Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
KÉLET-WAeVARCRSZAO Me? szepíemtíef Ti Egy hét a világpolitikában jl;Uj A moszkvai tárgyalások után Ü Chicagói krónika II Dél-vietnami csatatereken III;; Tűzharc és diplomácia a Jordánnál AZ ELMÜLT HÉT első számú eseményének Moszkva volt a színhelye. Négynapos, sűrített tárgyalásokra került sor a szovjét és a csehszlovák vezetők között, majd a Szovjetunió képviselői másik négy Szocialista ország — köztük hazánk 1— magas szintű delegációival konzultáltak. A megbeszélések arra irányultok, hogy miután az öt szocialista ország határozott fellépése katonai biztosítékokat jelentett egy esetleges ellenforradalmi fordulattal szemben Csehszlovákiában, megtalálják a politikai kibontakozás útját. A Moszkvában aláírt okmány jó alapot jelenthet a csehszlovákiai konszolidációhoz. Igaz, csupán a kiinduló pontot adja, és nem a végállomást. Hosszú és bonyolult harc vár, a csehszlovák kommunistákra, hogy mégszilárdítsák a szocializmus vívmányait és felülkerekedjenek a jobboldali provokációkon. A külső körülmények kedvezőbbek, mint korábban, a küzdelmet azonban- maguknak csehszlovák barátainknak kell megvívniuk. A prágai jelentések egyelőre továbbra is igen összetettek. Az élet normalizálódásának, a konszolidációnak első jelei kétségtelenül mutatkoznak már. Az elmúlt időszak felgyorsult eseményei igen sok ember józanságát, realitásérzékét növelték. Ugyanakkor jócskán vannak olyanok is, akik nem ocsúdtak fel nacionalista mámorukból, s a jobboldal, a szocialistaellenes erők legfeljebb taktikájukat változtatják, céljaikat nem. A következő hetekben minden valószínűség szerint az erők polarizálódása várható, s a moszkvai megállapodásokhoz történő hozzáállás szinte választóvízül szolgálhatnak annak eldöntésére, ki képviseli a csehszlovák szocializmus igazi érdekeit, ki áll azzal szemben. A CSKP KÖZPONTI LAPJA, a Kudé Právó pénteki számában azt vetették fel, hogy az új feladatoknak megfelelően a pártnak hamarosan új Központi Bizottságot kell alakítania, s az erre illetékes fórum kizárólag a már korábban összehívott 14. rendkívüli pártkongresszus lehet. E vélemény azért jelentős, mert hivatalosnak tekinthető állásfoglalás keretében első Í2ben határolják el magukat a múlt héten megtartott, úgynevezett pártkongresszustól. A mai körülmények között a kongresszusra fontos feladatok hárulnak, szinte újjá kell szerveznie a párt- és az állami életet. Ha a Csehszlovákia körül zajló események ki is emelkedtek a mozgalmas hét történés-sorozatából, a világpolitika földünk más pontjain sem csendesedett. A Chicagóban lebonylított demokrata konvencióval újabb fordulatot vett az amerikai elnökválasztás gépezete. A külsőségek egészen drámaiak voltak. A város felfegyverzett táborhoz hasonlított; az elnökjelölő gyűlés színhelyét, a nemzetközi anfiteátrumot szöges drótkerítés vette körül; a televíziós operatőrök gázálarcban dolgoztak az utcai csetepaték közepette. Legalább négyszáz személy — köztük több delegátus — megsebesült, a letartóztatottak száma még magasabb. Chicago „klasszikus” gengszterkorszaka óta nem folyt ennyi vér az utcákon. A PAPÍRFORMÁNAK Megfelelően Humphreyt választották meg a demokraták elnökjelöltjének. A meglepetések elmaradtak. Voltak, akik Johnson drámai visszakozására számítottak, de az elnök — aki éppen a konvenció második napján töltötte be 60. életévét — úgy tűnik, valóban elhagyja a Fehér Házat. Lehetőségként vetődött fél Edward Kennedy jelölése, de a fiatal politikus — a jelek szerint — még vár; a vietnami csődtömeg, valamint a demokrata párt zűrzavara nem csábította