Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-05 / 156. szám

Á LAP TARTALMÁBÓL; Leonyid Brezsnyev beszéde a nemzetközi ideológiai harcról (2. oldal) XXX. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM ARA: 70 FILLÉR 1968. JÜLIUS 5, PÉNTEK Hazaérkezett Moszkvából a magyar párt­ós kormányküldöttség Csütörtökön délelőtt ha­zaérkezett Szovjetunióból a magyar párt- és kormány- küldöttség, amelyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára vezetett. A delegáció tagjai voltak: Foc/c Jenő, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Aczél György, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, dr. Tímár Mátyás, a Köz­ponti Bizottság tagja, a kor­Kádár János, a magyar párt- és kormányküldöttség vezetője a delegáció megér­kezése után, a repülőtéren nyilatkozott Szepesi György­nek, a Magyar Rádió és Te­levízió főmunkatársának. Az alábbiakban — némileg rövi­dítve — közöljük az inter­jút. RIPORTER: Szeretettel köszöntjük újra itthon -Ká­dár János elvtársat. Külön köszönetét szeretnék monda­ni azért, hogy rögtön megér­kezése után fogadott ben­nünket, itt a Ferihegyi repü­lőtéren, a televízió rögtön­zött stúdiójában és vála­szol kérdéseinkre. A televízió jóvoltából figyelemmel kí­sértük útjukat Volgográdban, Tallinnban és szintén ott vol­tunk szerdán a forró hangu­latú moszkvai nagygyűlésen. Kérem Kádár elvtárs beszél­jen benyomásairól, a szovjet emberekkel történt találkozá­sairól. VÁLASZ: Nagyon köszö­nöm az üdvözlést. Amikor javasolták, hogy itt találkoz­zunk önökkel, készséggel be­leegyeztem, mert úgy gondo­lom erről az útról lehet és kell, érdemes is többször és többféle formában beszélni. Pártunknak, dolgozó népünk­nek, a magyar közvélemény­nek nem kell magyarázni, hogy harcaink, jelenünk és jövőnk szempontjából mi­lyen nagyjelentőségű, meny­nyire fontos a magyar- szovjet viszony, a magyar- szovjet barátság. A Szovjetunióban az em­berek — vezetők, középszin­tű tisztségek betöltői és a munkásemberek egyaránt — számukra fontos kapcsolat­nak tartják a magyar—szov­jet barátságot. Jólesik ezt hallani és ez így is van; ez a két párt, a két ország, a két nép ba­rátságát tükrözi. Mi termé­szetesen tudjuk, hogy a két ország súlya, nagyságrendje nem azonos, s amilyen jól­esik a szovjet embereknek az az értékelése, hogy mind­két párt, mindkét ország, mindkét nép számára hasznos ez a barátság, gondolom annyira megfelel az igazság­nak, hogy a mi számunkra még fontosabb, szinte azt le­het mondani, életbe vágóan fontos. Ennek megfelelően készült a magyar párt- és kormány- küldöttség erre a szovjetunió­beli útra. Meghatározott el­gondolással, szándékkal mentünk ki. Párt- és kor- eaányküldötts égünk mostani mány elnökhelyettese, Péter János, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter és Szipka József, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. A delegációval együtt visz- szaérkezett F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. A párt- és kormánykül­döttség fogadására a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Apró Antal, Kállai Gyula, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­újához hasonló látogatások, találkozások voltak már meg­előzően is — a szovjet kül­döttség járt Magyarországon, magyar küldöttség a Szovjet­unióban —, s a jövőben is lesznek. Ez a látogatás azon­ban szintén fontos volt, meg­volt a maga meghatározott szerepe. A szovjet párt- és állami vezetőkkel rendszeres kap­csolatban állunk.. Különböző formák között, különböző al­kalmakkor találkozunk, ki­cseréljünk véleményünket, is­mertetjük álláspontunkat és beszélünk . arról, hogy mit kell tegyünk az alapvető nemzetközi kérdésekben. A jelenlegi helyzetben szintén jó és fontos volt ez a látoga­tás, mert ilyen szintű ma­gyar párt- és kormánykül­döttség utoljára 1963-ban járt a Szovjetunióban, azóta hosszú idő telt el. Az ilyen látogatások — akár magyar küldöttség utazik a Szovjet­unióba, akár szovjet kül­döttség jár Magyarországon —, egyrészt alkalmat adnak fontos, időszerű kérdések megbeszélésére, másrészt a politikai szándékban az is benne van, hogy demonstrál­juk barátságunkat, egységün­ket és együttműködésünket. Ennek megfelelően most az volt a célunk, hogy egyéb­ként is jó, bensőséges kap­csolatainkat tovább erősítsük és kielégítően fejlődő együtt­működésünket mind a poli­tikai, mind a gazdasági és kulturális élet terén tovább szélesítsük és növeljük, mert ez kölcsönösen előnyös or­szágainknak, — és mint már említettem — különösen fon­tos Magyarország számára. Kádár János ezután hang­súlyozta: ezt a munkát is igyekeztünk becsülettel elvé­gezni és — végiggondolva az egész programot — az a vé­leményünk, hogy elértük cé­lunkat. Megfelelő megbeszé­léseket folytattunk és benső séges találkozásaink voltak a szovjet emberekkel. Mint a magyar párt- és kormánykül. döttség tagjainak, különösen jólesett az a szívélyesség és barátság, amellyel mindenütt találkoztunk, akár amikor Brezsnyev, Koszigih és Pod- gornij elvtársakkal tárgyal­tunk, akár pályaudvarokon, gyárakban és más helyeken, ahol szovjet munkásokká1 találkoztunk. Vasárnap Volgográdban olyan helyeken jártunk, ahol sok helybeli ember és sok turista is megfordul, hiszen a város a híres sztálingrádi jai, Czinege Lajos, Ilka Pál, a Politikai Bizottság póttag­jai, Puliai Árpád, a Közpon­ti Bizottság titkára, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, az MSZMP Központi Bizottsága, az El­nöki Tanács, a kormány több tagja, a Központi Bizottság osztályvezetői, a politikai élet több más vezető szemé­lyiségei. Jelen voltak a fo­gadásnál N. N. Szikacsoe követtanácsos vezetésével a Szovjetunió budapesti nagy- követségének tagjai. csata színhelye. Még a kirán­dulók is rendkívüli szívélyes­séggel köszöntöttek bennün­ket. Ez azért is nagyon sokat jelentett nekünk, mert lói tugjuk, hogy nem személyek­nek, vagy legalábbis nem elsősorban a személyeknek szólt, hanem a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak, a magyar munkásosztálynak, a magyar népnek, amelyet a Szovjetunióban tisztelnek, szeretnek és becsülnek. Na­gyon jó érzés volt ez szá­munkra. Egyébként természe­tesen megragadtuk az alkal­mat, hogy közvetlen benyo­másokat szerezzünk a szov­jet élet fejlődéséről és sok érdekes élményben volt ré­szünk. RIPORTER: A küldöttség képet alkothatott útján a szovjet ország fejlődésének üteméről, az emberek életé­ről, a kommunizmust építő munka eredményeiről. Kérném, hogy erről is tá­jékoztassa hallgatóinkat, né­zőinket. VALiASZ: A Szovjetunió párt és állami vezetőktől tá­jékoztatást kaptunk a szov­jet élet fejlődésének alapve­tő, fő jellemzőiről. Tájé­koztattak bennünket a vol- gográdi terütel vezetői, va­lamint a velünk rokon nép hazájában, Észtországban a köztársaság vezetői is. Erek az adatok, számok örvende­tes, erőteljes és lendületes fejlődést mutatnak. Ami az egész Szovjetunió helyzetének alakulását illeti, az elvtársak elmondták, hogy mint bennünket, őket is nagymértékben foglalkoz­tatják a nemzetközi kérdé­sek. Ez munkájuk jelentős része. Emellett azonban nem hanyagolják el az építéssel kapcsolatos feladatokat sem. Ök is most tartanak ötéves tervük közepénél, s a terv időarányos részét túlteljesí­tették. Ez azt jelenti, hogy az ötéves terv első két esz­tendejében évi 10 százalék­kal növekedett az ipari ter­melés. A növekedés az idei első fél évében is ennek meg­felelő arányú volt. Nem akarom és nem is tudnám a számokat sorolni, de az bi­zonyos, hogy ha a szovjet ipar termelése három év alatt 30 százalékkal növeke­dik, az már valami, az már komoly mennyiséget — és minőségi előrelépést — je­lent. 1968. június 27-e és július 4-e között a Szovjetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának és a Szov­jetunió kormányának meg­hívására Kádár János elv­társnak, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának ve­zetésével hivatalos, baráti látogatást tett a Szovjetunió­ban a Magyar Népköztársa­ság párt- és kormánykül­döttsége. A magyar párt- és kor­mányküldöttség Moszkván kívül ellátogatott Volgo- grádba és Tallinnba. A szov­jet nép életével történt is­merkedés során a magyar küldöttség nagyra értékelte a szovjet dolgozóknak a kommunista társadalom épí­tésében elért eredményeit, a mély és őszinte szeretet meg­nyilvánulásait a magyar nép iránt. A magyar nép képvi­selőit mindenütt szívélyes vendégszeretettel fogadták. A két ország pártjainak és kormányainak vezetői a test­véri barátság és a kölcsönös egyetértés szellemében tár­gyalásokat folytattak egy­mással. ■ Az eszmecserék a nézetek teljes azonosságát mutatták valamennyi meg­tárgyalt kérdésben. A küldöttségek tájékoztat­ták egymást a szocializmus és a kommunizmus építésé­nek menetéről a Magyar Népköztársaságban és a Szovjetunióban, a két ország fejlődésének időszerű kér­déseiről. Megelégedéssel állapították meg, hogy az SZKP XXIII. kongresszusán és az MSZMP IX. kongresszusán kitűzött feladatok sikeres végrehaj­tása biztosítja a két ország népgazdaságának, tudomá­nyos és kulturális életének további fejlődését, elősegíti a gazdálkodás formáinak és módszereinek tökéletesítését, a termelés hatékonyságának növelését, a dolgozók jólé­tének emelését, a szocialista társadalmi viszonyok továb­bi fejlesztését, a szocialista demokrácia széles lehetősé­geinek tejesebb kihasználá­sát Hetvenkét felsőfokú vég­zettségű — felsőfokú techni­kum, főiskola — fiatal me zőgazdasági szakembert, 2— 2 jogászt, illetve agrárgé- pészt fogadtak csütörtökön délelőtt Nyíregyházán a me­gyei tanács vb mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztálya nak vezetői, a termelőszövet­kezetek elnökei. A fiatal szakemberek száma hamaro­san még 30 agráregyetemet végzettel növekszik. Ezek e fiatalok 63 szabolcsi termelő- szövetkezetben kezdik meg gyakornoki munkájukat. Egy részük társadalmi ösztöndíj­jal tanult, más részük pá­lyázat útján került szabolcsi tsz-be. Nyíregyházán Kovács Ist­A kedvező tapasztalatok­ból kiindulva a felek meg­erősítették, hogy a Szovjet­unió és a Magyar Népköz- társaság népgazdaságának további fejlesztése érdeké­ben, mind bilaterálisán, mind pedig a KGST kereté­ben a jövőben is minden eszközzel szélesítik és elmé­lyítik gazdasági és műszaki­tudományos együttműködé­süket. Törekedni fognak az ipar és a mezőgazdaság leg­fontosabb ágazatai fejleszté­sének hatékonyabb koordi­nálására, az új együttműkö­dési formák, a termelési kooperáció és szakosítás ki- szélesítésére. A felek megelégedéssel szóltak a magyar—szovjet kulturális együttműködési kormányközi bizottság meg­alakulásáról és tevékenysé­géről. Kifejezték azon óha­jukat, hogy tovább fejlesz­tik és erősítik a tudományos és a kulturális kapcsolato­kat, az állami és a társadal­mi szervek együttműködését. A felek kifejezték szilárd meggyőződésüket, hogy a magyar—szovjet kapcsola­toknak a marxizmus—leni- nizmus és a proletár inter­nacionalizmus széliemében, a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés el­vei szerint történő sokoldalú fejlesztése teljes mértékben megfelel országaik érdekei­nek, s az egész szocialista közösség politikai, gazdasági és katonai erejének erősödé­sét szolgálja. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecserék során a felek megállapították, hogy a jelenlegi fejlődés legfon­tosabb sajátosságai: az osz­tályharc éleződése a nemzet­közi küzdőtéren, a népek harcának aktivizálódása és erősödése az imperialista agresszió és a reakció ellen, a szocializmus, a nemzetkö­zi kommunista- és munkás- mozgalom és a nemzeti fel­szabadító mozgalom akció- egységének szilárdulása. Ugyanekkor azt is megál­lapították, hogy az imperia­ván, a megyei tanács vb me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője tájé­koztatta őket a megye köz- gazdasági, természeti viszo­nyairól, várható munkájuk­ról, tennivalóikról. Többek között utalt arra, hogy Sza­bolcsban évek óta tervsze­rűen foglalkoznak a termelő- szövetkezetek szakemberel­látásával és megbecsülik a fiatal mezőgazdászokat, ker­tészeket, állattenyésztőket Ezt mutatja többek között hogy jelenleg is több mint 400 fiatal tanul társadalmi ösztöndíjjal a különböző felsőfokú oktatási intézetek­ben, s az elmúlt években mintegy 500 szolgálati lakást vásároltak, főként letelepedni szándékozó fiatal mezőgazda­lizmus, mindenekelőtt as Amerikai Egyesült Államok vezető körei élezik a nem­zetközi helyzetet. Durván be­avatkoznak szuverén államok belügyeibe, fokozzák a szo­cialista országok, a kommu­nista- és munkáspártok el­leni aknamunkájukat és ide­ológiai diverziójukat. Ezért a jelenlegi körülmények kö­zött különösen fontos a szo­cializmus és a béke erői éberségének fokozása, soraik tömörítése az imperialista mesterkedésekkel szemben. A felek kifejezték eltö­kéltségüket, hogy a jövőben is támogatni fogják a bős vietnami népet és az ameri­kai imperialista agresszió győzelmes visszaveréséhez szükséges minden támogatást megadnak a testvéri Vietna­mi Demokraükus Köztárs­ságnak. A felek támogatiák a VDK kormányának igaz­ságos álláspontját, a Dél- Vietnami Nemzeti Felszaba­dítás! Front politikai prog­ramját, mint a vietnami kér­dés rendezésének olyan reá­lis alapját, amely megfelel az 1954-es genfi egyezmé­nyeknek, valamint a délke­let-ázsiai és a világbéke ér­dekeinek. A küldöttségek nagy je­lentőséget tulajdonítanak an. nak, hogy Párizsban sor ke­rült az érintkezés felvételé­re az amerikai és a vietna­mi képviselők között. Véle­ményük szerint a VDK bom­bázásának teljes és feltétel nélküli megszüntetése ked­vező előfeltételeket teremte­ne a vitnami probléma poli­tikai rendezéséhez vezető utak felkutatására. A felek ismételten kinyil­vánítják szolidaritásukat az arab országok népeinek sza­badságukért és államaik te­rületi épségéért vívott har­cával. Támogatják azt a kö-í vetélést, hogy az izraeli te­rületrablók haladék<alanui vonják ki csapataikat az el­foglalt arab területekről és az 1967. június 5-e előtti (Folytatás a 2. oldalon) sági szakembereknek és más módon is segítik őket. Nem utolsósorban a tervszerű ká­derfejlesztés eredménye, hogy a szövetkezetekben már most is több mint 500 felső­fokú végzettséggel rendelke­ző szakember dolgozik, s az ellátottság ilyen tekintetben jobb az országos átlagnál. Számuk évenként még a to­vábbiakban is kb százzal gya­rapodik, mert még mindig sok szakemberre, elsősorban állattenyésztőre és mezőgaz­dasági gépészre van szüksége a megyének. A fiatal szakemberek az őket fogadó tsz-ek elnökei- vel kimentek a területre, hogy részletesebben megis­merkedjenek leendő munka- helyükkel. Kádár János elvtárs nyilatkozata KÖZLEMÉNY a Magyar Népköztársaság párt- és kormány­küldöttségének szovjetunióbeli látogatásáról Fiatal mezőgazdasági szakemberek fogadása Nyíregyházán (Folytatás a 2. oldalon) VIIÄ6 PRÖÍETÁRJAI, EÍSYESU U ETEK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom