Kelet-Magyarország, 1968. október (25. évfolyam, 227-256. szám)

1968-10-15 / 242. szám

1958. oKTőb'ér IS.

fcELET-MAGYARORSZÄG

8 6ÍM

Olcsón megúszni?

Sok kicsi sokra megy. Jól példázza ezt a tivadari halászcsárda esete, ahol május közepétől augusztus elejéig 3533 adag étel eladása közben majdcsak háromezer forinttal csapták be a T. vendéget. Hogyan történhetett ez? Egyszerűen úgy, hogy az idényjellegű vendéglő megnyitásakor „elfelejtkeztek” a vezető kioktatásáról az árakra vonatkozóan, aztán közel négy hónapon át „elfelejtettek” ellenőrzést tartani a csárdában.

Hasonló esetekből nem szenved hiányt az újságolvasó, a rádióhallgató. Visszavisszatér a fekete krónikában a fogyasztó megkárosítása, amit az esetek túlnyomó részében az Állami Kereskedelmi Felügyelőség emberei fedeznek fel. Különösen így volt ez idén. amikor a részleges árreform nemcsak ne- nehézségeket jelentett a kereskedelemben, de — a szükséges ellenőrzések elmulasztása esetén — lehetőséget is a zavarosban történő halászáshoz. Már a leltározások, az átárazások közben felbukkantak az első gondok, majd folytatódtak a bolti „kiszereléseknél”, a szavatossági követelmények megsértésénél, a hitelesítetlen súlyok használatánál. Hogy a szövetkezeti kereskedelemnél maradjunk csupán: árdrágítást tapasztaltak a gá- va—vencsellői üveg és edényboltnál, az fmsz nyíregyházi 6. számú húsboltjában, a baktalórántházi 4. számú ön- kiszolgáló boltban és még számos helyen.

Igaz, nem tízezrekről, százezrekről van szó az esetek túlnyomó részénél. Gyakran néhány forintról, esetleg annak töredékéről. Éppen ezért sokan úgy vélik: ícár a szót fecsérelni, Mások pedig hovatovább közömbösek lettek a hasonló hírekkel szemben. Az ÁKF felfedezte, az illető megússza olcsón, vagy legfeljebb elsimítják a közvetlen felettesek — vélekedtek így az emberek. Tegyük hozzá: olykor nem alaptalanul. Bizonyítják ezt azok — az ugyancsak az ÁKF által megtartott — az utólagos ellenőrzések, amikor a vásárlót, a vendéget becsapó eladó, csapos, pincér, üzletvezető a figyelmeztetés ellenére sem zavartatta magát.

Hiba volna azt állítani, hogy az ÁKF és más társadalmi szervezetek ellenőrzései eredménytelenek voltak. Nem egyedüli a tiszavasvári vendéglő felszolgálójának esete, aki fröccsönként 2,lo forinttal számolt többet a kelleténél. Ő is nagyvonalúan kifizette a hatszáz forint bírságot és folytatta tovább a lopást, a csalást. Helyette oz fmsz elnöke szívlelte meg

az ÁKF figyelmeztetését, s amikor V. Géza ismételten többet számolt — felmondtak neki. Persze, nem ritka ennek az ellenkezője sem A nyírbátori fmsz központja például rum, konyak, gin, bor és sör áusításával bővítette a „választékot” néhány cukrászdájában, ellentétben a

tiltó rendelkezéssel. Amikor erre figyelmeztették őket, az volt a válasz: „... az ÁKF eljárása túlzottan Paragrafus ízű..." Nem nehéz elképzelni, hogy ahol így vélekednek, milyen foganatja lehet a

többi szabálytalanság felderítésének.

Éppen ezek miatt tekinthetjük indokoltnak azt a

legújabb miniszteri rendeletet, amely a szabálysértési eljárásnál nagyobb jogkört, szélesebb mérlegelési lehetőséget ad az ÁKF-nek. Egyebek között az ÁKF ezután maga is folytathat szabálysértési tárgyalást, amire beidézheti az érdekelteket. Sőt: más szerv feljelentése alapján is eljárhat. Lényegesen nőtt az ÁKF bírságolási hatásköre: most már ötezer forintig terjedhető bírságot is kiszabhat. Úgy véljük, ez az új lehetőség érezhetően fokozza majd az ellenőrzések hatékonyságát, amivel még- inkább elejét vehetjük a fogyasztók megkárosításának.

Angyal Sándor

Kisváros a térképen

Baktalórántháza holnap

Felelősségteljes feladat egy község jövőbeni arculatának formálása, kialakítása.

Baktalórántháza, községi tanácsház. Kosa Sándor vb-el- nök egy térképet terít az asztalra.

Családi házak és emeletek

— Ez a község 1980-as

„arcképe.” Ezt a községren- tíezési tervet 1966-ban fogadta el a tanács. Jelenleg alig három és fél ezer a lakosság létszáma. Akkor 6 ezer körül lesz. Három építési körzetet alakítottunk ki. Földszintes családi házakat csak a Csűrös és Szőlős kertekben, valamint a Móricz Zsigmond utcán építünk. Terveink szerint 64 ilyen ház épül.

— Egyszintes házak épülnek a Kossuth utcán és a gimnázium körzetében, szám szerint 43 ilyen épület lesz. Készben állami beruházásból, részben szövetkezeti társulásként. A Köztársaság téren csak többszintes házak épülnek: 17. Tervezünk egy gimnáziumi diákotthont is, amelynek 200 lakója lesz.

— Részben már üzemel a MÉK almatárolója és exportüzeme 100 dolgozóval. Ha kész lesz, 500 vagonos almatároló és mélyhűtő üzem biztosítja az alma feldolgozását, tartását. Ez 30 millióba kerül. A rendezési terv szerint már megkezdődött a ktsz új telephelyre költöztetése. Már megkezdtük egy új üzemanyagtároló állomás építését 2 millióból és jövőre kerül átadásra.

— Baktalórántháza vasúti körzetnek van kijelölve. Hamarosan sor kerül az állomás korszerűsítésére is. Raktárakat, lakóépületeket és modern várótermet kap, s ipari vágány bővítésére is sor kerül. Ez a munka szükségessé teszi, hogy az Ady Endre utcát is korszerűsítjük, földút helyett makadám utat kap.

Vízmű,

csatornamű

Nagy Mihályné, a községi pártbizottság titkára a következőket mondja:

~~ Baktalórántháza 791 lakásából alig őtvenben van

fürdőszoba. Párttaggyűléseken, tanácsüléseken, beszá- mplók alkalmával szinte állandó téma a fürdő. Ez ügyben próbáltunk lépéseket tenni. A vb. megkereste az Olajipari Tröszt vezetőit. Az a célunk, hogy a járás székhelyén több tsz társulásával palántanevelő hajtatóházat létesítsünk. Megkezdik a kutak fúrását. A meleg vizet szeretnénk majd hasznosítani később egy fürdő létesítéséhez.

— Nagy gondja Baktaló- rántházának az ivóvízellátás is. Hat közkutunk van, de ebből 2—3 általában rossz, költséges a fenntartásuk és a vizük sem a legmegfelelőbb. Megoldás egy törpe vízmű építése. Tanulmányterve már készül. A negyedik ötéves tervben készül el 12 milliós beruházással. Jövőre hozzálátunk a törpevízmű-társulat megalakításához. Ennek érdekében a párt- és a tanácstagok, a tömegszervezetek tagjai és vezetői felkeresik a község minden családját. Bízunk abban, hogy sikerül. Az állami támogatás 2,5 millió forint, a többit a családok adják össze. Számításaink szerint egy-egy családra kb. 4 ezer forint jut.

— A törpe vízművel párhuzamosan készül a község szennyvízcsatorna-hálózata is. Részletes kiviteli tervét készítik, s jövőre kezdődhet a munka. Ez 5 millió 400 ezerbe kerül, amelyben az állam 2,5 millióval segít. Ez- zet megoldódik a tbc-szana- tórium, a szülőotthon, a különböző intézmények szennyvizének az elvezetése is.

A község segít

— Gondoltunk az ifjúságra, a művelődésre is. Modern MHSZ-székház épül, a központban új művelődési ház, könyvtárral, klubhelyiségekkel. A Köztársaság téren 1970-ben avatjuk a felszabadulási emlékművet, s a község különböző részein négy játszótér és park épül.

— Községünkben 14 párt- alapszervezet működik. Ezek egy részében már taggyűléseken informáltuk a párttagságot. A népfrontbizottság tanácskozásra hívta össze a

Baktalórántházán élő értelmiségi dolgozókat ér- segítséget kért tőlük e tervek megvalósításához. Rendszeresen tájékoztatjuk a község lakosságát, hogy szívvel-lé- lekkel vegyenek részt Baktalórántháza holnapi arcának a kialakításában.

Baktalórántháza huszonkét évvel ezelőtt „sötét” falu volt, villany nélkül. Szalmatetős házak, szegénység, szellemi nyomor. Egyetlen orvosa volt, két-három szatócsüzlet.

Este távolról most olyan, mint egy kis város. Ez már a jövőt mutatja. A terv valóra váltásával 198Q-ra azzá válhat.

Ez évben eddig csaknem 300 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Egy lakosra több mint 82 forint érték jut. Ezt növelni kívánják a következőkben.

Nemcsak álmodják a jövőt. Tesznek is azért, hogy valóság legyen belőle.

Farkas Kálmán

Kilátás a jövőbe: bontakoznak az új nyíregyházi városrész, vonalai.

a Déli Alközpont kör- Elek Emil felvétele

Csomag — Madridból

A levél véletlenül került hozzám. Szakadozott füzetlapra írta egy bizonytalan kezű, a helyesírással is bajlódó valaki. Kézről-kézre járt korábban, hogy segítsen azoknak, akik először próbálják meg ezt az üzletet.

A hőmérői levél

így ír az ismeretlen szerző:

„Kedves jó testvérek! Isten áldását kérem rátok, mint

szerető testvér fordulok hozzátok kérésemmel, mely Isten akarata. Nagyon szegények vagyunk kérném, segítsetek rajtunk. Tizedma- gammal lakom, férjem nagyon beteges, háromszor operálták és nem tudunk megélni. Segítsetek egy kis ruhaneművel. Bár szégyen, bevallom, a dunnahuzatom is foltos, de nem tudok venni, mert nincs pénzem. Nincs, aki keressen. Férjem negyvenéves, én harmincnyolc, gyermekeim...”

A legutolsó mondat igaz volt. Életerős házaspár, erejük teljében, s egyáltalán nem betegen. Még csak nem is szegényen, s hogy mégis képesek voltak ilyen könyörgő levelet írni?

Mások is csinálják. Itt, Kö- mörőben, ebben a kis szatmári faluban nem is kevesen. Hogy hova írnak? Madridba, Bécsbe és más nyugati címekre. Onnan választ ugyan nem kapnak, de néhány hónap múltán csomagot küldenek. Csomagot, benne használt ruhaneműt, főként gyapjúholmit, amit azért még tűrhető áron megvesznek a mátészalkai vagy fehérgyarmati ócskáson.

Cím, de honnan?

A címeket vajon honnan

kapják?

Ezt nem árulja el senki.

Miért is tenné? A címek eredete mégsem egészen homályos. Két tény is mutat rá.

Az egyik: az iménti levélsémához hasonló fogalmazás. Az idézett részben is akadt olyan mondat, amelyek eredete alighanem egyházi, de a továbbiakban — amit már nem idéztünk —, még jócskán volt hasonló. Fordulatai, gondolatmenetei arról tanúskodnak, hogy aligha egyszerű emberek találták ki ezeket (Kitalálás, mert épp erre a célra, a sajnálkozás felkeltésére készülnek, mesz- sze elrugódva a valóságtól.)

A másik tény az, hogy általában a környékbeli papok segítenek, ha valakinek problémát okoz a csomag kihozatala. Nemrég történt, hogy az egyik asszony szé- gyelte elhozni a postáról a csomagját. A község papja ment el érte, a gépkocsijával.

A szegények

Kisarban, Túrlstvándiban, s a környéken még több községben is újból divattá vált ez az ismeretlenül folytatott levelezés. Kömörőben akadt olyan asszony, akinek egyszerre tizenhat rózsaszín té- rítvénye érkezett vissza, mert ennyi levelet küldött. Ezt az asszonyt felkerestem.

— Olyan nagy a szegénységünk, hogy én is megpróbáltam — mondta —, nagyon kellene a ruha, se az uramon, se a leányomon, se rajtam... Érthető ugye?

Értettem, hogyne. Különösen, amikor körülnéztem az udvarán. Nagy volt a felfordulás, mert lebontották a

régi házukat, s most újat, nagyobbat, kényelmesebbet építenek. Ez pedig igen sokba kerül, még akkor is, ha az OTP kölcsönt adott hozzá.

— Hány csomagja jött a levelek nyomán?

— Hát nem is tudom.. Nem sok — mondja bizonytalanuL — Úgy kettő lehetett. Kettő.

Nehéz lehetett összeszámolni.

— És érdemes volt levelet írni?

— Érdemes. A vámért csak háromszázat fizettem, a csomagban pedig... Szóval még egészen használható holmik voltak.

Elharapta azt a szót, hogy mennyit árult belőle. De ő így számol. Háromszáz forintot fizet és kap érte, az ócskáson — mondjuk —, kétszer annyit. Megéri a lealáz- kodást?

Az asszony csak azt hajtogatja, hogy a levelekben nem írt semmi olyat, ami lealacsonyító lett volna hazánkra nézve.

Kosár az utcán

Tiszakóródon a nyáron nyugati vendégek jártak. Elmondták, hogyan gyűjtik e csomagok tartalmát odakinn. Kitesznek egy kosarat az utca sarkára, s ki-ki beledobja ama ruhaneműit, amiket már nem használ.

Csomagokat ők is küldtek eddig haza. Ezentúl aligha fognak, mert látták, hogy nincs értelme — mondták. Egész jól élnek az emberek errefelé.

Kon István

Megyei képzőművészeti tárlat

Tizenkét művész huszonkilenc munkája

Bár hivatalosan nem szerepel a Nyírségi Ősz kulturális programjában, tulajdonképpen ide sorolható az október 13-án Nyíregyházán megnyílt megyei képzőművészeti tárlat. A megyei művelődési központ nagytermében dr. Telepy Katalin, a Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa tartott tárlatvezetést.

Változatos műfajban — olaj, akvarell, linó, tollrajz, tus, pasztell, aszfaltkréta — tizenkét szabolcsi képzőművész huszonkilenc munkája látható a kiállításon. A képek többségével már találkozhatott a képzőművészet iránt érdeklődő közönség: Soltész Albert, „örökös föld”, „Varjas táj”, Pál Gyula „Korán kelő”, „Kapálok”, Berecz András „Parasztok”,

Huszár István „Várakozó”, „Krúdy illusztráció” és más munkák több megyei és néhány országos tárlaton is „vendégszerepeit”. Vannak a festőállványról nemrég lekerült képek is, Margittal Jenő „Óvodás”, Kerülő Ferenc „Állomáson”, Z. Szalai Pál „Virágcsendélet” című munkái, és néhány friss alkotás. A legújabb képzőművészeti munkákból is szívesen láttunk volna többet a megyei tárlaton.

A tárlat pozitívuma, hogy fórumot kapott a megyében élő és alkotó képzőművészek többsége, a „veteránnak” számító Z. Szalai Páltól a fiatal Tőkei Péterig. Bepillantást engednek a képek a művészek kísérletező műhelyébe, ábrázolási módjuk és eszközeik fejlődését is szemléltetik. Többen „hűek maradnak önmagukhoz”, kedvelt témáikat dolgozzák fel, sajátos művészi eszközökkel. De náluk is észrevehetők a változásokban állandóan újjászülető élet megragadása, elsősorban az ember ábrázolásában. Soltész Albert nyírségi tájai, a tanyabokrok világának életre keltése, Berecz András a régi és az új kontrasztjainak felmutatása, Huszár István „Várakozója”, Pál Gyula komor parasztjai tanúskodnak róla. Z. Szalai Pál a legidősebb szabolcsi festőművész fiatalos életlátását, alkotókedvét summázzák kiállított munkái: Téli hangulat, Csendes utca. A kiállítás szép színfoltjait alkotják Koncz Zoltán, Margittal Jenő, Krutilla József és Kerülő Ferenc képei.

Tematikailag nem kötött a megyei tárlat. A csendélettől a könyvillusztrációig terjednek a témák, formák. Nem lett volna provincializmus, ha a kiállítás rendezői a nyírségi táj, a szabolcsi élet ábrázolásának bemutatását állították volna a Nyírségi Ősz idején megrendezett tárlat középpontjába. A „programon kívüli” rendezés nyomát viseli magán a tárlat. Nagy Mihály s ;obrászmű- vész három munkáját is ki-« állították a művek megjelölése, a művész neve nélkül. S még egy nem lebecsülendő rendezési hiba: egyetlen tábla sem adja hírül a megyei képzőművészeti tárlatot.

Most már mindegy, programon kívül, vagy más módon került sor a tárlatra.. Megnyitották, a televízióban is láthattuk. Biztosak vagyunk benne azért, hogy a közönséghez szól, nem pedig a kulturális statisztika összeállítóinak. Mégis, a rendezés hibája, az utóbbi látszatot erősíti.

Páll Géz»