a szorítóba. A novemberi elnökválasztások Humphrey—Nixon párharca egyelőre igen nyíltnak, s a negatívumok versengésének ígérkezik. Walter Lipp- mann találó jellemzése szerint a demokraták ujjongtak Nixon, a republikánusok Humphrey jelölése után,- de egyik sem örült saját kandidált jának. A sok égető problémára, mindenekelőtt Vietnamra és a néger kérdésre egyik jelölt sem fejtett ki akár valamennyire járhatónak, vagy reálisnak tartott programot. Ilyen körülmények között különös érdeklődés kíséri egy harmadik erő létrehozására irányuló próbálkozásokat — szélsőjobbról (Wallace), illetve liberáEs oldalról (McCarthy). Jóllehet nem valószínű, hogy komolyan beleszólhatnának a hagyományosan kétpárti birkózásba, megkezdődhet a demokrata és a republikánus párt „kopásának” időszaka. S mintha a vietnami csataterek hangja is hallatszott volna Chicagóban... A DNFF erői új, összehangolt akciókat folytattak a héten tizenkét dél-vietnami város ellen. A harci cselekmények ismét megmutatták a front ereje tartalékait, és az amerikaiak máris borúsan tekintenek a szabadságharcosoknak kedvezőbb őszi hónapok elé, A KÖZEL-KELETEN változatlanul puskapor szagú a levegő. Miközben Jarring ENSZ-megbízott az érdekelt országok fővárosait járja, hét nap alatt 31 határincidensre került sor Izrael és az arab országok között Különösen kiéleződött a helyzet a Jordán folyó vonalán. Az izraeliek, úgy látszik, a gazdasági nehézségekkel, belpolitikai problémákkal, a menekültek százezreinek elhelyezésével küszködő Jordániát tekintik az arab front gyenge láncszemének. Nincs olyan nap, hogy ne dördülnének ágyuk a biblikus hangzású folyó partján; a nyomás célja Jordániát meghátrálásra és külön tárgyalásokra bírni. Az arab ország nem zárkózik el az ésszerű diplomáciai lépések elől, hiszen — Kairóval együtt — elfogadta a Biztonsági Tanács tavaly novemberi határozatát. Ezt közölték több ízben az ENSZ külön- megbízottjával, illetve a Biztonsági Tanács ülésein, is. Nem hajlandók elfogadni viszont a határozat izraeli értelmezését, amely „általában” magáévá tette az ENSZ döntését, — csak éppen nem hajlandó visszavonulni a tavaly júniusi háború előtti határok mögé. A közel-keleti feszültség bizonyos mérvű növekedése indokolta az arab külügyminiszterek összehívását is, akik várhatólag a közös akció szükségességéről fognak tárgyaink S. OH»! Hanoi levél Do Son-i sópárlók Haiphong alatt, átkelve a Vörös folyó egyik d’eltaágán már érződik a tenger lehelle- te. A folyó északi partján ki kellett szállni a terepjáróból, mert a többszörösen telibe talált betonhíd mellett ’ külön bambuszhidat vertek a gyalogosoknak és valamivel odébb a gépkocsiknak. Gyalog indultunk a túlsó partra s éppen megeredt az eső.'Két percig tart bőrig ázni a monszun idején Vietnamban, s amikor arcomon végigcsorgott a víz, szám szélén sós ízt éreztem. Kacskaringós, hegyeket kerülgető utakon még 30 kilométert mentünk a híd után, amikor balkéz felől töltés zárta el a kilátást. A dagály és kiváltképp a vihardagály hullámaitól védi ez a gát a mélyen fekvő .rizsföldeket. Az amerikaiak március 31 óta nem bombázták a Do Son-i félsziget sópárló szövetkezeteinek földjeit, a töltéseken mégis mindenütt fegyveres milicista lányokat láttam, s két-három kilométerenként szerszámraktárakat. A töltés vonulatát figyelve, hamar megértettem, hogy miért. Itt is, ott is frissen hordták fel a nyolc-tíz méter magas gátkoronát, ugyanis a 7. flotta vadászbombázói módszeresen támadták a partvédő műveket Kísérőm komoran mondta: ahányszor itt egy 1500 fontos bomba telibe találta a gátat, a környék lakói 'tíz körömmel hordták vissza a földet a töltésre, mert ha a tenger akárcsak egy ponton is betör, a sós víz ráülepszik a rizsföldekre és akkor vége a termelésnek. Vége néhány évre a határnak is, a föld nem térem, a tenger hordaléka mindent megöl. A tengerpart közelében véget értek az apróra parcellázott rizstáblák s a helyüket ugyanolyan parcellákra osztott, kéményre döngölt homokpadok váltották fel. A felhők mögül előbukó Nap milliárdnyi apró fehér kristályt Csillantott fel: ez a már lepárolt só, amelyet csak ki ■kell szitálni a homokból, hogy azután teherautókon és bambusztargoncákon, kerékpárokon és vállra vetett kosarak- ban széthordják az egész országbaSógyárak A sótermelés legősibb technológiáját művelik ma is a Do Son-i parasztok, akik évszázadok óta csak ezzel foglalkoznék — húsz éve még rabszolgákként, ma termelő- szövetkezeteik tagjaiként. Hogyan is csinálják? A tenger felől, á gátak zsilipjein át dagálykor beeresztik a tenger vizét a hosszú és mindenfelé szétágazó csatornahálózatba, majd a sós vízzel elárasztják a döngölt homokparcellákat. Egy-egy kis parcella 20 négyzetméter és tenyérnyi magas, kőkeményre szikkadt homokfal választja el a -szomszédos négyzettől. Amikor a víz elárasztotta az egész telepet, az emberek, kémlelni kezdik az eget: kisüt-e az izzó trópusi Nap? A napsütéses órák alatt elpárologtatja a víz nagy részét, a tengervíz üledéke ott- márad a homokon. Kis faekékkel, faboronákkal, majd gereblyékkel annyiszor forgatják meg a sós homokot, amíg a felszínen megjelennek a fehér sókristályok. Az időjárástól függően ez a művelet néhány napig, esetleg egykét . hétig is tart. Amikor a sómesterek már úgy vélik, hogy elegendő kristály gyűlt össze, akkor lejtős és lépcsőzetes, betonból épült csatornákba lapátolják a sós homokot, de most már édes vizet áramoltatva át ezen a masszán. A víz a sót kioldja, a homok leülepszik, s a sós vízből — megint csak a napsütés — immár emberi fogyasztásra alkalmas kristályokat választ ki. Puskás lány a bunker előtt A sómunkások apró terme- tűek, bőrüket a mindig szeles, sós lehelletű időjárás vörösbarnára cserzette. A legizmosabb férfi sem nyomhat többet a mérlegen 55 kilónál, de reggeltől estig több tonna homokot és vizét, lapátol, mer innen oda, amonnan emide, mint a legfáradhatatlanabb vagonkirakó munkás Európában. Ázsiai emberek, végtelen türelmével, végtelen szívóssággal. Nguyen Vao, a falusi tanács elnöke elmesélte a kis község történetét és elmondta, hogy ők azelőtt rabszolgák voltak. Első hallásra azt hittem, talán a nagyobb nyomaték kedvéért említette -.a „rabszolga” szót. A sóföidá- ken aztán meg is: magyarázta mit értett ezen. A franciák a múlt század nyolcvanas éveiben, alighogy gyarmatosították Indokmát, francia állami monopóliummá nyilvánították a sópárlást. Katonai őrséget rendeltek ki minden sótermelő faluba és megtiltották a só szabad értékesítését. Két okból tették ezt. Először azért, hogy az ásványi sóval egyáltalán nem rendelkező országban csakis ők adhassák el a portékát, amelynek árát csillagászati számokban állapították meg. A másik ok: a vietnami nép soha, egyetlen percre sem adta fel a harcot nemzeti függetlenségéért. A lázadások-és helyi forradalmak egymást érték Vietnamban már a századfordulón is. S a franciak, ha másként nem boldogultak egy hegyi körzet, vagy dzsungel járás parasztjaival, egésa egyszerűen beszüntették a sóeladást. Minthogy a só ezzel az ördögi trükkel a hatalom gyakorlásának politikai eszközé-- vé vált, úgy vigyáztak a sómunkásokra, hogy azok falvaikból ki sem tehették lábukat. Élelmiszert pedig csak akkor kaptak a franciáktól, ha az utolsó grammig beszolgáltatták a termelt sót. Do Son félszigetén még ma is megvannak azok a törpe erődök, amelyeket a francia idegenlégió épített betonból a vietnamiak sakkban tartására. Minden útelágazásnál ott áll egy bunker, amely géppuskafészek volt. Egy részük ma Is az. De a bunker előtt puskás milicista lány strázsál és a bunkerból légvédelmi géppuska mered az égre, melyet a sómunkások milíciája kezel. Nem is rosszul. Az emberek Vietnamban ma már akkor is szembe merr nek nézni egy lecsapó Star- fighterrel, ha kezükben csupán egy régi puska van. Az idegek háborúját is ők nyerték meg. De a Do Son-i sópárló családok éppoly kevéssé felejtik el a légiháború első szakaszában megölt társaikat, mint azt a tényt, hogy rabszolgák voltak, mielőtt 1945 szeptember 2-án hazájuk földjén győzött a forradalom és megszületett a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Hajdú János Bodrogi Sándor: Kéi»tSp<éact 33, Hasztalan próbálta a beállott csendben magát arról meggyőzni, hogy Jana a bécsi főnökségtől ér_ kezett Mind , erősebb lett benne a meggyőződés: a magyar elhárítás már - a nyomára bukkant és az asz- szony azért kereste fel őt, hogy a letartóztatásához szükséges bizonyítékokat megszerezze. Idáig jutott gondolataiban, amikor Jana hirtelen megfordult és kezében az injekciós tűvel, szorosan az orvos elé állott. — Varsóban —; mondotta az ottani koncentrációs tábor felszámolása idején a munkára képtelen foglyokat levegőnek a vénába juttatá. sával tették el láb alól. Az ODESSZA nyilvántartása szerint a likvidálásban részt vevő SS hadosztály orvosa égy bizonyos von Gemner volt. Sajátos rekordot állított fel ez az orvos, kétezer embert nem egészen hét óra alatt tett el láb alól. — Fantasztikus, hogy mik vannak — mondta GömöryGemner és leült az asztal mellé. — A Kárpátok északi lejtői előtt vívott védelmi harc idején két orvos vadászaton vett részt. Egyikük meghalt. A közelben állomásozó SS hadosztály orvosát vonGem- nemek, a halottat Gömöry doktornak hívták. — A Gömöry név Magyarországon eléggé gyakori. — Valóban gyakori — mondta Jana — van telefonja? Gömöry némán és kínzot- tan mutatott a szoba sarkában álló készülék felé. — Ha kívánja — mondta Jana — miközben a készülékhez lépett — most felhívom a magyar belügyminisz. tériumot, úgy tudom, ők foglalkoznak bizonyos eltűnt személyek ügyével. Nekem tudniillik az a benyomásom, hogy ön doktor Gömöry, azonos azzal a Gemnerrel, aki Varsóban is, a Kárpátoknál is olyan ügyes volt, aki Schirmbaum volt SS katonát rejtegette, iratokhoz juttatta, és aki a Magyarországon élő Wocheck profesz- szor elleni merénylet értelmi szerzője ég végrehajtója. Jana mindezt a társasági asszony csevegő hangján közölte és szavainak kérő hangsúlya volt, sokkal Inkább, mint fenyegető. Gömöry felállt, egy pohárba a szifonból vizet frecs- csentett. Kiitta. — Rendelkezésére állok — mondta csendesen. — Jana egy doboz amerikai cigarettát vett elő táskájából és barátságosan az orvos felé kínálta. — Megértem az óvatosságát — mondta csendesen mosolyogva — és helyeslem a bizalmatlanságát is. Rend. kívüli a helyzet, az idő rövidsége miatt nem tudtuk a találkozót kellőképpen előkészíteni. Schirmbaum hirdetése úgy ért bennünket, mint derült égből a villámcsapás. Soha nem gondoltuk volna, hogy két ilyen tapasztalt emberünk ennyire súlyos hibát vétsen. — Mi sem értjük a dolgot — Nagynehezen kiderítettük, hol van ez a Wocheck, a Schirmbaum által hozott adatok szerint öreg ember — és amikor az akciót végre akarjuk hajtani-. kiderül, hogy egy díjbirkózó jelenik meg helyette. — Az a baj — mondta Jana szemrehányóan —, hogy túlságosan is elbízták magukat — Saját szememmel láttam. Ott voltam a presszói ban, amikor teázott — Wocheck soha nem teázott a maga presszójában, azt hiszi, hogy ezek a magyarok fejre estek? Nem számolnak azzal, hogy Wocheckért harc fog folyni? Azt hiszem, lebecsülték ellenfeleiket Lépre mentek. Felbukkant egy Wocheck, mindenki láthatta őt, mint ahogy minden hal láthatja a folyóba dobott horog végén a csalétket. Dehát mi nem vagyunk halak. Meggyőző-1 désem, hogy tervük elkészítésekor nem a tényből, hanem a látszatból indultak ki... — Milyen tényre gondol? — Arra, hogy a tudós, mióta az eszét tudja, kísérletező munkát folytatott. Talán most egyik napról a másikra teázással tölti az idejét? Inkább abból kellett volna kiindulniok, hogy melyek az ország legnagyobb vegyipari üzemei és gyárai. És hogy közülük melyek foglalkoznak műtrágya és növényvédőszer kísérleteivel. — Én orvos vagyok és nem trágyaszakértő... — Másodsorban orvos, így mondja: elsősorban az ODESSZA katonája, és mint ilyentől, sokkal több hozzáértést, gondolkodást és sokkal megfontoltabb cselekedeteket várunk... Én most elmegyek, a szállóba, ahol szobát vettem ki. Azt hiszem, a leghelyesebb az lenne, ha este 10-kor a bárban találkoznánk. Ne az asztalomhoz üljön, de ha tud, kérjen fel táncolni. Azután majd valamit megbeszélünk. Figyelmeztetem, eszébe ne jusson a magyar elhárítást értesíteni. Engem lebuktathat és Schirmbaumot is akasztófára juttathatja, de mindezt büntetlenül tenni — ebben ne reménykedjen. Amikor Schirmbaum megtudta a siófoki ház címét, kocsiba ült és visszarobogott az üdülő településhez. IJé- hány kilométerrel az üdülő- .hely előtt, az országút oldalán árnyas fák -és bokrok idilli környezetében leállította a motort. Körülnézett és úgy látta, nagyszerű rejtekhelyre bukkant. A bokrok között kellőképpen álcázva elrejtette a kocsit. Ezután gyalog folytatta az útját. Késő este érkezett meg a villához. Kaput nyitott, besietett az épületbe. Gömöry doktor vikendhá- za három helyiségből állott, a ház fölött padlásteret is kiképeztek. Schirmbaum észrevette,, hogy a padlásra két út vezet, az egyik az előszobából nyíló ajtón át, a másik pedig egy hosszú létra felhasználásával valószínűleg azért, hogy ha a házban senki nem tartózkodik, a kéményseprő akkor is el tudja végezni a sürgőssé vált munkálatokat. Schirmbaum nem volt igé. nyes és e pillanatban a mU nél nagyobb biztonságot a legteljesebb kényelmetlenségnél is fontosabbnak tartotta. Amikor a szerszámos kam. rában egy jó gumimatracra is bukkant, úgy döntött, hogy a padláson alszik majd. Minden meglepetésre felkészült: az előszobából a padlástér felé nyíló ajtót elreteszelte, széket .-állított mögé, a székre egy vödröt, a vödör tetejére pedig sep- rűnyéldarabokra támasztva néhány tányért helyezett.. Ha bárki az ajtót megnyitotta volna, a seprűnyéldarabok odébb gördülnek és a tányérok eszeveszett csörömpöléssel a vödörbe zuhannak.' Miközben mindezt elrendezte, megfordult agyában * gondolat: itt van néhány lé. pésnyire a rendőrőrszoba* bemegy, és jelentkezik így megszabadulhatna az idegsejtjeiben bujkáló izgalomtól, a felelősségrevonástól érzett évtizedes félelme lecsapódik. De ha megteszi, akkor örökre el kell Janától búcsúznia. Most gondolatban az 5 arcát látta. Ebben a pillanatban szinte nem a börtön, tői félt, és az akasztófától, hanem attól, hogy Janát soha többé nem látja. És úgy érezte, ez a bűnös és átkozott élet, amelyet eddig élt és az a távoli . lehetőség^ amelyben e pillanatban bízott, nem áll egyensúlyba» egymással. (Folytatjuk!
