Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-30 / 281. szám

I oMaf fcWLFr-MÄGYARORSZÄÖ f98ff. november 9f: Külpolitikai összefoglaló A DJS FF nyilatkozata — Bombázzák Laoszt —«■ Schröder kardcsörtetö beszéde Az olasz dolgozók győzelme Nem diplomáciai játék ! Ketten? Hárman? Négyen? A párizsi Kiéber sugárúton a vietnami agresszió meg­szüntetéséért folytott diplo­máciai harc új fejezete kez­dődik ezekben a napokban. A vita középpontjában pil­lanatnyilag az áll, hogy hány küldöttség vegyen részt ön­álló tárgyalási joggal a meg­beszéléseken. Emlékezetes, hogy a pári­zsi tárgyalások első szaka­szában május 13 és novem­ber 5 között két küldöttség, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok delegációja vett részt. Ebben a szakaszban a megbeszéléseknek csak elő­készítő jellegük lehetett. Hi­szen a VDK delegációja szi­lárdan kitartott amellett: mindaddig nem kerülhet sor béketárgyalásokra, amíg az Egyesült Államok meg nem szünteti a VDK bombázását és minden más harci cselek­ményt észak-vietnami terüle­tek ellen. Rendkívüli politi­kai és diplomáciai erőpróba volt ez, amelyet a harctere­ken végrehajtott akciók is kísértek. Ebben á vitában az Egyesült Államok végül po­litikai vereséget szenvedett. November 1-én Johnson kénytelen volt bejelenteni a bombázások feltétel nélküli beszüntetését Ezzel megkezdődött a po­litikai küzdelem immár új feltételek között folytatott második szakasza! A Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság álláspontja az volt, hogy a békés rendezésre iránvuló minden tárgyalásos kísérlet eredménytelen, ha a tárgya­lóasztalnál önálló tárgyaló­félként nem vesz részt a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadi tási Front, a DNFF küldöttsége A saigoni politikusok, akik nyilván tisztában vannak a maguk gyengeségével — kezdettől fogva visszautasí­tották azt az elképzelést, hogy a DNFF önálló félként vegyen részt a megbeszélé­seken. Az ő követelésük sze­rint meg kell tartani a tár­gyalások kétoldalú jellegét . Olyanformán, hogy a saigo- niak az amerikai küldöttek oldalán, a DNFF pedig a VDK megbízottainak olda­lán — tehát nem önálló tár­gyalófélként vegyenek részt a megbeszéléseken. Ez volt a háttere annak a kötélhú­zásnak, amely november 1- től 27-ig tartott az Egyesült Államok és az eddig oly en­gedelmes saigoni bábok kö­zött. A csaknem egy hónapig tartó szabotázs Időszakában mind a VDK, mind a DNFF arra az álláspontra helyez­kedett, hogy háromoldalú tárgyalásokra is hajlandó az Egyesült Államokkal, ha a saigoni bábok emberei nem hajlandók megjelenni Pá­rizsban. Következetesen visz- szautasították azonban azt az elgondolást, hogy a tár­gyalásokat kétoldalúnak mi­nősítsék. November 27-én annyiban állt elő új helyzet, hogy úgy tűnt, az amerikaiak végül is „tárgyalóasztalhoz korbá­csolják" a saigoni bábkor­mány megbízottait. Thieu, a bábkormány elnöke valóban közölte az amerikaiakkal, hogy emberei részt vesznek a párizsi tárgyalásokon. E közlés után azonban az idő­húzás és a szabotázs újabb szakasza következett: a sai- goniak máig makacsul visz- szsutasítják a négyes meg­beszélések — tehát a DNFF önálló tárgyalófélként való elfogadásának — gondolatát. Ez az oka annak, hogy az érdemi béketárgyalások