Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

8. oldal KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1968. augusztus ÍC Suha Andor: Kavicsok Nagy S. Józsefi Á kereskedők kedvence “ ««ysKer, ».sails. ,é:ia®j>|áBr kicsit megiwäge*­A«® * R'SpIft, Bti&vtg aéik3g. — Ezt csomagolja külön, kösse át szalaggal, ajándékba hiszem.-é- Minket emberevőket nem érdekelnek az ékszerek, minket, ez a kövér bácsi érdekel. AZ ERŐSZAKOS KUTYA Az a kis manó, aki bennem naponként a jó és rossz ked­vet adagolja, ma, valószínű tévedésből, egy kanállal több keserűséget csepegtetett a szí­vembe. Vettem hát két cirkuszje­gyet, — vidámoljunk fiammal együtt. — Cirkuszba? A sátorba? Ebben a döglesztő melegben? — kérdik tőlem, akik tudnak az elhatározásomról. — A gyermekért a házassá­got is . kibírja az ember, pe­dig az, ugye... Egy házassági hirdetés: Az első férjem jobb sors­ra érdemes alkoholista volt. A Bosszankodva újságolom közeli ismerősömnek, Lóth Leónak, hogy az orrom előtt vitték el a csarnokban az utolsó darab májat. Nevet, s mondja: — Mert rosszul választja meg a barátait, fogadjunk, hogy nekem még lesz máj. — Kizárt dolog — feleltem —, még a vezető mondta, ha nem hisszük, hogy nincs több, bújjunk a jégszekrény­be, vagy ássuk fel a boltot. Ismerősöm mintha hülye gyerek lennék, szánakozó pil­lantást vetett rám. Aztán in­tett. — Na, jöjjön velem, bizo­nyítok. — Hű — bámuldoztam —, ha magának csakugyan ad­nak, igényelek néhány bom­bát és... és... Leintett. — Ne tegye, ha felrobban, valóban nem kapok több má­jat, mit tudom, ki kerül Fré­di helyébe. És már ott is voltunk, is­merősöm könnyedén üdvö­zölte Frédit, s aztán prakti­kusan csak annyit szólt: — Máj? A másik először nem is felelt, csak egyik szemét be­csukta. Becsukta, kinyitotta, becsukta, kinyitotta, aztán rö­viden suttogta: — Majd délbe beviszem. Leó mellékesen odavetette: — Lehet fél kilóval több, ez a barátom megkívánta. És nézd meg jól, lehet, hogy máskor is megkívánja. Hogy elmentünk, csak ámuldoztam — nahát, nahát! Az ismerősből immár barát­tá minősíthető Leó közömbö­sen mondta: — Mondom, hogy rosszul választja meg a haverjait. Szereti például a lógyulait? — Lógyulai! — csöppent el a nyálam — imádom. Egy az, hogy olcsó, kettő az, hogy jó, de három az, hogy nincs. — Magának — vigyorgott, és már húzott át oda, ahol a szegény lovak földi maradvá­nyaiért kell sorba állni De most nem volt sor, csupán az üres pulton szerénykedett néhány doboz tojás, meg ár­cédula áru nélkül. Meleg üdvözlésnek lettem tanúja. — Drága Leókám! — Aranyos Vilma bébit Vilma bébi egy százhúsz ki­ló és hatvan év körüli, sza­kállas-bajszos hölgy volt, de kötelességét férfiasán telje­sítette — ripsz-ropsz előállt a lógyulaí. Nem tudtam, hova legyek. Leó magyarázott: — Ez is haver, női haver, jó kis nagy darab havernő. Aztán odatolakodott egy kisebb darab havernő elé, az barackot, babot, krumplit, pa­radicsomot, rizst árult — na meg Leónak banánt. És ne­kem is szolidaritásból. Az ámulattól homlokomra csú szott a szemem. Leó filozo­fált: — így van ez, megfelelő haverség kell. Kor, nem — nem számít, csak kereskedő legyen. Félénken megkockáztat­tam: — Rövidáruban nincs ősz­szeköttetése? Élénken felelt: — Dehogynem, mi kell? Már benne voltam, kapzsin sóhajtom: — Minden, ami amúgy nincs! Nagylelkűen biztosított: — Lesz, ami nincs. S mel lesleg nem akar prima chilei importcipőt? önkéntelenül is felkiáltot­tam: — De hiszen már néhány hete elfogyott! Irta az újság is. Részben egyetértett velem. — Az újságban elfogyott, de amúgy még van. Nem mondtam, hogy jól kell meg­választani a barátokat? — Dehát, hogy lehet? — hápogtam — hogy lehet, hogy ilyen baráti kapcsolatokat tud teremteni? Válasza magától értetődő volt: — Mi az, maga nem tudja, hogy háztartási boltban dol­gozom? Majd kapnának frászt, nem hiánycikket, csak próbálnának kitolni velem... w Oh ez a mai ifjúság! „Mennyire elfajult ifjúságunk —, a gyermekek már egyáltalán nem engedelmeskednek szüleiknek! Közel a világ vége!" (Egyiptomi pap panasza. Egy időszámításunk előtti 2000- től származó agyagtáblán talált szöveg.) „Nem reménykedem többé népem jövőjében, ha idővel ettől a mai könnyelmű ifjúságtól függ majd ifjúságunk ösz- szeférhetetlen és kíméletlen.” (Hésziodosz mondása i. e. 700-ból. Hésziodosz az ógörög eposznak Homérosz után egyik legjelentősebb művelője.) „Ifjúságunk lenézi a tekintélyt és nem tiszteli a kort.” (Szókratész). „A fiatalok napjainkban oly kora ifjúságukban lépnek a romlás útjára és ez oly általános panasszá vált, hogy indokolt­nak tűnik: vitassuk meg a nyilvánosság előtt ezt a kérdést és terjesszünk javaslatokat a közvélemény elé az ifjúság meg j avításár a.” (John Locke, XVII. század,) második sajnos, absztinens. Keresem a hozzám illő har­madikat. A segédmunkás, ' jó képű fiatal férfi, óránként 5 forint 50 fillérért cipelte a vasútnál a hatalmas paradicsomos re­keszeket. Szóval trógerolt. A munkavezetője, irigy, fony- nyadt izmú öregember, már napok óta kritikus szemmel figyelte, milyen könnyedén végzi a fiú a munkát. Azután délben rászólt: — Jenő, már nem vagy a régi, a szezon elején szebben tartottad a ládákat és a járá­sod is veszített könnyedségé­ből. A melós tudta, hogy most a vezető belékötött. Dörmögöi t valamit, már amit ilyenkor dörmögni szokott egy melós. — Dörmögsz fiam? Ez azért van, mert nem bírod a kriti­kát. Ismerem én az ilyen fic­kókat. Fiatalok, beképzeltek, nem szeretik, ha az öregek oktatják őket. Egyikőtök sem szereti a kritikát, csak a nőt, meg a hosszú hajat — szólt még egyszer a vezető. Ekkor a fiú földhöz vágta a paradicsomosládát. Valószí­nűleg a 30 foknak köszönhető, hogy felforrt az agya, mert a következő válaszra veteme­dett: — Azt hittem, hogy órán­ként 5 forint 50 fillérért az ötvenkilós ládákat kell bír­nom, nem a kritikát... Később ráfogták, hogy ván­dormadár. Korán nősült, ráért volna még. És szegények is voltak. 1848. augusztus 12-én halt meg Stephenson György a gőzmoz- dony feltalálója. Beküldendő: vízszintes 1., függ. 13., VÍZSZ. 37. és 49. VÍZSZINTES: 1. A vasút technikai lényege és feltalálóinak zsenialitása eb­ben áll. 13. Gárdonyi színdarab. 14. Számolási tényező. 15. A csont rejtegeti. 16. A felső fok jele. 17. Szürkés, .fémfényű kris­tályos elem, ötvözet fém. 18. Német fasiszta politikus, Hitler titkára is volt. (Utolsó kocka két betű.) 19. Fővárosa Baghdad. 21. Irogat. 22. Vonj. 23. Húros hang­szer. 25. Művészet, latinul. 26. Vadászkalap díszítője. 27. Felté­teles kötőszó. 28. Betegséggel já­ró tünet. 30. Kutyafajta. 31. in­dulatszó. 33. Jó, németül. 35. Ilyen föld is van. 37. Ilyen a gőzzel hajtott jármű a közúton (folyt, a vízsz. 49.). 38. Sok ame­rikai város első szava. 39. Mi, micsoda oroszul. 40. NH. 42. Meghosszabbít, tájszólással. 44. Be­cézett női név. 46. Csont, latinul. 47. örökkévalóság, életkor latinul (+’). 49. A vízsz. 37. folytatása. 51. Ilyen tanuló is van. 53. Dal, németül. 54. összeszorított te­nyér. 56. Jól kristályosodott kvarc fonetikusan. 57. TNR. 58. Szavát se lehet hallani. 59. YTÁ. 60. Fo­lyó a SzU-ban. 62. Nyelvtani fo­galom. 63. Fővárosa: Vientiane. 64. Európai törpe állam. FÜGGŐLEGES: I 2. A pireneusi félsziget latin I » neve. 3. Biztat. 4. Egymást követő betűk. 5. Francia nagyvárosba való (első kocka két betű). 6. Argentin település a Szent­Dolgoztak, este hazamentek és azt tették, amit ilyenkor tenni kell. Három hónapig bírta. Ak­kor, vasárnap délután, amíg felesége aludt, leszökött. Ha­zament az anyjához, kért tőle egy húszast és elment a tánc­iskolába táncolni. Egy óra múlva a feleség is ott volt és szomorú szemmel táncolt egy idegen karjaiban. Tízkor hazamentek, szótla­nul lefeküdtek. A kórház folyosóján szalad­gálok le-fel és dohányzom... Odabenn az asszony vajúdik, Filmet nézek, a kórház fo­lyosóján fiatal férj szaladgál le-fel és dohányzik... Odabenn az asszony vajúdik. A tévé jelentiben szombat este mutatják a kamerák, hogy a kórház folyosóján egy fiatal férj szaladgál le s fel, és dohányzik... Odabenn az asszony vajúdik. A hetilapban olvasom, hogy a kórház folyosóján a fiatal férj szaladgál le s fel, és do­hányzik... Odabenn az asszony vajúdik. Elgondolkodom, Mi lesz ve­lünk, újságírókkal akkor, ha egyszer egy ilyen fiatal férj nem dohányzik majd? OTP-ország vagyunk. Eddig is sejtettem valamit, néhány tetemes kölcsönömbőí kifolyó­lag, most azonban teljesen megbizonyosodtam. A kisfiam Monigitárt kért és azt mondta: — OTP részletre is kapható! Én 12 éves koromban száj­harmonikát kértem és az sem tudtam, mi az a bank. KERESZTREJTVÉNY György öbölben. 7. A tűz emb­riója. 8. Tamás betűi keverve. 9. Labda a hálóban, ahogy Sze­pesi mondja. 10. ZV. 11. Hege­dű kellék (—’). 12. Fente. 13. Ez a sínpálya mozdony nélkül. 20. Heves megyei község. 22. Seb forradás. 24. Becsületet sértő hazug állítás. 26. Jugoszláviai vá­rosba való ez a szép asszony.! 29. Porrá töröd. 30. l-vel az ele­jén: abnormális. 32. Aki benne van, elég baja van. 34. „Néma” társ. 35. TDS 36. Ilyen íz is van. 41. Német író utónevének kezdőbetűjével. 42. Okos. 43. Bevetetlen föld. 45. Ro­kon. 46. Szónok. 48. Egykori fran­cia író. 49. Belgiumi város (+’)• 50. Függne. 52. Állati nagy fog! 54. Nyugat-európai folyó. 55, Vissza: testrész. 61. Asztalin vegyjele. 63. Ennek van az a bizonyos másik oldala. A megfejtéseket legkésőbb au­gusztus 19-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKÉI FO­GADUNK EL! Július 28-i rejtvénypályázatunk Megfejtése: Népregék, népmondák. Pipás kántor. A gólyához. Kelemér. A vámosúj falusi jegyző. Nyertesek: Boros Ernőné, Dal- los Irén, Gombos Pál, Lengyel Istvánná és Szilágyi Gábomé Nyíregyháza, Asbóth Elemérné encsenosi, Szilas Arturné kisvár- dai, Kiss Elemérné napkori, Spák Magdolna tímári és Sztároszta Pál tyukodi kedves rejtvényfej tő­ink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. — Visszaadod végre uv »j 'sómat?! (A Wochenpresse karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom