Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-27 / 227. szám

WSft. szeptember 27. KELET-MAOYARORSZAG 3. oldal A népművelő nevelése Átrakás híddarukkal Naponta hallott kifejezés ez: népművelő. Nem min­denki ugyanazt érti e foga­lom alatt. így hívják az al­kalmi előadások rendezőjét, szónokát, a könyvkölcsönzőt, a klub vagy művelődési ott­hon vezetőjét. Népművelő a függetlenített kultúrmunkás, aki fő hivatásának érzi , a nép művelését. Sok-sok ár­nyalata van ennek a nem új elnevezésnek, amely tár­taiméban mégis új. Egészen" annyira, hogy maguk a nép­művelők is olykor alig érez­nek talajt a lábuk alatt. Nem tudják, hová is sorolják ma­gukat, hová is sorolja őket a munkahely, a község, a vá­rosrész közvéleménye. Olyan pedagógusok a népművelők, akiknek nincs munkaidejük, sohasem fejezhetik be az ,.órát”. Emberformáló, gondolko­dást, ízlést alakító rendkívül felelősségteljes munkát bí­zott rájuk a társadalom. Mégis, többségük nehéz körülmények között, nem ritkán botladozva dolgozik. Csak azok tartanak ki, akik valóban hivatásuknak érzik az emberek sokoldalú neve­lését és nem vesztik kedvü­két, türelmüket, ha munká­juk eredményére még várni kell. Várni, talán évekig. Mért a gondolatok, a visel­kedés az ízlés, az érdeklődés, az önművelés egyes lépcső­fokait nem egyszerre járják be a különféle igényű dol­gozók. A népművelők több­sége izgalmasnak, vonzónak találja a naponta új és új arculatú nevelőmunkát. Még akkor is, ha közülük sokan meg nem értéssel, közönnyel találkoznak. Még ha el is marad az elismerés, a juta­lom, nincs megnyugtatóan rendezve anyagi honorálásuk. Közismertek azok a diffe­renciák, melyek a népműve­lők és a pedagógusok lakás- építési és egyéb juttatásai­ban még megvannak. Nem lehetne egyetlen ok­kal magyarázni, hogy a me­gyében az elmúlt négy év alatt a népművelők 26 szá­zaléka hagyta el munkahe­lyét. Sok egymással össze­kapcsolódó dolog játszik köz­re a vándorlásban. Nemcsak az anyagiak, a munkaidő rendezetlensége, az önálló­ság indokolatlan korlátozá­sa, gazdálkodási nehézségek és más problémák sokasága csapódik ki az elgondolkoz­tató fluktuációban. És te­gyük hozzá, nemcsak olyan művelődési dolgozók változ- tattak munkahelyet, — men­tek vissza tanítani, stb. — akik nem érezték a hivatás belső tüzét. Szilárd világné­zeti és tudományos meggyő­ződés nélkül aligha képzel­hető el céltudatos népmű­velési munka. A népművelők több mint kétharmada ré­szesül ideológiai képzésben, megnőtt az érdeklődés a marxizmus—lenintzmus esti egyetem iránt. Sokan azon­ban nem tudják élővé tenni gyakorlatukban a meg­szerzett eszmei-ideológiai is­mereteket. Állásfoglalásuk nem mindig egyértelmű, egyes esetekben a világnézet formálásában csak a felszí­nesebb természettudományos képzésig juttatják el közön­ségüket A népművelők szak­mai műveltsége és a hivatás iránti ragaszkodás, a munka örömének megtalálása össze­tartoznak A rende'etek megkövetelik a középfokú iskolai végzettséget, a főhi­vatású állások betöltésénél A középiskolát végzett nép­művelők aránya a megyében meghaladja az ötven száza­lékot, felsőfokú végzettséggel negyven százalékuk rendel­kezik. A kép kedvezőbb az országosnál. A nagyobb ará­nyú tanulást azonban még hátráltatja az értetlenség, Igénytelenség, túlfeszített munka, másutt a hivatásér­zet alacsony foka. Minden az emberen múlik — halljuk sokszor a népmű­velési munkára is érvényes megállapítást. Igen fontos a jól berendezett művelődési otthon, könyvtár, az ottho­nos mozi, stb. De a legdön­tőbb tényező mégis a benne munkálkodó ember, a gya­korlati népművelő. Mégis sokszor elfeledkezünk erről. És arról: a napi munka sod­rában a népművelőt is ne­velni kell, szilárdítani hiva­tástudatát, csiszolni emberi arculatát, és a nagyobb tu­dás megszerzésére ösztönöz­ni. Hogy valóban — és a Szó teljes értelmében — a nép művelője legyen. Páll Géza A személycsere kevés lett volna A nagykő'lói Zöld Mező Tsz választóvonala A riágykáílói Zöld Mező ítz-ben égy időt tartanak ááámón, mint választóvona­lét. Az 1964-es esztendőt. Ak­kor volt utoljára mérleghiá­nyos a gazdaság. S mi van á választóvonalon erről? Kitartó vizsgálat, szigorú Önfegyelem — Személyek puszta cse­réje nem jelenthet semmiféle csodát, ilyesmivel kár áltat­ni magát bárkinek. De ha kitartó alapossággal vizsgál­juk a gazdálkodás struktúrá­ját és szigorú önfegyelemmel mondunk a következőkre ha­tározatot, ez jó lehet. Hát valahogy így kezdte a mosta­ni vezetőség — mondja Sza­bó László elnök. Vége lett tehát a spontani- tásnak. A gazdaság adottsá­gainak. lehetőségeinek rész­letes felmérése alapos számí­tásokkal párosult. S ez a ve­zetőség most már nem enge­dett a szükségesnek ítélt ten­nivalókból. A tagság pedig látta, hogy havonta eléjük számolják az irodában a tel­jesítményükkel megérdemelt díjazásuk nyolcvan százalé­kát, önmaguk követelték a munkafegyelem szilárdítását. A választóvonalat követő harmadik évben már 4 millió forint biztonsági tartalék- alappal rendelkezett a tsz. Agrármérnökök, állatorvos, technikusok Azt pedig Szabó Zoltán fő- agrónómus mondja el, ho­gyan alakították ki a bevált gazdálkodási rendszert. A szántóföldi termelésben a ta­laj és égyéb szervezési adott­ságoknak megfelelően vető- bürgonya, kenyérgabona, do­hány és takarmányféleségek termelését állították a sor­rend elejére. Állattenyésztés­ben legkifizetődőbbnek a szarvasmarha bizonyult. — Különösen fontosnak ítéljük az állattenyésztés kel­lő létszámon tartását. Ez le­hetővé teszi nálunk, hogy szántóterületünk négyéven­ként mindenütt istállótrá­gyát kapjon. A változtatásokat, különö­sen a szakszerűbb szervezést és vezetést nem volt különö­sebb probléma megvalósítani. Kevés olyan 4400 holdon gaz­dálkodó tsz van még (sajnos), amely négy agrármérnököt, külön állatorvost mondhat a magáénak. A nagykállói Zöld Mező Tsz így alakította helyzetét. Sőt, minden jelen­tősebb „közép vonal” ellátá­sára technikumi végzettségű fiatalt állított a munkába. Ilyen fiatalok vezetnek üzemegységeket, műhelyeket, s vannak az állattenyésztés­ben. Csatlakozott az érpataki „Alkotmány“ Ami az idei évet illeti, 300 holdon termelt a tsz minősé­gi vetőburgonyát. Értéke négymillió forint körül ala­kul, csaknem az összes szán­tóföldi termelés értékének kétharmadát adja. A termelt kenyér- és takarmánygabona értéke egymillió forinttal marad el a vetőburgonyáé­tól. — Kukoricából 40—50 má­zsa csöves termésünk van, az utóbbi három év átlagában. Ennyi meglesz az idén is. Ta­karmányból tartalékalapunk van még aNnúlt évről, az idei etetését is csak a jövő évben kezdjük. Megvan a magyarázata az állattenyésztés jövedelmező­ségének. Tervezett évi 3,05 millió forinttal szemben 5,5 millió körül alakul a bevétel. Értékesítési túlteljesítés lesz kövér marhából és sertésből, tejből, juhtenyésztésből. A tsz összes közös vagyona Segédlevéllel Európában Szabó István vándorútja Kolozsvártól a mecsetek világáig Lehet, hogy csak azért tiem lettem pilóta, mert an­nak idején még csak ritka foglalkozás volt. Mert én aztán szeretem a magassá­got, a jó, tiszta levegőt. És Ott fent, a toronyban igazán egyedül van az ember. Mindenki azt állítja, hogy érdekes életem lehetett. Pe­dig egyszerű volt az. Ko­lozsváron beszélt reggel az egyik szomszédunk, aki tör­ténetesen bádogosmester volt: „Hé fiú! Akarsz e be­állni hozzám inasnak?” Én amolyan tízéves forma legény ke voltam. Hát hogy­ne akartam volna. Meg kel­lett a pénz is haza, ráadásul mesterré leírni majd, nem is olyan egyszerű dolog. Fel­csaptam hát. Csakhogy nemsokára meg­untam ám az állandó edény- foldozgatást. Unalmas volt nagyon. Már. akkor olyan nyugtalan természetem volt. Túlságosan is izgatott, hogy vajon mi lehet ezen az egy városon, Kolozsváron kívül. És a bádogosságban volt más Izgalom is. Mint a to­ronyfedés. Felmenni a ma­gasba, ahonnan felülről lá­tom az embereket, s ők meg onnan lentről csak sápítoz- nak És azt gondolgatják: mi lesz, ha leesik? De nem szé­dültem én. Sem akkor, sem most. így lett belőlem. Sza­bó Istvánból toronyfedő. Akkoriban azt tartották, hogy nem is lesz jó mester­ember az a segéd, aki nem próbálja meg a világot. Hát én megpróbáltam, jó alapo­san. Tizenhét éves koromban már a kolozsvári Mátyás templom tornyát csináltam. Még ugyanebben az eszten­dőben megkezdődött a ván­dorlásom. Az első állomása Kassa volt. A dóm. Először megnéztem magamnak a vá­rost lentről, aztán fel a to­ronyba. Dolgoztam, bámul­tam, énekeltem, gyönyör­ködtem És nagyon örültem, hogy ilyen szép munkát ta­láltam magamnak. Majd az esztergomi és a budapesti bazilika követke­zett. Aztán München felé vettem az irányt Igaz, itt nem toronyra másztam, a pályaudvar tetőszerkezete volt a feladatom. Majd sor­ra jöttek az európai főváro­sok. Belgrád, Szófia. De aztán egy időre abba kellett hagynom mindent. A világ járást azonban nem. Mert abba aztán továbbra is volt részem, igaz, nem úgy ahogyan én azt szerettem volna. Mert bevittek baká­nak, végigéheztem az első háborút. Utána a hadifog­ság. Csakhogy itt már volt egy kis szerencsém is. Mert ott, Franciaországban, ahol fogoly lettem, ismét akadt munkám. Tornyokat fedtem. Majd Törökország követke­zett, Isztambul. Sohasem fo­gom elfelejteni. Amit lát­tam, ahol csak megfordul­tam, mind közül ez a város tetszett nekem a legjobban. Az a rengeteg sok szín, az a forgatag, ami ott volt, azt, sehol másutt nem találtam meg. Meg a munkám is. Szép volt. Ankarában és Isz­tambulban négy mecsetet fedtem. És én csináltam Ke- mál pasa palotáját is. 29 162 000 forint, a választó- vonal évétől több mint tíz­millió a gyarapodás. Az egy dolgozó tagra jutó átlagkere­set a közösből 18 ezer forint körül alakul az idén. — Ez évben már a volt ér­pataki Alkotmány Tsz tagsá­ga is velünk gazdálkodik. Csatlakoztak hozzánk. Erőnk, a holnapba vetett hitünk még- Inkább megnövekedett. Iga­zoljuk saját magunk előtt, hogy eredmények nem lehet­nek önmaguktóL Gazdasá­gossági összhang és kalkulá­ció kell, folytonos szervezés­sel. Asztalos Bálint Nagy teljesítményű híddarukkal egy műszak alatt 12 szovjet vagonból rakják át a faanyagot a magyar vagonok­ba és irányítják azokat az ország különböző helyeire a tu- zséri fatelepről. Elek Emil felvétele Rövidített munkahét A megye három ÉRDÉRT- telepén, Tuzséion. Mátészal­kán és Vásárosnaményban ez évben október 1-től 44 órás munkahetet vezetnek be. Tuzséron 1485 dolgozót érint a rövidített munkaidő. Október 1-tő] december 31-ig 68 310 az összes „kieső” óra. 1969 teljes évben pedig 273 240 óra lesz. A rövidített munkaidővel kapcsolatban béremelési intézkedésre nincs szükség. A rövidített Időt jobb munkaszervezéssel, tech­nikai fokozással és a gépek jobb kihasználásával pótol­ják Többek között például a telep mintegy 30 millió forint értékű gépállománya közül a daruk rakodási részarányát 40 százalékról 60 százalékra növelik. A darukat hidrauli­kus motorfejekkel szerelik fel. s ezzel további 15—20 százalékkal javul a munkain­tenzitás A munkaidőcsökkentést oly módon hajtják végre, hogy a telep dolgozói részére min­den második héten szabad Szombat legyen A tuzsérihoz általában ha­sonló körülmények között kerül sor a rövidített mun­kaidő bevezetésére Mátészal­kán és Vásárosnaményban is. (ab.) Kedvezőbb lakásviszonyok Nyolc évvel ezelőtt még nyolcszáz főnyi pedagógus­hiányról beszéltünk Szabolcs- Szatmár megyében. Hogyan lehetséges az, hogy majdnem eltűnt ez a fájó probléma éle­tünkből? A megyei tanács művelő­dési osztályán a tanév eleji adatokból megtudni: elment a megyéből 59 nevelő. Érkezett viszont 108. A mérleg: 49 fő­vel ismét csökkent a hiány. Mennyi most? Körülbelül 130—150 fő hiányzik még ah­hoz, hogy minden tanulócso­port mellett legyen pedagó­gus és ne állandó helyettesí­téssel kelljen megoldani hiá­nyukat. A meglévők közül pe­dig 71-nek még meg kel! sze­rezniük szakképesítésüket. (Pár éve az ilyenek száma is több száz volt.) Az említett nyolc év óta tart a pedagógusok kedvez­ményes lakásépítési akciója. Ez idő alatt az országban 1274 pedagóguslakás épült fel könnyen visszafizethető rész­letek ellenében. És ebből 540 Szabolcsban. Az elmúlt tan­évben 140 szabolcs-szat.mári pedagógus részesült kedvez­ményes lakásépítési kölcsön­ben. Csak a meleget nem bír­tam olyan jól. Hiába mentem én fel a magasba, ott is csak izzadtam. Meg aztán koldusabb voltam én itt a koldusnál. Még utazni is csak gyalogszerrel tudtam. De nem bántam meg. Mert köz­ben láttam. Mit ér az a szentföld. Betlehem és Jeru­zsálem között annyi ron­gyos, éhező zarándokot lát­tam, hogy még megszámolni is sok lett volna. Itthon? Hát hazajöttem én nemsokára. S nem is men­tem el már többet. Csak dolgoztam Még most is. A fiaim? Hárman vannak, valamennyien folytatják az én mesterségemet Mert bá­dogosok. Csakhogy a torony­ra ők már nem mennek fel. Jó nekik itt a földön is, mondják. Üzemben, gyárban dolgoznak. Én meg csak így itt ma­gamnak. Évente még befe­dek, lefestek négy tornyot Mint most is, a kálióit. Het­venkét méter magas torony ez. Hogy én meg már het­vennégy éves vagyok? Hát aztán! Ha minden szerencsés lesz, még jövőre is akarok vállalni Úgy érzem, pagvoil nehéz lesz majd egyszer ab­bahagyni. Horváth S. János

Next

/
Oldalképek
Tartalom