Kelet-Magyarország, 1968. október (25. évfolyam, 227-256. szám)
1968-10-11 / 229. szám
Í9S8. oRSftei- H.' *FT PT-MA0fÄT!'0RS7Ä(S i nl-M Mit gyártson a tsz ? 1 izenhat évesek gondolatai: Kezdetben a lehetőség megadásával úgy tűnt, a termelőszövetkezetek egyre- másra létesítenek mellék- és feldolgozó üzemeket. Nem így történt Sok ötlet, elgondolás megvalósult ugyan, de az arányokat tekintve azt kell mondani: a melléküzemági tevékenység ma még koránt, sem éri el azt a szintet, hogy a termelőszövetkezetnek árbevétel, foglalkoztatás tekintetében komoly segítséget jelentene. A szatmár-beregi tsz területi szövetség nemrégiben tárgyalta a tagszövetkezetek mellék- és feldolgozó üzemeinek helyzetét. A tavalyi zárszámadások szerint a mellék- és feldolgozó üzemek árbevétele a bruttó árbevétel öt százalékát képezte a tsz- eknél. Ebből is nagyobb hányadot a melléküzemi tevékenység tett ki. Legutóbbi felmérések szerint a tagszövetkezetekben legtöbb helyen csak a hagyományos melléküzemági tevékenységet folytatják. Darálók, kovácsműhelyek, bognárműhelyek — ez képezi a melléküzemági tevékeny; éget. Feldolgozásban á termelőszövetkezetek leginkább a pálinkafőzésre specializálják magukat. A területi szövetséghez száz tagszövetkezet tartozik, s ehhez a számhoz viszonyítva elenyésző, hogy például a nagydobosi Petőfi Tsz borkóstolót nyitott Mátészalkán, a gulácsi Uj Élet Tsz zöld- ség-gyümölcsboltot Vásáros- naményban, s hogy a kölesei Kossuth lakatosüzemet létesített. Akad még némi elgon. dolás a melléktevékenység bővítésére, mint a mátészalkai Egyesült Erő Tsz zöldség-virágbolt létesítése, vagy a vajai és tarpai tsz-ek előkészülete házitészta előállítására. Olyan tervekkel is találkozunk, hogy tsz-ek birkacsárdát, kisvendéglőt kívánnak létrehozni, vagy társulás keretében a nagyvar- sányi tsz-gépjavítóhoz hasonlóan gépjavító üzemet kívánnak építeni. A törekvések helyesek, de egy-két dolgot nem lehet szó nélkül hagyni Azt, történetesen, hogy feldolgozásban első helyen a pálinkafőzés áll és pozícióját tovább erősíti. Egyre több tsz kér pálinkafőzésre engedélyt. Nem az antialkoholista mozgalom készteti elsősorban a bírálatot, hanem az ~a tény, hogy a pálinkának nincs piaca, az értékesítés megoldatlan. Igaz, hogy az ipari almát kár lenne veszni hagyni, de nem csupán pálinkát lehet belőle főzni. Az lenne tehát helyes, ha termelőszövetkezetek — mégha társulásban is — megoldanák az ipari alma másirányú feldolgozását. (Ezt az országos télialma- termesztési és tárolási tudományos tanácskozás is szorgalmazta, hangsúlyozva, hogy olyan hitelpolitikai rendszer szükséges, amely elősegíti a termelő üzemekben az ipari alma többirányú feldolgozását.) Nem érdemtelen Szólni MEGIEGYZÉSEK: Az egyszemélyes szakkör „Jelentkezzen a Megyei Művelődési Központ október elsején induló barkácsoló szakkörébe!” — így szólt a kifüggesztett hirdetés, melytől, a „csináld magad” mozgalom országos sikerének légkörében joggal lehetett várni, hogy október elsejétől népes kis csoport tanulja meg, hogyan javítsa otthon a kisebb hibákat, esetleg itt használja a szerszámokat, felhasználva a szakkörvezető szaktudását is. Most már jól benne vagyunk az októberben, de a szakkör még nem indult meg. Ugyanis egyetlen tagja, beiratkozott hallgatója van és egyedül nemigen érdemes barkácsol gatni. Vajon mi itt a hiba? Ennyire tudunk már barkácsolni Nyíregyházán? Vagy ennyire nem akarunk? Nem olvassuk a hirdetéseket, felhívásokat? Nem érünk rá, túlórázunk, tanulunk, társadalmi munkában telik el a szabad időnk? Vagy pedig — és e tanulságos eset vizsgálatánál ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni — rosszul szervezünk? Hogyan történik egy szakkör megtervezése? Felmérik előtte az igényeket? Beszélgethek az üzemek, intézmények ifjúságával, hogy mire szeretnék használni művelődési házukat? Eljárunk hozzájuk, elmondani, hogy kívánságuk teljesült? Hívjuk, toborozzuk őket? Vagy megelégszünk egy nem hozzánk szabott elvi utasítással és néhány festett felhívással? Az egyszemélyes szakkör mindenképpen arra figyelmeztet, hogy valami másként van, mint gondoltuk. (Gesztelyi) A bemutatók heteit éljük most szerte Szabolcs-Szatmár- ban. Fellapozva a Nyírségi Ősz egyébként is eseményekben gazdag prospektusát, tucatszámra láthatók a bemutatók. Ilyenek: konzervbemutató az élelmiszerüzletben, pékárubemutató a tejboltban, lakószobák bemutatója a bútorüzletben és így tovább. A különböző bemutatók — néhány ritka kivételtől eltekintve — alig, vagy egyáltalán nem különböznek a szokásos hétköznapi „kiállításoktól”, azaz a napi választéktól. Még arra sem érdemesítettek sok rendezvényt, hogy arra megfelelő helyiséget keressenek, kiállításjelleget kölcsönözzenek. így — elsősorban vidéken — elvesztik jelentőségüket a kiállítások, bemutatók. A mondvacsinált rendezvényekkel kár lerontani néhány nagy gonddal előkészített valóban színvonalas kiállítás, vásár hitelét. (Marik) Pehgógusto vábbképző központ létesül Nyíregyházán Országosan is jelentős kezdeményezésként pedagógiái szakkönyvtár és továbbképzési központ alakul Nyíregyházán. Az új intézmény célja, hogy elősegítse a megye pedagógusainak önképzését, pedagógiai, ideológiai továbbképzését és jelentős szakmódszertani segítséget nyújtson oktató-nevelő munkájukban. A pedagógiai szakkönyvtár és továbbképzési központ a könyvtári kölcsönzési funkciók mellett rendszeresen tájékoztatja majd a tanítókat, tanárokat a megjelent szakirodalmi könyvekről, kiadványokról. Az új intézmény munkatársai elkészítik a tantárgyak bibliográfiáját. Rendszeres kapcsolatot alakítanak ki az országos pedagógiai szervekkel és intézményekkel, valamint a pedagógusképző intézetekkel. Távkölcsönzéssel hozzásegítik a megye vidéki pedagógusait. Az új könyvtár szervezési munkái már megtörténtek. A komplex munkát és pedagógiai tevékenységet a jövő év január 1-én kezdik meg. Találkozás a munkával amellett is, hogy a mellékés feldolgozó üzemek létesí. tése — az almapálinka is példázza — csak abban az esetben létjogosult, ha a termelt árunak piaca van. Piaca van például a háztartási faáruknak, seprűnek, gyékénynek, szalmaárunak, savanyúságnak, száraztésztának, tehát rengeteg olyan dolognak, amelyet a tsz-ek jelenleg egyszerűen kihagynak a számításból. Nagyon sok termelőszövetkezet szinte ráfordítás nélkül létesíthetne feldolgozó üzemet, ha alaposan számításba vennék lehetőségét. Azt, hogy termelhet fűzfavesszőt, cirkot, hogy az általa kitermelt fa egy része készáruként is hasznosítható. A lehetőségekben persze döntő szerepe van a foglalkoztatás kérdésének. Ezzel sincs baj, mert az asz- szonyok általában értenek a tésztakészítéshez, nagyon sok öreg a kosárfonáshoz, de a seprűkészítést, az egyszerű faáru gyártást is rövid idő alatt be lehet tanítani. Igaz a számításból nem lehet kihagyni a gazdaságosságot. Nyereséges lehet a melléküzemági tevékenység, ha a tsz-ek figyelembe veszik, sőt számolnak azzal, hogy nem a modern iparral kívánnak versenyezni. Azt termelnek, amit az ipar nem termel, s fenntartva a folyamatos szállítást olyan minőséget kínálnak, s olyan árat szabnak, amellyel állandó piacot vásárlóközönséget szerveznek. Harmincnégy sötétkék fedelű dolgozatfüzet fekszik előttem a nyíregyházi Kölcsey gimnázium tanári szobájában. Most hozta be Hársfalvi Péterné magyar tanár az osztályból, a II/B-ből. Ez volt az első idei dolgozat- írás. A tanterv szerint ennek az elsőnek a műfaja: „növel - lisztikus elbeszélés.” A téma önként adódott: a II/B idén munkával kezdte a tanévet. Tíz munkanapon hat-hat órát dolgozott ez a harmincnégy kislány a Nyíregyházi Konzervgyárban. A dolgozat címe tehát élménybeszámoló: „Egy délelőtt a konzervgyárban.” Vagyis a gyerekeknek negyvenöt perc állt rendelkezésükre, hogy papírra vessék, hogyan látták a gyárat és saját magukat benne. Öröm és kaland Amikor Gyarmati Jánosné igazgató a tanévnyitón bejelentette, hogy iskolapad helyett a gyárral kezdődik a tanév, általános újjongás volt a válasz. Pótvakációnak tekintették. Dániel Mária: Iskolánk diákjai nagy örömmel vették tudomásul, hogy a tanévet társadalmi munkával kezdjük. Lengváry Ágnes, diákhumorral: Ez az év is jól kezdődik. Inkább mélázok, mint tanulok. (Később ezt írja: „Elhatároztuk, hogy ráhajtunk. Sajnos, ezt naponta többször is el kellett határoznunk.”) Bogányi Zsuzsa, líraian: „Az álmokat szétromboló nyár után kettőzött vággyal vártam szeptember elsejét.” Mitruczki Margit, egyszerűen: Ez az élmény sokáig emlékezetes lesz. Deme Zsuzsa, a kis szakértő: i „Városunk mező- gazdasági jellegű. Büszkeség töltött el bennünket, amikor néhány évvel ezelőtt felépült az új gyár. Sok igényt elégít ki, nagy létszámmal dolgozik. Árui külföldön is megállják a helyüket. Ezért fontos a mi munkánk ősszel, főidényben. Hogyan is telt el egy nap? Először is a kíváncsiságunkat elégítettük ki.” A gyár belülről Bizony, a kíváncsiság. Bu- kovenszki Margit megfigyeli: egy kicsit büszkék voltunk rá, hogy a mi munkánk sokat jelent a gyárnak. Szerettek minket, mert jól dolgoztunk. Páll Júlia: Nem kis büszkeségünk, hogy ilyen minden elismerést megérdemlő (élüzem) gyárban dolgozhatunk. A kislányok kíváncsisága határtalan. Gróf Mária megkérdezte az anyagmozgatót, miért kell a szilvát ilyen pontosan, hosszában megfelezni. A válasz: mert exportra megy. Brondics Mária: Az ott dolgozóktól megtudtuk, hogy a felezett szilvát az NDK-ba, Angliába és más államokba szállítják. Ezért volt az, hogy csak precíz, rendes munkát fogadtak el. Először a gépek, a szállító- szalagok vannak nagy hatással a lányokra. Bánfi Anikó írja: Eddig el sem tudtam volna képzelni, hogy ennyi korszerű, önműködő géppel dolgoznak. A vidám nyári élménybeszámolók, a dalolás első órái után hamar rájönnek, hogy ez munka, szervezni is kell. Olasz Éva panaszkodik, hogy sok romlott szilva vetette vissza a teljesítményben. De a 302 forintos kereset jól jött. Szikszai Mária nézi a villanytargoncákat és rajta raklapokon a sok üveget, befőttet. Tóth Viola lelkére kötötte az anyagmozgatónak, hogy neki csak nagy szilvát és lyukacsos ládát hozzon, azzal lehet jól dolgozni. Borbás Éva az anyagmozgatókat korholja, ha késve hozták a szilvát. „Fiatal fiú létére — írja — benne is lángot vetett a lustaság.” Tanyi Márta szerint az első nap telt el a legnehezebben. A többség szerint az utolsó. Knoll Ilona tréfásan említi, hogy viccelés közben sorban megvágták az ujjúkat. Czellár Ilona úgy emlékszik, hogy hatan, egymás után. Munkássors Szilágyi Katalin: Mikor mindenki nekikezdett a munkának, akkor vettük csak észre, hogy milyen nehéz az itt dolgozók élete. Varró Margit az anyagmozgatókkal mindig a munkások életéről beszélt. Orbán Mária az állandóan itt dolgozó asszonyokat figyelte. „Igen sokat kell dol- gozniok.” Schmidt Kati kis- lányos elérzékenyüléssel, „rájuk gondolok most is és mindig rájuk fogok gondolni.” Harsányi Ibolya, aki világrekordot, nyolc ládát csinált egy nap, a keresetek felől érdeklődött. Toldi Mária a dolgozókkal való beszélgetésbő1 azt tudta meg, hogy nehéz és fontos munkát végeznek. Szmollár Zsuzsa észrevette, hogy a munkanap végefelé valamennyiüknek barna a keze. Szikora Judit pajzánul az alacsony kerítést nézi, amin korábban ki lehetne menni a szomszéd udvarra. De nem megy, persze. Kajdy Magdi őszintén leírja, hogy pár nap múlva már nem tetszett úgy a munka. Szondinka Mária: „Az utolsó nap már nagyon vártuk, hogy újra iskolába menjünk.” Lengyel Ildikó szolidaritást figyelt meg; Akinek hamarabb tele lett a ládája, segített a többieknek. Palásthy Ildikó még mindig boldog, mert segítettek a népgazdaságnak. Alti pedig ide kerül érettségi után, már ismerős. (Lesz, aki idekerül.) Pár száz forintot kerestek Ez volt a második boldogság. Groholy Mária élénken örül a kétnapos pesti kirándulásnak, amire bérükből mentek. Hepp Katalin is arra gondol, hátha itt fog dolgozni. Erdélyi Agnes: Itt a gyárban kaptuk életünk első keresetét. Nagy Valéria megfigyelte, hogy mindenki a teljesítmény után kapott. Kovács Mariann csizmát vett belőle. Az utolsó füzetet is becsukjuk. Frissek voltak a diák- szemek, sokmindent megláttak és ez jó. A harmincnégy gyerekből 11 nyíregyházi, 9 bentlakó, 14-en faluról járnak be. Jó szabolcsi kereszt- metszet. Azt javasoljuk: megfigyelésből kapjon mindenki jelest. (gn’4 Seres Ernő A vajai Béke Tsz KISZ-fiataljai jelentős munkát végeznek az őszi betakarítások alkalmával. Képünkön: Sipos Valéria és Sinka Júlia a burgonyaosztályozónál segédkezik. Hammel József felvétele G. Kemoklidie: Szárnifaini nőitek Az egyik gyűlésen üzemünk igazgatója többek között a következőket mondta: — A mi üzemünkben fiatal, tehetséges szakemberek dolgoznak, s bár igaz, hogy még kevés tapasztalattal rendelkeznek, de némelyikük szinte szemmel láthatóan kezdi bontogatni a szárnyait... Zavartan elmosolyodtam, kezemet a vállam fölé emeltem, mintha viszketne a la. pockám és — persze, vigyázva, hogy a többiek észre ne vegyék — megtapogattam a szárnyaimat. Igazgatónknak igaza volt. Szárnyacská- im puha kis pihéi finoman remegtek meg tapintásomra. Gyöngéden végigsimítottam a leendő tollacskákat Szerettem volna valami növesztőszer-félével bekenegetni, hogy minél gyorsabban nőjenek, — erre azonban már nem jutott volna a keresetemből. Így hát a gyűlés után odamentem az igazgatóhoz és fizetésemelést kértem. — Szó sem lehet róla! — hangzott a felelet. Csináltam tovább a dolgom, s közben összespórol, tam a . szárnynövesztőszerre valót. S szárnyaim szinte egyik napról a másikra növekedni kezdtek! Olyan nagyok lettek hamarosan, hogy tízméteres, három szobás lakásomba már alig- alig tudtam bemenni velük. „Megyek az igazgatóhoz, — gondoltam. — s kérem hogy utaltasson ki számomra egy tágasabb lakást.” — Ilyesmire még csak ne is gondoljon! — mondta az igazgató. — Ha megnövesztette a szárnyait, gondoskodjék is az elhelyezésükről. Minden bútort eladtam a lakásból, a feleségemet és a kislányomat elköltöztettem a nagymamához, majd kiszedettem a közfalakat. így már elég kényelmesen elfértem a házban, sőt arra is lehetőség kínálkozott, hogy szárnyaimat még tovább növesszem. Nem mondom, nőttek is takarosán! És egyszercsak fölszálltam, mint a madár Elröpültem az üzem fölött, ahová dolgozni jártam, s láttam, hogy nagyon sok még a hiányosság, s nagy az összevisszaság. Fentről minden apró kis hibát nagyszerűen észre lehetett venni. A légi szemle után berepültem az igazgatói irodába és a következőket mondtam: — Én már úgy kibontogattam a szárnyaimat, hogy már repülni is kitűnően tu„ dók, s itt az ideje, hogy jóval magasabb, valóban speciális munkakörbe helyezze, nek. Mindent meglátok, amit mások nem vesznek észre! — Fiatalember! — veregetett szárnyon az igazgató — a hozzánk érkezők egyáltalán nem tudnak repülni, tehát kénytelenek gyalogszerrel végigjárni az üzemet. Ezért nem is veszik észre azokat a hiányosságokat, amelyeket maga felülről meglátott. — De hát akkor mi szükség a szárnyaimra? Mit csináljak velük? — Vágja le őket! Vérig sértetten elrepültem egy másik munkahelyre. — Ilyen „vándormadárért’* nem is kár! — legyintett utánam gúnyosan az igazgató... Krecsmáry László fordítása Színvonal ?
