Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-12 / 162. szám

WB8. Jűttus iá. KEtET-MAeTASORSZAÖ S. oléaS APRÓ ANTAL: Eredményeink szorosan összefüggnek a KGST-vel Tisztelt országgy ülés! Az a nagy aktivitás, amit az országgyűlés tagjai az idei költségvetés tárgyalása alkalmával tanúsítottak, megmutatja, milyen nagy fi- gy elemmel és hozzáértéssel foglalkoznak az új mecha­nizmus körülményei között a helyi és az országos gaz­dasági problémákkal. Úgy gondolom, hogy most az 1967. évi zárszámadás meg­vitatása jó lehetőséget ad az országgyűlésnek arra. hogy közvetlenül ellenőrizze a műit évi gazdálkodást és megvizsgálja: miként élt a kormány azzal a felhatalma­zással, amelyet önöktől ka­pott. Az első fél év gazdálko­dásának eddig ismert adatai­ból, az eddig elhangzottak­ból megállapíthatjuk, hogy a gazdasági mechanizmus re­formjával kapcsolatban ez év januárjában életbe lép­tetett alapvető intézkedések helyesnek és eredményesnek bizonyultak. Ezeken tehát nem kell változtatnunk. Né­hány területen adódtak olyan tapasztalatok, amelye­ket a következő hónapokban részletesebben meg kell vizsgálnunk. Ha szükséges, kisebb korrekciókat végre­hajtunk. A tervek nemzetközi egyeztetése Népgazdaságunk eredmé­nyei — népünk alkotó mun­kája mellett — szorosan összefüggnek azzal a tény- nvel, hogy mind szorosabb gazdasági együttműködést folytatunk a KGST-hez tar­tozó szocialista országokkal. Ma a KGST-országok kö­zötti gazdasági együttműkö­dés egyik legaktuálisabb kérdése az 1971—75, évekre vonatkozó népgazdaságfej­lesztési tervek egyeztetése. A tervkoordináció első szaka­szának megbeszélései végé­hez közelednek. Külkereskedelmi forgal­munk 34 százalékát a Szov­jetunióval bonyolítjuk le. Az elmúlt években — az árucsé- reforgalom állandó növe­lése mellett — arra töre­kedtünk,' hogy egy-egy nép- gazdasági ágazat területén a Szovjetunióvá1 olyan közös érdekű, hosszú lejáratú ál­lamközi egyezményeket hoz­zunk létre, amelyek bizto­sítják a magyar népgazdaság szerkezetének kedvező át­alakítását, és a leggazdasá­gosabb termelési feltételek megteremtését. Emellett szá­mos hosszú lejáratú egyez­ményt és kooperációs meg­állapodást kötöttünk más szocialista, sőt tőkés ország­gal is Ezek közül most ket­tőt kívánok megemlíteni: A kormány a közelmúlt­ban hozott határozatával központi programmá nyilvá­nította a közúti járműgyár­tás fejlesztését. Államunk összesen 11,8 milliárd forintot fordít a közúti járműgyártás fejlesz­tésére, a beruházásokat és az egyéb fejlesztési eszközöket figyelembe véve. A járműfejlesztési prog­ram szilárd alapjának a hazai szükségletek és a ba­ráti országok, elsősorban a Szovjetunió hosszú távú igé­nyeinek kielégítését tekint­jük. Ezeknek az országoknak az igényeit 1970 végéig is­merjük. A harmadik ötéves terv utolsó esztendejében, 1970-ben hazánkban összesen 7000 autóbusz készül, szem­ben az 1966, évi 3049-cel. A tervek szerint 1970-ben a Szovjetunió 4000, az NDK 1000 autóbuszt vásárol tő­lünk. Ezzel a termeléssel az Ikarusz Európa egyik legna­gyobb autóbuszgyártó cégé­vé válik. A sorozatnagyság és az ésszerű nemzetközi munka- megosztás a gazdaságos ter­melés fontos eleme. így pl. a Győrött nagy sorozatban gyártott hátsó hidak nemcsak az Ikarusz