Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

4 ©Ma! íretirr-M Aov a n©RS* A© 1968. augusztus 25. Kicsire nem adunk? fiz elcsúszott buborék ára Ellenőrök a csaló mérlegek nyomában Legutóbb néhány olyan em­ber indult el a megye bolt­jaiba, aki „a kicsire is ad”, akinek a grammok is számí­tanak. Az AKF kereskedelmi felügyelői, társadalmi ellen­őrök és kereskedelmi vállala­tok belső ellenőrei tartottak átfogó vizsgálatot az állami és szövetkezeti kiskereskede­lem boltjaiban és vendéglátó helyein, összesen 65 szabol­csi üzletben „faggatták ki” a mérleget, a súlyt, a folyadék­mércét... Legutóbb ilyen átfogó vizs­gálat öt évvel ezelőtt vette témájául a mérőeszközök hi­telességét. A két nagy ellenőrző ak­ció között eltelt időben szá­mos minőségi javulás történt e téren. A mostani vizsgálati jegyzőkönyv pozitív pc i- ként említi a hitelesített po­harak pótlását a vendéglátó szakmában, a fagylaltkana- iak egységesítését... Társadalmi ellenőrök jár­ták a MÉK nyíregyházi 13 számú zöldségboltjában. Egy vásárló kosarából visz- szamérték a burgonyát, az aszalt szilvát és a borsót. Mindhárom tételnél becsap­ta a mérleg a vevőt néhány dekával. — Most a vásárló károso­dott, de a rossz mérleg a bolt eladóján is megbosszul­hatja magát — mondja a kereskedelmi felügyelő. Egy másik nyíregyházi zöldségüzletben, a 34-es ugyancsak a mérleg „tréfá­ját” fizette meg egy vevő. A bevásárláskor 26 forint 30 fillért fizetett a pénztárnál, a pontos mérés pedig l forint 10 fillérrel kevesebbet kívánt a vásárlótól. A boltok gyorsmérlegein, a jól ismert „Berketeken” na­ponta olvashatjuk a felira­tot: Csak vízmértékbe állítva használható. Olvassuk, de nem pillantunk a vízmérték­re. pedig sokszor nemcsak filléreinkbe, forintunkba is kerül a légbuborék elcsúszá­sa. Az ellenőrzés többek kö­zött rosszul beállított mérle­get talált Nyírvasváriban, Zsurkon, Nyirmadán, Pusz­tadoboson és Nyírbátorban a vegyesboltok pultjain, s a nyíregyházi 34. számú zöld- séeüzletben. Az űrmértékek — horpadt, rozsdás, kopott mércék — ugyancsak a fogyasztó zse­béből veszik ki a pénzt. A hyírmadai 2 számú italbolt­ban, a tiszabezdédi 10-es ön­kiszolgálóban és a 3. számú Italboltban talált ilyen mér­céket a kereskedelmi ellenőr­zés. Elég sok helyen hasz­nálják a lejárt hitelességű, vagy az úgynevezett „kiütött” súlyokat, s ezzel is a vevőket károsítják. Az ellenőrzési jegyzőkönyv három tuzséri szövetkezeti egységet említ erre: a 3-as és a 12-es ve­gyesboltokat valamint a presszót. A vizsgálat végén a keres­kedelmi felügyelők és a tár­sadalmi ellenőrök megálla­pították, hogy a szövetkezeti kereskedelemben a belső el­lenőrzés nem tekinti fontos feladatának a mérőeszközök ellenőrzését. Az ÁKF követ­keztetését idézzük: „A me­gye kereskedelmi vállala­tait és néhány szövetkezetét — tiszavasvári és vásárosna- ményi fmsz — kivéve a sza­bolcsi szövetkezetek központ­jai érdemben nem foglalkoz­tak az 50/1960-as kormány- rendelet végrehajtásával, mely arról intézkedik, hogy a kereskedelemben használt mérőeszközöket 2 évenként kell hitelesíteni. A Kelet-Magyarország au. gusztus 1-i számában a Má­tészalka felől a kora reggeli órákban érkező vonat késé­sére vonatkozó észrevételre az alábbiakat válaszoljuk: A panaszos levélben jel­zett vonat Nagykálló állo­máson történő feltartását a Nyíregyházáról induló sze­mélyvonat 5—10 perces ké­sése okozza. Ennek ugyanis meg kell várnia a nemzet­közi gyorsot, mellyel a hír­lapok érkeznek Budapestről. A napilapok továbbítása fon. tos feladatunk, a nyíregyházi postahivatalnak más szállí­tási eszköz nem áll rendel­kezésére. A nemzetközi gyors késése átmeneti jellegű, míg a Cegléd—Budapest közötti vonalszakasz korszerűsítése és villamosítási munkája tart. ★ Zseb-menetrendünkkel kap­csolatos bírálatukra közöl­jük, hogy abban a Nyíregy­házára érkező és onnan in­duló összes személyszállító vonatokat feltüntettük, s ez jelentős segítséget nyújt a megye területén és a fővá­rosba utazóknak. Ez évben kiadott ilyen menetrendünk­ben, mivel csak házi nyom­dánkban tudtuk kinyomtatni igen költséges kőnyomattal, bővebb tájékoztatást adni nem tudtunk. A jövő évi menetrendi időszakra — Az ellenőrzés során kide­rült, hogy a boltokban hasz­nált mérőeszközök 20—25 százaléka nem felel meg a mérésügyi előírásoknak. A hibás mérlegek, mércék, sú­lyok kivonása a forgalomból, kicserélése, újabb hitelesíté­se a bolt dolgozóinak felada­ta, de a szövetkezeti közpon­tok hálózati ellenőreinek is. A rendszeres mérőeszköz el­lenőrzést csupán a tiszavas­vári és a vásárosnaményi fmsz belső ellenőrei végezték el — bizonyította az idei vizsgálat. De nem árt a háziasszony — a boltok leggyakoribb vá­sárlója — figyelmét is fel­hívni arra, hogy legyen önte­vékeny ellenőre a bolti mé­résnek. A „kicsire nem adunk” mondás mellé társít­suk ennek kontrasztját: „sok kicsi sokra megy” — a mér­legen, a súlyon, a mércén... (szilágyi) amennyiben valamelyik nyomda vállalja a nyomást — úgy az egész Szabolcs- Szatmár megyére vonatkozó menetrendi anyagot közöljük ebben a kivonatunkban. MÄV Igazgatóság Debrecen A lap augusztus 1-1 szá­mában Németh Zoltán, nyír­egyházi olvasójuk „Tűzfa­lak” címmel közölt levelé­ben az új szálloda építésé­vel a városképet rontó tűz­falak kialakulására hívja fel a figyelmet. Tájékoztatásul közöljük, hogy a hatszintes szálloda a meglévő Szabolcs, szálló, valamint a Dózsa György út 5. szám alatt lévő Nyomdaipari Vállalat épüle­tei közé kerül úgy, hogy a szállodától a Szabolcs-szálló- hoz csatlakozóan az Idegen- forgalmi Hivatal, míg a nyomda épülethez csatlakoz­tatva, annak párkánymagas, ságával azonos szinttel a Képcsarnok Vállalat helyez­kedik el. Már a tervezés úgy történt, hogy a meglévő épü­letek és az új szálloda pár­kánymagasságai és homlok­zata összehangolódjék, így a Dózsa György utcáról nem látszanak majd a tűzfalak. Nyíregyháza Városi Tanács VB építési- és közlekedési osztálya A lap megírta, az illetékes válaszol HÁRMAN a küszöbén F gLesltűszőm, hogy a Ma­gyar Népköztársaság alkotmá­nyához, népéhez hű leszek... minden igyekezetemmel azon leszek, hogy hivatali műkö­désemmel a Magyar Népköz- társaság megerősödését és fejlődését előmozdítsam.” Harsányan, öntudatosán hangzik az esküminta szöve­ge harmincnégy torokból. Fiatal tanárok, életük első munkahelye várja őket Sza- bolcs-Szatmár vidéki közép­iskoláiban. Ünneplő ruhában állanak, arcuk is ünnepélyes, a szemük ragyog. Fiatalok, tele bizakodással. A hosszú tanulás évei után most a va­lóság várja őket, ennek izgal­ma pirosítja ki arcukat. Csak egy néhánnyal be­széltem. Hárommal a har­mincnégy közül. m Báraesi Istvánon érzik, hogy a ér-' esős izgalmon kí­vül még valami nyugtalanít­ja. Bátyja, nővére már pe­dagógus szí.kebb hazája kör­nyékén. Most végezte a törté­nelem és földrajz szakot A nyírbátori Báthori gimnázium neveltje, nyírbátori kisiparos gyermeke. Különös megle­petésként érte, hogy vissza­kerül az anyaiskolába, ahon­nan kikerült. Méghozzá ne­velőnek. Kollégiumi felügye­lő tanárnak. A diákoknak, akikkel foglalkozik majd, nem egyszerűen a tanulmá­nyai, az eredményei tartoz­nak majd gondjai közé. Az egész életük. — Meghökkentett ez a be­osztás — mondja. — Mindi. azon gondolkoztam tanulmá­nyi éveim alatt, hogyan fo­gok tanítás közben nevelni is. Most, hogy rám esett a választás: csak nevelni fo­gok, néhány perc elég volt hozzá, hogy belássam: ebből sokkal nagyobb, felelősség- teljes feladat válhat, mint az oktatásban részt vevő tanáré, aki „csak” tanít, illetve, aki­nek á fő feladata a tanítás. Fél tőle? Már nem, mond­ja. Hiszen pár évvel nála fiatalabbakkal kell majd fog­lalkoznia. Biztosan megértik egymást. Az első időkben nagy segítségére lesz, hogy éppen csak kikerült a diák­életből, közel van hozzá. Ed­dig is viselt hasonló tisztsé­geket, társadalmi munkából. Most ez lesz a fő feladata. Igyekszik megfelelni neki. Szilágyi Erzsébet, a pátrohai termelőszövetkezeti tagok lánya is most végezte el a matematika—fizika sza­kot. Nem lett volna hozzá anyagi ereje, ha nem segít a társadalmi ösztöndíj. A „me­gye lányának” érzi magát, eszébe sem jutott soha, hogy másfelé menjen. Egy vágya volt csak: hogy Ujfehértóra kerülhessen. Miért? Magán­ügy. Mégis? Vőlegényjelölt? Nem. De fontos! Valami terv, valami kedves meglepetés bújkál titkolózó mosolyában, amikor elmondja, hogy eddi­gi rövid életében, ha nem is azonnal, de minden sikerült, amit eltervezett. Az utolsó BEIRATKOZÁS „Divatos szakmák" s a pályaválasztás Szabolcsban Szakemberek kiszámítot­ták, hogy az összes munka­erő — tehát a mezőgazdasá­git is beleértve — 60 száza­lékának szakmunkásnak kel­lene lennie. Ez az igény. Je­lenleg viszont a megye ipa­rában dolgozó munkásoknak csak 46 százaléka szakmun­kás. A szakmunkáshelyek 15 százalékát betanított munka, sokkal tölti be a megye ipa­ra. Ugyanakkor, amikor az egész ország építőiparában dolgoznak segédmunkásként szabolcsiak, addig a megyén belüli építőiparban az ács és kőműves helyeket más megyebeliekkel kell betölte­ni, mert nincs elég sza­bolcsi ebből a szakmából. Az ifjúság szemlélete ja­vul. A hatvanas évek elején túlnyomó többségük középis. kólába, gimnáziumba akart menni. Ma jelentős többség szakmát akar tanulni. Ta­valy 4389 általános iskolát végzett fiatal jelentkezett szakmunkásképzésre. Az idén végzettek közül már 4973. Es míg két éve a megyén belül csak 2938 szakmunkáskép­zési „hely” volt, idén már 3450 szabolcsi hely várja a szakmunkástanulókat. És a megyén kívül körülbelül ezerháromszáz hely van sza­Felújítás, csinosítás, 17,5 millióért Közeledik az új iskolai év kezdete. Az iskolák, óvodák felkészültek lakóik fogadá­sára. A nyár folyamán a mű­velődési intézmények felújí­tására, karbantartására 17 és fél millió forintot fordítottak megyénkben. Ebből az ősz* szegből az általános iskolák közel 7 és fél milliót kaptak. Az általános iskolai napkö­ziotthonok tatarozására több mint 1 millió 300 ezer fo­rintot fordítottak. Az általá­nos iskolai diákotthonok felújítási munkái 550 ezer forintba kerültek. Nevelőotthonok tatarozá­sára egymilliót költenek. A felújítási munkákra megyénk középiskolái 1 millió 600 ezer forintot kaptak, a középis­kolai