Kelet-Magyarország, 1968. október (25. évfolyam, 227-256. szám)

1968-10-27 / 253. szám

% oMal KELEf-MAGYARÖRSZÁe 196R október 27. Reklám, piac, kiállítás Lesz-e „Nyírségi Expo ?“ A betegnek nemcsak gyógyszer kell! Beszélgetés dr. Kemény Lajos főorvossal a megyei rendelőintézet munkájáról vábbi ötletet szült. A megye ipari, mezőgazdasági eredmé­nyeit folyamatosan reprezen­táló, bemutatócsarnok létre­hozása mellett szeretnék ki­bontakoztatni a kulturált ter­mékpropaganda és reklám- tevékenységet is Szabolcsban, amelyet — az új gazdasági mechanizmus adta lehetősé­gek nyomán — mindinkább igényelnek ipari, kereskedel­mi vállalataink, s az fmsz-ek. A gondolatot a szabolcsi iparvállalatok vezetői felka­rolták, s az ilyen célra for­dítható költségek koncentrá­lásával szeretnék létrehozni a — még nem végleges elne­vezésű — „Nyírség Expo”-t, amely grafikusok, fotósok, reklámszövegírók, közgazdá­szok, üzletkötők, reklám­pszichológus közreműködésé­vel vállalná a megye üze­meinek, intézményeinek ter­mékpropagandáját, korszerű reklámtevékenységét, kiál­lítások Szervezését, lebonyo­lítását. A „Nyírség Expo” reklám, piackutató, kiállítás- rendező tevékenységén túl létrehozhat majd egy üzem- szervezési csoportot is, amely szervezési, önköltségcsök­kentési, gyártmányfejlesztési és egyéb tevékenységével is szolgálhatná az egyre fejlődő szabolcsi ipart, mezőgazda­ságot. Az idei ipari termékbe­mutató kiállítás bizonyította: van mit propagálnia me­gyénk üzemeinek, a színvo- nn’-s propaganda- és rek- lá. . /ékenység rendszeressé tétedhez pedig valóban hasz­nos lenne az említett gondo­latok, ötletek „betonba ön­tése.” (sz, sz.) Szemelvény a panaszok özönéből: „Órákig várakoztatják az embert... Ha valamit kér­dezünk, ránk se figyelnek, vagy durván elutasítanak... A kedvességnek olykor még a jelét sem tapasztalni... Nincs hova leülni, nem ritka, hogy lerogynak a gyengébbek... Itt még betegebb lesz a beteg...” Hosszabb ideje az SZTK megyei rendelőintézetére hangzanak el ezek a meg­jegyzések. A gyakoribb, reá­lis felvetéseket továbbítot­tuk dr. Kemény Lajos főor­vosnak. a megyei tanács vb. egészségügyi osztálya veze­tőjének. — ön szerint van alapja a betegek emlí­tett mélta tn kodásá­nak? — Nem ismeretlenek előt­tünk sem az idézett jelzések. S a probléma őszinte feltá­rása akkor is indokolt, ha tudjuk, hogy ugrásszerűen megnőtt a biztosítottak tá­bora, s ez bizony megfeszí­tett munkát jelent a rende­lőintézet dolgozóinak. Ma­gunk is többször tapasztal­tak a sorállást, ami már a portásfülkénél kezdetét ve­szi. s folytatódik a rendelők előtt. Igaz az is, hogy olykor félórás, egyórás késéssel lát­nak munkához az orvosok. Tudni kell mindehhez, hogy a szakorvosok jó része fő­állásban a megyei kórház­nál dolgozik, s ha a reggeli vizitnél probléma adódik a fekvő betegek között — egy várz+lan műtétről nem is be­szélve — bizony az orvos okkal késik. Valamit azon­ban még a nagy szakorvos- hiány ellenére is lehetne ja­vítani ezen. Nemcsak az in­tézet vezetősége, magam is fi «vöt meztettem már több­ször a kollégákat a nagyobb pontosságra. Úgy tűnik, nem elégszer. — A panaszok na- gyob része nem is az or­vosokra, mint inkább az asszisztensekre vonat­kozik. — Nem mentségként mon­dom. de az Idegesség rohanó korunk tünete, s ez alól az intézet dolgozói sem kivéte­lek. Mégis Joggal várhatja el a beteg hogy vele szemben udvariasak, előzékenyek le­— Nem hiszik ezt mosta­nában. Maguk kicsodák? Odaadtuk az igazolványun­kat. Megnyugodott, vissza­adta és beszélni kezdett: — Észrevettem, hogy apad a tehén teje. Ö meg az ól­ból is teiet hoz ki, pedig nem ott tártja a tehenét. — Bé nem vihette az ól­ba? Az asszony fölényesen mo­solyog a kérdésen, mert na­ivnak tarthatja, de azért így felel: — Lehet, nem tudom. De au tudom, hogy a tehene­met 6 rontotta meg. Meg- or Szedtem róla. — Hogyan győződött meg róla? — Az egyik szomszédom ajánlotta, aki állítólag ért >■/, ilyen dolgokhoz, hogy ■ rjem hajnalban az istálló ‘■‘••'öbét tüzesitett patkóval. ;í< azt is mondta, hogy akárki jön. kérien bármit, ne adjak neki. Megcsináltam. Ott kuksoltunk naphosszat a kapuban, néztük ki akar íönni Aztán mikor nem vol­tam otthon, akkor jött H. hogv adjanak már egv vas villát. De nem adtak neki. gyenek. Kétségtelen, hogy a középkádereknél e téren sok pótolnivaló van. Nem szabad azonban el­felejtenünk, hogy a környe­zet is hatással van az embe­rekre. Ez az épület távolról sem elégíti ki a rendelőin­tézettel támasztott követel­ményeket. Nincs benne egy tisztességes várószoba, szűk, a kórházéhoz hasonló folyo­són zsúfolódnak össze a be­tegek, s a rendelőkben is tarthatatlan szükségállapotok uralkodnak. Ez is indokolja a megyeszékhely egészség- ügyi hálózata fejlesztésének sürgetését. Ezek ellenére az intézmény dolgozóinak meg kell érteniük, hogy a beteg­nek nemcsak gyógyszerre van szüksége, hanem megér­tő, bíztató, udvarias szóra is. A hivatástudatra apellálni persze csak bizonyos pontig lehet, szabad, azon túl intéz­kedésekre van szükség. Úgy véljük, a rendelőintézet ve­zetői képesek e feladat meg­oldására Is. Különösen ak­kor, ha a betegek is megér­tőbbek lesznek. Vannak vizs­gálatok, melyeket nem lehet pillanatok, percek alatt el­végezni. Tehát nem mindig amiatt múlik az idő, mert a rendelőn belül „kávéznak” — bár szerintem a feketefő­zésen is lehet időt nyerni — hanem mert tüzetesen meg­vizsgál iák a beteget, hogy teljesebb legyen a diagnózis. — Elég sokan zúgo­lódnak a kivételezések miatt. — Vannak indokolt soron kívüli esetek, ám ez a téma túlságosan bonyolult. Kivé­telezésnek vélik a várakozók azt is, ha a munka jobb megszervezése miatt egyes vizsgálatfajtákat előtérbe he­lyeznek. Hadd mondjam el itt, ez is összefügg egy alap­vető gonddal. Azzal, hogy a betegeknek közel egyhar- madát indokolatlanul küldik szakrendelésre a körzeti or­vosok. Ahogy mondják: „lerázzák” a beteget. Régi gond ez, megoldásához ad­minisztratív intézkedésekre van szükség. Most kísérlete­zünk egy újfajta beutaló rendszerrel a mátészalkai já­rásban: a körzeti orvost részletes vizsgálat végzésére szorítjuk, amit a beutalón dokumentálnia kell. Az ered­— Más hatása nem volt ennek a boszorkányok el­len használatos eljárásnak? Az asszony, mielőtt felelt volna, kutatta az arcunkat, azt latolgatva, mondja-e vagy se. — Volt annak. Az öreg­asszony úgy megdagadt, mint ha őt ütöttem volna. — És mikor hagyta abba a patkóháborút? — Mikor az unokám beteg lett. Mert tudtam, hogy ad­dig nem gyógyul meg, amíg á patkót tüzesítém. A kis- unokámat is ő rontotta meg. Ó, a boszorkány. * Ez az épületes beszélgetés Paposon zajlott le, a Told; Miklós utca egyik házában A nő jó negyvenes, egyálta ián nem öreg, a fiatal nagy mamák közé tartozik. Néze teit hangoztatja minden fó rumon, pedig a boszorkány­hit ma már inkább nevet­séges. mint veszélyes. Papo­son a legtöbb ember ki is kacagja. Az asszony azonban tö­mények máris biztatóak, tervünk, hogy a módszert kiterjesztjük. így kevesebb paciens jut a megyei rende­lőintézetre, nem állnak majd olyan sokan az ajtók előtt. Másrészt 1970-ben Tiszalökön és Nyírbátorban felépül a járási szakrendelő, ezek közel 80 ezer ember szolgá­latába állnak. Itt is nyerünk tehát. — És a megyei inté­zetben? — Ha nem is sokat, de va­lamit enyhített a helyzeten a városi rendelő különválá­sa. Az egyik fő gond, a szakorvoshiány rr ígszünése 2—3 év kérdése, amíg a most munkába állt fiatal or­vosok — jó részük kórházban dolgozik! — szakorvos lesz. Másrészt fokozatosan javít­juk a technikai eszközök Színvonalát, a munka szer­vezését. Most szerelik példá­ul azt az ernyőfényképrönt- gent, amely óránként akár száz paciens röntgenfelvéte­lét iS képes elvégezni. Már megoldottuk a portásgondot: nem sokára kétoldalt oszt­ják majd a sorszámokat, s adnak előzékenyen felvilá­gosítást, útbaigazítást, ami eddig sajnos hiányzott. — Tehát várható lé­nyeges javulás? — Ezt nem ígérhetem. Tel­jes megoldást az hoz, ha a később megvalósuló új me­gyei kórházban helyet kap egv feladatóhoz méltó ren- delőintézetf addig is sok mú­lik a rendelőintézet dolgo­zóin. Erről már többször szót váltottunk velük. A többség becsületté!' lát­ja el rendkívül fárasztó, s nem is a legjobban megfi­zetett munkáját. Ha mégis újra szólunk a hangnemről, az előzékenységről, az 6 ér­dekükben is apellálunk, örülünk annak, hogy rész­ben nyitott kaput döngetünk, mert az intézet vezetősége erőteljesebben fáradozik az ilyen problémák megszünte­tésén. Ebben az igyekezetük­ben számíthatnak további támogatásunkra, s arra is, a jövőben még következe­tesebben érvényesítjük az etikai követelményeket. Angyal Sándor vábbra is hirdeti, s még at­tól sem retten vissza, ha ezért megbüntetik. (Ez az ál­lítás ugyanis faluhelyen al­kalmas lehet más becsületé­nek a csorbításéra.) A beszélgetéshez még any- nyit, hogy az unokát — az orvos szerint, — nem rontot­ta meg senki, egyszerűen to­rokfájása Volt. S nem a pat­kóháború befejezése gyógyí­totta meg, hanem az orvos­ság, amit kapott. * H-ék majdnem szemben laknak. A két öreg felül van a hetvenen. A feleség — jó­ságos nagymama kinézetű, — szívbeteg. (A patkó hatásá­nak tulajdonított elváltozása is ezzel függ össze.) — Idehozta a rendőrt, hogy elloptuk a tejét. Szegény rendőrnek először nem mondta meg, mit akar, mert biztosan kinevette volna. De így idejött, s végig kellelt néznie, hogy káromkodott a „boszorkányüldöző”, meg mi mindent csinált A nemrégiben zárult me­gyei ipari termékbemutató­kiállítás után szabolcsi ipar­vállalatok, mezőgazdasági üzemek és Intézmények ve­zetői körében felmerült az igény: Szabolcs-Szatmár ipa­rának és mezőgazdaságának eredményeit, megvalósítható terveit folyamatosan, rend­szeresen tárják a nagyközön­ség elé. 'E termékeny gondo­lat megvalósításáról ma mind több szó esik az érdekelt üzemekben és intézmények­ben. Az eddigi elgondolások sze­rint a megyszékhelyen létre­hoznának egy olyan bemutató- csarnokot: állandó kiállítá­sok, exporttárgyalások, vál­lalatközi kereskedelmi tár­gyalások, börzék színhelye lehetne a város legforgalma­sabb pontján. A gondolat to­Hajóval Szabolcsba ? Űj résztvevőt köszöntöttek Nyíregyházán, a megyei szál­lítási bizottság legutóbbi ülé­sén. Először vett részt és szó­lalt fel a MAHART képvise­lője. Ezen a tanácskozáson a hajózás nem enyhített a sza­bolcsi szállítási gondokon, nem segített az őszi szállítási csúcsidőszak feladatainak megoldásában. Részvétele mégis1*jeléflítős;' riitíFti’ egy új szallítópartnef • jelentkezett, de új színnel gazdagodhat megyénk közlekedése, első­sorban az áruszállításban. Nem tudjuk, szállítanak-e jövőre a Tiszán MAHART- uszályok követ, műtrágyát vagy más árut megyénkbe, esetleg a szabolcsi almater­més egy része kerülhet-e ren­deltetési állomásra vízi úton. Ezt a közeljövőben gazdasá­gossági számításokkal fogják eldönteni. De maga a javas­lat, az új utak keresése, a tenniakarás már egy új szemléletet tükröz. És ez mindenképpen hasznos. M. S. — Hogy-hogy ellopták a tejét? — Dehogy loptuk! Csak ezzel hívta a rendőrt. Akkor mondta, hogy megrontottuk a tehenét. Még ilyet! A te­henem jó tejelő, 11 ezer fo­rintot adtam én azért, de meg is kapnék ennyit. Ö meg kettőért adta el az övét legutóbb. Mondtam is neki. inkább takarmányt adna a tehénnek, abrakot, akkor majd tejelne. A csutkától le­romlott tehén persze hogy nem ad... Amit láttunk, a két csa­lád, a két ház közötti kü­lönbség bizonyítja, ki a gon­dosabb gazda, s azt is, hogy igazat mondott H. bácsi. * Boszorkányok pedig nin­csenek — hirdette ki nyolc­száz év előtt egy magyar ki­rály. Egy-egy elmaradott ember azonban ma is fel­röppenti ezt a hitet. Sze­rencsére hatása itt sem nagy, nem hiszik ezt már az em­berek. Két öregembernek azon­ban, akik megdolgoztak már a nyugalmukért. fölösleges izgalmat és jogos felháboro­dást okoz ez az állítás. Föl- tehetőleg, nem sokáig. Kun István Olaj után kutattak 1957- ben Kemecsén. Már félezer méternél is mélyebben járt a fúró a föld mélyén, amikor vízsugár szökött a magasba. Nem tudták elállítani. Elemi erővel tört magá­nak utat a 25—30 fokos me­leg víz. Elfojtották, de azóta is ál­landóan folyik. Nemcsak a kemecseiek kedvelik a „cso­dakút” vizét, de messze ide­genből is felkeresik. Hordják fonott üvegekben, lajtokban. Egy munkásember, Here József esküszik rá: — Kiváló víz a gyomor- fájdalmakra. Csák az a baj, hogy messze van. Én a nyír­egyházi útról járok ide, mert megéri. Reggeltől estig nagy a for­galom a Dózsa György utcai kútnál, mely a vasúton túl van. A szomszédok sok idegent látnak itt. Dubóczki Józsefné ezt mondja: — Beszéltem emberekkel, akik Kisvárdáról, Ujfehértó- ról, Tiszalökről, sőt még Záhonyból is ezért a vízért jöttek Kemecsére. Azt mond­ták meggyógyultak tőle. Folyik a „csodakút” vize. Annyi megy veszendőbe, amennyi az egész falunak elég lenne. Kemecsén ötezer lakos van. Vízben szegény. A mennyi­ség nem is lenne kevés, de a minőséggel baj van. Sok a fertőzött kút. Éppen ezen a napon vizsgálta meg a ku­tak vizét dr. Bereczki József, az állami közegészségügyi felügyelő Váci Sándor járási egészségőrrel. — Tizenegy kút van Ke­mecsén. Hat közkútból vet­T—28-as ERŐGÉP 10 000,— Ft MTZ—5 ERŐGÉP 10 000,— Ft SZ—100 ERŐGÉP 40 000.— Ft D—4—K/70 ERŐGÉP 25 000,— Ft-tól SZ—K—3 KOMBÁJN 20 000,— Ft SZ—K—4 KOMBÁJN 27 000,— Ft PÓTKOCSI 5 000,— Ft TIGAR 2/3 EKE 5 000,— Ft FE—3 EKE 1 000,— Ft tünk mintát, s ötöt azonnal le kellett zárni kóli fertőzés miatt. Fertőzött az fmsz szik- vizüzemének kútja is, s ezért ebből a kútból megtiltottuk a szikvíz készítését — ma­gyarázza. Nagy szükség van a jó ivó­vízre Kemecsén. Mondják, hogy a „csodakút” vizét húsz községbe szállítják, s állító­lag még orvosok is javasol­ják magas sótartalma miatt. (Ezt vízvizsgálat is bizonyí­totta.) Hogy valóban gyógy­víz-e vagy sem, ez nincs bi­zonyítva, De ha nem is gyógyvíz, igen hasznos, mert ennek a kútnak a vizét még egyszer sem találták fertő­zöttnek a vizsgálók. A községi tanács vezetői három évvel ezelőtt vízmin­tát küldtek e kút vizéből az Országos Közegészségügyi Intézetnek azzal a céllal: va­jon e kút vizének a mennyi­sége elegendő lenne-e egy törpe vízmű ellátásához? Ked­vező volt a válasz. Itt Ke­mecsén egy földrajzszakos ta­nár is mérte: percenként 600 liter vizet ad a kút. Elfolyik a drága és jó ivó­víz. Két esztendeje készen áll a tanácsnál a kút vizének hasznosítására készült terv­dokumentáció. Csak pénz kel­lene hozzá. Ez egyelőre nincs. Ha valóban gyógyvíz a kemecsei „csodakút” vize. as csak könnyítené a megoldást. De ha nem az, akkor is szük­séges e kút jó vizének a fel- használása érdekében tenni. Kemecsének nagy szüksége van erre. F. K. Fenti gépek utolsó üzemeltetési állapotnak megfelelően van­nak tárolva. Érdeklődni: az állomás főkönyvelőjénél. „A ki» unokámat és ö rontotta meg...” Boszorkányper Paposon Mezőgazdasági termelőszövetkezetek, MÉM tárca alá tartozó vállalatok! A Nyírteleki Gépjavító Állomáson az alábbi mezőgazdasági erő- és munkagépek vásárolhatók november 1-től. Mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek részére eladásként, MÉM tárca alá tartozó vállalatok részére könyv jóváír ássál történő át­adással. „Csodakút" Kemecsén ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom