Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-31 / 204. szám
Síí augusztus 31. RELET-MAGYARORSZÁG T i aus Az új tanító Kezdődik az iskolai év. Uj tanítók, tanítónők érkeztek falvainkba, községeinkbe. Nemrég még a főiskola falai között tanultak, Sokan közülük fészekrakóként is érkeztek a faluba — párosával. Otthont kaptak, lassacskán berendezkednek, meghonosodnak, megismerik, meghódítják, megszeretik a falut. Az első lépés mindig ne, héz. Nemcsak az új körülmények, de az önálló, felelősségteljes munka is szokatlan. Nem mindegy tehát, hogyan fogadják a bennszülöttek az újonnan érkezőt. Nem mindegy hogyan áll községe új tanítója mellé a tanácselnök, segítségére siet-e a tsz vezetősége. S .különösen döntő — milyen szívélyesek, megértők a kezdővel szemben a régi pedagógusok. Az idén a pályázati rendszer merőben új helyzetet teremtett. A kezdő pedagógusok válogathattak a munkahelyek között. Érthető, hogy azt a falut választották, amelyik igyekezett kielégíteni legalább minimális igényeiket. Ezek között legfontosabb volt a lakás, ahol nyugodtan élhet, berendezkedhet, családot alapíthat a tanár, a tanító. Sok község vezetője megértette, hogy érdemes áldozni pedagóguslakás vásárlásra, építésre. Nem mindegy ugyanis, hogy a falusi gyerekek a városi körülményekhez hasonlóan szakosított oktatást kapnak-e, és így versenyben maradnak-e a középiskolai, egyetemi felvételnél. Nem lehet mindegy az sem, hogy nyugodt, pihent, türelmes pedagógus foglalkozik-e a gyerekekkel, olyan, aki megtalálta a számítását, szabad idejében otthonát rendezgetheti, emberi körülmények között él, és nem vágyik el a faluból. Vagy pedig albérlőként kénytelen élni, ritkán háborítatlanul, s állandóan az ideiglenesség gondolatával. Ilyen helyzetben nem csoda, ha a tanító nem tud nyugodtan összpontosítani, nincs türelme a „nehezebb” gyerekekhez. Elvágyik a községből, idejét, energiája egy részét leköti a jobb hely keresése. De addig is. míg a helyén van, nyugtalan, kedvetlen, felerö- vel dolgozik. Valljuk be, nem minden községi vezető örül a pályázati rendszernek. Az eddigi kényelmesebb volt. A község megkapta a tanítóját, tetszettek neki a körülmények, vagy nem, elfoglalta a helyét, és tanított. Valahogy kialakította a sorsát, ha nem, akkor továbbállt egy év múlva, vagy küszködött néhány évig, és csak azután adta fel. A tanácselnök ilyenkor legyintett, „majd jön másik, az is kihúzza egy da- rabik, mit csináljunk vele — vagy megszokik, vagy megszökik.” Aki még ma ig így gondolkodik, annak a községe tanító nélkül marad. Persze, nem minden községben lehet könnyen előteremteni pedagóguslakást. A lakosok összfogása, a már ott élő pedagógusok segítsége szükséges, és a tanácsi, a tsz-vezetők akarata. Az a felismerés, hogy a falu szel. lemi gyarapítását segíti elő a jól képzett új tanító. Nem mindegy tehát, jön-e, vagy elkerüli a falut, ottragad-e, vagy továbbáll. A lakás mégsem minden. A régi pedagógusok jóindulata, támogatása átsegítheti nehézségein a kezdőt. Még ott is, ahol egyik napról a másikra nem alakultak ki a legkedvezőbb körülmények. Tudnak segíteni az otthon megteremtésében, a község lakosaival is könnyebben megismertetik őket. Át kell segíteniük a kezdőt a tanítási munka buktatóin is. Nem nézhetik kárörvendve bizonytalanságát, zavarát, botlásait. Ugyanakkor az sem mind. egy, hogyan érkezik a fiatal pedagógus a faluba. Fölényes, mindent egyszerre megváltoztatni akaró szándékkal-e, minden eddigit lebecsülő, fitymáló kézlegyintéssel, vagy azzal a tudattal, hogy ő, bármilyen okos és felkészült, mégis csak kezdő, járatlan az életben. Tehát szerényen, jóindulattal közeledik-e azokhoz, akik