Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

fSW. Tteverrföer ff. fcELET-MÄ'GYARORSZAÖ 1 oMa» A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulóján Küzdelmes és dicsőséges út írta: Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója Kun Béla vezetésével, ötven évvel ezelőtt, ebben a ház­ban jöttek össze azok az elvtársak, akik megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját. A Városmajor utca 42. szám alatti ház falán emléktábla hirdeti a nagy történelmi dátumot. • • O tven éve, 1918 no­vember 24-én, a Városmajor utca 42 számú ház egyik lakásában megalakult a Kom­munisták Magyarországi Pártja. Születését szenvedé­lyes viták előzték meg. Végül is azok álláspontja győzött, akik Lenin tanításai nyomán vallottak, hogy az egvség nagy és fontos dolog a proletariátus osztályharcá­ban, de a győzel­met nem akármilyen, hanem csak a forradalmi vezetéssel kialakított egység biztosíthat. Akik azon a november végi napon összejöttek, hogy ki­mondják a kommunista párt megalakítását, tisztában vol­tak azzal, hogy óriási hord­erejű lépésre szánták el ma­gukat. Megtárgyalták a tennivaló­kat, s azt is elhatározták, hogy kiadják a KMP lapját, a rövidesen nagvon népsze­rűvé váló Vörös Újságot. Megválasztották a Központi Bizottságot, melynek tagjai lr .tek az Oroszországból ha­za. ért magvar kommunisták közül Kun Béla, Jancsik Fe­renc, Pór Ernő, Rabinovics József, Seidler Ernő, Vántus Károly; a szociáldemokrata baloldali ellenzék képviselői közül Vágó Béla, Chlepkó Ede, Fiedler Rezső, Hirossik János. László Jenő, Rudas László, Szántó Béla; a forra­dalmi szocialistáktól pedig Korvin Ottó és Mikulik Jó­zsef. A Központi Bizottság elnökévé Kun Bélát válasz­tották. A megalakulás után a párt gyorsan fejlődött és szerveze­tileg is kiépült, elsősorban Budapest munkáskerületeiben, a peremvárosokban, a na­gyobb vidéki iparvárosokban és bányavidékeken, valamint a tiszántúli agrárproletariá­tus körében. A szervezetek kiépítésével egyidejűleg, sok- »zor azt megelőzve a párt be­folyása is rohamosan nőtt a inunkástömegekben, a pa­rasztság, különösen a falusi •zegénység, általában a dol­gozók körében. A kommu­nista párt mindössze négyhó- rapos fennállása alatt az orosz forradalom után első­nek a világon — vitte győ­zelemre a proletárdiktatúrát. Létrejött a Magyar Tanács- köztársaság! A kommunista párt létrehozása Magyaror­Nyolc évtizeddel a vállán Hikádé Aladár, nagy törté­nelmi események tanúja. Ott volt azok között, akik ötven évvel ezelőtt elhatározták a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakítását, egyike azoknak, akik e naptól kezd­ve a párt által képviselt esz­mékért éltek és küzdöttek. — Tizenhat gyerek nevel­kedett a családban — mondja Hikádé elvtárs — mostoha- epám kőművessegéd volt. Az elemi iskolában módosabb szülők gyerekeit segítettem a tanulásban, kosztért, néhány krajcárért, aztán kárpitos­inasnak, majd műszerésznek mentem, végül munkás let­tem a GANZ-ban. Mint fia­tal segéd Bécsbe, Berlinbe mentem „valcolni”, ahogy ez akkoriban szokás volt. A ka­tonai behívó szólított haza. Végigjártam a frontokat. A háború végén lázításért had­bíróság elé álUtottak. halálra ítéltek A kivégzés elől őreim­mel együtt megszöktem. Mi­re hazaértem Pestre, kitört az őszirózsás forradalom. Bi­zalminak választottak a Lip- ták Gyárban. A MÁVAG- gyári sortűzrg mi is sztrájk­kal feleltünk. Én akkor már ismertem Kun Bélát, az 6 oldalán álltam és ki is tar­tottam mellette mindvégig. szágon is történelmi szükség- szerűség volt, amelynek fel­tételei már korábban megér­lelődtek. Elősegítette a párt megalakítását a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom eszmei kisugárzása és forra­dalmasító hatása; a forrada­lomban részt vett munkás- és paraszttömegeknek a szoci­alista forradalom gyakorlatá­ban szerzett tapasztalata; a koalíciós kormány tevékeny­ségének, céljának, és az MSZDP jobboldali vezetői ál­tal képviselt opportunista po­litikának fokozódó leleplező­dése; a munkásmozgalom ko­rábbi baloldali csoportjainak évtizedes előkészítő munká­ja; a magyar munkásosztály forradalmi szelleme és felké­szültsége. Végül, de nem utolsósorban fontos tényezője volt a párt megalakításának az egész nemzetközi munkás- mozgalomban kibontakozó forradalmi fellendülés. A KMP létrejötte vetett véget az opportunizmus egyeduralmának a magyar munkásmozgalomban. A párt létrejötte tette lehetővé a magyar munkásmozgalom számára a leninizmus megis­merését és elsajátítását. A párt létrehozása olyan esz­mei és szervezeti fegyvert adott a munkásosztály kezé­be, amely első ízben tette le­hetővé, hogy a munkásosz­tály a hatalom megragadásá­nak reális igényével léphes­sen fel. A párt vezetésével kezdődhetett meg Magyaror­szágon is a harc a kizsákmá­nyoló osztályok hatalmának felszámolásáért. Ez a harc a párt megalakulása után alig pár hónappal győzelemmel végződött. Új típusú, leninis­ta párt létrehozása nélkül ez a harc nem végződhetett vol­na győzelemmel Igaz. a ma­gyar munkásosztály első ha­talma nem volt hosszú életű, de az is. igaz. hogy az első munkáshatalmat követte a második. A párt megalakításában és megszervezésében részt vevő magyar kommunisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat győzelemre ve­zető bolsevik párt példáját követték. Fő jelszavuk; „Kö­vessük az orosz példát, cse­lekedjünk mi is orosz mód­ra!” volt. A proletárdiktatú­ra létrehozása, a termelőesz­közök köztulajdonba vétele, a szocializmus megteremtése — Esős vasárnapon, no­vember 17-én érkezett Kun Béla a forradalmi Budapest­re. Néhányad magával jött, társainak • túlnyomó többsége odakint maradt az oroszor­szági harctereken, ahol a kü­lönböző frontokon magyarok tízezrei küzdöttek, az ellen- forradalmi erők ellen, a pro­letár nemzetköziség vörös csillagával sapkájukon. Akik hazajöttek, a lángot hozták; a tőkés földesúri Magyaror­szág építménye már repede­zett, az őszirózsás polgári forradalom elindította a vál­tozást, de több jel azt mu­tatta, hogy megállni készül félúton. — Kun Béla és a cári ha­difogságból Lenin oldalára állt forradalmárok csoportja, két héttel előbb a moszkvai Dresden-szállóban megalakí­tották a magyar kommunis­ták haza készülődő harci cso­portját. Itthon nagy munka várt rájuk; meg kellett szer­vezni a proletáriátus párt­ját. Megérkezése után Kun Bé­la azonnal munkához látott. Hikádé elvtárs és az akkori idők más tanúinak emlékeze­te szerint, húsz-harminc em­berrel tanácskozott naponta, szakszervezeti vezetőkkel, a nagyüzemek munkásainak volt a cél, melyet a munkás­osztály megnyerésével, veze­tő 6zerepenek biztosításával, a nép tömegeknek a munkás­osztály mögé való felsorakoz­tatásával kívántak elérni. Harcukban számítottak a vi­lág és főként Europa mun­kásaira, s főleg arra a támo­gatásra, ameiyet Szovjet­Oroszország léte jelentett. Egyben tudtak, hogy a párt megszervezése, hatalomért folytatott küzdelme és sikere a világ első szocialista álla­mának élet-halál harcát is segíti. Fülünkbe hangza­nak a szavak, melyeket a magyar kommunisták nevé­ben Kun Béla mondott a forradalom gáncsvskodásra készen álló konjunktúra-lovag­jainak: „Mi, akik teljesítet­tük forradalmi kötelességün­ket. .. akik nem vártunk ar­ra, hogy mások csinálják meg helyettünk a proletár­forradalmat, nem húzódtunk vissza a felelősségtől... nemcsak helyeseltük, vagy helytelenítettük a forradalom eseményeit, de cselekedtünk, — tehát forradalmárok vol­tunk és vagyunk — azzal a tudattal készülhetünk az új harcra, hogy a világforrada­lom élharcosai voltunk, in­ternacionalisták, nem szó­val, de cselekedettel Nem bírtuk ugyan megőrizni a nemzetközi imperializmus ránkzúduló özönével szemben azt a kicsiny és gyenge tűz­helyet, amelyet magyarorszá­gi Tanácsköztársaságnak hív­tak. Mindenkinél jobban hoz­zájárultunk azonban ahhoz, hogy a világforradalom nagy és hatalmas tűzhelye: Szov- jet-Oroszország megbirkózzék a nemzetközi ellenforrada­lom hullámával." Ez a szellem — felelősség saját munkásosztályunk, né­pünk és felelősség a nemzet­közi munkás- és kommunis­tamozgalom iránt, — hatja át ma is pártunkat, mind a szocialista építőmunkában, mind nemzetközi tevékenysé­günkben: a nemzetközi kom­munista mozgalom egységé­ért, a szocialista világrend- szer biztonságáért, a világ bé­kéjéért folytatott; harcban. Ez a szellem, — az MSZMP egyik'legsajátosabb vonása — pártunk történetében gyöke­rezik, s egyik legnemesebb hagyománya. képviselőivel, értelmiségiek­kel, a vidéki munkásszerve­zetek küldötteivel. — Néhány nap múlva kö­zös elhatározásra jutottunk valamennyien, — emlékezik Hikádé Aladár. — A követ­kező vasárnapon, november 24-én Kelen József mérnök Városmajor utca 42. alatti lakásán jöttünk össze titok­ban, mintegy negyvenen. Ott voltak az Oroszországból ér­kezettek: Kun, Jancsik, Pór, Rabinovics, Münnich, Kari­kás, Kellner, Vántus, Rákosi, Seidler, a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek lá­zadói: Alpári, Chlepkó, Fied­ler, Hirossik, Rudas, Szaton, Mikulik a mátyásföldi főbi­zalmi; s a háborúellenes har­cokban megedződött fiatalok: Korvin, Mosolygó, Lékai, Matusán, a huszonegy éves Sallai, a húszéves Révai Jó­zsef. — A döntések szűkszavúak és egyértelműek voltak: erős. egységes, vezetésre képes marxista—leninista élcsapattá kell szerveznünk az új pártot, hogy alkalmas legyen irányt szabni az eseményeknek; la­pot kell teremteni — a ké­sőbbi Vörös Újságot — hogy új hangon, a forradalmi igaz­ság nyelvén tájékoztassa, ala­kítsa a közvéleményt, Az 1918. november 24-én megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja új fe­jezetet nyitott a magyar munkásmozgalom és egész népünk történetében. A KMP létrejöttével lehetővé vált, hogy a magyar munkásosz­tály történelmi hivatásának magaslatára emelkedjék, a nemzet vezetésére képes osz­tállyá váljék, olyan vezető erővé, amely a nem proletár dolgozókkal baráti szövetség­ben meg tudja oldani a ma­gyar nép, az ország problé­máit. A Magyar Tanácsköztársa­ság győzelme a kommunista párt vezette magyar munkás- osztály első nagyszerű forra­dalmi alkotása volt, amelyet az antant intervenciója a bel­ső ellenség közreműködésével vérbefojtott. Utána népünk történelmének leggyászosabb korszaka, a Horthy-fasizmus 2S esztendeje következett. A pártot illegalitásba szorítot­ták, legkiválóbb vezetőit ki­végezték, börtönbe vetették vagy emigrációba kényszeri- tették. A magyar népnek és az or­szágos politikának egyetlen olyan kérdése sem volt ez alatt a 25 esztendő alatt, amelyben az üldözött kom­munista párt ne foglalt volna állást, és amelyre ne kísérelt volna meg a magyar nép ér­dekében választ adni. Pártunk nemcsak forradal­mi perspektívát adott a ma­gyar népnek. Vezette a har­cot a munkásság, a paraszt­ság, a dolgozó értelmiség na­pi követeléseiért is, s bátran védelmezte érdekeit. Az ille­galitás nehéz viszonyai között is sztrájkokat, gyűléseket, tüntetéseket szervezett. A marxizmus—leninizmus magasrendű eszmeisége és er- kölcsisége nagy számban von­zotta a párthoz a szellem em­bereit, az alkotó tudomány és művészet reprezentánsait is. Születése percétől fél évszá­zadon át küzdöttek és küzde­nek soraiban vagy szimpati­zánsként körülötte kiváló költők és írók, mint József Attila, képzőművészek, mint Derkovits és Dési Huber, or­vosok, mérnökök és jogászok, akik felismerve e társadalmi haladás korszerű igényeit, ön­ként odaálltak a nagy ügy szolgálatába. — Az alakulást követő na­pokban a KMP titkársága a Visegrádi utca 15. számú ház­ba, Kassákék műteremlaká­sába költözött, ott tartottuk meg az első népesebb gyű­lést. Elkezdődött a vidéki pártszervező munka, a Du­na—Tisza közén, az Alföldön, a Dunántúlon is... — A Tanácsköztársaság idején vádbiztos, majd a for­radalmi törvényszék elnöke lettem. Horthyék törvényszé­ke elé kerültem a Tanácsköz­társaság megdöntése után, s megértem, hogy másodszor is halálra ítéltek. Szovjet- Oroszország kormányának proletárinternacionalista se­gítsége mentett meg engem is több elvtársammal együtt. Mint ismeretes fogolycsere történt, így hagyhattam el a börtönt. Életem legnagyobb élménye az volt, amikor Kun Béla bemutatott Leninnek, aki meleg emberi érdeklő­déssel fordult hozzám, kí­váncsi volt rá, mit és hogyan cselekedtem a forradalmi hó­napokban. Vlagyimir Iljics megtisztelő feladatot bízott rám: kinevezett a Kreml őr­ségének parancsnokává. Sok évig töltöttem be ezt a tiszt­séget. .. T Visszatérve arra, amit az ötven év előtti november 24-ről elmondtam, még any- nyit: a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja elindult, győzelmekkel és csapásokkal, sikerekkel és megpróbáltatá­sokkal teli, küzdelmes, de végül is diadalt aratott, tör­ténelemformáló útján. cv. r.) A kommunista mozgalom kezdettől fogva harcra és ál­dozatra kész embereket to­borzott lobogója alá. Kemény küzdelemre, sokszor súlyos megpróbáltatásokra hívta őket. Közülük senki sem tud­hatta, hogy mikor jut a már­tírok sorsára. Tálán mindez azt jelenti, hogy a kommunisták e nehéz harcok idején lemondtak az élet örömeiről, nem szerették az életet? Nem. A kommunis­ták azonban tudták és tud­ják, hogy a boldog életet csakis a szocialista társada­lom képes megvalósítani, s a dolgozókénak, valamint az ő boldogságuknak más útja nin­csen, csak a társadalmi hala­dás. Ezért vállalták mindenkor az önfeláldozó harcot a közös­ség ügyéért. Ezért, és csakis ezért tudtak annyit szenvedni a Horthy-fasizmus kínzókam­ráiban, ezért tartottak ki vég­sőkig meggyőződésük és a párt ügye mellett; ezért mentek halált megvető bá­torsággal még a bitófa alá is. Az élet mélységes szeretete, az emberiség jövőjében vetett hit adta Fürst Sándor ajkára a szót, amikor a bitófa alatt odakiáltotta hóhérjainak: „A proletariátus bosszút fog állni értünk”. Ezért tanította Ró­zsa Ferenc arra a kommunis­tákat, hogy: „Ha elfognak, inkább válaszd a halált, mint­hogy árulóvá légy. Ha gyö­törnek, ha akármilyen kínzá­sokat alkalmaznak, arra gon­dolj, hogy a pártnak élnie kell.” Az élet mélységes sze­retete. a kommunista eszmei meggyőződés vezette Schön- herz Zoltán tollát, amikor életének utolsó óráiban eze­ket a megrázó sorokat írta kisfiának és feleségének: „Kedves Kisfiam, amikor e sorokat kézhez kapod, én már nem leszek. Épp azon a na­pon halok meg, amikor té­ged édesanyád kínban meg­szült. Születésnapodon halok meg. A természet, az élet örök törvénye ez. Minden, ami keletkezik, elmúlik. Én meg­halok, és benned új erő ke­letkezik, mely tovább viszi az életet.” Így haltak meg idehaza a Horthy-pribékek karmai közé került kommunisták közül so­kan, így éltek és haltak meg azok a magyar forradalmá­rok, akik Spanyolországban harcoltak a magyar szabad­ságért, akiknek teste ott nyugszik a madridi romok alatt, az aragoniai olajlige­tekben, Esztremadura hegyei­ben spanyolokkal és a többi nemzet fiaival együtt. A párt és a nép ügyéhez való hű­ség, az élet, a szabadság nagy szeretete adta a fegyvert azoknak a magyar partizá­noknak a kezébe, akik a fa­sizmus ellen Harcolva estek el a U. világháború partizán- narcaiban, a ranciaorszaguan, Belgiumban, Csehszlovákiá­ban és a Szovjetunióban. A magyar Kommunisták­nak jutott az a történelmi feladat, hogy népünkét, ha­zánkat a népi demokrácia út­ján a szociaiizmusnoz vezes­sék, valóra váltói legyenek mindannak a reménynek, amelyért a szocialista forra­dalmár elődök, Frankel Leó, Szabó Ervin és sokan mások annyit küzdöttek, amit Ady Endre és József Attila meg­énekelt A szovjet hadsereg győzel­me, felszabadító harca lehe­tővé tette, hogy a magyar nép saját kezébe vegye sorsának irányítását, hozzákezdjen a szocializmus felépítéséhez. A feladat nem volt könnyű. A Magyar Kommunista Pártnak meg kellett tanulnia milliókban számolni, el kel­lett sajátítania a politika tu­dományát „A szocializmus építését — figyelmeztetett bennünket Lenin — nem fantasztikus és nem speciáli­san általunk teremtett em­beranyagból lehet (és kell) megkezdeni, hanem abból az anyagból, amelyet a kapita­lizmus hagyott ránk öröküL’* Ez kétségkívül nehéz dolog. Pártunk, — ha botladozá- sokkal, időközben elkövetett kisebb és egy időben súlyos hibákkal is — megvalósította Lenin tanítását. A felszaba­dulás óta nagy segítséget je­lentett számunkra, hogy har­cunkban egy pillanatra sem voltunk egyedül, támaszkod­hattunk — és támaszkodha­tunk — a szocializmust építő népek nagy táborára, minde­nekelőtt az első győztes szo­cialista forradalom országára, népünk nagy barátjára, a Szovjetunióra. A magyar kommunista mozgalom félévszázados útja — népünk szebb jövőjéért ví­vott küzdelem hősi útja. Az MSZMP azt vallja, hogy a párt nem önmagáért van. A történelmi , szükségszerűség szülte, létének értelme a nép szolgálata. Azért volt képes minden vérveszteség után új­ra és újra rendezni sorait, azért tudta leküzdeni saját gyengeségeit, mert pártunk hű maradt a kommunizmus eszméihez, a munkás nemzet­köziség elveihez és tevékeny­ségében sohasem feledkezett meg a népről, a haza érde­keiről. A zászló, amelyet ötven év­vel ezelőtt maroknyi forra­dalmár bontott ki, ma égj szabad, jövőjét formáló szó* cialista ország felett leng. AZON A NOVEMBER 24-ÉN. .. Beszélgetés Hikádé Aladárral Blaskovits János ss‘•ssrr,.‘s~r- .. t :.v::■ írzrr.-rr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom