Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-17 / 193. szám

fü68. auguszíus Í7, frELET-MÁGVARORSZJö » oTSaT A homok felett ÚJ KÖZSÉG SARJADT CSELÉDSORS 68 cselédlakás. Nem is volt annyi, mert Komaroni Mi- hályné, született Szabó An­na azt mondta: — Él még a Gellér Zsig- tnond fia, azé a Gelleré, aki­vel én egy hatgerendás szo­bában nevelkedtem. Bizonv két család voltunk egy kis szobában, előbb kevesebben, aztán tizenketten. 9 éves koromban már dolgoztam. Az anyám is sokat dolgozott, mert az uraság nem hagyta, hogy a hadiözvegy ne dol­gozzon. Ment permetezni, mi napszámban fillérekért. Ombolyon a község köze­pén cselédház áll. Egy mu­tatóban. Szürkén, ridegen, kopottan. Komaroni Mihály lakja. 237 új lakóház épült a községben. Miért maradt meg ez az egy? — A gyerekeket kellett kistafirozni. Nem tellett épí­tésre. Meg kellene hagyni ezt az egy lakást, valamiféle mú­zeumnak. Cselédsors múze­umnak. De mi lenne benne? Hol van már az a semmi, ami a cselédek tulajdona volt, a rongy, a dikó, a ka- cat, a testek savanyú szagú áporodott levegője, ami par négyzetméteren hat gerenda alá szorult. Egy szem paszuly!? Mesé­be illő szegénység. Komaroni Mihály ezt mind tudja, a cselédek közt is a legrégibb, 68 éves. — A bérem négy mázsa búza, 16 mázsa rozs, 40 pengő és egy hold kommen- ciós föld volt egy évre. Ne­kem hatodmagamra, másnak tízre, 12 szájra. — Készpénz egy fillér ju­tott egy családnak egy nap­ra. Sóra, paprikára, ruhára? Felnőttnek sörre, borra, gye­reknek cukorra, csokoládéra? — Ugyan már. Gondoltunk Is mi sörre, cukorra. Vasár­naponként csülköztünk, lap- táztunk, egyszer meg építet­tünk egy kuglipályát. Hát ez volt. Néha mértek egy kis bort, de levonták. Mégsem kellene lebonta­ni, ha úgy adódna azt az egyetlen cselédházat. ÜJ KÖZSÉG Az első házat 1954Tben Bige György építette. Aztán •gombamód szaporodtak a házak, kialakult nyolc utca. Az ötvenes években fur­csa karavánokat láttak vo­nulni a nyírbátoriak. 20—25 szekér egysorban. Egy-egy ház alapozásához 200—300 mázsa terméskövet szállítot­tak. Kelemen István a tsz elnöke emlékezik rá: — Mentünk mindannyian. Ki lovas szekérrel, ki tehenes szekerével. így hordtuk a házak anyagát közösen a községbe. A házak építésé előtt azon­ban volt még valami. B’öld- osztás, honfoglalás. — Nyilat húztunk. Egy kalapba beleraktuk a papír­kockákat és mindenki vett belőle A szerencséje verje. Ezt a nyilhúzást ma is fenn­tartjuk, igazságos. Eltűntek a cselédlakások. Helyükön 1947-ben község lett. Az egykori Lógota pusz­ta, illetve Zsuzsanna major az Ömböly nevet kapta. Húsz évvel ezelőtt térképen ez a név még nem szerepelt. Miért lett Ömböly a köz­ség neve? Berecki Imre ta­nácselnök azzal magyarázza, hogy a tatárjárás idején már létezett egy Ömböly. A név­adás idején a Művelődésügyi Minisztériumban ennek hi­teles nyomára bukkantak. Lehet. Lehet, hogy a régi világot a századokkal előbbi házak romjai csakúgy, mint a cselédházak romjai ott la­pulnak a homok alatt. De mi dolgunk is ezzel. A ho­mok felett új község sarjadt, s a tanácselnök sorolja: — 237 új ház épült. Négy­tantermes iskola, három szolgálati lakással, tanács­háza, orvosi rendelő, kultúr- ház, könyvtár, üzletház, út, villanyhálózat épült, össze­sen 14 millió forintba ke­rültek ezek a létesítmények. Ebből 700 ezer forint KÖFA, félmillió a társadalmi mun­ka. — A cselédek többségük­ben analfabéták voltak. Ma már nincs analfabéta. Az öregek is elvégezték az is­kolát, levizsgáztak. 28 tele­vízió, 186 rádió van a falu­ban, egy lakosra másfél kö­tet könyv jut. 113 Szabad Földet, 33 Kelet-Magyaror- szágot és 23 Népszabadságot, meg folyóiratokat járatnak, olvasnak a községben. Csak csodálni lehet a község rendezett arcát, a parkot a főtéren a nagy ab­lakos házakat. Bige Györgyné ringatja ölében miskolci unokáját és mondja: — Ahogy kiköltöztünk a cselédházból, összedőlt. Ma­gam sem tudom, hogy hogy is hoztuk össze ezt a házat. Nem volt könnyű. A község elsőnek épült há­za kétszoba konyhás, üvege­zett verandás, a szobák par­kettázottalt. Az udvaron a húsz évvel ezelőtt ültetett gyümölcsfák lombjai rezeg­nek a gyenge szélben. — Izinger urnák (tiszttartó volt) nem volt parkettás la­kása. GAZDAGSÁG > — Az első tsz az ötvenes években alakult. Amikor meghallottam, hogy engem akarnak elnöknek választa­ni, inkább elmentem En- csencsre a gépállomásra dol­gozni. Kelemen Imre egyszer je­lölt volt, aztán 1959-ben mégis tsz-elnök lett, de pár év múlva lemondott, most évek óta újra ő az elnök. Miért fontos ez? Az igazság­hoz tartozik, mert mint Ke­lemen Imre, úgy szinte a község egész férfilakossága néhány sorsdöntő pillanat­ban „vendégjárást” ; csinált. Most nevetnek, derülnek rajta. — A szervezés idején ki merre látott ment. Aztán mégiscsak négyen maradtak egyéni gazdák. Most bánják. Egy már leadta a földjét, három kínlódik. A tsz főagronómusa To- mosovszki József jövevény lakosa Ömbölynek. Négy éve érkezett Debrecenből motor- kerékpáron, ott is ragadt. Ö mondja: — Tavaly 22 ezer forint felett volt az egy tagra eső jövedelem. Ez azonban meg­tévesztő, mert volt olyan tsz-tagunk, aki 30—50 ezer forintot kapott. A községnek közel ezer la­kosa van, a tsz-ből élnek. Abból a tsz-ből, amit sokan nem akartak, ami elől ven- dégjarásra mentek, amit most semmi másért fel nem cserélnének. — Tizenhétmillió a tiszta vagyon. Tíz erőgépünk van, de állandóan gyarapodunk. Tavaly magas törzsű kösz­métét telepítettünk, most kosárfonáshoz füzest létesí­tünk, cirkot vetünk, hogy így is szaporítsuk a jövedelmet. A községben a házépítés még nem fejeződött be. Van aki a cselédlakás elhagyása után már második házát építi. Az első kicsi volt, szö­kős. Egy új ház most súlyos ezresekbe kerül. Az emberek azt gondolják és cselekszik is, mire másra költenék a pénzüket, új házra, szép ke­rítésre, ruhára, meg minden­re, ami kell. — Izinger úrnak ne™ volt parkettás lakása. Seres Ernő Szánalom Tahi László: Etuska hirtelen az orrom alá tartotta a jobb kezét. Öt lila- vörös, cinegetojás nagyságú és formájú foltot láttam. Hig­gadtabban szemügyre véve, könnyűszerrel megállapíthattam, hogy Etuska körmei­vel állok szemben. — Szép? — kérdez­te, s hangjában any- nyi vidámság csen­geti, hogy azonnal megéreztem: csak igennel felelhetek. — Mem! — mond­tam határozottan. A világért sem akarom azzal állatni az olvasót, hogy az őszinteség bajnoka vagyok. Azt azonban határozottan állítha­tom, hogy bizonyos helyzetekben képte­len vagyon füllente­ni, A szánalom pél­dául gyakorta térit le az igazmondás út­járól. A félelem, vagy akárcsak az opportu­nizmus sohasem. Sőt, Ha az igazmondás — mint a fent emlí­tett esetben is — bá­torságot igényel, va­lósággal szenvedé­lyemmé válik. Már sokak barátságát veszítettem el emiatt — Ez nem szép!? — kiáltott fel Etus­ka, s hangjába a dia­dalmas vidámság he­lyett immár gúnyos, felháborodás ve­gyült. Nem voltunk any- nyira közeli ismerő­sök, hogy szó nélkül faképnél hagyott vol­na. Ezért nyugalmai erőltetett magára s ezt kérdezte: — Nem mondaná meg, hogy miért nem szép? — Szívesen. Etuska. Azért, mert nem tet­szik nekem. Termé szetellenes. Feltűnő. A magam részéről a köröm fehérjét is reklamálom tiszte­lettel. Hol a fehérje? Persze, hiába akar­tam tréfpra fordítani a dolgot, a „nem" amelyet oly kegyetle­nül kimondtam, ele­jét vette minden tré­fának. — Maga különc... — mondta, de láttam rajta, hogy legszíve­sebben félkegyelmű­nek mondott volna. Már ezt persze nem hagytam. Sok min­dent lehet rám mon­dani, de hogy... — Úgy... Hát ha én különc vagyok, akkor különc a fér­fiak kilenctizedrésze. Nem ismerek férfit, akinek az ilyen véres karmok