diákotthonok pedig több mint 700 ezret. A me- gyge óvodáinak felújítására 2 millió forintot fordítottak. bölcs! fiataloknak, akik olyan szakmát akarnak, ami­re nincs iskola nálunk. Fiataljaink kezdik megér, teni, hogy nem irodistákra, hanem szakmunkásokra van szükség. Most következne a további- megértés: milyen szakmákra van szükség. Leg­inkább építőipari szakmun­kásokra. Ácsra, kőművesre, burkolóra, szobafestőre. Alir tudták beiskolázni az igé­nyelt létszámot. És miről kellene letennie sok fiatal­nak: egyelőre tizenötszörös volt a túljelentkezés a rádió és tv-szerelői szakmára. Tíz­szeresnél magasabb volt a túljelentkezés az autószerelői szakmára és a mezőgazdasá­gi gépszerelő mesterségre. Divatos szakmák. Első he­lyen hadd vetélkedjenek ér­té, de legyen a második he­lyen egy józanabb, reálisabb lehetőség: ez az idei beira*- kozás tanulsága. Még egy el­gondolkodtató példa: a két közgazdasági szakközépisko­lába, a nyíregyháziba és a fehérgvarmatiba a 292 he­re 624-en jelentkeztek. Aránytalanság ez is. Viszont a megyei szervek intézkedtek arról, hogy aki tovább akar tanulni, annak A fent írt címmel a Ke- iét-Magyarország 1968. au­gusztus 16-i számában je­lent meg a cikk. A Rákóczi út és a Mártírok tere sarkán bantanak régi épületet, — itt találtak emberi csonto­kat, koponyákat. A csontok eredete bizonytalan. A jelen titkának megfej­tését a múlt ismerése segít­heti elő. Tudni kell, hogy a török terjeszkedés lázas, harcos korszakában Nyíregy­házán %gy ideig hajdú erős­ség volt. Ahol erősség van, ott csatározások is vannak, s katonák esnek el. Katonai szükségtemető lehetett az említett helyen a XVII. szá­zadban, — így kerülhettek ide emberi maradványok. A hajdúk nagy részét Bocskai telepítette le a XVII. század elején az akkori Sza­bolcs megyében. Hogy belő­lük Nyíregyházára is jutott, az kitűnik az 1608. évben Kassára küldött Lónyay András és Tárkányi Fe­renc követeknek adott uta­sítások 7. pontjából, amely a „nyíregyházi falubeli haj­legyen hely. Az eredeti lét­számon felül még kétszáz „beiskolázási” helyet terem­tettek a gimnáziumokban, fé­lét Demecserben. Fehérgyar­maton. Mándokon, Üjféhér- tón és Vásárosnaményban. Aki akar, tanulhat, ha ki­maradt is máshonnan. Augusztus 21 óta tart a beiratkozás a Hatzel téren a nyíregyházi iparitanuló-is- kolába. (2600 férőhely, más­félszer annyi jelentkező.) Nem láttunk köztük csaló­dott arcokat. Jó lenne azon. ban a most nyolcadikba lé­pőknek elgondolkozni a már­ciusi jelentkezésig. Szüleik­nek is. Egyelőre a megye minden erejét megfeszítve dolgozik értük. A harmadik ötéves terv időszakára tervezett iparitanuló-iskolai tanterem­ből Idén átadják a nyíregy­házi húszat, a mátészalkai tízet, készül a kisvárdai ket­tő, a tiszavasvári nyolc és hozzákezdenek a fehérgyar­mati négy, a nyírbátori öt építéséhez. A húsz tanterem Nyíregyházán már azt jelen­ti, hogy több mint ötszáz szakmunkással többnek a képzéséhez kezdenek hozzá. G. N. Z. duk hatalmaskodását” sérel­mezi. Ahol hajdúk vannak, ott hajdúerősség is van. A haj­dúerősségek általában a kö­vetkezők szerint tagolódtak: A külső várat árok, földhá­nyás vette körül. Ezt a külső várat árok és palánk vá­lasztotta el a belső vártól, A külső volt a „huszárvárig vagy katonaváros. Ott lakott a lovasság. Később e külső várakból lettek a peremvá­rosi „kertségek”. (A kert szó eredetileg nem veteményes, vagy gyümölcsös földet, fia­nem kerített helyet jelen­tett.) A belső vár magva a megerősített templom volt. Körülötte szorongott szűk utcákban a lakosság, — Nyíregyházán a templom­erőd a mostani Kálvin tér területén az egykori, kőfal­lal körülvett régi református templom volt, melyet a múlt században bontottak le. A belső erősség maga az egy­kori Tokaji útig (mostani Rákóczi útig) terjedhetett, vagyis az újságcikkben epü. letbontás helyéig. Néni mesz- sze állt ugyanis a heíytől — meg a múlt században is — az úgynevezett kapitány lak­tanya (egy ideig a városi hi­vatalok helye). Harcos, vész­terhes hely volt a városnak ez a pontja. Halált osztogat­tak itt, s az elesett vitéze­ket el kellett temetni. Bencg János, most 80. évé­ben lévő nyíregyházi nyug­díjas tisztviselő említette nekem, hogy még gyerekko­rában a Royal-szálló (aminek neve most Béke-szálló) e tá. jón történt építésénél látta, hogy az alapgödörben süve­ges koponyát találtak, nagy hajjal, varkoccsal, — a sü­veg barna nemezből készült, alakja cukorsüvegszerű volt — Ilyen süveget viseltek a hajdúk is. Ilyen süveg több is került a Jósa András múzeumba a környéki épít­kezések során. Hajdúk lehet­tek itt eltemetve. Történelmi, régészeti szem­pontból „érdekes hely” a városnak ez a része. Célsze­rű lenne, ha a mostani bon­tást majd az alapásást a múzeum folyamatosan figye. lemmel kísérné az esetleges régészeti leletek szakszerű feltárása, megmentése vé­gett Dr Kreskai Miklós az Ujfehértóra kerülés volt. Ez is sikerült Háláról beszél, kötelességről, de látszik a szemén, hogy már előre für­készi azt a pillanatot, ami­kor — életében először fe­lelős nevelőként — szembe­néz majd azokkal a fiatal arcokkal, akikért 6 lesz a felelős. Mint egy rakoncát­lan csikó. Tolná előre az óra mutatóját, minél hamarabb bekövetkezzen ez a pillanat, a tanár életében az egyik legfontosabb. Festék nélküli csinos arcán a szolgálat alá­zata vegyül a célt ért ver­senyző boldogságával. # A harmadik borsodi fiú. Deák László, a mezőkövesdi MÁV pályamunkás fia hogyan került Szabolcsba? Egysze­rűen, őszintén válaszol: a szerelem. Menyasszonya most utolsó évfolyamos a debreceni egyetemen. Rajta keresztül szerette meg a me­gyét és ide akart jönni, ő kérte magát Szabolcsba. Ket­ten jövendőbelijével egy egész kis tantestületet kiad­nának. ö orosz—német sza­kos, a kisvárdai kislány ké­mia—fizikán A magas, nyúrga fiú sze­mét egy kis fiatalos bánat felhőzi. Kisvárdára szeretne kerülni, az imádott közelébe Nem mondja, de látszik raj­ta: „járni az utcákat, ahol gyermekként játszott, ismer­kedni az életével, környeze­tével.” Sajnos, Kisvárdán nincs hiány az ő szakágaiban. De a közeibe kerül, Mándokra... Elszomorodik. Nem követe­lőzik, csak néz. És most kü­lönös dolog történik. Ami ritkán fordul itt elő: teljesí­tik egyéni kérését. Talán épp azért, mert nem követelő­zött. A mezőkövesdi fiú szem­mel láthatóan itt, Nyíregyhá­zán kapta első igazi leckéjét szerénységből. Nem is igen van nála boldogabb ember a városban ebben a pillanat­ban. Kisvárda! Három felvillantott arcéi, három tiszta tekintet, három induló élet forrásvizébe te­kintettünk. Mindegyiküknek olyan hangosan dobogott közben a szive, hogy hallani lehetett e fiatal életek indu­lóját belőle. (gesztelyi) Olvasónk hozzászólása az „Emberi csontok a bontás helyén“ elírni cikkhez

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom