Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-22 / 223. szám
\ Vasárnapi melléklet NAPLÓ Főnökök és beosztottak Nemrégiben ebben a kis szabad fórumban dolgozatot írtunk egy panaszlevél nyomán. Arról volt szó, hogy a főnököt, ha az valamiben melléfog, jó dolog elmarasztalni, meg azután szabad is. (De persze hosszú távon az a legegészségesebb megoldás, ha nem a háta mögött mérgünk, . hanem őneki magának mondjuk meg a véleményünket.) Bármilyen meglepő, akadt olvasó, aki zokon vette ezt az írást és ezért most szeretnénk félreérthetetlenül kinyilvánítani, hogy a beosztottaknak ez az elemi joga végső soron szocialista lehetőség, majdnem úgy mondhatnánk, hogy vívmány. Hiszen rendszerünkből ered. Csak nálunk lehetséges. Ugyanis hogyan volt ez azelőtt. Nincs példa, nincs hason- lítási lehetőség. Sehogyan sem volt azelőtt. A tőkést, a földbirtokost nem szidhattuk balfogásaiért, helytelen intézkedéseiért, mert nem is tudtunk az intézkedéseiről. (Nem is érdekeltek ezek bennünket.) A tőkést, a földbirtokost néhá- nyan kiszolgálták, de ettől függetlenül gyűlölték, a túlnyomó többség pedig dolgozott nekik mi mást tehetett és gyűlölték őket. Más érzésre, kapcsolatra nem futotta. A tőkés és a munkás, a birtokos és a cseléd terveiben semmi nem volt közös, alapvető érdekük homlok- egyenest különbözött egymástól. Mi morgunk, zsörtölődünk, szalmaláng haragra lobbanunk, de a „főnök" és a beosztottak, a dolgozók érdeke mindig azonos végső soron. Nemcsak a sorsunk, de az érdekeink is azonosak. Ha a beosztottak jól dolgoznak, az jót tesz a főnök tekintélyének, de a jövedelemnek is. És viszont, ha a főnök hozzáértő és helyesen intézkedik, az jót tesz a beosztottak tekintélyének és a jövedelemnek is. A konfliktusok is e közös érdek talaján születnek, ezért múlóak. Sőt: ezért konstruktívak. Előre vívőek. Egyszerűbben és közismertebb fogalmazásban : a bírálatról van szó. Amely nem mindig kellemes (talán soha), de ez egyik biztosítéka a fejlődésnek. O. N. A munkahely klímája S zerte az országban, egész sor nagyüzemben végeznek ma már üzemszociológiai és pszichológiai vizsgálatokat, amelyek a dolgozók munkahelyi közérzetének, a klíma tényezőinek olykor rejtett körülményeit derítik fel. Vizsgálják a rokon és ellenszenv-kapcsolatokat, a munkahelyi kis csoportokban ható érdektényezőket, az egyéni felelősségtudat fejlettségét, a'z életkori körülményeket, a vezetők és a beosztottak kapcsolatait. Köznapi értelemben joggal kérdőjelezhetők ezek a vizsgálatok: mi szükség van erre, mi a társadalom vagy a vállalat haszna abból, ha a klímát alakító hatásvonalak térképe világos rajzban áll előttünk? A legfontosabb természetesen a személyes, emberi kiindulópont; az, hogy életünk javarészét a munkahelyen töltjük, s aligha közömbös, milyen körülmények, feltételek közepette. Ha a jelen követelményrendszerét vesszük szemügyre, kézenfekvő a kérdés: mennyiben tekinthető a munkahely légkörének javítása gazdasági tényezőnek, következésképp, az új gazdaságirányítás részének ? B ár az érdekeltségi változás erősebb anyagi kapcsolatot jelent dolgozó és vállalata között —, a pénz ebben az esetben sem minden. A pénzügyi felvételek csak akkor teremthetnek jó munkahelyi klímát, ha a szó gazdasági jelentésében demokratikus vállalatvezetés, egész sor egyéb motívummal teljessé teszi, kiegészíti a hatását. Miként értendő ez a szókapcsolás: demokratizmus, de — gazdasági jelentésárnyalatban? Nos, a modern munkamegosztás, a korszerű műszaki és gazdasági irányítás szükségképp kizár minden olyan módszert, amely a vállalati döntéseken néo- gyűlési alapon, többségi szavazással próbálná meghozni. Könnyű belátni, hogy ez teljességgel lehetetlenné tenné a modem termelő apparátus rugalmas vezetését. A demokratizmus azért sem értelmezhető ilyen avult felfogásban, mert a hatás — tudniillik: a rossz gazdálkodás, a csökkenő nyereség hatása — végül is antidemokratikus lenne, hiszen az anyagiakból kevesebb jutna a vállalat ügyeiben „szavazó” dolgozóknak. A gazdaságirányítási változások másként értelmezik a munkahelyi közérzet alapjaiban befolyásoló demokratizmust! Egyrészt: bizonyos körben — például a szociális juttatások elosztásában, meghatározott munkaügyi kérdések eldöntésében — beleszólási logot adnak a dolgozók képviselőinek, a szakszervezeteknek. Másrészt: azt a követelményt állítják a vállalatot felelősen irányító vezetők elé, hogy az erősödő kollsk- tív érdekeltséget a közösség ügyeinek lehető legteljesebb nyil+ságí-nl. a véleményalkotáshoz szükséges közérthető, korrekt tájékoztatással támasszák alá. Ez egyebek között azt jelenti, hogy január elsejével korántsem tekinthető lezártnak a dolgozók tájékoztatása, felvilágosítása a reform- gazdálkodás vállalati — és országos — változásairól. Más szóval: ahhoz, hogy a munkahelyi kötődés, teljesebbé váljék, a „beavatottságnak” is bővülnie kell! Hiba lenne a „beavatást” a korábbi vállalati gyakorlat alapján úgy érteni, hogy a termelési értekezleten felsorolt adatözön, vagy a valóban csak szakmai hozzáértéssel áttekinthető szerződések ismertetése hiányoznék. Egyelőre sokan még azt sem tudják a vállalatoknál, hogy mindennapos ügyeikben már saját házi „alkotmányuk”, kollektív szerződésük alapján döntenek; sok a tájékozatlanság -a-vállalati jövedelemelosztás alapelvei körül; nem tudják mit jelent a vállalati nyereségérdekeltség, illetve, hogy miként kapcsolódik ehhez a dolgozók személyes munkája. A munkahelyi klíma alakításának kétségkívül van egész sor, tudományosan leírható pszichikai, szociológiai feltéted; nyilvánvaló, hogy elsőrendű alakító tényező például a jövedelem és a vállalati szociális ellátottság, de pillanatnyilag talán a legfontosabb, hogy a dolgozók — saját helyük és tevékenységük valósághűbb megítéléséhez —, a lehető legjobban áttekinthessék vállalatuk gazdálkodási problémáit, s ehhez mérjék kötelezettségeiSzatmári építészet Jánkmajtison áll Szabol cs Szatmár megye egyik legrégibb — XVTIT. század elején épült — még eredeti állapotban meglevő urasági kastélya, a Barkóczy család egykori rezidenciája. Szellős, levegős emeletes folyosóival páratlan szépségű építészetű műemlék. A főépületben jelenleg a helybeli termelőszövetkezet irodái működnek. Képünk az udvaron álló úgynevezett nyári rezidenciát mutatja be, amely oszlopos tornácával, az oszlopokon nyugvó párkányával szintén szép építészeti emlék — bár magán viseli az elmúlt negyed évezred viszontagságait. Szatmár tele van népi építészetünk szép emlékeivel. A jánkmajtisi Barkóczy-kastély és hozzátartozó nyári lak csak egyike ezeknek a emlékeknek. Jó lenne rendbehozni, megerősíteni őket, hogy hirdessék az egykori, kétszázötven éve élt építők és kétkezi munkások becsületes alkotómunkájának művészi értékét. Elek Emil felvétele Tarpai mechanizmus A TISZAHÄT LEGNAGYOBB KÖZSÉGÉNEK, Talpának a szövetkezeti határa megfelel egy kisebb állami gazdaságnak. A 8700 hold gondja azonban sokkalta nagyobb, szerteágazóbb. Szinte állandóan napirenden tartott kérdés: munkát, keresetet biztosítani a tagságnak, a több ezer lakosú község polgárainak. A jóra igyekvő akaratot nem könnyű összefogni, egy irányba segíteni, tartani. Mindez elöljáróba szól a „Győzelem” tsz irodájában, mielőtt az újságíró megkezdi tüzetesebb anyaggyűjtését. A közös gazdálkodást kezdettől komolyan vették a tarpaiak. Eredményeik halmozódnak, gyarapodik a közös vagyon, szilárdul a tagság önbizalma. 1964-ben üzembe helyezik az évi félmilliós csibekeltetőt, melynek ma sincs párja a környéken. Minta baromfitenyésztő címet kap a község. „Minden azonban csak szerény igyekezetnek tűnik ahhoz a lökéshez képest, amit az új gazdasági reformra való áttérés, illetve az azóta eltelt rövid idő váltott ki” — mérlegel eképpen Szilágyi Péter főkönyvelő. Hosszú napok, sőt éjszakák telnek számolással, a termelési egységek gazdasági mérlegelésével. Viták és érvek özönében keresnek-ku- tatnak: hogyan lehet jobb. S a nagyobb önállóság mellett vállalni a nagyobb felelősséget is. Harminc fajta növényt sorol Faggyas Jenő elnök, melyek helyett az idén tizenegyet hagytak meg termelésre. — Olyan termények gazdaságosak nálunk, melyek helyi vasútállomás hiányában is nagy mennyiségben értékesíthetők, veszteség nélkül szállíthatók. Nem tarthattuk örökké a szántóföldi termelés szétforgácsoltságát. Az úgynevezett pénzes növények közül a cukorrépát, napraforgót, borsót és a dohányt hagytuk meg. S bár 2,5 millióval több az idei szántóföldi termelés értékesítési terve a tavalyinál, erre még ráfejelünk vagy másfél milliót. HÁTBAN VISSZAÁLLÍTOTTAK eredeti rendeltetésüknek azokat a legelőket, réteket, melyeket korábban feltörtek kapás és egyéb növények érdekében. Az önkritika nem tévesztett célt. — Eddig ráfizetéses volt ezeken a helyeken a termelés, viszont súlyos terhet jelentett a takarmánygond. Most ott tartunk, hogy mind a szálas-, a siló- és abraktakarmány biztosan fedezi a szükségletet. Legértékesebb az állattenyésztésben a szarvasmarhatenyésztés. Megadja a maga jövedelmezőségét a baromfinevelés is, különösen, hogy a tsz saját maga foglalkozik csibekeltetéssel. A sertés a probléma. — Szerfás istállóink régiek, bennük a sertéstenyésztés, hizlalás nem kifizető. Nem könnyen ugyan, de el kellett határoznunk, hogy ezt az ágazatot egyelőre szüneteltetjük. Addig, amíg az új, korszerű sertéstelepet kialakítjuk. Akkor fokozottan térünk vissza a sertéstenyésztésre. Mindenképpen érzékelni kell, hogy valóban nem könnyű sem a vezetőség, sem a tagság dolga. Már ami a továbblendítést, az egyre inkább - előrejutást célozza. Mert meg lehetnének éppen a jelenlegi helyzetükben is. Csakhát olyan népközösség Tarpa, amelynek Esze Tamás volt, s később Bajcsy- Zsilinszky állhatatos támogatói. Erős, határozott jellemű szívek, fejek akarják itt mindig a még jobbat. Ide kívánkozik most egy felsorolás. Már üzemel Vá- sárosnaményben közel tucatnyi tsz és a MÉK közös vállalkozásában egy gyümölcs-zöldség feldolgozó és tartósító üzem, s a tarpai Győzelem Tsz egyik erőssége. Másik; hogyan lehetne gazdaságosabban hasznosítani a közös 2100 holdas erdejét? Társulni kell ebben is. A tárgyalások biztatóak az ERDÉRT- teí, Az előzetesen listára vett termékek: épületfa, hídépítési faanyag, ládaalapanyag, parketta, gazdasági felszerelések. Aztán a kőbánya? A szomszédos Barabásnak is van. összefogni velük, kell a környéken számos tsz és tanácsi kövesút. Csinálják együtt az anyagszállítást, esetleg a földmunkát is. Egyezkednek persze. A SZATMÁRI KISÜSTI SZIL Vá PALI N K A hírnevét miért ne lehetne öregbíteni? Van elegendő alapanyaguk (szilva), csak tökéletesíteni kell a főzdét, palackozó részleget mellé, s megszervezni az értékesítést; a tsz saját nevén forgalomba hozott címkén így írni: „Ezt a pálinkát Szatmár megyében termelt magvaváló szilvából, közvetlen alátüzelésű kisüstökön hagyományos módszerrel főzték és palackozás előtt eper- fahordókban érlelték. A helyben töltés eredetét a tarpai védjegycímer szavatolja." Hamarosan indul is segédüzemág. Hanem az fmsz-szel is lehetne közösen egy jól felszerelt sütőüzemet csinálni. Meg lehet rá egyezkedni. És mindig kell az udvari nyírágseprű. a cirok házi seprű. Persze, hogy csinálják. De még így sincs vége m lehetőségek keresésének, kivitelezésének. Jó mindez? Nem túlterheltség? A szántóföldi termelés, a* állattenyésztés, de még a gyümölcsös gondozása sem ad teljes foglalkoztatottságot a tagságnak. Különösen télen van szükség erre. A rendszeres munka, kereset helyben tartja a fiatalokat is. Ez fontos. De, ha az anyagiakat nézzük, akkor is megéri a kezdeményezés. Sok kicsi sokra gyűl. Tudják, mind nagyobb annak követelménye, hogy nem lehet ellenőrzés nélkül számolni. De állandóan „hőmérőzni kell” a közgazdasági mutatókat is. — Ha lehet úgy mondani, ez a mi mechanizmusunk — állapítja meg a főkönyvelő. HOGY EZ A HELYI MECHANIZMUS mennyire bíztató, legyen elég rá néhány adat. A tsz közös vagyona 37,6 millió forint. Idén a közös alap további milliókkal erősödik. Az egy tagra jutó kereset a közösből 13 ezer forint átlagra ad kilátást, szemben a tavalyi 10 200 forinttal. Asztalos Bálint