tetszenek. Miska barátom, ked­ves, ízléses ember egyébként, s a leg­jobb családapa, már csomagolt a múlt­kor, amikor a felesé­ge végre lemosta a körmeit. — Szegény asz- szony... — En Miskát saj­náltam. De nézze csak, Etuska... Köztu­domású, hogy maguk a nők egymás szá­mára öltözködnek s egymás számára fes­tik a körmüket is Miért viselkednek úgy, mintha érdekel­né magukat a mi véleményünk? Ma­guk csak használja­nak lila körömlakkot, mi majd bosszanko­dunk miatta, s az élet megy tovább. — Téved — mond­ta szelíden — min­ket igenis érdekel a maguk véleménye. De csak akkor, ha egyezik a miénkkel. — S a Gyuszi? A férje? Neki tetszik? — Az ő véleménye sem érdekel. Ismét az orrom alá tartotta a kezét. Kör­mein szikrázott a napsugár. — Napokig szalad­gáltam ilyen lakk után — mondta szo­morúan — so meg­takarított pénzem egy része ráment. Csakugyan nem szép? — Csak vicceltem, Etuska. Hiszen tudja, hogy milyen tréfás kedvű ember vagyok. Hát hogyne volna szép. Mulassa a má­sik kezét is. — Tessék. — Nagyon szép Igazán nagyon szép... — bólogattam, mert erőt vett rajtam a szánalom. — Akar ilyet ven­ni a feleségének? — Köszönöm, Etus­ka. ö is ezt használ­ja. Vigyázat: trükkfelvétel. Ugyanis a kép. amit itt lát az olvasó, valóság is meg nem is. A nyíregyházi Jókai teret ábrázolja egy év múlva. Ilyen lesz az új autóbuszpályaudvar váróterme. Maga a pályaudvar az évek során kiépül egészen a Nyírfa térig. Mához egy év­re ebben a kör alakú pavilonban válthatja meg a jegyét, ihatja meg az üdítő italát a megyeszékhelyre utazó vagy innen induló autóbuszutas. cieu emi, fotomontázsa Melléküzemág, szakemberellátás A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság az utóbbi hó­napokban ismét több száz szakember és társadalmi munkatárs közreműködésé­vel folytatott vizsgálatokat. Felkerestük dr. Páles Gyu­lát, a KNEB elnökének helyettesét, aki mindenek­előtt a mezőgazdaságot érin­tő vizsgálatok eredményei­ről tájékoztatott bennünket. — Mostanában nemcsak a szakembereket s az érintet­teket, de a közvéleményt is sokat foglalkoztatja a tsz-ek melléküzemági és kiegészítő tevékenysége. Milyen ta­pasztalatokat tárt fel erről a KM. 11 vizsgálata? — A lefolytatott vizsgálat eredménye — összegezve — az, hogy a tsz-ek ilyen irá­nyú tevékenysége alapvető­en helyes irányban fejlődik: kedvezően befolyásolja a közös gazdaságok jövedel­mét, segít; a belső tartalé­kok feltárását, a munkaerő egyenletesebb foglalkoztatá­sát, s hozzájárul a falusi szükségletek jobb kielégíté­séhez. A tevékenységi körök ész­szerű bővítéséből származó jövedelmek igen sok szö­vetkezetben elősegítik a me­zőgazdasági alaptevékenység gyorsabb ütemű fejlődését. A keveréktakarmányok elő­állítása, továbbá a nagy­iparral történő kooperáció­ban (esetenként attól füg­getlenül is) megvalósuló zöldség-, gyümölcs- és sző­lőfeldolgozás, a helyi tejfor­galmazás, valamint a tej- feldolgozás melléktermékei­nek hasznosítását szolgáló vállalkozás és minden olyan tevékenység, amely az áru jó minőségének megóvásával és a forgalmi költségek csökkenésével kapcsolatos, gondos szervezés esetén rendszerint jól szolgálja a mezőgazdasági termelés fej­lesztését. Kedvezőek a ta­pasztalataink a tsz-beruhá- zások önálló kivitelezése és a falusi lakosság szükség­leteinek megfelelő szolgál­tatások bővítése terén is. Az új gazdasági mecha­nizmus kibontakozásával módosulnak a mezőgazda­ság; vállalatok, valamint a felvásárló és feldolgozó nagyipari vállalatok kapcso­latai és az új munkameg­osztás alapján a szükséges kooperáció változatosabb megoldásai lépnek előtérbe. Ezért egyrészről hatéko­nyan támogatni kell a ter­melőszövetkezetek tevékeny­ségének ésszerű kiterjeszté­sét, másfelől tanulmányoz­ol kell mindazokat az új Beszélgetés a Ki\EB elnökhelyettesével néhány időszerű tsz-problémáról problémákat, amelyek a fej­lődés során a feldolgozó nagyiparban, az áruforga­lomban és a termelőszövet­kezetekben — egymással kölcsönhatásban — felvetőd­nek. A támogatás módjára és a káros jelenségek kikü­szöbölésére javaslatainkat már eljuttattuk a megfelelő i n tézmény ekh ez. — Milyep tapasztalatai vannak a népi ellenőrzésnek a mezőgazdaság szakember- ellátásával kapcsolatban? — Az elmúlt években a szakemberképzéssel foglal­kozó országos szervek érdek­lődésének középpontjában „a képzés; keretszámok” álltak; ezek kialakítása körül folyt a vita, és eléggé háttérbe szorult a színvonal követel­ménye. Tisztázatlan kérdé­sek vannak még az új kö­vetelményeknek megfelelő iskolatípusok megítélésénél, az egyes tanintézetek terü­leti elhelyezése és a fejlett nagyüzemi gazdálkodás ál­tal igényelt szakképzés spe- cializáeiója körül. Vizsgála­tunk szerint az elhelyezke­dés; nehézségekből tévedés arra a következtetésre jut­ni, hogy több szakembert képeznek ki a szükségesnél. E nehézségek nagyrészt ab­ból származnak, hogy ma még a szakvezetői munka­körök jelentős hányadát olyan dolgozók töltik be, akiknek nincs megfelelő szakképzettségük. A volt Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó szervek felső- és középfokú szakképzettséget igénylő munkaköreinek je­lentős részében dolgozóknak nincs meg az előírt szak- képzettségük. A mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­nek évéiben mindez nem okozott társadalmi méretek­ben jelentkező nehézsége­ket. Az elmúlt esztendők­ben a mezőgazdasági nagy­üzemekben a gépesítés és a kemizálás gyors ütemben fejlődött, s ez megköveteli, hogy az irányítást és a technológiai folyamatok szervezését minden fokon megfelelő szakemberek vé­gezzék. Az öntözéses gazdálkodás, a nagyüzemi kertészet, a szőlő-, a gyümölcstermelés és feldolgozás, valamint az állattenyésztés és hizlalás ipar; jellegének kiszélese­dése is jól képzett szakem­bereket igényel. Mindez — a mérnökök mellett — meg­kívánja az agrár-közgazdá­szok és üzemgazdászok na­gyobb számban, magasabb nívón történő képzését és racionális foglalkoztatását; az „üzemmérnök” típusú, felsőfokú technikumi felké­szültséggel rendelkező kö­zépszintű vezetők alkalma­zását, nagyszámú technikus- brigádvezető működését, százezrekre menő, képzett szakmunkás foglalkoztatását. A szükséges szakemberek képzésének feltételei általá­ban jók. A tanintézetek te­rületi elhelyezkedésében — amely a beiskolázás és a szakemberek végleges elhe­lyezkedése szempontjából na­gyon fontos — továbbá a tananyagok korszerűsége, és a szakképzés minősége te­kintetében azonban még sok a tennivaló. (Például a Dunántúlon nincs kertésze­ti felsőfokú technikum.) — Úgy tudjuk, hogy elké­szült a KNEB második félévi ellenőrzési tématerve is. Mi lesz az ellenőrzések fő irá­nya a második tél évben? — A kormány és a KNEB által jóváhagyott munka- programunkat a sajtóval már ismertettük. Itt talán csak arra utalok, hogy vizs­gálataink nagy része — pél­dául a járóbetegellátás és a lakosság számára szüksé­ges szolgáltatások helyzeté­nek vizsgálata — nagyon közelről érinti a dolgozók életkörülményeit és igényli a szakemberek, a lakosság aktív támogatását. Vonat­kozik ez megyei bizottsá­gaink saját vizsgálataira is. Fontos feladatunk lesz, hogy figyelemmel kísérjük az új gazdasági mechaniz­mus kibontakozásának kö­rülményeit, főleg abból a szempontból, hogy egyre ja­vuljanak a megvalósulás feltételei. Mindenkor fel­adatunknak tekintjük, hogy a törvény erejével fellép­jünk a felelőtlenek és a gazdasági bűncselekmények elkövetőivel szemben. Emel­lett most a szokásosnál na­gyobb energiát kell fordíta­nunk a restség és a bürok­ratikus akadályok elhárítá­sára, a jó és hasznos kez­deményezések sarkantyúzá­sára, támogatására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom