Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-17 / 218. szám
5. ©Mal KELST-MAGYARORSZÄÖ 1968. szeptember If. < Erősödik a szabadságharcosok katonai nyomása A második Icl-oí'fciiAÍva küszöbén ? Külpolitikai összefoglaló Amerikában Nixon győzelmét jósolják — Provokatív NATO-hadgyakor■ latok — Svéd választások — Véget ért az afrikai csúcsértekezlet A dél-vietnami hadművel etek. Közeleg november 5, az amerikai elnökválasztás napja. Mint ismeretes, a ké* mammutpárt már megválasztotta elnökjelöltjét és a szavazó tulajdonképpen csak a republikánus Nixon és a demokrata párti Humphrey között „válogat, hatnak”. Sőt, az urnák elé járulók még akkor sem közvetlenül a jelöltekre adják voksukat, hanem afféle közvetítőkre, úgynevezett elektorokra. Minden állam annyi elektori szavazatot kap, ahány képviselője van a központi törvényhozás. két házában. A győzelemhez 270 ilyen szavazat szükséges és a legfrissebb közvélemény- kutatások szerint Richard Nixon volt alelnök e pillanatban magasan vezet a jelenlegi alelnökkel szemben: legalább 330 elektori szavatol szerezne, ha a választásokra most kerülne sor. Az ok meglehetősen világosnak tűnik: az amerikai tömegek megcsömörlöttek a Johnson -féle demokrata párti kormányzástól, amelyben vezető szerepet vitt Nixon novemberi ellenfele, Hubert Humphrey mostani alelnök. Ami Európát illeti, kontinensünkön — a Pravda fogalmazása szerint elsősorban az imperializmus Csehszlová. kiával kapcsolatos reményeinek meghiúsulása miatt — megélénkült az agresszív észak-atlanti tömb tevékenysége. Nyugat-Németor. szagban megkezdődött a so(Folytatás az 1. oldalról.) A hat szocialista ország szakszervezeteinek vezetői egyetértettek abban, hogy a szakszervezetek között az elmúlt évtizedek során kialakult együttműködést tovább kell fejleszteni. A tanácskozás résztvevői megállapodtak, hogy szükség esetén kétoldalú vagy többoldalú tanácskozást hívnak egybe, közösen munkálkodnak azon, hogy az osztályellenség és a világimperializmus mesterkedéseit leleplezzék a nemzetközi munkás- osztály előtt, hogy létrehozzák a nemzetközi szakszervezeti mozgalom legszélesebb egységét. A szocialista országok szak- szervezetei és dolgozói szolidárisak a Vietnam nép hősi küzdelmével és el vannak szánva arra, hogy továbbra is megadják vietnami testvéreiknek a szükséges segítséget és támogatást a szabadságukért és függetlenségükért, az amerikai imperializmus agressziója ellen folytatott harcukban. Külön kiemelték azt a veszélyt, amelyet Európa békéjére a bonni militaristák re- vansista politikája, a neonáci erőknek az NSZK-ban történt aktivizálódása jelent. A tanácskozás résztvevői ismét kifejezték szolidaritásukat az arab népek küzdelmével, az izraeli agresszió maradványainak felszámolásáért folyó harcban. A tanácskozás résztvevői egyhangúlag vallják, hogy az egyes nemzeti szakszervezeti központok között meglévő egyes nézeteltérések nem zavarhatják a dolgozók érdekeiért és az imperializmus ellén folytatott közös küzdelmüket. Nem szabad lehetőséget adni az imperialistáknak arra, hogy kihasználják a meglévő nézeteltéréseket. Ellenkezőleg, mindent meg kell tenni az osztályegység megszilárdítására, a nemzetközi munkás- és szakszervezeti mozgalom soraiban. Kifejezésre jutott az a közős vélemény, hogy erősíteni kell az SZVSZ-t, mint olyan szervezetet, amely az osztályharc talaján áll, fokozni kell szerepét a monopóliumok nyomása ellen, az életkörülmények megjavításáért felkat emlegetett „Fekete oroszlán” fedőnevű hadgyakorlat Emlékezetes, hogy ezt az akciót eredetileg Csehszlovákia határai közelében tervezték, nyilvánvalóan provokatív célzattal. A nyugatnémet kormány augusztus közepén taktikai okokból elhalasztotta a „Fekete oroszlán” fenyegető morgását, most azonban — úgy tűnik — feladott minden diplomáciai megfontolást. A „Fekete oroszlánnal” egyidőben nagyszabású ten. geri hadgyakorlat kezdődött „Ezüst torony” fedőnéven, kilenc atlanti ország több, mint száz hajójának és sok repülőgépének részvételével. A parancsnok természetesen egy amerikai tengernagy: E. P. Holmes admi. rális. A provokatív amerikai magatartás iskolapéldájaként idézik az Izvesztyija tudósítói azt értesülésüket, hogy az NSZK-ból felszálló amerikai katonai helikopterek rendszeresen megsértik Csehszlovákia légiterét. De. vera ezredes, a csehszlovák néphadsereg politikai főcsoportfőnök-helyettese, mintegy válaszolva a nyugati provokációkra, kijei _ntette: a csehszlovák hadseregnek továbbra is megvannak a maga fontos feladatai a Varsói Szerződésen belül. A vasárnap megtartott svéd fejlődés által felvetett 22 esztendeje a bársonyszékben ülő Erlander miniszterlépő dolgozók támogatásában és abban a harcban, amely a béke és a nemzetközi biztonság védelmét célozza, s amely az imperialista reakció azon törekvései ellen folyik, hogy letörjék a forradalmi nemzeti felszabadító mozgalmakat. Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió szakszervezeti központjai kifejezték szakszervezeteik megingathatatlan eltökéltségét, hogy a jövőben is sokoldalúan fejleszteni és erősíteni fogják az országaik szakszervezetei és dolgozói közötti testvéri kapcsolatokat és az együttműködést a proletár internacionalizmus elvei, a szocialista szolidaritás, a kölcsönös tisztelet és egyenjogúság alapján — a szocializmus és kommunizmus építésének újabb sikereiért. Fokozzák a szocialista közösség egységét és szilárdságát abban a harcban, amely Európa biztonságáért és a békéért folyik az egész világon. 2. Őszi etűdök A következő napot otthon töltötte Prieditisz. Amikor Hilda hazaért, bátyját ugyanúgy találta, ahogyan reggel elköszönt tőle. — Hát te? Ki sem mozdultál? — Valahogy nem akaród- zik — mondta Prieditisz. — Szoktatgatnom kell magam ahhoz, hogy végre fedél van a fejem felett. Estére Prieditisz kifogyott a cigarettából. Leszaladt a sarki dohányboltba, de azonnal visszatért. Legközelebb csak három nap múlva mozdult ki ismét a házból. Sétált egyet a városban. Ettől az estétől kezdve a férfi mind gyakrabban járt el otthonról. . Mildának feltűnt, hogy bátyja kedélye megváltozott. Esténként elővette hegedűjét elnök szociáldemokrata pártja pontosan egy tucat új mandátummal növelte eddigi parlamenti többségét. Európa egyik legrégibb kormányfője maga is bevallotta, hogy szoros küzdelemre, esetleg vereségre számított. Mint a megfigyelők megállapítják, a meglepetés — tulajdonképpen nem meglepetés: a három nagy ellenzéki burzsoá párt a választási kampány során semmiféle választ nem tudott adni a svéd fejlődés áltul felvetett bonyolult kérdésekre. Hétfőn délután véget ért az Afrikai Egységszervezet tagállamainak csúcsértekezlete, amely négy napon keresztül ülésezett Algírban. Bumedien algériai államfő, az értekezlet elnöke bejelentette, hogy a legközelebbi csúcs- találkozót, sorrendbén a hatodikat, Addisz Abebában tartják, 1969. szeptemberében. A záróülésről kevés értesülés szivárgott ki. A Reuter jelentése szerint felszólalt a többi között a nigériai küldöttség vezetője, köszönetét mondva annak a 33 államnak, amely megszavazta a Nigéria egységét és területi integritását támogató határozati javaslatot. A záróülésen szóba került az afrikai menekültek problémája, a résztvevők megállapodtak, hogy meg kell vizsgálni annak a körülbelül 850 000 afrikainak a sorsát, aki elvesztette otthonát. Róza Kontárévá, elnök a bolgár szakszervezetek központi tanácsa nevében, Karéi Polacsek, elnök a csehszlovák szakszervezetek központi tanácsa nevében, Ignacy Loga-Sowinski, elnök a lengyel szakszervezetek központi tanácsa nevében, Gáspár Sándor főtitkár a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében, Herbert Warnke, elnök a szabad német szakszervezeti Szövetség országos vezetősége nevében, Alekszandr Selepln, elnök a szovjet szakszervezetek össz-szövetségi központi tanácsa nevében, Budapest, 1968. szeptember 14. A tanácskozáson részt vett küldöttségek elutaztak Budapestről. és vidám lett dalokat játszott. Egyszer alaposan becsípve érkezett haza. — Elhelyezkedtem, festeni fogok! — újságolta örömmel. Két hét múlva, munkából jövet Milda tortát és egy üveg bort talált az asztalon: — Igyunk az első fizetésemre, nővérkém! Milda boldog volt. Izgalma elmúlt és elpárolgott gyanúja is, amit az első éjszaka ébresztett benne. Edvin új életet kezdett, s nővére hitte, hogy végre révbe jut... Egy éve múlt annak, hogy az egyik tanyánál megölték Alfréd Reiksztins amerikai kémet. Lidumsz őrnagy akkor úgy gondolta, hogy az állambiztonsági szervek rövid idő alatt elcsípik és ártalmatlanná teszik a többieket is. Reiksztins társai azonban nyomtalanul eltűntek. Lidumsznak időnként az volt az érzése, hogy Aiksz; Ezen a héten 48 óra leforgása alatt a DNFF főhadiszállása és az amerikaiak dél-viet. nami katonai szóvivői egyaránt a következő fontosabb operációkról adtak hírt: 1. a szabadságharcosok 140 milliméteres — eddig még nem alkalmazott rakétafegyverrel támadtak a demilitarizált övezettől közvetlenül délre 2. a szabadságharcosok aknavetőkkel és 122 milliméteres rakétákkal folytatták támadásaikat Saigon és környéke ellen; 3. sikeresen támadtak a Mekong deltavidékén köz- igazgatási központokat, repülőtereket és más objektumokat; 4. a DNFF erői benyomultak Tay Ninh városába, amely közvetlenül a kambodzsai határ mentén fekszik és stratégiai jelentőségű település. A Dél-Vietnam térképére vetett pillantás is elárulja, hogy e katonai műveletek gyakorlatilag az ország egész területére kiterjednek. A szabadságharcosok tehát most szeptemberben ugyan olyan széles skálán tudnak kezdeményezni, mint a vietnami háború eddigi legjelentősebb szakaszában, a január végén kezdett, úgynevezett Tet-of- fenzíva idején. A Vietnamban élő megfigyelők jól emlékeznek rá, hogy február elején a DNFF vezetői többször is kijelentették, az általános Tet-oífenzí- va csak nyitánya azoknak a hadművelet-sorozatoknak, amelyek célja a katonai kezdeményezés végérvényes kiragadása az amerikaiak és a saigoni bábhadsereg kezéből. Azóta jóformán szünet nélkül kezdeményeztek is Dél-Vietnam legtöbb térségében, támaszpontjuk feladására kényszerítették az amerikaiakat Khe San-nál és alig múlt el hét anélkül, hogy ne tudtak volna csapást mérni Saigonra, noha a főváros környékét az amerikai légierő B—52-es gépekkel bombázta. Ha a DNFF 1968-as katonai teljesítményeit összehasonlítjuk a korábbi évek különböző amerikai operációival, akkor a legelső, ami szembetűnik, hogy az Egyesült Államok expedíciós hadserege soha nem tudott több térségben egyidejűleg támadásra lendülni. A legnagyobb eredményük az volt, hogy — például — átmenetileg „felszívódásra” kényszerítették a szabadságharcosokat a C övezetben, ahol Tay Ninh városa fekszik,’ vagy átmeneti csendet tudtak kikényszeríteni Dél-Vietnam legészakibb körzeteiben, a 9. út mentén, ahol Khe San fekszik. A DNFF viszont — immár hónapok óta — egyidejűleg képes nagy erőkoncentrációra Dél-Vietnam egész területén. Mi ennek az oka? Az első és legfontosabb — nisz alezredes túl könnyedén fogja fel az esetet. — Hiszen ő maga mondta, hogy Reiksztins nem egyedül jött, — füstölgőit magában az őrnagy. — Akkor mire vár? Mindenkit be kell vetnünk és folytatni a nyomozást. Igen, de hogyan és hol? Szabad perceiben többször átböngészte a térképeket, amelyeket a kémek a Dru- vasz tanyánál dobtak el, s újra meg újra átvizsgálta Reiksztins kémfelszerelését. Abban reménykedett, hogy felfedez valamit, ami támpontot adhatna a további nyomozáshoz. Am mindezeket a tárgyakat alaposan megvizsgálták annak idején a szakértők, s ő sem talált semmi újat. Most, hogy jelentést tett Alksznisznek, s megbeszélték a soron lévő feladatokat, az őrnagy nem távozott el rögtön csoportfőnökétől: — Remélem, azért nem hangsúlyozzák a DNFF vezető köreiben — a felszabadító erők és a lakosság harmonikus együttműködése. Sem az amerikaiak, sem a bábadmí- nisztráció nem tudják megállapítani, hol rejtőznek a DNFF fegyveres erői, hol tartják immár tekintélyes, stratégiai értékű utánpótláskészleteiket. A másik ok a DNFF fegyveres erők szervezeti felépítése. Ez a hadsereg három fő fegyvernemre tagolódik. Az első a partizánoké, a második a helyi milíciáé, és csak a harmadik maga a reguláris hadsereg, amely korábban egyébként jóformán soha sem bocsátkozott harcba az amerikaiakkal: ez a legjobban felszerelt mag csak támad, ha védekezésre kerül a sor, kitér, s ilyenkor az utóvéd szerepét mindig a milícia, vagy a partizáncsapat veszi át. A harmadik ok a DNFF utánpótlásában és fegyverzetének minőségében keresendő. Évekig tartott, amíg a szocialista országok — köztük hazánk — segítségével a DNFF „önellátóvá” vált, azaz: ma már legfeljebb a partizánok és esetleg a milícia ejtjük el végleg a tavalyi határsértők esetét, alezredes elvtárs? — kérdezte Lidumsz. Az alezredes elmosolyodott: — Magának mi a véleménye? — Tenni kellene valamit. Hová tűnhetett a másik határsértő? Az alezredes felkacagott; — Ne haragudjon Lidumsz, de hányadszor teszi fel már nekem ezt a kérdést! Ismétlem csak azt mondhatom: nem tudom. Tény, hogy a Reiksztinssel együtt jött kém semmiféle aktivitást nem mutat. A gazdái bizonyára talonban tartják. Aztán egyszerre csak mozgolódni kezd és hallatni fog magáról. Akkor majd... Petrisz Prieditisz ecsetje alól bánatos, komor tájképek kerültek ki. A férfi rossz hangulatban volt. Szobája falát őszi etűdökkel aggatta tele. Mindegyiken ugyanaz a téma: esős táj, komor, szürke ég, mocsár, őszi erdő. Prieditisz zárkózott, hallgatag lett. — Mi van veled? — kérdezte olykor Milda. — Hányszor mondjam még? Nemsokára kiállításom lesz. Nagy próba előtt állok. — Ne idegeskedj, biztosan minden rendben lesz — nyugtatta Milda. (Folytatjuk) támaszkodik az amerikaiaktól és a bábhadseregtől zsákmányolt fegyverekre, a reguláris alakulatok a szocialista tábor korszerű gyalogsági fegyvereivel vannak felszerelve. Az amerikai hadvezetés félmillió emberének zöme helyhez -kötött, különböző támaszpontok védelmét látja eL Westmoreland mindvégig azt állította, hogy ez az ő „kezdeményező koncepciójából” fakad, mert az ország területét legalább támaszpontokkal ellenőrzi, miközben övezetről övezetre haladva „tisztogat, üldöz és pacifikái”. Amikor azonban kiderült, hogy e koncepció alapjában véve hatni®, minthogy a kezdeményezés nem az amerikaiak oldalán van, akkor szétszórtságuk saját csapdájukká vált, mert sem a Tet-offenzíva idején, sem azóta nem voltak képesek bárhová is komoly erőkét összpontosítani anélkül, hogy közben ne kockáztatták volna egyéb erőik megsemmisítését Khe Sanból nem lett második Dien Bien Phu, mert a saigoni hadvezetés inkább a támaszpont feladása mellett döntött, mintsem hogy nak erők odavezénylését es esetleges bekerítését, felszámolását kozkáztatta volna. Ez azonban mitsem változtat azon a tényen — és ezt nyugati katonai szakértők állítják —, hogy a vietnamiaknak lényegében a mai, minőségileg más körülmények között is sikerült alkalmazniuk ugyanazt a stratégiát, mint amivel a franciákat megverték: szétszórták és lekötötték az ellenség fő erőit, majd a második szakaszban maguk választják ki az egymást követő csaták színhelyét, anélkül, hogy az ellenség a legkevésbé is képes volna befolyásolni e döntéseket. Tizenöt évvel ezelőtt — mire a franciák felismerték, hogy bemasíroztak Giap tábornok utcájába — már késó volt, vereséget szenvedtek. Az amerikaiak katonailag még nem szenvedtek döntő vereséget és most sok jel azt mutatja, hogy stratégiájuk felülvizsgálatára kényszerülnek. Erről tanúskodik az amerikai vezérkarban folyó általános vita. Az Egyesült Államok azonban politikailag elveszítette a játszmát és ez a körülmény megsokszorozza a DNFF erőit, amelyek fizikailag és erkölcsileg egyaránt képesek nemcsak mostani hadműveleteik folytatására, hanem a második Tet-offenzíva megindítására is. Hajdú János 14 özös nyilatkozat f. Satunovnkí1 • Fordította Szántó Andrá
