Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
8 oldal KTLET-MAGVARORSZÁG -VASÁRNAP! MELLfiKLE? 1968, szeptember í,' Kép szöveg nélkül Ee*ö& v&ii €s Más módon is a tudtukra adhatnád, hogy hideg a leves. Légy türelemmel, a motor valóban elromlott.. Meghalt a barátom, humorista volt. A szakma azonnal a saját halottjának tekintette: lehet, azon az elvi alapon: ma neked, holnap, nekem. Mivel humorista volt a barátom. ezért neki csak 240 forintos koszorú járt a szakmától. — Bezzeg a komoly műfajistáknak 380 forintos koszorú jár — mondta az egyik életben maradt. A másik mintha nem hallotta volna mindezt, vagy talán hallotta, a következőképpen reagált: „A humoristák korán halnak ...” A szakma úgy határozott, hogy az elhunytat, mármint a koporsót a morózusabb kollégák vigyék a vállukon a ravatalozótól a sírhantig. Engem is kijelöltek. Sötét ruhába öltöztem, fekete nyakkendőt kötöttem, így dolgoztam végig egy kínos délelőttöt. Kettőkor kimentem a temetőbe, átfúrtam az embergyűrűt, közelről akartam elbúcsúzni a barátomtól. Mellé álltam. Eszembe jutott; ez a fiú öt éve tudta, hogy napjai meg vannak számlálva. És mégis, mindig vidám volt. Milyen jókat mondott. Világos: egy fejjel nagyobb volt mint mi. Ezt gondoltam, de nem mondhattam el senkinek, mert itt nem illik beszélni, csak sírni. Valaki azért mégis beszélt, a mi nevünkben búcsúzott a humoristától, mert a beszélőt is kötötte a földhöz ragadt konvenció, pedig ő is tudta, hogy szótlanul is szépen lehet búcsúzni. Ekkor arra gondoltam, hogy akik itt vagyunk, rokonok, barátok, kollégák mind-mind szerettük ezt az embert, és most nem beszélni és sírni kéne, hanem mindannyiunknak énekelni, ez volna a legszebb temetés. Vállunkra vettük a kopor sót. Elindultunk. Lankásoü kapaszkodtunk felfelé, vala- honnet, honnét a csodából mellém jött a feleségem, suttogva kérdeztem, mit akar. — Gyere ide — mondta. — Nem lehet — mutattam a koporsóra. — Add át egy percre Tibinek — mutatott a barátomra Tibi átveszi, szégyellem magam. — Mit akarsz? — kérdeztem. — Elfelejtetted reggel ideadni a pénzt. Nem tudok bevásárolni az unokádnak... — Parancsolj kisfiam. — De lehet, hogy nem Is mondtam semmit, csak a pénzt nyújtottam oda, mert ugyebár az élőknek ... Utolérve a menetet, átvettem a terhet. Gondolatban mormoltam: „Ne haragudj öregem, tudod az unokám.” — Marha vagy! — megesküszöm, hogy ezt mondta az elhunyt barátom és csodálkoztam, hogy senki sem hallotta. A sírhantnál vigyázva letettük a humoristát. Egy élő, vidám szívű humorista beszélni kezdett és potyogtak a köny- nyei. Hallottam, hogy csöndben káromkodom, de azt hittem, hogy ez nem én vagyok. A göröngyök dübörgését nem hallgattuk tovább, elindultunk. Az első kocsmánál megálltunk, bementünk és megittunk egy fél konyakot. — Kötőhártyagyulladásom van — mondta a vidám szívű, élő humorista. — Ilyenkor a szellőtől is könnyezem. Tibi, aki átvette a koporsót tőlem, kért még egy kört és láttam, hogy neki is kötőhártyagyulladása van. A pincér amikor a második kört hozta, kedvesen megkérdezte tőlünk: — Ilyen erős volt a konyak? Suha Andor Pepita nem Rendszerint jól tájékozott körökből kiszivárgott hír szerint elkészült a legesleg- első magyar Hold-űrhajó. Már startra készen állt, amikor Pepita Vince kijelentette: nem utazik. Ez a konok visszahúzódás végzetesen keresztezi ennek a nagy magyar meglepetésnek megvalósítását. Más ugyanis nem utazhat Pepita Vince helyett. Ö az egyetlen szakember, akit erre a célra kiképeztek. Megindult a pletyka, a találgatás, és a suttogás. Egyesek azt állították: Pepita azért nem kel útra, mert kevesli a 31 forintos napidí. jat, és fütyül rá, hogy ezért szemtelennek meg anyagiasnak nevezik. Mások azt mondták: azért nem mer nekivágni a Hold-utazásnak, mert gyáva, ámbátor nem a kozmosz viszontagságaitól fél, hanem attól, hogy mire visszaérkezik, átcsoportosítják az építőiparba. Volt, aki azt hír esztelte: Pepita Vince nem bízik a hazai úrruha minőségében, de ez kizárt, mivel azon még a gombok is importból származnak. Kaján elemek szerint Pepita Vince azért nem utazik, mert féltékeny a feleségére, s nem is oktalanul; állítólag még itt, a Földön is hiába tartja erős megfigyelés alatt, hát még mekkora baj támadna abból, ha a kozmosz-' ban elkallódna a távcsöve? Lapunk munkatársa azonban nem nyugodott bele a mende-mondákba. Felkereste Pepita Vincét, hogy személyesen kérjen magyarázatot tőle. Pepita már a kérdéstől dührohamot kapott, és egy kék fedelű füzetet lobogtatott. — Ezért, csakis ezért nem utazom! Amikor egy kissé megnyugodott, munkatársunk megkérdezte: — Megtudhatnák olvasóink, mi van ebben a füzetben? — Igenis, tudják meg. Nézze, a start előtt sok jó rokon, barát és ismerős szerzett tudomást erről a teljes titoktartással előkészít tett Hold-uazásról. És amint A STRANDON ez már szokás, mindenki rendelt valamit, hozzak neki ezt, hozzak neki azt. Ez a füzet sok megreifleléssel van teli. — Például? — Tessék. A feleségem ar_ ra kért, vegyek neki egy doboz fogvájót. A legjobb barátom egy magnószalagtekercset óhajt. Az öcsém megbízott, vegyek neki egy nyers kulcsot, amiből ő majd kapu kulcsot reszel magának. A főnökömnek az a kívánsága, hozzak neki egy-két 9 voltos lapos elemet a zsebrádiójába. A kilövőpálya személyzetének főnöke igen testes ember, kijelentette nekem, ha nem hozok neki néhány extra méretű konfekciós holmit, legközelebb felrobbantja alattam az űrhajót. De elég, elég, nem is folytatom tovább. Lapunk munkatársa felháborodottan kiáltott fel: — Hallatlan. Megértem önt! Egy ilyen hatalmas, kockázatos, zseniális vállalkozásra indul, és akkor ilyesmikkel zaklatják? De miért? Pepita Vince megadóan felelte: — Mert. hogy ezeket a dolgokat jelenleg csak a Holdban kapni... H. J. Tanulmány Az újságíró szereti felderíteni a lényeget. Ilyen szándék vezetett azon elhatározásomban, hogy a hippik lelki világát tanulmányozzam, felderítsem a hosszú haj, a szakáll, a bokszot sosem látott cipők stb. tulajdonosainak lélektanát. Mert nyilván ilyesmiről van szó, ha valaki elfelejt borotválkozni, vagy cipőt pucolni. Valami, nagy-nagy lelki konfliktus okozhatja, hogy a fiúk női hajzattal, s a lányok kefe-frizurával vonják magukra az egyszerű halandók figyelmét. Persze ahhoz, hogy a hippik közösségébe betekinthessek, először is külsőségekben kellett azonosulnom velük. E célból ismerős maszkmesterem mindent elkövetett, hogy szalonképessé tegyen: hosszú bodorított hajzatot ragasztott, ellátott „vendég”-szakállal, s így tovább. Egy cowboynad- rágot pedig addig járattam a mosógépben, amíg elrongyo- ládott. Cipőmet ezután tök- gyaluval alaposan felhasogattam, majd bekentem budai- földdel. S minthogy nyelvében él a közösség, elsajátítottam néhány fontos kifejezést. Mint: „menő tolla van az ürgének”, „pocsék fej” stb. Ezek után bevetettem magam a hippik közé, gondolván: felkészültségem elégséges. Beszélgetni kezdtünk. Sajnos, nyelvtudásom szegényesnek bizonyult, mert mindösz- sze néhány szót értettem a társalgás során, s csupán a legszükségesebbekre feleltem. Észre is vettem, hogy ez gyanús számukra, de azért sikerült ideiglenesen inkognitóban maradnom. Aztán rövidesen egy jól megtermett hippi a kezemet kezdte mustrálgatni. és hamarosan kijelentette a többieknek: „gáz van”. Még valamit mondott, de azt már nem értettem. Pillanatokon belül otthagylak. Az említett jelmezben igyekeztem hazafelé És amint kezemet nézegettem, egyszerre rájöttem a kudarc okára: körmöm levágva és körömkefével kitisztítva ... Ez volt az a bizonyos banánhéj. V. Gy. KERESZTREJTVÉN1» Juhász Gyula egyik aktuális verséből idézünk a beküldendő vízsz. 1., függ. 16., 17., 20. és 23. sorokban. VÍZSZINTES: 14. Ordít. 15. Lantszerű, pengető» hangszer. 16. Útszakasz, franciául. 18. Keserűség, bánat. 19. Fordított dal. 21. Végtelen kívánság!!! 24. AME. 25. Méret szélek. 26. Hőtároló edény, tárgy esetben. 30. Szovjet repülő- géptípus. 31. Borítja. 32. Színművészünk. (Flórián). 34. Zárfajta. 36. Négyszázötvenegy, római számmal. 37. Burmái iparváros. 39. Sikertelen, zsargonban. 40. E hangszer. 42. EY. 43. Zsiger. 44. Német tojás. 45. Fohász. 46. Erdei vad. 48. Részvénytársaság. 50. Az emberi test motorja, névelővel. 52. Többszintes házakban van. 55. Olyan tárgy, melynek titkos erőt tulajdonítanak. 59 Szenegál fővárosa. 60. Járom. 62. Egyiptomi folyó. 63. Híradásipari márkajelzésünk. 64. Mezőgazda- sági eszköz. 65. Börtönablakon van (—*). 66. Addis Abeba-!. 68. Fába szorult féreg. 69. Három személyes névmás. FÜGGŐLEGES: 3. Aktát érkeztet. 3. Megijed. 4. Adnak neki. 5. Kereskedelmi kifejezés. 6. Északi nép. 7. Rangjelző. 8. Országos Tervhivatal. 9. Veszett kutya teszi. 10. Egyik minisztériumunk betűi. 11. Bűn betűi keverve. 12. Japán folyó. 13. Névelős kártyajáték. 21. Domb teteje. 22. Vissza: építőanyag. 26. Üdítő ital. 27. Sir. 28. Indíték. 29. Vissza; női hangszín. 31. Jelképben van! 33. OMB. 35. Becézett női név. 36. Négylábú. 38. Közterület. 41. Igen, oroszul. 42. Békaporontyok. 47. Azonos mássalhangzók. 49. Te Kati betűi keverve. 51. A béke jelképe. 53. Baranya megyei község. 54. Tisztálkodásra szolgáló edény. 56. Tu lajdonába venne. 57. Olasz női név. 58. Két szó: régi római pénz és szép németül, fonetikusan. 60. TAS. 61. A kék egyik árnyalata. 67. Kettőzve, becézett szülő. 69. Napszak. A megfejtéseket legkésőbb szeptember 9-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL. Augusztus 19-1 keresztrejtvény megfejtés«; A Nemzetközi Duna-bizottság. Hadihajói közlekedhetnek a Dunán. Nyertesek: Ferenczy Ferencné, Kövér Endre. Márföldi Jenő, Ormos Antalné és Wágner György- né nyíregyházi, Kádár Kornélné baktalórántházi, Csák Géza budaörsi, Keszthelyi Vendel mátészalkai, Takács Ottó potneházi és Vájná Gyula újfehértói kedves rejtvényfej tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. bú r. -... tt-V. AX. * ........»«.Mr*«»"'*" — Már meeint rossz tat tettél a tűzre? — Tizenegy,.. Tizenkettő...
