Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-07 / 210. szám

i. oldal kelét- mart arcrsz A3 1938. gfcepíémbsf ft Külpolitikai összefoglaló P Uj állam: Swaziföld — jelentés Brazzaville- Kongóból — Winzer válasza Brandtnak Tanácskozás Lipcsében Vietnami jelentés A szabadságharcosok újabb rakétatámadása Az aktuális Fucik Jóllehet az imperializmus farkasétvágyának és mester­kedéseinek ezejnyi jele van még, évtizedünkre, korunk fejlődési irályára mégis csak az a rövid hír az igazán jel­lemző, amely tudtul adta a világnak, hogy péntek dél­ben 12 órakor az utolsó brit afrikai gyarmat is független­né vált: Swaziföld. A há­romszázezer lakosú kis or­szág kereken 65 évig volt a brit korona gyarmata. Füg­getlenné válása a 300 esz­tendeig tartó angol uralom végét jelenti az afrikai kontinensen. Az új függet­len állam miniszterelnöke: Makhosin Diamini herceg. Az Afrikából érkező má­sik fontos hír egy hetek óta húzódó konfliktus végét jel_ Zi. Mint. ismeretes, néhány héttel ezelőtt államcsínyt hajtottak végre Brazzaville- Kongóban, s enrtek során elűzték Massemba-Debat el­nököt. Ám 24 órán belül visszahívták az országba, s felkérték, foglalja el ismét tisztét. Ez azonban pünkös­di királyságnak, azaz elnök­ségnek bizonyult csupán. A puccsisták újabb akcióba kezdtek, s végleg kezükbe vették a hatalmat. Alfréd Raul százados a brazzavillei rádióban bejelentette; hogy 6 látja el az államfői teendő­ket Alfonz Massemba-Debat eddigi elnököt pedig nyug­díjazzák. Az új államfő a kormány hadügyminiszter! tárcáját is átvette, s nyilat­kozott, hogy az új brazza- ville-kongói kormány tartani fogja magát elődje nemzet­közi kötelezettségeihez, s to­vábbra is baráti kapcsolato­kat óhajt fenntartani a világ összes országával. A nemzetközi helyzet ala­kulásában Változatlanul fon­tos szerepe van a német kér­désnek. Ottó Winzer, az NDK külügyminisztere, televíziós beszédében meggyőzően vá, laszólt Willy Brandt, az NSZK külügyminiszterének a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államok genfi Prága. (MTI): Ludvik Svobodq köztársa­sági elnök pénteken a prá­gai várban fogadta V. V. Kuznyecovot, a szovjet kül­ügyminiszter első helyettesét, a Szovjetunió miniszterta­nácsának képviselőjét, az SZKP KB tagját, a Szovjet­konferenciáján elhangzott szónoklatára. Winzer rámu­tatott : Brandt fogadkozásai mindaddig fabatkát sem ér­nek, amíg a bonni kormány hivatalosan és nemzetközi jogilag kötelezően el nem ismeri az európai status quot és a fennálló határokat. Addig nincs Európában biz­tonság, amíg a nyugatnémet imperializmus a szocialista német állam felszámolásának és más szocialista országok területi megszerzésének ter­véről nem mond le. Márpedig a bonni szelek nem ilyen irányban fújnak. Most például Kiesinger kan­cellár egyik fő külpolitikai tanácsadója, Birrenbach kép. viselő azzal a céllal utazott Washingtonba, hogy — jól tájékozott bonni körök sze­rint — az NSZK kormányá­nak az USA iránti elégedet­lenségét fejezze ki, amiért a Johnson-kormány „nem adott megfelelő választ a szocialista országok csehszlo­vákiai akciójára és nem ve. szi eléggé komolyan Nyugat- Németország veszélyes hely­zetét”. Az NSZK-ban Is sokan vannak persze, akik jól tud­ják: nem az NSZK-t fenye­geti veszély, hanem éppen ellenkezőleg, a bonni politi­ka veszélyezteti az európai biztonságot. Ezeknek az erőknek a képviselői ott vannak most az NDK-beli Lipcsében, ahol a két né­met állam, valamint Nyu- gat-Berlin küldötteinek (összesen 1200-an vannak) jelenlétében megnyílt a ha­gyományos lipcsei munkás- konferenpia 28. tanácskozá­sa. Magyar, szovjet, lengyel, bolgár, román, olasz és francia szakszervezeti kül­döttségek is részt vesznek a konferencián, amely az eu­rópai biztonság és a szocia­lizmus állásai megerősítésé­nek összefüggéseiről, vala­mint a hadianyagmonopóliu­mok és a revansizmus elleni munkásösszefogás kérdései­ről tanácskozik. unió Legfelsőbb Tanácsának küldöttét A nyílt, elvtársi légkörben folytatott megbeszélésen köl­csönösen tájékoztatták egy­mást és véleménycserét folytattak a két országot kölcsönösen érintő időszerű kérdésekről. Hírügynökségi jelentések szerint csütörtökön és pénte­kek hajnalban a dél-vietna­mi hazafias erők során egy­re inkább megközelítették a fővárost. Az amerikai és a dél-vietnami kormánycsapa­tok három helyen is össze­ütköztek a szabadságharco­sokkal, akik pénteken akna­vetőkkel támadták Saigon délnyugati külvárosait. A felszabadító , hadsereg tüzérsége péntek reggel ra­kétatámadást intézett egy Tay Ninh közelében fekvő amerikai támaszpont ellen. A jelentés megjegyzi, hogy most történt első ízben, hogy a szabadságharcosok nappal lőttek ki rakétát Tay Ninh vidékén lévő célpontra. Dél-Vietnam északi tarto­mányaiban néhány napja nagy felhőszakadások zúdul­tak le és súlyos árvizeket okoztak Huéban. Az illatos 1946. óta hagyományossá vált a Szovjetunióban a páncélos csapatok napjának megünneplése. Ezt a napot minden évben szeptember 8-án tartják. A közelgő ün­nep alkalmából Babadzsa- nyan marsall, a moszkvai páncélostiszti akadémia pa­rancsnoka, interjút adott a TASZSZ tudósítójának. Megállapítása szerint a szovjet páncélos csapatok harcereje az utóbbi években rendkívüli mértékben megnö­vekedett. A harckocsikat tö­kéletesebb motorral, rakéta­fegyverrel, hírközlő és mű­Prága (MTI) A CSKP KB-ban csütörtö­kön megbeszélést tartották a csehszlovák népi milicia ke­rületi funkcionáriusai. A ta­nácskozáson részt vett Alexan­der Dubcek, a népi milicia országos parancsnoka is. A megbeszélésen pozitívan ér­tékelték a csehszlovák mün- kásőröknek az elmúlt napok­ban végzett tevékenységét, s kijelölték a normalizálás fo­lyamatában a népi milicia előtt álló feladatokat. Meg­állapították, hogy a szervezet részvétele a konszolidációban megfelel az egész nép érde­keinek. Dubcek köszönetét mondott folyó szintje négy méterrel emelkedett és a külvárosok Utcáit víz borítja. Az árvizek súlyos helyzetet teremtettek Da Nangban is. A dél-vietnami főváros kí­nai negyedében, a kormány tájékoztatási irodájában pén­teken este időzített bomba robbant és a légnyomás még a szomszédos házakat is meg­rongálta. A legfrissebb jelen­tések szerint a robbanásnak több halálos és sebesült áldo­zata van, noha a partizánok, akik valószínűleg televíziós készülékek dobozaiban csem­pészték a bombát az épület­be, a szerkezetet úgy időzí­tették, hogy az adott időpont­ban tisztviselők már nem dolgoztak az irodában. Az amerikai katonák hatalmas reflektorokat szereltek fel és ezek fényében folyik a men­tés, valamint a romok elta­karítása. szaki felszereléssel látták el. „A korszerű szovjet tankok és páncélos szállító jármű­vek harci és műszaki adott­ságaikat tekintve felülmúl­ják a kapitalista államok bármely tankját és páncélko­csiját. Képesek nagy távol­ságok gyors megtételére, ké_ pesek leküzdeni radioaktivi­tással erősen fertőzött öve­zeteket, menet közben leküz, deni a vizi akadályokat, te­vékenykedni nappal és éj­jel, bármilyen földrajzi és meteorológiai feltételek kö­zött” — hangsúlyozta Ba- badzsanyan. a népi milicia tagjainak ami­ért fegyelmezett magatartá­sukkal elősegítették, hogy augusztus 21-e után nem ke­rült sor vérontásra. Bebizo­nyították a népi milicisták, hogy a nép mellett állanak. Mindez hozzájárul a népi mi­licia tekintélyének és az irán­ta fennálló bizalomnak erő­sítéséhez — állapítja meg Dubcek. Dubcek a néphadsereggel, a nemzethű bizottságokkal és a biztonsági szervekkel való együttműködésre hívja fel a népi milíciát, amely továbbra is pótolhatatlan és megbízha­tó része Csehszlovákia fegy­veres erőinek. EGYETLEN KÖNYVÉ LETT VILÁGHÍRŰVÉ. A halál árnyékában, a német fasiszta börtönben írta, is­merve a veszélyt, de meg­őrizve emberi méltóságát és kommunista hitét. Ez a könyv: a magyarul is ki­adott „Üzenet az élőknek”. Igen, Julius Fucik hős volt — nemcsak halálában, ha­nem életében is. Magyar szemtanuk, kortársai, a csehszlovákiai magyar hala­dó fiatalok, a sarlósok, Nóg­rádi Sándor is emlékeznek okos bátorságára, amellyel helyt állt a húszas-harmin­cas években a pártért a pol­gári demokrácia bonyolult viszonyai között. Emlékezünk arra a megrendítő cikkére, melyben Sallai Imrét és Fürst Sándort gyászolta el. Emlékezünk félő optimiz­musára, mely leginkább ta­lán az optimista elbeszélés című tárcájából világlik ki, melyben München fenyege­tésében, személyes veszé­lyeztetettségét is érezve, tud. va — megrajzolta a jövő társadalmának egy napját. Július Fucikról sokat és sokan írtak. Neve egy kissé a közhelyek közé került, életművének teljességét kü­lönböző szólamok takarták el. Csehszlovákiában utcá­kat, parkokat, művelődési házakat neveztek el róla, kötelező olvasmánnyá tették, egyik mondata — „Szerette­lek benneteket emberek, le­gyetek éberek!” — az egész világot bejárta. De ebben az igaz szándékokkal telitett ünneplésben elsikkadt a lé­nyeg: Fucik szenvedélyes küzdelme a valóságos de­mokráciáért a polgári de­mokrácia, a polgári Cseh­szlovákia ellentmondásai, ha­zugságai, népelnyomó törek­vései ellen. FUCIK PUBLICISTA, kri­tikus, irodalomtörténész volt, aki tudatosan készült kora ifjúságától erre a feladatra. A klasszikusok beható tanul­Phenjan, (MTI): A KNDX kikiáltásának 20. évfordulójára Koreába érke­zett magyar kormánydelegá­ció élén dr. Ajtai Miklóssal, a Minisztertanács elnökhelyet­tesével, pénteken kirándu. lást tett Phenjan környékén. A vendéglátók elkalauzolták küldöttségünket a Teszong­mányozásá, álápós történeti ismeretei, marxista felkészült­sége, óriási műveltsége egy­aránt alkalmassá tették erre a feladatra. Nem vé'.den, hogy amikor 1928-ban Masa- ryk kormánya betiltotta a kommunista párt összes fo­lyóiratait, akkor a legna­gyobb tekintélyű cseh pol­gári irodalomtörténész és kritikus, F. X. Saida Julius Fuciknak és a pártnak adta át folyóiratát, a Tvorbát. Ettől az időtől kezdve Fu­cik szerkesztette ezt a ran­gos hetilapot, egyidejűleg dolgozott a Rudé Právo szerkesztőségében, többször látogatást tett a Szovjet­unióban, s élményeiről ri­portokban számolt be. Mun. kásságának ebben az időben középponti gondolata: a szel­lem érvényesülése elképzel­hetetlen a polgári köztársa­ság körülményei látszat­demokráciája közepette, hi­szen az igazság kimondásá­nak nehézsége — mutat rá nem egy cikkében Fucik — lefegyverzi még a polgári társadalmat Í3, kiszolgáltatja Csehszlovákiát a fasizmus­nak. Az amnesztiát vártam című, 1938-as glosszájában megírja, hogy a polgárság által büszkén meghirdetett sajtószabadságban a szélső­jobb minden akadály nél­kül felléphet, míg a Szov­jetunió valóságos jellemzé­sét, a kommunisták szavát üldözik. Fucikot egy Szov­jetunióról szóló előadásáért állították bíróság elé és el is ítélték. És amíg az ugyan­csak elítélt fasiszták amnesz­tiát kaptak — ő nem ka­pott... JULIUS FUCIK ÉLETMŰ­VE aktuális alkotás ma is, halálának 25. évfordulóján. Aktuális és élő alkotás, mert kommunista megoldást hir­detett korunk alapvető kér­déseiben, mert emberi helyt­állásra serkentett a legnehe­zebb történelmi próbákon. É. F P. magaslattá, áz időszámítás után 400 körül emelt erőd rekonstruált és kilátóvá ala­kított maradványaihoz. De­legációnk ezután a belváros­sal ismerkedett. Felkereste a modern, ötemeletes áruházat, végigjárta a hazai gyártmá­nyok tekintélyes választékát kínáló 36 forgalmas áruosz­tályt. Sfoüoda—feiweeov föiáfkozó Szeptember 8: A szovjet páncélos css»pato!t* napja A csehszlovák népi milicia tanácskozása 1 magyar kormányküldöttség a Man Bodrogi Sándor: Nem volt módja hossza­san nézelődni. Már mennie kellett a harmadik irányba, oda, egv bunkerszerű épület felé. Senki nem szólt hozzá, kis cellába vezették be. Az asz­talon kenyér volt, tálkában gőzölgő leves, pohár víz. Három cigaretta. Ebből látta, hogy bizony nem váratlan vendégek ők ebben a házban... Gömöry-Gemner cellájá. fiák berendezése sem volt gazdagabb Schirmbauménál. Őt is vacsora várta, víz, három cigaretta. Az őrei egy szói sem Szóltak hozzá, be­vezették a helyiségbe és aíután távoztak. Amikor ar­ra gondolt, hogy azelőtt egy órával a saját gépkocsiján u: ázott, ott állt meg, ahol «kárt, azt eveít-ivott, amire gusztusa támadt — sírni sze­retett volna. Határtalan fáradtság ro­hanta meg. Hanyatt vetette magát a priccsén és lehuny­ta a szemét. Ekkor az ajtó rácsain keresztül egy kéz nyúlt a szobába és lekattin­totta a belső villanyt. Gömöry doktor erről már mit sem tudott. Aludt, mint akit leütöttek. Amint Janát a rácsos ab- lakú épületbe bevezették, az asszony retiküljéből cigaret­tát vett elő és . rágyújtott. Lépcsőkön haladtak előre, egyre feljebb és feljebb. Egy előszobába érkeztek, ahol Janát megpillantva, az ad­dig helyet foglaló százados felugrott, és sapkájához emelte a kezét. — Alezredes elvtársnő, Pólffy százados jelentem, a tábornok elvtárs már várja ont. Jana letette retiküljét és kibújt köpenyéből. Kopogott majd belépett a szobába. A szoba sarkában egy ha_ talmas íróasztal állott. A szoba közepén világos szín­re pácolt és fényezett ta­nácskozó asztal karosszékei ásítoztak. A szoba másik sar­kában egy dohányzó garni­túra állt. Az ablakot vastag, velúr függöny takarta. A függöny mögül idősebb, szürkeruhás férfi lépett elő. Jana szorosra zárta boká­ját és mosolyogva megszó­lalt: — Tábornok elvtárs, Jana Witkowszky, a lengyel fel­derítő szolgálat alezredese, jelentkezem. A tábornok kezét nyújtva közeledett az asszony felé. — Látja kérem, ez nagyon jó munka volt. — Nem voít nehéz, tá­bornok élvtárs. — Maguk mindig azt mondják, ha élve megúsz­nak valamit: „Nem volt ne­héz...” De azért azt hiszem, könnyű sem volt. — Négy éve dolgozom az ODESSZÁ-nál, de mindeddig csak futó és kis jelentőségű feladatokat kaptam. Ez volt az első komolyabb munkám. — Mestermunka volt, al­ezredes elvtársnő. Foglaljon helyet. Mivel kínálhatom meg? Wodka wyborovával, vagy Tokajival, vagy tán in­kább egy kis pilseni sört inna? — Éhes vagyok, tábornok elvtárs. A tábornok nevetett, az­után felemelte a telefon­kagylót, és két személyre vacsorát kért. A katona, aki felszolgálta az egyszerű éte­leket, némi rajongással a tekintetében nézegette a tün­dérszép Janát. — Maga egy óra alatt az egész laktanyának elcsavar, ná a fejét — mondta ne­vetve a tábornok. — Sokszor szeretnék szür­kébb lenni, egyszerűbb és főleg nyugodtabb. — Egy szót sem a munká­ról — most vacsorázunk, le- diktdlja a jelentését, pihen, és holnap visszamegy. Ad­dig talán még egy kis meg­lepetésről is gondoskodunk a számára. Jóizűen falatozni kezdtek. — Látja — mondta a tá­bornok, — azt mondtam egy szót sem a munkáról. Pedig mi nem is tudunk másról beszélni, mert ennek élünk és ez foglalkoztat mindannyiunkat. — Tudja tábornok elvtárs, amikor kivittek engem is a Szigetre, és megtudtam, hogy milyen feladattal küldik Schirmbaumot Budapestre, nem tehettem mást, csak hogy saját összekötőm útján a hazai elöljáróimnak je­lentsem. Pedig féltem, hogy óhatatlanul és legjobb aka­ratunk ellenére a tájékozta, tás késve érkezik Budapest­re. Azután megjelent Schihrmbaum hirdetése a magyar napilapban és ek­kor kétségbeestem, mert ar­ra gondoltam, a „Páter” in­dul majd. — Már a határon lefülel­tük volna — mondta csen­desen a tábornok. — A „Páter” régi ismerősünk. És ezt a teherautó játékot csak egyszer lehet megcsinálni — Veszélyes ember a „Páter”. Kiszámíthatatlan, makacs és kegyetlen. — Higyje el, fél tőlünk. — Igaza lehet, tábornok elvtárs: egy pillanatig sem gondolt arra, hogy ő vállal­kozzék erre a feladátra. Ázohiiál engem javasolt és látta volna, mennyire félt attól, hogy visszautasítom az ajánlatát. — De maga elvállalta és most innunk kell erre. Koccintottak. — Amikor átléptem a határt és az útlevelemet ke­zelő tisztnek a katicabogarat megmutattam, arra gondol­tam, majd Pesten csatlakoz., nak hozzám. Nagyon megle­pett, hogy nem engedtek a fővárosig, hanem az országút mellett rögtön megállított a katonai terepjárón közlekedő összekötő tisztje. Úgy érez­tem, hogy felesleges veszély­nek tettük ki magunkat. De amikor láttam, hogy vagy huszonöt percig nem tűnik fel kocsi mögöttem, tisztá­ban voltam azzal, hogy önök minden eshetőségre feí, készültek, arra is, hogy va­laki követ engem és felte­hetően lezárták az utat. — Pontosan így történt. — Amikor összekötőmtől megkaptam az önök utasítá­sát arra, hogy Wocheck meggyilkolását meg kell akadályoznom, kétségbees­tem, mert tudtam, hogy a parancsot az ODESSZA va­lamilyen módon közvetlenül s eljuttatja Gömöryhez. — Ezt szerencsére meg­akadályoztuk. (Folytatjuk) I Kém történet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom