek, hogy a sarkon befordulva a Sarkadi vendéglő felé tűnjenek el. Éppen ekkor ér oda csoportunk és Lakatos Lajos erélyesen, korához méltó tekintéllyel kiált: — Mit csináltok katonabaj- társak? — Viszünk haza cukrot, legalább nem érünk haza üres kézzel! — válaszol pökhendien az egyik. — A posztó is jó lesz, legalább nem lesz pucér a gyerekek feneke! — válaszol talán egy kicsit szégyenkezve a másik. — Jóllaknak, felöltöznek legalább a mi családjaink is. — Gyerünk! Mit vitatkoztok! Ez a mi dolgunk! Semmi közük hozzá! — morog a harmadik. Pillanatok alatt olyan hangulat alakult ki, mely a felpezsdült vita során könnyen verekedéssé fajulhatott volna. Én még hozzá el is ügyetlenkedtem, amikor Lakatos mellett állva, jólszabott, barna katonaköpenyemben kicsúszott a számon: — De hisz ez rablás?! Az egyik száj rézó katona letette válláról a cukroszsákot, és nekemrontott. — Rablás? Raboltak eleget a tiszturak, most mi következünk! Tán maga is tiszt, azért beszél így? Hol vannak az aranycsillagok? — és már fel is szakítja köpenyem gallérját. — Nincs? Már levették? — állapítja meg elégedetten, de mégis csalódottan. — Én nem vagyok tiszt. Itt a gomb lent van és nem arany. A tiszteknek a parolin fent volt az aranygomb — magyaráztam gyerekes tudálékossággal. — Meg az orrukat is fent hordták, de még a derekukat is letörjük! — kiáltják szinte kórusban a katonák. Lakatos, már mint öreg, tapasztalt baj társ, a katonák csoportjának közelébe áll. A fegyveres katonák, zsákmányukkal a lábuknál, körülveszik Lakatost, ki atyai hangon magyarázni kezd. — Lássátok! Ez helyes! A tisztekre nagyon kell vigyázni! Oroszországban is a tisztek voltaK a legsötétebb alakok, ők szervezték az ellen- forradalmat. Igen, én is azt mondom: a tiszteknek most már pofa be! — A hang láthatóan tetszett a fegyveres katonáknak. Lakatos folytatja. — Ti mit akartok csinálni? Forradalmat? És úgy akarjátok csinálni, hogy magatoknak harácsoltok, de más szegény katonára, azok családjára nem gondoltok? Minden szegény katonának kellene j»tni valaminek! — Katonák, elvtársak, gyerünk, elkergetjük a jegyzőt, meg a szolgabírót! — szólt közbe lelkesítőén Kozma Náci. Egyszerre más szelek fújnak, megváltozott a katonák hangulata. Láthatóan jólesett nekik, hogy szégyenkezés helyett ők léphetnek fel jogos vádlóként. — Előbb kivallatjuk, mennyi hadisegélyt loptak el családunk szájától — kiáltja szinte egyszerre több fegyveres. — Minden elmaradt hadisegélyt meg kell kapnunk — fokozza Lakatos a hangulatot. — Leszerelési segélyt is követelünk — veszi át a szót Kozma Náci. — Szervezzünk nemzeti tanácsot, az majd elossza a cukrot, meg a ruhát, hogy mindenkinek jusson. Minden becsületes munkás, paraszt, katona, jelentkezzen a nemzetőrségbe. A nemzetőrségben jó napi zsol- dot kell fizetni. — Ezt a programot, a tanácstalanságukban egyénien szajrézó katonák elfogadhatónak érzik. Újra a tekintélyes Lakatos ragadja kezébe a kezdeményezést. — Gyerünk a városházára, ott megrázzuk cgv kicsit a jegyzőt, meg a szolgabírót! — és Lakatos bátyánk jó vezérnek bizonyult, mert a katonák mentek utána... Az első lépések A Vasút utca — Kossuth utca sarkán, Namenku kocsmájánál váltunk el a csoporttól Kovács Pistával, és siettünk hazafelé. Szüléimét megnyugtatta hazaérkezésem, mert Pestről nem adtam életjelt és aggódva azt hitték, hogy Szerbiában rekedtem. Át sem öltöztem és már november elseje kora délelőttjén a posta-. ra siettem. Az volt ugyanis a tervem, hogy Béres nénitől, a bájos, özvegy postamester- nőtől megtudom, kinek jár előfizetéses Népszava. Ügy gondoltam, hogy azokra, kik a háború alatt a Népszavát járatják, egy helyi szociáldemokrata pártszervezet megalakításában lehet számítani. Tervem sikerült, és a postán meg is tudtam, hogy rendszeresen három darab Népszava jár Mátészalkára. Szomorú László kályhásmester, Üj város utca, Vágó Ármin gyártelepi tisztviselő, Gyártelep és Kiss-Roós Endre, gyártelepi tisztviselő, Zöldfa utca. — Nagyon köszönöm, Béres néni — mondtam lelkendezve — ismerem mind a hármójukat, tekintélyes, megbecsült emberek, csak azt nem tudtam, hogy szocialisták, — és már menni is akartam. — Anti, Szentléleki Anti is kiolvassa mindennap a Népszavát, itt a postán — mondta a telefonközpont mellett ülve egy húsz év körüli, divatos bubifrizurás, diáklányos kinézésű telefonos kisasszony. — Anti is itthon van? — Inkább itthon nálunk, mint otthon a szomszédban náluk. Ugye, Ilonka? — csipkelődik mosolyogva a postamesternő. — Nagyon köszönöm a hírét, megyek azonnal a szomszédba Szentlélekiékhez és megkeresem Antit. Mi gyerekkori pajtások vagyunk. De azt őróla sem tudtam, hogy ő is „cucilista”. Tetszik tudni Béres néni az apám otthon mindig így mondja — és kacagva búcsúztam. A szomszédban otthon találtam Antit, három évvel volt idősebb nálam, Zalka Mátéval járt egy osztályba, a mátészalkai polgáriban. Anti az apja asztalosműhelyében dolgozott. Nagyon megörültünk egymásnak és még jobban, hogy azonnal egyet is értettünk. — A pesti események, a hazatért katonák hatására nagy az érdeklődés a politika iránt. Gyorsan kell cselekedni, hogy a pártszervezéssel mi legyünk az elsők, akkor hozzánk csatlakoznak, — mondta Anti. — Igazad van, de mi túl fiatalok vagyunk, ml nem kezdeményezhetünk. Szomorú, Vágó, Kiss Bandi, ezek már tekintélyesebbek, ők kezdeményezhetnek. Kivel beszéljünk először? Ezt kell eldönteni. Elhatároztuk, hogy Kiss Bandival beszélünk először, ő áll korban hozzánk legközelebb. Ügy huszonnyolc éves lehetett. Delet harangoztak, amikor már Kiss Bandi lakásén hárman vitattuk meg további lépéseinket. Bandi egyetértett, sőt a végén már szinte haragosan követelte, hogy cselekedjünk minél gyorsabban, nehogy a reakciós „régi urak” vehessék kezükbe a gyeplőt. Megígérte, hogy még délután beszél Vágóval és hat órára menjünk el Vágó lakására. Kozma Náci és Kovács Pista is ott legyenek- Mi pedig még délután menjünk el Szomorú bácsihoz és beszéljünk vele. hogy este nyolc órára elmegyünk hozzá, és megalakítjuk a szervező bizottságot, ott nála. Sokat futkostunk délután Antival. Szomorú bácsi megtisztelve érezte magát, hogy elsőnek rá gondoltunk, hogy ő legyen a pártszervezet elnöke. Kicsit pesszimista volt, hogy gyenge lesz a szervezet, mert „Mátésza’kán kevés a proletáriátus” mondotta. Egyetértett, hogy este nála jövünk össze. Délután, tiszta véletlenség- ből, még sikerült felújítani ismeretségünket a pár napja hazatért katonával, Fülöp nyomdásszal, ki felajánlkozott, hogy a berendezkedés alatt álló nyomdájában ingyen is csinál nekünk egyszerű plakátokat, nyomtatványokat. Este hatkor Vágó lakásán gyűltünk össze. Amint egymás után érkeztünk, Vágó mindegyikünket. megölelte.. Látszott, hogy őszintén örül az első találkozásnak. Vágó negyven év - körüli, tekintélyes gyártelepi főtisztviseiő, képzett, művelt ember volt. Büszkén mondta magát marxistának. Ez szavaiból ki is érződött. Azonnal egyetértett közös tervünkkel és azt magyarázta, hogy a háború borzalmaiban felbolygatott katonákhoz, a tömegekhez kell fordulnunk. Az egy- sorsban élőknek azonos az érdekük, közösen kell harcolni. Bízni kell a népben, a tömegben van az eró. Elfogadtuk, így értettük mi is. Órákig beszélgettünk, vitatkoztunk, és folytattuk este. Szomorú László kályhásmester házának „nagyszobájában”, közel éjfélig. Kikristályosodott a beszélgetés hangulatában, hogy ez a pár ember: Szomorú, Vágó, Kiss- Roos, Kozma, Kovács, Szentléleki és én, a fiatal diák* bármennyire is különbözők voltunk és bármennyire is különbözőképpen bizonytalankodtunk önnönmagunkban, hogy hogyan is fogjunk hozzá ahhoz, amit szeretnénk, máris egy olyan új típusú közösség, mely első látásra is bízik egymásban, bízik a munkásmozgalomban, bízik a munkásosztály, a dolgozók erejében, felemelkedésében. Politikailag lépésekkel voltunk előbbre, mint a mátészalkai dolgozók. Az a pár könyv, melyeket a munkásmozgalom klasszikusaitól, haladó íróktól olvastunk, a munkásmozgalom gyakorlati tapasztalatai, melyeket egyesek közülünk több éven, vagy csak hónapokon át gyűjtöttek, elég volt ahhoz, hogy ki merjünk állni, mozgósítani merjük a mátészalkai dolgozókat, mert ismertük őket és bíztunk bennük. Szinte vita nélkül megegyeztünk abban, hogy annál könnyebb lesz, minél hamarább kezdjük meg a szervezkedést és elsőnek alakítunk tekintélyes pártot, a szociáldemokrata párt helyi szervezetét. Ügy gondoltuk, hogy ezzel a politika iránt érdeklődőket a párt- szervezetbe tömörítve, Mátészalka dolgozóit összekapcsoljuk a budapesti, a nemzetközi munkásmozgalommal. .. és így álmodtunk tovább. (Folytatjuk) Földes Pál:
