Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
* oldaí ÍTÉLET-MAGYARORSZAG -VASÁRNAPI METTff.KTET Mo* november J? Egy forradalmár „Egy új világ reményteljes csírája” Uitz Béla kiállítása a Nemzeti Galériában Egy zseniális tehetség elindult Magyarországról, végigjárta a fél világot, átélte a forradalmár művész s .cm védését, és dicsőségét, s fél évszázad múltán újra itthon van: Uitz Béla-kiál- litus nyílt a Nemzeti Galériában. Tulajdonképpen az első nagy Uitz-kiállítás Magyar- országon. Műveit bécsi, moszkvai, londoni és pekingi múzeumok őrzik, tárlatait latta Stockholm és Firenze New York és San Francisco, freskói fővárosok palotáit díszítik, de itthon még mindig kevesen ismerik a hazalátogatott nyolcvan- esztendős mestert, s még kevesebben alkotásait. Nem egyszerűen Magyar- ország, az első magyar forradalmak indították útnak. Az 1887-ben született bácskai parasztgyermek, aki Temesváron volt esztergályos, mielőtt Budapesten művésznövendék lett, első alkotói lépéseit a társadalmi lázadás, a változtatni akaró elégedetlenség irányába tette. 1916-ban már aranyérmet nyert rajzával a San Francisco-! nemzetközi kiállításon, nevét a legtehetségesebbek között emlegették idehaza. A forradalmi moz— Uitz Béla: önarckép galomhoz már egy esztendővel korábban kapcsolódott, háborúellenes folyóiratot alapított és szerkesztett az első világháború éveiben, vezetője volt a mindinkább forradalmárrá váló művészcsoportnak, követte és egyengette az útját a szocializmusnak, amelyet a Tanács- köztársaság idején nagyszerűen szolgált. A híres Vö- röskatona-plakát alkotójának, a művészeti direktórium egyik vezetőjének, a proletártehetségek művésziskolája igazgatójának tehát a bukáskor menekülnie kellett. Eddigi életét, és munkásságát ismertük leginkább, idehaza készített műveit láttuk albumokban és kiállításokon. A most megnyitott hatalmas tárlat azt mutatja, amit eddig jóformán senki nem ismert Uitz Béla életéből alaposan: a külföldön eltöltött félszáz esztendőt. Bécsbe menekült először. Szoros kapcsolat fűzte a párthoz, s hamarosan maga is a KMP tagja lett. Mozgalmi munkát végzett, tárlatokat vezetett, közben kiállított, hatalmas sikerrel. Az osztrák fővárosban került közönség elé Emberiség című hatalmas kompozíciója, a proletárdiktatúra idejéből, amelynek impozáns vázlata most mutatja be először a magyar közönségnek, milyen látomásba fogta össze az életet egy művész, aki egyszerre lett nagy alkotó és kommunista. A művek beszélik most már a mester életrajzát a galéria teremsorában. Kövér kupolás orosz templomokról készült kemény rézkarcok, moszkvai városrészeket ábrázoló, izgatottan modern vízfestmények jelzik, hogy 1920 végén a szovjet fővárosban járt. a KMP küldötteként a Klomintern XII. kongresszusán. Forradalmi fejlődését pedig a Ludd tábornok című sorozata bizonyítja. Az angol lázadó proletárok legendássá vált vezéralakja, General Ludd minden elkeseredett lendületében a magyar forradalom bukását bosszúlja, s harcosainak minden izmos- sága az eljövendő forradalmak erejével fenyeget. A kiállításon most a vázlatokat is látni, s a vázlatok alapján készült rézkarcokat, ezt a megrendítő grafikai sorozatot, amely Derkovits Dózsájának elődjeként vált a forradalmi grafika klasz- szikus példájává, de nemcsak itthon: az egyetemes művészettörténetben is. A Ludd sikeréért hívták (MTI zik, kommunista lapokba fr, rajzol, munkásokat művel, a FKP magyar szekciójának egyik vezetője. És közben — akárcsak Becsben — végzi művészi munkáját és sikeresen kiállít. Ekkor születik a mostani kiállítás IV. termének csodálatos tusrajz- sorozata, amely a Párizsi gótika címet viseli és a középkor áhitatos művészetét dolgozza fel a modem forradalmi művészet erős-okos vonalaival. Ekkor készíti el második sorozatát, amelynek címe és témája Az imperialista háború ellen, s amelyhez Marcel Cachin, a párt vezetője ír előszót. Ugyancsak ekkor készülnek monumentális színpadtervei, amelyek forradalmi színházak előadásán mutatják, hogy alkotójuk a modem művészet elvont formáit is robbanó társadalmi mondanivaló szolgálatába állítja. B. U. Martell 1926-ban ismét Uitz Bélává válik és szovjet állampolgárrá. Nemzetközi hírű mesternek járó tisztelettel fogadták új hazájában, Lunacsarszkij ír róla cikkeket és kitüntetéssel méltatják munkáját, megbízásokat kap és kiállít, fiatal művészjelölteket nevel Amfg a táborban egyik nap úgy telt el, mint a másik, s a hetek egy nappá szövődtek össze, amíg semmiféle jele nem volt annak, hogy valami is megváltozik — Horváth Pista, mint szántást, vetést, kötelességtudóan végezte a rábízott munkát; s reggelenkint a haláltól menekült ember boldogságával ébredt föl: élek! De az orosz, 1917-es februári forradalom után a táborban lazább lett a rend és Horváth Pista megbízatásokkal járt ki a városba. Sőt, a május elsejei felvonuláson is — életében először — részt vett. A napok nem hason’*- tottak epvmáshoz, mint a hadifoglyok földszínű fehérneműi. A táboron kívüli munkába kerülve egyre több „plenni” (fogoly) érintkezett a szabályszerű eleven világgal. A foglyok híreket vettek fel, hoztak a táborba. Egyik-másik fogoly megszökött és már olyan is akadt köztük, akinek sikerült, nem pusztult e!. nem hozták vissza, mint azfoto — Szebelltkly Géza felvétele) és nemzetközi forradalmi képzőművész-szervezetet irányít. Hatalmas freskókon dolgozik éveken át, falképeket fest Frunzében és Moszkvában, könyvet ír és múvészkollektívákat vezet, pályája csúcsára ér. A szovjetunióbeli negyven termékeny évről nehéz néhány sorban beszámolni, három terem, száz alkotás vár ismertetésre. A krími tusrajzokat említsük-e, amelyek a megkomponált szépség remekművei, vagy a Tőletek függ című újabb sorozatának modern, tömören agitáló lapjait, Gorkijról készített erős portrévázlatát, vagy az 56-os magyar ellen- forradalomról készített falképtervet? Talán mégis portréinak sora a legváltozatosabb, ezek a nagy lendülettel újságpapírra festett freskószerű arcképek, amelyek Csapájevtől névtelen kirgiz emberekig, Krupszka- jától éneklő lányokig variálják a szilárd világnézet és a hatalmas művészi jellemzőerő lehetőségeit. Nehéz befejezni, de nem is kell: az életmű sincs még befejezve. Nyolcvanegyesztendősen. Itthoni vendégségben is új terveket forgat a mester. További munkákról beszél az alkbtó, akit úgy adott Magyarország az egyetemes művészettörténetnek és a nemzetközi forradalmi mozgalomnak, hogy közben mindvégig megőrizte magának is. ». a. Hidas Antal: Egy szeptemberi reggelen, amikor a táborból a város felé ballagott, s az út két oldalán szibériai parasztok kaszáltak, a levegő kimondhatatlanul tiszta volt, az eget ragyogóvá csiszolta az ősz, vándormadarak kiáltoztak egymásnak — olyan honvágy rohanta meg a fiút, hogy le kellett ülnie az árokparton. — Mi az, Kishorváth, má történt magával? — kérdezte tőle a zászlós, amikor a fiú jelentkezett nála a városban. — Semmi... esak... — No... — Csak nem akarok többé a városba iönni. — Miért? meg Angliába, ,s miután oda nem juthatott,' -t j »útközben”, Franciaországban 1 szolgálta az eszmét három esztendeig. B. U. Martell álnéven az illegalitás veszélyében dolgoelőtt. A táborban is néhá- nyan levetették a katonanadrágot, a blúzt és ilyen, vagy olyan, de civil ruhában jártak. — Horváth Pista mind többéi hagyott el jókedvéből. — Mert itt sínek vannak... Vasút™ A zászlós a fiút nézte, sokáig, aztán, mintha az asztalon keresne valamit, mondta: — U*™un már... Most., amikor... hiszen erről nemHetven éve indult el a szabolcsi agrárszocialista mozgalom n h A megye parasztságának a történelmében legnagyobb tömegméretű osztályharcos megmozdulása, a szabolcsi földosztómozgalom a szociáldemokraták közül kivált Vár- konyi István vezette független szociáldemokrata párt irányítása alatt 70 évvel ezelőtt. 1898-ban jutott a csúcsra és ugyanakkor hanyatlott le. A század végi agrárszocializmus az agrárproletáriátus és a törpebirtokos parasztság minden rétegének elszánt — a következetesség jegyeit is magás viselő — demokratikus forradalmi törekvése volt, amely a szociáldemokrata párttal összekapcsolódva, de annak követeléseivel és programjával meg nem elégedve, önállósítani igyekezett magát, ötvözve tanait anarchizmussal. Sajnos eszméjében következetesen marxista ideológia, stratégia és taktika kidolgozásáig eljutni nem tudott, a szociáldemokráciával való szakítás ezt a lehetőséget. is rontotta. A leghaladóbb követelése a földosztás hangoztatásában és ennek megvalósításáért végzett szervező munkában tűnt ki. A mozgalmat a Szabolcs megyei földbirtok megoszlásának aránytalanságai, az agrárnépesség átlagosnál rosz- szabb anyagi helyzete, a termelésben meglévő feudális gazdálkodási formák továbbélése, a mezőgazdasági munkanélküliek számának növekedése, a kisbirtok fokozatos elszegényedése, a század végi agrárválság könyörtelensége indította eL A XIX. század végén a társadalom fő ellentmondásainak frontja a megyében a földbirtokosok és szegényparasztság között húzódott. A gazdaságok 62,09 százaléka az 5 holdon aluli és a szántó 3,16 százalékát bírják. Ugyanakkor a 200 hold feletti birtokokkal a gazdaságok 1,73 százaléka rendelkezik és ezeké a föld 68,15 százaléka. Az egyházi vagyon is a megművelhető föld közel 7 százalékára terjed ki. A megye gazdasági, politikai és kulturális állapota ösztönzést ad Várkonyi tanainak terjedéséhez, a falvak egyszer beszéltem magának: jön egy másik forradalom,. amikor hamarosan megszűnik a hadifogság. Nem folytatta. Érezte: ez most nem illik ide. Inkább azt mondta: „Kishorvát...” Gyöngéden. S ebben ott volt: „Kedves fiam, ügyeljen magára, az ilyesmi nem használ...” — Jól van — mondta a zászlós. A fiú lehajtotta a fejét. Makacsul hallgatott. ... És ettől kezdve a fiú valóban abbahagyta a városba járást, a táborban üldögélt. A lelke ugyan nem billent helyére; a fiú szótlanul, tűnődve mosolygott. Máskor egy nap alatt többet mozgott, mint most egy álló héten. ... Mindenütt hó borította a földeket, amikor Pétervár októbere után megnyíltak a tábor kapui. Piros kokárdás emberek jöttek, kihirdették, hogy a hadifoglyok ezentúl népe tömegesen mögéje áll és hallgat agitáeiójára. 1897-ben az apagyiak között ver gyökeret először agrárszocializmus, néhány Tá- piószeléről idekerült uradalmi munkás buzgólkodása 1898 elejére már a függetlenségi szocialista párt csak a mándoki járásban 3000 tagot tartott nyilván. Megmozdulnak a parasztok Napkoron, Leveleken, Sza- kotyban, Nagvkállóban. Ibrányban és Nyírkárászon. A hatóságok válaszul megerősítik a csendőrőrsöket és más megyékből katonaságot vezényelnek Szabolcsba, hogy megfélemlítsék a tömeget. 1898 januárjában és februárjában tovább radikalizálódik a parasztság. Követeléseik egyre forradalmibbak, sőt összecsapásra is sor kerül a karhatalommal Mándokon, Kisvárdán. A nyírkarásziak pedig elkezdik a nagybirtok felosztását Márciustól a hatósági terror rendkívüli fokozódása miatt és jó néhány elvi, taktikai hiba következtében — nérn támogatja a földmunkás tömegeket a szocialista párt, a földosztás formája és méretei következetlen, a szervezőmunka hiányos, más megyék parasztságával a mozgalmat nem koordinálják — hanyatlásnak indul a szabolcsi agrárproletárok elszánt szervezkedése, a rendszer elleni küzdelem a részletkérdésekért folytatott apróbb csatározásokra fajul. A mozgalom végét u. n. „visszaesküvések” jelentkezése mutatja, amikoris a mozgalomban résztvevőket a hatóságok nyilvánosan a főszolgabíró, vagy a pap előtt a templomban, elveik és korábbi követeléseik megtagadására — eskü alatt — visz- szavonására kényszerítik. A vérig sértett arisztokrácia nem késett a megtorlással: a képviselőház törvényerőre emeli a „rabszolgatörvényt” — ami a cselédet újra, szinte középkori függőségbe taszította, a fontosabb szerepvállalókat pedig bíróság elé állították. A nyírkarászi földosztók 1898 áprilisában a vármegyeháza nagyszabad, egyenjogú polgárok, oda mennek ahová akarnaK, — mondta az egyik kokárdás orosz — de a Vörös Gárda se rossz hely — mondta a másik kokárdás — mindenki maga döntse el — szólt a harmadik. Horváth Pista bement Tomszkba, a zászlóst kereste, aki a városi pártszervezet épületében dolgozott. A szobában gyönge villanylámpa égett, füstfelhők binegtek alatta. A zászlós — civil ruhában — az Íróasztal mögött ált. Az íróasztal előtt emberek járkáltak föl-alá, oroszul beszéltek, olykor egyszerre hárman is. hangosan, mintha haragudnának egymásra, holott csak vitáztak: lesz-e Németországban forradalom és mikor és milyen, és Ausztria-Magyarországszá- gon? Az emyőtlen villany- körte felé újabb felhők gomolyogtak A zászlós alaposan „pusztította” a cigarettákat, miközben Égyélt, roiiv termében ötnapos tárgyalás után börtönbüntetést kapnak. Az összes élűéit a megyében 1898 nyarán 674 fő volt. Várkonyit is hosszas hajsza után elfogják és Nyíregyházán állítják bíróság elé tekintettel arra. hogv a szabolcsiak voltak nézetei leghálá- sabb kővetői Pere 1898 őszén kezdődött és több tárgyalás után 1899 áprilisában hirdetnek ítéletet. A vádirat a pénz és fogházbüntetést azzal indokolja. hogy ,.a munka- és vagyonegyenlőség elvének terjesztése folytán a földművelő és vagyontalan cseléd néposztályokban olyan nagyarányú szocialista mozgalom indul meg, hogy a földbirtokosok, hivatalnok és papi osztály személy- és vagyonbiztonsága is megrendül. A felizgatott nép már egyes helyeken nyíltan hirdette a földbirtokos osztály elűzését és a birtokok felosztását. A mozgalom bevallott célja a harmados főbérleti rendszer és földuzsora eltörlése, a cselédbérek emelése, titkos célja pedig a földbirtok felosztása és a földbirtokos, hivatalnok és papi osztály — szerintük — káros uralmának megdöntése volt.” Várkonyi hosszú időt tölt börtönben és programjai» csak a Tanácsköztársaság állami rangra emelkedett politikája halad túl. A mozgalom a század végi erősödő osztályú- harc kiemelkedő eseménye, a magyar társadalom alapvető ellentmondásának kifejezője* ha közvetlen eredményt nem is hozott, nagy jelentőségű. Gyengítette a dualizmus rendszerét, a fennálló társa-; dalmi struktúra stabilitását^ növelte az osztály erők felvoj nulásának sebességét. Elme-; lyítette a sok nemzetiségű mo-j narchia válságát, segítette a szociáldemokrata párt hibái-; nak a felismerését, erősítette a tömegekben a forradalmi törekvéseket, a munkásosztály tudományos rangú stratégiájának és taktikájának a megértését. Várkonyitól tanult elősző* Szabolcs népe szocializmust Sinkovics Gyula den szóra, minden vélemény re, és ha beleszólt a vitába, erős hangjától a villanykörte alatti füstfelhők egymásba kavarodtak. A zászlós észrevette Horváth Pistát Mosolyogva jelezte, hogy örijl neki, s egy fej biccentéssel, hogy üljön le, várjon. Amikor a távozó emberek után becsukódott az ajtó, a zászlós megszólalt: — Na, mi van, fiam, Kishorváth? — Kun elvtárs! — mondta Horváth Pista olyan komoran, amilyen komorrá csak vidám emberek tudnak váL tozni. — Én hazamegyek. — Hová? — Magyarországra... — Rossz itt? — kérdezte Kun Béla. — Éppen, hogy — jő. Ne- gyón is... — Nem értem. A fiú hallgatott. — Nem avatkozom bele —• szólt Kun Béla. — Maga sza«; bad ember, de gondolja meg.J Magyarországtól hatzezer ki- kilométerre vagyunk. Éa egyelőre tart a háború^ front... Hová megy át? — Tessék rám ’ bízni. — Otthon újra elviszi!! katonának... Az olasz froste ra— a francia frostete» HAZAFELÉ