autóbuszokba és a Csepel tehergépkocsikba kerülnek, hanem, egyre na­gyobb számban a szovjet, a lengyel és a jugoszláv jár­művekbe is. Az idén 5000, 1970-ben már mintegy 18 000 hátsó hidat exportálunk a Szovjetunióba. Ugyanakkor a Szovjetunió is számos alkat­részt, gépegységet szállít a magyar járműiparnak. A szoros együttműködés a szocialista országokkal nö­veli a magyar közúti jármű­vek versenyképességét, mind a szocialista, mind a kapi­talista országokban. Éppen ezért a kormány fokozott felügyeletet gyakorol e prog­ram megvalósítása felett. Az alumínium- egyezmény A másik nagy jelentőségű egyezmény a magyar alumí­niumipart érinti. Népgazda­ságunk egyetlen olyan fon­tos nyersanyaga á bauxit, amelyből nemcsak szükség­leteinket tudjuk fedezni, ha­nem exportálni is. E termé­szeti kincs hasznosításához igen. drága beruházások, nagy anyagi erőforrások szükségesek. Mivel népgazdaságunk le­hetőségei közismerten kor­látozottak, villamos energiá­ban pedig különösen szegé­nyek vagyunk, bauxitva- gyonunk hasznosításában a leggazdaságosabb megoldást a magyar—szovjet timföld- alumínium egyezmény je­lenti népgazdaságunk szá­mára. Miben foglalható ösz- sze ennek az egyezménynek a jelentősége? Az elmúlt csaknem három évtizedben Magyarország csak mintegy 60 000 tonna fém előállítására alkalmas alumíniumkohászatot tudott kiépíteni. A magyar—szovjet egyezmény lehetővé teszi, hogy ez a mennyiség sokkal rövidebb id# alatt több mint háromszorosára növekedjék. A Szovjetunió bérmunkában végzi a kohósítást, emellett továbbfejlesztjük a hazai alumíniumkohászatot is. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy az évről évre mind nagyobb mennyiségben ren­delkezésünkre álló alumíni­umnak milyen jelentős sze­repe van fizetési mérlegünk javításában. Az egyezményben vállalt kötelezettségek, valamint nép­gazdaságunk egyéb kötele­zettségeinek és saját szük­ségleteink teljesítésére kor­mányunk hatékony intézke­déseket tett. Ennek eredmé­nyeként — többek között — befejeződött az ajkai tim- földgyár bővítése és 1969 végéig teljes kapacitással üzembe lépnek az almásfü­Szviridov Ivánné, Szabolcs megyei képviselő felszólalása zitői timföldgyár új termelő- egységei is. A magyar—szovjet tim­föld-alumínium egyezmény és az aláírása óta a Szovjet­unióval kötött újabb megál­lapodások lehetővé teszik, hogy feldolgozóiparunk fém- éllátása erőteljesen növeked­jék és európai összehason­lításban Is jelentős alumí­niumfeldolgozó kapacitáso­kat hozzunk létre. A ma­gyar—szovjet egyezmények megmutatják, hogyan lehet a kölcsönös előnyök alapján mindkét fél számára hasz­nos kooperációt megvalósíta­ni. Árucsereforgalmunknak a nyugat-európai tőkés orszá­gokkal történő bővítését sú­lyosan akadályozza az, hogy a Közös Piac diszkriminá­ciót alkalmaz velünk szem­ben. Konkrét gazdasági ér­dekeink védelme céljából külkereskedelmi szerveink megkeresték a Közös Piac megfelelő szerveit. Politikánk helyes Népgazdaságunk fejlődésé­nek számos eredménye, nem­zetközi gazdasági kapcsola­taink alakulása igazolja, hogy pártunk és kormá­nyunk helyes politikát foly­tat, amit az élet igazolt és a tömegek támogatnak. Szi­lárd elhatározásunk, hogy eddigi politikánkat folytat­juk tovább — miközben ter­mészetesen nagy figyelem­mel kísérjük és vizsgáljuk az élet által felvetett új és új kérdéseket. Vonatkozik ez a szocializmus építésének hazai gyakorlatára éppúgy, mint a nemzetközi politikai életre. E gondolatok jegyében, a kormány nevében kérem az 1967. évi költségvetés vég­rehajtásáról szóló törvény- javaslat elfogadását — fe­jezte be nagy taps közben beszédét Apró Antal. — A megye mezőgazdasá­gi termelőszövetkezeteinek a termelésből származó bruttó jövedelme az állami támoga­tás növekvő mértékét is fi­gyelembe véve tavaly másfél milliárd forint volt, 3 száza­lékkal magasabb az előző évi­nél — mondotta. E jövedelem 69,3 százaléka a személyi jö­vedelmeket, 22,7 százaléka a felhalmozást és egyéb alapok képzését szolgálja, a többit a költségvetés számlájára fi­zették be. 1967-ben 73 szövet­kezet összesen 83,5 millió fo­rint jövedelemkiegészítő álla­mi támogatásban részesült. A javuló gazdálkodós ellenére a kedvezőtlen adottságú szövet­kezetekben az egy dolgozó tagra jutó személyi jövedelem és felhalmozás mértéke egy­aránt lényegesen elmaradt az országos átlagtól. A megye szövetkezeti tagságának a kö­zösből származó jövedelme 1966-hoz viszonyítva 0,8 szá­zalékkal növekedett, ami ugyancsak nem éri el az or­szágos átlagot. Az ösztönző intézkedések hatása azonban már egyre több helyen érző­dik. Tovább erősödött a pa­rasztság bizalma a közös gaz­daságok iránt, növekedett a közös vagyon, egyre inkább megteremtődnek az önálló gazdálkodás pénzügyi és sze­mélyi feltételei. Továbbra is nagy gondot jelent azonban a kedvezőtlen adottságú tsz-ek nagy száma. Számukra önálló gazdálkodás feltételeit továbbra is csak fokozott állami segítséggel lehet megteremteni. Ezek a szövetkezetek csak akkor tud­nak versenyben maradni, ha minden illetékes megkülön­böztetett módon foglalkozik a tagság helyzetével és támo­gatja őket gazdálkodásuk tö­kéletesítésében. A támogatás új rendszere mindenesetre jól szolgálja a kedvezőtlen adott­ságú tsz-ek megszilárdulását, hatékonyan ösztönöz a helyi lehetőségek jobb kihasználá­sára. Bevált a százalékos ártámogatás Tapasztalataink szerint — mondotta — jól bevált az úgynevezett százalékos ártá­mogatási forma, amelyet a megye négy járásában beve­zettek. Célszerűnek látszik, hogy ezt a módszert kiter­jesszék. Ami a gazdasági reform je­gyében végrehajtott agrárpo­litikai intézkedéseket Illeti — folytatta — ezek kedve­zően hatottak a termelőszö­vetkezetek munkájára. Fo­kozták a közös gazdaság irán­ti felelősséget, növelték a munkakedvet. Elmondhatom, hogy dolgozó parasztságunk figyelme egyre erőteljesebben fordul a közös gazdaságok fe­lé. Ezt bizonyítja, hogy az év eleje óta mintegy tízezren kérték felvételüket a megye termelőszövetkezeteibe, s többségüket a közös gazdasá­gok fel is vették, örvendetes, hogy a fiatalok is egyre in­kább falujukban akarnak ma­radni, s a családtagok is mindinkább bekapcsolódnak a közös munkába. A képviselő ezután elmon­dotta, hogy csaknem vala­mennyi termelőszövetkezet­ben vitára adott okot, hogy áz egykori pártoló tagok mennyiben jogosultak a ház­táji földre. Bonyolította a helyzetet, hogy ebben a kér­désben kezdetben országos szinten sem alakult ki egysé­ges állásfoglalás. Az ófehértói Búzakalász Termelőszövetkezetről szólva a képviselőnő elmondotta, hogy az idén 80 új tagot vet­tek fel, a jelentkezés azonban tovább tart, s a felvételek so­rozata is folytatódik. A nagy érdeklődés az új termelőszö­vetkezeti törvény ösztönző Külpolitikai összefoglaló Koszigin Svédországban Fokozódik az ellenállás a görög juntával szemben Koszigin szovjet minisz­terelnök szívélyes fogadta­tásban részesült a svéd fő­városban, ahová Tage Er- lander, svéd kormányfő meg­hívására csütörtökön érke­zett. A világsajtó nyomban széles körű találgatásokba kezdett a küszöbön álló szovjet—svéd tárgyalások várható témáiról. Sokan fel­tételezik, hogy szóba kerül bizonyos svéd köröknek a Közős Piacba való belépési terve. A svéd kormány eb­ben a kérdésben mindeddig nem foglalt állást. Elismert tény, hogy a fejlett svéd ipar képes lenne állni a sa­rat a Közös Piac tagorszá­gainak könyörtelen konkur- renciaharcában. Azonban a dilemma az, hogy a belépés összeegyeztethető-e Svédor­szág semlegességével, hiszen a római szerződés egyes cikkelyei politikai elkötele­zettséggel járnak. A látogatás alkalmából a szovjet sajtó fejlődést jósol a szovjet—svéd kereskedel­mi kapcsolatoknak. Re­ményt keltő, hogy 120 svéd vállalat részvételével meg­alakult a svéd—szovjet ke­reskedelmi bizottság. Bizo­nyos svéd gyárakban jó eredménnyel alkalmaznak szovjet berendezéseket. Itt az ideje tehát, hogy a gép­gyártó svéd vállalatok ala­posabban tanulmányozzák a szovjet piac kínálta nagy le­hetőségeket. Várható, hogy a két mi­niszterelnök megbeszélésein fontos nemzetközi kérdések is szóba kerülnek. Erlander miniszterelnök Koszigin lá­togatásának előestéjén jelen­tette ki: „Svédország és a Szovjetunió között nincsenek konfliktusok, éles ellentétek. Lehetőség nyílik nemcsak a kétoldalú gyümölcsöző együttműködésre, hanem ar­ra is, hogy közösen megvi­tassuk a legfontosabb nem­zetközi kérdéseket, amelye­ket illetően a két ország né­zetei nem ritkán közel áll­nak egymáshoz.” A kölcsönösen kedvező alap a tárgyalásokhoz való­ban elég széles. Svédország tevékenyen részt vesz az amerikaiak vietnami agres­sziójának politikai és erköl­csi megbélyegzésében, elíté­li a görögországi fasiszta puccsot, Gunnar Jarring nagykövet erőfeszítései révén pedig az ENSZ keretében közvetve részt vállal a kö­zel-keleti béke előmozdításá­ban. Az újabb görögországi le- tartóztatási hullámmal kap­csolatban, amelynek során mintegy száz személyt vet­tek a hatóságok őrizetbei az AFP francia hírügynökség tudósítója megállapítja „fo­kozódik az ellenállás a ka­tonai juntával szemben”. A kormány új alkotmányter­vezettel kísérletezik, hogy valamilyen törvényes színe­zetet szerezzen hatalmának a közvélemény szemében. Az alkotmány erélyesen meg­nyirbálná mind a királyi, mind a parlamenti hatalmat, illetve jogkört. A jövőben például a királynak nem lesz joga miniszterelnök kineve­zésére és felmentésére. A miniszterelnököt a parla­mentben abszolút többséghez jutott párt nevezi majd ki. A képviselők számát 300-ról 150-re csökkentik, s csak a kisebb jelentőségű törvények meghozatalánál hallathatják szavukat, a kormány vi­szont felhatalmazást kap, hogy döntsön a fontosabb törvények meghozataláról és rendeleti úton kormányoz­zon. A junta tehát a saját szája íze szerint akarja megreformálni az alkot­mányt. Közben szüntelenül szembe kell néznie a nem­zetközi megvetéssel, még a nyugati világban is. Szerda este például a bonni egye­tem fennállásának évfordu­lójára Görögországból érke­zett hivatalos vendégeket kényszeritették az oldalajtón át való távozásra az egye­tem felháborodott diákjai. hatásával is magyarázható. A központi rendelkezések nyo­mán a szövetkezet életét meg­határozó belső szabályzatok is kellő időben elkészültek, az új ügyrend a jobb szervezett­ségnek vetette meg alapjait. IS agy gond a foglalkoztatottság A képviselő a megye szö­vetkezeteit érintő több prob­lémával foglalkozott. Meg­említette, hogy a szövetkeze­tek nem tudják egész évben foglalkoztán! tágjaikat. E probléma megoldása annál is inkább sürgető, mert számos családtag is belépett a szö­vetkezetekbe, s természetesen ők is igényt tartanak a rend­szeres munkára. A gyenge termelőszövetkezetek számá­ra gondot okoz a garantált munkadíj bevezetése. Illetve annak előre tervezése. Ezután utált arra, hogy a gazdasági reform életbe lép­tetésével a szövetkezetek ész­szerűbb gazdálkodásra tö­rekszenek. Az 1968. évi terv készítésekor a gazdaságok többsége gazdaságossági es jövedelmezőségi számításo­kat végzett, s egyre határozot­tabb a törekvés a helyi adott­ságokhoz leginkább igazodó termelési szerkezet kialakítá­sára. A legtöbb helyen jelentős beruházások terve került na­pirendre. A beruházási kapa­citás, a műszaki-anyagi adott­ságok azonban kisebbek, mint a beruházási igény, ezért nem minden elképzelés valósulhat meg, sőt a megkezdett beru­házások egy része is a terve­zettnél lassabban halad. A munkát főleg az építőanyag­hiány, továbbá a beruházás! hitelek késedelmes intézés« nehezíti. Értékesítési nehézségek A továbbiakban néhány, aa értékesítéssel összefüggő problémára utalt. Elmondotta, hogy a szarvasmarha- és ser­téstenyésztésben javulnak a megye eredményei, az értéke­sítésben azonban nehézsége­get tapasztalnak. Az átvevő szervek az átvétel idejét gyakran elhalasztják, ez idő alatt természetesen több ta­karmány fogy, ami a szöveté kezeteket anyagilag terheli. Jelenleg is háromezer olyat! szarvasmarhát és sertést kell táplálni, amelyet már rég át kellett volna adni. Az ilyen jelenségek nemcsak többlet* kiadásra kényszerítik a gaz­daságokat, hanem a termelési kedvet is rontják. A gazdasági reform beveze­tése óta még csak néhány hónap telt el — mondotta, —* végleges következtetéseket levonni még korai lenne. Az mindenesetre már megálla­pítható, hogy néhány visszá­ság ellenére a parasztság megelégedéssel fogadta az új rendelkezéseket, a gazdaság- irányítás új gyakorlatát Mindez a növekvő eredmé­nyekben, a gazdaságok fejlő­désében, az emberek életvi­szonyainak fokozatos és állan­dó javulásában realizálódik. Az 1967. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény­javaslatot elfogadta és az országgyűlésnek is elfogadásra ajánlotta. A vitában 22 felszólalás hangzott el. A parlament csü­törtöki ülése ezzel véget ért Az országgyűlés ma az 1967. évi állami költségvetés vég­rehajtásáról szóló törvényja­vaslat vitájával folytatja munkáját, s várhatóan sor kerül a bejegyzett interpellá­ciókra is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom