Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-27 / 278. szám
mn november 2T. rBLÍT MAeVAROflSZAO S. oldal Nyerni a gépparkon Talajjavítás barátságból A fRideken gyakorlatilag befejeződött a munka. Az eredményekért elismerő szó illeti a mezőgazdasági üzemekben dolgozó valamennyi munkást és köztük is kiemelten a traktorosokat. A tél kezdetével a traktorosok is leszálltak a gépeikről, a gépek nagy része is munka nélkül marad. Mindez nem azt jelenti, hogy az áttelelés feladatok nélkül történik. Most már nem a gépekkel, hanem a gépek körül kell igen komoly és nehéz munkát végezni. A mezőgazdasági üzemek gépparkja nagy. Ehhez a gépparkhoz viszonyítva nincs megnyutatóan biztosítva a téli gépjavítás alapvető feltétele. Közismert, hogy a gépjavító állomások, bár továbbra is végeznek felújításokat, a gépek körüli összes teendőket nem tudják elvégezni, és nem is végzik el. A gépjavításban tehát a nagyobb feladat ma már a termelő- szövetkezetekre vár. Nekik kell megoldani, hogy gépeik a jövő év tavaszán is üzemképesek legyenek, munkába álljanak. Nagy kérdőjel azonban. hogyan oldják meg. A termelőszövetkezetek többsége jelenleg nem rendelkezik megfelelő műhelyekkel, szakemberekkel. Elsősorban tehát ezeket a feltételeket kellene biztosítaná Egy feltétel minden termelőszövetkezet számára adott. A traktorosok, akik nyáron a gépeken ültek, többségükben tapasztalt, jó szakemberek. Többen közülük korábban a gépjavító állomásokon, mint szerelő dolgozott A termelő- szövetkezet vezetőinek tehát arra kell törekedniük, hogy ezeknek a traktorosoknak a szerelőműhelyben munkát biztosítsanak. Kétszeres haszon ez. Egyrészt megoldódik a traktorosok foglalkoztatása, másrészt jók lesznek a gépek. Komolyabb probléma, hogy a tárgyi feltételek nincsenek biztosítva. Nincs szerelőműhely, nincsenek alkatrészmegmunkáló gépek, alkatrész is kevés. Ezen is lehet segíteni. Általában minden termelőszövetkezetben található olyan épületrész, ahol minimális költséggel, ideiglenes szerelőműhelyt lehet berendezni. Minden járásban található két-három olyan erősebb termelőszövetkezet, ahol alapvető megmunkáló gépekkel rendelkeznek és kihasználatlan kapacitás is akad. Az alkatrészmegmun kálást részben tehát kooperációban meg lehet oldani. Az új alkatrészbeszerzés is lehetséges, csupán szélesebb körű tájékozódás szükséges. A termelőszövetkezetek tisztában vannak azzal, hogy gépeiket a tél során ki kell javítani. Hisszük, ha a tsz-ek mindent megtesznek, minden lehetősséggel élnek, akkor a tavaszi munkakezdésnél erőgépek tekintetében nem lesz probléma. A gépekkel kapcsolatosan egy másik igen lényeges, napjainkban jelentkező munka: elbírálni azt, hogy melyik traktor alkalmas további munkára, melyiknél érdemes főjavítást végezni, és melyik az, amelyiket ki kell selejtezni. Termelőszövetkezeteinkben ma már szép számmal akadnak munkából kiörge- dett erőgépek. Ezeket magas üzemviteli költségük, gyakori meghibásodásuk miatt már nem gazdaságos a továbbiakban munkába fogni. Sok termelőszövetkezet mégis indokolatlanul ragaszkodik ezekhez a gépekhez. Többségükben ott tapasztalható ez, ahol nem végeznek alaoos számításokat. A termelőszövetkezetekben ne sajnálják tehát a vezetők azt a pár órát, amelyet a gépek elbírálására fordítanak, mert ettől függ, hogy nyemek-e vagy vesztenek gépparkjuk jövő évi hasznosításakor. S. E. Szovjet szakemberek dolgoznak a csarodai határban Tákos és Csaroda között G legelőn egy sárgára festett gépmonstrum tűnik az arra utazó szeme elé. Ha nem sürögnének körülötte az emberek, akár egy ottfelejteti gépnek is hihetnénk, hiszen a haladása óránként csak méterekben mérhető. Egy műszakban egy kilométert tesz meg. A hatalmas masina ön vezetésű, ha beállítják, órákig elmegy vezető nélkül is. Ez a messziről állni látszó furcsa gép igen kemény munkát végez, a sűrűn kötött agyagban 100—110 certiméter mély és fél méter széles árkot hagy maga után. Százötven ásóval dolgozó embert helyettesít ez a gép. November 22-én Kolenkó Vagyim vízügyi mérnök vezetésével egy héttagú brigád érkezett Ungvárról a csarodai Uj Élet Termelőszövetkezetbe. A Kárpátontúli területi és a Szabolcs megyei pártbizottság megegyezése révén érkeztek a vízügyi építők. Az említett árokásó exkavátort és egy árokbehúzó dózert, műszereket, üzemanyagot és tíz kilométer alagcsövezéshes elegendő égetett anyagcsövet hoztak magukkal. Üj gyáxiészlegek az Alkaloidában A Tiszavasvárj Alkaloida Vegyészeti Gyárnak egyik legeredményesebben működő szocialista bkgádja a Vasvári Pál brigád, Képünkön: Tóth Ferencné technikus és Tóth József brigádtag a laboratóriumi bepárlást megkönnyítő Rota-bepárló készülékivei desztillálóit végeznek. Elek Emil felvétele Az alagcsövezésre kijelölt terület doTomentumalt beszélik meg. A képen balról jobbra: Hardubej Zó ja technikus, Kondrád Rudolf műszaki tiszt, Kolenko Vagyim mérnök és Alekszik Ivan gépész. Háttérben az exkavátor látható. Hammel József felvétel« Lassan a befejezéshez közeledik a két éve tartó építkezés, a megye legnagyobb gyárépítés! programja, a Tisza vas ári Alkaloida Vegyészeti Gyár bővítése. Négyszáz embert foglalkoztat az építőipari vállalat ezen az építkezésen, akik az idei háromnegyedévié összesen 125 millió forint értékű munkát végeztek el. Ez az összeg az átadáskor 192 millió forintra emelkedik. A dolgozók már december 15-ig teljesítik az egész évi tervet. A jövő évben már néhány csarnokban meg is kezdhetik a gyár dolgozói a próba- üzemelést, bár az új gyárrészben ma meg csak a csarnokok átadásáról és a technológiai szerelések megkezdéséről lehet beszélni. így egy gyógyszergyártó csarnokot átadtak az építők, ahol már a befejező technológiai szereléseket végzik a társvállalatok, míg egy másikat november 30-án adnak át. Két hete tető alá került a szivattyúház is, míg a vízhűtőház es a vasta’aní- tó épület alapozása csak most készült el. Készen áll az uj gyárrész áramellátó telepe, a három trafóház. A szerelési munkákban nemzetközi kooperáció született, hiszen a kazánházakban a csehszlovák gyártmányú berendezéseket csehszlovák szakemberek irányításával Nem volt ki a női pingpongcsapat. Egy hiányzott, Pista bácsi a lillafüredi Palotaszálló üdülőinek viccmestere, aki kedvre derített öre- get-íiatalt, s ahoi megjelent, körülötte kacagtak, gurult a jónép, vállalkozott, ő azonnal hoz valakit, s megkezdődhet a csata a tortáért. El is ment. Néhány pillanat múlva jobbján egy megszeppent kis barna lánnyal tért meg az alagsori terembe. Üdvrivalgással fogadták. Csak B. Magdi állt ott az üdülők gyűrűjében, mint valami áldozat. Kérdezték a nevét. Szinte megriadt. Halkan, s közönnyel ejtette ki, idegenül hangzott ajkáról, mintha nem is az övé lenne, de kénytelen viselni, mint valami elhasznált ruhadarabot, s szemében félelem csillant Ügy tűnt, mintha valami titkot árult volna eL Gyerekes zavarral fogta kézbe az ütőt, a kaucsuklab dát. Aztán hirtelen ellökte Ügy. hogv asztalt sem ért. Kit'ht a kacagás Hiszen ez A kislány még nem látott végzik. Az elkészült űj gyár- részt. az építőknek a következő évben, november 30-án kell átadni, s ekkorára fejeződnek be a technológiai szerelések is. A több mint félpingpongasztalt. — Nem baj kislányom — bíztatta Pista bácsi. — Majd megtanulod, fő a részvétel, s hogy a tortából te is kapj! A harmadik-negyedik szerva már — ha magasan is — sikerült. Magdi arca kigyulladt, mint a piros rózsa Ö már nem látott semmit és senkit, csal. aki vele szemben állt és a labdát. Kikapott, de mégis úgy jött el az asztal mellől, mintha ő győzött volna. Pista bácsi megdicsérte Aztán eltűnt a lény. Este láttuk ismét, a szálló társalgójában. Rózsaszínű csipkeruha volt rajta, s lakkcipő. Olyan voll ebben a színes kavalkádban, mint egy modem Hamupipőke. Bájos és szomorú. Lassan, puhán lépdelt. Egyik asztaltársaságnál is megállt egy pillanatmiHiárd forint összberuházás értékű új létesítmény előreláthatóan, a tervek ezerint a következő év végén kezdi meg üzemelését. (hsj) ra, a másiknál is. Mintha várna valamit. S amikor az egyik sarokban megpillantotta Pista bácsit, egyszerre fel- derült. Kicsiny homlokáról elszálltak a gondok, meggyorsította lépteit, mint aki barátra lelt. Pista bácsi maga mellé ültette és faggatni kezdte. — Egyedül üdülsz itt? — Igen. — Szüleid? Magdi arca elhalványult. — Nem ismertem őket. Magdiban felszakadtak a *ebek, a szomorú emlékek- Csak arra emlékszik, hogy Tatabányán laktak, két testvére van, négyéves volt 1956-ban, amikor apja és anyaja itthagyta őket, s disz- szidált Nyugat-Németország- ba. Tekintete merengő lett. — Nem emlékszem rájuk. Próbáltam már felidézni Az előre elkészített terv alapján szombaton reggel megkezdődött a munka. A csarodai termelőszövetkezetben egy 20 holdas vizenyős, posványos, csak savanyú, értékeden füveket termő legelő alagcsövezését végzik barátságból. Nálunk jelentősebb területen, nagyüzemsze- rűen ez a munka nem Ismert, illetve igen drágán tudjuk végezni. Ez a húsz holdas terület mintegy kísérleti bemutatóhely lesz, másrészt a mai szakembereink tapasztalatot szereznek és nem utolsósorban jól jár a termelőszövetkezet is, mert 20 hold termőterülettel gazdagabb lesz. Az ungvári területen 1959-ben kezdték nagyüzemi leg ezt a munkát. Azóta évenként 4000 hektárt javítanak meg atagcsövezés- sel. Ahol hektáronként fi— 10 mázsa gabona termett korábban, most 40—45 mázsát is aratnak az alagc'övezett területről. Ahol 5—6 mázsa savanyú fű termett, onnan most 50—60 mázsa szemes kukoricát takarítanak be. Hogyan is megy ez a munka? A műszaki emberek be- színtezik a területet, kijelölik a csövek nyomvonalát. Az ásandó árok mellett kifeszítik az exkavátort vezérlő acélhuzalt és kezdődik az árokásás. A legmagasabb terület és a Szi- pa-csatorna szintje között a csövek 90 centiméter és 180 centiméter közötti mélységre kerülnek. Az árok mélysége a gépen milliméter pontossággal állítható. Az 5—12 centiméter átmérőjű csöveédesanyám arcát, az apámét, de nem tudom. Talán a nővérem. Ű talán tudja. Bár nem hiszem A húgom pólyás volt akkor. Mi a nővéremmel kinn játszottunk mindig az utcán, nem törődött velünk senki. Egy bácsi könyörült meg rajtunk, ö adott enni, ő látott el bennünket. Bányász volt. Ök vetlek magukhoz. B Magdi Pestre került. Itt él a nyugdíjas bányász házaspárnál A Ganz-MÁVAG levéltárában dolgozik. Ez év elején kapta meg az első személyazonossági igazolványát. Üdülni küldte az üzem, s az édesmostoháktól megkapta az ?lső teljes keresetét, hogy erezze jól magát. — Nekem a mostaniak az édes szüleim Nem is akarok azokra emlékezni. „Édesapám” hatvanhét éves, „édesket lerakják a gép által húzott árokba, majd a dózer betúrja. Mivel a víz biztonságos elvezetéséhez nagy pontosságú és állandó lejtésnek kell lenni Hardubej Zó ja vízügyi technikus majdnem méterről méterre méri precíz műszereivel a csövek szintjét. Az időjárás már nem a legkedvezőbb erre a munkára. A sáros agyagból kilós bocskorok ragadnak a gumicsizmákra. Későn virrad és korán sötétedik, de a napi egy kilométer csőfektetést így is elvégzi a hét ember. Ha ezt kézzel kellene csinálni, mintegy 250 emberre lenne szükség. A termelőszövetkezetnek csupán néhány segédmunkást kell adni, akik a csövet kéz alá szállítják. A nyíregyházi vízügyi igazgatóságtól vannak még ott né- hányan segíteni és tanulni. A munka végeztével a termelőszövetkezet leszántja a területet és jövőre kukoricát vetnek az eddig semmit sem termő húsz holdon. Ne jósoljunk, majd jövőre meglátjuk mennyi lesz a termés. A szomszédos ungvári terület tapasztalatai nyomán azonban már most érdemes volna azon gondolkozni, hogy a szükséges csőgyártást valaanyám” hatvannégy. Nagyon szeretem őket. Arca felderül. — Nővérem két utcával odébb lakik. Néha találkozunk. Elszomorodik. Fejét lehajtja s halkan szól újra. Ügy, mint aki olyan nagy titkot árul el Pista bácsinak, ami a világon senkire nem tartozik. — Kutattam már a kis pólyás testvérem után is. öt örökbe fogadták, s nem szabad tudnia, hogy mi a testvérei vagyunk Én megértem, de nagyon fáj. Nyomasztó a légkör. B. Magdi felszakított sebei perzselnek, égetnek. Halkan megszólal a zene. A viccmester táncra kéri Magdit. Botladozik a kislány, de Pista bácsi, mint mindig, most is feltalálja magát. — Ilyen jó táncpartnerem mostanában még nem volt. És Magdi önfeledten kacagott. Farkas K álmára melyik téglagyárban az illetékesek megszerveznék. Ez hazai nyersanyagból, agyagból előállítható. Csikós Balázs LAPSZÉLEN A bemutatók haszna Nyolc éve, 1960-ban szervezték meg a vásárosnamé- nyi járásban a körzeti művelődési központokat. Azért vannak körzeti központok, azért vannak ott a szakemberek, azért kapják a legtöbb felszerelést és segítséget, hogy a kis művelődési házak vezetői vészére itt tarthassanak továbbképzési, szakmai bemutatót. Alapelv; minden bemutató annyit ér csupán, amennyit a résztvevők elsajátítanak belőle, amennyit felhasználnak saját munkájukban. így van ez a körzeti művelődési központok különböző bemutatóival is. Mert hogy ezekre szükség van, az biztos. Más is megkövetelte a szakmai bemutatók szervezését. A vásárosnaményi járásban, de másutt is, a művelődési házak szakköreinek foglalkozásai túlságosan kam- pányjellegűek voltak. Ha valamilyen rendezvény, ünnepség, vagy évforduló közeledett, akkor megélénkültek a klubszobák, összegyűlt a színjátszó, vagy a tánccsoport, próbált egy-két órát; aztán kiálltak a színpadra, s a siker pontosan olyan volt, amilyen a felkészülés. S ennek természetesen a legtöbb esetben a hozzá nem értés, vagy a nemtörődömség volt az oka. Különösen módszertani, szervezési kérdésekben nyújtott hasznos segítséget az elmúlt évek során a szakmai bemutatók sorozata. Azért, hogy ne fél vagy negyed szakemberek végezzék ezt a nem kevés felelősséggel járó munkát, nyolc év után, most született kezdeményezés. A járás művelődési központja felvette a kapcsolatot a Debreceni Tanítóképzővel, hogy a jövő évben már több népművelési szakember kezdj« meg a munkát Vásárosna- ményban és a környező községekben. Mert dolgozni azért, mindenfajta szakmai bemutatók, viták, körzetesítés, avagy nem körzetesítés mellett is, eredményesen csak hozzáértő emberekkel lehet H. J, Lány a Paloíaszálléban
