Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-21 / 273. szám

« oldal KBLET-MÄGI'ARORSZÄÖ 1988. november 21 Védjük meg az indonéz kommunisták és a többi hazafi életét A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását Előkészítő liizottság résztvevőinek nyilatkozata Mi, hat "erűiét kommunista es munkáspárt Budapesten tanácskozó képviselőt harag­gal és felháborodással neljük el az indonéz reakció brutá­lis írtóhe-uáratát a kommu­nisták és más demokraták ellen, akik bátran harcolnak az imnériai izmussal szemben, országuk szabadságáért és f üg g ellenségéért. Már három év óta szüntele­nül tombol ez a szörnyű, vé­res terror. Emberek tízezreit ölték meg és kínozták halál­ra. százezrek sínylődnek és pusztulnak el a börtönökben és a konc- fráeiós táborok­ban. Bírósági ítélet és vizs­gálat nélkül megölték Aidit elvtársat, az Indonéz Kom­munista Párt Kösm.mi! Bi­zottságának elnökét és a kommu*’:v‘a nárt niás veze­tőit. A reakciósok nemrég újabb kegyetlen gaztettet kö­vettek cl — kivégezték Njo- no és Suöisrnao •'''"‘■'’’•sskat. Indonézia uralkodó körei a nemzetközi közvélemény til­takozása e1""'éfe fokozzák a terrort, folytatják a kom­munisták és az ország más demokratikus gondolkodású polgárainak fizikai megsem­misítését. Újra megbélveeezzijk eze­ket a gonosztetteket! Elég volt a vérözönből! Legyen elég az áldozatokból! Kinyil­vánítjuk töretlen szolidarítá sunkat Indonézia kommu­nistáival és más demokratái­val. Kifejezésre juttatva or­szágaink, népeink akaratát: követeljük, hogy vesse­nek véget a terrornak és bocsássák szabadon a po­litikai foglyokat! A kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanács­kozását Előkészítő Bizottság 1968. november 20-i ülésén — felháborodott tiltakozá­sát fejezte ki ar iatt, hogy az athéni bíróság halálra ítélte Alexandrosz Panaguliszt, a szabadság, a béke, a demok­rácia és Görögország függet­lenségének antifasiszta har­cosát. — Követelte, vonják visz- sza és a demokratikus jogá­szok nemzetközi szövetsé­ge kérésének megfelelően ha­tálytalanítsák az igazságta­lan ítéletet, amelyet a fasiszta Az indonéz reakciósok'gaz­tettei nem maradnak büntet­lenül. Nem sikerül elnyomní- ok a szabadságszerető indo­néz népet, s annak imperia- iistaellenes hercát! Hangozzék fel mind erő­teljesebben világszerte a til­takozás szava a reakciósok gonosztettei ellen! diktatúra rendszere erősza­kolt ki. Az Előkészítő Bizottság va­lamennyi résztvevő párt ne­vében támogatásáról biztosít­ja és bátorítja a világmáretű szolidaritási mozgalmat és sürgető felhívással fordul va­lamennyi antifasiszta és im­perialistaellenes erőhöz, őszinte demokratához, min­den szabadságra vágyó em­berhez: egyesítsék erőfeszíté­seiket és akcióikat annak ér­dekében, hogy egyeséges mozgalmunk kényszerítő ere­jével megmentsék Panagulisz életét és elérjék a reakciós el­nyomás megszűnését Görög­országban. A kommunista- és munkáspártok Panagulisz életének megmentéséért Külpolitikai # Valutaválság: nyugati „csúcstalálkozó*4 Bonnban # Modibo Kei tát letartóztatták ® Szavazás az EINSZ*ben Nyugatszerte futótűzként száguldott végig a hír: a pá­rizsi tőzsde bezárását leg­alább hétfőig meghosszabbí­tották. Zárva maradt szer­dán ezenkívül a nyugatné­met, az angol és az amerikai tőzsdék hálózata is, szemlé­letesen és félreérthetetlenül jelezve, hogy a krízis ko • moly. A nyugati valutavál­ság leggyengébb pillére eb­ben a pillanatban kétségte­lenül a francia frank — en­nek látványos megingása in­dította el a jelenlegi folya­matot. A legtekintélyesebb angol lap, a Times, egészen annak megállapításáig megy el. hogy a frankprobléma megoldásától nemcsak Couve de Murville mihú-ri.erelnök, vagy akár De Gaulle tábor­nok tekintélye függ, hanem a francia kormány jövője is. A francia munkásság — ál­lapítja meg a konzervatív lap — aligha törődik bele a pénz leértékelésébe és a fe­nyegető munkanélküliségbe. Máris számos jele van an­nak, hogy a párizsi kabinet a frank megszilárdításának óriási árát a „nad rágsz: j megszo.itásáyal”, vagyis a dolgozókkal akarja megfizet­tetni. Megfigyelők attól tar­tanak. hoí”- az 1969-re terve­zett drasztikus, mintegy két­milliárd frankos költségvetési csökkentés elsősorban a szo­ciális kiadások lefaragásával jön e. A frank betegsége „jár­vánnyal” fenyegeti az egész tőkés pénzvilágot, ezért ült össze szerda délután Bonniján a leggazdagabb nvugati or­szágokat tömörítő, úgyneve­zett ..tizek klubja”, amely az USA. Franciaország, az NSZK. Olaszország, Hollan­dia. Belgium. Anglia, Kana­da, Japán és Svédország kép­viselőiből áll. (Svájc megfi­gyelőként vesz részt.) Az ér lekezlet ténve önmagában is a válság jelentőségének elis­merése és — legalábbis köz­vetetten — még valamié, époen De Gaulle hangoztat ta, h©<*-.- a frank megingása nemcsak francia belső prob­lémák következménye, ha­nem az egész nyugati pénz- rendszer jelenlegi struktúrá­jáé is. Párizs szerint hibás a mos­tani rendszer alapja — a dol­lár, amelynek paritását az aranyhoz képest 1934 óta nem módosították, noha vásárló­ereje azóta a felénél is ki­sebbre csökkent. Ebben az állításban — nem is olyan burkoltan — benne foglalta­tik a párizsi követelés is, hogy mivel jórészt Washing­ton érdekeit szolgálja a je­lenlegi dolláralap, az USA vállaljon komoly szerepet a frank megmentésében. Fran­ciaországban — és a mostani krízis kezdete óta immár más nyugati fővárosokban is — hosszú távon nem látnak más megoldást, mint „az összes valutanemek általános rendezését, beleértve az alap. az amerikai dollár átértéke­lését is”. A 105 ezer négyzetméteres, 4,5 millió lakosú Maliban még mindig tisztázatlan a Modibo Keita elnököt eltávo­lított puccs pontos hát­tere. Néhány megfigyelő szerint az államfőt menesz- tő, sőt a legutóobi hírek szerint letartóztató Moussa Traore őrnagy tiszti csoport­jának indítéka az az ellentét volt, amely már régebben szembeállította a hadsereget Keita Szudáni Unió nevű kormánypártjával. Tekintve, hogv Mali jó kapcsolatokat tartott fenn Washingtonnal, Párizzsal, Moszkvával, sőt Pekinggel is, az államcsíny külpolitikai összefügg lsei­ről — ha vannak ilyenek — Pozsony (MTI): Szerdán Pozsonyban a be­számoló feletti vitával foly­tatta tanácskozását a Szlo­vák KP Központi íizottsága. Az ülésen a CSKP KB kép­viseletében reszt vett Oldrích Cemik miniszterelnök, a CSKP KB elnökségi tagja. A Szlovák KP tagjai hozzá­szólásaikban a beszámolóban is taglalt fő kérdéseket érin­tették. Többen kifejezték an­nak szükségességét, hogy sür­gősen normalizálni kell a egyelőre még találgatni sem lehet. Az ENSZ közgyűlése ked­den este ismét szavazott ar­ról a kérdésről, hogy a Kínai Népköztársaság végre elfog Jalhassa az őt megillető he­lyet a világszervezetben. A név szerinti szavazás ered­ménye azt mutatja, hogy a helyzet tavalyihoz képes nem változott lényegesen. A Kínai Népköztársaságot tá­mogató határozati javasod mellett az ENSZ 44 tagálla­ménak képviselője szavaz tt, ötvennyolcán foglaltak ál­lást ellene, huszonhárom pe ­dig tartózkodott a szavazás­tól. A nagyhatalmak közül a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország a Kínai Népköztársaság jogainak helyreállítása mellett foglak; állást, míg az Egyesült Álla­mok e'lene. A közgyűlés részvevői ko­rábban megszavazták egy ha­tározati javaslatot, amely le­szögezte, hogy a Kínai Nép- köztársaság ügyében lefolyta­tott szavazásnál az indítvány elfogadásához lt éuiarmado.', többség szükséges, viszont el­utasított egy másik javasla­tot, amely előirányozta egy bizottság felállítását a „kínai kérdés” tanulmányozására. A szavazással foglalkozó hírügynökségi kommentár S& kiemelik, hogy az Egyesült Államok ezzel a probléma­körrel összefüggésben is el- szi "'dött leg jeleni ősebb nyugati szövetségeseitől. kapcsolatokat a Szovjetunió­val és a szocialista országok­kal. Taglaltak elvi kérdése­ket, kiemelték a párt vezető szerenének fontosságát, elin­tették a föderációval kapcso­latos feladatokat, és ztó+es foglalkoztak a népgazdaság problémáival és más kérdé­sekkel. A felszólalók elítél­ték a szélsőséges nézeteket ás kifejezték egyetértésüket a CSKP KB minap elfogadott határozataival. A szerdai ülésen szólalt fel Cernik miniszterelnök L. Befejeződött a Szlovák KP KB ülése W. A demokrácia a teremben látja a tervszerű, erélyes munkát és hosszasan tapsol­ja a távozókat. •k Fél tizenegy óra lehetett, mire Kiss Bandiék kiértek a gyártelepre. Megszokta, is­merte az üzemek gépeinek zúgását, az összüzemek gé­peinek harmóniáját és így már haladtában is biztosan tudta, hogy minden üzem­részben rendesen folyik a munka. — Mihály bácsi! — szólt a kapusnak, amint a főkapun belépett — vegye elő a nagy­létrát és tűzzön ki a kapura két vörös zászlót, azokból melyeket pár héttel ezelőtt adtam oda. Megvannak? — Mindjárt hozom őket — válaszol tiszteletteljesen az öreg. Kiss Bandi nem is gondolt arra, hogy benéz az igazgatói irodába, hogy ott jelentsen valamit a vezérigazgatónak. Az utóbbi hónapokban, kü­lönösen új év óta, az igazga­tók legnagyobb gondja a mérleg volt! Nekik az a fő, hogy mennyi nyereséget mu­tatnak ki és mit dugnak el. Tudják jól, hogy Vágó és Kiss úgy ismerik a gvárat, mint a tenyerüket. A részvé­nyeseket be lehet csapni, de őket nem. Eddig az államot is mindig becsapták. Ezentúl ez nem fog menni. Hát ezt mondja meg az „uraknak”?! Ráér még erre. Egyelőre hagy izzadjanak! így gondolko­dott Kiss Bandi és indult egyenesen az üzemekbe a „szakikhoz”. Azokat kell jól kézben tartani, mind az ő barátai. Ismerte az em­bereket és azok szeretik, tisztelik Őt is, meg Vágót is. Az utóbbi hónapokban je­lentősen nőtt a tekintélyük a vállalatnál és most arra vi­gyáz. hogy aprópénzre ne váltsa ezt a tekintélyt, befo­lyást, ahogyan szerencsésen a pártszervezet — a kommu- | nisták, a szocializmust, mondja most büszkén magá­ban — beépült a mátészalkai gyártelepbe. Örökre meg akar­ja pecsételni a párt és a gyártelepi dolgozók összefo­gását, egységét. Nagy mun­kát jelent ez még a jövő­ben. ezt akarja most meg­kezdeni. A főkapuhoz legközelebb a kazánház fekszik. Ide lép be először Kiss. Magában a ka­zánházban alig vannak né- gyen-öten, de a mellette lévő javítóműhelyben már vagy tíz-tizenketten és az udvaron a kazánház körül még to­vábbi tíz-tizenöt fiatal se­gédmunkás, főleg parasztfiúk dolgoznak. Ezek között hagy­ta a két vörösőrt, hogy ked­vet csináljanak a fiúknak a gyári őrségbe való belépés­re. — Elvtársak! Már biztosan hallották. Kikiáltottuk a pro­letárdiktatúrát! A Tanács- köztársaságot! Ez az igazi forradalom! Éljen a munkás­hatalom! — kiáltja élénken és közben kezetfog Tinái gé­pésszel és mindenkivel, akit csak elér a keze, mert pilla­natok alatt vagy húszán ve­szik körül. — Éljen a munkáshatalom! Éljen — hangzik jókedvűen az emberek válasza. — Fiúk, ki mászik fel a gyárkóményre? — fordul a fiatal lakatosokhoz — ki volt már fent munkán a magas kéményen ? — Én vótam, meg Kovács Laci a kőművesektől! Mind­járt szaladok érte! — mond­ja egy fiatal lakatos és már futna is. — Nagyszerű, de előbb fuss Mihály bácsihoz, a főkapuhoz és kérj tőle két piros zászlót és amikor a gépész elvtárs mondja, csak akkor indul­jatok fel a kéményre és ak­kor tűzzétek ki, amikor a sziréna elkezd szólni. Tinái elvtárs! Vigyázz a fiúkra! Nem forró a kémény? Szer­vezd meg, hogy fusson vala­ki a malomba, az olaj ütőbe, szeszfőzdébe és gyűjtenek ki a kémény előtti térre, ha­csak 5 percre is, a zászló ki­tűzésére. Mindenütt azon­ban beszéljétek meg a főmű­vezetővel, hogy csak azok jöjjenek, akik miatt nem áll meg a munka. A többiek az ablakból nézzék. Én benézek két percre a gépterembe és onnan azonnal jövök a gyü­lekezőhelyre. Tehát ott ta­lálkozunk. Tinái elvtárs te szólaltatod meg a szirénát. — Rendben lesz minden Kiss elvtárs — válaszolt Ti- nia. A villanyszolgáltató nagy gépteremben kék overallos szakik fogják örömmel kö­rül. ök már tudják a híre­ket. Igaz? Igazán proletárfor- radalom van Pesten? Ez már beszéd! Nagyszerűen hala­dunk előre! Kiss Bandi emberismerő és nagyon örül... — Élvtársak! Pesten, az országban proletárdiktatúra van. Mi is megcsináljuk itt szülővárosunkban, itt Máté­szalkán! A csendőrség, a fegyverek, a városháza már a kezünkben van. A gyár is a miénk, de hogy mennyire tartjuk kezünkben, az tőle­tek függ. Mátészalka mindig büszke volt villanyvilágítá­sára. A villanyszolgáltatás­nak ezentúl még biztosabb­nak kell lenni és a párt, a munkáshatalom azt szeretné, ha fejlődne is, ha minél több kisember, kis parasztház kap­hat villanyáramot. Csak azért mondom ezt, hogy a jövőt lássátok. Mindenkinek tudni kell, hogy személyesen felelős a villany szolgáltatá­sért. Becsületükkel, életükkel felelnek itt mindnyájan, hogy minden a legnagyobb rend­ben legyen városunkban a villannyal. Ugye értitek mun­kátok fontosságát? Ugye vi­gyáztok majd? — Minden rendben lesz! — mondják egyszerre. — Köszönöm a párt ne­vében — válaszol Kiss Bandi és mindegyikükkel kezet ráz — aki itthagyhatja az üze­met öt percre, az jöjjön ve­lem. Négyen-öten kísérik el és amikor újra a kazánház előt­ti térre érnek, már vagy ötven-hatvan jókedvű arc várja. A kémény létráin már ott állnak zászlókkal kezük­ben a fiúk és Tinái gépész intésére felfelé indulnak. Alig félperc múlva felharsan a gyári sziréna- Szokatlan időben, erős bömbölő han­gon. Ekkor érnek fel a fiúk és erősítik fel a zászlókat a kémény két oldalára. A tö­meg lent az udvaron és a malom, az olajütő ablakaiból a dolgozók zsebkendőiket lengetik! ...Csak amikor a dudálás hirtelen megszakad, hallani az éljenzéseket, az örömrivalgást. Kiss Bandi két kezével int és hangosan ki­ált a körülötte állókhoz: — Kiáltsuk együtt! Úgy jobban, erősebben hallatszik. — Éljen a Tanácsköztársa­ság! — Éljen a proletárdiktatú­ra! — Miénk a gyártelep! — kiáltják lelkesen, szenvedé­lyesen a mátészalkai gyárte­lep dolgozói, és munkában is megálltak a helyüket... A munkáshaíalom ellenőrzés alá veszi a bankokat, az élel­miszerei osztást Dóri Sanyi és Kovács Pis­ta mondták el még aznap a továbbpergő eseményeket. A párthelyiségben csende­sedett a zsivaj, a lárma. Dőri hangosan szólt Vágó és Bartos felé. — Bankok, pénzintézetek következnek. Vigyázni kell a üzletekben az árura, lisztre, kenyérre, ruhára, hogy el ne tűnjenek. — Úgy van, úgy van •— kiabálják és újra nagyobb lesz a lárma a teremben. Vágó, Bartós csendre In­tenek. Vágó hangosan foly­tatja. — Igazad van! Ki megy a bankokat lepecsételni? Dőri Sanyi te túl fiatal vagy. Menjen Tóth Kálmán tanító elvtárs és két vörösőr. Ko­vács Pista te is menj velük. Tóth elvtárs! Egyelőre zár­ják le a pénztárakat és az egész könyvelést pecsételjék le egy olyan pecséttel, amely­ből csak egy van a bank­ban. Spanyolviasszal pecsé­telje le mind a négy bank Wertheim-kasszáit és köny­vesszekrényeit. Mondja meg, hogy holnap majd megálla­pítják a pénztárkészletet és egyszerű nyers mérleget csi­nál minden bank, hogy mennyi a ..tartozik és köve­tel”. Ezentúl csak Tóth ta­nító elvtárs aláírásával utal­hatnak ki pénzt. Érti?! — Értettem Menjünk elv­társak — mondja meglepő biztonsággal Tóth tanító. A mátészalkai takarék­pénztár bank helyiségeiben több tisztviselő All az író­asztalok között. Fel-alá jár kabátját kitárva, hüvelykuj­jait mellénye hőnaalatti vá­gásaiba dugva, Kiéin Mó­ricz. tekintélyes bank vezér- igazgató és nagybirtokos. Tóth Kálmán tanító, Ko­vács Pista és két fegyveres vörösőr lépnek be. — Jónapot. Tóth Kálmán tanító vagyok. A Tanácsköz­társaság nevében, az ideig­lenes munkástanács megbízá­sából a pénztárt és a köny­veket a mai napra lezárjuk és lepecsételjük. Holnap új­ra jövök pénztárállományt és nyers mérleget csinálunk. Azután folytathatják a mun­kát a munkástanács ellenőr­zése mellett. Klein Móricz izgatottan félbeszakítja sétáját és nyli­gáimat erőszakolva magára, kérdi. — írása van? Kovács a két fegyveresre mutat. — Egyelőre ez az írás, Tóth nyugodtan és bizton­sággal jelenti ki. — Holnap hozók megbízó- levelet a munkástanácstól. Gál Sándor, öreg főköny­velő, megszokott hivatali alá­zatosságával barátkozik. — Leveleinkben ezentúl cí­meket. mint nagyságos- méi- tóságos nem fogunk használ­ni és a leveleket „proletár üdvözlettel” fogjuk aláírni. Jó? Helyes? — írják ahogy akarják. De a tanító felvtárs aláírása nél­kül egyse menjen postára. Ezért felelnek! — mondja fölényes erélyeskedéssel Ko­vács Pista. + A párthelyiségben tovább folyik a munka, Vágó intéz­kedik. — Te vetetted fel, hát te csináld is Dőri Sanyit Egy nagyobb bizottsággal láto­gasd végig az üzletekét, előbb a szövetkezetei, azután a többit, főleg a fűszerese­ket, mészárosokat. Informá­lódjatok a készletek és a ki­látások felől. Pataki elvtdrs mint kereskedő és Sikít, mint iparos menjetek ti is a bizottsággal és két vörösőrt is vigyetek. — Értem Vágó elvtárs — mondja Dóri. — Semmi sem marad ki. így van jól! Morajlik meg­elégedettség a teremben. Él a demokrácia... A hangya szövetkezet he­lyiségében több vevő, sok asszony sürgölődik. Nagy a forgalom. A bizottság pér percig figyeli a vevőket, majd Dőri barátságosan, de komoly hangon az üzletve­zető felé fordul. (Folytatjuk) Földes Pál:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom