Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-07 / 158. szám
ÍS68. július ?. ICELET-WXeVÄRORSZAö 8. oldal A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetben Sztaskó András elnökhelyettessel, Török Mihály párttitkárra, s Kodak István főagronómussal beszélgetett Csikós Balázs, a Ka. let-Magyarország munkatársa. amit már begyűjtötték, ne tegyen tönkre az időjárás. összegezve: szálas takarmányból a tervezett mennyiséget megtermelik, összegyűjtik. Abrakból a kalászosok terven felül hoztak. Itt azonban a végleges szót csak a kukorica termésének ismeretében lehet majd kimondani. Jelenleg még bizakodnak. Szóba került a beszélgetéssorán, hogy nem tervezik-e a takarmányozási norma megváltoztatását. A takarmányadagok csökkentéséről szó sem lehet — mondták egyhangúlag. A legnagyobb ráfizetés az, amikor kevés takarmánnyal sok állatot akarnak tenyészteni, tartani. Ilyenkor csak az életfenntartásra fogyasztanak az állatok, de produktumot, húst, tejet, tojást, gyapjút nem. termelnek, hasznot nem hoznak. Ha minden lehetőség, szakszerűség és takarékosság kiaknázása mellett is kevesebb lenne az abraktakarmányuk a tervezettnél, vásárlással pedig nem lenne kifizető pótolni, vagy nem tudnának vásárolni, akkor végső soron a második fél év húscsirke termelési tervét csökkentenék. Jelenleg bizakodóak, hogy erre nem kerül sor. Befejezésül azt javasolják a többi termelőszövetkezeteknek, hogy a növényápolásra és a növényvédelemre most különösen nagy gondot fordítsanak. A lucernának, ami csak kártevője létezik, most az aszállyal mind előjött. De a levéltetvektől kezdve a talajlakó férgekig minden pusztítja a répát, a másodvetéseket. Vannak jó növényvédőszerek, érdemes és szükséges is védekezni. Most, hogy kevesebb a tér- més ezzel is számolni keli. A tavaszi és a másodvetések gyomtalanítása sokkal égetőbb, mint bármikor. A talajban lévő csekély nedvesség minden grammjára a kultúrnövényeknek van szüksége. Viszont a vad gyom gyökere sokkal élelmesebb, gyorsabban, intenzívebben él, a talaj minden víztartalékát képes elemészteni a vetett növények elől. Nagyrészt ismert dolog, amit a Ságváriban csinálnak. Nem csodálatos és ami a fő, nem drága dolgok, amit művelnek. Legnagyobb része csupán szervezésen múlik. Érdemes követni példájukat. mert Vanczák Ilonka 4-es tanuló lett. Havonta ezért 350 forint ösztöndíjat kapott. Most tűzőnő. — Szép munka, nagyon szeretem. Szeretnék tovább tanulni, elvégezni a technikumot. Jövőre indul első osztály. Itt a gyárban szeretnék technikus lenni, új, divatos cipők modelljeit tervezni. Biztos sikerül. Fiatalok, akik a fiatalok gyárában váltak szakmunkásokká. A Nyíregyházi Cipőgyárban, ahol 750 munkás dolgozik az átlagos életkor 29 esztendő. Most kezdik az életet. Ezen az úton indította el őket a gyári kollektíva. Segíti mind. Most 193 tanulója van a gyárnak. Ebből ez évben 36 kapott szakmunkásbizonyítványt. E fiatalok hároméves képzése több mint három és fél milliójába van a gyárnak. Megéri ? — Nagyon. Rájuk építjük a gyár jövőjét. Bízunk bennük — vallja a fiatalokat szerető igazgató. — ök munkálkodnak majd tovább a gyár jó hírnevéért. Farkas R almás ifj. Vántus Istvánné Molnár Lászlóné Bihari Andrásné Molnár Erzsébet Németh Júlia Vántus Istvánné Péter Istvánné Danku Margit Kántorjánosi asszonyok Hat-hét éve napirenden ■voltak Kántorjánosiban a veszekedésig fajuló heves viták. A Vörös Csillag közös gazdaság dolgai sokban elmaradtak, ürességtől „kongott” a határ. Eluralkodásra tört a hasznos növények között a gyom, nem sok munka akadt a mázsálásokkal. Mi lesz veled Jánosi? Az aggódó kérdés jogosnak látszott és választ követelt. A nők most, kilencen, paradicsomot kapálnak. A csapat vezetője Molnár Lászlóné. „Kisebb esőt jelent ez a kapálás. Alig van itt-ott gaz, de nagy a szárazság." A harminc hold paradicsom töveire nem lehetne többet tenni, az már sok volna. Egyetlen kifejező szó illik rá: gyönyörű. Szél kavarja a tikkasztó meleget. Hamar szárad a kivágott gyom, a kapák nyomán frissül a homokos talaj „Meg lehet nézni mindenütt a határunkat. Az irodán úgy számolják, a brigádunk által vállalt termelés reménye meglesz. Még több is. Egy hangra, egy akaratra találtunk.” Szocialista brigád, ötvenhat taggal. Ez a kis csapat annak egy része. A Szálldoki határrészben. A többiek másutt, más munkával „vallatják” a reményt. Harmadik éve dolgoznak a szocialista címért. Kétszer már kiérdemelték. „Az érdem tovább ösztönöz. Sajátunk a tsz. sajátunk a munkája” — így fogalmaz egyszerű 'szavakkal Bihari András ié. Könnyebb, értelmesebb a munka, mióta valamennyien elvégezték „a betanított szakmunkás” tanfolyamot. Dehogy halt bele valaki. S még olyasvalamit, is adott, aminek nincs szakmai kifejezése, de azóta érzékelhetően megvan. Az összejárás beszédesebbé tette őket közös dolgokban — valameny- nyien szívesen, foggatás nélkül beszélnek. „Múlt vasárnap Mátészalkán voltunk. Fürödtünk, ettünk, pihentünk.” „A fiatalok — mert vannak köztünk szép számmal — megnézik Szegeden a szabad színházat.” „Együtt megyünk rövidesen egy ráérős vasárnap Gergelyiugornyára, strandolunk. Az ember ember is legyen a munka mellett.” Külön jelentősége van a géérős vasárnap hangsúlyozásának. Mert nem mind az. Ha úgy hozza a helyzet, a közös ügye, akkor nem ráérős. Még pünkösd második napja sem volt az. Csak miután egy gépkocsi szamócát leszedtek a túlérés elöl. Két gyorsíró is elkelne, ahogy sorolják munkájukat, életüket. Egyik asszonytársuk negyedik gyermeket szült. Pihenése ideje alatt a brigád tagjai takarítottak, főztek, mostak nála. Gondozták a három nagyobb gyereket. Találtak Időt, módot rá. Egyikőjük úgy véli: „A jó összhangé társaságban még a betegség is elmegy az embertől.” Korábban beteges volt, a brigádban jól érzi magát. Mindenkinek van mából holnapba látása, célja. Molnár Lászlónéék a falutól távoli tanyán laknak. A villanyhoz járó minden hasznos és kellemedtető gépesítés megvan a házukban. De mindig jön valami új... Reggeli öt órákra a férje hozza be a tanyáról Pannónia motorkerékpáron, az meg traktoros a tsz-ben. (Garantált keresetet biztosít már a tsz, rendesen ad havi előleget, meg kellett ennek az alapját vetni. Érdemes is volt!) Ifjú Vántus Istvánné középiskolába íratta nagyobbik fiát. „Mikorra érettségizik, autót szeretnénk neki ajándékba.” Nem délibáb? Miért lenne az. Négy nap alatt 1190 forint járandósága lett szamócaszüretkor. Egyébként is megvan a havi 1500—1800 átlag. Traktoros férje adja hozzá a többi ezreket. A csapat legidősebbje, Vántus Istvánné „reménysé- ges nyugdíjat” akar. Hatvanegy éves, „még nem vagyok öreg”. „Serénységhez való egészséget akarok. Azt vágyom.” (Nem alaptalanul. Kissé még a riporterre is zsörtölődik, hogy míg beszélget velük, nem halad a kapálás.) Fiatalok, lányok még a csapatnál Németh Juci, Molnár Erzsiké, Danku Margitka. Város? Elmenni? „Jó itt Megvan a számításunk. Van mire alapozni a házasságot...” Részükről a bőséges stafirung készen várja. „De nem akármilyen értékűek ám.” A betanított kertészeti munkás oklevél, az ő „rangjukat” is egyszintre emelte a többiével. Munka meg van, ami után jön a kereset. Semmi baj, semmi probléma? Akárhogy van, azért még van miben előre lépni. A napokban történt a málnaszedésnél. Valamiképp elindult, hogy kilója szedéséért 3 forintot fizet a közös kasz- sza. Annyiért pedig nem érdemes. „Hát még visszafelé megyünk?!” Dehogy visszafelé. öt forint, nem három, minden leszedett kilóért. „Az már más. Neki, mint a har- ramiák. Nohát, ki szed többet?!” Egy elvétett sző, ellenőrizetlen könnyelmű megjegyzés ideig-óráig árnyékot borít. Dehogy olyan sima minden, mint az asztallap. Mindenesetre simul, simítja az érdemmel szerzett valóság. Az is egyik ilyennek számít, hogy a vezetőség — Szilágyi Ferencné brigadéros javaslatára — minden hónap elteltével megmutatja a névre szóló munkalapokat. Ki mit végzett, mennyit adott a közösnek, amiben benne a maga része is. Jól bevált ösztönzés realizálása. Erősen tisztultabb, tágul- tabb a horizont a kántorjánosi Vörös Csillag körül. Különösen a szövetkezésre Szilágyi Ferencné brigádvezető lépett falu első nehéz esztendei után. A remények teljesüléséért lendítőkerék szerepét jól tölti be ez az ötvenhat tagú szocialista brigád, melyhez ez a kapáló csapat is tartozik. Idén harmadszor támasztott igényt a cím elnyerésére. Egészséges ambícióval. S rajta kívül még másik két ilyen brigádot is magáénak mondhat a közös gazdaság. Emberi jobb életek, remények valóra váltóit Asztalos Bálint Az országos elismerésekkel többszörösen kitüntetett termelőszövetkezet egyik fő üzemága, erőssége az állattenyésztés. Ehhez rengeteg takarmány szükséges. Közismert, az aszály legjobban a takarmánytermelést sújtja. Arra kértünk választ a mintegy 3000 holdas gazdaság vezetőitől, mit tettek és tesznek az aszálykárok mérséklésére, illetve miként teljesítik a hús és állati termék eladási tervüket? Először is arról számoltak be a vezetők, hogy az éveken keresztül jól karban tartott földek, az idejében végzett mélyszántások, vetések, műtrágya, növényvédelem hatása most sokkal inkább mutatkozott, mint egy jó esztendőben. Van már bizonyos kár eddig is, de egy közeli napokban érkező esővel még közepes termést érhetnek el kapásokból is. A kalászosok pedig reménységen felül fizetnek. Például őszi árpából 14 mázsát terveztek, 15-öt takarítottak be. Takarmány- búzából pedig 16 tál szemben 18-at csépelnek. Természetesen. ha minden így lenne, akkor nem is kellene a kérdést feltenni: hogyan küzdenek az aszály ellen. Az ismertetett számok csak azt próbálják igazolni, hogy a jó erőben tartott föld rossz időjárásban mutatja ki igazán az előnyét. Okozott és okoz nekik is problémát az aszály. Már eddig mintegy 20 százalékos veszteségük van pillangós takarmányokból, A silótakarmány alapját náluk a 230 hold konzervborsó szára adja, ez is csak 60 százaléka a korábbi évek hozamának. Ezt a hiányt már május elején látták. Ezért még idejében úgy döntöttek, hogy a legelőre nem engedik ki a szarvasmarhát, hanem onnan is szénát kaszálnak. Legelő helyett a vízállások zöldjét és a kertészet etethető hulladékát adják zöldtakarmányként. A silótakarmány pótlására pedig a 200 hold konzervborsó után kukoricát vetettek. Gondosan összegyűjtik az árpaszalmát. A szénát bálázva tárolják. így könnyebb a mérés, kevesebb a hullás, a levélpergés. A szénakazlaikat már téliesítették, hogy egyetlen szál takarmányt, A szőke hajú, alig tizenhét éves Breznyczki Anna azon tűnődik, hogy elrepült az az oly sokat emlegetett nehéz három esztendő. — Már nem tűnik annak — mondja mosolyogva. — Június 21-én szabadultam. Tizenöt éves voltam, amikor a Nyíregyházi Cipőgyárba kerültem. Otthon azt nem akarták, hogy elhagyjam a szülői házat, itt meg nem akartak felvenni. Vékonyka voltam. — No meg a bizonyítvány sem volt valami jaj de jó — emlékezik vissza Cseppentő József, az igazgató. — Bizony. Még a hármast sem értem el. De akkor megígértem és megfogadtam, tanulni fogok. És ezt be is váltotta, mert kitűnővel szabadult. Hálálkodva említi nevét Tóth Károly bácsinak, a tanműhely vezető oktatójának, aki szigorú volt, s neki köszönheti, hogy a szakmát megtanulta. És eljutott odáig, hogy elsején megkötötte élete első szerződését az üzemmel. — Felvettem az első fizetésemet is. Édesanyám nagyon örül, hogy tudok anyagilag is segíteni. Tűzőnő vagyok. Örülök, hogy jól fogadtak. Jólesett, amikor azt mondták az idősebbek, ott lesznek mellettem, segíElinduitak az élei űtján tenek, csak dolgozzak szorgalmasan. — Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült. Lengyel Tiborné is most szabadult. Kisbabát vár. Nyolcadik hónapban van. A felsőrészkészítőben dolgozik tűzőgépen. Társai vigyáznak rá. Féltik, óvják, kiszolgálják. Védettség alatt vagyok. Csak egyműszakban dolgozom, reggel fél nyolctól délután négyig. Én igazán sokat köszönhetek a gyárnak. Kicsit itt neveltek emberré, ha baj volt segítettek. Még a férjhez menetelem útját is egyengették, mert szüleim először tiltottak a vőlegényemtől. ő a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz-ben gépszerelő-traktoros. összefogott a tsz-elnök és az igazgatónk, s így sikerült. Novemberben esküdtünk. Két ember boldogságát segítették elő, s elindították a fiatal asszonykát az élet útján. Szakmailag mint kiváló tanuló végzett, s ezért már mint tanuló is, teljesítménybérben dolgozhatott. Havonta 8—900 forintot keresett. — Ettől most már több lesz. Gondolok 1300—1400- ra. Férjem 2800—3000 forintot keres. Gyűjtünk lakásra, meg jön a kicsi is. Jól érzem magam itt, s ha sikerül, innen szeretnék majd valamikor nyugdíjba is menni. Vanczák Ilonának egy férficipőfelsőrész elkészítése volt a vizsgamunkája. — Sikerült? — Ötösre. Édesanyja a gyárban takarított. Ilonka el-eljött vele, segített neki. — Láttam a sok szép cipőt, s elgondoltam magamban, vajon tudnék én ilyeneket csinálni ? Megszerettem — mondja. — És itt is maradtam. Sokat köszönhetek a gyárnak, mert másodéves koromban négy hónapig beteg voltam. Már azt hittem vissza sem vesznek. Pótolni kellett a mulasztást az iskolában is, itt is. És mellém álltak. Oktatóim, tanáraim, a lányok, a munkások. így sikerült És nem m akárhogyan, Tapasztalatcsere fórum Mi így dolgozunk a téli takarmányért