még nem kezdődtek meg. Emlé­keztetni kell azonban arra, hogy csaknem hat hónapig tartott a párizsi megbeszé­lések első előkészítő szaka­sza. amié Washington rá­kényszerült a bombázások megszüntetésére! A világ hé- keszereíő közvéleménye bí­zik abban, hogy a VDK és a DNFF szívós, ésszerű és szilárd diplomáciája ezúttal Is meghozza gyümölcsét és niv ' * nPi^n a tényleges béketárgyalások. A DNFF nyilatkozatban ítélte el az USA külügymi­nisztériumának álláspontját a párizsi tárgyalásokról: mél­tán mutat rá a nyilatkozat, hogy a Dél-vietnami Nemze­ti Felszabadítási Front állás­pontja komoly és jószándékú, hiszen hozzájárult a párizsi tárgyalásokon való részvétel­hez, minden Dél-Vietnammal kapcsolatos kérdés megvita­tásához. Ezzel szemben az Egyesült Államok a tárgyalá­sok körül annyi huzavonát okozó saigoni bábkormányt támogatja és elzárkózik a DNFF-től. A nap krónikájához tarto­zik az is, hogy pénteken reg­gel hatalmas bombarobbanás reszkettette meg a saigoni igazságügyi palotát. A hír- ügynökségi jelentések külö­nös jelentőséget tulajdoní­tanak az ellenállás újabb jelének. Ennél több is terheli a wa­shingtoni politika irányítói­nak lelkiismeretét. Például, a Laoszi Hazafias Front Pártjá­nak legújabb jelentése sze­rint az USA légiereje novem­ber 1. óta, amióta beszüntette a VDK bombázását, kettőzött erővel bombázza Laoszban a szabadságharcosok által tar­tott kerületeket. November első két hetében tízezer beve­tést hajtottak végre és tizen­négyezer tonna bombát dob­tak le itt. Egyidejűleg folytatják a háborús cselekményeket Dél- Vietnamban. S közben Bun­ker, az USA dél-vietnami nagykövete „nagy jelentőségű­nek” minősíti a saigoni rezsim beleegyezését a párizsi tár­gyalásokon való részvételbe, — mintha nem ez lenne a dél-vietnami nép legfőbb ér­deke, mintha a saigoni rezsim ezzel bárkinek is szívességet tenne! Washingtoni megfigyelők szerint — részben az USA ve­zetői belső viszályai, részben a saigoni „támogatottak” aka­dékoskodása miatt — az Egyesült Államoknak jelen­leg tulajdonképpen még nincs is határozott elképzelése, milyen célkitűzéseket köves­sen a párizsi tárgyalások má­(Folytatás az 1. oldalról) A törvényerejű rendelet ki­hirdetése napján lép hatály­ba. A számvitel rendjének kialakítása és irányítása A számviteli rend alapvető követelményeinek magas szintű, szocialista gazdasági rendünkkel összhangban álló szabályozására ez ideig nem kerülhetett sor. Az átfogó jogi szabályozás szükségessé­ge egyre sürgetőbben je­lentkezett a gazdaságirányí­tás új rendjében. A számvitel rendjéről al­kotott új törvényerejű ren­delet hatálya kiterjed az állami vállalatokra, a szö­vetkezetekre, az egyéb szo­cialista gazdasági szerveze­tekre és a költségvetési szer­vekre. Rendelkezései alkal­mazhatók a más államok és a külföldi cégek Magyaror­szágon működő vállalataira továbbá a más államokkal létrehozott, magyarországi székhellyel működő vegyes vállalatokra és társaságokra is. A törvényerejű rendelet szerint a számvitel magában foglalja a könyvvitelt, a költ ségelszámolást, az önköltség számítást (kalkulációt), a könyvviteli mérleg- és ered ménykimutatást, a mindezek re felépülő információk (mér­legbeszámoló, zárszámadá beszámoló), valamint az ope ratív adatszolgáltatás rend szerét. A törvényerejű rendele* meghatározza a könyvviteli nyilvántartások tartalma iránt támasztott általános követel­ményeket, a könyvviteli nyil­sodik szakaszában. Tisztában vannak mindenesetre az előt­tük tornyosuló nehézségek­kel amelyek a többi között abból adódnak, hogy Thieuék képesek bármikor újra meg­torpedózni a tárgyalásokat és kivonulni a megbeszélések színhelyéről. Áttérve Európára, felhívjuk a figyelmet Schröder nyu­gatnémet hadügyminiszter — s pártja köztársasági elnökje­löltje — beszédére, amely most hangzott el a Bundes­tagban. A „kemény vonalat” követő Schröder egyértel­műen a NATO és a nyugat­német hadsereg: Bundeswehr további fejlesztése mellett tört lándzsát, s bejelentette, milyen új, óriási pénzekbe kerülő fegyvervásárlásokat eszközöl a közeljövőben. Tervbe vett intézkedései a már megszavazott összegen felül újabb két és fél milliárd márka mozgósítását teszik szükségessé 1972-ig, az adófi­zetők terhére. Joggal mutat rá tehát a Rudé Právó bonni tudósí­tója, hogy Nyugat-Európában s kiváltképp az NSZK-ban a valutaválsággal kapcsolatos versengés a nacionalista ér­zelmek olyan hullámát kel­tette, amely emlékeztet az 1914-es Európára. A sajtón keresztül a politikusok te­remtenek válsághangulatot. A cikkíró szerint a válság lé­nyege nem a frankban, a fontban és a dollárban vagy a márka helyzetében rejlik, hanem a krízis politikai té­nyezőiben. Ugyanakkor jó hírt kap­tunk Olaszországból, amely­nek területe csaknem húsz esztendeje bérövezetekre volt osztva. Ennek folytán amíg bizonyos munkáért például Milánóban százezer lírát fi­zettek a munkásnak, addig Calabriában alig hafvanezret. Most az állami és az állami ellenőrzés alatt álló vállala­tok képviselői elfogadták vég­re a szakszervezetek követe­lését és általános munkabér­megállapodást írtak alá, meg­szüntetve a korábbi téröveze­teket s az ebből fakadó igaz­ságtalan egyenlőtlenségeket. vántartások vezetésének alapvető szabályait, megkö­veteli a bizonylati fegyelem erősítését, szabályozza a költ- ségelszámolási és önköltség­számítási kötelezettséget, elő­írja a leltár- és a mérlegké­szítést. Ezek az intézkedések azt célozzák, hogy a könyv­viteli nyilvántartások adatai, a vállalati mérlegek helyes alapot szolgáltassanak a vál­lalatok működésének értéke­léséhez, valamint a vállala­tok és az állami költségvetés közötti kapcsolatokból eredő kötelezettségek rendezéséhez. A vállalat köteles a mér­legről dolgozóit tájékoztatni és a mérleg megtekintését mindenki számára lehetővé tenni, aki jogos érdekét iga­zolja. A törvényerejű rendelet a személyi felelősség növelése és a számviteli rendelkezé­sek következetes megvalósí­tása érdekében előírja, hogy minden gazdálkodó szervnél nevezzenek ki, illetve bízza­nak meg megfelelő szakké­pesítéssel rendelkező sze­mélyt, aki a vezetővel együttesen felelős a számvi­teli rend irányításáért. A törvényerejű rendelet­ben meghatározott tartalom­mal a népgazdaság egységes számviteli rendjének kialakí­tása és irányítása a pénz­ügyminiszter feladata. A törvényerejű rendelet a .'állalatok önállóságát is ;zem előtt tartja, amikor le­hetőséget ad arra, hogy a gazdálkodó szervek az álta­lános rendelkezések keretein belül maguk alakíthassák ki külső és belső információs igényeiket és az ennek meg­felelő számviteli rendet. A törvényerejű rendelet 1969. január 1-én lép hatály­ba. 18. — Nálunk, Koesordön egy szabósegédet neveztek ki kommunista biztosnak — közli a jószágigazgató. Jeszenszky főszolgabíró magyarázza: — Hivatalosan termelési biztosokat neveznek ki a nagybirtokokra is. — Zülleszteni kell a mun­kájukat! Nőjjön az elége­detlenség a parasztok között — adja ki az utasítást az őrnagy. — Nekünk mégiscsak jobb, ha a termelőbiztos egybe­tartja a birtokokat — fejezi ki gyakorlati véleményét a jószágigazgató. — A termelőbiztos ellen kell uszítani a parasztokat. De ahol földet akar osztani a paraszt, ott meg hadd ül­jön a kommunista termelő­biztos a nyakukra. Fontos, hogy veszekedjenek. Ebbe gyengülnek bele — érteti meg a taktikát Jeszenszky. — Cselekednünk kell! Az urak ne hagyják el birtokai­kat. Szervezzék a vagyono­sokat, barátaikat, és a kis­gazdák, a magántulajdon el­lenállását is. Üt a mi óránk. Csak az a fontos, hogy a nagyhatalmak tárgyaljanak velünk... — ismételgeti az őrnagy. Az összeesküvő nagybirto­kosok önbizalmát akarja erősíteni az őrnagy, amikor folyton ismételgetve, megér­teti velük, hogy a székely hadsereg készen áll. De a birtokos osztály is szervezked­jen! A székely tisztek készen állnak... nem a hazát meg­védeni. .. újra ölni, gyilkol­ni ... a szegény dolgozó né­pet .. az urak, a vagyon, a birtok uralmának visszaállí­tására. .. A tanácsalkotmány alapján megválasztott munkástanács A városháza tanácstermé­ben április 12-én délután tartja a mátészalkai munkás- tanács első ülését. Bársony Férenc direktóriumi tag nyit­ja meg az ülést. — Mátészalka törvényesen megválasztott munkástaná­csának első ülését megnyi­tom. A dolgozó nép nagy győzelme, hogy pgy mint ná­lunk és járásunk 28 falujá­ban, úgy országszerte is rendben, ünnepélyesen foly­tak le a helyi tanácsi válasz­tások. Meg kell mondanom, hogy itt a szomszédban, egyedül Szatmáron történt meg az a szégyenteljes eset, hogy a székely tisztek meg­zavarták a választásokat, a katonákat nem engedték sza­vazni és a szavazás ellen agi­táltak... Igaz, hogy nálunk sem vonultunk fel bandériu­mokkal, mint azelőtt, mert minden község lakossága helyben választott. Nem volt dínom-dánom, az urak kor­tesei nem itatták részegre a szegényembert, mert a régi uraknak nem volt beleszólá­suk a tanácsválasztásokba. Nálunk, 34 család tagjait zár­tuk ki a proletárdiktatúra törvénye szerint, mint osz­tályellenséget, a választások­ból. A választójegyzék sze­rinti szavazók a járás átla­gában 92%-ban vettek részt a választásokon. Ennyien még sohasem szavaztak ebben az országban. — A munkástanács első feladata, hogy megválasszuk a helyi direktóriumot. Azu­tán a szavazók száma alap­ján 8 küldöttet a járási ta­nácsba, ahonnan majd 6-an mennek a törvény szerint a megyei tanácsba és onnan 14-en a legfelsőbb tanácsba, ahol megválasszák a kor­mányzótanácsot Felkérem Komáromi Lajos korelnök elvtársat tegyen javaslatot a 7 tagú mátészalkai direktó­riumra. Komáromi öreg, 65 év kö­rüli tekintélyes iparos emel­kedik szólásra. — A mátészalkai direktó­rium elnökének javaslom dr. Barta Ignác ügyvéd elvtár­sat Továbbá tagoknak Bár­sony Ferenc, Lakatos Lajos, Szentléleki Antal, D. Nagy Sándor, Tóth Kálmán, Kom- lós Sándor elvtársakat Aki elfogadja, emelje fel a kezét Kivétel nélkül az összes munkástanácstagok felemelik kezeiket — Majd élénk taps­sal tetézik egyetértésüket. Barta elfoglalja az elnöki széket. Barta ügyvéd 35 éves, sző­ke, kicsit hajlott hátú férfi. Szegénysorból verekedte fel magát ügyvédnek és szegény ügyvéd is maradt a háború előtti években is , Mátészal­kán. A szegények ügyvédje volt. Pénzt akkor kapott csak, ha ritka esetben a klienseinek volt, vagy főleg az ellenfélnek, kinek a per­költséget fizetni kellett a járásbírósági tárgyaláson, ha Barta ügyvéd ellenfelét há­tára fektette. Jól képzett jo­gász volt, szolid irodalmi műveltséggel, melyet mint újságszerkesztő és cikkíró — szintén fizetés nélkül — gyümölcsöztette a „Mátészal­ka” című újságnál. Alig két héttel ezelőtt érkezett haza Oroszországból, több évi ha­difogság után és azonnal je­lentkezett a pártba. Min­denki jól ismerte, szerették Mátészalkán és tudták, hogy ha Barta ügyvéd belép a kommunisták közé, altkor meggyőződéssel és abból a gyakorlati tapasztalatból te­szi, amit hadifogságban a szovjet élet valóságában át­élt — A direktórium nevében köszönjük a bizalmat és ja­vasoljuk egyes munkaterüle­tekre politikai megbízottak kinevezését. Éspedig ipar­ügyek: Kiss-Roóz Endre, egyházügyek: Németh Elek, bank- és pénzügyek: Tóth Kálmán, ellátás és kereske­delem: Dőri Sándor, sajtó és kulturális ügyek: Földes Pál, kisiparosok: Szentléleki An­tal. Egyhangú kézfelemeléssel, kiáltással az elhangzott sze­mélyi javaslatokat elfogad- jáik. Barta folytatja: — Válasszuk meg küldöt­teinket a járási tanácsba. Javaslom: dr. Bartos Mi­hály, Vágó Ármin, Bársony Ferenc, Kozma Ignác, Kiss- Roóz Endre, Komlós Sándor, Nagy Elek, Klim Antal mun­kástanácstagokat. Ezek közül a megyei tanácsba javasol­juk Vágó, Bartos és Kozma elvtársakat. A járási tanács holnap tartja első ülését. —- A mai ülés napirendjé­re javaslom: 1. Részesítse jegyzőkönyvi dicséretben a munkástanács a választások szervezésében kiváló munkát végzett „kor­teseket”, hogy a választások hagyományos szavával éljek. A kiváló munkát végzettek teljes listáját, a demokrácia élharcosai nevét összeállít­juk, megörökítjük, de máris kiemelem Bartos Mihály, Kiss-Roóz Endre és Szentlé­leki Antal nagyszerű munká­ját 2. Jelentést készítünk elő a legközelebbi ülésre vá­rosunk gazdasági, termelési, élelmezési, kereskedelmi helyzetéről, melyet egy munkabizottságunk vizsgái meg. Büszkeséggel állapít­hatjuk meg, hogy tanács­köztársaságunk első három hetében városunk semmiben sem szenvedett hiányt, vil­lany, tüzelő ellátása zavarta­lan volt Több oldalról kérdés hang­zik fel. — Mi lesz a kék meg fe­hér pénzzel? A kétféle pénz nem fog zavart okozni? Barta azonnal válaszok — Várjuk a kormányzó- tanács végrehajtó utasítását, melyet azonnal a tanács elé hozunk. 3. Javaslatok fekszenek már előttünk, politikai meg­bízottunktól az izraelita für­dőnek köztulajdonba vételé­ről és mint reggel 6-tól esti 8-ig működő közfürdő hasz­nálatba állításáról. — To­vábbá a Szálkái Sándor és szomszédos Klein Móric volt gyár- és földbirtokosok ma- gándíszkertjei közötti kerí­tés felszámolásával, a két díszkertből községi néppark kialakítására és május 1-ére való megnyitására, gyerekek­nek való játszótérrel. — To­vábbá megkezdjük a volt fe­lekezeti iskolák — ez a könnyebb — és a bankok — ez a nehezebb — összevoná­sának előkészítését is. Ez programunk a következő hó­napokra. A tanácstagok lelkesen he­lyeselnek. A székely tiszti ellenforradalom előkészületei Április 14-én éjjel — úgy valamivel 10 óra után — a kocsord-szalkai Kraszna híd­nál két vörösőr áll őrségen. Autó érkezik. — Állj! — kiált az őr. Az autó megáll. Kiszáll Karikás Frigyes, rangjelzés nélküli, székely katonaruhás hadosztálypolitikai megbízott. — Komlós, vagy Földi elv­társakkal kell sürgősen be­szélnem. Egyikőjük szálljon be. Legjobb lesz, ha egyene­sen a postához vezetnek. In­duljunk. A kocsi azonnal visszahozza őrhelyére — szól Karikás, nem parancsoló, de ellenvetést nem tűrő hangon. Szinte beemeli az egyik őrt a kocsiba, és már indulnak is a Cinevégen keresztül, be Szálkára ... ★ A mátészalkai postahiva­talban az ilyen késői órák­ban is ott ül a telefonnál Ilonka, mellette Szentléleki Anti, és már jelen vannak Karikás elvtárssal együtt Komlós, Kozma, Kovács és Földi elvtársak. Ilonka öröm­mel nyújtja át a kagylót Ka­rikásnak. Nagyon büszke, mert alig pár perc alatt kap­csolatot teremtett Pesttel, a hadügyi népbiztossággal. — Hadügyi ? Kérem az 1189-et. Itt Karikás beszél, 84-es számú szóbeli jelenté­semet adom. Ott? Fischer főhadnagy? Jó. — Karikás folytatja — Szatmáron Nagy Pál, Kratochvill és Vén Lász­ló vezetésével a székely tisz­tek a helyi gazdag polgár­sággal és papsággal szövet­keznek, és ellenforradalmat készítenek elő. A székely le­génységet rábeszélik a romá­nokkal való megegyezésre, Munkámat, telefonomat már figyelik. Sürgősen kérek tisz­teket, agitátorokat. Én mögt azonnal visszamegyek Szat- márra. Ha onnan nem tud­nék beszélni biztonságosan, úgy Mátészalkáról Komlós vörösörség-parancsnok fogja jelentéseimet ugyanerre a számra továbbítani. Végez­tem. Kérem ismételni. Karikás nagyot sóhajt, pár pillanatig hallgatja jelenté­sének visszaolvasását. Elége­detten teszi le a telefont, és Komlós felé fordul: >'■ — Komlós elvtárs, hány tagból áll a vörösőrség? — Jelentem: 44 fegyveres —válaszol fegyelmezetten Komlós. — Feltölteni munkásokkal, föld nélküli parasztokkal. Fel­szerelést, élelmet adok. Koz­ma és Kovács elvtársak ké­szüljenek, azonnal jönnék velem Szatmárra. ök lesznek az összekötők hozzád. — Komlós elvtárs! Ha három napon belül nem jön vala­melyikük jelentéssel, akkor te gyere azonnal be Szatmár­ra, esetleg civilben, és keress ott bennünket. — Vállon öle­li Kozmát és Kovácsot. — Gyerünk azonnal vissza ko­csival. Viszontlátásra Kom­lós elvtárs! Kozma, Kovács egy szót sem szólnak. Nem kérdezik, miért kell itthagyni munká­jukat?! Nem kérdezünk, de Karikás néhány szavából is megértettük, hogy sokkal fontosabbról van szó: a szé­kely hadosztály magatartásá­ról, ellenforradalomról, az ország megvédéséről, népünk sorsáról, a háborúról. És Ka­rikás azon dolgozik, hogy vé­dekezni. harcolni, győzni tud­junk. Megértettük! Ez most a legfontosabb, mindenek- előtti feladat. (Folytatjuk) Az Elnöki Tanács ülése Földes Pál:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom