Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
HA HQ Hangsúly A Nyíregyházi Rádióban hallottunk egy riportot: öregekkel beszélgettek. Az egyik asszony, — mint kiderült a jövedelem forrása a tsz-házíáji és 260 forint nyugdíj — a kérdésre, segíti-e a fia, így szólt: — El se fogadnám tőle, kell nekik az a kereset. Er meg jól megvagyok. — El se fogadnám tőle. , A fogalmazás elgondolkodtató. Nem azt mondta, hogy nem fogadtam el tőle, óh nem. El se fogadnám! A f a nem tette ki kísérte: :k (ped’3 két autója van), talán nem is gondolt rá. hogy megkísértse az idős és may : yos édesanyját hiszen- az o ;'an jól megvan. A közösség. adja a háztájit, meg azt a nyugdíjat. Istenem. mi kell egy öreg asz- szonynak. Hiszen a múltban még az sem volt neki. Megvan, hát jól van, hát. És azután kérem szépen az a két autó sok gonddal járhat, ez közismert dolog. Még eggyel is sok baja és kiadása van az embernek, adó, javítás, ha rádió is van benne, azért külön kell fizetni. Az autóhoz aztán más igények is vannak. Az nem arra való, hogy valahol porosodjon, azzal utazni, kirándulni, üdülni is menni kell. Pénz, pénz, pénz... Hogy is jutna eszébe megkérdezni az édesanyját, hogy küldjön-e neki pénzt. Esetleg minden hónapban iOO forintot. Esetleg minden hónapban 200 forintot. Vagy — uram bocsáss meg ez eretnek gondolatért — esetleg 300-at. Hiszen mire költené? Megvan neki ott mindene. A krónikás nem kívánja kommentálni az ügyet. Csupán reménykedik, hogy egyszer talán elrozsdásodik az a két autó, és megöregszik az az ember. Es milyen jó lenne, ha neki is meg lenne késő öregségére mindene. Hogy az ő fiának, vagy lányának se jusson eszébe, őt táí«wgatni, hiszen minek? Egy öregnek már nincs igénye, beosztja azt, ami van. Adjon hálát a jó istennek, hogy nem zavarja ki éhenhalni az istállóba. Mint ahogy tette volna vele a régi rendszerben. O. N. Ijabb ásatások Beie^su rán v ban A már korábban feltárt cserépégető kemencék környékén újabb ásatások kezdődtek Beregsurányban Csal- lány Dezső kandidátus, a Nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója vezetésével. A kutatások egy feltételeseit honfoglaláskor! falu fel- Mcásara irányulnak. Város A porta a kapuval kezdődik. Kinek milyen u kapuja, olyan a portája is — szokták mondani. Van benne sok igazság. Nézzük csak meg az otthonát szerelő falusi embert, milyen büszke az a portájára nyíló, egyszerűen csak rendes, gondozott, vagy éppen szép díszes vasrácsos kapujára! ö tudja, ezen keresztül vezet az út a portájára, házába, ahol a barátot, idegent fogadja. Szimbólum is a kapu. Tükrözi a gazda gondosságát. házának, portájának tisztaságát, szereteíét. De nemcsak a kis portákra nyi- ló kapukkal vagyunk így. Nem csupán ezek gondossága vagy elhanyagoltsága bizonyítja vagy éppen cáfolja rendszeretetünket a szülőház. az otthonunk iránt, hanem a szélesebb, a nagyobb kapu is, mely a tágasabb portára városunkra nyílik. Régen a városkapuk védelmet nyújtottak, zártak voltak. Emlékezzünk csak Bizáncra, Pest-Budára, vágj’ Becsre, melynek kapui oly díszesek voltak, gondozottak és erősek, s ugyanakkor elzárták a szemlélődő elől a várost. Ma a városok kapui nyitottak, kitárulkóznak ország-világ előtt, s szinte hi- vogatóan mutatják: nézzétek ime ilyen a mi városunk. A vonattal érkező idegen és barát első, kellemes vagy kellemetlen benyomását a városkapuban szerzi. Ez a városkapu tehát á lokálpatriotizmusunk jelképe is kissé. Erről is megítélik az emberek, hogy a város lakói szeretik-e és mennyire szeretik városukat. Szűkebb hazánk, a Nyírség kapuja Nyíregyháza. Itt, a modern, de már-már szűk állomáson „fogadjuk” a városba érkezőket. A kép Impozáns. Szemben a széles, a változó építkezési stílust magán viselő, de mégis harmonikusan egybeolvadó Arany János utca pasztel színű épületeinek sora nyúlik a kecses testű víztoronyig. Nyílegyenesen. Körülötte játszóterekkel épített háztömbök üzletekkel. Immár tizenharmadik esztendeje épül kemény munkával * városkapu. A város vezetőinek, tervezőknek, mérnököknek a gondolatai öltöttek „testet”, formálódtak kellemes városképpé abban a munkában, amelyet építők ezrei és ezrei végeztek itt télen-nyáron. Ök az alkotó emberek legbüszkébbek e városkapura. Hiszen kezük munkája nyomán tűnt el a régi, az ósdi, s született meg az új, kényelmes otthonok, parkok, terek stb. Elismerés élte mindazoknak, akik ebben serények voltak. De még nem teljes pompájában nyílt ki honosabbá, s a városba érkező még barátságosabb fogadásának gátat vet sokszor az anyagi, a sok egyéb más gond is. Ha most mégis a türelmetlenség hangján szólok, az nem ennek szól, hanem a nagyobb törődésnek. S ezért engedtessék meg, hogy aggályoskodjak, s lokálpatriotizmusra szólítsak fel. Egy kicsit több törődésre, több gondoskodásra, a város szeretetére. És azt hiszem ez nem is hiányzik. Valójában csak a közeljövőben lesz igazán szép az állomás előtti Szamuely tér. Végre szobrot kap a nemzetközi munkásmozgalom nyíregyházi szülötte. Az állomás elől a városra nézve bal oldalt, az új házak előtti parkban helyezik el. A Képzőművészeti Alap biztosítja a fedezetet, de sajnos még nem jelölték ki a művészt, aki azt megalkotja. Jó lenne, ha a Tanácsköztársaság 50. évfordulójának tiszteletére elhangzana a felavató beszéd is. A városkapuban jobbra kapu egy volt olajgyár kéménye nyúlik a magasba, mely rontja az összképet. Ezt idővel lebontják, s előtte nyolc- • emeletes százlakásos sáv- üáz épül majd, mely ezt a részt lezárja. Baloldalt a MÁV derítő felépítménye csúfítja a városkaput. A MÁV illetékesei ígérték, hogy megépítik a szennyvíz- csatornát, s akkor lebontásra kerülhet a derítő. Ennek a terve már készen van. Rajtuk a sor, hogy aztán e területen később, mint azt tervezik egy tizenöt-húszemeletes épület nőjön ki a földből. Ezekhez pénz kell és nem is kevés. De az Összefogás, az összehangoltabb munka is szükséges Szép, szép az állomás előtti park, de sivár. Tudom, most vízhiány van — de nem lesz ez így mindig! — s mennyire üdítő lenne, ha épülne itt egy szökőkút, vagy vízcsobogók, s hátha még éjszaka is világítana! A park a gyerekeké, pihenőké, öregeké. Szükség lenne itt egy tej ivóra, fagy- laltospavilonra. Tervezték is, de aztán meggondolták magukat az illetékesek. Vajon miért? Igaz eltűnt már innen a cserjés, de most kinőtt a dudva. Hol van a Nyírség jellegzetes fája a nyír? Elkelne, s végig kellene ültetni vele a sivár Arany János utcát, s több gondot fordítani az itt elhelyezett kővirágvázákra. Üresek, porosak, gondozatlanok. És az út! Már a múlt esztendőben befejezték a víz-, szennyvíz-, gázvezetékek lefektetését, s be is vezették a lakásokba. Elhárult az akadály. Elkészülhetne a végleges út a Jósa András utcáig. A sok bontással, építéssel az ideiglenesen épített járdák sok helyen veszélyessé váltak. A végleges, korszerű járdák tervei készen állnak. Rendelkezés szerint átadás után a Kertészeti Vállalat köteles egy évig gondozni, ápolni, locsolni az itt megépült parkokat. Szomjaznak a növények, alig van fa, kiszárad a fű. Hivatkozhatnak a vízhiányra. Kétségtelen, de ezek is élőlények. De az itt lakó emberek is jobban gondoskodhatnának ezekről. Társadalmi összefogással, hiszen nemcsak mondani, hanem tettekkel is bizonyítani kell a város szere- tetét. Egyik nyíregyházi patrióta újságolta, hallotta, hogy sétányt építenek az Ér-patak partján. Aztán kissé bizal- matlankodva hozzátette: szeretnék én ott sétálni. Valóban elkészült a nyíregyházi Gangesz — partjának rendezési terve. „Bélelik” már a csatornát, sok-sok munkát fordít rá a Felső-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, s a tervek szerint a Vasgyár utcától a Móricz Zsigmond útig az Ér-patak partján nyír és fűzfákból parti sétányt építenek. Itt a városkaput szeli keresztbe a csatorna, s ez a sétány nemcsak új színfoltja lesz Nyíregyházának, de a városrésznek a tüdeje is. így épül, alakul, formálódik a városkapu. A teendők között vannak olyanok, amelyek megvalósítása néhány esztendő munkájába telik pénz szükséges hozzá, s van közöttük jócskán olyan is, amelyet már most, azonnal meg lehet és meg : kell valósítani. Szimbólum is a városkapu. Tükrözi lakóinak gondosságát, a város iránt ér- ; zett szeretetünket. Igazán j akkor vagyunk és leszünk : lokálpatrióták, ha ennek szebbé, kellemesebbé és otthonosabbá tételéért összefogunk, mindent megteszünk. S, ahol már csak a vessző hiányzik az i-betűről, nem késlekedünk azt oda is tenni. Farkas Kálmán Régi és új W . . (MTI foto) Baranyi Ferenc: Aratni kell. Az életet csak a levágott rendek adják, előbb kell mindig a kenyér, mint a bennünk növő szabadság. Aratni kell. Évszázadok keserve bennünk lassan enged. Lelkünk sokára lesz szabad? Nem számít. Vágni kell a rendet. Aratni kell. Vad jégeső leselkedik a jó vetésre. Viharral is megvív a nép, arany kévére hull a vére. Aratni kell. Nem hajt az úr, csupán jótékony ősi ösztön, amig földből jön a kenyér, veriték is szakad a földön. Aratni kell. Az életet csak a levágott rendek adják, előbb kell mindig a kenyér, mint a bennünk növő szabadság. Arani kell Urak, papok kezében volt soká az ostor, nekünk csupán silány ocsu maradt a csont-törő robotból. Aratni kell. Ha pár konok paraszt kaszáját harcra fente; az ostorát féltő erő csomós vérünket hígra verte. Aratni kell. Jaj, volt idő — nem is túl rég — mikor az eszme nevében néhány vámszedő termésünk legjavát leszedte. Aratni Kell. Ma még a gond nem kevesebb, de a törődés megsimogat, mint nyári szél, ha beleborzong is az önzés. Aratni kell. Az életet csak a levágott rendek adják, előbb kell mindig a kenyér, mint a bennünk növő szabadság. Arani kell. Konok fiú a messzi kék mezőkre mentél, a Hold is sarló alakú — tudd, hogy mit ér a jól kifent él. Aratni kell. A harcodat nem értjük, csak szorongva nézzük, de tudjuk majd, hogy te üzensz, mikor szívünkre messzi fény süt. Aratni kell. Sugarakat nem álmodott a pincegádor, lásd meg a pince-sorsokat a tündöklések távolából. Aratni kell. Ha visszatérsz, sarlónak hozd le majd a Holdat, s a csillagok közt se feledd fiú, hogy közülünk való vagy. Aratni kell. Az életet csak a levágott rendek adják, előbb kell mindig a kepyér, mint a bennünk növő szabadság. Üzenet a földekről
