Kelet-Magyarország, 1968. október (25. évfolyam, 227-256. szám)
1968-10-10 / 228. szám
Wes ofttőber te jrwr.rr-MÄGVAROR^Äö S oldat Férfimonopólium a művelődés? Nők klubja — akadályokkal Egy országos felmérés szerint a nők kevesebbet látogatják a színházi, film, zenei és egyéb kulturális rendezvényeket, mint a férfiak. A második műszak, a háztartási és egyéb elfoglaltságok nem mindig teszik lehetővé az „egyenrangú” művelődést. Arról nincs statisztika, hogy az otthoni eszközöket — olvasás, rádiózás, tv-nézés, stb. — milyen arányban tudják felhasználni, azonban nem valószínű, hogy ezekben a nők vezetnek. Hol művelőd, betnek a nők? Gondolnak-e rájuk a művelődési otthonok? Vannak-e bevált speciálisan női érdeklődést kielégítő népművelési rendezvények? Ami van és — ami nincs Ezekről a problémákról tájékozódtunk a megyei nőtanácson. Elmondták, hogy ál. falában ott változatos és színvonalas a nők művelődése, szórakozása, ahol a nőtanácsok jól dolgoznak. Évente 30—35 ezer nő vesz részt a különféle kulturális rendezvényeken, a szakkörök, klubok, akadémiák foglalkozásain. Elsősorban családjogi, egészségügyi, háztartási ismereteket tartalmaznak a helyenként filmvetítéssel, felolvasással színesített összejövetelek. A szülők iskoláiban, — melyet a szülői munka- közösségekkel együtt tartanak, — nevelési, világnézeti és ízlésfejlesztő témákkal kerülnek kapcsolatba. Kedvelt alkalmai a szórakoztató jellegű ismeretszerzésnek a kirándulások, külföldi utak A részvevők száma azonban még nem jelentős, és a termelőszövetkezetek anyagi helyzetén kívül sokban függ a helyi szemlélettől is. Igen népszerűek a nők akadémiái, melyek 10—12 előadásból állnak és a helyi igények, az érdeklődés szerint állítják össze a programokat. A szakkörökben a népművészet, a kézimunkázó?, szabás-varrás, sütés-főzés iránt érdeklődők találnak hasznos elfoglaltságot. Közben a Nők Lapjából és más kiadványokból felolvasásokat is tartanak, hogy ne csak a kezeket, hanem a „fejeket” is foglalkoztassák. Szívesen járnak a nők a nők klubjába, melyből még kevés van a megyében. A kö. vetkező hónapokban akarják elérni a nőtanácsok, hogy minden járási székhelyen és nagyobb községben alakítsanak ilyen klubot. Egyedül a nőtanácsok nem képesek létrehozni, berendezni a klubokat, szükséges a tsz-ek, állami gazdaságok, üzemek támogatása. , Ne csak a nőtanácsok Filmvetítésekkel is kísérleteznek több községben, egy-egy tanulságos ismeret, terjesztő film jobban vonza az érdeklődőket, mint a szóbeli előadás. Néhol, mint a kisvárdai járásban, a filmelőadások bevétele körül a nőtanácsok és a mozik között anyagi viták vannak. A kicsinyes számolgatások nem használnak a nők körében végzendő népművelési mun. kának. A legnagyobb probléma: — erősítették meg a megyei nőtanács vezetői — számosán úgy vélik, a nők művelődésének, tartalmas szórakozásának megszervezése egyedül a nőtanácsok feladata és kötelessége Kevésbé gondol, nak a nők művelődésére a különféle művelődési intézmények, művelődési házak, a programokban nem veszik figyelembe a nők érdeklődését, speciális helyzetét. Vonatkozik ez az intézmények szakköreinek szervezeti formáinak kialakítására, a nyit. vatartásra, a programok differenciált összeállítására. Különösen sok a tennivaló a tanyavilágban, ahol több mint 50—55 ezer nő él, dolgozik. Családon belül is . . . Nem lehet' függetleníteni a nők művelődését a nők egyenjogúságával kapcsolatos problémáktól, — a családon belüli egyenjogúság kérdéseitől. De megfelelő szemlélettel, sok ötlettel, kezdeményezéssel előbbre lehetne jutni a nők ismeretkörének, gondolkodó, sának, ízlésvilágának bővítésében, korszerűsítésében. Páll Géza MEGjEGYZES: Egészségügyi maximalizmus Megtörtént: neves orvosprofesszorunk betegágyánál két ápolónőjelölt állt meg egy alkalommal azzal a kéréssel, hogy tankönyvüket, annak érthetetlen szövegét magyarázza meg nekik, mert vizsgára készülnek. Hosszas tanulmányozás után a tanár nemet mondott, képtelen volt vállalni a tankönyv magyarítását... Ez a kis történet és az egészségügyi szakiskola hallgatóinak panasza nyújtotta e megjegyzés apropóját. Megtudtuk, hogy például anatómiából is, kórbonctanból is mintegy 60 órát kell hallgatniuk, magas szinten és a szemléltetés lehetőségének hiányában tanulják a fizika elméletét, sőt gyakorlatát is. Csupán egy példa a maximalista követelmények közül: elméletben alaposan meg kell ismerkedniük a leendő ápolónőknek, gyermekápolóknak, szociális gondozónőknek az elektronmikroszkóp elvével, működésével, jóllehet még legalább egy fél évszázadig nem lesz szükség és lehetőség ennek a berendezésnek beszerzésére itt, a megyei kórházban. Vagy egy másik példa: meg kell tanulniuk a nővéreknek számos betegség pontos diagnosztikáját, holott ez az orvos feladata. Félreértés ne essék: nem az ápolónőképzés színvonalának lealacsonyítása mellett kardoskodunk, nem „gyorstalpaló” tanfolyamon képzett nővérekre számít a korszerű betegellátás. A jelenlegi nővérképzés tematikája és tankönyvei azonban a pedagógiai, didaktikai maximalizmus mintapéldáit adják, s ennek a gondnak mielőbbi tisztázását elsősorban a vidéki szakiskolák hallgatói és előadói várják — a szakigazgatás legmagasabb szintjétől. Szilágyi Szabolcs i,,i' n: ..........................'------------ . . Regi szabolcsi históriák A NYÍREGYHÁZI VILLANY A XIX. század Végén Nyíregyháza aprócska, inkább nádfedeles házakból álló városka volt, amiből csak a Korona-szálló a színház épülete, a városháza, a három templom és az Alpár Ig- nácz tervezte megyeháza volt a feltűnő. A néhol kikövezett utcákat 1897-ig petróleum- lámpákkal világították meg. Ebben az évben építik a villanytelepet, aminek energiája 366 16 gyertyafényű utcai lámpával világítva kezdi szolgálni a modern közvilágítást. A város igyekszik az újszerű világítóalkalmatosságok számát ha szerényen is növelni és még 1897 végén fényesebb ívlámpákat is felállít a tereken A polgármester 1898 január hó 1-től szigorúan szabályozza a növekvő számú lámpák használati idejét és a „menetrendbe” praktikusan a Hold fényét is bekalkulálja: 230 égőnek este 11-ig kell világítania, egész éjjel 150-nek, amikor nincs holdvilág még 230 segít a sötétséget eloszlatni este 11-ig. A lámpákat a kitűzött időpontokban egyenként kapcsolták ki és be, hosszú rudak segítségével egy öt fős brigád nem kis szaladgálás közben. Különben a városban összesen 2916 égőt tartanak nyilván, magánfogyasztóknál. A különféle ipari üzemekben 100 égő van, a villany telepnek az egész városban 3561 — a közvilágítással együtt — égőt kell ellátni árammal. A villamos technika másik nagy áldását, a telefont — a Sóstóra is — 1898. augusztusában kezdik építeni és az első előfizetőket év végéig be is kapcsolják a posta — akkor még orosi úti — központjába. AZ ELSŐ MOZI A mozgó fénykép varázsával a szabolcsiak 1898 október hó 9-én találkoztak először. Akkor azonban még senki sem gondolt arra, hogy egy gyökeresen új, nagy jövőjű művészeti ág indulásának tanúi azok, akik ezen a napon a színházban rendezett különlegességre jegyet váltanak. „Edison egyik szórakoztató találmányát fogja Kővári M. fővárosi elektrotechnikus bemutatni Nyíregyházán a színházban ma, vasárnap” írja a szenzációról a korabeli Nyírvidék. A mozgó fényképek a villamosfény alkalmazásának egyik rendkívül érdekes módja, amely a gyönyörködtetés mellett le is köti a szemlélő figyelmét és tanít, mint tudományos ter- mészettani kísérlet. Kővárya városban három előadást rendezett, borsos belépődíjak mellett és ugyanakkor elindította a mozi történetét Szabolcsban is. Különben Lumi- ere találmánya 1895. márciusában jelenik meg Párizsban, Budapesten először 1896. áprilisában láthatnak az emberek filmet egy Nagymező utcai kávéházban. Az Egyesült Államokba viszont csak 1897-ben jut el. Balkányi Állami Gazdaság: négy és fél millió forintból új étkezde épül a gazdaság négyszáz dolgozójának. Elek EmU felvétele Éjfél az állomáson Újsághír: „...negyed, annyian jelentkeztek az idén a vasúti tisztképző iskolába, mint öt évvel ezelőtt.” Nyúlánk ember, öt éve dolgozik és öt éve itt a nagyhalászi kendergyári állomáson. Vidéki állomás, kis állomás, az ablakból mór a határt látni, kukoricákat, amit még csak ezután törnek le. Valamikor rangot jelentett állomásfőnöknek lenni. Akik itt laknak, még emlékeznek a régire, az öreg állomásfőnökre, aki kesztyűt húzott a kezére nyáron is, ha kerékpárra ült Éjszaka van. Csak egy-egy teherkocsi húz el az országúton, egyébként minden csendes, meg a gépek zúgnak a kendergyárban. Emberek hangja nem hallatszik. Kis állomás,... már mondtam. De régi is. A bélyegző- párnának komoly múltja, majdhogy tradíciója van. Negyvenéves. A közepén már majdnem lyukas, de fog még, jól fog, a dátum és az állomás neve jól olvasható a menetjegyek hátán. A falon kulcsok, a váltók zárjaihoz. Szemben az íróasztallal kis doboz, jelzőszerkezet, mutatja, hogy áll az irányítókészülék, mert az már modem, új darab. Most éppen a Domb- rád felől érkező szerelvénynek mutat tilost LL Mi késztethet egy embert, hogy vállalva a kis állomást, nem törődve azzal, hogy nem A KISVÁRDAI „REPÜLŐSÜK” 1898 elején Kisvárdán három vasas szakember — az egyiknek neve Horváth József — az akkor még utópiának tűnő gépi repülés technikai feltételeit latolgatva arra a következtetésre jutott, hogy a repülőépítés egyetemes anyaga az alumínium lehet. Javaslatukat gondos mérlegelés után elküldték a monarchia hadügyminisztériumának Bécsbe. Nagy jelentőségű felismerés volt akkor ötletük, hisz motorral működő repülőgép még nem volt. Ilyen szerkezetet csak 1903-ban készítenek az amerikai Wrighte-fivérek. Európában kísérleti célokra konstruált repülőgépek még fából, vászonból, drótból készülnek és teljes fém szerkezetre még senki sem gondol. Bécsből rövid idő múlva megérkezik az elutasító válasz. Az érvek között a hadügyminisztérium kijelenti, hogy a repülőszerkezetek kutatása nem kecsegtet sikerrel a tervek támogatásához, különben sincs pénz és — ez a fő gond — honnan vegyenek alumíniumot? Simkovics Gyula lesz se vasárnapja, se ünnepnapja, hogy a világból csak annyit láthat, hogy mennek a vonatok, jönnek a vonatok, hogy csak ügyel az emberekre, mert sokan utaznak, ügyel az értékekre, mert teherjáratok is sűrűn mennek, és sokat tiszteleg? Szász Géza éjszakai ügyeletes forgalmista még az elején van a szolgálatnak, nemrégen vette át, most kimutatást csinál. Ahogy ő mondja, gyorsan végez az adminisztrációval, mert az is van bőven. — Éppen azért vállalja az ember. Hogy legyen egy kis állomás, nekem sokat jelent a csend, meg különben is embere válogatja. Szeretem a vonatokat, ahogy jönnek, mennek. Jó érzés tudni, hogy én irányítom. Felelősséggel jár ez igaz. Bajjal jár, ez is igaz, de éppen ez benne a szép. Tudom, hogy szükség van rám. Tudom, hogy rámbíztak olyan értékes valamit, mint az emberek biztonsága, az áruk biztonsága és ez a feladat, aminek meg akarok felelni, amit legalább olyan jól akarok csinálni, hogy se az utasoknak, se a feletteseimnek ne legyen rám panasza. i 2. Én, laikus, valamikor azt képzeltem, hogy olyan itt az állomáson a szolgálat éjjel, mintha nem is lenne az. Csak addig kell talpon lenni, míg jön és elmegy a szerelvény, utána talán még aludni is lehet, vagy valami egészen mást csinálni. Hát aludni nem. Igaz, a járatok ritkák, az utolsó személy éjfél után elmegy Dombrád felé, s a legközelebbi csupán hajnalban jön. Néha egy-egy tehervonat húz el, általában a szomszédos kendergyárba jön, árut hoz vagy visz. Rádió van a forgalmi irodában. A csend ellen. TeleA Szovjetunió Kárpátontúli Területe Szakszervezeti Tanácsának meghívására sjer- dán reggel négytagú megyei szakszervezeti delegáció utazott a Szovjetunióba. A megyei szakszervezeti küldöttség vezetője; Abari Attila, az SZMT titkára, tagjai; Takács Lajos, az SZMT politikai munkatársa, Erdei András, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára és Gulácsi Antal, a fon is van. Sokszor az álom ellen. Mert csörög, sokat csörög egy éjszaka. Egy rövid, két hosszú. Jelentkezik egy másik kis állomás ügyeletese, aztán még egy, s ez már Herminatanya. És most már ők beszélgetnek. Mindenről. Mit olvastak, elmesélik mit láttak legutóbb a moziba, vagy mit főzött tegnap délben az asszony. 1 __— Éjfél van. Az állomás sötét, de már nem sokáig, jön a hajnali vonat, kettő óra nyolc perckor. Először egy élesen csörgő telefon jelzi, hogy az előző állomásról már elindult, aztán az, hogy a váróteremben megkoppan egy pár cipő, valaki az ablakhoz megy, várja, hogy kinyissák és megvehesse a jegyét. S ott kint, már éles sávban rohan a vonat fényszórója, a fekete sapkás motorvezető lehúzza az ablakot, tiszteleg. A forgalmista visz- sza. Pár kocsiban ég még a villany, pár ember kuporog az üléseken. Hajnali vonat ez, még kevesen vannak, de mire Nyíregyházára ér, megtelik. Reggel négy és hat között már sok utas van, túl sok is talán. A forgalmistán nem látszik az éjszaka, azt mondja megszokás dolga és még egy. Szeresse csinálni azt az ember, amit csinál. Ö azt hiszi, így mondja, szereti. — Nézze. Mindenki akar valahol próféta lenni. Én itt. Ez a kis állomás az enyém is. Majd jön a váltás, megbeszélik az éjszakát, pár szóval csak, aztán felül ő is a vonatra, mert nem itt lakik, egy faluval arrébb, az ablakból még tiszteleg az új szolgálatosnak, aztán leül és talán arra gondol, hogy nemsokára otthon lesz. Horváth S. János Nyírbogdányi Kőolajipart Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára. A küldöttséget a határon Jakab Miklós, az MSZMP kisvárdai járási bizottságának első titkára és Gátfalvi Barnabás, az SZMT szervezési és káderosztályának vezetője búcsúztatta. A delegáció a Kárpátontúli Területi Tanács vendégeként négy napot tölt a Szovjetunióban, ahol az üzemekben, vállalatoknál folyó szakszervezeti munkát tanulmányozzák. Szabolcsi szakszervezeti delegáció a Szovjetunióban
