Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-19 / 220. szám

1 OTiüal RELET-MAGYÁRÖRSZAG Parttzántüzérgég lövi Da IVangoí Megint lezuhant egy amerikai tábornok Saigon, (MTI): Dél-vietnami partizánok szerdán hajnalban tüzérségi támadást hajtottak végre a Da Nang-i amerikai támasz­pont ellen — nyugati hír- ügynökségek jelentése sze­rint 122 milliméteres raké­tákkal lőtték a támaszpont­hoz tartozó repülőtér kifutó­pályáit Az AFP úgy tudja, hogy a partizánok szovjet gyártmányú rakétákat hasz­náltak. Ugyancsak megtámadták a partizánok az ország legdé­libb részében fevő Camau városka közelében a dél-viet­nami kormánycsapalok egyik állását, valamint Tay Ninh tartományban az amerikaiak egyik tüzérségi támaszpont­ját. Ez utóbbi csata hét óra hosszat tartott és hajnalban ért véget. Szórványos össze­csapások voltak kedden Da Prága, (MTI): Frantisek Mares csehszlo­vák külkereskedelmi minisz­terhelyettes a Rudé Právó szerdai számában nyilatko­zott a csehszlovák—szovjet kapcsolatok fejlődéséről. Hangsúlyozta, hogy sikerült a szovjet—csehszlovák gaz­dasági együttműködésnek a közvéleményt leginkább ér­deklő, alapvető kérdéseit megmagyarázni és azokat a kételyeket — amelyeket leg­inkább külföldről terjesztet­tek — meggyőző bizonyíté­kokkal eloszlatni. Csehszlovákia a KGST leg­Nang körül több helyen is, valamint Saigontól mintegy 654 kilométerre északra. Mint a VNA jelenti, a dél­vietnami hazafiak hétszáz amerikai, illetve dél-vietna­mi kormánykatonát semmisí­tettek meg abban a kétnapos harcban, amely szeptember 13-án és 14-én volt Tay Ninh tartományban. B—52-es amerikai bombá­zók kedden három ízben tá­madták a VDK területét. Kedden Dél-Vietnam észa­ki részében, a nagy Da Nang-i támaszpont térségében mind­össze 13 kilométerre a de- militarizált övezet déli hatá­rától, lezuhant William C. Chip amerikai dandártábor­nok UH—1 mintájú helikop­tere. A tábornok, aki a de- militarizált övezet nyugati részében tevékenykedő ten­gerészgyalogos egység pa­Csehszlovákia számára a gaz­dasági együttműködés fej­lesztése a Szovjetunióval. A legutóbbi moszkvai tár­gyalásokkal kapcsolatban el­mondotta. hogy a Szovjetunió földgázszállításai az 1970. évi egymilliárd köbméterről, 1975-ig hárommilliárd köb­méterre emelkednek. Ugyan­akkor Csehszlovákia cseré­ben teherautókat és nagymé­retű csöveket szállít. Mares elmondotta, hogy rancsnoka, a helikopterről éppen a tengerészgyalogosok egyik partizánellenes akcióját irányította. Saigoni hivatalos közlés szerint a helikopter lezuha­násának okát nem tudják megállapítani, nyugati hír- ügynökségek azonban felhív­ják a figyelmet arra, hogy a térségben a dél-vietnami sza­badságharcosok igen aktív tevékenységet fejtenek ki. Mint emlékezetes, az elmúlt 10 napban a dél-vietnami partizánok már lelőtték egy amerikai, majd egy dél-viet­nami tábornok helikopterét. Chip tábornok súlyos hát­gerincsérülést szenvedett, de állapota nem életveszélyes. A gépen szolgálatot teljesítő öt tengerészgyalogos közül négy könnyebben sebesült meg, egyet pedig eltűntnek nyilvá­nítottak. Csehszlovákia Nyugat-Euró- pából Szabad devizáért akart ércdúsító berendezéseket és licenceket megvásárolni. Er­re már nincs szükség, mert a Szovjetunió dúsított ércet szállít, 1972-től már évi két­millió tonnát. A szállítások évről évre növekednek majd és ez több mint tízmillió de­viza csehkorona megtakarí­tást jelent, mondotta a kül­kereskedelmi miniszterhe­lyettes. Japán aláírja az atomstop­szerzó'dést A rendszerint jól értesült bonni General — Anzeiger című lap szerint a japán kormány „nem bátorította fel az NSZK kormányát arra, hogy tagadja meg aláírását az atomsorompő-szerződés alól”. Takeo Miki japán kül­ügyminiszter közölte Brandt­tal, hogy Japán csatlakozni fog a szerződéshez. Ezek szerint Bonn nem érte el célját, hogy Japán­ban szövetségest találjon az atomsorompó-egyezmény el­leni ellenállás fokozásához. Egyetértés a két külügymi­niszter között csak abban állt fenn, hogy a békés cé­lokra szolgáló atomenergia felhasználását és a kutatást nem szabad semmiféle szer­ződésnek sem akadályoznia. Izrael fenyegetőzik Levi Eskol izraeli minisz­terelnök kedden éles hangú beszédet mondott. A minisz­terelnök kijelentette, hogy Izrael 1948-ban kezdett há­borúja még nem ért véget. Amennyiben újabb háborúra kerül sor, ezt a háborút is meg fogjuk nyerni — mon­dotta Eskol. Nyugtalanító hírek érkez­nek Szanaaból, a Jemeni Arab Köztársaság fővárosá­ból. Ottani katonai szakértők kijelentették, hogy külföldi zsoldosok lázadó törzsek se­gítségével hamarosan táma­dást intéznek a köztársaság ellen. El Amri miniszterel­nök sürgős tanácskozásra hívta össze az ország katonai vezetőit. 23 százalék még nem döntött. . . A fíSJDÉ PFSA VŐ: A csehszlovák— szovfet gazdasági kapcsolatokról Az amerikai választási kampány hírei nagyobb nyersanyag és tü­zelőanyag fogyasztó országai közé tartozik — mondotta Mares. Ennek legnagyobb ré­szét import útján — főleg a Szovjetunióból biztosítjuk. Az elmúlt évben a nyersolajim­port 99,5 százalékát, a vas­ércimport 83,6 százalékát, a gabonimport 90,7 százalékát, a gyapotimport 53,8 százalé­kát adta a Szovjetunió. A Szovjetunióból származó im­port összvolumenének há­romnegyed része nyersanyag és élelmiszer. Ugyanakkor a «Szovjetunió hatalmas piacot jelent a csehszlovák ipar szá­mára. Mindebből kitűnik — hangsúlyozta a külkereske­delmi miniszterhelyettes —, hogy mennyire létfontosságú I. Satunovsxkij: 4. A moszkvai levél Prieditisz óvatosan, mint­ha attól kéne tartania, hogy megvágja magát vele, úgy vette át a levelet és az ajtót kulcsra zárta maga mögött. Mégegyszer szemügyre vette a borítékot. A levelet való­ban neki címezték. De ki? Feltépte a borítékot. Pénz! Nem volt kétséges, hogy ki küldte. Átszámolta a ropogós bankjegyeket. Nem volt sok, mindössze négyszázhúsz ru­bel. De miért éppen négy- gzázhúsz, és nem ötszáz? Csak nem vonta le Cull az adót ebből is? Később vette észre, hogy a borítékban levélke is la­pul. .Kedves Petrisz Janovics! Ahogy megbeszéltük, eladtam Washington, (MTI): New Yorkban kedden Al­bert Sindlinger, az egyik amerikai közvéleménykutató intézet vezetője kijelentette, hogy Nixon, a jelenleg élen haladó köztársaság párti je­lölt még korántsem veheti biztosra novemberi győzel­mét. Sindlinger adatai sze­rint jelenleg a szavazatok <34,5 százalékát kapná meg Humphrey demokrata jelölt 24,6 százalékával szemben, ámde a választók 23 száza­léka még nem döntött. 1948- ban Truman győzelmét is azok döntötték el, akik az utolsó pillanatban határozták el, hogy rá szavaznak, meg­cáfolva a közvéleménykutató intézetek jóslatait. Arra a kérdésre, hogy kit látnának az órádat. Itt küldöm az ér­te kapott pénzt. írj. Üdv. Anderson’’ Az öröm, mely a pénz láttán hatalmába kerítette, rögtön elpárolgott, mihelyt eszébe jutott a szomszéd- asszony. Hátha nem állta meg. s felnyitotta a boríté­kot? Meglátta a pénzt, sőt a levelet is elolvasta? Mér­ges volt magára, amiért olyan óvatlanul bontotta fel a levelet. Most már nem le­hetett megállapítani, vajon felnyitotta-e előtte más is? Izgalmában fel s alá járt a szobában. Aztán leszaladt a boltba, vett egy fél liter vodkát és felhajtott belőle egy vizespohárral. „Át kéne menni hozzá, puhatolózni. Fene tudja, miket gondol­hat.” Prieditisz benyakalt még egy décit, aztán leemelt a falról egy csendélet tanul­jelenleg legszívesebben az elnöki székben, a válaszadók 17,8 százaléka adta meg Wallace, a harmadik párti fajgyűlölő jelölt nevét, de csupán 4,3 százalékuk véle­kedett úgy, hogy valóban meg is fogják választani. A választási kampányban egyébként két új fejlemény­ről számolnak be a hírügy­nökségek. Nixon megbízásá­ból Scranton volt pennsyl­vaniai kormányzó szerdán Európába u.tazik, hogy ta­nulmányozza a nyugat-euró­pai helyzetet. A másik fejlemény: George Wallace harmadik párti je­lölt főhadiszállása az okla- homai Túlsóban közölte, hogy Wallace nevét mind ae ötven államban felvették az elnökválasztási listára. A mányt és kiment á kony­hába. A társbérlőnő éppen va­salt. Prieditiszt meglátya félretette a vasalót. — Elolvasta a levelet? — Hogyne, — mondta — semmi érdekes. Áthoztam egy képemet. Elfogadná tőlem? — Hogy jut eszébe, Pet­risz Janovics — dadogott zavarában az asszony. — Senkinek sem adott belőlük, és most egyszerre... Köszö­nöm. Nagyon kedves kép. — Ami a levelet illeti, tudja, egy régi barátom küldte. Először nem is akar­tam hinni a szememnek, amikor a nevét olvastam. Másfél évvel ezelőtt eladta az órámat, s most végre el­küldte az árát. — Becsületes ember lehet — mondta a nő. — Az, — hagyta rá Prie­ditisz. jelölt ellen különben tünte­tést rendeztek, s a rendőr­ség könnygázt vetett be a Wallace által rendezett pénz­gyűjtő díszvacsora után, hogy szétválassza a volt ala- fcamai kormányzó híveit és ellenfeleit. Az amerikai kongresszus elé szerdán terjesztik be Tydings marylandi szenátor javaslatát, amely a legutóbbi idők politikai gyilkosságai és szaporodó banditacselekmé­nyei nyomán azt indítvá­nyozza* hogy hivatalosan je­gyezzenek be minden ma­gánkézben lévő lőfegyvert és adjanak ki engedélyt a fegy­verviselésre. A Reuter sze­rint biztosnak látszik, hogy Tydings indítványát eluta- siják. — Szóval, pénz állt a házhoz... Prieditisz egy percre sem vette le róla a tekintetét. Alakoskodik előttetp? —ezen töprengett. — El is küldte rögtön a levélben. Négyszázhúsz ru­belt. — Közönséges levélben ? Es nem veszett el? — Hogy veszhetett volna? Nálunk a postán nem bont­ják fel a leveleket! Prieditisz észbekapott. Még a végén eljár a szája a vod_ kától. Bement hát a szobá­jába és lefeküdt. Fejfájással ébredt. Megitta a maradék vodkát és ettől kicsit megkönnyebbült. Az­tán újra csak a bajt keverő levél jutott eszébe. „Sike­rült-e vajon meggyőznöm a vén boszorkányt arról, hogy nincs ebben semmi különös?” Prieditisz kiment a kony­hába és óvatosan ismét a levélre terelte a szót... Ez már felkeltette az amúgyis élénk fantáziájú és szapora nyelvű öregasszony gyanúját. „Mit jön újra a levelével? Itt valami nem tiszta.” Különben is régen készült már a rendőrségre. Alhfrgyár KORUNKBAN A RÁ­DIÓ nemcsak a szórakozta­tásnak, de a propagandának is egyik legfontosabb esz­közévé vált. Segítségével egy ország állami rendjét megerősíteni, a politikai ve­zetés céljait szolgálni lehet, — az ország ellenségei, a kormány ellenfelei a hatalom meggyöngítésére, megingatá­sára is felhasználhatják. Nem hiányoznak -a példák. Arra, hogy miként válik hatalmi eszközzé, döntő po­litikai fegyverré a rádió, Franciaországban láthat­tunk példát. Amikor 1960. januárjában, majd 1961. áp­rilisában De Gaulle tábor­nok ellen Algírban előbb az ultrakolonialisták, a gyar­matosítás szélsőséges hívei, majd a szélsőjobboldali ka­tonatisztek kíséreltek meg puccsot, mindkét alkalom­mal az fordította meg a helyzetet a köztársasági el­nök és az általa képviselt állami rend javára, hogy az Algériában állomásozó fran­cia „kiskatonáknak” — volt tranzisztoros rádiójuk... Hiá­ba beszéltek nekik bármit gőzfejű tisztjeik, ők a rádió­ban hallhatták Párizs állás- foglalásait, tisztában lettek az államcsíny reakciós jelle­gével. A döntő pillanatban nem engedelmeskedtek a puccsista tiszteknek, a „fran­cia Algéria” híveinek... ARRA VONATKOZÓAN, hogy ellenséges rádiók mek­kora zavar keltésére képe­sek, nekünk megvannak a magunk szomorú tapasztala­tai is. 1956-ban a magyaror­szági ellenforradalomnak egyik propagandaközpont­jává vált a Münchenben szé­kelő és főleg az amerikai kémszervezet, a CIA pénzén fenntartott, úgynevezett Sza­bad Európa Rádió. Semmi­lyen politikai meggondolás nem tartotta vissza a SZER-t attól, hogy pontos katonai tanácsokat ne adjon a fegy­veres ellenforradalmárok­nak. Amerikai utasításra, de a saját meggyőződésétől is vezettetve politikai köve­teléseket fogalmazott meg a javarészt egykori nyilasokból álló szerkesztőség. S ami annyi ezer és ezer magyar családnak okozott könnyes tragédiát: külföldre, a „sza­bad világba” csábította az egy pillanatra megtántoro- dottakat... Az imperialista propagan­dagépezet rendkívüli akti­vitást mutatott a csehszlová­kiai válság egész ideje a’att. Rádióik talán még több mű­sort sugároztak Csehszlo­vákia felé, mint 1956-ban tették. Taktikájukban azon­ban jókora változást lehetett felfedezni. módszereiket módosították, hogy hatáso­sabban dolgozzanak. Emel­lett — nyilván a magyaror­szági ellenforradalom kí­nos kudarcból okulva — visszavonulásra Is lehetőséget akartak biztosítani maguk­hogy szóvá tegye a rejtélyes szomszédot. Másnap aztán, a piacra menet fel is kereste a rend_ őrőrs parancsnokát: — Valami sötét alak la­kik a szomszédomban. Ké­peket fest, s szerintem se- holsem dolgozik. Hogy hová teszi a képeit? Valószínű el­kótyavetyéli őket a piacon. Tegnap az is kiderült, hogy közvetítők útján órákat ad el Moszkvában. Rögtön érez. tem, hogy ilyesmivel is fog­lalkozik. Mi másból élne, mint spekulációból? A nő­vére gépírónő, nem kereshet olyan sokat! De lehet, hogy nem is a nővére. Milda azt mondta azelőtt, hogy nem élnek rokonai. Egy éve meg, valahonnan előkerült ez a fickó. Lehet, hogy nem is testvérek? — Egy pillanat, — vágta el a szóözönt az őrs parancs, noka. — Halljuk csak sor­jában. Hogy hívják ezt az embert? — Prieditisz, Petrisz Jano­vics... Tegnap egy furcsa . le. velet kapott Moszkvából. Pénz volt benne, valami An­derson nevű ember küldte, aki a Gorkij utca 23-ban Iá­nak. S nem kívántak túlsáJ gosan látványos bizonyíté­kokat szolgáltatni, hogy ami Csehszlovákiában történt* abban megvolt a maguk ré­sze... AMINT AZT AZ UTÓBBI ÉVEKBEN az imperialista országok fellazító taktikájá­ban „lélektani hadviselésé^ ben” megszoktunk, most is megmutatkozott a nagyfokú* fegyelmezett munkamegosz­tás. Más-más hangvé­tellel foglalkoztt a cseh­szlovákiai eseményekkel az Amerika Hangja és- a kölni Deutsche Welle, a Szabad Európa és a nyugat-berlini RIAS, vagy a londoni BBC. Volt „hűvös mérséklet” is és volt dühödt tajtékzás, volt sajnálkozás a csehszlovákiai „igazi szocializmus” szomo­rú sorsán és volt álhírek terjesztése. Nem célunk itt „propagandát csinálni’! egyik, vagy másik ellenséges rádiónak, amely taktikai okokból álobjektivitást mu­tatott, ezért nem akarunk „osztályzatot adni” a külön­böző adók szerkesztőségei^ nek és a mögöttük álló im­perialista propagandisták­nak, csupán arra kívánunk rámutatni, hogy napjainkban már kifinomultabb, árnyal­tabb az imperialista propa­gandának ez az ága... AZ Al.OBJEKTIVITÁS sem akadályozta meg ugyan­akkor a nyugati rádiókat, hogy — illegális adókra hi­vatkozva — ne adjanak han­got a legvadabb rémhírek­nek. Persze a felelősséget mintegy elhárították ma­guktól: „Nem mi mondjuk, a földalatti cseh rádiók jelen­tik...” Ami pedig ezeket az .. illegális csehszlovák adó­kat illeti, bizonyítást nyert* hogy nagyobb részük nem Csehszlovákig területén működött, hanem attól nyu­gatra... A mesterkedés ány- nyira átlátszó volt, hogy jó néhány nyugati polgári lap­ban, például a brüsszeli Le Soir-ban is, kétkedő meg­jegyzések kíséretében tet­ték közzé az ezektől szárma­zó állítólagos csehszlová­kiai jelentéseket. A nyu­gatnémet Stern című hetilap pedig szabályszerű leleplezéssel szolgált, hogyan működött ez az álhírgyár. A szakértői szem nyugati képeslapok hasábjain a „föld alatt működő cseh­szlovák rádiókról” közölt képes beszámolókon érdekes technikai részleteket is ké­pes felfedezni: hol gyártot­ták az ott alkalmazott ké­szülékeket... Pálfy József kik. Láttam a borítékon a címet. A parancsnok megkérte az asszonyt, hogy foglalja írás_ ba bejelentése lényegét és megígérte, hogy megvizsgál, ják az ügyet. Másnap infor­mációkat kértek Moszkvából Anderson polgártársat ille. tőén, aki a Gorkij utca 23- ban lakik, s ugyanakkor Prieditisz után is érdeklőd­tek. A házkezelőségen meg­erősítették, hogy a rejtélyes férfi sehol sem dolgozik, ott_ hon festeget. Leningrádból érkezett, ahol a furnirgyár- ban dolgozott. Kissé furcsá­nak tűnt, hogy a furnirgyár préskezelője egyszeriben ön. álló festőművész lett. Le- ningrádban is érdeklődni kezdtek hát utána. A két válasz csaknem egy. időben érkezett meg. Lenin­grádból közölték, hogy Pet­risz Janovics Prieditisz valój ban a furnirgyárban dolgo­zott, de néhány évvel ez­előtt meghalt, holttestét a krematóriumban elhamvasz. tották. Moszkvából pedig azt írták, hogy a Gorkij utca 23^ ban Andreson nevű személy nem lakik, ott ugyanis a Sztanviszlavszkij színház ta. lálható. (Folytatjuk) Í968. szépíemRer T§. Fordította: Szántó András

Next

/
Oldalképek
Tartalom