Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-12 / 265. szám

I oldal iretBT-MAerARORSzAO ͧ6S. növernSöer ff Mixon—tlolmsoit találkozó Washington (MTI): Nixon, a megválasztott re­publikánus elnökjelölt hétfőn Washingtonban a Fehér Ház­ban találkozott Johnson el­nökkel. Johnson előbb ebé­ben látta vendégül utódját, majd hosszabb megbeszélést folytatott vele, amely magyar idő szerint az esti órákig tar­tott. A megbeszélésen John­son tájékoztatta Nixont a leg­fontosabb nemzetközi és bel­ső kérdésekről és tárgyalást folytattak az átmeneti idő­szakról is. Bár Nixon korábban azt mondotta, hogy december 5-e előtt nem teszi közé döntéseit jövendő kormányának össze­tételéről, politikai megfigye­lők szerint már a legközeleb­bi napokban két kérdésben döntenie kell. Minden való­színűség szerint az új elnök kijelöli költségvetési hivata­lának eljövendő igazgatóját, hogy az bekapcsolódjék a jö­Brüsszel, (MTI); Pierre Harmel belga kül­ügyminiszter üdvözlő szavá­val hétfőn megkezdődött az Észak-Atlanti Szövetség tizen­négy tagállamának parlamen­ti képviselőit tömörítő köz­gyűlés egyhetes szokásos évi ülésszaka. Görögország nem képviselteti magát. Már az első napon kivilág­lott, hogy a NATO hangadói a nyugat-európai katonai tömb további megerősítésére és fejlesztésére kívánják ürügyként felhasználni az öt európai szocialista állam Csehszlovákiában foganatosí­tott katonai intézkedéseit. Ezt a törekvést tükrözte Manlió Brosionak, a NATO főtitkárának beszámolója is. Óva intette a Nyugatot az éberség lankadásától, s pa­rancsoló szükségességnek mi­nősítette a NATO-szövetség „politikai egységének és szö­vő évi költségvetés most fo­lyó tervezési munkáiba. Való­színű az Is, hogy Nixon több megbízottat nevez ki egyes külpolitikai kérdések meg­tárgyalására, illetve a külügy­minisztérium átvételének elő­készítésére. A jelenlegi tár­gyalásoktól függően lehetsé­ges. hogy a megválasztott el­nök különmegbizottat me­neszt a párizsi tárgyalásokra, aki később már Harriman nagykövet utóda lehet az amerikai küldöttség élén. A valószínű jelöltek között em­legetik Henry Cabot Lodge-t, aki korábban Nixon alelnök- jelöltje volt az 1960-as vá­lasztáson, majd a Johnson- kormány nagyköveteként hosszabb időt töltött Saigon­ban. Más hírek szerint Nixon megbízottja William Scran­ton volt kormányzó lesz, akit a külügyminiszterjelöltek kö­zött is emlegetnek. lidaritásának” megszilárdítá­sát, a katonai erők fejleszté­sét. A NATO földrajzi szere­pét taglalva szót sem ejtett az Egyesült Államok földkö­zi-tengeri tevékenységéről, de azt boncolgatta részletesen, hogy a „Szovjetunió földkö­zi-tengeri jelenléte különle­ges megfontolást érdemel, s nyugtalanságra ad okot”. Bro- sio ezután beszélt a NATO valamiféle „különleges berli­ni felelősségéről is”, s azt bizonygatta, hogy a szövetség mindenáron” megőrzi a vá­ros szabadságát”. A főtitkár utalt Erich Blumenfeld nyu­gatnémet parlamenti képvise­lőnek arra a javaslatára, hogy hozzanak létre valami­féle nyugat-európai védelmi hatóságot. Ennek az lenne a célja, hogy az atlanti poli­tikába nagyobb beleszólási jogot biztosítsanak az euró­pai tagállamok számára. BUKAREST: Paul Niculescu-Mizil, az RKP Végrehajtó Bizottsága és az állandó elnökség tagja, a KB titkára hétfőn reggel hazautazott Budapestről. MOSZKVA: Koszigin, a szovjet minisz­tertanács elnöke hétfőn a Kremlben fogadta Robert McNamara volt amerikai hadügyminisztert, a Világ­bank jelenlegi elnökét, aki Ka­bulba, Afganisztán fővárosá­ba vezető útján érkezett Moszkvába és kedden foly­tatja útját LAHTI: Negyven ország képviselői­nek, a nemzetközi békemoz­galom ismert személyiségei­nek részvételével hétfőn a finnországi Lahtiban meg­nyílt a Béke-világtanács el­nökségének ülésszaka. A na­pirenden a vietnami kérdés, az európai biztonság problé­mái, a közel-keleti, a latin- amerikai, a dél-afrikai hely­zet kérdései szerepelnek. AMMAN: Amman! katonai szóvivő közlése szerint hétfőn reggel két ízben zajlott le tűzpár- baj a Jordán folyó északi völgyében. Reggel hat órakor az izraeliek nehézgépfegyve­rekkel tüzet nyitottak, amely­re az ammani erők válaszol­tak. Az Incidens húsz percig tartott. Ez idő alatt két iz­raeli repülőgép napalmbom­bát dobott le jordán terüle­ten. A második tűzpárbajra ugyancsak reggel, 8,15 óra­kor került sor, amikor az iz­raeliek aknavetőkkel lőtték a Jordán folyótól keletre eső helységeket. A jordániai tüz­érség körülbelül negyvenper­ces tüzelés után elhallgattat­ta az izraeli tüzérséget. Izra­eli jelentés szerint az utóbbi tűzpárbaj következtében há­rom személy megsebesült. NEW YORK: Az ENSZ-közgyűlés hétfői ülésén megkezdődött a vita a Kínai Népköztársaság ENSZ- jogainak helyreállításáról. NITO-közgylIés Brüsszelben Megkezdődött a Lengyel Egyesült Munkáspárt kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) VDK bombázását, s bele­egyezni a DNFF-fel folyta­tandó tárgyalásokba. A hős vietnami nép fontos győzel­met aratott, de még nincs vé­ge a harcnak. Lengyelország a többi szocialista országgal együtt a jövőben is határozot­tan támogatja a vietnami né­pet. Az európai helyzetre rátér­ve Gomulka élesen elítélte Bonn revansista politikáját és a feszültséget élező lépéseit. Hangoztatta, hogy a nyugat­német kormány változatlanul a NDK bekebelezésére, a2 úgynevezett keleti terü­letek visszaszerzésére tö­rekszik — hangoztatta a szó­nok —, majd a továbbiakban rátért a csehszlovákiai hely­zet értékelésére. A csehszlovákiai politi­kai válságban — mondotta — a revizionizmus döntő szere­peit játszott a nyíltan jobb­oldali és ellenforradalmi erők platformjának a megteremté­sében Ezek az erők — gya­korlatilag egy frontban tevé­kenykedve a revizionistákkal — egyre inkább eltávolították Csehszlovákiát a marxiz­mus—leninizmustól és a pro­letár internacionalizmustól, arra törekedtek, hogy Cseh­szlovákiát kiszakítsák a Var­sói Szerződésből és a Var­sói Szerződés országainak szo­cialista közösségéből, ami Eu­rópában az imperializmus ja­vára változtatta volna mag az erőviszonyokat. Ez a folya­mat veszélyes szakaszába lé­pett és ha idejében nem ál­lítottuk volna meg, akkor már nem lehetett volna fel tartóztatni. A szocialista országok test rérpártjai és kormányai nem maradhattak tétlenek e fe­nyegetéssel szemben, amely nemcsak a szocialista orszá­gok egyikét, hanem közös lét­érdekeinket is érintette. Eb­ben a helyzetben az imperia­lista tervek megakadályozása. a szocialista közösség cseh­szlovák láncszemét fenyegető veszély elhárítása az öt szo­cialista ország csapatainak fellépésével, olyan internacio­nalista kötelességünk volt. amely megfelelt államaink nemzeti érdekeinek és a biz­tonság és a béke érdekeinek is — hangsúlyozta Gomulka. Erősödő szovjet— lengyel barátság A szónok ezek után meleg szavakkal méltatta a szovjet —lengyel barátságot és így folytatta: A beszámolási idő­szakban új barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási egyezményt kö­töttünk a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Magyaror­szággal és Bulgáriával. Alá­írtuk első szövetségi szerző­désünket a testvéri NDK-val. A lengyel külpolitika fő célkitűzése, hogy országunk biztonsága érdekében tevé­kenykedjék, hogy a legked­vezőbb külső feltételeket biz­tosítsa szocialista fejlődé­sünk számára. A testvéri szo­cialista országokkal együtt azért harcolunk, hogy reális előrehaladás történjék a nem­zetközi kapcsolatokban, hogy a gyakorlatban megvalósul­janak a békés egymás mel­lett élés elvei. A nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom helyze­tét elemezve a beszámoló a többi között kiemelte, hogy az elmúlt években a testvér­pártok többsége nagy erőfe­szítéseket tett a nemzetközi kommunista mozgalom meg­osztottságának felszámolásá­ra. A Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadár po­litikája — mondotta Gomul­ka — mérhetetlen károkat okozott a szocialista közös­ségnek, a kommunista moz­galomnak és a világszocializ­mus ügyének. Mao Ce-tung csoportjának szakadár irány­vonala arra vezetett, hogy a Kínai Kommunista Párt csaknem az egész nemzetkö­zi kommunista mozgalomtól elszigetelődött. A LEMP következetesen síkraszállt és síkraszáll a nacionalizmus minden meg­nyilvánulása ellen — folytat­ta. Pártunk ennek tudatában megkülönböztetett figyelmet fordít a dolgozók internacio­nalista nevelésére. A szocializmushoz vezető utak — mutatott rá a szó­nok — nemcsak különbözők lehetnek, de különbözőknek is kell lenniük. Szocializmus azonban csak egy lehet, en­nek lényege: a munkásosz­tály vezette dolgozó tömegek hatalma és a termelőesz' /■ ■ zök társadalmi tulajdonán alapuló tervgazdaság. Más pártokra és országok­ra nem lehet rákényszeríteni a szocializmus építésének egy párt által egy adott országra meghatározott útját. A pár­tok mindegyike számára' azonban a tapasztalatok gaz­dag forrása lehet és kell is hogy legyen a többi párt te­vékenysége. Pártunk a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalomban a nyílt és őszinte vita híve. Ellenzi, hogy hallgatólagosan napi­rendre térjünk a mozgalmat megosztó kérdések felett. Úgy véltük és úgy véljük, hogy a fennálló nézeteltéré­sek fokozatos leküzdésének ez az egyetlen módja. A LEMP belső helyzetéről szólva Wladyslaw Gomulka elmondotta, hogy az elmúlt négy esztendőben 717 000 új tagjelöltet vettek fel a párt­ba és a párt taglétszáma most meghaladja a 2 030 000- et. Wladyslaw Gomulka végül néhány módosító javas'Htot terjesztett elő a párt szerve­zeti szabályzatához. 2. Mi öten, az éjszaka során újra összemelegedett, régi, gyermekkori ismerősök, bará­tok utolsónak szálltunk ki. Sajnos bennünket itt az ál­lomáson senki sem várt, de... — benn a városban, az élet­ben?! Együtt indultunk el utolsóként, lassan a város fe­lé, az u. n. Egyenes út foghí­jas házsorai között. Alig be­szélgettünk. A gyártelep iparvágányain áthaladva ér­tük el a katolikus temetőt és a sárga homokú Csikóhegy kö­zött elterülő vásárteret. Innen pár lépés még az első házakig. Bartos ügyvéd búcsúzkodik. Lengyel asztalosékhoz tér be. Ügyvédbojtár korában már lakott Lengyeléknél. Lengyel Péter olyan bútorgyáros fe­lére nőtte ki magát, tíz-húsz segéddel, tanonccal dolgozott már a háború előtt is. Itt remél Bartos első támo­gatásra. Kis csoportunk az öreg La­katos Lajos, Kozma Náci és Kovács Pista, a már aszfal­tozott gyalogjárón folytatjuk utunkat a Vasút utca felé. A Vasút utca elején a Feld- mann testvérek fűszer- és a mellette lévő Klein testvé­rek szövetüzletével szemben nagy tömeg bámészkodik. Az az üzlet előtt, nyolc-tíz csu­kaszürke, fegyveres katona ta­nakodik. Az üzletből éppen két-három katona, egy-egy teli cukroszsákkal, egy-egy vég szövettel a balvállukon, cipekednek ki az utcára, míg jobb vállukon a fegyver lö­työg. A katonák Sikli bor­bélyüzletének irányába töre­kednek, hogy a sarkon befor­dulva a Sarkadi vendéglő fe­lé tűnjenek el. Éppen ekkor ér oda csoportunk és Laka­tos Lajos erélyesen, korához méltó tekintéllyel kiált: — Mit csináltok katonabaj- társak? — Viszünk haza cukrot, legalább nem érünk haza üres kézzel! — válaszol pök­hendien az egyik. — A posztó is jó lesz, legalább nem lesz pucér a gyerekek feneke! — válaszol talán egy kicsit szégyenkezve a másik. — Jóllaknak, felöl­töznek legalább a mi csa­ládjaink is. — Gyerünk! Mit vitatkoz­tok! Ez a mi dolgunk! Sem­mi közük hozzá! — morog a harmadik. Pillanatok alatt olyan hangulat alakult ki, mely a felpezsdült vita so­rán könnyen verekedéssé fa­julhatott volna. Én még hozzá el is ügyetlenkedtem, amikor Lakatos mellett állva, jólsza­bott, barna katonaköpenyem­ben kicsúszott a számon: — De hisz ez rablás?! Az egyik száj rézó katona letette válláról a cukros­zsákot, és nekemrontott. — Rablás? Raboltak ele­get a tiszturak, most mi kö­vetkezünk! Tán maga is tiszt, azért beszél így? Hol vannak az aranycsillagok? — és már fel is szakítja köpenyem gal­lérját. — Nincs? Már levet­ték? — állapítja meg elé­gedetten, de mégis csalódot­tan. — Én nem vagyok tiszt. Itt a gomb lent van és nem arany. A tiszteknek a parolin fent volt az aranygomb — ma­gyaráztam gyerekes tudálé­kossággal. — Meg az orrukat is fent hordták, de még a dereku­kat is letörjük! — kiáltják szinte kórusban a katonák. Lakatos, már mint öreg, tapasztalt baj társ, a katonák csoportjának közelébe áll. A fegyveres katonák, zsákmá­nyukkal a lábuknál, körülve­szik Lakatost, ki atyai han­gon magyarázni kezd. — Lássátok! Ez helyes! A tisztekre nagyon kell vigyáz­ni! Oroszországban is a tisz­tek voltaK a legsötétebb ala­kok, ők szervezték az ellen- forradalmat. Igen, én is azt mondom: a tiszteknek most már pofa be! — A hang lát­hatóan tetszett a fegyveres katonáknak. Lakatos folytat­ja. — Ti mit akartok csinál­ni? Forradalmat? És úgy akarjátok csinálni, hogy ma­gatoknak harácsoltok, de más szegény katonára, azok csa­ládjára nem gondoltok? Min­den szegény katonának kelle­ne j»tni valaminek! — Katonák, elvtársak, gyerünk, elkergetjük a jegy­zőt, meg a szolgabírót! — szólt közbe lelkesítőén Koz­ma Náci. Egyszerre más szelek fújnak, megváltozott a katonák han­gulata. Láthatóan jólesett nekik, hogy szégyenkezés he­lyett ők léphetnek fel jogos vádlóként. — Előbb kivallatjuk, mennyi hadisegélyt loptak el családunk szájától — kiáltja szinte egyszerre több fegy­veres. — Minden elmaradt hadise­gélyt meg kell kapnunk — fokozza Lakatos a hangula­tot. — Leszerelési segélyt is követelünk — veszi át a szót Kozma Náci. — Szervezzünk nemzeti tanácsot, az majd elossza a cukrot, meg a ru­hát, hogy mindenkinek jus­son. Minden becsületes mun­kás, paraszt, katona, jelent­kezzen a nemzetőrségbe. A nemzetőrségben jó napi zsol- dot kell fizetni. — Ezt a programot, a tanácstalansá­gukban egyénien szajrézó ka­tonák elfogadhatónak érzik. Újra a tekintélyes Lakatos ragadja kezébe a kezdemé­nyezést. — Gyerünk a városházára, ott megrázzuk cgv kicsit a jegyzőt, meg a szolgabírót! — és Lakatos bátyánk jó vezér­nek bizonyult, mert a kato­nák mentek utána... Az első lépések A Vasút utca — Kossuth utca sarkán, Namenku kocs­májánál váltunk el a cso­porttól Kovács Pistával, és siettünk hazafelé. Szüléimét megnyugtatta hazaérkezésem, mert Pestről nem adtam életjelt és ag­gódva azt hitték, hogy Szer­biában rekedtem. Át sem öl­töztem és már november el­seje kora délelőttjén a posta-. ra siettem. Az volt ugyanis a tervem, hogy Béres nénitől, a bájos, özvegy postamester- nőtől megtudom, kinek jár előfizetéses Népszava. Ügy gondoltam, hogy azokra, kik a háború alatt a Népszavát járatják, egy helyi szociálde­mokrata pártszervezet meg­alakításában lehet számítani. Tervem sikerült, és a postán meg is tudtam, hogy rend­szeresen három darab Nép­szava jár Mátészalkára. Szo­morú László kályhásmester, Üj város utca, Vágó Ármin gyártelepi tisztviselő, Gyár­telep és Kiss-Roós Endre, gyártelepi tisztviselő, Zöldfa utca. — Nagyon köszönöm, Bé­res néni — mondtam lelken­dezve — ismerem mind a hármójukat, tekintélyes, megbecsült emberek, csak azt nem tudtam, hogy szocialis­ták, — és már menni is akartam. — Anti, Szentléleki Anti is kiolvassa mindennap a Nép­szavát, itt a postán — mond­ta a telefonközpont mellett ülve egy húsz év körüli, di­vatos bubifrizurás, diáklányos kinézésű telefonos kisasszony. — Anti is itthon van? — Inkább itthon nálunk, mint otthon a szomszédban náluk. Ugye, Ilonka? — csip­kelődik mosolyogva a posta­mesternő. — Nagyon köszönöm a hí­rét, megyek azonnal a szom­szédba Szentlélekiékhez és megkeresem Antit. Mi gye­rekkori pajtások vagyunk. De azt őróla sem tudtam, hogy ő is „cucilista”. Tet­szik tudni Béres néni az apám otthon mindig így mondja — és kacagva bú­csúztam. A szomszédban otthon ta­láltam Antit, három évvel volt idősebb nálam, Zalka Mátéval járt egy osztályba, a mátészalkai polgáriban. Anti az apja asztalosműhe­lyében dolgozott. Nagyon megörültünk egymásnak és még jobban, hogy azonnal egyet is értettünk. — A pesti események, a hazatért katonák hatására nagy az érdeklődés a politi­ka iránt. Gyorsan kell cse­lekedni, hogy a pártszerve­zéssel mi legyünk az elsők, akkor hozzánk csatlakoznak, — mondta Anti. — Igazad van, de mi túl fiatalok vagyunk, ml nem kezdeményezhetünk. Szomo­rú, Vágó, Kiss Bandi, ezek már tekintélyesebbek, ők kezdeményezhetnek. Kivel beszéljünk először? Ezt kell eldönteni. Elhatároztuk, hogy Kiss Bandival beszélünk elő­ször, ő áll korban hozzánk legközelebb. Ügy huszonnyolc éves lehetett. Delet harangoztak, amikor már Kiss Bandi lakásén hár­man vitattuk meg további lépéseinket. Bandi egyetér­tett, sőt a végén már szinte haragosan követelte, hogy cselekedjünk minél gyorsab­ban, nehogy a reakciós „régi urak” vehessék kezükbe a gyeplőt. Megígérte, hogy még délután beszél Vágóval és hat órára menjünk el Vágó lakására. Kozma Náci és Ko­vács Pista is ott legyenek- Mi pedig még délután men­jünk el Szomorú bácsihoz és beszéljünk vele. hogy este nyolc órára elmegyünk hoz­zá, és megalakítjuk a szer­vező bizottságot, ott nála. Sokat futkostunk délután Antival. Szomorú bácsi meg­tisztelve érezte magát, hogy elsőnek rá gondoltunk, hogy ő legyen a pártszervezet el­nöke. Kicsit pesszimista volt, hogy gyenge lesz a szervezet, mert „Mátésza’kán kevés a proletáriátus” mondotta. Egyetértett, hogy este nála jövünk össze. Délután, tiszta véletlenség- ből, még sikerült felújítani ismeretségünket a pár napja hazatért katonával, Fülöp nyomdásszal, ki felajánlko­zott, hogy a berendezkedés alatt álló nyomdájában in­gyen is csinál nekünk egy­szerű plakátokat, nyomtatvá­nyokat. Este hatkor Vágó lakásán gyűltünk össze. Amint egy­más után érkeztünk, Vágó mindegyikünket. megölelte.. Látszott, hogy őszintén örül az első találkozásnak. Vágó negyven év - körüli, tekinté­lyes gyártelepi főtisztviseiő, képzett, művelt ember volt. Büszkén mondta magát marxistának. Ez szavaiból ki is érződött. Azonnal egyet­értett közös tervünkkel és azt magyarázta, hogy a há­ború borzalmaiban felbolyga­tott katonákhoz, a tömegek­hez kell fordulnunk. Az egy- sorsban élőknek azonos az érdekük, közösen kell har­colni. Bízni kell a népben, a tömegben van az eró. Elfo­gadtuk, így értettük mi is. Órákig beszélgettünk, vitat­koztunk, és folytattuk este. Szomorú László kályhásmes­ter házának „nagyszobájá­ban”, közel éjfélig. Kikris­tályosodott a beszélgetés han­gulatában, hogy ez a pár em­ber: Szomorú, Vágó, Kiss- Roos, Kozma, Kovács, Szent­léleki és én, a fiatal diák* bármennyire is különbözők voltunk és bármennyire is különbözőképpen bizonyta­lankodtunk önnönmagunkban, hogy hogyan is fogjunk hoz­zá ahhoz, amit szeretnénk, máris egy olyan új típusú közösség, mely első látásra is bízik egymásban, bízik a munkásmozgalomban, bízik a munkásosztály, a dolgozók ere­jében, felemelkedésében. Po­litikailag lépésekkel voltunk előbbre, mint a mátészalkai dolgozók. Az a pár könyv, melyeket a munkásmozgalom klasszikusaitól, haladó írók­tól olvastunk, a munkásmoz­galom gyakorlati tapasztala­tai, melyeket egyesek közü­lünk több éven, vagy csak hónapokon át gyűjtöttek, elég volt ahhoz, hogy ki merjünk állni, mozgósítani merjük a mátészalkai dolgo­zókat, mert ismertük őket és bíztunk bennük. Szinte vita nélkül megegyeztünk abban, hogy annál könnyebb lesz, minél hamarább kezdjük meg a szervezkedést és elsőnek alakítunk tekintélyes pártot, a szociáldemokrata párt he­lyi szervezetét. Ügy gondol­tuk, hogy ezzel a politika iránt érdeklődőket a párt- szervezetbe tömörítve, Máté­szalka dolgozóit összekap­csoljuk a budapesti, a nem­zetközi munkásmozgalom­mal. .. és így álmodtunk to­vább. (Folytatjuk) Földes Pál:

Next

/
Oldalképek
Tartalom