Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-03 / 181. szám

1 oldal. fPELET-MAGYARORSZÄG 1968. augusztus f.‘ 1 Dubcek rádióbeszédében hangsúlyozta Csehszlovákia hűségét a szocialista országokhoz Prága. fCTK): Alexander Dubcek, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára pénteken délben rá­dióbeszédet mondott, amely­ben többek között kijelen­tette: — Nagy megelégedéssel fogadtuk azt a tényt, hogy olyan rövid idő alatt talál­kozhattunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának kép­viselőivel. A szovjet elvtár­sakkal teljesen nyílt eszme­cserét folytattunk a kapcso­latainkkal összefüggő prob­lémák igen széles köréről. Tárgyalásaink vezérfonala január utáni politikánk és az a tény volt. hogy egy baráti ország testvéri kom­munista pártjával tárgya­lunk, amellyel szoros inter­nacionalista kötelékek fűz­nek össze bennünket. — Ószintén megmondom, hogy önök teljesen meg le­hetnek elégedve a tárgyalá­sok eredményeivel és szelle­mével. Betartottuk azokat az Ígéreteket, amelyeket önök­nek tettünk, és ugyanazzal a meggyőződéssel tértünk visz- sza, mint amellyel a tárgya­lásokra utaztunk: következe­tesen haladunk azon az úton, amelyre a Csehszlovák Kom­munista Párt és egész né­pünk ez év januárjában lé­pett. — Amikor ezekről, a szá­munkra örvendetes eredmé­nyekről szólok, nyíltan be­szélnem kell és rá kell mu­tatnom szovjet barátaink jó­indulatára és arra a törek­vésére, hogy megértsék problémáinkat és figyelembe vegyék azok sajátosságait, tiszteletben tartsák minden egyes pártnak azt az elide­geníthetetlen jogát, hogy maga oldja meg saját prob­lémáit. — A tárgyalások során szovjet barátaink meggyő­ződtek, hogy együttesen vé­delmezzük a szocialista el­ve!«** és hozzá akarunk já­rulni a szocialista mozgalom erősödéséhez. Internaciona­lista kötelességünk, hogy a továbbiakban a gyakorlat­ban bizonyítsuk. Soha nem térünk le a szocializmus út­járól, mert azt népünk dön­tő többsége, a kommunisták és nem kommunisták, az egész nemzeti front támo­gatja. — Tolmácsoltuk szovjet barátainknak a mi népeink sokszor kifejezésre juttatott meggyőződését, hogy hazánk további fejlődését a Szov­jetunióval és a többi szo­cialista állammal való köl­csönös testvéri, szövetségi kötelékekre akarják alapoz­ni. — Kijelenthetem, hogy a tárgyalások eredményesek voltak, hogy ismét folytatni fogjuk együttműködésünket azon elvek alapján, amelye­ken a szocialista testvéror­szágok kapcsolatainak épül­nie kell, az igazi internacio­nalizmus alapján, amely ma­gában foglalja az egységet és az együttműködést és ugyanakkor az állami szu­verenitás tiszteletben tartását, valamint azt az elvet, hogy minden kommunista párt a maga országában maga va­lósítja meg a népe javát szolgáló szocialista politiká­ját, amelyért — mint már többször hangsúlyoztuk — ő viseli a teljes felelősséget, a nép előtt. — Tárgyalásaink során az internacionalizmust nemcsak deklaráltuk. Mindkét fél készségesnek mutatkozott, hogy további gyakorlati lé­pésekkel mélyítse el a köl­csönös együttműködést a KGST és a Varsói Szerződés keretei között. A mj Cseh­szlovák Kommunista Pár­tunk sohasem árulta el eze­ket az elveket és továbbra is politikája szerves részének tekinti azokat. — Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy hadseregünk nemcsak a szocialista közösség védelmé­nek szilárd láncszeme, ha­nem kellőképpen biztosítja államhatáraink, s ezzel együtt a szocializmus hatá­rainak védelmét is. — Barátságra és jó kap­csolatokra van szükségünk a Szovjetunióval, éppen szu- verénitásunk és demokrati­zálási folyamatunk fejlődése érdekében. Mindamellett hangsúlyozni kell, hogy or­szágunk népének meg kell őriznie józan ítélőképességét és államfiúi bölcsességét, hogy különféle ösztönös ak­ciókat és gyülekezéseket ne használjanak fel különböző szocialistaellenes és szov­jetellenes megnyilvánulások­ra. — Meggyőződésem, hogy tárgyalásaink eredményeként nemcsak teljes jogunk, ha­nem kötelességünk is, hogy elsősorban előre tekintsünk, azokra a feladatokra össz­pontosítsuk erőnket, ame­lyeknek teljesítésére a Cseh­szlovák Kommunista Párt akcióprogram iában kötele­zettséget vállaljunk és ame­lyek megvalósításához az ágcsernyői tárgyalásokon va­lóban új lehetőség nyílt. Dubcek Itt hangsúlyozta, hogy Ágcsernyőn „szovjet barátainkkal együtt — akik­nek ezért hálánk és elisme­résünk jár — becsületes munkát végeztünk.” — Szombaton ugyanilyen céllal jövünk össze Pozsony­ban, ahová az SZKP-val egyetértve meghívtuk Bul­gária, Magyarország, a Né­met Demokratikus Köztár­saság és Lengyelország kom­munista és munkáspártjainak képviselőit is —, mondotta Dubcek, majd beszéde befe­jező részében hangsúlyozta: — A pozsonyi találkozón figyelmünket a kommunista pártok közös érdekeire össz­pontosítjuk és úgy fogjuk fel ezt a találkozót, mint gyakorlati lépést ebben az irányban, az internaciona­lizmus és a nemzetközi kommunista mozgalom érde­kében. Bfrikai iiikoniressziis fiigiritan Huszonkét afrikai ország küldötteinek részvételével Algírban tartották a harma­dik afrikai nőkongresszust, amelyen megvitatták a nők szerepét hazájuk és egész Af­rika politikai, gazdasági, tár­sadalmi és kulturális életé­ben. A felszólalók hangsú­lyozták, hogy az afrikai nők­nek részt kell venniük a ha­zájuk javát szolgáló építő munkában, fontos és haté­kony szerepet kell játszaniuk a politikai és társadalmi élet­ben. A kongresszus felhívással fordult az afrikai államok kormányaihoz, hogy ott, ahol ez még nem történt meg. ad­ják meg a hőknek a válasz­tójogot, tegyék lehetővé, hogy a nők részt vehessenek a legmagasabb igazgatási szervekben is, biztosítsák számukra a férfiakkal egyen­lő jogot a munkához és a művelődéshez. A kongresszus szolidaritá­sáról biztosította Rhodesia és Délnyugat-Afrika népeit. Együttérzését fejezte ki a vi­etnami nép hősies harcával, a Palesztinái népnek az izraeli agresszió következményei­nek felszámolására irányuló törekvéseivel. Harcok NiiSrláBsa Heves harcok dúlnak a ni­gériai Igritta térségében a kormánycsapatok és a szaka- dár biafrai alakulatok között. A biafrai rádió szerint ezek „a leghevesebb és legvérme- sebb összecsapások a hat náppal ezelőtt indított nigériai offenziva óta.” Az AFP a biafrai rádió adá­sára hivatkozva azt jelenti, hogy a biafrai egységeknek sikerült megállítani a kor­mánycsapatok előretörését. Á CSSZBT levele a Szovjet— Csehszlovák Baráti Társasághoz dozatokra, amelyeket a Szov­jetunió hozott Európának és Csehszlovákiának a hitlerista iga alól történt felszabadulá­sáért, majd így folytatja: — Mi, a szovjetunió bará­tait tömörítő sok milliós szervezet tagjai és funkcioná­riusai, továbbra is mindent meg akarunk tenni, hogy a szovjet nép, amely mindig őszinte rokonszenvet táp­lált irántunk meggyőződhes­sen: a szocialista demokrácia elveinek megvalósítására tö­rekszünk és ebben a folya­matban dolgozó népünk leg­szélesebb rétegei érdekeltek és vesznek részt. Prága (CTK) A Csehszlovák—Szovjet Baráti Társaság pénteken le­velet küldött Moszkvába á Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaságnak. — Megelégedéssel fogad­tuk azt a hírt, hogy a Cseh­szlovák Kommunista Párt KB elnöksége és az SZKP KB Politikai Bizottsága között július 29-től augusztus 1-ig lefolyt tárgyalások az őszinte barátság elvtársi szellemében értele véget — hangsúlyozza a levél. A továbbiakban a levél rá­mutat azokra a hatalmas ál­KüSpolitikai összefoglaló § Vélemények az ágcsernyői találkozó eredményeiről ífD Johnson újabb kudarcai Péntek délután és este sorra érkeztek Pozsonyba a hat szocialista ország test­vérpártjai, hogy részt vegye­nek azon a szombat reggel kezdődő találkozón, amely­nek megtartását az ágcser­nyői szovjet—csehszlovák ta­nácskozások záró közlemé­nyében jelentették bs. Azok, akiknek Csehszlová­kiában drága a szocializmus ügye, akik szívvel-lélekkel féltik a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egységének ügyét, a meg­nyugvás érzésével vették tu­domásul, hogy az ágcsernyői találkozó a teljes nyíltság, az őszinteség és a kölcsönös megértés légkörében ment végbe. Bebizonyosodott, hogy az elvtársi találkozók hasz­noson járulnak hozzá a né­zeteltérések tis*: ázásához és megfelelő légkört teremthet­nek a további pr itrlémán megoldásához. Politikai megfigyelők nagy fontosságot tulajdonítanak Svoboda elnök televíziós be­szédének, a többi közt annak a kijelentésnek, hogy az SZKP vezetőivel folytatott tanácskozás biztosítja azt a nyugodt légkört, amelyre a Csehszlovák Kommunisták­nak a párt akcióprogramja végrehajtásához szükségük van. Az ágcsernyői találkozó eredményei közül sok hír- ügynökség azt emeli ki. hogy a tanácskozó felek egyönte­tűen a KGST-n belüli köl­csönös együt+működés foko­zásának, továbbá a Varsói Szerződés keretében történő további együttműködés erő­sítésének szükségességére mutatnak rá és arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy további lépéseket kell tenni a kommunista és munkás­pártok egységének szilárdí­tására. Csütörtök este Prágábán az Óváros téren több ezer fia'al gyűlt össze, akiknek a oárt elnöksége megbízásából Josef Smrkovsky adott tá­jékoztatót az ágcsernyői -a- lálkozóról Az a tény hogy a gyűlés normális lefolyását egyes csoportok időnként provokációs kozbekiabá!" »ok­kal próbálták megzavarni, és kizökkenteni a normális me­netéből, arra u*al. hogy a jobboldal erői masukra n<*z- v-e nem tekintik kedvezők­nek az ágcsernyői találkozó eredményeit. Miközben az Egyesül* Ál­lamokban teljes erővel fog­nak az elnök választ “ló- csatározások, Johnson jelen­legi elnök — aki korábbi be­jelentése szerint nem jelölte­ti magát, de a hivatalos kor­mánypolitikát még teljhata­lommal diktálja - egyre el­szigeteltebb helyzetbe kerül, s mind sűrűbb » «vdiHkáj és ■» IrHnisztratfv összecsapás közte, valamint más politi­kusok, vagy éppen a tör­vényhozó szervek között Is­meretes. hógv az elnökjelölt- várományosok közül többen bírálják Johnson Vietnam- oolitikáját. mint McCarthy, Rockefeller, Lindsay és leg­újabban Humphrey. Az utób­bi hetekben emellett a tör­vényhozás két háza ismétel­ten leszavazta az elnök elő­terjesztését a külföldi se­gélyprogram összegének rrug- állapításában, a legfelsőbb bíróság elnökének kinevezé­se ügyében és egy sor kér­désben halogató taktikát folytat. Johnson ezekben a napokban Is újabb kudar­cokkal tetézi elnöki pálya­futását. Wiefnagni jelentés Saigon (MTI) A dél-vietnami felszabadí­tó hadsereg egy egysége csü­törtökön elfoglalta az ameri­kai tengerészgyalogosok meg­erősített állását Da Nang-tól körülbelül harminc kilomé­ternyire. Ot amerikai katonát megöltek, tizennégyet meg­sebesítettek. Ugyanezen a környéken a következő há­rom órán belül még hatszor ütköztek meg az ellenséggel. B—52-es amerikai bombázó­gépek a fegyvermentes öve­zet déli részében támadták a szabadságharcosok feltétele­zett lőszerraktárait. Bodrogi Sándor: 12, A repülőtérre egyedül ér­kezett Az útlevél és vám- vizsgálat két percnél nem tartott tovább. Azután fel­haladt a lépcsőn és elfoglal­ta a helyét a vanguardban. Újságába méiyedt. Mellette üres volt a hely, 6 csak né­hány pillanattal a gép indu­lása előtt telepedett oda va­laki. Az illető a háziszap- pan tiszta illatát hozta ma­gával. A professzor a szemüve­ge fölött oldalt lesett. El­mosolyodott. — Jól van, Hilde... Sejtet­tem... Most is mellettem ma­rad. — Ha tudná, milyen ne­héz volt jegyet szereznem! A gép felemelkedett, át­hatolt a felhőrétegen és már­is az éS kék kupolája alatt szállt. Amikor a repülőgép figyelmeztető lámpái ki­hunytak, ők is kicsatolták biztonsági öveiket. Wocheck ekkor vigyázva, széke karfájára helyezte a kezét. Nem csalódott: Hilde keze is a karfán nyugodott. — De professzor úr... — az idős lány mosolygott. Halk kattanás hallatszott, majd megszólalt a gép hang­szórója. „Villásreggeli után Buda­pest következik”. — stewar- desek kávét, sajtot, szardí­niát, kaviárt és tejet szer­víroztak. A tejpor kis négy­zet alakú alumínium fóliában volt. Wocheck feltépte a sa­játját és a forró feketébe hintette... — Budapesten leszállunk — közölte a légikisasszony. — A gép harmincöt percig időzik, majd folytatjuk utun­kat München felé. — Nagyszerű lesz — mondta Wocheck — tudja Hilde, legalább harminc éve nem jártam abban a város­ban. — Nem ismer rá a pro­fesszor úr — szólt hátra bi- zalmaskodóan az előttük lé­vő sorból egy tagbaszakadt, ismeretlen férfi. — De ad­dig is, mindig hallgasson rám, én vigyázok majd önökre. Hilde a professzorra né­zett, elmosolyodott Aztán leszállt a gép, gu­rult néhány száz métert, megállt. Wocheck is felállt és ma­ga előtt tessékelte Hilde Kraust. A légikisasszony mondott volna még valamit, de Wocheck ellentmondást nem tűrő. határozott kéz­mozdulattal elparancsolta az útból. Leereszkedtek a lépcső­kön, Néhányszor körülsétálták a gépet, azután elindultak a Ferihegyi légikikötő épületei felé. Ott az ajtók közelében szürke egyenruhás férfiak beszélgettek. Wocheck hoz­zájuk lépett. — A parancsnokukkal kí­vánok érintkezésbe lépni — mondta és lábaihoz tette a kézitáskáját... Fiatal határőr tiszt lépett a helyiségbe. Kimért udva­riassággal köszöntötte a pro­fesszort. Wocheck a kezét nyújtotta. — Bízom abban, hogy pa­rancsnok úr kellő meghatal­mazásokkal rendelkezik. En­nek alapján bejelentem, hogy Hilde Kraus nevű asszisz­tensemmel Budapesten kívá­nok maradni. — Az okmányait, ha sza­bad kémem. Átlapozta a kéj útlevelet, azután sajnálkozva adta Vissza az iratokat. — Sajnálom professzor úr., önnek athéni követségünkön módja lett volna látogató vízumot kérni. Kirándulását ott biztosan engedélyezték volna — Szíves engedőimével pa­rancsnok úr, mi nem kéj­utazásra jöttünk Magyaror­szágon szeretnénk leteleped­ni. — A főnököm disszidálni kíván — mondta Hilde — és nagyon csodálkozott azon, hogy ez a kifejezés egyálta­lán eszébe jut. A határőr tiszt meglepőd­ve nézett a professzorra. Görnyedt, fáradt, szürke ember állott előtte. — Bocsánat professzor úr... félreértettem volna? ön po­litikai menedékjogot szeret­ne hazánk kormányától kér­ni? — Vegyész vagyok, nem pedig diplomata. Maradha­tok-e, vagy sem? Újra kér­dem, rendelkezik-e parancs­nok úr a szükséges megha­talmazásokkal? Ha igen: döntsön: A gépem két perc múh’a indul. Ha ön nem ha­tározhat, teremtsen kapcso­latot a parancsnokságával. A tiszt állott és lehunyta a szemét. Mindeddig hiba nélkül látta el a szolgálatát, de soha ilyenfajta esemény- nyel nem találkozott. A le­génység számára tartott fog­lalkozásokon ezerszer el­mondta, hogy ez a kis Ma­gyarország sok gazdag és ha­talmas államnál különb, hogy itt... Sapkájához emelte a ke­zét, tisztelgett. — Professzor úr... A poli­tikai menedékjog biztosítása a magyar kormány hatáskö­rébe tartozik. Mindaddig, amíg a szükséges engedélyek megérkeznek, kérem... tart­sanak velem Önök a határ­őrség vendégei. A professzor újra kezet nyújtott — Köszönöm — mondta — de lekötelezne, ha értesítené Bálint professzort, egyete­mük rektorát. Tegye meg a szívességet, hívja fel telefo­non. Csak annyit közöljön vele: Wocheck a repülőtéren várja. A határőr tiszt egymás után három* telefonhívást In­tézett el. Budapest különbö­ző pontjairól gépkocsik in­dultak Ferihegy felé. Elsőnek a Minisztertanács két tisztviselője érkezett meg néhány kérdőívet tettek a professzor és Hilde elé. Rö­viddel utánuk a vegyipari minisztert kalauzolták a ha­tárőrök pihenő szobájába Ezt követően Bálint rektor ér­kezett. Minden vendég kávét rendelt és konyakot... A világ nagy hírügynök­ségeinek telexszobájában működni kezdtek a távírók. „A Reuter jelenti Buda­pestről : Wocheck professzor az I, G. Farbenindustrie athéni üzemének vezérigazgatója, a világhírű biokémikus, aki a menetrend szerinti Athén— München repülőjáraton szü­lővárosa felé tartott, Buda­pesten váratlanul megszakí­totta útját és a Magyar Nép- köztársaság kormányától asszisztensnőjével együtt po­litikai menedékjogot kért”. (Folytatjuk) | Kémtörténet

Next

/
Oldalképek
Tartalom