Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-28 / 176. szám
E, tsifcss SB; f «Ida! A tiszalöki traktorosbrigád Bereczky Ferenc Marozs Endre Szentesi Ferenc Balogh Endre Rácz János 61 Tiszalökön húsz ember. szocialista brigádot alkotnak és munkájuk, hogy szántsanak, vessenek, gépeket szereljenek. A brigád vezetőről akik Ismerik, úgy beszélnek, hogy ezermester. Ez a közvélemény legnagyobb díja. Miért is lett ezermester Tornán Ferenc? A tiszalöki Petőfi Tsz elnöke Tar József azzal magyarázza: — Készített egy nagy teljesítményű mütrágyaszóró gépet, Illetve együtt készítette a brigáddal, de ő tervezte. Iván József főagronómus ezt a pár mondatot kibővíti : — A Király érrel levezették a belvizet. Tavaly jó volt, sok volt a víz, de idén aszály következett. Meg kellett oldani, hogy az 50 holdas kertészethez legyen víz. Tornán Ferenc és brigádja megoldotta, a szivattyút úgy szerelték fel, hogy kétéltűvé tet'ék á csatornát. Amikor víz kell, vizet kapunk, amikor sok van elvezethetjük. De nem csupán Tornán Ferencről van szó. Inkább a szocialista brigádról, amely három éve alakult és tavaly nyerték el első ízben a címet. A brigád húsz tagja külön-külön is egyéniség, együttesen pedig a ké’e.zer holdas gazdaság túlzás nélkül is legfontosabb kollektívája. Alapjában véve azonban okos egyszerűséggel gondolkodó és dolgozó emberek. Érdekes példának említeni, hogy miként vélekednek. a szocialista brigádmunkáról, vagyis saját magukról. Bereczky Ferenc traktoros pöfögő gépe mellett a brigádmunkáról azt mondja: — Nyolc éve ülök már traktoron, így meg tudom ítélni, hogy mióta brigádba vagyunk szervezettebb a munka, a fegyelem is más, termésben, keresetben jobban állunk. Olyanok vagyunk, most, mint egy család. Balogh Endre házat épít. Nősül, augusztusban lesz a lakodalom és ez csak azért lényeges, mert az ő házépítő gondja társainak is gondja lett. Tornán Mihály a helyettes brigádvezető említette, hogy legutóbb vasárnap az egész Tornán Mihály brigád segített a házépítésnél. — Sürget az idő, közel van a lakodalom napja, meg hát igaza is van az embernek; hogy új házba akarja vinni feleségét. Ez így még nem sokat mond. A legbeszédesebb tényeket újra csak Iván József főagronómusnak kellett elmondani. — A brigád tagjai tényleg ott voltak vasárnap a házépítésnél. de hajnali háromkor kezdték a munkát, mert nyolc órakor már a tsz-földeken kellett munkába állni. Balogh Endre például a kombájnos, s az ő munkájára pláne szükség volt, mert a házépítés miatt nem késhetett a betakarítás. A hajnali kelés, sőt az éjszakai munka nem ritka a traktorosoknál, szerelőknél. Szentesi Ferenc traktoros erről azt mondja: — Hozzá vagyunk szokva. Éjszaka kettőkor zörgetnek az ablakon, fel kell kelni cserepet hordani. Az eső esett, mi hordtuk a cserepet A tsz vezetőinek egyöntetű véleménye, hogy nemigen van a környéken még égy hasonló szorgalmas, összetartó brigád. Említik példának, hogy a több mint tíz erőgépből, több száz munkagépből mindig mind munkaképes. A gépállomással semmit sem javíttatnak, a főjavításokat is megoldják házilag. Kétszer soha sem kell szólni, hogy valamilyen munkát a traktorosok elvégezzenek. Minden reggel megtartják az eligazítást és minden reggel megbeszélik a problémákat a személyes jellegű dolgokat is. Az élet azonban nemcsak munkából áll ki. A szocialista brigádmozgalomnak sem az az egyedüli célja, hogy több, jobb termelésre ösztönözze az embereket, a mozgalom ezenkívül még számos igen lényeges dolgot tartalmaz. Rácz Sándor, a DT—50-es lánctalpas traktor vezetője szintén megbecsült és szorgalmas tagja a brigádnak, saját esetéből említ egy példát. — Az ember megissza a magáét, csak munkában nem lehet. Hát erről én egyszer megfeledkeztem és nagyon megfeddtek érte. Megértettem, Rácz Sándor hogy igazságos volt, külön- benis amióta a brigád megalakult jó a megértés, s az is jó hogy nemcsak magunkra, másokra is tekintettel kell lenni. A munka mellett tehát formálódnak és változnak az emberek. A szocialista brigád most két új taggal, úgyis mondhatnánk fiatal szakmunkásokkal gyarapodott. Marozs Endre és Rácz János a két új tag bár csak három hetet dolgozott még a brigáddal, máris. kialakult a véleményük, amit így fogalmaznak: — Az a jó, ha valamit még nem értünk, akkor kérés nélkül Is jönnek, segítenek. így nagy kedvünk van itt dolgozni. A traktoros szocialista brigád valamennyi tagjával nem sikerült beszélni,. széles a határ, s nekik ott, ilyenkor sok a dolguk. Különben- is szavakban úgyis nehéz azt elmondani, amit leginkább csak cselekedni tud az ember. S ez a cselekedés a jó és mégjobb munka. Seres Ernő Kivételezés, vagy megyei érdek? Hova és miért juttatnak Szabolcsban 120 milliót három év alatt ? Miért kivételeznek Nyíregyházával, Kisvárdával, Mátészalkával és Nyírbátorral? Igazságtalan, hogy csak ezek a települések élvezik az állam vissza nem térítendő segítségét az iparfejlesztésnél, az üzemek telepítésében! — hallani a méltatlankodást több helyütt a megyében. Az óvatosabban fogalmazók azt kérdezik, vajon indokolt-e a megyének juttatott tetemes összeg ilyen koncentrálása ? Valóban szép juttatásról van szó. Április első hetében a megyei tanács vb. több, mint százmilliós központi támogatás szétosztásán ról döntött, mellyel államunk a hátrányosabb helyzetben lévő Szabolcs-Szat- már foglalkoztatás, gondjain igyekszik enyhíteni. Pontosabban: 1970 végéig 120 milliót kapnak azok a termelő üzemek, melyek jelentős szerepet töltenek be a megye iparában. Válaszolhatnánk az aggályokra csupán azzal is, hogy a kormánytól kapott sgftség hovafordítását központi elvek határozzák meg. Kár volna viszont elhallgatni, hogy ezek az elvek nem a szimpátián. valamiféle privilégiumon, hanem a szélesebb társadalmi érdekeken alapulnak. Kedvező feltételek Amikor a kormány felhatalmazásából a pénzügyminiszter és a tervhivatal elnöke az említett szabolcsi településeket elsőként jelölte ki iparfejlesztésre, számításba vette Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvárda, Nyírbátor tradicionális voltát, vonzó hatását, az urbanizáció, a városiasodás jeleit. Túl ezen azt sem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy ezeken a településeken az ipari kultúrának azért mégiscsak vannak hagyományai, van mire alapozni a fejlesztést, várhatóan gyümölcsöző lesz a befektetés. Azon pedig aligha lehet vitatkozni, hogy e települések adják a foglalkoztatási gondok zömét, különösen a női munkaerő tekintetében. Teljes összhangban van tehát a kijelölés & megye településfejlesztési programjával, ami már magában foglalja a kereskedelmi, egészségügyi, kulturális hálózatot, ellátást is. Ilyen meggondolásból sorolták a „hitelkedvezményes települések közé' megyénkből Fehérgyarmatot Nagykállót és Vasárosna- ményt. Az ipar arányos területi fejlesztését segítő mül év végi rendelet persze arról már nem intézkedik konkrétan melyik üzem mennyi térítésmentes segít séghez jusson. Alapvető fel tételként rögzíti azonban hogy általa a meglévő lét számot 20 százalékkal, de legalább száz fővel emelni kell! Feltételezi továbbá a fejlesztéshez, telepítéshez jelentős saját erő meglétét. Garancia a milliókért Máris szűkül a kör. Nyilvánvaló, hogy haszontalan dolog lenne bármilyen üzemet oda telepíteni, ahol nincsenek szakemberek, ahol a lakosság zöme tsz-ben dolgozik, stb. A gyorsabb fejlődés érdekében mód van rá, hogy az állami segítségből mind a tanácsi, a minisztériumi, mind a szövetkezeti ipar részesüljön. Mindez hűen tükröződik a megyei tanács vb idei, megfontolt döntésében az igények kielégítésénél. Közel 27 millió forintot tesz ki az a pénz, amit visz- szafizetésj kötelezettség nélkül adtak a már folyamatban lévő fejlesztésekre. így a ruhagyár, az UNIVERSIL, a cipőgyár, a Nyírbátori VÍV, a mátészalkai és a kis- várdai bútorüzemek jutottak pénzhez, melynek fel- használásával összesen újabb ezer ember munkába állítását garantálták. Ráadásul ezek az üzemek egész sor új ipari terméket honosítottak meg Szabolcsban, s az üzembővítések további gyártmányfejlesztésre teremtettek lehetőséget. Munkahely 4 ezer embernek Az állami támogatás túlnyomó részét olyan új létesítmények finanszírozására fordítják, melyek érezhetően megváltoztatják a megye ipari szerkezetét. így például a Hajtómű és Felvonógyár 4. számú nyíregyházi gyáregysége 27,5 milliót kért gyártelepítési programja segítésére, s ígérte, hogy 800 embernek teremt állandó munkát, biztos megélhetést, Hasonló módon adtak helyt az Országos Gumiipari Vállalat igényének, márcsák ízért is, mert az utóbbi evekben valóságos kis ipari íözpontot alakítottak ki a megyeszékhely peremén. Mátészalkán az ÉRDÉRT szintén a foglalkoztatás bővítésére vállalkozott — 130 fő —, míg 1970 végéig Nyírbátorba kíván „leköltözni” a Fővárosi Cipőgyár, hétszáz környékbeli dolgozó vagy ma még ingázó ember foglalkoztatását megoldva. Uj telephely építése vált szükségessé a Kelet-magyarországi Faipari Vállalatnál és az ELEKTERFÉM Ktsz-nél. Az ehhez kapott, juttatandó ál- lamj támogatást a két termelő üzem félezernél is több új munkahely kialakításával viszonozza. Indokolt volt és méltányolták a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet fejlesztési igényéi is, tekintettel arra, hogy ez esetben szinte kizárólag nők munkába állításáról van szó. Közös javunkra Említettük, hogy a támogatás mindenekelőtt a foglalkoztatottak növelését .célozza: a már szétosztott 120 millióból 1970 végéig további négyezer munkahelyet sikerül létrehozni. Természetesen ezzel egyidőben a gazdaságosságot, a nyereséges termelést sem lehet szem elől téveszteni. Van már példa arra bőséggel, hogy ez utóbbi követelménynek az iparfejlesztésben, az új üzemek telepítésében Szabolcs megye maradéktalanul eleget tud tenni. Leszögezhetjük ezek után, hogy sokkal okosabb az érdekek egyeztetése, mint szembeállítása megyén belül. Hiszen a nyíregyházi, mátészalkai, kisvárdai fejlesztés egyszerre és egyaránt szolgálja szükebb hazánk, Szabolcs-Szatmár megye javát. Ez a kellően átgondolt, tudományos alapon nyugvó törekvés remélhetőleg útját áilja a tömeges hét végi népvándorlásnak, a szabolcsiak ingázásának, közelebb hozza családjukhoz a keresőképes felnőtteket, javítja az itt lakók életkörülményeit. Angyal Sándor Földes Mihály: JÓL NÉZEL Tiukzemh Csaba, a nagy chef, egy tündökletes reggelen hivatali birodalmába ballagott az utca forgatagában. E szokatlan tettére, mármint a gyalogszerrel történő ballagásra, kocsija állapota kényszerítette. Szembetalálkozott Vatzak Ferdinand könyvterjesztővel, aki így köszöntötte. —i Áh, kedves Tiukzemh úr, van szerencsém, milyen jól néz ki! — No persze, persze, de ne haragudjon, sietek. Sürgősen távozott, nehogy Vatzak úr könyveket sózzon a nyakába. Tiukzemh Csaba irtózott a könyvektől, mert — ugyebár — minek költött volna pénzt olyasmire, aminek soha semmi hasznát nem vette. Ellenben Vatzak úr köszöntése felzaklatta. „A nyomorult” — meditált füstölögve — „nagyon jól tudja, milyen beteg vagyok. Mégis azt mondja, jól nézel ki. Mi a célja a hazugsággal? Az éberségemet akarja elaltatni. Bizonyára kinézett már nekem egy koporsót és készíti a gyászbeszédet, amelyet a síromnál akar elmondani. Es miért mindez? Talán mert az öccse, Vatzak Tódor, a helyemre pályázik? De én egyszer s mindenkorra tönkreteszem. Jói nézek ki? No majd én megmutatom nektek, mire képes az, aki — jól néz ki!” Es ebben a pillanatban találkozott Biceged Timót „felső fórummal.” Rögvest lekapta fejéről a kalapját, előkelőén meghajolt és úgy tett, mintha valami piszkot akarna odébb söpörni a járdáról a fejfedőjével. — Maga az, Tiukzemh? — Szólt a „felső fórum”. — Holló, de milyen rosszul néz ki? Beteg? Sebaj, majd meggyógyul. De ne haragudjon, sietek. Phő, igazán rosszul néz ki... Biceged Timót sietvést odébb állt, mert szégyenkezett. Sőt: rühölődött. Nem szerette ugyanis, ha kocsi nélkül látják, gyalog a járdán tip- ródni. Kocsiját viszont rokoni látogatás céljára odakölcsönözte a titkárnőjének. — „Mit tetszett mondani, tisztelt uram? — háborgott Tiukzemh. — Rosszul nézek ki? Ohohó, hiszen csattanok az egészségtől, tetterős vagyok, s éppen ma fogom kitörni Vatzak Tódor nyakát! Ahá, ön — tisztelt uram — attól fél, hogy kitúrom az állásából és én ülök a helyébe. No jó. Ha rosszul nézek ki, akkor a napjaim meg vannak számlálva. Sietnem kell. Még ma elküldöm bizalmas feljegyzéseimet az ön gyalázatosságairól a felsőbb felső fórumnak. Majd én megmutatom önnek — ki néz ki rosszul." Burgonja Balázs legeslegfelsőbb személyzetis kavargóit elő a tömegből. Egymásba botlottak. Tiukzemh zavartan hallgatott, mert nem tudta, miféle jelzőt biggyesszen a megszólítás után. Villámgyorsan végigvágtatott agyán a többféle lehetőség. Rendkívüli teljesítményekre képes minden agyvelő, ha szorongatják. Tehát: „Ha csupán any- nyit mondok, hogy Burgonja — ez bizalmaskodás?” — gyötrődött Tiukzemh. „Elvtársnak nem nevezhetem. mert bár neki is vannak elvei, nekem is, de ezek nem társak. Nevezzem úrnak? Ezzel megsérteném. Ne nevezzem senkinek? Ez illene rá, de kitörné miatta a nyakamat. Eh, talán nem veszi észre a dillemát és mond valamit, mielőtt eleszi mellőlem a fene.” Burgonja valóban mondott valamit. Ezt: — Szép a reggelünk, igaz? — Szép. — Remélhetőleg holnap is szép lesz, nemde? — De bizony, de, de, de... Amint Burgonja eltűnt a tömegben, Tiukzemh arcát elöntötte a düh pírja: Se azt nem mondja: jól nézek ki, se azt: rosszul nézek ki. Az időjárásról beszélt, tehát levegőnek nézett. Semmi vagyok neki. Nem létezem a számára. Majd én megmutatom. Még vannak emberek, hála istennek, akiket mozgósítani lehet... Majd én megszervezem azt a közös beadványt} Burgonja nem méltó a hivatalára... Tiukzemhet a hivatalában levél várta. Leváltották, alacsonyabb beosztásba áthelyezték. Az asztalára borulva felzokogott: — Most aztán jól nése% kiU