Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

íö®8. augusztus 19. KELET-MA GYARORSZAO i Matt Milliárdokkal gazdagodtunk a harmadik 5 éves terv első felében iüus Az állam támogatása Egy új Mátészalka? Helyi ipar «nk 1970-eí ír Túl vagyunk a harmadik ötéves terv első félidején. Mit sikerült elérni a kitűzött célokból; a kívánt mértékben gazdagodik-e szűkebb ha­zánk? Kérdéseinkre a me­gyei tanács vb. tervosztályán Kocsis Lászlótól és Zilahi Jó­zseftől kértünk választ. Általában kielégítően ha­lad a tervek valóra váltása. Mutatja ezt, hogy az utóbbi két évben például csak a tanácsi ágazati és lakásberu- h zásokra több, mint 336 milliós állami támogatást kr.pott megyénk. Meghaladta a húszmilliót az ipartelepí­tőre juttatott központi se­gítség, tetemes összeget je­lentettek a vállalatok saját forrásai, a községek fejlesz­tési alapjai. Mindent egybe­vetve — a minisztériumi vál­lalatok, az országos szervek fejlesztései nélkül is —> két év alatt 504 millióval gyara­podott a megye vagyona, amit csak tovább növel a mezőgazdasági üzemeknél mutatkozó intenzívebb be-. ruházás, fejlesztés. Építésre, gépi és egyéb beruházásokra Szabolcs mezőgazdaságában 760 millió forintot költöttek az utóbbi két esztendőben. A korszerű, új istállókban juh- hodályokban 16 200 férőhelyet alakítottak ki, hét és fél ezer vagon termés befogadására elegendő gyümölcstárolót, osztályozót, húsz fúrott kutat, valamint 32 kilométer hosz- szúségú tsz bekötő utat épí­tettek. Szövetkezeteink kö­zös vagyona 1.2 milüárddal növekedett ez idő alatt. Több is lehetett volna 100 millióval a már említett fél- milliárdos tanácsi jellegű gaz­dagodás, de anyag- és kivite­lezői kapacitáshiány gátolta a létesítmények megvalósí­tását. örvendetes megyénk tanácsi könnyűiparának elő­relépése. Teljes termelési ér­tékük —éppen a fejlesztések nyomán — 26,1 százalékkal növekedett, ami forintban 330,8 milliót jelent. Valójá­ban tehát máris teljesítettük az egész harmadik ötéves terv előirányzatát. Eközben egész sor új termék gyártá­sa kezdődött és 8,5 százalék­kal nőtt az export Gyarapo­dott a foglalkoztatottak szá­ma a tanácsi iparban, bővült a lakosságnak végzett közvet­len javító-szolgáltató tevé­kenység. Erre az időszakra esik a szabolcsi vasútvillamosítás, a minisztériumi üzemek — mint például az Alkaloida, a kisvárdai öntöde, stb — fej­lesztése, rekonstrukciója. Mindezek újabb százmilliós befektetéseket jelentenek, érezhetően kihatnak a megye gazdasági helyzetének ked­vezőbb alakulására. Megyénk kisipari szövetkezetei másfél ezer emberrel foglalkoztat­nak többet, s az évi termelé­sük felülmúlja a félmilliár­dos értéket. Fejlődött megyénk kiske­reskedelmi hálózata is. ÁBC- áruházak, a szövetkezeti ke­reskedelem új szaküzletei, az eladótér bővülése jelzi: el­mozdultunk a holtpontról. Az országos átlagnál gyorsabban emelkedik a kiskereskedelmi forgalmunk, amely 1967-ben már elérte a 4 milliárd fo­rintot. Terveztük, hogy a harma­dik ötéves terv végére 1270 új állami és szövetkezeti la­kást építünk Szabolcs-Szat- márban. Ebből az eltelt idő­ben máris 930 lakás készült el! Hozzászámítva ehhez a magánerős családi-, társasház építést, a vállalatok lakásfej­lesztését, két év alatt 5754 új lakást építettünk, korsze­rűsítettünk megyénkben. Ha levonjuk ebből a szanáláso­kat, a korszerűsítéseket, még akkor is 3124 család költöz­hetett vadonatúj otthonába, ami egy újabb Mátészalkának felel meg. Tíz új óvoda épült, vala­mennyi vidéken, de még így is a leggyengébben ellátott megyék közé tartozunk. Ja­í! ÍV í'gy mill iái* (I a rásárlé kosárban Hill Bölcsőde, óvoda, kórházi ágy jjjjjj Előzetes a „második félidőre“ vít a helyzeten, hogy Nyír­egyházán az idén és jövőre új óvodákat építenek, de a gondok ezzel sem szűnnek meg. Hasonlóan égető a böl­csődei helyzet, annak ellené­re, hogy 180 fős fejlesztésre került sor. Építettünk viszont két év alatt 57 új általános iskolai tantermet, de fel is számoltunk 34 elavultat. Most további öt településen 8—8 tantermes iskola építésén dol­goznak, készítését kezdik. Nyíregyházán, Vaján diákott­hon nyílt a tanyasi gyerme­keknek, 47 újabb napközis ta­nulócsoportban gondoskod­nak az iskolások ellátásáról. Megnyugtatóan alakul a szakmu nkósképzés feltétele: 1970. végéig 40 új tanterem készül erre a célra megyénk­ben. Jól halad a 170 milliós értékű tanárképző főiskola építése: már a harmadik ütemnél tartanak. A megye- székhely ékessége lesz a vá­ros nyugati kapujában a felsőfokú mezőgazdaság tech­nikum épületsora. Átadtuk a Krúdy filmszínházat. Kórházainkban 253 ágy- gyal van több, mint két éve. Ez viszont nem jelzi a befek­tetett milliókat, hiszen nagy­arányú korszerűsítést is el kellett végeznünk. A járó­beteg ellátásra új rendelőin­tézetek épülnek. Mind több törpe vízmű lesz a megyé­ben, erőteljesebb a csatorná­zás, az urbanizálódás. Nyír­egyházán sokat lendített a lakáskultúrán, hogy megho­nosodott a táv- és a gázfű­tés: mindez a kommunális fejlesztés tízmillióiból. A „második félidő” is több jelentős létesítményt ígér. Megépül a nyíregyházi köz­fürdő, kenyérgyár a megye- székhelyen és Kisvárdán, kórházi épület, új szálloda Mátészalkán, rendelőintézet Nyírbátorban, Tiszalökön. Termelőszövetkezeteink job­bára saját erőből 1988-ban épületekre, gépekre 520 milliót ruháznak be. Foly­tatják a hűtőtároló építési programot: az idén 11 tsz- ben látnak ehhez a munká­hoz, melyből év végéig ézer- negyven vagon befogadó ké­pességű hűtőház átadására kerül sor. A jelentősebb munkák közé kívánkozik a tuzséri tranzitraktár, a nyíregyházi és mátészalkai almatároló, a megyeszékhely új szállodájának építése. Ál­lami támogatás — 120 millió — segíti az ipartelepítést 1970 végéig, melynek nyomán újabb négyezer ember elhe­lyezkedésére nyílik alkalom. Folytatódik az Alkaloida le­nyűgöző méretű fejlesztése, cipőgyárat kap Nyírbátor, fafeldolgozó üzemet Máté­szalka. Folytathatjuk a sort a megyei KÖJÁL székházzal, a Nyíregyházára kerülő új középületekkel, a Sóstóra vi­vő erdei úttal, az üdülőhelyen felépülő továbbképző köz­ponttal, stb. Sok tehát a h-fr-v>vA fel. adat a harmadik ötéves terv sikeres megvalósításáért, de máris megkezdődött a me­gye távlati és negyedik öt­éves tervének előkészítése. Augusztusban sorra létre­hozzák az elemzéseket, az ezeken alapuló javaslatokat kidolgozó munkabizottsá­gokat. A párt- az állami, a társadalmi szervek képviselői éppúgy ott vannak e kollek­tívában, mint a tudományos egyesületek vezetői, a válla­latok ismert szakemberei. Az a cél, hogy minden eddiginél reálisabb terv készüljön, mely messze figyelembe ve­szi Szabolcs-Szatmár leg­fontosabb társadalmi, terme­lésisi gondjait, a helyi lehető­ségekét. Kitűnik az elmon­dottakból, hogy a harmadik ötéves terv sikeres teljesí­tésével kellően alapozzuk meg megyénk további gazda­godását. A. S. CSÁSZÁRSZÁLLÁSI EMLÉKEZÉS Tizenegyen voltak Van egy tantárgy az ál­talános iskolákban. Környe­zetismeret a neve. Már a második osztályban kezdik tanítani. Én nem is nevez­ném ennek, mert több tőle, lokálpatriotizmusra, a föld, a szülőhely ismeretére, sze- retetére, a veritékkel alko­tott szocialista vívmányaink megbecsülésére nevel. En­nek az eszköze. Termékeny magja lehet a nyiladozó ér­telmek hazafiságra, nemzet­köziségre való nevelésének. Plántálni lehet vele nemes eszméltet, gondolatokat, ha kellő ismerettel, szellem; lo_ bogi sál és elvi elkötelezett­séggel tanítják pedagógu­saink. Elsősorban nekik ajánlom • sorokat. Császárszálláson a tsz kultúrtermének bejárata fö­lött a domborműben ez ol­vasható: „Ujalkotmány Ter­melőszövetkezet, alakult 1949.” Tizenkilenc esztendő­vel ezelőtt új alkotmányt fogadott el az országgyűlés, s ez évben új élet útját kezdték kövezn,- az embe­rek Császárszálláson, mely szocializmushoz vezet. Tizenegy gazdasági cseléd, SBéÜíér k' ’te a töri' eiem- «siritóst, közöttük nyolc kommunista. Kor szerint Il­lik Ide jegyezni a nevüket: idős Hidasi Mihály, idős Császári János, idős Koós Pál, Szürke János, Jónai József, Hidasi István, idős Répánszki János, Sztányi Sándorné, Virágh János, Koós György és Tóth Imre. Néhányan kidőltek a sorból. Koós György és Tóth Imre meghalt Virágh János a nyíregyházi Dózsa Tsz-ben dolgozik. De a többiek, nyolcán, ha el is szállt felettük az évek sora, többségben kétkezi munkásai az Ujalkotmány- nak. Itt vannak körülöttünk, Molnár Imre párttitkárral együtt Emlékeznek. Idős Hidasi Mihály 78 éves, tsz-nyugdí- jas: „Úgy kezdtük, mint a tenyerem, juttatott földön, tíz-tizenegy parcellán. Ez volt a nehéz. Nekem volt két lovam, senki másnak. Ezzel szántottuk a 140 hol­dat A takarmányt úgy ad­tuk össze tizenegyen." Idős Császári János 73 éves éjje­liőr most is. Dohánypalántá­kat is nevel: „Mindenki ma­ga vetett, de a közösnek. Ami termett összeadtuk. Nem csaltuk volna meg egy. mást egy kilóval sem.” Jóna; József 63 éves. ö volt Liszkai Dezső földbir­tokos gépész-kovácsa: „Nem volt szerszám, felszerelés. Úgy vettem Bökönyben. Ez­zel léptem be, így kezdtük. Anya nélkül neveltem hat gyerekemet. 1950-ben kaptuk a „Zsuzsi”-traktort. Ezzel szántottam, vetettem. Én voltam a közös első trakto­rosa.” Sztányi Sándorné 45 éves. Könyvelő lett belőle: „Itt szereztem képesítést. Negy­venötben mint özvegy kap­tam földet. Férj nélkül gaz­dálkodtam, apósom segített. Apám, apósom, haragudtak, mikor beléptem, ők jöttek utánam. (Császár; bácsi: „Egy hétig nem szóltam hozzá.”) Történelem sorokban. Az Ujalkotmány még nem volt mérleghiányos.. Minden évben jól zártak. A 49-ben elültetett mag kisarjadt, s terebélyes fává növekedett. Ma 3500 holdon gazdálkod­nak, a nagykállói járás má­sodik legnagyobb tsz-e. Ak­kor 11 tag volt, mos-t 328, s 1100 léleknek ad biztos megélhetést. Egy pár ló volt. Most 32 lófogatuk van, 16 erőgép. 3 kombájn, sok munkagép. Tizenkét szarvasmarhával kezdték. Most 380 van. Nyolcszáz sertés, 1200 juh és 10 ezer baromfi, Tizenöt- milliót fordítottak beruhá­zásokra, gazdasági épületek­re, 3 milliót gépekre, fel­szerelésekre. A közös va­gyonuk értéke meghaladja a 25 milliót Az egy tagra eső jövedelem 18 ezer forint fö­lött van. Ez a tsz állta az 1956-os ellenforradalom viharát is. Százharminc holdas gyü­mölcsöst telepítettek. A hoz­zá szükséges alanyokat ma­guk nevelték, melynek egyik mestere a párttitkár, Molnár Imre volt. Ennek már négy­öt éve élvezi gyümölcseit a közösség. Cseléd emberek gyerekeit küldték iskolákra. Maguk is padba ültek, tanultak. Az utóbbi években harminc, negyven parasztember vé­gezte el a nyolc általánost. Gyerekeik ülnek az irodá­ban. Tizenegyen voltak. Bátrak, merészek, akik előre látták a jövőt, ma is itt vannak, ha fáradtan, öregen is. Együtt formálják a jövőt a fiatalokkal. S ez már több mint tan­tárgy abban a négy iskolá­ban, ahová az egykori cse­lédek gyerekei, 400 kisiskolás jár évente. Patriotizmus és honszere­tet, a szocialista haza épí­tésének becsülése. Farkas Kálmán NAPLÓ Szaboksország varázsa Műszaki beosztású vállalati emberrel beszélgettem. Morcosán, nagyon morcosán mesélte, hogy el kell men­nie és kegyetlenül faj a szíve Szabolcs megye után, Nyíregyháza után. Azután kiderült, hogy még itt van, hogy nem is kell iithagynia, hanem ő megy el ősszel, visszatelepedik Budapestre. Bizalmáért cserébe elme­séltem egy régi anekdotát. Tengerpart, hajók. Tömeg, kiabálás, rakodás. Egy ember fekszik a parton, két ke­ze a feje alatt és így jajgat: „Elviselhetetlen ez a mun­ka! Reggel G-tól, este 8-ig 60 kilogrammos bálákkal a háton, szünet nélkül jönni-menni a pallókon. Borzal­mas, iszonyatos!” Hallgatósága közül valaki részvéttel megkérdezi: „Szegény ember, és mióta csinálja ezt?” Mire a válasz: „Holnaptól kezdem.” A tréfán kínosan mosolygott és elmondta, hogy nem találó. Tizenegy éve dolgozik Nyíregyházán, ere­detileg 5 éves megállapodással jött, de azután is ma­radt szívesen, örömmel. Most azonban már haza kell mennie. Nem tud tovább élni Kispest nélkül, a Vasas­otthon nélkül, a régi barátai nélkül. A Gellért uszoda, a Hungária kávéház, a Westend söntése, a füst szagú külvárosi utcák .nélkül. Szeretne itt is maradni, na­gyon, és szeretne szülőföldjén is élni, legalább olyan nagyon. Persze ez a két dolog egyidőben megoldhatat­lan... És megint mondja, hogy fáj a szíve már előre. Hogy miért? Nem tudja szavakba foglalni. Valami fur­csa varázsa van ennek a városnak. Tényleg, mi is ez a varázs? Vagy talán varázslat, amely csaknem mindenkit hatalmába kerít, aki erre jár, aki rövidebb-hosszabb ideig itt él. Különös ötvözete ez a város a múltnak, a jelennek és az izgalmas jövőnek. Talán nincs is párja Magyar- országon. A Móricz és Krúdy megfestette tájak még élnek a Sóstón, a Kossuth téren, ahol egykor a Koro­nába néha a nagyablakokon lóháton mentek be a hu­szártisztek. Itt élt a legtöbb földbirtokos és itt volt a legelesettebb szegénység. Itt született, s ment messzire Mosolygó Antal, Zal­ka Máté. És Szamuely Tibor, aki eljutott a legmara­dandóbb történelembe. Váci Mihály itt tanulta, majd tanította a magyar nyelvet, s innét kellett elmennie, hogy azután gondolatban végleg és mindig itthon le­gyen. Mező Imre itt ült vonatra, hogy Spanyolorszá­gon át eljusson a Köztársaság térre és a Pártház kilőtt ablakszemű, tankágyúval meggyalázott épülete előtt meghaljon a magyar emberek jobb sorsáért. Nagyon-nagyon vonzóak a girbe-gurba tirpák ut­cácskák, a klasszikus megyeháza és ismét a Kossuth tér, amely öreg fáinak díszében minden kisvárosi terek legszebbike. ' És felépültek és épülnek az új városrészek északon és délen. Ez már a mai Nyíregyháza, kandelláberes es­ti lámpásokkal és az új házak, új lakásainak minden más városnál boldogabb új lakóival. És az emberek, akik nem rosszabbak, mint a má­sutt élők, de mindenképpen egy kicsit jobbak. Vagy ta­lán nyíltabbak. Esetleg őszintébbek. Nem mérhető ez. nem igazolható semmivel, de a varázslathoz hozzátar­tozik, sőt talán ez alapozza. Na meg kényelmesebbek Kényelmesebbek? Nem biztos, bár mindig ezért szid­juk egymást, s észre se vesszük a zűrös hétköznapok­ban, hogy a jó vágányra tett vonat mind gyorsabban szagul előre, pedig az útja még ma is mélyből visz felfelé. Minden pezseg és forr ebben a városban, ebben a megyében, minden átmeneti. Átmeneti a jövőhöz, amelynek vázlatát határozott kézzel rajzolják a zászló­vivők, de aki lát és gondolkozik, megnyugodott. Érté­kes része ez a hazának. Gazdag lesz, nagyon gozdag és lakói talán boldogok. Mindezt érzi aki ide jön, aki pe­dig elmegy az tudja is. Nem csodálkozom ismerősö­mön, hogy ugyan még itt van, de máris fáj a szive utá­na™ Ordas Nándor Jelentős villamosítási program A Tiszántúli Áramszolgál­tató Vállalat ebben az évben a megyében 45 millió forint értékű munkát végez el, közte 8,5 milliós rekonstruk­ciót. Folytatják azoknak a településeknek a bekapcsolá­sát az áramszolgáltatásba, melyek a faluvillamosítás során a közutaktól, főútvona­laktól távolabb estek. A fel­adatok még nagyok, a me­gyében a lakások 60—61 szá­zaléka rendelkezik villany­árammal, s még a jelenlegi hálózat mintegy egyharmadá- nak megépítésére lenne szük­ség a lakások teljes villamosí­tásához. A vállalat a község­fejlesztési tervekkel összhang­ban elkészülő villamosítási programokat igyekszik ha­táridőre megvalósítani. A kö­vetkezőkben a tanvavilág villamosítása kiemelten sze­repel munkájukban. Az áramszolgáltató válla­lat ebben az évben elkészíti a szatmári részen, Mátészal­kán új 120 kilowattos alállo- mását, amely biztosítani fog­ja a környező községek meg­növekedett áramellátását Ugyancsak 120 kilowattos al- állomás épül, az 1969-es <*•» ben Kisvárdáí^

Next

/
Oldalképek
Tartalom