Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-07 / 158. szám
NAPLÓ KÖZÖS GONDJAINK A közrend Dicsértessék Szabad ugye dicsérni is? Nyíregyháza új, apró. nagyvárosiam jelenségéről szerelne szólni a krónikás, aki annyi éven ál bosszankodott a pestiek. a debreceniek, a miskolciak szúró és jogos megjegyzésein: ugyan mitől vároa ez a varos, ha nincs szállodája es kánikulai kora reggeleken langyos pálinka és langyos bor között válaszíratott. az idegen reggelit fekete kávé, tejes kávé es más hasonló dolgok helyett. Hát lesz modern szállodánk és most szemünk láttára és mégis szinte észrevétlenül kezdenek ragyogni a nagyváros fényei. Kitűnő bisztró született a „Vesszős” mellett, ahol nemcsak reggelizni lehet jól és olcsón, hanem napközben is lehet válogatni jó választékú és kitűnő szakács kezemunká- ját dicsérő meleg ételekben. Gyorsan ideírjuk, hogy a hányatott életű meleg hús- bolt most már a Zrínyi Ilona utcában csaknem megfelelő helyiségben szolgáltatja jövő-menő városiaknak és rohamsisakos motoros vidékieknek az ennivalót. Megunhatatlan öröm nézegetni kívülről, (de bemenői is jó) az ABC-áruházat. Thcsértessék érte és a többi felsoroltakért a Mennyei Takácsból az Úristen elvtárs, valamivel fölötte pedig Fodor Arkangyal (és persze minden más angyal, aki csak e kitűnő ügyekben közreműködött) de kérjük, hogy azért nézzen néha vasárnap is le ránk és ne hagyja, hogy a Csemege Áruház teljes szünnapot tartson, mivel ezzel egy nagyon csúnya valaminek adunk egy nagy pofont. Kell a másik is vasárnap délelőtt ennek a nagyváros, nagy központjának ne kelljen feltétlenül és törvényszerűen félórákat, órákat sorbaállni a szép ABC-áru- házban, (amelynek egyébként tiszteletre méltó tervezői elfeledkeztek megfelelő mennyiségű levegőt adni.) O. N. A közbiztonság és a közrend alakulását mindig élénk érdeklődés kíséri. Nemcsak azért, mert a közrend megbont ói különösen felhívják magukra a figyelmet, hanem azért is, mert a bűnözés, a közbiztonság helyzetének alakulása bizonyos vonatkozásban — ha a fonákjáról is — fényt vet a társada-. lomra. Á közbiztonság — s ezt éppen a közvélemény tanúsíthatja legjobban — szilárdabb, mint bármikor ezelőtt. Általában örvendetes jelenség, hogy csökken a bűn- cselekmények száma, s kiemelkedő társadalmi veszé- lyességü, úgynevezett főbenjáró bűntettek is csak elvétve fordulnak elő. Érdemes felfigyelni arra, alapvetően megváltozott a, bűnözés struktúrája. Amíg régebben — főként a felszabadulás előtt — elég gyakoriak voltak a fablógyilkos- ságolc, a kasszafúrások, a nagyobb betörések, az utóbbi időben a kisebbfajta lopások, fosztogatások dominálnak a bűnügyi statisztikában. Mind kevesebb az olyan gyilkosság, amelyet a. tettes anyagi nyereségvágyból követ el. Az ilyen bűn- cselekményeket elsősorban a féltékenység, a bosszú, a harag motiválja. Mindezek ellenére helytelen lenne, ha a bűnözés csökkenő tendenciája bármilyen megelégedéssel töltené el akár a bűnüldöző szerveket, akár a közvéleményt. Elgondolkoztató például, hogy egyes vidékeken — főként Szabolcsban és Tolnában — még mindig gyakran nyúlnak emberek a bicskához. Többnyire szerelemfél-” tésből, bosszúból, rendszerint az ital hatása alatt. Nyilvánvaló tehát, hol keresendő a megoldás. S ha már az alkohol és a közrend összefüggésénél tartunk, nem árt hangsúlyozni, hogy a rablások zömét is részeg emberek sérelmére követik el, vagyis az áldozatot az alkalmi ismerősök leitatják, majd elszedik a pénzét. Egyébként az emberek személyi javainak védelme mind nagyobb szerepet játszik a közbiztonság megszilárdításában. Régebben tapasztalható volt egy olyan elv és gyakorlat, hogy a rendőri munkában nagyobb erőt kell fordítani a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények felderítésére, mint a személyi tulajdon megkárosítóinak felkutatására. Ma a bűnüldöző szervek abból indulnak ki, hogy nem lehet hatásos a társadalmi tulajdon védelme ott, ahol az állampolgárok személyi javait nem védik kellően. Sajnos, megZábonyi eszpes^zó Soltész Mbert rajza nehezíti a személyi javak védelmét, hogy sok ember szinte felkínálja holmiját a tolvajnak. Itt van például a -«írönösen vidéken gyakori Iterékpárlopás. Tavaly több ezer bejelentés érkezett eltűnt kerékpárokról, ugyanakkor több ezer olyan kerékpárt találtak a rendőrök, amelyet át kellett adni a bizományi áruházaknak, mert a tulajdonosok felhívásra sem jelentkeztek. Közrendről, közbiztonságról beszélgetve, többször hallani olyan véleményt, hogy a városi utcákon — főleg a budapesti utcákon — kevés a rendőr. Igaz, ma már nincsenek úgynevezett rendőrposztok, mint régen, aminek különben egyebek között meg volt az a hátránya, hogy nemcsak a jószándékú járókelő tudta, hol található az őrszem, hanem a bűnös szándékú is. Jelenleg viszont az éjszakánként járőröző rendőrökön kívül sok, rádióval felszerelt rendőrgépkocsi járja a fővárosi utcákat, de az országutakat is és ellenőrzi, óvja a közrendet. Mindehhez hozzászámíthatjuk az ország több ezer önkéntes rendőrét, akik társadalmi munkában fáradoznak azon. hogy a közrendet zavaró, a közbiztonságot sértő bűncselekmény ne fordulhasson elő. De rajtuk kívül százezrek, minden törvénytisztelő ember támogatását is élvezi a rendőrség. Bizonyos, hogy ez az önzetlen, valóban közérdekű együttműködés a közrend további javulásában kamatozik. <K) Vakáció: melyik gyerek nem örül a gondtalan heteknek, a játéknak, kirándulásnak. Azt hihetnénk mindegyik. Pedig vannak gyerekek, akiknek súlyos megpróbáltatásokat, keserű emlékeket tartogatnak ezek a hetek. Ök szorongásokkal várják a szünidőt, vajon mi vár rájuk ezen a nyáron. Az „eirett“ unoka Elvált szülők gyermekeinek láthatási ügyeivel is foglalkoznak a tanácsok gyámhatóságai. A városi gyámhatóság földszint 43-as szobája a városi tanács épületében, különösen forgalmas mióta megkezdődött az iskolai szünet. Elvált szülők adják egymásnak a kilincset, ugyanis ezekben a hetekben, elsősorban júliusban és augusztusban élnek a szülők a törvény által biztosított láthatási jogukkal. Akik a hátározatok ellenére sem tudják emberségesen megoldani egymás közt a gyerekek meglátogatását, megtagadják a gyermek átadását a másik „félnek” — jönnek a gyámhatósághoz. A 43-as szobában szinte percenként nyílik az ajtó. Feldúlt idősebb nő toppan be, indulat, harag feszül arcán. Felelősségre vonja a gyámügyi előadót, mert az unokáját elvették, és oda adták az arra érdemtelen „vőnek”. „Ki vállalja a felelősséget, ha a lányom azóta öngyilkos lett?” — kérdezi és a választ sem várva elrohan. Dorka Erzsébet gyámügyi előadót nem Régi és új MTI FOTO Az áldozat — a gyermek ! A 43-as szoba ügyfelei lepi meg a váratlan látogatás, mégis percekig gondolkozik, — miután az asszony elment, — vajon nem tör- tént-e baja az anyának. Ma délelőtt karhatalommal kellett a gyereket az apának átadni, a hatósági határozat ellenére nem akarta átadni az anya gyerekét kéthetes időtartamra az apának. Akinél pedig, alapos környezettanulmány alapján, nyugodt, biztonságos helye van erre az időre. — Nem mindig kell ilyen erélyesen intézkedni — magyarázza a gyámügyi előadó. Csak végső esetben veszik igénybe a rendőri segítséget. Először figyelmeztető bírsággal kényszerítüt a magukról megfeledkezett szülőket, hogy engedjék gyereküket látogatóba a másik szülőhöz. Sokszor a mélyen beivódott gyűlölet, indulat. az ártani akarás, a bosszú dolgozik egyes szülőkben. Ahelyett, hogy elviselhetőbbé tennék a különben is lelki törésnek kitett gyerekek helyzetét, még tetőzik a konfliktusokat. Talán utólag sem fogják fel, milyen súlyos lelki, személyiségzavarokat, sérüléseket okoznak gyereküknek. Kölcsönös elhidegülés Sok elvált szülő mesterségesen akadályozza, hogy a másik fél a megállapított látogatási időt ne tudja igénybe venni. Másutt a nagyszülők állnak a háttérben, sőt olykor a szomszédok, a környezet Fiatal értelmiségi kopogott a 43-as szoba ajtaján, elvált felesége nem engedi néhány órára sem eltűnni kisgyereküket. A válás oka a bírósági végzés szerint: kölcsönös elhidegülés. A férj albérletben lakik, a lakás maradt a volt feleségnek. Ezúttal a fel- bújtó az anyós, após, a rokonság. „Nem engedem a gyereket egy percre sem a volt férjemhez, mert albérletben lakik, nem tud róla gondoskodni” — érvel a feleség. De hová vigye arra a néhány órára a gyereket, hisz ő kényszerült elköltözni, és főbérletet egyedülálló ember aligha kaphat... — Megvizsgáljuk és megkeressük a módját, hogy láthassa a gyereket — nyugtatja meg az alig néhány hete elvált férfit a gyámügyi előadó. A problémát jellemezve — miután a férfi távozik — Dorka Erzsébet megjegyzi: nem lesz könnyű ügy, mert. a gyerek egy éven aluli, s nehezen tudja étkeztetni, ellátni, bár a férj édesanyja el tudja látni a gyermek gondozását. Ha fizetek, jogom ran... Olyan esetek is vannak, amikor nem az őszinte és a gyermekek iránti szeretet, ragaszkodás vezeti a hosszas tortúra isíalytatasera, saeozatos fellebbezésekre az elvált szülőket. Hanem valamiféle át nem érzett log, amit így fogalmaztak meg: „Ha már fizetem érte a havi gyermektartást, jogom van megnézni, . elvinni néhány napra a gyereket.” Az ilyen szülők végül nem álhatato- sak, mikor alkalom nyílik le is mondanak a gyerekről, így történt ez a napokban is, az elvált férj örökbe adta a gyerekét volt felesége új férjének, hogy „ezután ne zaklassa őket...” Mások a láthatási joggal vissza akarnak élni, a volt élettárs — és akarva, akaratlan — a gyerekek felzaklatását, magukhoz édesgetését képzelik így elérni. Legtöbben azonban a házasság felbontása után is lelki kapcsolatra törekszenek gyermekükkel. Ha korlátozott időre, de szeretetükkel pótolni akarják, csak töredékében is, amit az együttélés adhat meg csak, egészséges családi közösségben. Áldozat a gyermek — ezt írhatnánk a városi tanács 43-as szobájának ajtajára. Figyelmeztetésként, az oly-' kor szunnyadó felelősség és lelkiismeret felébresztésére.' Mert nemcsak jogi kérdés ez, sokkal inkább társadalmi, melyhez mindannyiunk nak van köze, s mely egyáltalán nem magánügy Mégha egyeseik., tévesen, annak is hiszik. Pall Géa»
