Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
ISOT november T. * oldal Kockázat a lakosságért Tízezer szabadnap krónikája Pihenés, szórakozás, vagy házimunka ? Hogy élünk a szombatokkal ? Hogyan lehet filléres rr inkákból kétszázmilliót produkálni? Nehezen: ezt bizonyítja azoknak az üzemeknek a fáradalma, amelyek a kö rülmények ellenére is szívügyüknek tekintették eddig m lakosság ipari javító-szolgái tató igényének a kielégítésé megyénkben. Az említett ada egy korábbi év összesítése azóta még tovább javult a helyzet. Álljon erre itt még egynéhány szám: tavaly már csaknem 470 forint értékű szolgáltatás jutott átlagosan egy lakosra Szabolcsban; öt év alatt csak a szövetkezeteknél megháromszorozódott, a négyszázat közelítette a javító-szolgáltató helyek száma; hosszú lenne felsorolni az új szolgáltatások sorát, ami helyett elég, ha tudjuk: mindinkább háttérbe szorul az epvkor divatos susztermunka, nő az igény a háztartási gépek javítása, s a személyes szolgáltatások — fodrászat, kozmetika, patyolat, stb — iránt. Persze, ha országos viszonylatban nálunk a legmagasabb a szolgáltatás arányának emelkedése, korántsem jelent ez terjedelmében is országos elsőséget. Olyan megyében, ahol csak egyetlen város van, ott, ahol az ipar- fejlesztés még a foglalkoztatási gondok enyhítéséért történik, vagy ahol „menet közben” kell előteremteni, kiképezni a gépekhez. szerszáAz idei november hetediké Müller Mihály lakatos életében nagy eseményt Jelent: új lakásba költözik. Az eseménynek előzménye van, s az előzmény maga a brigád története. Tizenöt éve ingázó Müller Mihály 15 éve naponta jár be vonaton Raka- mazról a megyeszékhelyre. Utravalója a több tízezer szabolcsi „ingázó” munkás közös sorsának egy darabkája volt. Reggel hattól este nyolcig utazott, dolgozott, s megint utazott. Közel tíz éve került a VAOÉP vállalathoz. A jó szakmunkás lakatos brigádvezető lett, s először 1962- ben, azóta pedig minden két évben megszerezte a 15—17 tagú kollektíva a szocialista brigád címet. Az ingázó brigádvezető beosztottai is többségükben ingázók. Naponta Ujfehértóról. Ófehér- tóról. Levelekről, Apagyról, Baktáról. Rakamazról... futnak be a brigád munkásai a munkahelyre ma is. önkéntelenül is egy né- h-. v éve készült szakszervezeti felmérés konklúziója jut eszembe: „a bejáró munkások körében nehéz szocialista brigádokat szervezni, kulturális vállalásaikat nehezen tudják teljesíteni, éppen a bejárás miatt A Müller-brigad megcáfolta ezt A „szocialista módon élni és dolgozni...” elvet, a brigádmozgalom eszméjének megvalósítását közös színház- ős mozi látogatások. együtt töltött hétvégi pihenők. 12 család közös nyári kirándulása a Balatonra, egri, miskolci, tapolcai túrák dokumentálják Vagy ami még többet mond: most 13-an tanulnak a brigád munkásai közül. A közel tízéves múltban 25—30 fiatal szakmunkást nevelt ez a kollektíva, s a segédmunkások szakmunkásvizsgát tettek. Ami pedig a munkát illeti, Müller Mihály brigádja tervét 103—105 százalékra teljesíti mindig. mokhoz, fogásokhoz értő szakembereket, az ilyen megyében csak nehezen lehet előbbre lépni a lakossági igények teljesítésében. Gondoljuk csak meg, mennyivel több vesződést, anyagi befektetést, mennyire nagyobb szervezettséget kíván a legszükségesebb ipari szolgáltatások meghonosítása a szétszórt, távoleső településeken, mint egy nagy lélekszámú, zárt, közlekedési eszközökkel jól ellátott városban! S ha a következtetésben tovább haladunk, kitűnik, hogy sokszor még a városi üzemek is vonakodnak a kevés haszonnal kecsegtető filléres munkáktól, — mennyivel inkább sokasodik a költség, csökken a minimális alá is gyakran a haszon a vidéki hálózat esetében. így már talán reálisabban Ítélhető meg a szabolcsi vállalatok, szövetkezetek szerényebb eredménye is a javító-szolgáltató tevékenységben. Kétségtelen, sokkal többet hozna bármelyik termelő üzemnek, ha futószalagon, sorozatban gyártaná a késztermékeket, a konfekcionált ruhát, cipőt. Ez megérződnék a dolgozók keresetében is. Csakhogy a lakosság érdekét sem szabad figyelmen kívül hagyni. Éppen ezért kell a dicséret hangján szólni a vállalatok, szövetkezetek elhatározásáról: a gazdálkodás új körülményei között sem ök készítették az almatároló egyes nagycsarnokát és a kettes csarnok is Müllerék kezemúnkája lesz. A felmondós érthető így él, ezt nyújtja ez az ingázó szocialista brigád. Nem is különös tehát, ha a brigádvezető felmondása úgy hatott az üzemben, mint derült égből a villámcsapás. Az indok: otthon, Rakama- zon is adódott munkalehetőség, s a másfél évtizedes bejárás után (emberileg teljesen érthetően) szívesen dolgozna otthon. A VAGÉP vezetői gyorsan határoztak: segitenek megoldani a lakásproblémáját ennek a kiváló szakmunkásnak. Az igazgatóval együtt végignézték az OTP-nél árusított lakások listáját. Találtak egy megfelelőt: Nyíregyháza, Selyem utca 40 két szoba, konyha. Együtt mentek le a házhoz. Tetszett. Csakhogy közel 80 ezer forintot Müller Mihály nem tudott azonnal előteremteni. Oyors döntés: ,,kölcsön adunk“ Újabb tanácskozás a VAGÉP-nél. Az igazgató a főkönyvelővel tárgyal. A vállalat kölcsön adja a nyolcvanezret a brigád vezetőnek, törlesztésre. A múlt hét óta tatarozzák a Selyem utca 40-et. Hol egy brigádtag „száll be” egy-két órára, hol egy rokon segít a festésben. Pénteken költözködnek Müllerék: vállalati gépkocsival, a szocialista brigád összefogásával. A kölcsön átvételekor Müller Mihály aláírt egy nyilatkozatot arról. hogy öt évig nem válik meg a vállalattól. (ő maga mondta erről. „Ez csak formaság, hiszen akár azt is írhatták volna, hogy életem végéig maradok. Miért is mennék máshová dolgozni ?”) A brigádnaplóba a közösség egy újabb eseménye kerül november 7-én: „Müller Mihály brigádvezető új lakásba költözött”. Sz. Sas. fordítanak hátat a lakosságnak, hanem vagy stabilizálják az eddigi szolgáltatást, vagy — ha lehetőség nyílik rá — inkább még bővítik azt. Szolgáltatást végző megyei szerveink 1970-ig 550-re szeretnék növelni a lakosság közvetlen szolgálatára rendelt kisebb-nagyobb munkahelyek számát. Ugyanakkor a kereskedelmi vállalatok sem kívánnak megnyugodni azzal, hogy jelenleg 357 egységük foglalkozik kölcsönzéssel. Miért olyan jelentős mindez? Azért, mert az új gazdaság- irányítási rendszerben, az önállóság teljesebb érvényesülése közben eléggé kockázatos dolog ilyen tevékenységre vállalkozni. A szolgáltatás általában nem biztosítja azt a gazdaságosságot, mint a sorozatgyártás. Tgv például valamely szolgáltató egység létesítésére befektetett összeg megtérülése hosz- szú éveket vesz igénybe. Olvan költségduzzasztó elemekkel kell e tekintetben számolni, mint a magas bértömeg. a szétszórtság miatt aránytalanul nagy állóeszköz szükséglet. Időszerű és nagyon is indokolt volna a szolgáltató tevékenység jelenlegi rendszerének tüzetes felülvizsgálása, valamilyen méltányosság bevezetése. Ez magasabb fórumok hatáskörébe tartozik. Az viszont már helvileg is elérhető. hogy a jövőben még intenzívebben törekedjünk arra: a szolgáltatást végző üzem, műhely kerüljön közelebb a megrendelőkhöz. Ugyanakkor a szakemberellátás kedvező változása ellenére is szüksége mutatkozik annak, hogy tanácsi vállalataink a minisztériumi üzemekkel azonos lehetőségeket élvezzenek az utánpótlás nevelésében, Mindezek a problémák gátolják megyénkben a javító- szolgáltató tevékenység Indokolt méretű fejlesztését. Helyes, hogy még az idén a megyei tanács elé kerül ez a százezreket közvetlenül érintő probléma. Joggal reméljük, hogy nem eredménytelenül. Angyal Sándor — Igazában akkor gazdag egy nemzet, ha 12 óra helyett csak hatot dolgoznak — olvashatjuk a marxi mondatot egy felmérés bevezetőjében. Mi ugyan már régen elfelejtettük a tizenkét órás munkaidőt, s kezdjük rövidíteni a nyolcórásat is — bár országunk anyagi lehetőségei korlátozottak. Népszerű munkahelyek Január elsején egyetlen megyei üzem, az UNIVERSIL fogott bátran a kísérlethez, s vezette be a heti 44 órás munkaidőt. A kísérlet sikerült, azóta az első fél év befejeztével négyezerötszázari, jelenleg pedig tízezerötszázan kapnak kéthetenként szabad szombatot. Ez már a megye vállalati dolgozóinak huszonnyolc százaléka! Sok volt az aggály, de végül is feleslegesen: a termelés ezeken a munkahelyeken növekedett, a túlóra csökkent. S általában magasabb az itt dolgozók havi átlagkeresete is a korábbinál. Csoda-e, ha a munkát keresők előnyben részesítik azt a helyet, ahol rövidített munkaidő van? Nem, mert a 44 órás munkahét, a kéthetenkénti szabadszombat — nagyon jó dolog. Ez alatt a két szabadnap alatt lehet pihenni, szórakozni, kirándulni, egyszóval regenerálódni. Amihez a pszichológusok megállapítása szerint még az is hozzátartozik, ha például egy szellemi munkát végző kertészkedik, vagy éppen fizikai munkát végez Sokféleképpen el lehet tölteni tehát a kéthetenkénti vikendet. Arra voltunk kiváncsiak, hogyan töltik nálunk a megyében? Most: otthon, házimunka... És most jön az a bizonyos felmérés. Eszerint többet pihent a csökkentett munkaidejű dolgozók 26,2 százaléka. Többet foglalkozott a családjával 22,3 százaléka. Több házimunkát végzett 21 százalékuk. És itt álljunk meg egy pillanatra. A megkérdezettek között vannak nők és férfiak. A 21 százalék az átlag, de a szabad szombatokon az asszonyok nagy százaléka még csak odáig jutott el, hogy a vasárnap helyett szombaton végzi a mosást, főzést, takarítást. De már ez is sokat jelent. Mert így az asszonyok nagy részének jutna ideje pihenni, szórakozni, kirándulni, tévét nézni és rádiózni, vagy éppen olvasni — vasárnap, A megkérdezettek (nem mindenki, hiszen csak reprezentatív felmérés volt) közül többet művelődött otthon 13,8 százalék, másutt 7,9 százalék. Többet sportolt, sétált, kirándult 7 százalék. És érdekes módon ekkor is akadt 1,7 százalék — a vélemények szerint megyénkben ettől magasabb a számul;! — akik e napon is bérmunkát vállaltak. Talán nem vallották be, hogy emellett dolgoztak a háztáji földeken is. Elégedettebb családok Pihenés ez? Kikapcsolódás? A válasz egyértelmű igen. Mert a nők a vasárnap helyett szombaton foglalkozhatnak a házimunka nagy részével. s vasárnap mindenképpen kevesebb teher hárul rájuk. A férfiak is többet pihenhetnek, mert eddig vasárnap kellett elvégezniük a ház körüli tec dókét. Az emberek többet vannak együtt a családdal, s ez az otthon melegében, a szülők és 3 gyerekek harmóniájában mutatkozik elsősorban. A családi együttlét vágya olyan erős. hogy a munka- idöcsökkentés bevezetése óta eltelt szabad szombatokon a dolgozók nagyobb része bölcsődés és óvodás gyerekét is otthon tartja. Ez a kép természetes az első Időszakban — amelyet most élünk, s fokozatosan élni fogunk 1970 végéig, amíg minden munkahelyen megvalósul a negyvennégyórás munkahét. De mi lesz később? Hol és hogyQíQ töltsék ? E pillanatban — a közvéleménykutatás szerint — a dolgozók szabadnapjukat kétharmadrészt otthon, a házban, vagy a ház körül akarják eltölteni. Házi munkával, vagy pihenéssel. S csak tizenöt százalékuk tölti a* időt kirándulással, sporttal, szórakozással. Ez persze feltesz egy kérdést: hol' lehet mondjuk Nyíregyházán házon kívül tölteni a szabad szombatokat, a vasárnapot? Nincs egy strand — csak Sóstón és csak nyáron —, egy uszoda, egy ifjúsági szórakozóhely. Kevés az ifjúsági üzemi klub. nincsenek hétvégi házak, alig-alig van lehetőség a kirándulásra. turisztikára. Vagyis az üzemek megadják ugyan a kéthetenkénti szabad időt, de nem csinálnak hozzá programokat. A tanács pedig még nem képes egyeztetni és jól ötvözni a szabad idő lehetőségeit és a közlekedést, a nyitva-zárva- tartást. A vendéglátóipar ugyanakkor anyagiak, s energia híján felkészületlenül fogadja az új helyzetet. Mit lehet és kell tenni? Programot már most! A jelenlegi tízezer szabad szombatosnál máris megvan a természetjárás vágya Január elsejétől már tizenki- lencezren lesznek — az össz- dolgozók fele! — s ez a tény megoldást követel. Egyrészt helyi beruházásra, másrészt intézkedésekre, nem kevésbé vállalati programokra van szükség. Ország-, megyejáró kirándulásokat szervezni, vállalati hétvégi házakat, üdülőket építeni. Es üzemi mérkőzéseket, nőtalálkozókat csinálni. A kulturális alapból pedig sikerre számot tartó rendezvényeket, klubesteket, tartani Ezt már e! kell kezdeni. Mert a szabad :dő egyik legfőbb célja ez: regenerálni. Kopka János Állványok ölelik a dohányfermentálót. Az elavult és erősen megrongálódott burkolatot téglafallal cserélik fel. Az állványokon Spekker László. Kovács József, Kurucz György és Ka- ponyás Sándor. Hammel József felvétel« Möller Mihály „lakásügye“