önzetlenül segíteni akarják, vagy gőgösen elzárkózik. Ha a község vezetőiben, a régi pedagógusokban megvan az őszinte .segítőszándék, az újakban pedig az illő szerénység és beilleszkedési készség — nem lesz túl nehéz a kezdet. »» Robbantás“ megyénk építőiparában Betonrecept a yezérlőasztalról Transzportéiként a déli iparnegyedben — A méretek bizony szokatlanok — mondja Tóth Lajos az ÉVM Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat fő- technológusa, mikor a manipulációs téren nézelődünk, a vállalat új transzport betonüzemében, a déli iparnegyedben. Az üzem egyik hatalmas darujának egy-egy elemét egyszerre két autódaru helyezi a főidre, hogy megkezdhessék a szerelését. A vezérlőfülkék már oldalt várakoznak, hogy a helyükre kerüljenek. E narancssárga daruknak is hamarosan el kell készülniük, hiszen a betongyár szeptemberben megkezdi a próbaüzemelést. Szokatlan méretek Hogy a méretek valóban nagyon szokatlanok, arra hadd álljon itt egy-két adat. A daruk síneken mozognak majd. A két sín 30 méterre van egymástól, de a daru ezen túl is 6—6 méterre tud rakodni. A manipulációs térről — ahol egyszerre 15 ezer köbméter kavicsot lehet tárolni — kétszáz méter hosz- szú szállítószalag viszi az anyagot a keverőhöz. S ez még nem is minden, hiszen két kisebb szalag egészíti; ki a pályát 248 méterre. A méretek azonban nem önmagukért vannak: az anyag szinte emberi kéz érintése nélkül jut el a keverőbe. Emberek alig dolgoznak majd itt, hiszen a tizennégyes létszám szinte semmi a leendő termelés mennyiségéhez. A betongyár tulajdonképpen egy lehetőség nagyon jo kihasználásával létesült. Közt ponti elhatározás volt, hogy Nyíregyházára cementrelét építsenek. De ha azt építenek — gondolták az építőipariak. — legjobb, ha nem szállítgat- juk a cementet, s közvetlenül mellé 'építünk egy betonüzemet. így alakult ki az a fur- csa helyzet, hogy a cementrelé három nagy tartályából — amelyek az ÉVM Szállítási Vállalat tulajdonában vannak. — néhány méterre, automatikus vezérléssel kapja az építőipar a cementet. A szürke cementrelé mellett tölcsér alakú, narancssárga építmény áll. Ebben van a betonkeverő és a vezérlőterem. — Felkészültünk minden lehetőségre — magyarázza a Hódmezővásárhelyi Mérleg- gyár dolgozója, aki a betongyár „agyának” szereléséi végzi. — Az automatikus programozással tíz betonreceptet lehet elkészíteni, de emellett kézi vezérléssel bármilyen más igényt ki tud elégíteni az üzem, s ha ez a kettő véletlenül hibás lenne, van harmadik, nem automatizált lehetőség is a betongyár irányítására. Automatika magas fokon A vezérlőasztalon sárga, le kete és fényesen fémes gombok, lámpák sorakoznak, de rendkívül áttekinthetően, világosan mutatják a tartályokban lévő anyag mennyiségét, s egyszerű a programo zott receptek valamelyikének a kiválasztása is. Az építők mégis elküldték két elektrotechnikust Hódmezővásárhelyre már akkor, amikor az aütomatika gyártását meg kezdte a mérleggyár. Gondolni kell arra az időre is, amikor lejár a garancia, mert akkor is lehet hiba ebben a bonyolult szerkezetben. — Ez az üzem olyan, hogy az országban már működőket nem is lehet összehasonlítani vele — mondja a főtechnológus. — Elsősorban a kapacitása nagyobb az eddigi kis üzemeknél, automatizált, s annyira újszerű, hogy csak a most épülő többi veheti föl vele a versenyt. Óránként 60 köbméter betont gyártanak itt, annyit, hogy a városban és körzetében — ahová még érdemes szállítani, — 50 kis gép és 25Ö ember munkáját végzi el. De van megrendelésük más cégektől is, nem is kevés. — Az emberek munkája továbbra is nélkülözhetetlen lesz a vállalat számára — így a főtechnológus. — a jobb és nagyobb kapacitású gépeket megtartjuk távoli munkahelyeinken, a többit eladjuk. Korszerű módszer láncolatban Az emberek továbbra is nélkülözhetetlenek... Igen. mert az óránkénti 60 köbméteres termelés azt jelenti, hogy kétpercenként telik meg egy dömper. Úgy kell szervezni a munkát mindenütt hogy a kész betont fogadni tudják, különben nem lehet kihasználni ezt a korszerű létesítményt. (Amit egyébként a vállalat saját erőből — hite! segítségével — 11 millió forintért építtetett.) — Sajnos a betonnak van egy olyan tulajdonsága is. hogy bizonyos idő után kötni kezd — mondja a főtechnológus. — Igv aztán nincs idő még akkor sem. ha az országban először Retardolt. kötést lassító anyagot használunk a keverésnél, hanem gyorsan be kell dolgozni. Ezt központilag, úgynevezett SOP- módszerrel, sorrend programozással szervezzük meg. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a betongyártást összhangba kell hozni az építkezéseken a zsaluzással, a vasszereléssel és a beton bedolgozásával. A gyártás már a legkorszerűbben gépesítelt. szükséges, hogy a bedolgozás technológiája is fejlődjön, az előkészítésben pedig az eddiginél is jobb. magasabb rendű szervezettségre van szükség. A betongyár léte tehát nemcsak egy gyártási módot változtat meg. hanem kihat az egész vállalat munkájára. Kun István Megjegyzés: A milolai példa Úgy látszik, a milotaiak- nak jó üzleti érzékük van, hiszen a tsz kezdettől fogva kihasználja azokat a lehetőségeket amelyek a termelőszövetkezet és a körzeti föld- mövesszövetkezei kapcsolataiból eredhetnek A tsz sep. rűkötő üzemében előállított seprüt az év eleje óta a megegyezések értelmében az fmsz boltjaiban értékesíti A következő években oedis egy kosárfonó és gvékényfeldol- gozó özem felállítására 'S megszületett már az egyezmény. A milotaiak nem állnak egyedül a fehérgyarmati járásban az ilyen kez- deménvezésekben Példa iu„ kát követte a tunyogmaiölési Szabadság Hajnala Tsz is. amely Fehérgyarmaton a kórháznál állandó jellegű zöldség-gyümölcs árusítást nyitottMégis, eddig jóformán alig ismerték fel a járásban ezek jelentőségét. Es éppen e lehetőségek kihagyása, elmulasztása miatt a fehéi'gyar. mati járásban a zöldség- gyümölcs. hús és teiellátás gyakran akadozik A járás tsz-ei és fmsz-ei között az elmúlt háromnegyed év alatt az említett két eseten kívül nem alakult ki értékesítési kapcsolat. Pedig mindkét fél jól járna és a legfőbb nyertes a fogyasztó lenne Megtakarítanák a fu_ varköltséget, ugyanakkor .állandóan friss áruval tudnák ellátni a lakosságot. (hsj) Egy asszony az ezerből KONZERVGYÁR, FŐZELÉKÜZEM, HÉTKÖZNAP , Ott áll a rámpa mellett, ahová a roppant mennyiségű nyersanyag beérkezik. A nyersányagvonal csoportvezetője. Férfiaknak is parancsol. Mosolya diplomácia, az utasítások mellé, hogy köny- nyebben végrehajtsák. Neki kell gondoskodnia a beérkező áru elhelyezéséről és ütemes beszállításáról az üzembe. Ha rossz sorrendben küldené az anyagot, egy része megromlana. Ha nem lenne ütemes, leállna az uborkavonal. Mert most ez a fő áru: a hatvan vagon paradicsom mellé tizenöt vagon uborka érkezik egy nap alatt a nyíregyházi konzervgyárba. Ez az egy napi mennyiség elég volna húszezer háziasszony uborkaelte- véséhez. Dániel Andrásné, a főzeléküzem dolgozója. Egy az ezerből. Mit gondol, hogyan él, mit érez, mik a kívánságai, ezt szeretnénk tudni. A rakodók lehuppantanak egy láda uborkát, fele elgurul. — Vegye csak fel! —szól rájuk — Kilója hat-hét forint, ebből élünk! _ÉS gyöngéden tegye le a többit! A férfi félnéz, mondán akar valamit, aztán legyint Lehajol, felveszi. — Nem szeretek férfiak kai dolgozni — mondja Dániellé — akaratosak, rossz néven veszik, ha asszony rájuk szól. De rámbízták, hát meg kell lennie mindennek Szaladgál, intézkedik, izgul. Halk, de erélyes hangja hol innen, hol onnan hallatszik. Az István-bokorból jár be kerékpáron. Fél óra. Földút van, télen már háromkor cseng hajnalban a vekker, mert gyalog kell beérni idejében. Még nem késett el soha Augusztus 23-án volt öt éve, hogy itt dolgozik. Itt érte el, amit kevés asszony: a fizetése túlnőtt a férjéén. Igaz, a férje nem szakmunkás — a tejiparban dolgozik És mennyi az a több? Pontosan mondja: júliusban 2084 forint volt, mivel minden vasárnap bejött. Júniusban 1659. mert akkor egy vasárnap sem volt benn. Család? Két lánya van, az idősebbik már dolgozik, a Béke cukrászdában, a fiatalabbik 18 éves, otthon van — Azt mondtam neki: lányom, fogsz még te munkába járni eleget, most egy ki, csit még itthon leszel, mert én mindig fáradtan jövök haza, kell a segítség. Lakásuk csak öt kilométer i várostól, de mindent itt kell vásárolniok, még villany sincs, a beszerzést valamennyien együtt csinálják, apu kenyeret hoz, az idősebbik lány mást. Szórakozás? A két lány elviszi aput színházba. Már hatszor voltak idén. Kijár a két lány apuval a Sóstóra. Elviszi a két lány aput Szo- boszlóra. Mindig csak a két lány és apu? Igen, mert „anyu mindig fáradtan jön haza”. Amikor gyors egymás után kérdéseket teszek fel neki művelődésről, valami olyasmit mond, hogy azért nem olyan elmaradott ő, újságot rendszeresen olvas, többet is és már kétszer járt külföldön, 1966-ban Moszkvában, tavaly pedig a bolgár és román tengerparton. Kiderül, hogy mindkettő jutalomüdülés volt, az egyik mellé megkapta az élelmiszeripar kiváló dolgozója címet is, egyhavi fizetéssel. Itt az üzemben nemrég alakította meg tizedmagával a Rozgonyi Piroska brigádot. A tíz nő vállalásai között szerepel, hogy az idénymunkásokat patronálják. És külön: vigyáznak az étkezőfolyosó tisztaságára, rendjére soros ügyeletben. Kívánság: lakás és békés, ség Nagyon szeretne lakást, amibe mosógépet, tv-t is tehetnek. De a béke fontosabb. Ha a kettő közül kellene választani, inkább a villany nélküli István-bokor- ban éljen haláláig. Gesztelyi Nagy Zoltán 26 milliós expor A Felvonó- és Gépgyár nyíregyházi gyáregységében mintegy 26 milliós export . megrendeléshez tartozó, a radiátorfestéshez felhasználható merítő kád legyártásán dől. goznak. Képünkön: Malamidesz Miklós, Kovács Lajos, Takács János és Hegedűs József a 16 köbméteres merítőkád készítése közben. Eiammei J. felvétele Exportcsomagolás Pest helyett — helyben A Nyírség Ruházati Ktsz fölvett hat kőművest és az újonnan létesített házi brigád építi a szövetkezet leendő tanműhelyét. A tanulók jelenleg a Bercsényi és Bethlen utca sarkán tévő házban dolgoznak, s ez sem a szövetkezetnek, sem a városnak nem megfelelő (úttö. rőházat szeretnének létesíteni ebben az üzlethelyiségben). Ezenkívül szükségessé tette az építkezést két másik körülmény is. A szövetkezet raktára három házzal főépületük mellett van, s ez igen sok anyagmozgatással járt A másik ismét sokba kerüli a szövetkezetnek: az export árut a fővárosban ládázták és ott is vámolták. A szállítási költséget a szövetkezet fizette... Most megvásárolták a szövetkezet főépületével szomszédos házat, s az építkezés eredményeként nemcsak a tanműhely kerül najd ide novemberben, hanem megoldja a mostani raktározási és csomagolási gongokat is. Főként a Szovjetunióba irányuló szállításoknál lesz ez gazdaságos, hiszen az árunak nem kell megtennie egyszer sem a Nyíregyháza— Budapest útvonalat, nemhogy kétszer. Ezenkívül a raktározással járó sok anyag- mozgatás sem növeli majd as önköltséget
